Diarmuid Martin dublini érsek a keresztény bűnbánat egyik leglátványosabb szertartásával, lábmosással követte meg a nemi visszaéléseket elkövető ír papok egykori áldozatait az egyházmegye székesegyházául szolgáló Szűz Mária-katedrálisban.
Az áldozatok egy része szerint eddig ez volt a legnyíltabb bocsánatkérés a katolikus egyház részéről az évtizedeken át rendszeres jelleggel elkövetett bűncselekményekért.
„Megbocsátásodat kérjük, Urunk, a bűncselekmények elfedéséért és azért, hogy ezáltal még több gyermeket szolgáltattunk ki a nemi visszaéléseknek. A dublini egyházmegye már soha nem lesz az, mint korábban. Az idők végezetéig hordozni fogja ezt a sebet magán” – mondta Martin érsek, aki a Vatikán küldöttével, Sean O’Malley bostoni bíborossal közösen mutatta be a misét több száz ember előtt.
Martin és O’Malley a szertartás elején a bűnbánat jeleként arcra borult az üresen hagyott oltár előtt, majd odahívtak öt nőt és három férfit az egykori áldozatok közül, letérdeltek előttük, és megmosták a lábukat.
A lábmosás a másik ember szolgálatának kifejezése keresztényi alázatossággal, illetve annak jele, hogy Krisztus az emberekért áldozta életét.
„Mind a mai napig nagyon nehezemre esett megbocsátani, ma érzem először sebem gyógyulását” – jelentette ki a mise után nyilatkozva a 39 éves Darren McGavin, akivel szemben gyerekkorában egy nyugat-dublini egyházközség papja követett el bűncselekményt.
„Számomra ez a felszabadulás napja. Amikor az egyház először beismerte azokat a szörnyűségeket, nem gondoltam volna, hogy ezt is megérem” – mondta az oltárhoz kihívott áldozatok egyike, egy 63 éves ember, aki nem járult hozzá neve közléséhez.
Egy másik egykori áldozat, az 1960-ban, 12 évesen Dublinban megalázott Marie Collins szerint Martin érsek már korábban is megkövette őket, de nyilvánosan most ismerte el először azt, hogy az egyházi hierarchia ténylegesen okozója volt a visszaéléseknek.
Vannak azonban olyanok is az áldozatok között, akik nem tartották őszintének vagy elégségesnek az érsek bocsánatkérését. „Ez csak ámítás, üres szavak” – jelentette ki a mise után a 78 éves Michael O’Brien. A férfi feltűnést keltett azzal, hogy félbeszakította a liturgiát, és elmondta: amikor öt éves volt, egy pap meztelenre vetkőztette, jéghideg vízbe nyomta, majd megostorozta őt. „Az egyház még ma is megveti egykori áldozatait, és pusztán jelképes gesztusokat tesz, mintha valamiféle PR-gyakorlatot végezne” – mondta a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva. „Miért nem maga a pápa kér bocsánatot az ír néptől? Azáltal, hogy megmossák a lábunkat ebben a templomban, még nem fogunk tudni megbékélni” – tette hozzá.
Az ír kormány 2009-ben lezárult, 250 intézményre kiterjedő vizsgálata – mely az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vette górcső alá – megállapította: a testi fenyítés, a lelki terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel alkalmazták, máshol a víz alá nyomás és a fenyítés egyéb megalázóbbnál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
Az élet különösen a Keresztény Testvérek nevű férfi szerzetesrend, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára rémálommal. Az utóbbi évtizedekben a két közösség tagjai közé több pedofil hajlamú ember férkőzött, akik közül sokan évekig zaklatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve a világi munkatársak minden következmény nélkül megerőszakolhatták a rájuk bízottakat.
A korábbi vizsgálat után hasonlóan fájdalmas végkövetkeztetéssel zárult a dublini főegyházmegyében 1975 és 2004 között egyházi személyek által elkövetett szexuális bűntettekről szóló jelentés is.
A megrontottak egyébként nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány és a helyi püspöki kar 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett; cserébe ők vállalták, hogy nem támasztanak további kártérítési követeléseket. Forrás: Hetiválasz.hu