Tanúk meghallgatásával folytatódott szerdán a Fővárosi Bíróságon az a pótmagánvádas per, amiben többek között nemi erőszakkal vádol E. Zsanett öt egykor rebiszes rendőrt. Többek között megjelent a bíróságon a Rebisz egykori parancsnoka, a Nemzeti Múzeum egyik biztonsági őre és E. Zsanett nőgyógyásza.
Nyolc hónapja tart a Zsanett-ügy pótmagánvádas pere a Fővárosi Bíróságon, ahol a szerdai tárgyalási napon hét tanút hallgatott meg a bíróság Nyilas Levente vezette tanácsa. A vád tanúként idéztette be Dobozi József rendőrtábornokot, az azóta megszűnt Rendőrségi Biztonsági Szolgálat parancsnokát, aki 2007-ben épp a Zsanett-ügy miatt kényszerült lemondásra. Dobozi – aki nem járult hozzá, hogy róla felismerhető fotó vagy kamerafelvétel készüljön a bíróság előtt – azzal kezdte vallomását, hogy 2007 májusa óta túl hosszú idő telt el, így nem biztos, hogy pontosan emlékezni tud minden részletre.
Tanúvallomásából kiderült, hogy ő először 2007. május 5-én szombaton hallott a feltételezett bűncselekményről, és csak annyit, hogy egy fiatal lány megerőszakolói vélhetően rendőrök voltak, és hogy négyen ültek egy autóban. Elmondta, hogy a Rebisz 6-os bevetési osztályának munkatársai teljesítettek aznak éjjel szolgálatot a kerületben, de „mivel négyfős csoportokban nem dolgozott senki, megnyugodtam”.
Dobozi még aznap délután megkapta az első adatgyűjtés eredményét, amit az aznap szolgálatot teljesítők körében végeztek. „105 fős volt a 6-os bevetési osztály így gyorsan végeztek” Dobozi hangsúlyozta, hogy nem volt gyakorlat a Rebisznél, hogy négyen vagy többen üljenek egy szolgálati gépkocsiban. „Később, május közepe felé mégis kiderült, hogy volt ilyen aznap éjjel azon a környéken. Ez nagyon megrázott” – mondta a bíróság előtt a volt parancsnok.
A Rebisz egykori vezetője ezen kívül nem sok érdemlegeset tudott elmondani a bíróságon, legtöbbször azt felelte az egyes kérdésekre, hogy „nincs róla információm”. Így például a 2007. május 3-ról 4-re virradó éjsszaka rádióforgalmazásáról sem tudott egyebet mondani.
Vannak-e rádiófelvételek?
A parancsnok meghallgatása után Tuza Péter, E. Zsanett jogi képviselője közölte a bíróval, hogy 2009. május 29-én választ kapott nyomozó ügyészségtől arra a megkeresésére, hogy adják ki neki a rádió és telefonforgalmazás felvételeit. A nyomozó ügyészség nem tett eleget kérésének, arra hivatkozva, hogy „a vádlottakat érintve titkos információgyűjtés nem folyt, így hangfelvételek nem állnak rendelkezésünkre” – idézte a választ az ügyvéd.
Tuza Péter ezután felhívta rá a figyelmet, hogy előbbieknek ellentmondó ügyészi feljegyzések születtek a nyomozás során: 2007. május 13-án három ügyész is aláírta azt a dokumentumot, amiben az áll, hogy „a rögzített hívásforgalmazást a két rögzített csatornára vonatkozólag beszereztük”. Tuza ezért arra kérte í bíróságot, hogy ismételten keressék meg a nyomozó ügyészséget a hangfelvételek dolgában. „Ezeknek a hívásforgalmazásoknak meg kell lenniük” – szögezte le az ügyvéd.
A rendőrségi rádióbeszélgetésekről kérdezte Tuza Péter azt a tanút is, aki a Rebisz híradó és informatikai osztályának vezetője volt akkoriban. A tanú elmondta, hogy 2007 májusában még tartott az átállás az EDR rádiórendszerre (azaz az analóg URH rádiókról a digitális, TETRA rendszerű rádiókra), de java részben már az EDR rádiókat használták. Így a rádióforgalmazás hangfelvételeinek rögzítése elvileg megtörtént és az EDR-t szolgáltató külső cégtől, a Pro-M Zrt-től beszerezhetők a felvételek. A tanú meghallgatásakor újabb ellentmondás merült fel, mivel a tanú azt vallotta, nem hallott olyan hanganyagot, ami akkor éjjel lett volna rögzítve, egy korábbi tanú – az egyik munkatársa – viszont azt vallotta, hogy visszahallgatták a meglévő felvételeket.
Véraláfutások kérdésekkel
Tanúvallomást tett a bíróságon a Nemzeti Múzeum egyik biztonsági őre is, aki szolgálatban volt aznap éjjel. Az őr elmondta, hogy a hajnali kapunyitáskor látta hogy a rendőrök megállítottak egy kis autót és igazoltatnak valakit. Az őrnek az tűnt fel, hogy sok – kettőnél több – volt a rendőr, még mondta is a társának, hogy valami történik a körúton.
A szerdai tárgyaláson utolsóként azt a szíriai származású orvost hallgatta meg a bíróság, aki XIII. kerületi nőgyógyászként Zsanett nőorvosa volt. Az orvos elmondta, hogy nem sokkal dél után jelent meg a rendelésen E. Zsanett édesanyja és a lány. Mindketten sírtak, Zsanett teljesen maga alatt volt. A lány elmondta, hogy mi történt vele, és mivel hasi fájdalomra panaszkodott, az orvos azonnal megvizsgálta.
A nőgyógyász belső, külső szervi sérülést nem talált, így akut orvosi beavatkozásra nem volt szükség, a lány combjain azonban több véraláfutást – szuffúziót – is látott. Ezekről a legutóbbi tárgyaláson is sok szó esett, ellentmondásos szakértői vélemények vannak a tekintetben, hogy keletkezhettek-e a az állítólagos erőszakos nemi közösülés időpontjában.
A nőgyógyász a bíróság előtt azt állíotta, hogy a véraláfutások frissek voltak, színük barnás-vöröses volt. Erre a bíró szembesítette a rendőrségen tett vallomásának jegyzőkönyvével, amiben az szerepel, hogy világosak, sárgáskékek voltak ezek a véraláfutások (azaz nem friss sérülések). A tanú hosszas, orvosi fogalmi félreértéseket sem nélkülöző kérdés-felelet után leszögezte, hogy szerinte rosszul vették fel a rendőrségen a vallomását, ő pedig nem olvasta el rendesen, úgy írta alá.
Mi volt a Zsanett-ügy?
A hazai közéletben heves indulatokat váltott ki tavaly a hír, ami szerint május 4-én hajnalban rendőrök állítólag megerőszakoltak a 21 éves lány E. Zsanettet Budapest belvárosában. Az esetet miatt több magas beosztású rendőrségi vezető távozott posztjáról, de később a hatóságok nem látták kellően bizonyíthatónak a súlyos vádakat, és a rendőröket csak szolgálatszegésért ítélték el. Ezért kezdeményezett a sértett és ügyvédje pótmagánvádas eljárást. A vád az öt rendőr ellen hivatalos személy által elkövetett vesztegetés, illetve hivatalos eljárás színlelésével elkövetett személyi szabadság megsértése, erőszakos közösülés, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás, részben társtettesként, részben bűnsegédként elkövetve.
Zsanett videók