Titkok: Sz\u00fcleink h\u00e1z\u00e1ban zavartalanul folytat\u00f3dott a bizalmas viszony Laura h\u00fagom \u00e9s k\u00f6ztem. Ha a pamlagon hevert\u00fcnk t\u00e9v\u00e9z\u00e9s k\u00f6zben, \u00e9s kezem a fenek\u00e9hez t\u00e9vedt, jobb\u00e1ra kigombolta nadr\u00e1gj\u00e1t, hogy sz\u00e9tt\u00e1rt l\u00e1bai k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6nnyebben hozz\u00e1 f\u00e9rjek kincs\u00e9hez. Viszont \u0151 sem t\u00e9tlenkedett a hajnali \u00f3r\u00e1kban, s nem egyszer \u00e9bredtem \u00e1ll\u00f3 farkammal a nedves sz\u00e1j\u00e1ban, mintha sz\u00e1razra akarn\u00e1 sz\u00edvni, hogy azt\u00e1n hozz\u00e1m b\u00fajva \u00e9s megcs\u00f3kolva azt mondja \u00e1rtatlanul, „Egy kis E vitaminnal akartam kezdeni a napot.” V\u00e1ltozatlanul oda voltam t\u00f6k\u00e9letes fenek\u00e9\u00e9rt, \u00e9s nem mulasztottam el az alkalmat, mikor kicsiny k\u00f6nt\u00f6s\u00e9ben p\u00e1r centire \u00e1llva t\u0151lem magyar\u00e1zott valamit, hogy ujjaimmal felfedezzem k\u00edv\u00e1natos h\u00e1ts\u00f3j\u00e1t. K\u00f6z\u00f6s vil\u00e1gunk h\u00e9tpecs\u00e9tes titkai voltak ezek.
\nVolt valami azonban, amir\u0151l Laura sem tudott. Szintem tanulm\u00e1nyi k\u00f6vetelm\u00e9nyeinek megfelel\u0151en felvettem egy modern k\u00f6lt\u00e9szettel foglalkoz\u00f3 specit, \u00e9s v\u00e1llaltam az ezzel j\u00e1r\u00f3 kiscsoportos foglalkoz\u00e1sokat. Ezek egyik\u00e9n, az \u00fcl\u00e9srendnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en megismerkedtem Chrissyvel. \u0150 pont az ellent\u00e9te volt a h\u00fagomnak (vajon mi\u00e9rt hasonl\u00edtom hozz\u00e1 minduntalan a csajokat?). F\u00e9nyl\u0151, gondosan \u00e1polt s\u00f6t\u00e9t haj\u00e1hoz, olajos barna b\u0151r, \u00e9s \u00e9rz\u00e9kien lass\u00fa mozg\u00e1s t\u00e1rsult. K\u00fclf\u00f6ldi volt, brazil pap\u00e1ja fizette a tanul\u00e1s, bentlak\u00e1s k\u00f6lts\u00e9g\u00e9t. Nagyon magabiztos l\u00e9nye valami\u00e9rt azonnal megragadott. \u00d3ra ut\u00e1n egy\u00fctt k\u00e1v\u00e9ztunk, majd nemsok\u00e1ra \u00f3ra el\u0151tt is, lassank\u00e9nt az eb\u00e9det is egy\u00fctt k\u00f6lt\u00f6tt\u00fck el; k\u00f6z\u00f6s s\u00e9t\u00e1k k\u00f6vetkeztek a parkban, \u00e9s azon kaptuk magunkat, hogy m\u00e1r \u00fcr\u00fcgyek sem kellettek a napi egy\u00fcttl\u00e9teinkhez. M\u00e9gis \u00f3vakodtam att\u00f3l (ki tudja mi\u00e9rt?), hogy randit k\u00e9rjek t\u0151le.
\nPedig Chrissy ny\u00edltan hozz\u00e1m simult a s\u00e9t\u00e1k sor\u00e1n, \u00e9s fej\u00e9t sokszor pihentette a v\u00e1llamon, ha egy padon \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk. Angolja nem volt a legt\u00f6k\u00e9letesebb, de nagyon k\u00f6zel ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1shoz; kedveltem nyugodt \u00e9s \u00e9rz\u00e9ki term\u00e9szet\u00e9t. N\u00e9ha, mikor egyed\u00fcl tal\u00e1ltuk magunkat, m\u00e9g bizalmasabban viselkedt\u00fcnk egym\u00e1ssal. Puha, b\u00e1rsonyos ajkaival hihetetlen\u00fcl cs\u00f3kolt, olyankor mintha csak mi ketten lett\u00fcnk volna a vil\u00e1gegyetemben. M\u00e1r \u00fagyis el\u00e9gg\u00e9 fel voltam h\u00fazva, k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en Laur\u00e1val folytatott szexj\u00e1t\u00e9kainknak, melyekben soha nem jutottunk el a v\u00e9gkifejletig, b\u00e1r azon k\u00edv\u00fcl annyi minden t\u00f6rt\u00e9nt m\u00e1r k\u00f6zt\u00fcnk… \u00cdgy vagy \u00fagy, de val\u00f3di szexben m\u00e1r egy \u00e9ve nem volt r\u00e9szem – \u00e9s hirtelen itt termett nekem Chrissy, aki borzongat\u00f3 dolgokat susogott a f\u00fclembe egy elhagyott sarkon, meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dorombolt az \u00f6lemben a padon, \u00e9s k\u00f6zben engedte, hogy bl\u00faza al\u00e1 cs\u00fasztassam a kezem, ha cs\u00f3kol\u00f3ztunk.
\nA randiz\u00e1s k\u00e9rd\u00e9se \u00fagy old\u00f3dott meg, hogy egy nap mikor Chrissy az \u00f3r\u00e1ra meg\u00e9rkezv\u00e9n lehuppant mell\u00e9m, hozz\u00e1m hajolva \u00edgy sz\u00f3lt, „Foglaltam egy asztalt az \u00e9tterem, k\u00f6zel a sz\u00e1ll\u00e1somhoz, amit m\u00e1r ismerek. Annyira klassz volna. Szerinted? Azt k\u00f6vet\u0151 t\u00e1ncolhatunk.”
\nPislogva ny\u00f6gtem ki, „J\u00f3l hangzik.”
\nAz este jobban telt, mint gondoltam. Meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dumcsiztunk, bort szopogatva, t\u00e1ncoltunk egy j\u00f3t, majd a lak\u00e1s\u00e1ba invit\u00e1lt. Egy eg\u00e9sz \u00fcveg it\u00f3ka volt m\u00e1r benn\u00fcnk – ehhez sem szoktam hozz\u00e1 a Laur\u00e1val t\u00f6rt\u00e9nt egy\u00fcttl\u00e9teink sor\u00e1n. Vele egy csepp pia n\u00e9lk\u00fcl is \u0151r\u00fcltek tudtunk lenni. \u00cdgy h\u00e1t nem telt bele sok, \u00e9reztem, hogy j\u00f3csk\u00e1n fejembe sz\u00e1llt az alkohol. „Becsiccsentettem.” mondtam neki \u00fatban hozz\u00e1, mikor hozz\u00e1m simult. „Majd otthon lecs\u00fcccsenhetsz, addig b\u00edrd ki,” s\u00fagta a f\u00fclembe.
\nH\u00fa\u00fa, vele t\u00f6lt\u00f6m az \u00e9jszak\u00e1t! Hagytam egy \u00fczenetet Laur\u00e1nak, „Hell\u00f3 Laura, a bar\u00e1taimmal vagyok. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg el\u00e9g k\u00e9s\u0151n \u00e9rek haza.” Ennyi volt mind\u00f6ssze, \u00e9s leraktam a telefont.
\nLevetk\u0151ztettem Chrissyt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 b\u00e1rsony kerevet\u00e9n, ami szinte egyetlen b\u00fatordarabja volt a kis lak\u00e1snak. Cs\u00f3kokkal \u00e9s simogat\u00e1sokkal halmoztuk el egym\u00e1st, mik\u00f6zben a ruhadarabokat im\u00e1dkoztam le r\u00f3la. Minden mozdulatom gyeng\u00e9d volt, \u00e9s t\u00fcrelmes. Pedig mit nem adtam volna egy gyors dug\u00e1s\u00e9rt!
\nMinden olyan m\u00e1s volt most, mint… ‘otthon’, semmi remeg\u00e9s \u00e9s titkos f\u00e9lelem, nincs dobog\u00f3 sz\u00edv, \u00e9s rejtett szenved\u00e9ly. Chrissy d\u00fas volt, \u00e9s s\u00f6t\u00e9tl\u0151, minden\u00fctt. A telt, h\u00edvogat\u00f3 ajka, gazdagon hull\u00e1mz\u00f3 haja az arcom k\u00f6r\u00fcl, b\u0151r a b\u0151r\u00f6n, puc\u00e9ran fek\u00fcdt\u00fcnk egym\u00e1son. A melle telt volt; csupasz h\u00fast \u00e9s kecses form\u00e1kat tapintott a kezem. F\u00f6l\u00e9m helyezkedett, a farkam a combjai k\u00f6z\u00e9 szorult. Majd meggondolta mag\u00e1t; felemelkedett, \u00e9s a h\u00e1t\u00e1ra gurult. V\u00e9gigfuttattam a kezem a has\u00e1n, meg\u00e1llapodtam a bozontj\u00e1n, a kerek cs\u00edp\u0151j\u00e9t n\u00e9zve. A barna pih\u00e9k \u00f6sv\u00e9nye eg\u00e9szen a k\u00f6ld\u00f6k\u00e9ig h\u00faz\u00f3dott. T\u00e9rdeit kiss\u00e9 felh\u00fazva figyelte t\u00e9nyked\u00e9sem, mikor meg\u00e1lltam a puncij\u00e1n\u00e1l.
\n„Folytasd csak. Nem fog b\u00e1ntani,” sz\u00f3lalt meg.
\nLecs\u00fasztattam nyitott tenyerem a nedvesed\u0151, forr\u00f3 ny\u00edl\u00e1sra. Bel\u00e9hatoltam az ujjaimmal, kit\u00e1rtam \u0151t. „\u00c9n kis vir\u00e1gom,” suttogtam. Vir\u00e1gnak gondoltam, m\u00edg – jutott eszembe – Laur\u00e1\u00e9t mindig \u00e9rett gy\u00fcm\u00f6lcsnek l\u00e1ttam.
\n„Flor.” mondta.
\n„Hogy?” n\u00e9ztem a szem\u00e9be.
\n„Flor – vir\u00e1g. Ez portug\u00e1lul van. \u00c9s ez itt a bichano,” mondta, \u00e9s kezem a t\u00e1rt szem\u00e9rm\u00e9hez nyomta.
\n„Bichano.” ism\u00e9teltem.
\n„Punci.”
\nR\u00e1hengeredtem, kiny\u00fajtva l\u00e1baim az \u00f6v\u00e9i k\u00f6z\u00f6tt. V\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl cs\u00f3koltunk egym\u00e1st \u00fajra. Kezembe fogtam a mell\u00e9t, „\u00e9s ez?” k\u00e9rdeztem.
\n„Teta,” suttogta el\u00e9gedett mosollyal. Azonnal akartam \u0151t.
\n„Hogy mondod azt, hogy dugni?”
\n„Foda.”
\nSz\u00e9jjelebb nyitotta combjait, farkam a bichano-hoz igaz\u00edtottam, len\u00e9zt\u00fcnk. Kezemmel szorongatva k\u00e9rdeztem, „\u00e9s ez, ez micsoda?” n\u00e9ztem \u00fajra r\u00e1.
\n„Ez a p\u00e9niszed.”
\n„Univerz\u00e1lis sz\u00f3,” nevettem fel.
\nL\u00e1gyan toltam beljebb, a mennyei alag\u00fatba, \u00e9reztem, ahogy engedelmesen fogad be a teste. M\u00e9lyebbre hatoltam bel\u00e9, felemelkedve \u00e9s r\u00e1hajolva ism\u00e9t, a cs\u00edp\u0151j\u00e9hez simulva. Nun\u00e1j\u00e1t hozz\u00e1m pr\u00e9selve k\u00f6r\u00f6z\u00f6tt alattam, hogy \u00e9reztem csikl\u00f3j\u00e1t az \u00e1gy\u00e9komhoz d\u00f6rg\u00f6l\u0151zni. R\u00e1m emelte elhom\u00e1lyosult szemeit. Gyeng\u00e9den szopni kezdtem felmered\u0151 mellbimb\u00f3j\u00e1t.
\n„Boca,” mondta, majd, „szopj\u00e1l kem\u00e9nyebben, szeretem ezt az \u00e9rz\u00e9st.”
\n„Kis vir\u00e1gom, most j\u00f3l kit\u00f6mlek,” mondogattam neki. „\u00d3…, mennyire szeretem \u00e9n is ezt az \u00e9rz\u00e9st.”
\nAnnyira m\u00e1s volt. Az illat, a l\u00e1tv\u00e1ny, az \u00e9rint\u00e9s. Gondolataim m\u00e9ly\u00e9n \u00fajra meg \u00fajra Laura bukkant fel – vajon benne milyen \u00e9rz\u00e9s lehet? Min\u00e9l ink\u00e1bb el\u00e9bem tolult, \u00fagy v\u00e1ltam egyre vadabb\u00e1 \u00e9s vadabb\u00e1.
\n„Ki\u00e9hezt\u00e9l belo menino,” dorombolta. Teljesen benne voltam, mikor r\u00e1m n\u00e9zett, „gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kisfi\u00fam.”
\nAzt mondta ‘kisfi\u00fa,’ gondoltam. Fels\u00f3hajtottam, „R\u00e9gen volt m\u00e1r.”
\n„Komolyan? Majd \u00e9n feleleven\u00edtelek.”
\nTest\u00fcnk egym\u00e1sba fon\u00f3dott, ajkai az eny\u00e9met kerest\u00e9k, s\u00f6t\u00e9t haja sz\u00e9tter\u00fclt a p\u00e1rn\u00e1j\u00e1n, \u00e9s csak szeretkezt\u00fcnk a f\u00e9lhom\u00e1lyban egym\u00e1shoz simulva, vadul cs\u00f3kolva egym\u00e1st. \u00c9reztem, hogy nemsok\u00e1ra el\u00e9lvezek, \u00e9s mintha \u0151 is…, cs\u00edp\u0151j\u00e9t felnyomta, \u00e9s mag\u00e1hoz szor\u00edtott.
\n„\u00c9lvezek,” leheltem a f\u00fcl\u00e9be, mikor \u00e9reztem magam bel\u00e9 \u00fcr\u00fclni; arcom a nyak\u00e1hoz szor\u00edtottam, meleg, csupasz b\u0151re minden\u00fctt k\u00f6r\u00fcl\u00f6lelt. Meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl d\u00f6rzs\u00f6lte hozz\u00e1m ‘bichano’-j\u00e1t, \u00e9s \u00e9n kem\u00e9ny maradtam v\u00e9gig, m\u00edg \u00e9lvezett. Csak mozgott, \u00e9s szor\u00edtotta karj\u00e1t a nyakam k\u00f6r\u00e9. Kit\u00e1masztottam magam f\u00f6l\u00f6tte. Feje ide-oda vetette „me vinda” \u00e9s „\u00f3, any\u00e1m, me vinda.” Ny\u00fcsz\u00edtve remegett alattam.
\nMell\u00e9 zuhantam. Egym\u00e1s k\u00f6r\u00e9 fontuk karjainkat, feje a mellemen, \u00e9s \u00e1lomba mer\u00fclt\u00fcnk.
\n\u00c9jszaka \u00fajra felkem\u00e9nyedtem egyszer, \u00e9s Chrissy m\u00f6g\u00e9 helyezkedtem, \u00e9s farkam a bej\u00e1rathoz illesztettem. Megemelte a fenek\u00e9t, \u00e9s hagyta, hogy bel\u00e9 csusszanjak.
\n„\u00d3,” mondta, „R\u00e9g volt m\u00e1r neked. Dugj\u00e1l csak ‘belo’, \u00e9n f\u00e1radt vagyok. K\u00f6zben \u00e1lmodom.”
\n\u00cdgy h\u00e1t r\u00e1\u00e9r\u0151sen kef\u00e9ltem \u0151t, Chrissy pedig csak fek\u00fcdt mellettem a hajnali csendben, m\u00edg \u00fajra megt\u00f6lt\u00f6tte \u0151t a magom.
\nKiss\u00e9 zavarban voltam a reggel, b\u00e1r ijedelemre nem volt semmi ok. Kikeltem mell\u0151le az \u00e1gyb\u00f3l. R\u00e1m emelte \u00e1lmos szem\u00e9t, ahogy a nadr\u00e1gom r\u00e1ncig\u00e1ltam magamra.
\n„Ehh, haza kell mennem. Nem mondtam meg pontosan a h\u00fagomnak, hol voltam az \u00e9jszaka. H\u00e1tha agg\u00f3dik.”
\nChrissy feljebb h\u00fazta mag\u00e1t, l\u00e1tnom engedte a melleit, „Azt hiszem, van r\u00f3la n\u00e9mi fogalma. Annyira sokat besz\u00e9lsz r\u00f3la – Laur\u00e1r\u00f3l.”
\n„T\u00e9nyleg?”
\n„M\u00falt \u00e9jszaka az \u00e9tteremben. K\u00f6zel \u00e1lltok egym\u00e1shoz, ugye?”
\n„Igen,” mondtam neki, majd egy reggeli cs\u00f3kot nyomva a sz\u00e1j\u00e1ra, bez\u00e1rtam az ajt\u00f3t magam m\u00f6g\u00f6tt.
\nF\u00e9ny der\u00fcl a titkomra: Beosontam a h\u00e1zba, amilyen halkan csak tudtam. Magam sem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt vagyok ilyen \u00f3vatos. Laura m\u00e1r fent volt, \u00e9s a konyh\u00e1ban v\u00e1rt r\u00e1m.
\n„Merre j\u00e1rt\u00e1l?” \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt k\u00edv\u00e1ncsian, de egy\u00fattal fesz\u00fclten v\u00e1rva a v\u00e1laszt.
\n„\u00d3\u00f3\u00f3, csak kimaradtam a bar\u00e1taimmal.”
\n„T\u00f6bb is volt, vagy csak egy bizonyos bar\u00e1t?” k\u00e9rdezte. „Tudom, hogy \u00f6sszej\u00f6tt\u00e9l valakivel az egyik csoportb\u00f3l. Hogyhogy nem eml\u00edtetted?”
\n„A megfelel\u0151 pillanatra v\u00e1rtam.”
\n„Eddig mindent elmondtunk egym\u00e1snak.”
\n„Tudom.”
\n„Dugtatok?”
\nCsak \u00fcltem csendben, \u00e9s pislogtam r\u00e1. F\u00e1radtnak t\u0171nt, sz\u0151ke haja csapzott volt, a feje f\u00e9lrehajtva. Kiny\u00fajtottam a kezem, hogy meg\u00e9rintsem ruh\u00e1ja szeg\u00e9ly\u00e9t. H\u00e1tra l\u00e9pett.
\n„Megdugtad \u0151t?”
\n„Igen,” feleltem.
\nCsak n\u00e9zett r\u00e1m, az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak d\u0151lve.
\n„Mi van? M\u00e9rges vagy?”
\nSz\u00f3tlan maradt. „Csak, mert…”
\nMeg\u00e1llt, miel\u0151tt sz\u00e9tnyitotta a k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t. \u00d3, Istenem! Az egy\u00fctt kiv\u00e1lasztott \u00e9g\u0151v\u00f6r\u00f6s, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 kombin\u00e9 volt rajta, harisnyatart\u00f3val, bugyi n\u00e9lk\u00fcl. Sz\u0151ke muffocsk\u00e1ja tett pontot alul a kollekci\u00f3ra. A v\u00f6r\u00f6s f\u00e1tyolsz\u00f6vet kiemelte halv\u00e1ny b\u0151r\u00e9t \u00e9s sz\u0151ke haj\u00e1t. A ruha t\u00f6k\u00e9letesen simult keskeny cs\u00edp\u0151j\u00e9re, teny\u00e9rbe k\u00edv\u00e1nkoz\u00f3 mellei \u00e1t\u00fct\u00f6ttek a k\u00f6nny\u0171, leheletnyi anyagon. Fekete harisny\u00e1ja most nem volt rajta, tart\u00f3ja p\u00e1ntjai laz\u00e1n l\u00f3gtak le combjai k\u00f6r\u00fcl.
\n„Szerettelek volna meglepni tegnap este.”
\nElengedte a k\u00f6nt\u00f6s sz\u00e9l\u00e9t, de nem fogta \u00f6ssze az \u00f6vvel. Arca lefel\u00e9 tekintett, majd r\u00e1m emelte a szem\u00e9t. L\u00e1ttam szemeiben a lemond\u00f3 szomor\u00fas\u00e1got. Felkeltem a sz\u00e9kb\u0151l, \u00e9s elindultam fel\u00e9, hogy a karjaimba z\u00e1rjam.
\nPupill\u00e1ja kit\u00e1gult, \u00e9s \u0151 is fel\u00e9m l\u00e9pett, majd megtorpanva mondta, „Hozz\u00e1m ne mer\u00e9szelj \u00e9rni! Most semmik\u00e9pp. Egy\u00e9bk\u00e9nt is mennem kellene m\u00e1r.” M\u00f6g\u00e9m mutatott, „menj vissza az asztalhoz.” L\u00e1thatta szememben a szorong\u00e1st, \u00e9s hogy megal\u00e1z\u00e1som tov\u00e1bb tet\u00e9zte, \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1m mikor le\u00fcltem, „kezeket h\u00e1tra, \u00e9s sz\u00e9t azokkal a l\u00e1bakkal.”
\nHi\u00e1ba, felnevettem \u00e9s h\u00e1trakulcsolva kezem magam el\u00e9 n\u00e9ztem, hogy k\u00f6nnyet facsarjak a szemembe, majd fel, r\u00e1, h\u00e1tha meghatom h\u0171s\u00e9ges kutyaszemeimmel, „ezt te szoktad csin\u00e1lni, nekem.”
\n„Tal\u00e1n ez a probl\u00e9ma.” Az asztal mell\u00e9 s\u00e9t\u00e1lt, \u00e9s sz\u00e9tnyitotta, majd ledobta mag\u00e1r\u00f3l a k\u00f6nt\u00f6st. Modellp\u00f3zban \u00e1llt el\u0151ttem. „Fel akartam pr\u00f3b\u00e1lni, mert NEKED vettem, \u00e9s tudtam, hogy szeretni fogod rajtam. Sz\u00f3val, hogy tetszik?”
\n„Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagy. Az \u00e9n gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 h\u00f6lgyem.”
\nSz\u0151ke pamacsa, mellei a szemem el\u0151tt. Feln\u00e9ztem r\u00e1, \u00e9s kezem \u00f6lel\u00e9sre lend\u00fclt fel\u00e9. Szigor\u00faan \u00e1ll\u00edtott meg, „Vissza a kezeddel! Egy moccan\u00e1st se.” Megfordult, \u00e9s t\u00f6k\u00e9letes h\u00e1ts\u00f3j\u00e1val ingerelt, kez\u00e9t magasba emelve. K\u00f6zelr\u0151l l\u00e1ttam fenek\u00e9nek \u00edv\u00e9t, ahol f\u00e9lg\u00f6mbjei elv\u00e1lnak egym\u00e1st\u00f3l, \u00e9s a v\u00e1g\u00e1s lefut eg\u00e9szen a combjai k\u00f6z\u00f6tt megb\u00fav\u00f3 punciajkakig. Kiss\u00e9 el\u0151rehajolt, megnyitva nekem l\u00e1bait.
\n„Eszedbe nem jusson megmozdulni.”
\nMegmerevedtem h\u00e1t, el\u0151rehajolva, \u00e9s besz\u00edvva teste illat\u00e1t, amint \u00e9ppen a h\u00e1ts\u00f3j\u00e1t szeretn\u00e9m megpuszilni. Befejeztem a mozdulatot.
\n\u00c9reztem, amint a cs\u00f3k var\u00e1zs\u00fct\u00e9s\u00e9re megenyh\u00fcl v\u00e9gre, \u00e9s szava m\u00e1r nem olyan szigor\u00fa, „\u00d3…, te!”
\nEll\u00e9pett mell\u0151lem, felemelte a k\u00f6nt\u00f6st a padl\u00f3r\u00f3l \u00e9s kis\u00e9t\u00e1lt a szob\u00e1b\u00f3l.
\nNem is ment rosszul, form\u00e1lgattam k\u00f3tyagos agyamban a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1st.
\nChrissynek is van egy titka: M\u00e1snap reggel, m\u00e9g mindig tele lelkiismeret furdal\u00e1ssal, kor\u00e1bban ugrottam ki az \u00e1gyb\u00f3l. Finom k\u00e1v\u00e9t, pir\u00edt\u00f3st r\u00f6gt\u00f6n\u00f6ztem, n\u00e9mi narancsl\u00e9vel \u00e9s persze az elmaradhatatlan reggeli \u00fajs\u00e1ggal korm\u00e1nyoztam be magam Laura szob\u00e1j\u00e1ba. Bek\u00e9sz\u00edtettem neki a t\u00e1lc\u00e1t, \u00e9s csendben bem\u00e1sztam mell\u00e9 az \u00e1gy k\u00f6zep\u00e9re, ahol hason fekve szuny\u00f3k\u00e1lt m\u00e9g, \u00e9s cir\u00f3gatni kezdtem a h\u00e1t\u00e1t. Nem mozdult, de egy halk s\u00f3haj jelezte, hogy \u00e9bredezik.
\nKinyitotta a szem\u00e9t, \u00e9s r\u00e1m n\u00e9zve elmosolyodott, „Nyugodj meg, minden rendben. Csak meglepett a dolog. Azt hittem, tudod, hogy B\u00c1RMIT elmondhatsz nekem.”
\nAl\u00e1f\u00fartam a kezem, a combjai k\u00f6z\u00e9, mire sz\u00e9jjelebb tette a l\u00e1b\u00e1t. „Klassz csaj, Braz\u00edliai.”
\n„Biztosan csinos,” mondta Laura, mik\u00f6zben cs\u00edp\u0151j\u00e9vel odaad\u00f3an k\u00f6vette ujjaim ritmus\u00e1t.
\n„Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171. M\u00e9g nem besz\u00e9l valami j\u00f3l angolul.”
\n„K\u00e9pzelem,” nevetett, \u00e9s hanyatt fek\u00fcdt az \u00e1gyon, hogy a takar\u00f3 lecs\u00faszott r\u00f3la – ott fek\u00fcdt meztelen\u00fcl, a combjai sz\u00e9tt\u00e1rva. „A sz\u0151k\u00e9t, vagy a barn\u00e1t szereted jobban?”
\n„Tudod, hogy sz\u0151kep\u00e1rti vagyok.”
\n„J\u00f3 v\u00e1lasz. Jutalmat \u00e9rdemel.” mondta, \u00e9s punij\u00e1val fel\u00e9m araszolt.
\nMegadtam magam, \u00e9s lefetyelni kezdtem a sz\u0151kes\u00e9g rejtek\u00e9t. Az \u00e1gyt\u00e1ml\u00e1nak t\u00e1maszkodva szor\u00edtotta mag\u00e1t nyelvemnek. „\u00dagy igyekezz, hogy el\u00e9lvezzek, j\u00f6ssz nekem eggyel.”
\n„B\u00e1rmit, amit csak k\u00e9rsz,” mondtam neki k\u00e9t nyalint\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt.
\nLejjebb nyomta a fejem, \u00e9n meg beseg\u00edtettem neki az egyik ujjammal. Gyorsan dolgozott a sz\u00e1mon, punija sikaml\u00f3san cs\u00faszott fel \u00e9s al\u00e1 a nyelvemen, mik\u00f6zben ujjam kitart\u00f3an izgatta a b\u00e1rsonyos alagutat, m\u00edg egyszer csak r\u00f6vid nyikkan\u00e1sok adt\u00e1k tudtomra az orgazmus\u00e1t. Eg\u00e9szen addig folyamatosan sz\u00f3val tartott k\u00f6zben; milyen sz\u00edn\u0171 a szeme, tetszik-e a haja, a b\u0151re? Hogyan cs\u00f3kol? N\u00e9ha felemeltem a fejem egy pillanatra, hogy v\u00e1laszoljak neki.
\nM\u00e1r \u00e9reztem, hogy k\u00f6zel van az \u00e9lvez\u00e9shez, de tov\u00e1bb faggatott. „Sz\u00f3val lefek\u00fcdt\u00e9l vele? Benne volt a farkad? \u0150 volt fel\u00fcl?”
\nMinden k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re v\u00e1laszoltam.
\nAzt\u00e1n, „Eszedbe jutottam k\u00f6zben egy\u00e1ltal\u00e1n?”
\n„Szinte v\u00e9gig r\u00e1d gondoltam,” mondtam neki \u0151szint\u00e9n.
\nEgy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hull\u00e1m j\u00f6tt m\u00e9g utols\u00f3nak, ami meghozta neki a v\u00e9gs\u0151 kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st, \u00e9s mell\u00e9m m\u00e1szott, \u00e9n meg \u00e1tkaroltam \u0151t.
\nIskol\u00e1ba indul\u00e1sig olvasgat\u00e1ssal, egym\u00e1s bec\u00e9z\u00e9s\u00e9vel t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck el a marad\u00e9k id\u0151t.
\n„Szeretn\u00e9m \u0151t megismerni,” mondta Laura a kocsiban.
\nChrissy m\u00e1r a hely\u00e9n \u00fclt, mikor bel\u00e9ptem az oszt\u00e1lyba. Megragadta a kezem, \u00e9s j\u00e1t\u00e9kosan tekergette az ujjaimat. „Csin\u00e1ljunk egy lyukas \u00f3r\u00e1t. Sz\u00f6kj\u00fcnk meg. Haza akarlak vinni.” mondta egy szuszra.
\nR\u00e1n\u00e9ztem. Kilop\u00f3dztunk a teremb\u0151l. M\u00e1r d\u00e9lut\u00e1n volt, mikor a szob\u00e1j\u00e1ba \u00e9rt\u00fcnk, \u00e9s, ahogy \u00edg\u00e9rte, csak egy piros kis ruh\u00e1cska volt rajta, az is a derek\u00e1ig t\u0171rve, se melltart\u00f3, se bugyi, \u00e9s \u00f3, azok az \u00e9rz\u00e9keny mellbimb\u00f3k! Hagyta, hogy a marad\u00e9k holmit is levegyem r\u00f3la, \u00e9s k\u00f6zben \u0151 is kih\u00e1mozott a ruh\u00e1mb\u00f3l. Pontosan tudta, mi kell neki, \u00e9s azt el is vette. Annyira m\u00e1s volt, mint Laura.
\nLefektetett az \u00e1gyra, \u00e9s cserk\u00e9szve k\u00f6zel\u00edtett fel\u00e9m, mint egy macska, majd kezel\u00e9sbe vette a farkam, \u00e9s eg\u00e9sz sz\u00e9pen fel\u00e1ll\u00edtotta azzal a puha sz\u00e1j\u00e1val. F\u00f6l\u00e9m ker\u00fclt telt, buja test\u00e9vel, hogy s\u00falyos mellei a szemem el\u0151tt himb\u00e1l\u00f3ztak, majd a farkamra huppant, \u00e9s \u00e9rz\u00e9kien massz\u00edrozta \u00f6l\u00e9vel, duzzadt nagyajkaival. ‘Egy nap, k\u00e9t menet. Ki hitte volna?’ gondoltam magamban. M\u00e9g mindig \u00e9rz\u00e9keny voltam egy picit, ahogy a farkam t\u00f6v\u00e9t gy\u00farta, \u00e9s ezt meg is mondtam neki.
\n„\u00c9rz\u00e9keny? Az lehetsz, \u00e9rz\u00e9keny a j\u00f6v\u0151ben.” g\u00fcgy\u00f6gte.
\nInk\u00e1bb \u00e9n ker\u00fcltem lovagl\u00f3 \u00fcl\u00e9sbe, \u00e9s \u00f6nfeledt kef\u00e9l\u00e9sbe kezdt\u00fcnk. Annyira term\u00e9szetes, szabad \u00e9s \u00f6ntudatlan volt… \u00c9s nemsok\u00e1 mindketten el\u00e9lvezt\u00fcnk egy k\u00f6z\u00f6s \u00edvbe fesz\u00fclve, majd vissza az \u00e1gyra, \u00e9s \u00e9n m\u00e9g mindig benne, \u00e9s mindig kem\u00e9nyen. Egy picit gyorsabban ment, mint az els\u0151, de ez csak amolyan d\u00e9lut\u00e1ni dug\u00e1s volt, b\u00e1r azt is hallottam, hogy n\u00e9melyek ezt kedvelik a legjobban. Egy\u00fctt hevert\u00fcnk a matracon, \u00e9s meg-megcs\u00f3kolt a telt ajkaival, a szemembe n\u00e9zve, s azt\u00e1n az \u00f3r\u00e1ra is.
\n„Mintha valahol m\u00e1sutt lenn\u00e9l,” jegyeztem meg neki. M\u00e9g mindig kora d\u00e9lut\u00e1n volt.
\n„Nem, dehogy, csak \u00e9ppen…” sz\u00fcnetet tartott, ahogy karomra t\u00e1maszkodva r\u00e1n\u00e9ztem, „nemsok\u00e1ra itt lesz… a v\u0151leg\u00e9nyem.”
\n„Micsoda!? V\u0151leg\u00e9ny…” \u00e9s m\u00e1r m\u00e1sztam is ki az \u00e1gyb\u00f3l. Voltam m\u00e1r j\u00f3 helyen is, rossz helyen is, m\u00e9g val\u00f3di z\u0171r\u00f6kbe is belekeveredtem n\u00e9ha, de azt t\u00e9nyleg nem akartam, hogy valaki most verje ki a szart bel\u0151lem. Csak erre tudtam gondolni.
\nChrissy folytatta, „Toddnak h\u00edvj\u00e1k. Nem vagy m\u00e9rges, rem\u00e9lem,” n\u00e9zett r\u00e1m k\u00e9ts\u00e9gbeesett tekintettel, mik\u00f6zben t\u00f6k\u00e9letes mellei \u00e9s kis fekete h\u00e1romsz\u00f6ge el\u00e1rvultan n\u00e9ztek vissza r\u00e1m az \u00e1gyr\u00f3l, ahogy kapkodtam magamra a ruh\u00e1t.
\nJ\u00f3 kis cs\u00e1v\u00e1ba ker\u00fcltem. Beleb\u00fajtam a p\u00f3l\u00f3mba, \u00e9s csak ism\u00e9telgettem magamban, ‘Csak innen kiker\u00fcljek egyszer.’ „H\u00e1tborzongat\u00f3,” mondtam ki hangosan is.
\nAhogyan kislisszoltam, m\u00e9g hallottam a hangj\u00e1t, „Holnap l\u00e1tlak, ugye?”
\nAmikor haza\u00e9rkeztem, \u00e9s elmes\u00e9ltem a t\u00f6rt\u00e9netet Laur\u00e1nak, v\u00e9get nem \u00e9r\u0151 kacag\u00e1sban t\u00f6rt ki. „\u00c9n szeg\u00e9ny b\u00e1ty\u00f3m.”
\nNem tudtam elmondani neki, mennyire ki vagyok bukva. Alig ismert\u00fck meg egym\u00e1st, a kapcsolatunk annyira felsz\u00ednesen \u00e9rintette, semmis\u00e9g volt sz\u00e1m\u00e1ra ez az eg\u00e9sz. Amellett nem is szak\u00edtottunk, nem igaz? Teljesen \u00f6sszezavarodtam.
\n„Ilyen vicces helyzetben m\u00e9g nem voltam soha,” vallottam meg a h\u00fagomnak.
\nLaura hozz\u00e1m simult, \u00e9s puha, \u00e9des cs\u00f3kokkal pr\u00f3b\u00e1lt jobb kedvre hangolni. „Akarsz r\u00f3la besz\u00e9lni?” k\u00e9rdezte.
\n„Itt vagy nekem te,” mondtam, \u00e1tkarolva \u0151t. Csak n\u00e9zett r\u00e1m, \u00e9s nem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem.
\nMost \u00e9n j\u00f6v\u00f6k (vagy ink\u00e1bb Laura?)
\nNagyon f\u00e1radtnak \u00e9reztem magam aznap este, kimer\u00fcltem estem az \u00e1gyba \u00fagy 9 k\u00f6r\u00fcl. S\u00f6t\u00e9t \u00e9jszaka volt, nagyon csendes. El\u00e9gg\u00e9 magam alatt voltam, de a h\u00e1z pihen\u0151 zajai megnyugtattak, a l\u00e9gkondi duruzsol\u00e1sa m\u00e9ly \u00e1lomba ringatott…
\n„Egyre \u00e1lmosabb vagy. M\u00e1r lecsuk\u00f3dtak a szempill\u00e1id. T\u00edzt\u0151l sz\u00e1molok visszafel\u00e9, \u00e9s mire egyhez \u00e9rek, teljesen a hat\u00e1som al\u00e1 ker\u00fclsz.”
\nHalk, reszket\u0151 hangot hallottam magam mellett, \u00e9s azonnal r\u00e1j\u00f6ttem, ‘Laura bej\u00f6tt a szob\u00e1mba, \u00e9s most \u0151 akar hipnotiz\u00e1lni engem!’
\nAnnyira k\u00f6zel hajolt hozz\u00e1m, hogy ajkai s\u00farolt\u00e1k az arcom. \u00c9reztem forr\u00f3 lehelet\u00e9t a f\u00fclemen \u00e9s a nyakamon.
\n„K\u00e9t \u00f3ra m\u00falva felkelsz \u00e9s a f\u00fcrd\u0151be m\u00e9sz. Visszafel\u00e9 azonban ‘v\u00e9letlen\u00fcl’ nem a saj\u00e1t szob\u00e1dba nyitsz, hanem az eny\u00e9mbe. Lefekszel az \u00e1gyba, \u00e9s \u00e1lomba mer\u00fclsz. Meg\u00e9rtetted?”
\nV\u00e1rtam egy szusszan\u00e1st, majd halkan v\u00e1laszoltam, „Igen.”
\n„Miel\u0151tt kil\u00e9psz a szob\u00e1db\u00f3l, levetsz magadr\u00f3l mindent. Nem eml\u00e9kszel majd semmire, s mikor azt mondom majd, visszam\u00e9sz a szob\u00e1dba.”
\n„Igen.”
\nMagamra hagyott.
\nFelkapcsoltam az \u00e9jjeli l\u00e1mp\u00e1t. Hallottam a sz\u00edvver\u00e9sem. \u00dajra hipnotiz\u00e1l\u00f3st j\u00e1tszottunk, mint r\u00e9gen. Egym\u00e1s szob\u00e1j\u00e1ba surrantunk, h\u00fclye dolgokat parancsolva a m\u00e1sikra, amikr\u0151l m\u00e1snap csak mi tudtunk. Hogyan v\u00e1rhatn\u00e9k most k\u00e9t \u00f3r\u00e1t?
\nPersze a morfond\u00edroz\u00e1s alatt is telt az id\u0151. Nemsok\u00e1ra \u00f3vatosan levetettem a pizsam\u00e1m, \u00e9s az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re \u00fcltem a legkem\u00e9nyebb farokkal, amit valaha csak produk\u00e1ltam. Len\u00e9ztem r\u00e1, s mintha valami idegen test lett volna. Legsz\u00edvesebben kivertem volna, de most jobbat is tudtam enn\u00e9l. \u00d6nuralom. Lassan j\u00e1rj, tov\u00e1bb \u00e9rsz!
\nA k\u00e9t \u00f3ra v\u00e9g\u00fcl eltelt, \u00e9s kil\u00e9ptem a szob\u00e1mb\u00f3l. A f\u00fcrd\u0151be mentem, de csak hogy hallja az ajt\u00f3 zaj\u00e1t. Semmi dolgom nem volt ott, v\u00e1rtam egy kicsit, \u00e9s ir\u00e1ny Laura szob\u00e1ja.
\nMell\u00e9 fek\u00fcdtem \u00e9s \u00e9reztem meleg test\u00e9t a takar\u00f3n kereszt\u00fcl is. Ahogy elhelyezkedtem, meg\u00e9reztem kicsiny kez\u00e9t a cs\u00edp\u0151m\u00f6n. Fel\u00e9 fordultam, erre a mellemre fektette a fej\u00e9t, \u00e9s \u00e1tkarolt karj\u00e1val. Puszikkal kezdte a mellkasomon, majd egyre lejjebb, puha ajkaival cir\u00f3gatva v\u00e9gig, a takar\u00f3 fedez\u00e9k\u00e9ben. Sz\u00e1j\u00e1ba vette a farkam, sz\u00edvta \u00e9s szopogatta, azt\u00e1n visszafel\u00e9, a hasam, majd a v\u00e1llam k\u00f6vetkezett, azt\u00e1n el\u00e9rt az arcomhoz. Kez\u00e9be fogta a fejem, \u00e9s l\u00e1gyan megcs\u00f3kolt. Sz\u00e9tnyitottam a sz\u00e1m, \u00e9s hagytam, hadd harapd\u00e1ljon, hatoljon a sz\u00e1mba a nyelv\u00e9vel, m\u00edg l\u00e1bai szorosan fogtak, merev farkammal \u00e9reztem combj\u00e1t a cs\u00edp\u0151m\u00f6n. K\u00f6r\u00e9 kulcsoltam a kezem (\u0151 is teljesen meztelen volt), \u00e9s magamhoz h\u00faztam.
\nCs\u00f3koltuk, faltuk egym\u00e1st ki\u00e9hezve. Kezeink minden\u00fctt bej\u00e1rt\u00e1k a m\u00e1sik testt\u00e1jait. Lent v\u00e9gigsim\u00edtottam t\u00f6k\u00e9letes fenek\u00e9t, \u00e9s ujjammal a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t kerestem. Egy szavunk se volt, csak a liheg\u00e9s\u00fcnk hallatszott a s\u00f6t\u00e9tben.
\nR\u00e1m k\u00faszott, sz\u00e9tnyitotta a combjait, \u00e9s h\u00fasos szilv\u00e1j\u00e1t merev rudam f\u00f6l\u00e9 igaz\u00edtotta. Nem h\u00fazta mag\u00e1ba, csak cs\u00faszk\u00e1lt rajta v\u00e9gig a teljes hossz\u00e1ban, le \u00e9s fel, majd vissza. Megragadta a t\u00f6v\u00e9n\u00e9l, \u00e9s megismertette vele a nedves ny\u00edl\u00e1st, el\u0151sz\u00f6r csak k\u00edv\u00fcl, k\u00f6rbe, majd \u00e9reztem, hogy a feje becsusszan, azt\u00e1n egy heves cs\u00edp\u0151mozdulatomra m\u00e1r m\u00e1s is. Felemelkedve hagyta, hogy kics\u00fasszak bel\u0151le, azt\u00e1n \u00fajra \u00e9reztem a puha nyom\u00e1st – puszilgatott a puncij\u00e1val. Kis id\u0151 m\u00falva azt\u00e1n hangtalanul mag\u00e1ba fogadott, r\u00e1m kulcsolta mag\u00e1t, \u00e9s \u00e9n teljesen benne voltam.
\nEgyszerre cs\u00faszott ki a sz\u00e1nkon, „\u00f3, istenem.” Lassan mozdult felfel\u00e9, hogy ezt is ki\u00e9lvezhess\u00fck, majd \u00fajra vissza. Lassan, k\u00e9jesen dugtunk, az id\u0151 lelassult k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. Minden mozdulatn\u00e1l hagytunk id\u0151t az idegsz\u00e1lainknak kitapasztalni a sosem-volt \u00e9rz\u00e9st. \u00c9reztem puncisz\u0151r\u00e9t a saj\u00e1tom\u00e9n, l\u00e1bai sz\u00e9tt\u00e1rva az oldalamon. Haja arcomba l\u00f3gott, amint mer\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m, ajk\u00e1t beharapva.
\nAhogy felny\u00faltam, magamra h\u00fazva \u0151t, a f\u00fcl\u00e9be s\u00fagtam, „Ez alkalommal te vagy a huncutabb, kicsi l\u00e1ny.”
\nMeg\u00e1llt a lovagl\u00e1s k\u00f6zben, s a gyenge f\u00e9nyk\u00f6rben mindketten test\u00fcnk tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1ra n\u00e9zt\u00fcnk. Ott \u00fclt, nedvesen csillog\u00f3 puncisz\u0151r\u00e9vel, \u00f6l\u00e9t teljesen megnyitva nekem. R\u00e1m pillantott, „egy kicsivel tal\u00e1n.” Azt\u00e1n folytatta, „annyira j\u00f3 ez, \u00e9des J\u00e9zus, annyira finom vagy.” Majd, „mit fogsz csin\u00e1lni a te huncut kisl\u00e1nyoddal?”
\n„El kell, hogy n\u00e1sp\u00e1ngoljalak.”
\n„A fenekemen?” ereszkedett r\u00e1m ism\u00e9t.
\n„Igen,” mondtam, ahogy felemeltem, majd visszah\u00faztam \u00fajra a farkamra. Azt\u00e1n fel \u00e9s le, egyre kem\u00e9nyebben, „p\u00e9ld\u00e1ul \u00edgy. Mit sz\u00f3lsz?”
\n„\u00d3, nem leszek t\u00f6bb\u00e9 rossz.” mondta, \u00e9s pin\u00e1j\u00e1t kem\u00e9nyen hozz\u00e1m nyomta \u00fajra, mik\u00f6zben fej\u00e9vel a f\u00fclemhez hajolva s\u00fagta, „\u00cdg\u00e9rem.”
\n„Most m\u00e9gis kiad\u00f3s b\u00fcntet\u00e9st \u00e9rdemelt\u00e9l, mert hogy ennyire rossz vagy.”
\nH\u00e1tratoltam a cs\u00edp\u0151j\u00e9t, amint r\u00e1m h\u00fazta mag\u00e1t, hogy egyszerre \u00e9rezhess\u00fck, mint siklik v\u00e9gig faszomon a megduzzadt csikl\u00f3ja. L\u00e1b\u00e1t v\u00e9gigny\u00fajtotta mellettem, \u00e9s \u00edgy mozogtunk most, szorosan egy\u00fctt, mellei k\u00f6zt\u00fcnk, nyelveink egym\u00e1ssal hadakozva. H\u00e1ts\u00f3ja al\u00e1 ny\u00falva egyik ujjam a popsij\u00e1ba er\u0151ltettem, s most egy ritmusban dugtuk, az ujjam \u00e9s a farkam.
\n„Te rossz fi\u00fa,” sz\u00f3lt, mikor meg\u00e9rzett a fenek\u00e9ben.
\n„Csak pr\u00f3b\u00e1lom, h\u00e1ny ny\u00edl\u00e1sodon tudok bel\u00e9d hatolni.”
\n„\u00d3, sokf\u00e9l\u00e9n, annyif\u00e9le m\u00f3don. Hatolj bel\u00e9m mindegyiken.” ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gte.
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171 segge vad iramba kezdett, kez\u00e9vel megt\u00e1masztva mag\u00e1t rajtam, pin\u00e1j\u00e1val j\u00f3l megdolgozta a farkam. Kem\u00e9nyen, egyre kem\u00e9nyebben. Zih\u00e1l\u00e1sa felgyorsult, nyafog\u00e1s\u00e1b\u00f3l mintha ezt hallottam volna ki „Elvern\u00e9l? T\u0151lem ilyen ver\u00e9st kaphatsz.”
\n„Igen, ver\u00e9st, j\u00f3 kem\u00e9nyet. J\u00f3l megrakom a pin\u00e1d.”
\n„J\u00f3l megbaszol. Mondd ki!”
\n„J\u00f3l megbaszlak.”
\n„Bassz\u00e1l meg! \u00c9\u00e9\u00e9\u00e9\u00e9lvezek!”
\nA panaszos ny\u00f6gd\u00e9csel\u00e9s egy elny\u00fajtott sikolyban halt el, mik\u00f6zben v\u00e9gig rajtam maradva fesz\u00fclt meg a teste, majd heves r\u00e1ng\u00e1sba v\u00e1ltott. R\u00e1m hanyatlott, \u00e9s fel \u00fajra, k\u00f6rmeit a b\u0151r\u00f6m sz\u00e1ntott\u00e1k. J\u00f3 zajosan \u00e9lvezett.
\n„Baszd meg,” mondta k\u00e9tszer, majd megzakkant rongybabak\u00e9nt hullott a mellemre. Zil\u00e1lt haja bebor\u00edtott, az \u00fczeked\u00e9s meleg \u00e9s nedves p\u00e1r\u00e1ja lengte be a szob\u00e1t. Kezemmel let\u00f6r\u00f6ltem a verejt\u00e9kcseppeket a homlok\u00e1r\u00f3l, a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9r\u0151l. Felk\u00edn\u00e1lta ajk\u00e1t, \u00e9s puh\u00e1n megcs\u00f3koltuk egym\u00e1st. A zih\u00e1l\u00e1s\u00e1t\u00f3l kih\u0171lt ajkaink egym\u00e1st harapd\u00e1lt\u00e1k.
\nA nyelvembe harapott, \u00e9s elfintor\u00edtotta az arc\u00e1t, „TE nem is \u00e9lvezt\u00e9l el, ugye?”
\nMegcs\u00f3koltam.
\n„Fek\u00fcdj r\u00e1m. Dugj\u00e1l meg. Tedd, amit mondok, m\u00e9g a hat\u00e1som alatt vagy,” folytatta.
\n„K\u00edv\u00e1ns\u00e1god parancs,” nevettem fel.
\n„Mindig ez volt a kedvenc j\u00e1t\u00e9kod.”
\nBenne maradva fogtam magamhoz, \u00e9s h\u00e1t\u00e1ra ford\u00edtottam, mik\u00f6zben t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel b\u00e1mult. Rajta voltam \u00fajra.
\nR\u00e1m mosolygott, „Ez tetszett.” Sz\u00e9lesre t\u00e1rva a l\u00e1bait s\u00fagta a f\u00fclembe, „Maradj bennem mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9. \u00c9lvezz bel\u00e9m.”
\nElkezdtem mozogni benne, \u00e9reztem megfesz\u00fcl\u0151 \u00e9s ernyed\u0151 izmait a farkam k\u00f6r\u00fcl. Annyira nedves volt, \u00e9s annyira befogad\u00f3.
\n„Nagyon \u00edzlik az \u00e9n kis barackom, kaphatok bel\u0151le? M\u00e9g mindig \u00e9hes vagyok.”
\n„Igen, te kis moh\u00f3, kaphatsz!”
\nEgym\u00e1sra fon\u00f3dtunk, egym\u00e1sban voltunk teljesen. Cs\u00f3kjaink k\u00f6zben h\u0171s\u00edt\u0151nek \u00e9reztem a sz\u00e1j\u00e1t. Kez\u00e9t a fenekemen tartva figyelte, mint dugatty\u00fazom egyre kem\u00e9nyebben. Meg\u00e9reztem cs\u00edp\u0151je ellent\u00e9tes mozg\u00e1s\u00e1t, amivel lassan az elviselhetetlens\u00e9gig fokozta az izgalmunkat.
\nElkerekedett, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szem\u00e9be b\u00e1mulva mondtam neki, „Most bel\u00e9d \u00e9lvezek.”
\n„Gyer\u00fcnk, igen! \u00c9lvezz bel\u00e9m, \u00e9lvezd tele a puncim. Szereted t\u00f6mni a lyukacsk\u00e1m?”
\nBel\u00e9m v\u00e1jta a k\u00f6rmeit, a h\u00e1tamon kezdte, \u00e9s a derekamn\u00e1l tartott, mikor kicsordultam. A villan\u00e1st a szemem el\u0151tt l\u00e1ttam, de a t\u0171z az \u00e1gy\u00e9komb\u00f3l indult, \u00e9s hull\u00e1mokban jutott el az agyamig, ami elfelejtett mindent. \u0150 se volt, \u00e9n se voltam m\u00e1r – ilyen h\u00e1t a kicsi hal\u00e1l. Vony\u00edtva, szakaszosan \u00f6ml\u00f6ttem bel\u00e9, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl elfogyva omlottam mell\u00e9 a p\u00e1rn\u00e1ra.
\n„Annyira j\u00f3\u00f3\u00f3\u00f3,” hallottam a saj\u00e1t, m\u00e9lyr\u0151l j\u00f6v\u0151 hangom, s a sz\u00e1j\u00e1t kerestem, de cs\u00f3kjaimb\u00f3l kapott a haja is, ami minden\u00fctt ott volt.
\nVer\u00edt\u00e9ket, sperm\u00e1t, puncit \u00e9s puc\u00e9r b\u0151rt tapintottak kezeink, ahogy ott hevert\u00fcnk ernyedten, sz\u00e9thullott darabjainkkal. Ezen nevetg\u00e9lve mer\u00fclt\u00fcnk a gyorsan emelked\u0151 \u00e1lom habjaiba.
\nM\u00e1snap reggel: H\u00e9t \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl eszm\u00e9ltem magamra, a nap \u00e9ppen csak felkelt. Mintha becsap\u00f3dott volna valahol egy ajt\u00f3 a h\u00e1zban. Kezem megmozd\u00edtva puncipamacshoz \u00e9rtem. Sz\u0151ke volt. Laura r\u00e1m nyitotta \u00e1lmos szemeit.
\n„H\u00e9, te,” mondta.
\nM\u00e9g egy zuttyan\u00e1st hallottunk – a gar\u00e1zs ajt\u00f3.
\nHamar \u00e9bers\u00e9g k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt kipattant szemeibe, \u00e9s s\u00fcrgetve rikkantotta, „A francba! Itthon vannak. Ok\u00e9. Vissza a szob\u00e1dba!”
\nM\u00e1r a bej\u00e1rati ajt\u00f3 zaja hallatszott – sz\u00fcleink m\u00e1r a h\u00e1zban voltak.
\nFelugrottam, \u00e9s az ajt\u00f3hoz siettem. \u00daristen egy sz\u00e1l semmiben vagyok! A fen\u00e9be, hogy jutok \u00e1t?
\n„A k\u00f6penyem, itt van, kapd el a k\u00f6penyt.”
\nMagamra ker\u00edtettem. Nem passzolt, de legal\u00e1bb takart valamit. Ide-oda topogtam az \u00e1gy \u00e9s az ajt\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt, v\u00e9g\u00fcl d\u00f6nt\u00f6ttem, \u00e9s lenyomtam a kilincset.
\n„\u00c9s ne feledd, nem eml\u00e9kszel semmire,” nevetett a h\u00fagom.
\n„Ja, persze.”
\nKil\u00e9ptem. Egy perccel k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a l\u00e9pcs\u0151n haladtak felfel\u00e9, \u00e9s megl\u00e1ttak, „\u00d3, m\u00e1r fent is vagy, dr\u00e1g\u00e1m. Mi \u00e9bresztett\u00fcnk?”
\n„Umm, \u00e9ppen a f\u00fcrd\u0151ben voltam, anya.”
\n„Ez a k\u00f6nt\u00f6s m\u00e1r nem j\u00f3 r\u00e1d, \u00e9desem. Venn\u00fcnk kell majd neked egy \u00fajat.”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Titkok: Sz\u00fcleink h\u00e1z\u00e1ban zavartalanul folytat\u00f3dott a bizalmas viszony Laura h\u00fagom \u00e9s k\u00f6ztem. Ha a pamlagon hevert\u00fcnk t\u00e9v\u00e9z\u00e9s k\u00f6zben, \u00e9s kezem a fenek\u00e9hez t\u00e9vedt, jobb\u00e1ra kigombolta nadr\u00e1gj\u00e1t, hogy sz\u00e9tt\u00e1rt l\u00e1bai k\u00f6z\u00f6tt k\u00f6nnyebben hozz\u00e1 f\u00e9rjek kincs\u00e9hez. Viszont \u0151 sem t\u00e9tlenkedett a hajnali \u00f3r\u00e1kban, s nem egyszer \u00e9bredtem \u00e1ll\u00f3 farkammal a nedves sz\u00e1j\u00e1ban, mintha sz\u00e1razra akarn\u00e1 sz\u00edvni, hogy … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":35,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[451,1165,1201,2539],"class_list":["post-1198734","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-csaladi","tag-incest","tag-inzest","tag-szex"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1198734","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/35"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1198734"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1198734\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1198734"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1198734"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1198734"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}