„Aki elk\u00e9sik, azt megb\u00fcnteti az \u00e9let!”
\nGorbacsov elvt\u00e1rs-\u00far eme \u00e9letb\u00f6lcsess\u00e9g\u00e9t az ut\u00f3bbi \u00e9vekben gyakran id\u00e9zt\u00e9k. Amikor \u00e9n hallottam, magamban mindig kieg\u00e9sz\u00edtettem: „… csak akkor nem, ha akad m\u00e9g egy es\u00e9lye!” \u00c9s ezzel m\u00e1r benne is vagyunk \u00e9letem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben…
\nEgy tusarok energikus kattog\u00e1sa riasztott fel gondolataimb\u00f3l. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl is odan\u00e9ztem, hol a sztakkat\u0151 forr\u00e1sa. A reggeli napf\u00e9nyben a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3utca fekete-feh\u00e9r, tiszta kobor\u00edt\u00e1s\u00e1n magas sark\u00fa, fekete k\u00f6r\u00f6mcipok vonultak elottem. R\u00e9zsz\u00edn\u0171 v\u00e9g\u00fck \u00e9les tork\u00e9nt csillant meg a f\u00e9nyben. Ha m\u00e1r kiszakadtam t\u00f6preng\u00e9sembol, feljebb is ir\u00e1ny\u00edtottam pillant\u00e1somat: a karcs\u00fa bok\u00e1k felett a b\u0151rre tapad\u00f3an feszes nadr\u00e1g izmos v\u00e1dlikat rejtett, eleg\u00e1ns, form\u00e1s combokat \u00e9s egy olyan feneket, amit\u0151l minden f\u00e9rfinak \u00f6ssze kellett fusson a ny\u00e1l a sz\u00e1j\u00e1ban. \u00c9s a ring\u00f3 cs\u00edp\u0151 mozdulatai minden eroteljes l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l! A csod\u00e1s f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6k t\u00e1nca felfel\u00e9 \u00e9s lefel\u00e9! A rug\u00f3z\u00f3 formav\u00e1ltoz\u00e1sok a kikerek\u00edtett far csod\u00e1s ruganyoss\u00e1g\u00e1ra vallottak, \u00e9s ez bizonyoss\u00e1g volt, nem csak \u00edg\u00e9ret. A s\u00f6t\u00e9t, enyh\u00e9n f\u00e9nyl\u0151 nadr\u00e1ganyag m\u00e9lyen \u00e9s \u00e9lesen bev\u00e1gott a h\u00fasos g\u00f6mb\u00f6k k\u00f6zti \u00e1rokba, \u00e9s tulajdonk\u00e9ppen t\u00fal hat\u00e1rozottan sejlett \u00e1t rajta a piciny bugyi sz\u00e9le. Fogadni mertem volna, hogy el\u00f6l is \u00e9ppen \u00edgy bev\u00e1g az anyag, kiemelve a V\u00e9nusz-dombocsk\u00e1t. A n\u0151 fel\u00fcl egy hangs\u00falyos v\u00e1ll\u00fa, cs\u00edpoben ann\u00e1l szukebb fekete b\u0151rdzsekit viselt, amely rafin\u00e1ltan kiemelte far\u00e1nak ring\u00f3 mozg\u00e1s\u00e1t. A holl\u00f3fekete, hossz\u00fa hajat s\u00falyos, vaskos copf fogta \u00f6ssze.
\nEzut\u00e1n azonban pillant\u00e1somat egy m\u00e1sik r\u00e9szlet nyug\u00f6zte le. A v\u00e1llon egy barna bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3t\u00e1ska himb\u00e1l\u00f3dzott, igen dr\u00e1ga darab, \u00e9s egy\u00e9rtelmuen egy n\u00e1dp\u00e1lca foganty\u00faja \u00e9s arasznyi r\u00e9sze emelkedett ki belole. Egy\u00e9rtelmuen – n\u00e1dp\u00e1lca! A l\u00e9p\u00e9sek \u00fctem\u00e9re ringott versenyt a copffal. Most m\u00e1r k\u00e9tszeresen \u00e9rdekelt a dolog, \u00e9s mintegy hipnotiz\u00e1ltan b\u00e1multam a naps\u00fct\u00e9sben felcsillan\u00f3 popsit; mintha m\u00e1gnes h\u00fazott volna vasat, \u00fagy k\u00f6vettem a magas sarkak ritmikus, kem\u00e9ny kopog\u00e1s\u00e1t, \u00e9s magamt\u00f3l folyton azt tudakoltam, mit sz\u00e1nd\u00e9kozik tenni e pomp\u00e1s h\u00e1ts\u00f3 tulajdonosa a professzionist\u00e1nak t\u0171n\u0151 n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val.
\nA sz\u00e9les l\u00e9p\u00e9sek \u00e9s az egyenes tart\u00e1s \u00f6ntudatra vallottak, \u00e9s ez a ring\u00f3 j\u00e1r\u00e1s ismer\u0151snek t\u0171nt – de honnan is? Hi\u00e1ba kutattam eml\u00e9keimben – a tekintetemet leny\u0171g\u00f6zte ez a remek segg, \u00e9s bizony bele is \u00fctk\u00f6ztem a n\u0151be, mikor meg\u00e1llt egy kirakat el\u0151tt. Bosszankodva fordult h\u00e1tra, megvetve \u00fcgyetlens\u00e9gem\u00e9rt. Sz\u00e9pen form\u00e1lt arcocska n\u00e9zett r\u00e1m, szem\u00e9t egy divatos, nagy napszem\u00fcveg takarta, amit az orr\u00e1ra tolt, hogy jobban l\u00e1sson, mialatt zavartan szabadkoztam. A napszem\u00fcveg felett a k\u00f6z\u00e9piskolai tan\u00e1rok jellegzetes fels\u0151bbs\u00e9gtudat\u00e1val pillantottak r\u00e1m a megvet\u00e9st t\u00fckr\u00f6z\u0151 szemek. De nem sok\u00e1ig. Csakhamar kerekre t\u00e1gultak a meglepet\u00e9st\u0151l, \u00e9s a felismer\u00e9s sz\u00e9les mosolyra h\u00fazta a s\u00f6t\u00e9tv\u00f6r\u00f6sre festett ajkait:
\n– Christoph – hallottam egy \u00f3vatos hangot, azt\u00e1n b\u00e1trabban:
\n– H\u00e1t persze, hogy te vagy, Christoph! Micsoda v\u00e9letlen! Hogy ker\u00fclsz ide?
\nCsak a m\u00e9ly b\u00e1rsonyos hanghoz t\u00e1rs\u00edtva j\u00f6ttem r\u00e1, ki \u00e1ll elottem.
\n– Sylvia!
\nSylvia volt, az \u00e9n sose feledett r\u00e9gi szerelmem! Mennyi ideje nem tal\u00e1lkoztunk? T\u00edz esztend\u0151? Vagy ann\u00e1l is t\u00f6bb? Sz\u00e9p volt \u00e9s eleg\u00e1ns, mint mindig. Ott \u00e1llt, \u00e9s egyetlen pillant\u00e1s meggy\u0151z\u00f6tt r\u00f3la, hogy dzsekije \u00e9pp\u00fagy ki van t\u00f6ltve cicivel, mint nadr\u00e1gja pop\u00f3val, \u00e9s ez a feszes nadr\u00e1g val\u00f3ban kiemeli V\u00e9nusz-dombj\u00e1t. Felfel\u00e9 v\u00e1ndorl\u00f3 tekintetem ism\u00e9t a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3t\u00e1sk\u00e1hoz \u00e9rkezett, \u00e9s ott meg is tapadt a felt\u0171n\u0151en hanyagul himb\u00e1l\u00f3dz\u00f3 n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1n.
\n\u00c9s egyszer csak egy m\u00e1sik n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t l\u00e1ttam magam el\u0151tt. T\u00fcrelmetlen\u00fcl lengett fel-al\u00e1 egy anyai k\u00e9zben. Az asszony siet\u0151sen kapta mag\u00e1ra pongyol\u00e1j\u00e1t, \u00e9s igencsak fenyeget\u0151en magasodott l\u00e1nya elott. Az iskolai maj\u00e1liskor tartott t\u00e1ncmulats\u00e1gr\u00f3l bizony elk\u00e9sve hoztam haza Sylvi\u00e1t – sajnos nem olyan gyorsan \u00e9s egyenesen, ahogy megmondt\u00e1k. Ennek megfelel\u0151 volt a mama bar\u00e1ts\u00e1gtalan \u00fcdv\u00f6zl\u00e9se is.
\n– Nem megmondtam, hogy \u00e9jf\u00e9lre itthon legy\u00e9l?
\n– De igen, mama!
\n– \u00c9s mennyi most az id\u0151?
\n– \u00d6t perc m\u00falva ketto, mama…
\n– \u00c9s tudod, hogy ez mit jelent?
\n– Igen mama… n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t.
\n– \u00dagy bizony, kedvesem, n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t!
\nA haragos mama \u00e9s az agg\u00f3d\u00f3, de dacos l\u00e1ny k\u00f6z\u00f6tti p\u00e1rbesz\u00e9det egy csal\u00e1di h\u00e1z padl\u00e1ster\u00e9ben hallgattam v\u00e9gig, n\u00e9mileg k\u00ednosan feszengve, de nem sok figyelmet ford\u00edtottak r\u00e1m. Legsz\u00edvesebben olajra l\u00e9ptem volna, de ez nagyon gy\u00e1va megold\u00e1snak tunt. Ugyanakkor m\u00e9rgel\u0151dtem is, mert mindenk\u00e9pp magam akartam hazak\u00eds\u00e9rni szerelmemet, Sylvi\u00e1t, hogy magamra v\u00e1llaljam a feleloss\u00e9get a k\u00e9s\u00e9s\u00e9rt – \u00e1m sem szem\u00e9lyem, sem a magyar\u00e1zatom nem \u00e9rdekelte a mam\u00e1t.
\n– Teh\u00e1t mars a konyh\u00e1ba! – rivallt r\u00e1 zordan a hat\u00e1rozott h\u00f6lgy l\u00e1ny\u00e1ra, aki m\u00e9g ink\u00e1bb lehorgasztotta fej\u00e9t, m\u00edg telt ajka szemmel l\u00e1that\u00f3an meg-megremegett. Cs\u00f6ndben indult el a padl\u00e1st\u00e9r m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n l\u00e9v\u0151 konyha ir\u00e1ny\u00e1ba. Ez a perc l\u00e1tszott a legkedvez\u0151bbnek, hogy el\u0151\u00e1lljak valami kifog\u00e1ssal, de ahogy elkezdtem besz\u00e9lni, a szigor\u00fa mama egy megsemmis\u00edt\u0151 pillant\u00e1st vetett r\u00e1m.
\n– Tartsa a sz\u00e1j\u00e1t fiatalember, ink\u00e1bb n\u00e9zze csak meg, mit csin\u00e1lt! – \u00e9s azzal f\u00e9lre\u00e9rthetetlen\u00fcl a konyha ir\u00e1ny\u00e1ba \u00e9s Sylvi\u00e1ra mutatott.
\nAkkoriban m\u00e9g nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt nem szeg\u00fcl\u00f6k ellen egyszer\u0171en a parancsnak. Ma m\u00e1r sejtem: vitathatatlan tekint\u00e9lye csak az egyik ok volt, legal\u00e1bb akkora volt a saj\u00e1t hatalmas k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gom, mert nagyon szerettem volna l\u00e1tni, mi zajlik le a konyha fala m\u00f6g\u00f6tt. M\u00e1r az is k\u00e9ptelen\u00fcl hangzott, hogy egy Sylvia kor\u00e1ban l\u00e9v\u0151 l\u00e1nyt n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val verjenek el, de hogy r\u00e1ad\u00e1sul el\u0151ttem, az m\u00e9g nagyobb szenz\u00e1ci\u00f3 volt. M\u00e1soknak mindez tal\u00e1n r\u00e9m\u00fcletes lett volna, de nekem… K\u00f6vettem Sylvi\u00e1t a konyh\u00e1ba, szorong\u00f3 \u00e9s k\u00e9jes \u00e9rz\u00e9sek k\u00f6zt keresve a k\u00f6z\u00e9putat.
\nA feh\u00e9rre sik\u00e1lt nyers konyhaasztalon m\u00e1r k\u00e9szen fek\u00fcdt a feny\u00edt\u00e9s eszk\u00f6ze, egy nem teljesen egyenes, mintegy m\u00e9ternyi \u00e9s kb. ceruzavastags\u00e1g\u00fa p\u00e1lca. Sylvia egyszerre ellenszenvvel \u00e9s leny\u0171g\u00f6zve meredt r\u00e1. Mikor l\u00e1tta, hogy anyja elott \u00e9n is a konyh\u00e1ba l\u00e9pek, tiltakozni akart, de n\u00e9h\u00e1ny er\u0151teljes pofon \u00e9s m\u00e9g t\u00f6bb vessz\u0151csap\u00e1s \u00edg\u00e9rete „meggy\u0151zte”, hogy nyugodj\u00e9k bele jelenl\u00e9tembe. Ekkor igencsak k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges fr\u00e1ternek t\u0171ntem \u00f6nmagam el\u0151tt, \u00e9s nagyon rossz is volt a lelkiismeretem, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt, mert Sylvia szomor\u00fa szemreh\u00e1ny\u00e1ssal pillantott fel\u00e9m. \u00c1m ahogy Sylvia mam\u00e1ja nekil\u00e1tott a testi feny\u00edt\u00e9snek, m\u00e1r csak a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1got \u00e9s a b\u00e1mulatot \u00e9reztem. Sylvi\u00e1nak le kellett vennie a kellemes anyag\u00fa \u00e9s szab\u00e1s\u00fa ny\u00e1ri ruh\u00e1t, amely al\u00e1 oly k\u00f6nny\u0171 volt odany\u00falni, s\u0151t, ki kellett b\u00fajnia bugyij\u00e1b\u00f3l is; sz\u00e9gyenl\u0151sen szipogva t\u0171rte le \u00e9s ny\u00fajtotta \u00e1t a mam\u00e1nak – az pedig egy pillanat m\u00falva keze k\u00f6zt sz\u00e9th\u00fazva, viszolyg\u00f3 pillant\u00e1ssal tartotta l\u00e1nya orra al\u00e1.
\n– \u00c9s ez meg micsoda? Nem tiltottam meg neked a smaciz\u00e1st? – rivallt r\u00e1 Sylvi\u00e1ra. Bizony nem lehetett nem \u00e9szrevenni az \u00e9n r\u00e9gi j\u00f3 Volkswagenemben lezajlott er\u0151teljes petting nyomait. A konyhai l\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9ben az \u00e1ttetsz\u0151 anyagon ragad\u00f3s nedvess\u00e9gfolt jelezte, hogy \u00f3vatos ujjal csiklandoztam Sylvia buja puncij\u00e1nak sz\u00e9l\u00e9t, k\u00e9sobb kicsit bele is ny\u00falk\u00e1lva a szerelem f\u00e9szk\u00e9be…
\n– Csak egy kicsit megsimogattak – nyafogott Sylvia s\u00e9rtetten \u00e9s szem\u00e9rmesen.
\n– Ezt nevezed te egy kis simogat\u00e1snak? – harsogott a felh\u00e1borodott h\u00f6lgy, \u00e9s a l\u00e1ny orra al\u00e1 nyomta a bugyit. – \u00dagy megsimogattak, hogy val\u00f3s\u00e1ggal a saj\u00e1t levedben f\u00fcr\u00f6dt\u00e9l, mint a cukrozott gy\u00fcm\u00f6lcs.
\n\u00c9s azt\u00e1n, lefel\u00e9 pillantva:
\n– M\u00e9g mindig cuppogsz ott lent, te malac!
\nH\u00e1t bizony, Sylvia r\u00f3zs\u00e1s hasad\u00e9ka nedvesen csillogott a szem\u00e9remszorzet h\u00e1romsz\u00f6ge alatt…
\nMindketten elszontyolodva horgasztottuk le a fej\u00fcnket – de j\u00f3, hogy az \u00e9n als\u00f3nadr\u00e1gom nem lett vizsg\u00e1lat t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1! -, \u00e9s csak akkor n\u00e9zt\u00fcnk fel riadtan, mikor a feld\u00falt mama \u00fajabb tizenk\u00e9t \u00fct\u00e9st rendelt el. Sylvia ink\u00e1bb s\u00edr\u00f3san, mint m\u00e9rgesen tiltakozott, de \u00edgy is el\u00e9gg\u00e9 ahhoz, hogy \u00fajabb n\u00e9gyet szabjanak ki r\u00e1 b\u00fcntet\u00e9sk\u00e9nt. \u00c9s ekkor m\u00e1r az asztalon t\u00e1rulkozott ki, egy neh\u00e9z b\u0151rp\u00e1rna \u00e1ltal magasra polcolva, a feszes le\u00e1nypopsi. A mama balj\u00e1val leszor\u00edtotta a h\u00e1tul keresztezett csukl\u00f3kat, m\u00edg a l\u00e1ny h\u00e1trapislantott agg\u00f3d\u00f3 tekintettel. A feket\u00e9n csillog\u00f3 hossz\u00fa haj sz\u00e9t\u00f6ml\u00f6tt az asztal vil\u00e1gos lapj\u00e1n. Az er\u0151s comb\u00fa, hossz\u00fa l\u00e1bak sz\u00e9les terpeszben \u00e1lltak, olyan szem\u00e9rmetlen\u00fcl, hogy a v\u00e9r az arcomba t\u00f3dult. Sylvia szem\u00e9remajkai m\u00e9g mindig s\u00f6t\u00e9tek \u00e9s duzzadtak voltak az erotikus j\u00e1t\u00e9k k\u00f6vetkezt\u00e9ben, \u00e9s vir\u00e1gkehelyk\u00e9nt pihegett a l\u00e1ny v\u00f6r\u00f6s \u00e9s nedves \u00f6le.
\n– N\u0151 \u00e9s akkor h\u00e1ny \u00fct\u00e9s is lesz \u00f6sszesen? – tudakolta a mama.
\nSylvia arca l\u00e1zasan \u00f6sszer\u00e1ndult \u00e9s nagy nehezen ny\u00f6gte ki az eredm\u00e9nyt:
\n– Harminckett\u0151!
\nA mama el\u00e9gedetten nyugt\u00e1zta:
\n– Pontosan annyi, gyermekem. Tizenkett\u0151 a k\u00e9s\u00e9s\u00e9rt, tizenkett\u0151 a cs\u00f3kol\u00f3z\u00e1s\u00e9rt \u00e9s k\u00e9tszer n\u00e9gy a felesel\u00e9s\u00e9rt; az \u00f6sszesen har-minc-ket-t\u0151! – minden sz\u00f3tagot val\u00f3s\u00e1ggal k\u00e9jesen hangs\u00falyozott. – Harminck\u00e9t vessz\u0151csap\u00e1s a csupasz fenekedre majd megtan\u00edt arra, mit jelent, ha nem \u00fagy csin\u00e1lod a dolgokat, ahogy mondom.
\n\u00c9s ekkor elkezd\u0151d\u00f6tt a l\u00e1ny megfeny\u00edt\u00e9se, amely pontosan tizen\u00f6t \u00e9s f\u00e9l percet vett ig\u00e9nybe, mert f\u00e9l szemmel a konyhai fali\u00f3r\u00e1ra pillantva Sylvia mam\u00e1ja pontosan harminc m\u00e1sodpercenk\u00e9nt csapott le a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val. Ek\u00f6zben Sylvia hangosan zokogott, az \u00fct\u00e9seket sz\u00e1molta \u00e9s tizenk\u00e9tszer mondta k\u00f6nnyekbe f\u00fal\u00f3 hangon:
\n– Soha t\u00f6bbet nem j\u00f6v\u00f6k k\u00e9s\u0151n haza!
\nAzt\u00e1n ugyanannyiszor:
\n– Soha t\u00f6bbet nem cs\u00f3kol\u00f3zom!
\n\u00c9s v\u00e9g\u00fcl m\u00e9g nyolcszor:
\n– Soha t\u00f6bbet nem fogok feleselni!
\nMindannyiszor vastag cs\u00edkok jelentek meg sz\u00e9ps\u00e9ges pop\u00f3j\u00e1n \u00e9s combjain.
\nSylvia eleinte g\u00f6rcs\u00f6sen igyekezett meg\u00e1llni, hogy ne kiab\u00e1ljon, de az els\u0151 \u00f6t vagy hat \u00fct\u00e9ssel az anyja megt\u00f6rte minden ellen\u00e1ll\u00e1s\u00e1t. El\u00e9gedett mosolyt csalt az arc\u00e1ra a l\u00e1ny els\u0151 \u00e9les kis sikolya, de szemmel l\u00e1that\u00f3lag akkor \u00e9rezte igaz\u00e1n j\u00f3l mag\u00e1t, amikor Sylvia a k\u00f6vetkez\u0151 \u00fct\u00e9sek ut\u00e1n istenigaz\u00e1b\u00f3l fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt.
\nT\u00e1gra ny\u00edlt szemmel, visszafojtott l\u00e9legzettel figyeltem, hogyan cs\u00faf\u00edtja-d\u00edsz\u00edti egym\u00e1s ut\u00e1n huszonn\u00e9gy cs\u00edk Sylvia form\u00e1s fenek\u00e9t, hogy azt\u00e1n nyolc s\u00f6t\u00e9t s\u00e1v sorakozzon fel nem kev\u00e9sb\u00e9 tetszet\u0151s combjain is. Hallottam, hogy zokog \u00e9s sikolt az \u00fct\u00e9sek alatt – \u00e9s amit l\u00e1ttam meg hallottam, az egyszerre megr\u00e9m\u00edtett, felzaklatott \u00e9s leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt.
\nMindek\u00f6zben valamikor Sylvia mam\u00e1ja kib\u00fajt otthoni k\u00f6nt\u00f6s\u00e9bol \u00e9s lenge feh\u00e9rnemuben tev\u00e9kenykedett tov\u00e1bb, mintha kettesben volna l\u00e1ny\u00e1val. Ez a l\u00e1tv\u00e1ny elb\u0171v\u00f6lt \u00e9s felizgatott volna minden fiatalembert, mert a csillog\u00f3, h\u00fassz\u00edn\u0171 feh\u00e9rnem\u0171 cs\u00e1b\u00edt\u00f3 form\u00e1kat hozott l\u00e9tre. M\u00e9lyen kiv\u00e1gott melltart\u00f3 emelte meg \u00e9s szor\u00edtotta \u00f6ssze az anyai kebleket, harisnyatart\u00f3val kieg\u00e9sz\u00edtett rugalmas f\u0171z\u0151 adott fogalmat arr\u00f3l, milyen h\u00edzelg\u0151 kifejez\u00e9s lehet a „n\u0151i segg”, s arr\u00f3l, hogy az ilyesf\u00e9le intim ruhadarab nem csup\u00e1n eltakarni tudja a n\u0151i nemiszervet, hanem \u00e9rv\u00e9nyre juttatni is. M\u00e1r a l\u00e1nyt l\u00e1tva is d\u00fclledtek a szemeim, h\u00e1t m\u00e9g ett\u0151l! Bossz\u00fa\u00e1ll\u00f3 arkangyalk\u00e9nt \u00e1llt ott az asszony, terpeszben, cs\u00edp\u0151re tett k\u00e9zzel, szorosan h\u00e1traf\u00e9s\u00fclt \u00e9s a tark\u00f3n felt\u0171z\u00f6tt hajjal, remeg\u0151 orrcimp\u00e1kkal \u00e9s az anyai haragt\u00f3l meg az er\u0151fesz\u00edt\u00e9st\u0151l csillog\u00f3 szemmel, m\u00edg keblei minden l\u00e9legzetv\u00e9telkor mintha szabadulni akartak volna a melltart\u00f3 fogs\u00e1g\u00e1b\u00f3l. \u00c9s a kez\u00e9ben az a suhog\u00f3 p\u00e1lca!
\nEgy pillanat alatt \u00e1tfutott agyamon a konyhai feny\u00edt\u00e9s jelenete, amikor megl\u00e1ttam Sylvia t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t kikandik\u00e1lni. A meglepet\u00e9s pillanatai ut\u00e1n azonnal egy kis k\u00e1v\u00e9z\u00f3 fel\u00e9 indultunk, \u00e9s Sylvia m\u00e1r el is kezdett mes\u00e9lni: k\u00e9t \u00e9v boldog h\u00e1zass\u00e1g ut\u00e1n tavaly vesz\u00edtette el f\u00e9rj\u00e9t. A f\u00e9rfi tizen\u00f6t \u00e9vvel volt id\u0151sebb, \u00e9s k\u00e9t nagyl\u00e1nyt hagyott maga ut\u00e1n, tizennyolc \u00e9s tizenkilenc \u00e9veseket. E k\u00e9t mostohal\u00e1nnyal k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt ide, az anyja sz\u00e1m\u00e1ra t\u00fal naggy\u00e1 lett h\u00e1zba. A m\u00e1sodik h\u00e1zass\u00e1ga volt ez, az els\u0151 hamar \u00e9s dicstelen\u00fcl \u00e9rt v\u00e9get.
\n– Nem, nem ahhoz a h\u00fcly\u00e9hez mentem hozz\u00e1, aki miatt otthagyt\u00e1l! – val\u00f3s\u00e1ggal t\u00f6rt d\u00f6f\u00f6tt a sz\u00edvembe, amikor errol kezdett besz\u00e9lni, \u00e9s csak ez\u00e9rt, hogy m\u00e1sra tereljem a sz\u00f3t, egy pillant\u00e1st vetettem a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ra, amely egy nemzeti lobog\u00f3 szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9vel kandik\u00e1lt ki a v\u00e1llt\u00e1sk\u00e1b\u00f3l.
\n– Ezt meg minek hurcolod magaddal?
\n– A n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ra gondolsz? Ja, ezt most vettem. El\u00e9g sokat kellett m\u00e1szk\u00e1lnom, am\u00edg kaptam egyet egy kos\u00e1rboltban. Ez a k\u00e9t otthoni h\u00f6lgyik\u00e9\u00e9!
\n– Micsoda, n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1val vered \u0151ket? – k\u00e9rdeztem hitetlenkedve.
\n– De mennyire! \u00c9s nem is csak azzal! – nevetett laz\u00e1n. – Ha ki\u00e9rdemlik, kapnak t\u0151lem istenesen a fenek\u00fckre!
\n– \u00dagy, mint r\u00e9gen? – szakadt ki bel\u0151lem a k\u00e9rd\u00e9s.
\n\u00dagy n\u00e9zett r\u00e1m, mintha maga Humphrey Bogart k\u00e9rte volna, hogy tekintsen m\u00e9lyen a szem\u00e9be, \u00e9s halkan kuncogott.
\n– \u00dagy bizony… ahogy \u00e9n akkor… sz\u00f3val, eml\u00e9kszel m\u00e9g r\u00e1 – \u00e9s azt\u00e1n eg\u00e9szen gy\u00f6ng\u00e9d s b\u00e1natos lett a hangja. – Sz\u00e9p p\u00e1r lehetett volna bel\u0151l\u00fcnk, nem gondolod?
\n– De hiszen te volt\u00e1l az, aki szak\u00edtott! – mondtam szemreh\u00e1ny\u00f3an.
\nA csod\u00e1latos asszony ekkor nagyon boldogtalan pillant\u00e1ssal n\u00e9zett vissza r\u00e1m, majd b\u00f3lintott:
\n– Sajnos, ez \u00edgy van, Christoph – mondta, majd ferde kis mosollyal tette hozz\u00e1 – Az\u00e9rt te sem volt\u00e1l a dologban \u00e1rtatlan; \u00fagy otthagyni csapot-papot, meg f\u0151k\u00e9nt engem! Nem eml\u00e9kszel?
\nDe mennyire, hogy eml\u00e9keztem! Hogy is felejthettem volna el legutols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sunkat! Sylvi\u00e1t egy m\u00e1sik fi\u00faval kaptam rajta a szob\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s ez\u00e9rt felel\u0151ss\u00e9gre vontam. Duzzogott, \u00e9s m\u00e9g \u0151 tett szemreh\u00e1ny\u00e1st. Sz\u00f3 sz\u00f3t k\u00f6vetett, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl d\u00fch\u00f6sen elkaptam \u00e9s a t\u00e9rdemre fektettem.
\n– Te csak egy nyelvet ismersz – ki\u00e1ltottam r\u00e1 -, az alapos ver\u00e9s\u00e9t!
\n\u00c9s mikor nem akarta abbahagyni a vis\u00edt\u00e1st meg a kap\u00e1l\u00f3dz\u00e1st, megfenyegettem:
\n– Ha nem maradsz nyugton, mindent elmes\u00e9lek any\u00e1dnak, \u00e9s te tudod a legink\u00e1bb, hogy ez mit jelent!
\nMert az ekkor m\u00e1r h\u00faszesztend\u0151s Sylvia m\u00e9g mindig \u00e9rezhette anyja n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1t, amit\u0151l mindenn\u00e9l jobban tartott. \u00c9pp ez\u00e9rt felh\u00e1borodottan rivallt r\u00e1m:
\n– Ezt nem teheted meg, Christoph, te diszn\u00f3!
\nDe ugyanakkor annyira komolyan vette a fenyeget\u00e9semet, hogy \u00f6sszeomlott, mint egy \u00fcres zs\u00e1k \u00e9s ernyedten fek\u00fcdt az \u00f6lemben, s\u00e9rtett szavakat d\u00fcnny\u00f6gve. D\u00fch\u00f6sen vad elsz\u00e1nts\u00e1ggal hajtottam h\u00e1t\u00e1ra a szokny\u00e1t, ami ellen \u00fajult er\u0151vel tiltakozott, azt\u00e1n el\u00e9g lovagiatlanul, \u00e1m rend\u00edthetetlen\u00fcl r\u00e1ntottam le a piciny bugyit a k\u00e9t gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 f\u00e9lg\u00f6mbr\u0151l, amelyeket, b\u00e1rhogy is tiltotta a mama, \u00e9n \u00fajra \u00e9s \u00fajra simogattam, k\u00e9nyeztettem – meg m\u00e9g t\u00f6bbet is. Ott fek\u00fcdt h\u00e1t el\u0151ttem ez a pomp\u00e1s popsi, amit annyi cs\u00edkkal d\u00edsz\u00edtett m\u00e1r ki az anyai n\u00e1dp\u00e1lca; a csod\u00e1latosan r\u00f3zs\u00e1ll\u00f3 f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6k reszkettek a f\u00e9lelemtol, \u00f6ssze-\u00f6sszeh\u00faz\u00f3dtak, bemutatva a b\u00fcntet\u00e9sre val\u00f3 v\u00e1rakoz\u00e1s szorong\u00f3 j\u00e1t\u00e9k\u00e1t. K\u00e9t mozdulattal kih\u00faztam nadr\u00e1gom \u00f6v\u00e9t \u00e9s kett\u00e9hajtottam. Ekkor azonban a l\u00e1ny r\u00e9m\u00fclten felsikoltott:
\n– Ne! Ne azzal!
\n\u00c9s arca el\u00e9 kapta a kez\u00e9t. Mintha az \u00e9n nadr\u00e1gsz\u00edjam rosszabb lenne a mama n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1n\u00e1l! \u00c1m ekkor elhagyott a b\u00e1tors\u00e1gom. M\u00e1r \u00fct\u00e9sre emeltem a sz\u00edjat, amikor leengedtem a karom – nem ment. Ekkor egyszer\u0171en eltoltam magamt\u00f3l Sylvi\u00e1t \u00e9s kimentem a szob\u00e1b\u00f3l, meg a h\u00e1zb\u00f3l is – ez volt az utols\u00f3 eset, hogy \u00e1tl\u00e9ptem k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t. Hallottam, hogy m\u00f6g\u00f6ttem Sylvia ut\u00e1nam ki\u00e1lt, \u00e9s a s\u00edr\u00e1s\u00e1t is, de nem hallgattam oda, t\u00fals\u00e1gosan ki voltam \u00e1br\u00e1ndulva a szerelembol. Term\u00e9szetesen nagyon hi\u00e1nyzott a l\u00e1ny, de a b\u00fcszkes\u00e9g \u00e9s az elutas\u00edt\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem visszatartott att\u00f3l, hogy ism\u00e9t keressem, holott gyakran mondtam magamban: „B\u00e1rcsak odav\u00e1gtam volna!”
\n\u00c9s Sylvia, mintha csak gondolataimban olvasna, \u00edgy sz\u00f3lt:
\n– B\u00e1rcsak odav\u00e1gt\u00e1l volna! Hiszen t\u00e9ged szerettelek! \u00c9s olyan csal\u00f3d\u00e1st okozt\u00e1l!
\n– \u00c9n okoztam csal\u00f3d\u00e1st neked? – hitetlenkedtem.
\n– H\u00e1t persze! Nyugodtan elverhett\u00e9l volna! – mondta teljesen komolyan, \u00e9s azt\u00e1n, b\u00e1r f\u00e1jdalmas eml\u00e9kr\u0151l volt sz\u00f3, mosolyogva tette hozz\u00e1: – Any\u0171 egy\u00e9bk\u00e9nt alaposan megtette helyetted, mikor megtudta, pontosan mi t\u00f6rt\u00e9nt. Ez volt a legnagyobb seggver\u00e9s, amit \u00e9letemben kaptam! De nem haszn\u00e1lt, mert csupa dacb\u00f3l m\u00e1snak ugrottam a nyak\u00e1ba.
\nAzt\u00e1n azt k\u00e9rdezte:
\n– Te sose n\u0151s\u00fclt\u00e9l meg?
\n– De igen, csak nem volt az igazi. R\u00f6vid id\u0151 m\u00falva bar\u00e1ts\u00e1gban elv\u00e1ltunk. Sose tudtalak elfelejteni t\u00e9ged.
\n– B\u00e1rcsak akkor… – n\u00e9zett r\u00e1m m\u00e9g egyszer, \u00e9s \u00e9pp olyan cs\u00e1b\u00edt\u00f3an sz\u00e9p volt, mint akkoriban.
\n– Ilyen es\u00e9lye azonban csak egyszer akad az embernek az \u00e9letben – mosolyogtam zavartan, \u0151 pedig \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m, mint a vil\u00e1g legnagyobb szamar\u00e1ra.
\n– Ma m\u00e1r nem fordulna el\u0151 velem ilyesmi – vigasztaltam mindkett\u0151nket.
\n– Gondolod? – ajk\u00e1n kis mosoly j\u00e1tszott, de pillant\u00e1sa komoly maradt. \u00c9s azut\u00e1n hozz\u00e1m hajolt, hogy selymes haja az arcomat \u00e9rintette. Az illata elbor\u00edtott, \u00e9s melle csaknem kipattant a m\u00e9ly dekolt\u00e1zsb\u00f3l, mikor titokzatosan ezt suttogta:
\n– Lehet, hogy akad m\u00e9g egy es\u00e9ly?
\nSzemei tiszta viz\u0171 t\u00f3v\u00e1 v\u00e1ltoztak, tele \u00edg\u00e9rettel, m\u00e9ly\u00fckben v\u00e9gtelen \u00f6r\u00f6m csillant fel, \u00e9s egyszerre \u00fajra itt volt a mi r\u00e9gi-r\u00e9gi szerelm\u00fcnk. A k\u00e1v\u00e9z\u00f3 t\u00f6bbi vend\u00e9g\u00e9nek tulajdonk\u00e9ppen \u00e9szre kellett volna venni a k\u00f6zt\u00fcnk pattog\u00f3 szikr\u00e1kat, hiszen sistergett, mikor ajkaink tal\u00e1lkoztak. Ekkor a magam\u00e9ba helyeztem v\u00e9gtelen\u00fcl l\u00e1gyan simogat\u00f3, de \u00e9ppens\u00e9ggel olykor eroteljesen markol\u00f3 kezeit, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3ltam:
\n– M\u00e1sodszor m\u00e1r nagyon fog f\u00e1jni!
\n– Tudom, dr\u00e1g\u00e1m – mosolygott bar\u00e1ts\u00e1gosan kipirult arca -, \u00e9s az lesz a j\u00f3!
\nNemsok\u00e1ra kocsim elhagyta a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9t, \u00e9s csakhamar el\u00e9rt\u00fck a sz\u00e9tsz\u00f3rtan \u00e9p\u00fclt csal\u00e1di h\u00e1zak negyed\u00e9t, amelyet \u00e9vekkel kor\u00e1bban alak\u00edtottak ki a k\u00f6rnyez\u0151 erd\u0151kben – el\u0151z\u0151leg azonban vett\u00fcnk egy lovagl\u00f3ostort, el\u00e9g hossz\u00fat, hajl\u00e9konyt, a v\u00e9g\u00e9n egy b\u0151rlapocsk\u00e1val. Sylvia pontosan tudta, milyet keressen. \u00datk\u00f6zben azt is megtudtam, mi\u00e9rt volt Sylvi\u00e1nak s\u00fcrgosen sz\u00fcks\u00e9ge a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1ra \u00e9s a lovagl\u00f3ostorra.
\n– A k\u00e9t nevel l\u00e1nyom, Karin \u00e9s Jutta val\u00f3j\u00e1ban arra haszn\u00e1lta ki a k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9st, hogy elt\u00fcntette otthonr\u00f3l a r\u00e9gi n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t \u00e9s lovagl\u00f3ostort – egyszer\u0171en kidobt\u00e1k a szem\u00e9tbe. K\u00e9pzeld csak el!
\nSylvia oszint\u00e9n fel volt h\u00e1borodva.
\n– R\u00e1ad\u00e1sul a lovagl\u00f3ostor eml\u00e9k volt az apjukt\u00f3l – \u0151 hozta mag\u00e1val a h\u00e1zass\u00e1gba a l\u00e1nyok feny\u00edt\u00e9s\u00e9re. Mikor a hal\u00e1los \u00e1gy\u00e1n\u00e1l mindh\u00e1rman ott voltunk, szent\u00fcl meg\u00edg\u00e9rtette velem, hogy az \u0151 szellem\u00e9ben nevelgetem tov\u00e1bb a l\u00e1nyokat. Term\u00e9szetesen megpr\u00f3b\u00e1ltak f\u00f6l\u00e9m ker\u00fclni, \u00fagy hogy \u00e9n meg elhoztam anyut\u00f3l a r\u00e9gi n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t, ami t\u00f6k\u00e9letes \u00e1llapotban volt, mert hetente olajoztam. P\u00e1lc\u00e1val \u00e9s ostorral azt\u00e1n t\u00f6k\u00e9letesen lehetett ir\u00e1ny\u00edtani \u0151ket. Val\u00f3s\u00e1gos m\u00fazeumi darabokat semmis\u00edtettek meg a kis besti\u00e1k! Miut\u00e1n tegnapel\u0151tt a kicsomagol\u00e1sn\u00e1l r\u00e1j\u00f6ttem, mi t\u00f6rt\u00e9nt, ma elindultam, hogy \u00fajakat vegyek, \u00e9s m\u00e9g ma ismerets\u00e9get is fognak k\u00f6tni vel\u00fck – m\u00e1r alig v\u00e1rj\u00e1k otthon az alkalmat!
\n– M\u00e9g ma? – k\u00e9rdeztem olyan izgatottan \u00e9s meglepodve, mint akkor a padl\u00e1st\u00e9rben.
\n– Hajjaj, de mennyire! Semmit sem szabad eln\u00e9zni ezeknek a l\u00e1nyoknak, \u00e9s f\u0151k\u00e9nt a szemtelens\u00e9get nem!
\nSylvia haragosan n\u00e9zett maga el\u00e9, \u00e9s el tudtam k\u00e9pzelni, mi v\u00e1rhat mostohal\u00e1nyaira. Bennem azonban megv\u00e1laszolatlan maradt egy k\u00e9rd\u00e9s.
\n– Mond csak… – kezdtem. – A korb\u00e1cs \u00e9s a p\u00e1lca… csak…
\nNem tudtam folytatni.
\n– Azt k\u00e9rdezed, hogy ez csak a k\u00e9t kisasszonynak volt-e fenntartva? – f\u00fclig \u00e9r\u0151 sz\u00e1jjal mosolygott zavaromon, ahogy oldalr\u00f3l r\u00e1mpillantott.
\n– Szeretn\u00e9d tudni, mi? – nevetg\u00e9lt, \u00e9s bekanyarodott a kocsival \u00e9desanyja h\u00e1za ir\u00e1ny\u00e1ba.
\n– Ezt majd k\u00e9s\u0151bb elmes\u00e9lem, most el\u0151sz\u00f6r Jutt\u00e1t \u00e9s Karin\u00e1t kell megismerd, meg \u00fcdv\u00f6z\u00f6ln\u00f6d a mam\u00e1t, aki ki fog ugrani a b\u0151r\u00e9b\u0151l \u00f6r\u00f6m\u00e9ben, hogy \u00fajra l\u00e1t; de \u00e9n m\u00e9g n\u00e1la is jobban \u00f6r\u00fcl\u00f6k – b\u00fagta, \u00e9s hozz\u00e1mhajolt, hogy egy hossz\u00fa cs\u00f3kkal bizony\u00edtsa boldogs\u00e1g\u00e1t.
\nMostohal\u00e1nyait r\u00f6gt\u00f6n a bel\u00e9p\u00e9skor megismertem – igaz, nem \u00e9pp a megszokott m\u00f3don. Mondhatni, „h\u00e1tulr\u00f3l”. Amikor a t\u00e1gas padl\u00e1st\u00e9rbe l\u00e9pt\u00fcnk, pillant\u00e1som els\u0151k\u00e9nt k\u00e9t puc\u00e9r fen\u00e9kre esett, ezek k\u00e9t, hasonl\u00f3an meztelen n\u0151csk\u00e9hez tartoztak, akik a bej\u00e1rati ajt\u00f3nak h\u00e1ttal egy padon t\u00e9rdeltek egy nagy t\u00fck\u00f6r el\u0151tt, \u00e9s feh\u00e9ren vil\u00e1g\u00edt\u00f3 farukat igencsak illetlen\u00fcl k\u00edn\u00e1lt\u00e1k a bel\u00e9p\u0151nek. Saj\u00e1tkez\u0171leg h\u00fazt\u00e1k k\u00e9tfel\u00e9 a feszes f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6ket, \u00fagy, hogy m\u00e9lyen be lehetett pillantani test\u00fck titkaiba. Mikor a t\u00fck\u00f6rben \u00e9szrevett\u00e9k, hogy anyjukkal egy\u00fctt egy idegen f\u00e9rfi is a szob\u00e1ba l\u00e9p, lepattantak a t\u00e9rdepl\u0151r\u0151l, \u00e9s \u00f6sszefon\u00f3dva igyekeztek szem\u00e9remdombjukat eltakarni. Legsz\u00edvesebben beb\u00fajtak volna egy eg\u00e9rlukba. Nekem igen k\u00ednosnak tunt a helyzet, de Sylvia \u00e9ppens\u00e9ggel \u00fcgyet sem vetett r\u00e1.
\n– H\u00e1t ez meg micsoda? – ki\u00e1ltott r\u00e1juk. – Rem\u00e9lhet\u0151leg most azonnal visszatakarodtok a helyetekre. Vagy tal\u00e1n szeretn\u00e9tek egy kis serkent\u00e9st? – \u00e9s el\u0151h\u00fazta a v\u00e1llt\u00e1sk\u00e1b\u00f3l a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t meg a lovagl\u00f3ostort. Ezeknek a szersz\u00e1moknak a megpillant\u00e1sa igen er\u0151s \u00e9rv lehetett, mert a k\u00e9t l\u00e1ny r\u00f6gt\u00f6n elengedte egym\u00e1st \u00e9s visszat\u00e9rdepelt a kor\u00e1bbi p\u00f3zba – sot, b\u00e1r morgol\u00f3dtak, engedelmesen sz\u00e9th\u00fazt\u00e1k a k\u00e9t popsi n\u00e9gy f\u00e9lg\u00f6mbj\u00e9t is.
\nE percben azonban jobban \u00e9rdekelt Sylvia bel\u00e9p\u0151 \u00e9desanyja. Azonnal r\u00e1mismert. Egy pillanatig \u00fagy t\u0171nt, mintha vill\u00e1m csapott volna bele, de ez csak az \u00f6r\u00f6m miatt volt. M\u00e1sodperceken bel\u00fcl hatalmas kebleire szor\u00edtott \u00e9s \u00f6ssze-vissza cs\u00f3kolt. A nappaliban l\u00e1nya r\u00e9szletesen elmes\u00e9lte tal\u00e1lkoz\u00e1sunkat \u00e9s elmer\u00fclt\u00fcnk az eml\u00e9kekben, amikor Sylvia felugrott:
\n– Majd megfeledkeztem Jutt\u00e1r\u00f3l \u00e9s Karin\u00e1r\u00f3l! – ki\u00e1ltotta, \u00e9s el\u0151sz\u00f3l\u00edtotta a l\u00e1nyokat a padl\u00e1sszob\u00e1b\u00f3l. A konyh\u00e1ba vel\u00fck, a nosztalgia v\u00e1rhat, els\u0151 a nevel\u00e9s. Ami itt lej\u00e1tsz\u00f3dott, eml\u00e9keztetett a Sylvia mam\u00e1ja \u00e1ltal m\u0171velt elj\u00e1r\u00e1sra – err\u0151l m\u00e1r eleget besz\u00e9ltem -, csak \u00e9ppen itt Sylvia volt az akt\u00edv f\u00e9l. Az \u0151 kez\u00e9ben volt a n\u00e1dp\u00e1lca, \u00e9s mostohal\u00e1nyainak kellett a konyhaasztalra hasalniuk, j\u00f3l sz\u00e9tterpesztett l\u00e1bbal \u00e9s egy b\u0151rp\u00e1rn\u00e1val a l\u00e1gy\u00e9k alatt. Csak egy v\u00e1ltoz\u00e1s volt: az \u00e9pp b\u00fcntet\u00e9s alatt \u00e1ll\u00f3 l\u00e1nyk\u00e1nak teljesen el\u0151re kellett ny\u00fajtania kezeit, m\u00edg a m\u00e1sik er\u0151sen tartotta a k\u00e9t csukl\u00f3t. Ahhoz k\u00e9pest, hogy milyen volt a megal\u00e1z\u00f3 k\u00e9nyszer\u0171 popsisz\u00e9th\u00faz\u00e1s a padl\u00e1sszob\u00e1ban, ez a testhelyzet szinte illedelmesnek t\u0171nt, hab\u00e1r a megfesz\u00fcl\u0151 combok k\u00f6zt j\u00f3 sok el\u0151bukkant a l\u00e1nyok \u00f6l\u00e9nek sarjadz\u00f3 pamacsk\u00e1ib\u00f3l. Mindketten huszonn\u00e9gy-huszonn\u00e9gy \u00fct\u00e9st kaptak, k\u00e9t \u00fct\u00e9s k\u00f6z\u00f6tt f\u00e9l perc sz\u00fcnetet tartva, \u00e9s mindketten igaz\u00e1n rendesen ki\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a torkukat mostoh\u00e1juknak k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl nagy erej\u0171 n\u00e1dp\u00e1lcacsap\u00e1sai alatt. \u00c9s term\u00e9szetesen minden \u00fct\u00e9st hangosan kellett sz\u00e1molniuk, \u00e9s minden csattan\u00e1s ut\u00e1n szerteb\u00f6mb\u00f6lni a konyha falai k\u00f6z\u00f6tt:
\n– Soha t\u00f6bbet nem dobom ki a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1t!
\nA tizenkilenc esztendos Jutt\u00e1t, akinek ifj\u00fa b\u0151r\u00e9t els\u0151k\u00e9nt cserezte ki a feny\u00edt\u0151eszk\u00f6z egyre t\u00f6bb \u00fcggyel-bajjal tudta csak szil\u00e1rdan lefogni hugic\u00e1ja, Karina – h\u00e1romszor is kiszabadult, ami\u00e9rt mindketten kaptak h\u00e1rom-h\u00e1rom igencsak csattan\u00f3s \u00fct\u00e9st p\u00f3tb\u00fcntet\u00e9sk\u00e9nt. Jutt\u00e1nak a szabadul\u00e1si mutatv\u00e1ny csak egyszer siker\u00fclt.
\nSylvia mam\u00e1ja mindezt teljes nyugalommal, de fesz\u00fclt figyelemmel szeml\u00e9lte; l\u00e1that\u00f3lag megel\u00e9ged\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tte el, hogy a k\u00e9t le\u00e1nyz\u00f3t ilyen szakavatottan fegyelmezik az \u0151 r\u00e9gi receptje szerint. Mind a csinos popsikon keresztbe h\u00faz\u00f3d\u00f3 cs\u00edkokb\u00f3l, mind Sylvia el\u00e9gedett arckifejez\u00e9s\u00e9bol \u00fagy t\u0171nt, hogy a n\u00e1dp\u00e1lca nem volt rossz v\u00e9tel. V\u00e9g\u00fcl is, aki kiv\u00e1lasztotta, t\u00f6k\u00e9letesen szak\u00e9rt\u0151 volt e ter\u00fcleten. Csaknem d\u00e9l volt m\u00e1r, amikor a k\u00e9t kis h\u00f6lgy ism\u00e9t sz\u00e9th\u00fazott farpofik\u00e1kkal t\u00e9rdepelt fenn a padl\u00e1sszob\u00e1ban a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt. Imm\u00e1r harmadszor… Sylvia \u00fagy v\u00e9lte, egy kis pihen\u0151re van sz\u00fcks\u00e9g a b\u00fcntet\u00e9s folytat\u00e1sa el\u0151tt, \u00e9s \u00e9desanyja k\u00e9sz\u00edtett is n\u00e9h\u00e1ny falatot, melynek elfogyaszt\u00e1sa sor\u00e1n ism\u00e9t elmerengt\u00fcnk a m\u00falt sz\u00e9p eml\u00e9kein. Ennek ellen\u00e9re igen meglepett, amikor Sylvia a tov\u00e1bbi feny\u00edt\u00e9s kedv\u00e9\u00e9rt el\u0151parancsolta a k\u00e9t frusk\u00e1t a padl\u00e1sszob\u00e1b\u00f3l, \u00e9s a nappaliba ir\u00e1ny\u00edtotta oket. Nos, miut\u00e1n a konyh\u00e1ban l\u00e1thattam, mit tanult Sylvia a mam\u00e1j\u00e1t\u00f3l, most megtekinthettem, mi volt az, amit n\u00e9hai f\u00e9rj\u00e9t\u0151l vett \u00e1t. Jutt\u00e1nak a kanap\u00e9ra kellett \u00fclnie, kezeit \u00f6sszefogva a tark\u00f3j\u00e1n, \u00e9s h\u00e1trad\u0151lve \u00e9gnek emelni l\u00e1bait. Combja k\u00f6zt j\u00f3l l\u00e1thattam, milyen pirosra s\u00edrt, szorong\u00f3 szemekkel n\u00e9z maga el\u00e9, amikor Sylvia \u00e9desanyja \u00e9s Karina megragadta \u00e9s k\u00e9tfel\u00e9 h\u00fazta bok\u00e1j\u00e1t, szorosan tartva l\u00e1bait, m\u00edg mostoh\u00e1ja t\u00fcrelmetlen\u00fcl j\u00e1tszadozott a lovagl\u00f3ostorral. A k\u00e9t comb \u00e9s a szem\u00e9remtest val\u00f3s\u00e1ggal felk\u00edn\u00e1lkozott e testhelyzetben a feny\u00edt\u00e9sre.
\nEl\u0151z\u0151leg Jutta k\u00e9nytelen volt egy sz\u0171k b\u00fcntet\u0151bugyit felh\u00fazni, keservesen szipogva. Ez a ruhadarab n\u00e9mileg v\u00e9dte ugyan szem\u00e9remdombj\u00e1t, de egyben ki is emelte, \u00e9s cs\u00e1b\u00edt\u00f3an „korb\u00e1csk\u00e9ssz\u00e9” tette, ahogy Sylvia kifejezte mag\u00e1t. A pici bugyi rugalmas anyaga ugyanis val\u00f3s\u00e1gos p\u00e1rn\u00e1csk\u00e1t form\u00e1lt a V\u00e9nusz-dombb\u00f3l, amelyen sz\u00e9pen \u00e1tl\u00e1tszott a szuk v\u00e1g\u00e1s. A n\u00e1dp\u00e1lca k\u00e9kes-v\u00f6r\u00f6s cs\u00edkjait azonban nem tudta a bugyi feledtetni, hiszen ahol takarta, ott is \u00e1tsejlettek n\u00e9mely s\u00f6t\u00e9tebb, er\u0151sebb cs\u00edkok a finom anyagon.
\nEkkor pedig Sylvia kez\u00e9ben t\u00e1ncba fogott a lovagl\u00f3ostor, \u00e9s a szigor\u00fa mostoha kiz\u00e1r\u00f3lag a combokra ir\u00e1ny\u00edtotta \u00fct\u00e9seit – majd a V\u00e9nusz-dombra is! A l\u00e1ny sz\u00e9tterpesztett l\u00e1bai k\u00f6zt j\u00f3l megfigyelhettem Jutta arc\u00e1n a nevel\u0151anyja \u00fct\u00e9sei \u00e1ltal kiv\u00e1ltott \u00e9rz\u00e9seket: ha felhangzott a csattan\u00e1s, a sz\u00f6rny\u0171 f\u00e1jdalomt\u00f3l keskeny r\u00e9ss\u00e9 h\u00faz\u00f3dtak \u00f6ssze a szemek, az orrt\u0151 f\u00f6l\u00f6tt kem\u00e9ny r\u00e1ncok jelentek meg, a sz\u00e1j f\u00e1jdalmasan eltorzult, az ajkak k\u00f6zt felbukkantak a d\u00fch\u00f6sen \u00f6sszepr\u00e9selt fogak; a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban azonban a szem \u00e9s a sz\u00e1j kerekre t\u00e1rult, „Auuu\u00fa\u00fa” \u00e9s „Ouuu\u00fa\u00fa” hangja zengte be a szob\u00e1t, panaszos \u00e9s szemreh\u00e1ny\u00f3 tekintet sugara l\u00f6vellt a mostohamama fel\u00e9; ny\u00f6sz\u00f6rg\u0151 hangocska adta tudtul a megkapott \u00fct\u00e9s sorsz\u00e1m\u00e1t, \u00e9s csak a s\u00edr\u00e1s-vinnyog\u00e1s sz\u00fcnete ut\u00e1n hangzott fel a f\u00e1jdalmas fogadkoz\u00e1s:
\n– Soha t\u00f6bb\u00e9 nem dobom el a lovagl\u00f3ostort!
\nK\u00fcl\u00f6n\u00f6sen messzehangz\u00f3 volt a l\u00e1ny \u00fcv\u00f6lt\u00e9se a nyolcadik \u00fct\u00e9s ut\u00e1n, amikor a p\u00e1lca a szoros bugyiban kidomborod\u00f3 \u00f6lre csapott le. Pontosan nyolcszor volt ez a c\u00e9lpont, mert Sylvia felv\u00e1ltva \u00fct\u00f6tte a bal combot, a V\u00e9nusz-dombot \u00e9s a jobb combot. Sylvia mam\u00e1j\u00e1nak \u00e9s a hugic\u00e1j\u00e1nak mind nehezebb volt a hevesen kap\u00e1l\u00f3dz\u00f3 l\u00e1ny l\u00e1bait tartani. S\u0151t a l\u00e1ny is nehezen \u00e1llta meg, hogy a parancs szerinti helyen tartsa kez\u00e9t, \u00e9s ne kapja maga el\u00e9, sz\u00f6rny\u0171 k\u00ednokat elszenved\u0151 combjait \u00e9s \u00f6l\u00e9t v\u00e9dend\u0151. Jutta k\u00e9tszer ezt is tette – majd ut\u00e1na Karina h\u00e1romszor -, \u00e9s ez k\u00edn\u00e1lkoz\u00f3 alkalom volt Sylvi\u00e1nak arra, hogy minden ilyen esetben m\u00e9g egyszer kem\u00e9nyen odav\u00e1gjon.
\nAzut\u00e1n Sylvia maga h\u00fazta le a b\u00fcntet\u0151bugyit, \u00e9s megvizsg\u00e1lta az elvert testfel\u00fcletet, miel\u0151tt Jutta feny\u00edt\u00e9s\u00e9t befejezettnek nyilv\u00e1n\u00edtotta volna. Mikor a nagyl\u00e1ny ezt meghallotta, leg\u00f6rd\u00fclt a kanap\u00e9r\u00f3l, \u00e9s t\u00e9rdhajlat\u00e1ban bugyival anyja nyak\u00e1ba borult, hogy kis\u00edrja mag\u00e1t keblein. Sylvia gy\u00f6ng\u00e9den simogatta a l\u00e1ny haj\u00e1t, \u00e9s az elszipogott bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9st szinte derus el\u00e9gedetts\u00e9ggel hallgatta. Szel\u00edden r\u00e1fektette a lovagl\u00f3ostort a bugyira, amelybe most Karin\u00e1nak kellett n\u00e1dp\u00e1lca cs\u00edkozta popsij\u00e1t belepr\u00e9selni, miel\u0151tt \u00e1tvette volna Jutta hely\u00e9t a kanap\u00e9n, hogy combjai \u00e9s \u00f6le is megkapj\u00e1k a maguk\u00e9t. Az elj\u00e1r\u00e1s pontosan megegyezett az el\u0151z\u0151vel, legfeljebb a k\u00e9t l\u00e1ny egy\u00e9ni reakci\u00f3iban nyilv\u00e1nult meg n\u00e9mi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g.
\nSzokv\u00e1nyos k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6zt Sylvia az \u00faj feny\u00edt\u0151eszk\u00f6z\u00f6k „felszentel\u00e9s\u00e9t” egy kis „t\u00e1rt pop\u00f3val” val\u00f3 b\u00fcntet\u0151p\u00f3zzal toldotta volna meg, most azonban m\u00e9ly l\u00e9legzetet vett, \u00e9s n\u00e9mi zavarban, er\u0151ltetett \u00e9l\u00e9nks\u00e9ggel, mindannyiunk megd\u00f6bben\u00e9s\u00e9re a k\u00f6vetkez\u0151ket jelentette ki mostohal\u00e1nyainak:
\n– Christoph \u00e9s \u00e9n r\u00f6videsen \u00f6sszeh\u00e1zasodunk. \u00c1m van m\u00e9g k\u00f6zt\u00fcnk egy rendezetlen sz\u00e1mla. \u00dagyhogy most \u00e9n foglalom el a helyeteket.
\nItt Sylvia egy kis sz\u00fcnetet tartott, hogy maga is felm\u00e9rje szavai s\u00faly\u00e1t; a k\u00e9t frissen b\u00fcntetett le\u00e1nyz\u00f3 k\u00f6nnyein \u00e1t hitetlenkedve n\u00e9zett a sz\u00e9p asszonyra \u00e9s az idegen f\u00e9rfira, aki oly v\u00e1ratlanul toppant k\u00f6zib\u00fck.
\n– \u00c9s most, hogy ez a k\u00fcl\u00f6nleges esem\u00e9ny kell\u0151 nyomat\u00e9kot kapjon, megn\u00e9zhetitek, hogyan kapom \u00e9n a feny\u00edt\u00e9st!
\nEz bizony bombak\u00e9nt csapott le, hiszen magam sem gondoltam, hogy Sylvia id\u00e1ig mer\u00e9szkedik \u00e9s \u00edgy megal\u00e1zza mag\u00e1t – csup\u00e1n egy kis nadr\u00e1gsz\u00edjas ver\u00e9sre sz\u00e1m\u00edtottam. \u00c1m Sylvia nem hagyott k\u00e9ts\u00e9get afel\u0151l, hogy komolyan gondolja a dolgot. Az ugyan k\u00e9ts\u00e9ges volt, hogy a l\u00e1nyok kell\u0151en m\u00e9lt\u00e1nyolni tudj\u00e1k gesztus\u00e1t, annyira elfoglalt\u00e1k oket pokolian \u00e9g\u0151 cs\u00edkjaik, \u00e1m m\u00e9gis mintha \u00e1t-\u00e1tfutott volna n\u00e9mi k\u00e1r\u00f6r\u00f6m elgy\u00f6t\u00f6rt arcocsk\u00e1jukon, ahogy b\u00e1mulva k\u00f6vett\u00e9k tekintet\u00fckkel mostoh\u00e1juk megfeny\u00edt\u00e9s\u00e9t. Sylvia mam\u00e1j\u00e1nak arcvon\u00e1sain azonban igen nagy megnyugv\u00e1s l\u00e1tszott, miut\u00e1n mag\u00e1hoz t\u00e9rt az els\u0151 meglepet\u00e9sb\u0151l, \u00e9s ahogy r\u00e1mn\u00e9zett, abb\u00f3l a k\u00f6vetkezoket olvashattam ki: „Rajta, fiacsk\u00e1m, itt a m\u00e1sodik es\u00e9lyed! Az \u00e9g szerelm\u00e9re, haszn\u00e1ld ki – j\u00f3 alaposan!”
\n\u00c1m nem volt igaz\u00e1n sz\u00fcks\u00e9g a n\u00e9ma b\u00e1tor\u00edt\u00e1sra. Szil\u00e1rdan elt\u00f6k\u00e9ltem, hogy a v\u00e9g\u00e9re j\u00e1rok a dolognak, \u00e9s kezem kem\u00e9nyen markolta a n\u00e1dp\u00e1lca foganty\u00faj\u00e1t, m\u00edg Sylvia „felk\u00e9sz\u00fclt”, vagyis l\u00e1nyaihoz hasonl\u00f3an a konyhaasztalra hasalt, sz\u00e9tt\u00e1rta pomp\u00e1s comb\u00fa hossz\u00fa l\u00e1bait, \u00e9s megmarkolta az asztal k\u00e9t oldal\u00e1t.
\nAz \u00edgy el\u00e9m t\u00e1rul\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny azt is l\u00e1zba hozta volna, aki nem a n\u0151i b\u00e1jak ir\u00e1nt fog\u00e9kony. A combok k\u00f6zt kidomborodott Sylvia h\u00fasos V\u00e9nusz-kagyl\u00f3ja, a barn\u00e1s k\u00fcls\u0151 \u00e9s a r\u00f3zs\u00e1s, nedves bels\u0151 szem\u00e9remajkak p\u00e1ros szirma, a cs\u00e1b\u00edt\u00f3 f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6k hasad\u00e9k\u00e1nak barna v\u00f6lgy\u00e9ben kiny\u00edlt a popsiluk, \u00e9s h\u00e1rom-n\u00e9gy centi hossz\u00fa r\u00e1ncok jelezt\u00e9k k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte az izgalmi \u00e1llapotot. Na most megmutatom ennek a n\u0151szem\u00e9lynek, m\u00e9g egyszer nem tesz bolondd\u00e1, most megkapja a mag\u00e1\u00e9t… \u00c9s Sylvia, \u00fagy t\u0171nik, leolvasta arcomr\u00f3l gondolataimat, mert kih\u00edv\u00f3-k\u00f6teked\u0151 von\u00e1sai a tiszta f\u00e9lelem mimik\u00e1j\u00e1v\u00e1 alakultak \u00e1t – most \u00e9rezte meg, hogy mi v\u00e1r r\u00e1 -, \u00e9s ez egyszer kegyelem n\u00e9lk\u00fcl! Nem, m\u00e9g egyszer nem fog panaszkodni, hogy nincs el\u00e9g b\u00e1tors\u00e1gom! A kezemben siv\u00edtott \u00e9s csattogott a n\u00e1dp\u00e1lca, egym\u00e1s mellett sorakoztak a cs\u00edkok, m\u00edg a k\u00e9t f\u00e9lg\u00f6mb val\u00f3s\u00e1ggal \u00faszott az \u00e9g\u0151 \u00fct\u00e9snyomokban.
\n\u00c9n azonban nem hagytam annyiban a dolgot, elv\u00e9gre Sylvia maga mutatta meg, milyen az igazi testi feny\u00edt\u00e9s az \u0151 szem\u00e9ben. F\u00e9lre\u00e9rthetetlen\u00fcl mutattam a nappali fel\u00e9 a lovagl\u00f3ostorral. El\u0151sz\u00f6r mintha jajvesz\u00e9kelni akart volna elottem a sz\u00e9passzony, de azt\u00e1n elt\u0171nt a v\u00e9dekez\u0151-r\u00e9m\u00fclt arckifejez\u00e9s, \u00e9s \u00e1tadta hely\u00e9t egy szinte boldogs\u00e1gos, cs\u00f6ndes felragyog\u00e1snak, \u00e9s alig hallhat\u00f3 suttog\u00e1s \u00e9rt f\u00fclemhez:
\n– Nagyon fog f\u00e1jni – \u00e9s meztelen talpa m\u00e1ris befel\u00e9 csattogott a padl\u00f3n. A mama \u00e9s a mostohal\u00e1nyok aligha hallhatt\u00e1k ezt a megjegyz\u00e9st, \u00edgy csak annyit mondtam:
\n– Tudom.
\nAzt\u00e1n v\u00e9gign\u00e9ztem, hogyan pr\u00e9seli bele mag\u00e1t szipogva-ny\u00f6gd\u00e9cselve a l\u00e1nyok j\u00f3val kisebb b\u00fcntet\u0151bugyij\u00e1ba, majd hogyan foglalja el a l\u00e1nyok hely\u00e9t a pamlagon, sz\u00e9p l\u00e1bait a magasba ny\u00fajtva \u00e9s sz\u00e9tterpesztve. Jutt\u00e1t \u00e9s Karin\u00e1t megb\u00edztam a bok\u00e1k megfog\u00e1s\u00e1val, \u00e9s meg is tett\u00e9k, arcukon a sz\u00e9gyen, b\u00fcszkes\u00e9g \u00e9s k\u00e1r\u00f6r\u00f6m saj\u00e1tos kever\u00e9k\u00e9vel.
\n\u00c9s akkor felemeltem a lovagl\u00f3ostort, \u00e9s gondoskodtam r\u00f3la, hogy Sylvia gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 combjain felt\u0171njenek a lovagl\u00f3ostor v\u00e9g\u00e9nek s\u00f6t\u00e9tre sz\u00ednez\u0151d\u0151 nyomai, amint a bugyi b\u00f6rt\u00f6n\u00e9be z\u00e1rt asszonyi \u00f6l\u00f6n is megjelentek a b\u0151rlapocska lenyomatai, tiszt\u00e1n lehetett l\u00e1tni \u0151ket a fesz\u00fcl\u0151 bugyi elt\u00e1vol\u00edt\u00e1sa ut\u00e1n. A lovagl\u00f3ostor sz\u00e1ra \u00e9s v\u00e9ge eg\u00e9szen s\u00f6t\u00e9tlil\u00e1ra sz\u00ednezte a b\u0151rt odalenn. A k\u00e9t l\u00e1nynak m\u00e1r a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l is k\u00f6nny sz\u00f6k\u00f6tt a szem\u00e9be, annyira meghatotta \u0151ket mostoh\u00e1juk panaszos s\u00edr\u00e1sa. \u00c9s Sylvia k\u00e9s\u0151bb nem minden b\u00fcszkes\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl mes\u00e9lte, hogy \u00fagy \u00e9rezte, mintha f\u00e1j\u00f3 \u00fct\u00e9seim alatt vil\u00e1gra hozn\u00e1 r\u00e9gi szerelm\u00fcnket.
\nAzt hitte tal\u00e1n, hogy most v\u00e9gre megszabadul a lovagl\u00f3ostor ut\u00e1n, de sajn\u00e1ltam volna, ha elmulasztja a v\u00e9gs\u0151 megsz\u00e9gyen\u00edt\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t: a k\u00e9t mostohal\u00e1ny k\u00f6zt \u00e1llva egy teljes \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl kellett sz\u00e9th\u00faznia far\u00e1nak f\u00e9lg\u00f6mbjeit, mialatt a mam\u00e1ja \u00e9s \u00e9n izgatottan t\u00e1rgyaltuk k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151nk cs\u00e1b\u00edt\u00f3 r\u00e9szleteit.
\nMindez h\u00fasz esztendeje t\u00f6rt\u00e9nt. Sylvia \u00e9s \u00e9n \u00f6sszeh\u00e1zasodtunk. Miut\u00e1n \u00e9pp b\u0151v\u00edtettem az \u00fczletet, kineveztem titk\u00e1rn\u0151mnek, Jutta \u00e9s Karin pedig seg\u00e9der\u0151 lett mellette. Ennek az volt az el\u0151nye, hogy nem csup\u00e1n otthoni viselked\u00e9s\u00fcket tudtam ellen\u0151rizni, hanem a hivatalit is, \u00e9s munkaad\u00f3juk nem volt kev\u00e9sb\u00e9 szigor\u00fa, mint az \u00faj f\u00e9rj \u00e9s apa. A n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1nak \u00e9s a lovagl\u00f3ostornak k\u00e9s\u0151bb is akadt tennival\u00f3ja boven.
\nMindazon\u00e1ltal boldog p\u00e1r vagyunk, sot boldog csal\u00e1d, \u00e9s ez\u00e9rt mondhatom el, m\u00f3dos\u00edtva a bevezet\u0151ben eml\u00edtett sz\u00e1ll\u00f3ig\u00e9t:
\n„Aki elk\u00e9sik, azt az \u00e9let olykor \u00fajabb es\u00e9llyel aj\u00e1nd\u00e9kozza meg.”
\n\u00c9s csup\u00e1n ritk\u00e1n teszem fel a k\u00e9rd\u00e9st magamnak: mi lett volna, ha m\u00e1r az els\u0151 es\u00e9lyt kihaszn\u00e1lom – a nadr\u00e1gsz\u00edjjal? <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
„Aki elk\u00e9sik, azt megb\u00fcnteti az \u00e9let!” Gorbacsov elvt\u00e1rs-\u00far eme \u00e9letb\u00f6lcsess\u00e9g\u00e9t az ut\u00f3bbi \u00e9vekben gyakran id\u00e9zt\u00e9k. Amikor \u00e9n hallottam, magamban mindig kieg\u00e9sz\u00edtettem: „… csak akkor nem, ha akad m\u00e9g egy es\u00e9lye!” \u00c9s ezzel m\u00e1r benne is vagyunk \u00e9letem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben… Egy tusarok energikus kattog\u00e1sa riasztott fel gondolataimb\u00f3l. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl is odan\u00e9ztem, hol a sztakkat\u0151 forr\u00e1sa. A reggeli napf\u00e9nyben … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":16,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[],"class_list":["post-1195658","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1195658","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/16"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1195658"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1195658\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1195658"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1195658"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1195658"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}