Egy kurva bárkivel elmegy kétezerért Pesten, négyezerért már „mónikázik” is. (Szopik) A sarkon hittérítők ajánlgatják a mennyország e-mail címét, és baseballütős fazonok flangálnak egy szál trikóban. Mi keresnivalója lehet itt Istennek? Stefanovics Angéla ilyen dumákat nyom „Szopjál geci”, „Egész úton szoptam azt a jóságos gecit…”
A film Isten földi kalandjairól szól. Az Úr kilép a mennyország kapuján, a huzat becsapja az ajtót, erre ő ijedtében leejti a kulcsot a Földre. Mit van mit tenni, le kell érte menni… A történet itt és most játszódik, kis Hazánkban, ahol még az Isten sem tud kiigazodni. Az ötletet egyikünk álma adta, amelyben Isten úgy néz ki, mint egy normális, hétköznapi ember. És miért ne elevenedhetne meg ez az álom, hogy Isten itt jár közöttünk, akár a barátunk is lehet, elszív velünk egy jó cigit. A filmet megnézheted itt alább.
Egy kurva bárkivel elmegy kétezerért Pesten, négyezerért már „mounikázik” is. A sarkon hittérítők ajánlgatják a mennyország e-mail címét, és baseballütős fazonok flangálnak egy szál trikóban. Mi keresnivalója lehet itt Istennek? Rendezte: Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt – A Kálmánchelyi-Stefanovics-Végh trió rajongótábora úgy látszik, nem tartozik a korán érkezők közé, mert a pénteki filmhu filmklub izgatottan toporgó művészrendőrei csak fél óra késéssel tudták megkezdeni működésüket a szezonnyitó vetítésen. A belépő-ajándék hölgyvendégeknek macskanyelv, a férfiaknak virág. Miután az asztalról lekerülnek a felesleges dolgok, láthatóvá válnak a süppedős fotel mélységeibe veszett alkotók vállig, cigarettára gyújtanak, műanyag poharakba töltik a mindennapi coca-colát, és kellemes nappali-feelinget teremtve, megindul a beszélgetés akár otthon. Most nem forgatókönyv készül, inkább valamiféle elszámolás az eddigiekről.

Kezdetnek egy frissítő beszélgetés, a művészkérdőív élőszóban való kitöltése. Kiderül, hogy Kálmánchelyi Zoli családjában már voltak a film irányába mutató előjelek: édesapja a Mafilm hangosztályán, nagynénje pedig a telefonközpontjában dolgozott. ő maga ugyan postásnak indult, de nem kevés kutyakalanddal a háta mögött, inkább az amatőr színkörök világát választotta, ahol is egy Cimbora táborozás alkalmával egy szobába került a dráma szakos Végh Zsolttal. Az alkotópáros tevékenységének második (az elsőt nem szívesen említik, mert a Sziget sci-fi szerintük nem lett az igazi) látható jele Szegény Peti nagymamája, aki az Égből pottyant mesék mintájára összenyirbált Sziget-lakók között botladozva igyekszik eljuttatni unokájához az életmentő uzsonnás zacskót. Eles Dénes, Tarháló Tódor és a többiek nem csak az ihlető Diákszigeten, de az OFF-on is sikert arattak, úgyhogy az időközben trióvá bővült csapat kezdte komolyan venni a dolgot.

A Pesti mesék, Óz a csodák csodája kreatív bábjai (mert még mindig bábok!) már a most negyedéves színésztanonc, Stefanovics (És nem Sztefanovics, mint Zorán!-mondja Angéla) Angéla egész családja segítségével kelnek életre. Persze a díszlettől az effectekig minden saját munka. Az együttműködés alapja a melegszendvics és a kóla, menete a következő: Angéla és Zoli huzakodnak, Zsolt megmondja, mi legyen, miközben el sem engedi a kamerát. Legalább is az érintettek így mesélik. Mondják azt is, hogy színészek lévén, mindent a verbalitás és nem a kép irányából közelítenek meg. Szóval az Óz, mint szándékolt „őshülyeség”, ezért sikerült ilyen „káromkodósra”. Aki nem hiszi, rögvest a tapasztalás útjára is léphet, mert a filmet levetítik, átengedve ezzel a kiszáradt torkú művészeket a büfének. Kiegészítésképp néhány kevéssé ismert felvétel a Szigetről. A Tirpáktévé szereplői önjelölt tehetségek, a Sziget Híradóból kiszelektált egyéni hangú kommentátorok, akik jobbára az ököljog érvényesítésével jutottak mikrofonhoz.

Az uristen@menny.hu már elszakad a Sziget-feelingtől. A történet Kálmánchelyi álmából kerekedett elő, ahol a Világvégénél egy supermarketben álltak sorba az emberek a nagy elszámoláshoz, az Isten pedig egy teljesen hétköznapi ember volt. A film szereplői maguk az „elkövetők”, a színes statisztériában pedig Végh Zsolt kaposvári színésztársai, valamint a Jancsótól kobzott Scherer Péter. Amúgy „Miki bácsinak” is bejött az utópisztikus isten-sztorit, főleg, mivel ő is gondolkodott már effélében, az Isten jelmezében Mastroiannival. Talán ezért van, hogy a következő „szösszenetben”, Angéla korábban szkeptikus osztályfőnökéhez, Benedek Miklóshoz hasonlóan, ő is szerepet vállalt. A Ha nincs kéz, nincs csoki munkacímen készülő produkció, sorrendben a hetedik közös akció, arról szól, hogy hogyan lehet filmet forgatni 1800 Ft-ból. Talán hihetetlen, de a mesterhármas itt óhajt először teret engedni az improvizációnak. Alátámasztja ezt az a bemutatott részlet is, amelyben Kálmánchelyi Zoli atlétatrikóban állva próbálja „eperjesesre” instruálni a tigrises kacagány alatt izzadó, még mindig Kapaként értetlenkedő Mucsi Zoltánt a Lánchíd lábánál hömpölygő körforgalom kellős közepén.

A legújabb sztori ötlete csak úgy spontán jött, aktualitások ihletésére, mintegy hiánypótlásul, amíg el nem készül az első nagyjátékfilm. A költségek hatoda már megvan, a többi után még vadászat folyik, mert most már nem lehet ajándékokkal kifizetni a közreműködőket, a forgatókönyvet megrövidíteni pedig nincs szívük az alkotóknak. A Libiomfi tragikomédia lesz. Hőse a Sztanyiszlavszkij-módszer elkötelezett híve, a valós személyről mintázott Libi bácsi, aki Micimackót akar rendezni, de „vérvalóságot”, úgyhogy a végén mindenki meghal. Hogy mindez mivé alakul a hosszúnevű csapat kamerája előtt, azt remélhetőleg hamarosan megtudjuk. Addig is érjétek be a Művészrendőrség nyomozati anyagával!