M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta figyeltem \u0151t. Az idej\u00e9t sem tudom mi\u00f3ta. De m\u00e9g annyi id\u0151 ut\u00e1n is, valah\u00e1nyszor csak megl\u00e1ttam, a sz\u00edvem \u00fagy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a hely\u00e9r\u0151l. \u00dagy \u00e9reztem, mintha minden egyes dobban\u00e1ssal centikre nyomn\u00e1 ki mag\u00e1t a mellkasomb\u00f3l \u00e9s f\u00fclemben olyan er\u0151vel visszhangzott a d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00e9s, hogy azon csod\u00e1lkoztam, senki sem veszi \u00e9szre.
\nNem tudtam mi ez az \u00e9rz\u00e9s, de valah\u00e1nyszor megl\u00e1ttam \u0151t, mintha minden megv\u00e1ltozott volna. Ak\u00e1rmilyen j\u00f3kedv\u0171 \u00e9s laza voltam, abban a pillanatban \u00f6sszeszorult a gyomrom, kisz\u00e1radt a sz\u00e1m, izzadni kezdett a tenyerem \u00e9s minden tagom \u00fagy remegett, mint a kocsonya.
\nPontosan tudtam r\u00f3la, hogy meleg. Mindenki tudta. Tal\u00e1n \u00e9pp ez v\u00e1ltotta ki bel\u0151lem ezeket az \u00e9rz\u00e9seket, de az is lehet, hogy eg\u00e9szen m\u00e1s.
\nA mai vil\u00e1gban egy meleg sr\u00e1c \u00f6r\u00fclhet, hogyha \u00fagy kezelik, mint b\u00e1rki m\u00e1st \u00e9s megb\u00fajhat a t\u00f6megben. De \u0151 m\u00e1s volt. \u0150t mindenki szerette. S\u0151t! B\u00e1lv\u00e1nyozta. Az a fajta tipikus macs\u00f3 volt, akit az iskol\u00e1ban mindenki irigyel \u00e9s a l\u00e1nyok m\u00e1r att\u00f3l sz\u00e9tteszik a l\u00e1bukat, hogy csak r\u00e1juk pillant. Neki viszont a fi\u00fak hevertek a l\u00e1bai el\u0151tt. Nem tudtam igaz\u00e1n eld\u00f6nteni, hogy vajon az\u00e9rt ilyen n\u00e9pszer\u0171, mert minden fi\u00fa sz\u00edv\u00e9t megdobogtatja, a l\u00e1nyok pedig f\u00e9lt\u00e9kenyek r\u00e1, vagy \u00e9pp ford\u00edtva, az\u00e9rt vonz\u00f3dik hozz\u00e1 annyira minden fi\u00fa, mert ennyire n\u00e9pszer\u0171. Nem tudtom, de tal\u00e1n nem is sz\u00e1m\u00edt.
\nViszont az sz\u00e1m\u00edtott, hogy egyes napokon szinte csak az\u00e9rt mentem be az iskol\u00e1ba, hogy legal\u00e1bb egyszer l\u00e1ssam \u0151t, hacsak egy pillanatra is.
\nNem egy oszt\u00e1lyba j\u00e1rtunk. \u0150 egy \u00e9vvel id\u0151sebb volt n\u00e1lam \u00e9s sokszor abban is k\u00e9telkedtem, hogy oda j\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n. Sosem l\u00e1ttam tanulni. Az a tipikus l\u00e1zad\u00f3 volt, aki magasr\u00f3l len\u00e9z minden szab\u00e1lyt. M\u00e9g az is lehet, hogy ez adta neki ezt a fene nagy n\u00e9pszer\u0171s\u00e9get.
\nAzt viszont be kell vallani, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00fagy n\u00e9zett ki, ahogy az ember a melegeket elk\u00e9pzeli. Nem hordott r\u00f3zsasz\u00edn p\u00f3l\u00f3kat, nem festette a haj\u00e1t, nem szedette ki a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t, nem borotv\u00e1lta sim\u00e1ra minden testr\u00e9sz\u00e9t \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem viselkedet l\u00e1nyosan. Nem is besz\u00e9lt \u00fagy, ahogy azt egy melegt\u0151l v\u00e1rn\u00e1 az ember. B\u00e1r, az igazat megvallva, nem eml\u00e9kszem, hogy valaha is hallottam volna \u0151t kor\u00e1bban besz\u00e9lni. Ha r\u00e1k\u00f6sz\u00f6ntek, egy mordul\u00e1ssal v\u00e1laszolt \u00e9s n\u00e9ha elvakkantott egy-egy sz\u00f3t, de semmi t\u00f6bb.
\nSokkal ink\u00e1bb \u00fagy n\u00e9zett ki, ahogy a hozz\u00e1 hasonl\u00f3 n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gnek \u00f6rvend\u0151 \u201emen\u0151k\u201d. T\u00f6bbnyire szakadt farmert \u00e9s a mellkas\u00e1ig kigombolt fekete p\u00f3l\u00f3t hordott, amire h\u0171v\u00f6sebb id\u0151ben r\u00e1vett egy farmerdzsekit. R\u00f6vid, fekete haj\u00e1t felzsel\u00e9zte, de egy\u00e9bk\u00e9nt nem l\u00e1tszott rajta, hogy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb figyelmet ford\u00edtott volna a sz\u00e9ps\u00e9g\u00e1pol\u00e1sra. M\u00e9g a neve is olyan volt. B\u00e1r az igazi nev\u00e9t nem tudtam, de valahogy nem tudtam elk\u00e9pzelni, hogy olyan egyszer\u0171 neve legyen, mint John, Bill, vagy Charlie. Tal\u00e1n ez\u00e9rt is nem haszn\u00e1lta soha az eredeti nev\u00e9t. Vagy legal\u00e1bbis k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk. \u0150t mindenki csak Csabak\u00e9nt emlegette. Csaba. R\u00f6vid, de m\u00e9gis egyedi. M\u00e1r maga a neve is mag\u00e1val ragadott.
\nNem tudom mi\u00e9rt, de teljesen kivetkeztem \u00f6nmagamb\u00f3l, amikor megl\u00e1ttam. \u00c9s amikor r\u00e1m n\u00e9zet\u2026 Er\u0151sen k\u00e9telkedtem abban, hogy valaha is \u00e9szrevett volna, de amikor az a k\u00e9kessz\u00fcrke szemp\u00e1r fel\u00e9m fordult, \u00fagy \u00e9reztem, menten sz\u00edvrohamot kapok. A tekintete kifejez\u00e9stelen volt. Metsz\u0151 \u00e9s \u00e9rzelmekt\u0151l mentes. De tal\u00e1n \u00e9pp ez volt az, ami annyira vonzott benne.
\nNem voltam meleg. Sohasem n\u00e9ztem m\u00e9g \u00fagy egy m\u00e1sik sr\u00e1cra, mint f\u00e9rfira. Csak r\u00e1. Egyed\u00fcl \u0151 volt az, aki teljesen megbabon\u00e1zott. Nem tudom mi volt az, ami ennyire vonzott benne. Voltak m\u00e1s men\u0151 sr\u00e1cok is az iskol\u00e1ban, de engem csak \u0151 \u00e9rdekelt. Tal\u00e1n maga a tudat, hogy meleg. Az a tudat, hogy \u00e9n sem lehetek sz\u00e1m\u00e1ra mindenk\u00e9pp k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s. Annak ellen\u00e9re, hogy m\u00e9gis mennyire nem voltunk egy szinten.
\nNem volt ez szerelem. Voltam m\u00e1r szerelmes azel\u0151tt. Volt t\u00f6bb bar\u00e1tn\u0151m is. De ez m\u00e1s volt. Ha hosszabb ideig r\u00e1m n\u00e9zett\u2026 vagy legal\u00e1bbis fel\u00e9m n\u00e9zett, \u00e9reztem, hogy az als\u00f3nadr\u00e1gom kezd egyre sz\u0171kebb lenni \u00e9s az agyam m\u00e9ly\u00e9r\u0151l is hom\u00e1lyos k\u00f6dk\u00e9nt k\u00fasztak el\u0151 az \u0151si \u00f6szt\u00f6n\u00f6k.
\nNem volt ez szerelem. Nem \u00e9reztem azt a vibr\u00e1l\u00e1st, azt a szikr\u00e1t\u2026 de k\u00edv\u00e1ntam \u0151t. Tudtam, hogy teljesen rem\u00e9nytelen, de vele akartam lenni. Azt akartam, hogy r\u00e1m figyeljen. A szemembe n\u00e9zzen azzal a metsz\u0151, fak\u00f3k\u00e9k pillant\u00e1s\u00e1val \u00e9s\u2026 de ink\u00e1bb nem is \u00e1lmodoztam. Tudtam, hogy egy olyan sr\u00e1cnak, mint \u00e9n, semmi es\u00e9lye n\u00e1la.
\n\u00c9n sem voltam n\u00e9pszer\u0171tlen. S\u0151t! Ak\u00e1r m\u00e9g k\u00f6zkedveltnek is mondhatn\u00e1m magamat bizonyos k\u00f6r\u00f6kben, de mindent egybe v\u00e9ve, hozz\u00e1 k\u00e9pest igen csak k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 voltam. Olyan, akib\u0151l tizenkett\u0151 egy tucat. Sz\u00e1z\u00e1val m\u00e1szk\u00e1ltak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a hozz\u00e1m hasonl\u00f3k. Es\u00e9lyem sem lehetett n\u00e1la. De a testemnek nem tudtam parancsolni. Valah\u00e1nyszor megl\u00e1ttam, hatalm\u00e1ba ker\u00edtett a v\u00e1gy \u00e9s nem \u00e9rdekelt semmi, csak az, hogy k\u00f6zel ker\u00fcljek hozz\u00e1.
\nB\u00e1r nagyon titokzatos volt, mint az ilyen sr\u00e1cok \u00e1ltal\u00e1ban, de m\u00e9gis sokat tudtunk r\u00f3la. Sok pletyka keringett r\u00f3la. Valaki l\u00e1tta itt, valaki tal\u00e1lkozott ott. L\u00e1tt\u00e1k, hogy sajtburgert eszik a sarki McDonald\u2019s-ban. Biztos szereti a gyorskaj\u00e1kat. Valaki l\u00e1tta, amikor be\u00fclt az egyik leg\u00fajabb horror filmre a moziban. Biztos szereti a horror filmeket. \u00c9s sok m\u00e1s ehhez hasonl\u00f3 apr\u00f3s\u00e1g.
\nAzt is tudtuk, hogy szereti az eur\u00f3pai focit. \u0150 maga nem j\u00e1tszott, de gyakran kiment a p\u00e1ly\u00e1ra, amikor a csapat kint volt \u00e9s v\u00e9gign\u00e9zte az edz\u00e9st. Azt is rebesgett\u00e9k, hogy tetszik neki valamelyik focista. Vagy esetleg t\u00f6bb is. A legn\u00e9pszer\u0171bb pompon l\u00e1nyokra mondt\u00e1k n\u00e9ha megvet\u0151en, n\u00e9ha irigykedve, hogy az eg\u00e9sz focicsapat v\u00e9gigment rajtuk. De Csaba volt az, akir\u0151l azt rebesgett\u00e9k, hogy \u0151 viszont az eg\u00e9sz focicsapaton ment v\u00e9gig.
\n\u00c1ltal\u00e1ban nem adtam hitelt az ilyen pletyk\u00e1knak, de ezt nem tudtam elengedni a f\u00fclem mellett. Pont az \u0151 kedv\u00e9\u00e9rt l\u00e9ptem be a focicsapatba. Am\u00fagy is szerettem focizni \u00e9s j\u00f3l is ment, de csak az\u00e9rt l\u00e9ptem be az iskola csapat\u00e1ba, hogy magamon \u00e9rezzem a tekintet\u00e9t \u00e9s tudjam, hogy amikor megszerzem a labd\u00e1t \u00e9s viszem a kapu fel\u00e9, akkor biztosan r\u00e1m figyel. Legal\u00e1bb akkor eg\u00e9sz biztosan.
\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt ez azon a napon is. Akkor is kij\u00f6tt a p\u00e1ly\u00e1ra, le\u00fclt a szokott hely\u00e9n az \u00fcres lel\u00e1t\u00f3n, aminek csak az els\u0151 soraiban gy\u0171lt \u00f6ssze n\u00e9h\u00e1ny l\u00e1ny, hogy s\u00f3hajtozva csod\u00e1lja a focist\u00e1kat, \u00e9s sz\u00f3tlanul n\u00e9zett. Minket n\u00e9zett. \u00c9s rem\u00e9ltem, hogy engem is n\u00e9z.
\nMutatni akartam neki valamit. Fel akartam kelteni a figyelm\u00e9t. Azt akartam, hogy csak r\u00e1m figyeljen, \u00e9s hogy v\u00e9gre felkelthessem a figyelm\u00e9t. Hogy v\u00e9gre elgondolkozzon azon, ki is ez a sr\u00e1c \u00e9s mi\u00e9rt nem vettem \u00e9szre eddig.
\nHi\u00fa \u00e1br\u00e1nd volt, tudom, de meg kellett pr\u00f3b\u00e1lnom. Elv\u00e9gre nem volt mit vesztenem.
\nEgy gyors t\u00e1mad\u00e1ssal megszereztem a labd\u00e1t \u00e9s m\u00e1r rohantam is a kapu fel\u00e9. \u00dagy sz\u00e1guldottam, mint a sz\u00e9lv\u00e9sz. Meg sem akartam \u00e1llni. Nem akartam lepasszolni a labd\u00e1t. Nem. Ezt \u00e9n l\u00f6v\u00f6m be. Most megmutatom neki.
\nMinden \u00e9rz\u00e9kemmel a labd\u00e1ra koncentr\u00e1ltam. Kiker\u00fcltem a v\u00e9d\u0151ket. Tal\u00e1n \u0151k is \u00e9rezt\u00e9k, hogy mennyire komolyan veszem, ez\u00e9rt \u0151k is komolyan vett\u00e9k. El\u00e1llt\u00e1k az utamat, pr\u00f3b\u00e1ltak szerelni. Pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k elvenni a labd\u00e1t. \u00c9s ha mindez nem ment, pr\u00f3b\u00e1ltak fell\u00f6kni. Kibillenteni az egyens\u00falyomb\u00f3l. De \u00e9n nem hagytam magam.
\nHirtelen \u00e9szrevettem egy r\u00e9st a falon. Egy r\u00e9st a v\u00e9delm\u00fck\u00f6n. Csak egy pillanat volt, am\u00edg senki nem \u00e1llt el\u0151ttem \u00e9s a kapus sem figyelt arra. Csak egy pillanat volt, de \u00e9n kihaszn\u00e1ltam. Beler\u00fagtam a labd\u00e1ba, megcsavartam \u00e9s egy m\u00e1sodperccel k\u00e9s\u0151bb az m\u00e1r ott t\u00e1ncolt a h\u00e1l\u00f3ban.
\nMadarat lehetett volna velem fogatni. Annyira \u00f6r\u00fcltem, hogy majd kib\u00fajtam a b\u0151r\u00f6mb\u0151l. A t\u00f6bbiek gratul\u00e1ltak \u00e9s azon sop\u00e1nkodtak, hogy mi\u00e9rt nem l\u00e9ptem be el\u0151bb. De engem nem \u0151k \u00e9rdekeltek. Engem csak Csaba \u00e9rdekelt, aki rezzen\u00e9stelen arccal \u00fclt a lel\u00e1t\u00f3n, azt\u00e1n egy hossz\u00fa pillanat m\u00falva fel\u00e1llt \u00e9s els\u00e9t\u00e1lt. V\u00e9ge volt az edz\u00e9snek.
\nKicsit csal\u00f3dott voltam, hogy most sem mutatta semmi jel\u00e9t annak, hogy \u00e9szrevett volna, de \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, ez nem rontja el a kedvem.
\nEdz\u00e9s ut\u00e1n kit\u00e1rgyaltunk mindent a fi\u00fakkal az \u00f6lt\u00f6z\u0151ben. Hogy milyen j\u00f3k voltunk, hogy biztosan megnyerj\u00fck a k\u00f6vetkez\u0151 meccset. Azt\u00e1n persze sz\u00f3ba ker\u00fcltek a l\u00e1nyok is. A t\u00f6bbiek azt firtatt\u00e1k egym\u00e1s k\u00f6zt, hogy melyik pompon l\u00e1nyt h\u00fazn\u00e1k meg sz\u00edvesen, de \u00e9n csak hallgattam. Engem csak Csaba \u00e9rdekelt. Nem \u00e9rtettem. \u0150k nem is vett\u00e9k \u00e9szre, hogy ott van? Hogy tud b\u00e1rki is a l\u00e1nyokra gondolni, amikor ott van Csaba is. B\u00e1r n\u00e9ha magamat sem \u00e9rtettem, hogy mi\u00e9rt csak Csabanre gondolok, amikor ott van annyi sok, csinos l\u00e1ny, \u00e9s ha hihetek a csapatt\u00e1rsaimnak, b\u00e1rmelyik\u00fcket megkaphatn\u00e1m. De engem csak \u0150 \u00e9rdekelt.
\nTov\u00e1bb maradtam az \u00f6lt\u00f6z\u0151ben. \u00c9n voltam az utols\u00f3, aki kiment zuhanyozni, \u00edgy amikor m\u00e1r arra k\u00e9sz\u00fcltem, hogy be\u00e1lljak a csobog\u00f3 v\u00edz al\u00e1, senki m\u00e1s nem volt az \u00f6lt\u00f6z\u0151ben. Legal\u00e1bbis \u00e9n azt hittem.
\nM\u00e1r levettem a mezemet \u00e9s arra k\u00e9sz\u00fcltem, hogy a nadr\u00e1gomat is letoljam, amikor l\u00e9pteket hallottam magam m\u00f6g\u00fcl. Megfordultam \u00e9s egy pillanatra elakadt a l\u00e9legzetem. \u0150 volt az. Ott \u00e1llt el\u0151ttem, teljes val\u00f3j\u00e1ban. Ott \u00e1llt t\u0151lem karny\u00fajt\u00e1snyira \u00e9s engem n\u00e9zett. Most biztosan engem n\u00e9zett. Metsz\u0151, fak\u00f3k\u00e9k tekintete az eny\u00e9mbe f\u00far\u00f3dott. \u00dagy \u00e9reztem, a sz\u00edvem mindj\u00e1rt sz\u00e9trobban a mellkasomban.
\n– Te hogy\u2026 – ny\u00f6gtem. Alig j\u00f6tt ki hang a torkomon. Nem \u00e9rtettem, hogy ker\u00fcl oda. Hogy j\u00f6hetett be az \u00f6lt\u00f6z\u0151be? Ide elvileg csak a csapattagok \u00e9s az edz\u0151 j\u00f6het be ilyenkor.
\nB\u00e1r nem tudom min csod\u00e1lkoztam. Elv\u00e9gre \u0151 Csaba. El\u0151tte nincs akad\u00e1ly. Tal\u00e1n pont a fi\u00fak engedt\u00e9k be. Ha igaz, amit pletyk\u00e1lnak \u00e9s t\u00e9nyleg v\u00e9gigment az eg\u00e9sz focicsapaton, akkor egy\u00e1ltal\u00e1n nem elk\u00e9pzelhetetlen. S\u0151t! Semmi meglep\u0151 sincs abban, hogy \u0151t itt l\u00e1tom.
\n– Hello! \u2013 mosolygott r\u00e1m.
\nR\u00e1m mosolygott. Azt hittem, ott helyben el\u00e1julok. M\u00e9g sosem l\u00e1ttam mosolyogni. \u00c9s az, hogy pont r\u00e1m mosolyogjon, m\u00e9g a legvadabb \u00e1lmaimn\u00e1l is elk\u00e9pzelhetetlenebb volt. De mire \u00e9szbe kaptam volna, az arca ism\u00e9t kisimult \u00e9s rezzen\u00e9stelen, kifejez\u00e9stelen maszkk\u00e1 hideg\u00fclt.
\n– J\u00f3 volt\u00e1l ma. \u2013 mondta \u00e9rzelemmentes hangon, de m\u00e9gis \u00e9rz\u0151d\u00f6tt benne valami l\u00e1gy remeg\u00e9s. Vagy csak \u00e9n k\u00e9pzeltem bele? Csak \u00e9n akartam, hogy benne legyen?
\n– K-k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. \u2013 hebegtem. M\u00e9g ezt az egy sz\u00f3t is alig b\u00edrtam kiny\u00f6gni. A sz\u00e1m teljesen kisz\u00e1radt. Az agyam ki\u00fcr\u00fclt. Nem tudtam semmire sem gondolni. Az eg\u00e9sz elm\u00e9met bet\u00f6lt\u00f6tte az a k\u00e9p, hogy Csaba ott \u00e1ll el\u0151ttem \u00e9s hozz\u00e1m besz\u00e9l.
\nNem sz\u00f3lt semmit, csak lassan felemelte a kez\u00e9t. Annyira zsibbadt voltam \u00e9s annyira irre\u00e1lis volt ez az eg\u00e9sz, hogy eszembe sem jutott elhajolni, amikor az arcomhoz \u00e9rt.
\n\u00dagy \u00e9reztem az ereimben felforr a v\u00e9r. Hozz\u00e1m \u00e9rt. Meg\u00e9rintette az arcomat. Ez m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban fel\u00e9rt egy csod\u00e1val. De a kellemes \u00e9rz\u00e9st azonnal sz\u00far\u00f3 f\u00e1jdalom k\u00f6vette.
\n– Nem f\u00e1j? \u2013 k\u00e9rdezte.
\nMost tisztult csak ki a fejem annyira, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n felfogjam, mi is t\u00f6rt\u00e9nt velem az edz\u00e9sen. Annyira bizony\u00edtani akartam, annyira elfeledkeztem mindenr\u0151l, hogy \u00e9szre sem vettem, amikor valaki belek\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt az arcomba. Arra m\u00e1r nem eml\u00e9keztem, hogy ki volt, de a k\u00f6ny\u00f6ke egy hossz\u00fa horzsol\u00e1st hagyott maga ut\u00e1n a hal\u00e1nt\u00e9komon, amely Csaba \u00e9rint\u00e9s\u00e9re \u00e9gni kezdett, de egy pillanat m\u00falva, amikor ism\u00e9t belen\u00e9ztem f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 szemeibe, azonnal el is m\u00falt.
\n– Nem. \u2013 v\u00e1laszoltam. \u00c9n is csod\u00e1lkoztam milyen tiszta \u00e9s k\u00f6nnyed volt a hangom. \u2013 Egy\u00e1ltal\u00e1n nem.
\nCsaba nem sz\u00f3lt semmit, de nem is vette el a kez\u00e9t az arcomr\u00f3l, ami a tenyer\u00e9ben nyugodott. A sz\u00e1ja sark\u00e1ban viszont ism\u00e9t megjelent egy apr\u00f3 mosoly.
\n\u0150r\u00fclten k\u00edv\u00e1ntam \u0151t. Alig b\u00edrtam uralkodni magamon. \u00c9reztem, hogy v\u00e9gigfuttatja a tekintet\u00e9t meztelen fels\u0151testemen \u00e9s izmos l\u00e1baimon. \u00c9reztem, hogy a v\u00e9rem forr \u00e9s heves \u00e1ramlatk\u00e9nt t\u00f3dul a l\u00e1baim k\u00f6z\u00e9. \u00c9reztem, hogy a nadr\u00e1gom kidudorodik. \u0150 is \u00e9szrevette. Biztosan \u00e9szrevette, de nem sz\u00f3lt semmit. H\u00fcvelykujj\u00e1val megsimogatta az arcomat, azt\u00e1n visszah\u00fazta a kez\u00e9t.
\n– Viszl\u00e1t! \u2013 mondta. \u2013 \u00c9s tov\u00e1bbi sok sikert.
\nMire \u00e9szbe kaptam, \u00e9s ki b\u00edrtam volna ny\u00f6gni b\u00e1rmit is, \u0151 kil\u00e9pett az ajt\u00f3n.
\nAznap a zuhany alatt el\u00e9g\u00edtettem ki magam. A csobog\u00f3 v\u00edz alatt h\u00fazogattam a kezem a farkamon, lehunytam a szememet \u00e9s r\u00e1 gondoltam. Most m\u00e1r megt\u00f6rt\u00e9nt a lehetetlen. Besz\u00e9lt hozz\u00e1m. Csak hozz\u00e1m besz\u00e9lt. \u00c9s csak az\u00e9rt j\u00f6tt be ide, hogy velem besz\u00e9ljen, \u00e9s\u2026 \u00e9s mert \u00e9rdekelte, hogy nem esett-e bajom.
\nM\u00e1r a tekintet\u00e9nek puszta eml\u00e9k\u00e9re is el\u00e9lveztem. Olyan volt ez, mintha a vil\u00e1g legszebb l\u00e1ny\u00e1t \u00f6leln\u00e9m, mik\u00f6zben ajkaink egym\u00e1sba fon\u00f3dnak \u00e9s a f\u00e9rfiass\u00e1gom az \u0151 test\u00e9be hatol. Ugyanolyan felemel\u0151 volt. Vagy tal\u00e1n m\u00e9g ink\u00e1bb.
\nBele sem mertem gondolni, hogy mi j\u00f6het ez ut\u00e1n. Eg\u00e9sz \u00e9jszaka nem b\u00edrtam aludni. Szinte percenk\u00e9nt pillantottam az \u00f3r\u00e1ra. Nem gy\u0151ztem kiv\u00e1rni a reggelt. \u00c9s amikor v\u00e9gre elj\u00f6tt, \u00fajult er\u0151vel ugrottam ki az \u00e1gyb\u00f3l \u00e9s l\u00e1zasan kezdtem kutatni a ruh\u00e1im k\u00f6z\u00f6tt. Az \u00f6cs\u00e9m azt hitte meg\u0151r\u00fcltem. \u00c9s a sz\u00fcleim is. Azt hitt\u00e9k valami bajom van, hogy ilyen h\u00e9vvel v\u00e1logatom, hogy mit vegyek fel. Ha tudt\u00e1k volna\u2026 De nem akartam elmondani nekik. Nem is tudtam volna. M\u00e9g \u00e9n sem tudtam \u00e9sszel felfogni, hogy mit \u00e9rzek Csaba ir\u00e1nt, nem hogy szavakba is \u00f6ntsem.
\nMeleg tavaszi nap volt, ez\u00e9rt egy v\u00e9kony sz\u00f6vetnadr\u00e1got \u00e9s egy r\u00f6vid ujj\u00fa atl\u00e9tatrik\u00f3t vettem f\u00f6l. Alig v\u00e1rtam m\u00e1r, hogy ism\u00e9t tal\u00e1lkozzak Csabanel. Most minden m\u00e1s lesz. Most m\u00e1r tudtam, hogy \u00e9szrevett \u00e9s hogy \u00e9n is \u00e9rdeklem \u0151t. Szinte a fellegekben j\u00e1rva lebegtem az iskol\u00e1ig, hogy azt\u00e1n ott hideg zuhanyk\u00e9nt \u00e9rjen a felismer\u00e9s, semmi sem v\u00e1ltozott.
\nCsaba ugyanolyan hideg volt \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, mint azel\u0151tt. Mint mindig. Mintha \u00e9szre sem vett volna, amikor gyors l\u00e9ptekkel k\u00f6zeledtem fel\u00e9 a folyos\u00f3n. Ett\u0151l elbizonytalanodtam \u00e9s meg\u00e1lltam. Csak n\u00e9ztem \u0151t. N\u00e9ztem \u00e9s n\u00e9ztem, \u00f3r\u00e1knak t\u0171n\u0151 perceken kereszt\u00fcl, m\u00edg \u0151 v\u00e9g\u00fcl fel\u00e1llt \u00e9s els\u00e9t\u00e1lt, \u00fagy hogy k\u00f6zben fel\u00e9m sem n\u00e9zett.
\nNem \u00e9rtettem mi t\u00f6rt\u00e9nt. Teljes melank\u00f3li\u00e1ba zuhantam. Csak \u00fcltem a helyemen \u00e9s b\u00e1multam magam el\u00e9. Nem \u00e9rtettem az eg\u00e9szet. Tegnap m\u00e9g eg\u00e9szen m\u00e1s volt. Tegnap m\u00e9g \u00fagy viselkedet\u2026 \u00fagy viselkedett, mintha \u00e9rdekeln\u00e9m.
\nSemmit sem fogtam fel a nap h\u00e1tralev\u0151 r\u00e9sz\u00e9b\u0151l. Mintha csak a testem lett volna jelen, az elm\u00e9m pedig\u2026 valahol eg\u00e9sz m\u00e1shol. \u00dagy \u00fcltem ott, mint egy zombi \u00e9s v\u00e9geztem a mindennapi rutint, amit az \u00f3r\u00e1k monoton egym\u00e1sut\u00e1nja megk\u00f6vetelt.
\nAmikor v\u00e9ge lett, m\u00e1r csak arra v\u00e1gytam, hogy hazamehessek, bez\u00e1rk\u00f3zhassak a szob\u00e1mba \u00e9s valami depresszi\u00f3s zen\u00e9t hallgatva elter\u00fcljek az \u00e1gyon.
\nEzekkel a tervekkel a fejemben l\u00e9ptem ki az iskola kapuj\u00e1n, \u00e1m ott valami olyat l\u00e1ttam, amit\u0151l f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1bam. Csaba ott \u00e1llt, p\u00e1r m\u00e9terre a kaput\u00f3l, egy f\u00e1nak t\u00e1maszkodva, \u00e9s v\u00e1rt. Valakit v\u00e1rt. Tal\u00e1n \u00e9pp engem? Nem! Az lehetetlen. Ilyesmi ink\u00e1bb az eszembe se jusson.
\nArra gondoltam, hogy egyszer\u0171en elmegyek mellette. Ugyan\u00fagy, ahogy mindig is tettem \u00e9s \u0151 \u00e9szre sem vett. De most nem voltam r\u00e1 k\u00e9pes. Nem tudtam elfelejteni a tegnapi napot. A tekintet\u00e9t, forr\u00f3 tenyer\u00e9nek \u00e9rint\u00e9s\u00e9t az arcomon. Ezt musz\u00e1j lesz tiszt\u00e1znom vele.
\n– Csaba! \u2013 l\u00e9ptem oda hozz\u00e1.
\n\u0150 fel\u00e9m fordult \u00e9s r\u00e1m vetette \u00e9rzelemmentes, fak\u00f3k\u00e9k tekintet\u00e9t. A sz\u00edvem ism\u00e9t hevesen verni kezdett, a sz\u00e1m pedig kisz\u00e1radt. Pont a legrosszabbkor.
\n– Csaba! \u2013 hebegtem. \u2013 \u00c9n\u2026
\nDe nem tudtam folytatni. A hangom elhalt \u00e9s nem tal\u00e1ltam a szavakat. Csak hebegtem-habogtam. Nem tudtam, mit is mondhatn\u00e9k neki. Azt\u00e1n feladtam \u00e9s elpirulva szegtem le a fejem. Fekete sportcip\u0151j\u00e9nek az orr\u00e1t b\u00e1multam. Nem mertem a szem\u00e9be n\u00e9zni. Legsz\u00edvesebben elrohantam volna, de a testem nem engedelmeskedett. Mi\u00e9rt vagyok ilyen szerencs\u00e9tlen? \u2013 gondoltam \u00e9s legsz\u00edvesebben a falba vertem volna a fejem.
\n\u00c1m Csaba ekkor felemelte a kez\u00e9t \u00e9s az \u00e1llam al\u00e1 cs\u00fasztatta. Lassan felemelte a fejem \u00e9s arra k\u00e9nyszer\u00edtett, hogy a szembe n\u00e9zzek. Tekintete jobban perzselt, mint a t\u0171z\u0151 nap. Egyszerre \u00e9reztem f\u00e9lelmet \u00e9s sz\u0171nni nem akar\u00f3 v\u00e1gyat. A sz\u00edvem megint \u00fagy d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt, hogy m\u00e1r azt hittem, valaki ki fog ord\u00edtani az iskola valamelyik ablak\u00e1n, hogy hallgattass\u00e1k el ezt a d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00e9st.
\nDe nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Csaba se t\u0171nt \u00fagy, mintha hallan\u00e1. Csak hallgatott. A kez\u00e9vel az \u00e1llamat t\u00e1masztotta \u00e9s tekintet\u00e9t az eny\u00e9mbe f\u00farta. Egyik\u00fcnk sem sz\u00f3lt semmit.
\nPercek telhettek el \u00edgy. Vagy \u00f3r\u00e1k. De az is lehet, hogy csak n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperc. Azt\u00e1n Csaba k\u00f6zelebb hajolt hozz\u00e1m \u00e9s megcs\u00f3kolt. Olyan energia \u00e1ramlott a testembe a sz\u00e1mon kereszt\u00fcl, hogy \u00fagy \u00e9reztem, menten sz\u00e9trobbanok.
\nAz agyamat el\u00f6nt\u00f6tte a r\u00f3zsasz\u00edn k\u00f6d. Mindent elfelejtettem \u00e9s csak Csaba ajkait \u00e9reztem az eny\u00e9meken. M\u00e1s volt, mint egy l\u00e1ny cs\u00f3kja. \u00d6sszehasonl\u00edthatatlan. Az eddigi bar\u00e1tn\u0151im cs\u00f3kja l\u00e1gy volt \u00e9s puha, Csab\u00e1\u00e9 viszont ugyanolyan merev \u00e9s k\u00f6vetel\u0151dz\u0151, mint \u0151 maga. Vagy mindezt csak \u00e9n k\u00e9pzeltem bele?
\nNem \u00e9rdekelt m\u00e1r semmi m\u00e1s, csak az itt \u00e9s most. Visszacs\u00f3koltam \u00e9s az ajkaink egym\u00e1sba fon\u00f3dtak. Nyelve vad cs\u0151d\u00f6rk\u00e9nt sz\u00e1guldozott a sz\u00e1mban \u00e9s az eny\u00e9m is az \u00f6v\u00e9ben. A farkam m\u00e1r \u00fagy fesz\u00edtette sz\u00e9t a nadr\u00e1gomat, mint a t\u00fal sok leveg\u0151 a h\u0151l\u00e9gballont. \u00c9reztem, hogy a v\u00e9kony nadr\u00e1gon kereszt\u00fcl kidudorodva hozz\u00e1\u00e9r a combja belsej\u00e9hez, de nem \u00e9rdekelt. Azt akartam, hogy tudja. Azt akartam, hogy \u00e9rezze, mennyire k\u00edv\u00e1nom. \u00c9s \u0151 tudta.
\nAjkai nem engedt\u00e9k el az eny\u00e9met, mik\u00f6zben a kez\u00e9vel elengedte az \u00e1llamat. Ujjai v\u00e9gigszaladtak a mellkasomon, izz\u00f3 bar\u00e1zd\u00e1kat hagyva maguk ut\u00e1n, \u00e9s utat tal\u00e1ltak maguknak b\u0151 nadr\u00e1gom al\u00e1. A keze r\u00e1fon\u00f3dott a farkamra, amit\u0151l abban m\u00e9g hevesebben kezdett l\u00fcktetni a v\u00e9r.
\nEzzel egy\u00fctt, szinte egy pillanatban, a cs\u00f3kja m\u00e9g intenz\u00edvebb lett. Szinte m\u00e1r felfalt. \u00dagy \u00e9reztem belehalok, ha most nem lehetek az \u00f6v\u00e9.
\nAmikor v\u00e9g\u00fcl elengedte a sz\u00e1mat \u00e9s a kez\u00e9t kih\u00fazta a nadr\u00e1gomb\u00f3l, elsz\u00e1ntam magam, elmondok neki mindent. Elmondom, mennyire k\u00edv\u00e1nom. Elmondom, hogy vele akarok lenni. Az \u00f6v\u00e9 akarok lenni. Elmondom, hogy v\u00e1gyom a cs\u00f3kj\u00e1ra. Az \u00e9rint\u00e9s\u00e9re. A forr\u00f3 tenyer\u00e9t akarom \u00e9rezni az arcomon. Ajkait a sz\u00e1mon \u00e9s \u00e9rezni akarom, hogy a farka a combomnak fesz\u00fcl, ahogy most az eny\u00e9m, a nadr\u00e1gon kereszt\u00fcl, az \u0151 combj\u00e1nak.
\nMindent el akartam mondani, de \u0151 m\u00e1r nem figyelt r\u00e1m. M\u00e9g mindig olyan k\u00f6zel \u00e1lltam hozz\u00e1 \u00e9s \u00e9reztem, hogy \u0151 akarja, hogy ott legyek, de m\u00e1r nem r\u00e1m n\u00e9zett, hanem az iskola kapuja fel\u00e9.
\nEgy fi\u00fa \u00e1llt ott. N\u00e1lam valamivel fiatalabb lehetett. Tal\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel. Ott \u00e1llt \u00e9s minket n\u00e9zett. \u00c9s Csaba visszan\u00e9zett r\u00e1. Egy pillanatra bel\u00e9m has\u00edtott egy \u00e9rz\u00e9s. F\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g? Nem. Mire lenn\u00e9k f\u00e9lt\u00e9keny? Csaba nem az eny\u00e9m. M\u00e9g az is \u00e1tfutott az agyamon, hogy csak j\u00e1tszadozik velem. Harag? D\u00fch? K\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s? F\u00e9lelem? Tal\u00e1n.
\nCsaba ell\u00e9pett t\u0151lem \u00e9s a fi\u00fa fel\u00e9 indult. Ennyi volt. \u2013 gondoltam. – Egy cs\u00f3k \u00e9s semmi t\u00f6bb. \u00c9rezhettem a kez\u00e9t a nadr\u00e1gomban, de semmi t\u00f6bb. Viszont \u00fagy t\u0171nt, f\u00e9lre\u00e9rtettem a helyzetet. Csaba odal\u00e9pett a fi\u00fahoz \u00e9s rezzen\u00e9stelen arccal n\u00e9zett r\u00e1.
\n– Gyere, \u00f6csi! Menj\u00fcnk! \u2013 mondta.
\nAz \u00f6ccse? Csab\u00e1nak van egy \u00f6ccse? \u00c9s ide j\u00e1r? Ugyanabba az iskol\u00e1ba, mint mi?
\nMeg akartam n\u00e9zni j\u00f3l magamnak azt a fi\u00fat, de \u0151k addigra m\u00e1r elindultak \u00e9s csak egy pillanatra l\u00e1thattam, amikor befordult a sarkon.
\nCsaba m\u00e9g egyszer r\u00e1m n\u00e9zett. A tekintet\u00e9ben volt valami, ami er\u0151vel t\u00f6lt\u00f6tt el. Valami, ami azt sugallta, lesz m\u00e9g folytat\u00e1s. Egy pillanat volt az eg\u00e9sz, azt\u00e1n \u0151 is elt\u0171nt a sarkon. \u00dagy \u00e9reztem, ism\u00e9t van \u00e9rtelme az \u00e9letemnek. Most m\u00e1r biztos voltam benne. Biztosan tudtam, hogy most m\u00e1r nyitva az \u00fat.
\nM\u00e1snap eb\u00e9d ut\u00e1n, amikor \u00e9pp a k\u00f6vetkez\u0151 \u00f3r\u00e1mra mentem volna, Csaba odal\u00e9pett hozz\u00e1m. A sz\u00edvem a torkomban dobogott. Csak \u00edgy, ny\u00edltan odal\u00e9p hozz\u00e1m, ilyen k\u00f6zel. Tal\u00e1n azzal sem tette volna nyilv\u00e1nval\u00f3bb\u00e1 a helyzetet mindenki el\u0151tt, ha ott helyben megcs\u00f3kol. De \u0151 nem tett ilyet, csak halkan megsz\u00f3lalt.
\n– Akarod m\u00e9g? \u2013 a hangj\u00e1t\u00f3l m\u00e9g hevesebben vert a sz\u00edvem.
\n– Hogyne akarn\u00e1m?! \u2013 v\u00e1gtam r\u00e1, mire \u0151 elmosolyodott.
\n– Akkor gyere!
\n– Most? \u2013 csod\u00e1lkoztam \u00e9s a tanterem fel\u00e9 n\u00e9ztem.
\n– Ha neked nem olyan fontos\u2026 – vonta meg a v\u00e1ll\u00e1t \u00e9s m\u00e1r fordult is volna el, de \u00e9n meg\u00e1ll\u00edtottam.
\n– Nem. \u2013 v\u00e1gtam r\u00e1 gyorsan. \u2013 Nem. Mehet\u00fcnk.
\nCsaba elmosolyodott \u00e9s m\u00e9lyen a szemembe n\u00e9zett.
\n– Ezt akartam hallani.
\nLegsz\u00edvesebben megcs\u00f3koltam volna, de ott, mindenki el\u0151tt nem mertem.
\n– Megv\u00e1rlak tan\u00edt\u00e1s ut\u00e1n. \u2013 mondta \u00e9s m\u00e1r el is ment.
\nAlig b\u00edrtam egyhelyben \u00fclni. M\u00e9g h\u00e1rom \u00f3r\u00e1m volt aznap, de egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9 val\u00f3s\u00e1gnak t\u0171nt. M\u00e1r att\u00f3l f\u00e9ltem, hogy Csaba nem v\u00e1r meg. Pillanatok alatt bej\u00e1rta az oszt\u00e1lyt keresztbe-kasul, hogy \u00e9n \u00e9s Csaba. Mindenki err\u0151l besz\u00e9lt, de engem nem \u00e9rdekelt.
\nAmikor az utols\u00f3 \u00f3r\u00e1nak is v\u00e9ge lett, mintha pusk\u00e1b\u00f3l l\u0151ttek volna ki, \u00fagy sz\u00e1guldottam ki az \u00e9p\u00fcletb\u0151l. Csaba ott volt. Ugyanott \u00e1llt, ahol el\u0151z\u0151 nap \u00e9s r\u00e1m v\u00e1rt. Most biztosan tudtam, hogy r\u00e1m v\u00e1rt. Tegnap csak v\u00e9letlen\u00fcl tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze, mik\u00f6zben az \u00f6ccs\u00e9t v\u00e1rta, de most nem volt senki m\u00e1s. Oda l\u00e9ptem hozz\u00e1 \u00e9s sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl megcs\u00f3koltam. Nem \u00e9rdekelt, hogy ki l\u00e1tja.
\nNem tiltakozott. Mag\u00e1hoz \u00f6lelt \u00e9s visszacs\u00f3kolt. \u00c9reztem, hogy a nadr\u00e1gon kereszt\u00fcl kidudorod\u00f3 farka a combomnak fesz\u00fcl.
\n– Menj\u00fcnk fel hozz\u00e1m! \u2013 mondta.
\nMeg sem tudtam sz\u00f3lalni. \u00dagy k\u00f6vettem, mint engedelmes kiskutya a gazd\u00e1j\u00e1t.
\nEgy k\u00f6zeli t\u00e1rsas h\u00e1zba ment\u00fcnk, aminek a legfels\u0151 emelet\u00e9n Csaba egy apr\u00f3cska lak\u00e1sba vezetett be. Alig volt benne t\u00f6bb egy nagy \u00e1gyn\u00e1l, egy kis konyh\u00e1n\u00e1l \u00e9s egy apr\u00f3 f\u00fcrd\u0151szob\u00e1n\u00e1l.
\nNyilv\u00e1nval\u00f3 volt, hogy nem itt lakik, de ha val\u00f3ban igaz, amit r\u00f3la \u00e9s a focicsapatr\u00f3l besz\u00e9lnek, akkor biztos, hogy az itt t\u00f6rt\u00e9nt.
\nCsaba bez\u00e1rta az ajt\u00f3t, mag\u00e1hoz h\u00fazott \u00e9s ism\u00e9t megcs\u00f3kolt. Nyelve k\u00f6vetel\u0151dz\u0151en hatolt le a torkomon. Testem az \u00f6v\u00e9hez simult \u00e9s kezei a fenekemet markolt\u00e1k.
\nNem tudtam parancsolni magamnak. \u00dagy cs\u00f3koltam, mintha el\u0151re meg lenne szabva az id\u0151nk \u00e9s \u00e9n minden m\u00e1sodperc\u00e9t ki akarn\u00e1m haszn\u00e1lni. De most m\u00e1r senki sem zavarhatott minket. Csak ketten voltunk. Csaba bez\u00e1rta az ajt\u00f3t \u00e9s most ott \u00e1lltunk, egym\u00e1st cs\u00f3kolva.
\nNem tudtam betelni vele. V\u00e9gigcs\u00f3koltam a nyak\u00e1t, azt\u00e1n sz\u00e9th\u00faztam a p\u00f3l\u00f3ja gall\u00e9rj\u00e1t \u00e9s a mellkas\u00e1t cs\u00f3kolgattam. \u0150 leh\u00fazta mag\u00e1r\u00f3l a p\u00f3l\u00f3j\u00e1t \u00e9s engedte, hogy bebarangoljam izmos hasfal\u00e1t. \u00dagy remegett a kezem, hogy alig tudtam sz\u00e9tnyitni az \u00f6v\u00e9nek csatj\u00e1t, de amikor siker\u00fclt, azt hittem a mennybe ker\u00fcltem, ahogy el\u0151buggyant hatalmas farka.
\n\u00d3vatosan vettem a sz\u00e1mba, mint egy h\u00edmes toj\u00e1st. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy fi\u00fat fogok leszopni, de most \u0151r\u00fclten k\u00edv\u00e1ntam. Annyira, hogy ha most megint f\u00e9lbeszak\u00edtanak, b\u00e1rkit k\u00e9pes lenn\u00e9k meg\u00f6lni az\u00e9rt, hogy az eny\u00e9m lehessen.
\nCsaba felny\u00f6g\u00f6tt, ahogy t\u00f6vig toltam a f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t a sz\u00e1mba. A tark\u00f3mra tette a kez\u00e9t \u00e9s gyeng\u00e9den ir\u00e1ny\u00edtott. F\u00f6l-le, f\u00f6l-le. Ki \u00e9s be. Olyan volt, mintha vil\u00e1g\u00e9letemben ezt csin\u00e1ltam volna.
\nEddig \u00fagy \u00e9reztem, mintha az id\u0151 lassabban telne, mint norm\u00e1lisan, most viszont szinte rohant. Nem tudom meddig szophattam \u0151t, de csak p\u00e1r pillanatnak \u00e9reztem az id\u0151t, ami ut\u00e1n megragadta a v\u00e1llaimat \u00e9s fel\u00e1ll\u00edtott. Ajkaink ism\u00e9t egym\u00e1sra tal\u00e1ltak \u00e9s a farka a l\u00e1baim k\u00f6z\u00e9 fesz\u00fclt, mik\u00f6zben vad\u00e1llatokk\u00e9nt cs\u00f3kol\u00f3ztunk.
\n\u00dagy t\u00e9pte le r\u00f3lam a ruh\u00e1kat, mintha csak pap\u00edrb\u00f3l lettek volna, \u00e9s amikor m\u00e1r teljesen meztelen voltam, a h\u00e1tamra fektetett az \u00e1gyon. A fenekem az \u00e1gy perem\u00e9n volt \u00e9s sz\u00e9ttettem a l\u00e1baimat. \u0150 k\u00f6z\u00e9j\u00fck t\u00e9rdelt \u00e9s a sz\u00e1j\u00e1ba vette a farkamat. \u00dagy szopott, ahogy egy l\u00e1ny sem, akivel eddig tal\u00e1lkoztam. Mintha nem is ember lett volna, hanem\u2026
\nNem tudtam befejezni a gondolatot, mert ekkor az ujjai v\u00e9gigfutottak a fenekemen \u00e9s behatoltak a k\u00e9t farpofa k\u00f6z\u00f6tti reped\u00e9sbe. Hangosan felsikoltottam, amikor ujjai becs\u00fasztak az \u00e1nuszomba. El\u0151sz\u00f6r csak egy, ut\u00e1na kett\u0151.
\nM\u00e9g sosem \u00e9reztem ilyet. Megmarkoltam a leped\u0151t a k\u00e9t oldalamon \u00e9s beharaptam a sz\u00e1mat, hogy ne ord\u00edtsak, mint a f\u00e1ba szorult f\u00e9reg.
\nCsaba egy pillanatnak t\u0171n\u0151 id\u0151 ut\u00e1n abbahagyta \u00e9s felcs\u00faszott hozz\u00e1m. Cs\u00f3kja olyan forr\u00f3 volt, mint m\u00e9g soha. \u00c9reztem el\u0151nedvem cseppjeit a sz\u00e1j\u00e1n.
\nEgy mozdulattal megford\u00edtott \u00e9s mik\u00f6zben a nyakamat cs\u00f3kolgatta, egy hat\u00e1rozott mozdulattal bel\u00e9m l\u00f6kte a fark\u00e1t.
\nHi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1ltam visszafogni magam, most m\u00e1r \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem a gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l. Egy pillanat sem telt bele \u00e9s a testem al\u00e1 pr\u00e9sel\u0151d\u00f6tt farkam t\u0171zh\u00e1ny\u00f3k\u00e9nt t\u00f6rt ki \u00e9s l\u00f6vellte a hasam al\u00e1 a ragacsos nedvet.
\nP\u00e1r pillanat m\u00falva Csaba is felny\u00f6g\u00f6tt \u00e9s a farka mintha kilukadt volna. A feszes r\u00fad most hirtelen kiss\u00e9 laz\u00e1bb lett \u00e9s v\u00e9g\u00e9b\u0151l \u00fagy \u00e1ramlott el\u0151 a nedv, mint a v\u00edz a slagb\u00f3l.
\nAmikor az \u00e9lvezet cs\u00facspontja al\u00e1bbhagyott, kih\u00fazta bel\u0151lem a fark\u00e1t \u00e9s t\u00e9rdre rogyott. A h\u00e1tamra ford\u00edtott \u00e9s gyors mozdulatokkal lenyalta a hasamr\u00f3l a r\u00e1ragadt nedvet.
\nNem tudom meddig szeretkezhett\u00fcnk. Volt, amikor \u00fagy \u00e9reztem, \u00f3r\u00e1k teltek el, mi\u00f3ta bel\u00e9pt\u00fcnk az ajt\u00f3n, volt, amikor \u00fagy \u00e9reztem, csak t\u00edz perc.
\nMost egym\u00e1s karjaiban fek\u00fcdt\u00fcnk az \u00e1gyon \u00e9s halkan pihegt\u00fcnk. Azt szerettem volna, ha ez a pillanat sohasem \u00e9r v\u00e9get. Ott szerettem volna maradni Csab\u00e1n\u00e1l az \u00e1gyban az id\u0151k v\u00e9gezet\u00e9ig. M\u00e1r nem \u00e9rdekelt semmi, csak annak a forr\u00f3 testnek az \u00e9rint\u00e9se.
\nM\u00e9g mindig nem tudtam, hogy a n\u00e9pszer\u0171s\u00e9ge miatt k\u00edv\u00e1nja mindenki annyira, vagy az\u00e9rt olyan n\u00e9pszer\u0171, mert mindenki a karjai k\u00f6zt akar lenni, de azt m\u00e1r biztosan tudtam, hogy az ut\u00f3bbi alapj\u00e1n mindenk\u00e9ppen az egekig n\u0151het a n\u00e9pszer\u0171s\u00e9ge \u00e9s ez a kis lak\u00e1s m\u00e9g rengeteg m\u00e1s fi\u00fat l\u00e1that. De rem\u00e9ltem, hogy a legt\u00f6bbsz\u00f6r engem, \u00fajra \u00e9s \u00fajra, Csaba karjaiban.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta figyeltem \u0151t. Az idej\u00e9t sem tudom mi\u00f3ta. De m\u00e9g annyi id\u0151 ut\u00e1n is, valah\u00e1nyszor csak megl\u00e1ttam, a sz\u00edvem \u00fagy kezdett verni, mintha ki akarna ugrani a hely\u00e9r\u0151l. \u00dagy \u00e9reztem, mintha minden egyes dobban\u00e1ssal centikre nyomn\u00e1 ki mag\u00e1t a mellkasomb\u00f3l \u00e9s f\u00fclemben olyan er\u0151vel visszhangzott a d\u00f6r\u00f6mb\u00f6l\u00e9s, hogy azon csod\u00e1lkoztam, senki sem veszi \u00e9szre. … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[386,6875,1101,1892],"class_list":["post-1219621","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-buzi","tag-ferfivagy","tag-homoszexualis","tag-nemiseg"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1219621","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1219621"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1219621\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1219621"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1219621"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1219621"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}