– Gyere k\u00f6zelebb – suttogta Barbi, \u00e9s kiny\u00fajtotta fel\u00e9m a kez\u00e9t. A nappalib\u00f3l besz\u0171r\u0151d\u0151 s\u00e1padt f\u00e9nysug\u00e1r elmos\u00f3dott a b\u0151r\u00e9n, \u00edgy az \u00e9lettelen\u00fcl sz\u00fcrk\u00e9nek t\u0171nt. Az arc\u00e1t nem l\u00e1ttam, m\u00e9gis \u00e9reztem, hogy mosolyog, a hangja olyan l\u00e1gyan csend\u00fclt, hogy nem lehetett m\u00e1sk\u00e9pp. Hi\u00e1ba meresztettem a szemem, az ablaktalan helyis\u00e9gben elm\u00e9ly\u00fclt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, k\u00e9ptelen voltam kivenni, mit csin\u00e1l, vagy mit csin\u00e1lt, miel\u0151tt benyitottam. Ott \u00e1llt a sarokban, az asztal mellett, \u00e9s h\u00edvott mag\u00e1hoz. Rossz el\u0151\u00e9rzetem t\u00e1madt, de nem tudtam volna megmondani, mi\u00e9rt; nem f\u00e9ltem, hiszen szerettem Barbit, ink\u00e1bb aggodalom t\u00f6lt\u00f6tt el.
\nValami biztos nincs rendben, ez jutott eszembe.
\n– J\u00f3l vagy? – k\u00e9rdeztem.
\n– Oh, igen – nevetett. – Csak gyere ide hozz\u00e1m.
\nK\u00f6zelebb l\u00e9ptem. Barbi szob\u00e1j\u00e1ban egy nagyon dr\u00e1ga, k\u00fcl\u00f6nlegesen sz\u00e9p sz\u0151nyeg fedte a padl\u00f3t, eml\u00e9keztem r\u00e1, m\u00e9gis v\u00e1ratlanul \u00e9rt a talpamat simogat\u00f3 finom puhas\u00e1g. Mez\u00edtl\u00e1b m\u00e9g nem pr\u00f3b\u00e1ltam ki, \u00e9s nagyon tetszett, de ezt az \u00e9lm\u00e9nyt abban a pillanatban elrontotta a bennem sz\u00e9t\u00e1rad\u00f3 fesz\u00fclts\u00e9g. Odakint, a nappali asztal\u00e1n megremegett a gyertya l\u00e1ngja. Valahogy kereszthuzat t\u00e1madt, tal\u00e1n a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban nyitva felejtettek egy ablakot.
\nMegrettentem, hogy kialszik az egyetlen f\u00e9nyforr\u00e1s a lak\u00e1sban, de szerencs\u00e9re nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. A t\u00e1ncol\u00f3 f\u00e9nycs\u00edk azonban ekkor egy szemvillan\u00e1snyit jobban megvil\u00e1g\u00edtotta Barbit, \u00e9s \u00e9n l\u00e1thattam \u0151t; l\u00e1ttam azt, amit az\u00f3ta sem siker\u00fclt kivernem a fejemb\u0151l. Ott \u00e1llt, h\u00e1ttal a falnak t\u00e1maszkodva, gyakorlatilag meztelen\u00fcl – egy sz\u0171k, v\u00e9kony p\u00f3l\u00f3t viselt csak, ami a k\u00f6ld\u00f6k\u00e9ig sem \u00e9rt, \u00e9s egy feh\u00e9r bugyit. Fak\u00f3 combjai m\u00e9g hosszabbnak t\u0171ntek a f\u00e9nyj\u00e1t\u00e9k miatt. T\u00e9nyleg mosolygott, de a szem\u00e9ben olyan t\u0171z csillant, amilyet azel\u0151tt sohasem l\u00e1ttam n\u00e1la.
\nAz arckifejez\u00e9se miatt, azt kell mondjam, alig ismertem r\u00e1. Akkor hirtelen azt hittem, nincs mag\u00e1n\u00e1l, vagy valami baj t\u00f6rt\u00e9nt, pr\u00f3b\u00e1ltam meg\u00e9rteni, mi ez az eg\u00e9sz. Csak k\u00e9s\u0151bb j\u00f6ttem r\u00e1, hogy val\u00f3j\u00e1ban \u0151 volt az igazi Barbi, \u00e9s \u00e9n hossz\u00fa ideig teljesen f\u00e9lreismertem \u0151t.
\nAzt\u00e1n megunta t\u00e9tov\u00e1z\u00e1somat. Elindult fel\u00e9m, tov\u00e1bbra is az \u0151r\u00fclt mosollyal az arc\u00e1n. A jobb kez\u00e9t kiny\u00fajtotta, mintha azt v\u00e1rn\u00e1, hogy megfogjam; de \u00e9n csak \u00e1lltam ott \u00e9rtetlen\u00fcl. Elgyeng\u00fclt a t\u00e9rdem, \u00e9s egy elharapott sikoly hagyta el a sz\u00e1m, amikor k\u00f6zelebb \u00e9rt: a m\u00e1sik kez\u00e9ben ugyanis egy j\u00f3kora vad\u00e1szk\u00e9s peng\u00e9je villant meg.
\nCsak egy \u00e9ve ismertem Barbit, m\u00e9gis \u0151t tartottam a legjobb bar\u00e1tn\u0151mnek. \u00c9vfolyamt\u00e1rsam volt a gimiben, harmadik oszt\u00e1lyt megel\u0151z\u0151en m\u00e9gse besz\u00e9ltem vele, s\u0151t, fel se t\u0171nt, hogy l\u00e9tezik. Harmadikban viszont egy\u00fctt j\u00e1rtunk filoz\u00f3fia fakult\u00e1sra, \u00e9s valahogy vele keveredtem egy padba. Szimpatikus volt kezdett\u0151l fogva, \u00edzl\u00e9se, \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9se, st\u00edlusa, okos szemei miatt, \u00e9s amikor sz\u00f3ba elegyedt\u00fcnk, kider\u00fclt, hogy az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9si k\u00f6r\u00fcnk is sz\u00e1mos ponton tal\u00e1lkozik.
\nKedves \u00e9s vid\u00e1m l\u00e1ny volt, v\u00e9kony, sportos testalkattal.
\nHossz\u00fa, hull\u00e1mos, \u00e9jfekete haja \u00e9s csinos arca mindig is tetszett, azt hiszem kett\u0151nk k\u00f6z\u00fcl m\u00e1r akkor is \u0151 volt a szebb. Er\u0151teljes, de nem er\u0151szakos szem\u00e9lyis\u00e9ggel b\u00edrt, ami k\u00f6nnyen a hat\u00e1sa al\u00e1 vont b\u00e1rkit, akivel sz\u00f3ba \u00e1llt. Bizalmatlans\u00e1ga miatt m\u00e9gsem lett t\u00fal n\u00e9pszer\u0171; gyakran \u00e9rte a nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9g v\u00e1dja, mert f\u0151leg a fi\u00fakkal szemben tartotta a t\u00e1vols\u00e1got, de csak kevesen tudt\u00e1k, hogy ez ink\u00e1bb a g\u00e1tl\u00e1soss\u00e1g\u00e1b\u00f3l fakad. Szeretett vit\u00e1zni irodalomr\u00f3l \u00e9s filoz\u00f3fi\u00e1r\u00f3l, mindig ki\u00e1llt a v\u00e9lem\u00e9nye mellett, s\u0151t n\u00e9ha az eny\u00e9met is megv\u00e9dte helyettem, ha \u00fagy ad\u00f3dott.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 h\u00f3napokban nagyon sokat l\u00f3gtunk egy\u00fctt, sz\u00fcnetekben \u00e9pp \u00fagy, mint suli ut\u00e1n. Egy\u00fctt j\u00e1rtunk bulikba \u00e9s koncertekre, v\u00e1s\u00e1rolni, k\u00f6nyvt\u00e1rba, moziba, miegym\u00e1s. Am\u00edg nem lett pasim, elv\u00e1laszthatatlanok voltunk. Minden bajomat neki s\u00edrtam el, \u00e9s \u00e9n is sz\u00edvesen meghallgattam, ha valami nyomta a lelk\u00e9t. Persze \u0151 sokkal kiegyens\u00falyozottabbnak t\u0171nt n\u00e1lam. Soha nem l\u00e1ttam m\u00e9g pityeregni se. Ha szomor\u00fa voltam, az \u0151 nyugalma \u00e9s \u00e9letereje felkarolt engem is. \u00dagy szerettem, mintha a testv\u00e9rem lett volna, s\u0151t tal\u00e1n m\u00e9g jobban.
\nAzt\u00e1n negyedik elej\u00e9n \u00f6sszej\u00f6ttem a bar\u00e1tommal, \u00e9s kicsit elsodr\u00f3dtunk egym\u00e1st\u00f3l. Tal\u00e1lkoztunk persze azut\u00e1n is, csak a d\u00e9lut\u00e1nokat nem t\u00f6lt\u00f6ttem t\u00f6bb\u00e9 vele, \u00e9s bulizni is ink\u00e1bb a pasimmal j\u00e1rtam, nehogy megs\u00e9rt\u0151dj\u00f6n. \u00c9jjel lefekv\u00e9s el\u0151tt azonban tov\u00e1bbra is \u0151 volt az utols\u00f3 gondolatom, \u00e9s ilyenkor m\u00e9g sok\u00e1ig besz\u00e9lt\u00fcnk telefonon. Az \u0151 hangja mindig feldobott, elhessegette a nyomaszt\u00f3 gondolatokat, \u00e9s m\u00e9g az \u00e1lmaimat is megsz\u00e9p\u00edtette.
\nF\u00e9l\u00e9v k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n azonban k\u00fcl\u00f6n\u00f6s v\u00e1ltoz\u00e1son esett \u00e1t.
\nEgyre komorabb, b\u00e1gyadtabb lett a hangulata, a szeme alatt karik\u00e1k jelentek meg. \u00d3r\u00e1kon elkalandozott a figyelme, gyakran meredt maga el\u00e9 sz\u00f3tlanul. Felt\u0171n\u0151en z\u00e1rk\u00f3zott lett; ami pedig nekem legink\u00e1bb f\u00e1jt, az \u00e9n t\u00e1rsas\u00e1gomat is ker\u00fclni kezdte. Eleinte feltal\u00e1ltam magam, tal\u00e1n j\u00f3l is esett egy kis szabads\u00e1g, t\u00f6bbet besz\u00e9lgettem m\u00e1s emberekkel, de amikor m\u00e1r a telefont se akarta felvenni, \u00e9reztem, hogy valami baj van. Er\u0151szakkal pr\u00f3b\u00e1ltam faggatni, elmentem hozz\u00e1juk \u00e9s t\u0151lem szokatlan m\u00f3don, nagyon r\u00e1men\u0151sen igyekeztem kik\u00e9rdezni, de elh\u00e1r\u00edtotta tolakod\u00e1somat.
\nSzab\u00e1lyosan elzavart, \u00e9s k\u00e9rte, hogy ne keressem egy ideig. – Rendben – feleltem, \u00e9s meg\u00edg\u00e9rtem, hogy \u00edgy lesz, ha \u0151 ezt akarja. Bevallom, kicsit s\u00e9rtett a dolog \u00f6n\u00e9rzetemben. Fogalmam se volt, mi\u00e9rt idegenkedik t\u0151lem, de persze magamban kerestem a hib\u00e1t. Az \u00edg\u00e9retemet mindenesetre musz\u00e1j volt betartanom, mert k\u00e9t h\u00e9tre \u00fagy elt\u0171nt, mintha a f\u00f6ld nyelte volna el. Nem j\u00f6tt suliba, nem l\u00e1tta senki, kikapcsolta a telefonj\u00e1t, \u00e9s amikor elmentem a lak\u00e1sukra, senki sem nyitott ajt\u00f3t. Igaz\u00e1n aggasztott volna a dolog, ha az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k\u00fck nem nyugtat meg, hogy beteget jelentett, \u00e9s hamarosan j\u00f6nni fog suliba.
\nAmikor pedig v\u00e9gre megjelent, mintha kicser\u00e9lt\u00e9k volna. \u00dajra mosolygott \u00e9s nevetett, az arca kipirult, \u00e9s mikor megl\u00e1tott engem, a nyakamba ugrott \u00e9s szorosan meg\u00f6lelt. Nagyon \u00f6r\u00fcltem neki, hogy boldog, \u00e9s nem firtattam t\u00f6bb\u00e9 a dolgot. \u00dagy gondoltam, hogy majd elmondja, ha sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9rzi.
\nK\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten azzal az \u00f6tlettel \u00e1llt el\u0151, hogy menj\u00fcnk el egy\u00fctt egy koncertre. Azt mondta, hi\u00e1nyzom neki, r\u00e9gen besz\u00e9lgett\u00fcnk m\u00e1r egy igaz\u00e1n j\u00f3t. \u00c9reztem, hogy tal\u00e1n ez lesz az a pillanat, amikor megny\u00edlik el\u0151ttem, \u00e9s valahol tartozom neki ezzel, ez\u00e9rt k\u00e9szs\u00e9gesen beleegyeztem, hogy elmegyek vele.
\nKora ny\u00e1ri, nyomaszt\u00f3 \u00e9jszaka volt. A v\u00e1ros pezsgett, de valahogy unalom \u00e9s f\u00e1radts\u00e1g l\u00f3gott a leveg\u0151ben. A f\u00e9nyek, a forgatag, na meg az a n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1r bor, amit otthon bedobtunk, megsz\u00e9d\u00edtett minket. Vihogtunk eg\u00e9sz \u00faton, besz\u00f3ltunk a j\u00e1r\u00f3kel\u0151knek, \u00e9s \u00e9lvezt\u00fck, hogy egy kicsit h\u00fcly\u00e9t csin\u00e1lhatunk magunkb\u00f3l. Fogtuk egym\u00e1s kez\u00e9t, \u00e9s val\u00f3ban \u00fagy \u00e9reztem magam, mint r\u00e9g; t\u00f6k\u00e9letesen megvoltunk mi ketten, nem hi\u00e1nyzott senki.
\nA koncertet egy dr\u00e1ga, felkapott helyen rendezt\u00e9k. Barbinak nem jelentett gondot, azt mondta, mindent \u0151 fizet, \u00e9n meg nem b\u00e1ntam.
\nJ\u00f3m\u00f3d\u00fa csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott, megengedhette mag\u00e1nak, nekem pedig j\u00f3l esett, hogy gondoskodni akar r\u00f3lam. Lement\u00fcnk a l\u00e9pcs\u0151n, jegyet v\u00e1ltottunk, \u00e9s odabent azt\u00e1n igazi t\u00f6meg fogadott. Rengetegen voltak, alig f\u00e9rt\u00fcnk be. A zene sz\u00f3lt m\u00e1r, de es\u00e9lytelennek t\u0171nt, hogy a sz\u00ednpad k\u00f6zel\u00e9be f\u00e9rk\u0151zz\u00fcnk. Nem is zavart minket ez k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben. Vett\u00fcnk italt, meg\u00e1lltunk h\u00e1tul, \u00e9s hallgattuk a zen\u00e9t. \u00d6r\u00fcltem, hogy ott van velem, hogy mosolyogni l\u00e1tom. A kavarg\u00f3, ittas \u00e9s zajos sokas\u00e1g \u00e9rdekes l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajtott, sok\u00e1ig eln\u00e9ztem volna.
\nK\u00e1r, hogy a buli a tervezettn\u00e9l hamarabb \u00e9rt v\u00e9get.
\nHirtelen elment az \u00e1ram. Kialudtak a f\u00e9nyek, a hangfal pattant egyet \u00e9s elhallgatott. Egy pillanatra mintha m\u00e9g a l\u00e9legzet\u00fcket is visszafojtott\u00e1k volna az emberek, hal\u00e1los csend t\u00e1madt. Persze csak ideiglenesen. Itt-ott egy sikoly hangzott el, majd n\u00e9h\u00e1nyan kiab\u00e1lni kezdtek, azt\u00e1n egy csap\u00e1sra p\u00e1nik t\u00f6rt ki. Mintha mindenkinek egyszerre jutott volna esz\u00e9be, hogy azonnal fel akar menni, l\u00f6kd\u00f6s\u0151d\u00e9s t\u00e1madt, \u00e9s odalent m\u00e9g kevesebb lett a t\u00e9r, mint azel\u0151tt.
\nAz alagsori helyis\u00e9gb\u0151l kialak\u00edtott sz\u00f3rakoz\u00f3helynek csak egyetlen \u00e1ltalam ismert, sz\u0171k kij\u00e1rata volt, amin egyszerre csak egy-k\u00e9t ember f\u00e9rhetett ki, optim\u00e1lis esetben. A tolakod\u00e1snak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en m\u00e9g enn\u00e9l is lassabban haladtak. \u00c9n el is hat\u00e1roztam, hogy nem nyomorgok, megmarkoltam a pultot, \u00e9s v\u00e1rtam, h\u00e1tha r\u00f6videsen elvonul ez a csorda. Semmi kedvem nem volt gyenge l\u00e1ny l\u00e9temre a falnak pr\u00e9sel\u0151dni. A dolog m\u00e9gsem \u00fagy alakult, ahogy elterveztem, mert a t\u00f6meg, mint valami meg\u00e1radt folyam, egyszer\u0171en mag\u00e1val ragadott, elsodortak a pultt\u00f3l \u00e9s l\u00f6ktek el\u0151re engem is.
\nIgaz\u00e1n megr\u00e9m\u00fcltem, mert egyre szorosabban fogtak k\u00f6zre, \u00e9s azt sem l\u00e1ttam, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n j\u00f3 ir\u00e1nyba haladunk-e. Minden oldalr\u00f3l idegenek vettek k\u00f6r\u00fcl, ami nagyon kellemetlen\u00fcl \u00e9rintett. Azt\u00e1n v\u00e1ratlanul megragadta valaki a karomat, \u00e9s mag\u00e1val r\u00e1ntott, szinte az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba, ki tudja merre, ki tudja mi c\u00e9lb\u00f3l, \u00e9n pedig teljesen \u00f6sszezavarodtam. M\u00e1r-m\u00e1r ink\u00e1bb a t\u00f6meggel tartottam volna, mikor egy ajt\u00f3hoz \u00e9rt\u00fcnk. Kiny\u00edlt, a t\u00faloldal\u00e1n nem volt senki. Az ismeretlen vonszolt tov\u00e1bb, m\u00edg l\u00e9pcs\u0151kh\u00f6z nem \u00e9rt\u00fcnk.
\nAkkor azt\u00e1n megnyugodtam. A fentr\u0151l lesz\u0171r\u0151d\u0151 halv\u00e1ny f\u00e9nyben Barbi arc\u00e1t pillantottam meg. \u0150 szor\u00edtotta \u00fagy a karomat, \u00e9s csak ekkor engedte el.
\n– Ez a h\u00e1ts\u00f3 kij\u00e1rat – mondta mosolyogva. – Hallottam, hogy a pultos erre j\u00f6tt ki, gondoltam nek\u00fcnk is megfelel.
\nAnnyira boldog voltam, hogy meg\u00f6leltem. Nem \u00e9rtettem, mint volt ez lehets\u00e9ges, hogyan tal\u00e1lt r\u00e1m a s\u00f6t\u00e9tben, \u00e9s hogyan t\u00f6rt utat nek\u00fcnk a t\u00f6megen \u00e1t, de h\u00e1l\u00e1m kifejezhetetlen volt. M\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk m\u00e9g mindig d\u00falt a harc, k\u00e9ts\u00e9gbeesett emberek \u00fct\u00f6tt\u00e9k \u00e9s r\u00fagt\u00e1k egym\u00e1st \u00f6nmagukb\u00f3l kivetk\u0151zve, de minket ez m\u00e1r nem \u00e9rdekelt.
\nFelszaladtunk a l\u00e9pcs\u0151n, \u00e9s a kit\u00e1rt ajt\u00f3n kil\u00e9pt\u00fcnk az utc\u00e1ra.
\nOdafent azt\u00e1n \u00fajabb meglepet\u00e9s fogadott. F\u00e9lelmetes vihar vonult el a v\u00e1ros felett, amib\u0151l persze lent semmit sem vehett\u00fcnk \u00e9szre, eltekintve az \u00e1ramsz\u00fcnett\u0151l, aminek \u00edgy mindj\u00e1rt meg\u00e9rtettem az ok\u00e1t. Rendk\u00edv\u00fcl er\u0151sen f\u00fajt a sz\u00e9l, \u00e1gakat t\u00f6rt le a f\u00e1kr\u00f3l \u00e9s hordta a szemetet az utc\u00e1n. Az es\u0151 m\u00e9g nem esett, ez\u00e9rt elhat\u00e1roztuk, hogy elindulunk hazafel\u00e9. Term\u00e9szetesen a k\u00f6zvil\u00e1g\u00edt\u00e1s is meghalt, csak n\u00e9h\u00e1ny aut\u00f3 reflektora vil\u00e1g\u00edtott.
\n\u00d6sszekapaszkodva pr\u00f3b\u00e1ltunk haladni az egyre er\u0151s\u00f6d\u0151 sz\u00e9llel szemben, de nem sok\u00e1ig jutottunk. Ugyanis amikor m\u00e1r cserepek csattantak \u00e9s t\u00f6rtek sz\u00e9t mellett\u00fcnk a j\u00e1rd\u00e1n, jobbnak l\u00e1ttuk fedez\u00e9ket keresni. Beh\u00faz\u00f3dtunk egy kapualjba, \u00f6sszeb\u00fajtunk, \u00e9s v\u00e1rtuk, hogy enyh\u00fclj\u00f6n kicsit a vihar.
\nHirtelen lett hideg, mi pedig nem \u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk melegen. Vill\u00e1mok d\u00f6rrentek valahol a k\u00f6zelben, \u00e9s \u00e9n dideregni kezdtem. Szorosan \u00e1tkaroltam Barbit, \u00e9s \u00e9reztem, hogy \u0151 nem remeg; a test\u00e9nek melege nagyon j\u00f3l esett, a k\u00f6zels\u00e9ge pedig megnyugtatott.
\nHozz\u00e1b\u00fajtam, arcomat a haj\u00e1ba temettem, \u00e9s besz\u00edvtam az illat\u00e1t. Kezem a derek\u00e1n pihent, amit fedetlen\u00fcl hagyott a fels\u0151je, \u0151 pedig a nyakamat karolta \u00e1t. J\u00f3 p\u00e1r percig \u00e1lltunk \u00edgy, a fal t\u00f6v\u00e9ben; a sz\u00e9l z\u00fagott, de m\u00e1r biztons\u00e1gban \u00e9reztem magam. Hirtelen egy puszit nyomott a homlokomra, azt\u00e1n mindketten felnevett\u00fcnk.
\n– Mindj\u00e1rt v\u00e9ge, m\u00e1r csitul a vihar – mondta, \u00e9s igaza lett, a sz\u00e9l ereje al\u00e1bbhagyott. Ezzel egy\u00fctt viszont az es\u0151 eredt meg; hatalmas cseppekben zuhogni kezdett, \u00e9s a sz\u00e9l s\u00fcv\u00edt\u00e9s\u00e9t csakhamar felv\u00e1ltotta az es\u0151 monoton, nyugodt kopog\u00e1sa.
\n– Sajn\u00e1lom, hogy \u00edgy alakult a bulink – mondtam. – Nem is t\u00e1ncoltunk.
\n– \u00c9n nem sajn\u00e1lom – v\u00e1laszolta. – A l\u00e9nyeg, hogy veled lehetek. Ugyan, kit \u00e9rdekel a buli.
\n– De legal\u00e1bb azt a finom kokt\u00e9lt m\u00e9g megittam – b\u00f6ktem meg az oldal\u00e1t, mire megr\u00e1ndult, \u00e9s nevetni kezdett. Megcsik\u00e1ltam, \u0151 ugrott egyet, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lta elkapni a kezemet. Ekkor vettem \u00e9szre, hogy v\u00e9rt\u0151l ragacsosak az ujjai. Hirtelen lelohadt a j\u00f3kedvem. Megfogtam a kez\u00e9t, \u00e9s v\u00e9gigsimogattam, de nem \u00e9reztem rajta sebet, csak foltokban r\u00e1sz\u00e1radt, alvadt v\u00e9rt.
\nF\u00e9ny hi\u00e1ny\u00e1ban nem l\u00e1thattam, van-e s\u00e9r\u00fcl\u00e9s rajta vagy nincs. A k\u00e9zfeje viszont dagadt volt, \u00e9s felszisszent, amikor enyh\u00e9n megszor\u00edtottam.
\n– Nem hiszem, hogy az \u00e9n v\u00e9rem, ne agg\u00f3dj – mondta, l\u00e1tv\u00e1n aggodalmamat. – Valaki elkapott a s\u00f6t\u00e9tben \u00e9s tapizott, \u0151t \u00fct\u00f6ttem meg teljes er\u0151mb\u0151l. Szerintem elt\u00f6r\u00f6tt az orra.
\n– Meg k\u00e9ne n\u00e9zni – feleltem nyugtalanul, – de sehol sem \u00e9g l\u00e1mpa.
\nK\u00f6rben\u00e9ztem, de minden\u00fctt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g vett k\u00f6r\u00fcl minket. \u00d3vatosan megfogtam a kez\u00e9t, \u00e9s \u00fajra megsimogattam, ez\u00fattal gyeng\u00e9debben.
\nTudtam, hogy f\u00e1j neki, hi\u00e1ba tagadja, \u00e9s rettent\u0151en sajn\u00e1ltam.
\nV\u00e1rtunk, csak v\u00e1rtunk, de telt az id\u0151, \u00e9s se az es\u0151 nem csillapodott, se a vil\u00e1g\u00edt\u00e1s nem \u00e1llt helyre. F\u00e9l \u00f3ra \u00e1csorg\u00e1s ut\u00e1n eld\u00f6nt\u00f6tt\u00fck, hogy \u00fatnak indulunk. K\u00e9t l\u00e1ny egymag\u00e1ban, a vaks\u00f6t\u00e9t, kihalt utc\u00e1n, egy kapualjban, ez aligha volt \u00edgy hely\u00e9nval\u00f3. Barbi meggy\u0151z\u00f6tt, hogy menj\u00fcnk fel hozz\u00e1juk. K\u00f6zel lakott, \u00e9s felaj\u00e1nlotta, hogy ott maradhatok, am\u00edg javul az id\u0151, vagy fel tudom h\u00edvni a sz\u00fcleimet. Az es\u0151 \u00fagy zuhogott, hogy az els\u0151 t\u00edz m\u00e9teren b\u0151rig \u00e1ztunk.
\nUt\u00e1na m\u00e1r teljesen felesleges lett volna futni, vagy ereszek v\u00e9delm\u00e9t keresni. K\u00e9zen fogva, k\u00e9nyelmesen ballagtunk eg\u00e9szen Barbi\u00e9kig.
\nEgy hatalmas, r\u00e9gi t\u00f6mbh\u00e1z negyedik emelet\u00e9n laktak. Az eg\u00e9sz legfels\u0151 emelet \u00e9s a padl\u00e1st\u00e9r is az \u00f6v\u00e9k volt; itt \u00e9lt a csal\u00e1djuk m\u00e1r gener\u00e1ci\u00f3k \u00f3ra. Ami\u00e9rt \u00e9n mindig furcs\u00e1llottam a lak\u00e1s m\u00e9reteit, az az volt, hogy Barbi jelenleg csak az anyj\u00e1val \u00e9lt itt kettesben, se testv\u00e9re, se nagysz\u00fcl\u0151 nem lakott vel\u00fck. Nyomaszt\u00f3an nagynak t\u0171nt, de elmond\u00e1sa szerint r\u00e9gen sokkal pezsg\u0151bb \u00e9let zajlott e falak k\u00f6zt.
\nMivel azonban gyermekkor\u00e1ban meghalt az apja, k\u00e9s\u0151bb a rokonok, csal\u00e1di bar\u00e1tok l\u00e1togat\u00e1si kedve is al\u00e1bbhagyott. T\u00edz \u00e9ve lehetett, mikor az anyja \u00f6sszeszedett valami pasit, de azt\u00e1n szak\u00edtott vele; az\u00f3ta sem j\u00e1rt m\u00e1ssal, \u00e9s Barbi err\u0151l nem szeretett besz\u00e9lni.
\nA lak\u00e1s l\u00e9legzetel\u00e1ll\u00edt\u00f3 berendez\u00e9se leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt, ah\u00e1nyszor csak n\u00e1luk j\u00e1rtam. Val\u00f3di t\u00f6lgyfa b\u00fatorok cir\u00e1d\u00e1kkal \u00e9s faragott mint\u00e1kkal, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 festm\u00e9nyek, amihez foghat\u00f3t ritk\u00e1n l\u00e1t a magamfajta, \u00e9s antik szobrok, v\u00e1z\u00e1k, porcel\u00e1n d\u00edszt\u00e1rgyak minden\u00fctt.
\nKicsit kellemetlen\u00fcl is \u00e9reztem magam n\u00e1luk, feszengtem, mint aki att\u00f3l f\u00e9l, hogy valami hib\u00e1t k\u00f6vet el. Barbinak persze term\u00e9szetes volt ez a k\u00f6rnyezet, engem azonban nyomasztott, minden sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9vel \u00e9s el\u0151kel\u0151s\u00e9g\u00e9vel egy\u00fctt. Nem is j\u00e1rtam n\u00e1luk t\u00fal gyakran, tal\u00e1n \u00f6sszesen ha t\u00edz alkalommal, \u00e9s ez\u00fattal se mentem volna fel, ha neki nem ilyen mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151.
\nAmint fel\u00e9rt\u00fcnk a l\u00e9pcs\u0151n, kider\u00fclt, hogy nincs otthon n\u00e1luk senki. A vaks\u00f6t\u00e9tben hossz\u00fa percekbe telt, mire megtal\u00e1lta a kulcs\u00e1t \u00e9s benyitott.
\nBetuszkolt engem is, de egyb\u0151l b\u0171ntudatom t\u00e1madt, ahogy es\u0151v\u00edzt\u0151l cs\u00f6p\u00f6gve meg\u00e1lltam az el\u0151szoba sz\u0151nyeg\u00e9n. Barbi nem csin\u00e1lt bel\u0151le \u00fcgyet, s\u00e1ros cip\u0151vel caflatott el a konyh\u00e1ig, ahol gyerty\u00e1t sz\u00e1nd\u00e9kozott keresni. Hamarosan tal\u00e1lt is egyet. t\u00f6bbet azonban nem, ez maradt az egyetlen f\u00e9nyforr\u00e1sunk.
\nHozott sz\u00e1raz ruh\u00e1t, \u00e9s \u00e1t\u00f6lt\u00f6zhettem a mosd\u00f3ban. Szerencs\u00e9re majdnem ugyanaz a m\u00e9ret\u00fcnk, csak mellben volt par\u00e1nyit sz\u0171k, amit adott. De nem kellemetlen\u00fcl, ink\u00e1bb kicsit kih\u00edv\u00f3nak \u00e9reztem magam a feszes fels\u0151ben.
\nMivel a lak\u00e1sban nem volt hideg, t\u00f6k\u00e9letesen megfelelt az ujjatlan p\u00f3l\u00f3 \u00e9s a naci. Mire vissza\u00e9rtem a nappaliba, \u0151 is \u00e1t\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s keresett egy sz\u00e9p gyertyatart\u00f3t.
\n– Nem vagy \u00e9hes? – k\u00e9rdezte kedvesen, de m\u00e1r indult is a konyh\u00e1ba, meg sem v\u00e1rva v\u00e1laszomat, hogy ker\u00edtsen valami harapni val\u00f3t. \u00cdgy lett a nap v\u00e9g\u00e9re gyertyaf\u00e9nyes a vacsor\u00e1nk.
\nMik\u00f6zben a hajamat sz\u00e1r\u00edtottam a k\u00f6lcs\u00f6n-t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151vel, Barbi r\u00e1ntott\u00e1t s\u00fct\u00f6tt; egyik\u00fcnk sem volt valami nagy konyhat\u00fcnd\u00e9r, \u00edgy h\u00e1t be\u00e9rt\u00fck azzal is.
\nM\u00e9giscsak jobban esett, mint a szendvics. Ahogy nekem h\u00e1ttal \u00e1llt, megjegyeztem, milyen m\u00f3k\u00e1san csapzott a haja; tetszett, ahogy vizesen, k\u00f3cosan l\u00f3gott a v\u00e1ll\u00e1n, legsz\u00edvesebben belemarkoltam volna, hogy j\u00e1tsszak kicsit vele.
\nM\u00edg a nappaliban ett\u00fcnk a hangulatos gyertyal\u00e1ng mellett, v\u00e9gre komolyabban is sz\u00f3t v\u00e1lthattam vele.
\n– \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy visszat\u00e9rt\u00e9l. Agg\u00f3dtam \u00e9rted, tudod? El\u00e9gg\u00e9 r\u00e1m ijesztett\u00e9l.
\n– Ugyan… Csak volt n\u00e9h\u00e1ny rossz napom, nem vesz\u00e9lyes. T\u00fal\u00e9lem. Vagyis t\u00fal\u00e9ltem.
\n– Teh\u00e1t minden rendben van?
\n– Persze. J\u00f3l vagyok – mosolygott.
\nEngem viszont nem nyugtatott meg a v\u00e1lasz.
\n– Ha besz\u00e9lni akarsz velem valamir\u0151l, ha seg\u00edts\u00e9gre van sz\u00fcks\u00e9ged, vagy csak nem akarsz egyed\u00fcl lenni, r\u00e1m mindig sz\u00e1m\u00edthatsz. Ezt ne felejtsd el.
\nMaga el\u00e9 meredt a semmibe, vill\u00e1j\u00e1val c\u00e9ltalanul kotor\u00e1szva a t\u00e1ny\u00e9ron. Fekete szemei az ut\u00f3bbi id\u0151ben zavaross\u00e1 v\u00e1ltak, ez akkor t\u0171nt fel igaz\u00e1n. Elvesztett\u00e9k azt a hamisk\u00e1s csillog\u00e1st, ami oly vonz\u00f3v\u00e1 tette az arc\u00e1t \u00e9s eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9t.
\nAhogy ott \u00fclt, mintha m\u00e9g a gyertya f\u00e9ny\u00e9t is elnyelte volna a tekintete; a pupill\u00e1ja nem csillogott, hanem \u00e9jfekete maradt, feneketlen m\u00e9lys\u00e9g, \u00e9s amikor r\u00e1m n\u00e9zett, \u00fagy \u00e9reztem, belezuhanok ebbe az \u0171rbe. Tudtam, hogy van valami, amit nem mond el, \u00e9s rettent\u0151en elszomor\u00edtott, hogy nem akarja velem megosztani. Akkor \u00e9s ott, bevallom, kicsit meg is haragudtam r\u00e1. Hiszen mire j\u00f3 ez a c\u00e9ltalan titkol\u00f3z\u00e1s? \u00c9n nyilv\u00e1n nem fogom senkinek kibesz\u00e9lni, ezt tudnia kellene. Tal\u00e1n sz\u00e1nd\u00e9kosan ideges\u00edt? Nem tart el\u00e9g j\u00f3nak, hogy beavasson?
\n– Mi a helyzet veled \u00e9s a bar\u00e1toddal? – sz\u00f3lalt meg hirtelen, \u00e9s enni kezdett. – J\u00f3l megvagytok?
\n– Igen – feleltem bossz\u00fasan. – J\u00f3l \u00e9rzem magam vele.
\n– Kev\u00e9sb\u00e9 vagy m\u00e9g ink\u00e1bb szereted, mint amikor megismerted?
\n– Nem is tudom – t\u0171n\u0151dtem. – Tal\u00e1n kicsit kev\u00e9sb\u00e9. De ez term\u00e9szetes. A heves \u00e9rzelmek al\u00e1bbhagynak egy id\u0151 ut\u00e1n.
\n– Aham – motyogott k\u00e9t falat k\u00f6z\u00f6tt. – Szex volt m\u00e1r?
\n– Persze – mosolyodtam el. – Hogyne lett volna.
\n– \u00c9s?
\n– \u00c9s?
\n– \u00c9s minden passzol? – nevetett.
\n– Igen, minden megfelel\u0151 – mondtam kicsit zavartan, \u00e9s \u00e9n is vihogtam. – Neked nincs valakid? Olyan r\u00e9gen besz\u00e9lt\u00fcnk, hogy ak\u00e1r lehetne is, nem tudn\u00e9k r\u00f3la.
\n– Nem, nincs senkim.
\n– Mi\u00e9rt nem keresel te is egy helyes sr\u00e1cot – mondtam, \u00e9s j\u00e1t\u00e9kosan v\u00e9gigsim\u00edtottam a combj\u00e1t.
\n– Nekem nem kell senki – mosolygott.
\n– Mi\u00e9rt? Kev\u00e9sb\u00e9 lenn\u00e9l mag\u00e1nyos. L\u00e1tom rajtad, hogy az vagy.
\nMegcs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t.
\n– Eml\u00e9kszel a list\u00e1ra? Mikor \u00f6ssze\u00edrtuk, milyennek kell lennie az igazinak.
\nA ti\u00e9d kb. n\u00e9gyszer olyan hossz\u00fa volt, mint az eny\u00e9m. M\u00e9gis neked van bar\u00e1tod.
\n– \u00c1h, \u00e9rtem, ez azt bizony\u00edtja, hogy felsz\u00ednes vagyok?
\n– Nem, hanem hogy nem tudod, mit akarsz.
\n– Eml\u00e9kszem, te csak k\u00e9t sz\u00f3t \u00edrt\u00e1l. H\u0171s\u00e9g \u00e9s… M\u00e9g valami volt.
\n– K\u00e9t sz\u00f3val kifejezhet\u0151 a legmagasabb szint\u0171 ig\u00e9nyess\u00e9g is.
\n– H\u0171s\u00e9g \u00e9s… Esk\u00fcsz\u00f6m nem jut eszembe.
\n– Hi\u00e1ba \u00edrt\u00e1l te annyi felt\u00e9telt. \u00c9n komolyan gondoltam az eny\u00e9met.
\n– Mi volt a m\u00e1sodik?
\n– R\u00f6vid az eszed, sz\u00f6szi – mosolygott.
\n– Nem \u00e1rulod el?
\nCsak nevetett, \u00e9s a fej\u00e9t r\u00e1zta.
\nVacsi ut\u00e1n h\u00e1trad\u0151lt\u00fcnk a kanap\u00e9n. \u00c1t\u00f6lelt, \u00e9n hozz\u00e1b\u00fajtam, \u00e9s n\u00e9zt\u00fck, hogyan \u00e9g a gyertya az asztalon. R\u00e9g voltam olyan nyugodt, mint akkor, \u00e9s tal\u00e1n az\u00f3ta se. Hallgattam a sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t, odakint v\u00e1ltozatlanul esett az es\u0151, \u00e9s szerettem volna m\u00e9g szorosabban \u00e1t\u00f6lelni. Keze a v\u00e1llamat simogatta, m\u00edg szeme a szoba s\u00f6t\u00e9tbe vesz\u0151 sarka fel\u00e9 r\u00e9vedt. M\u00e1r \u00e9jf\u00e9l is elm\u00falt.
\n– Szeretn\u00e9lek meg\u00e9rteni – suttogtam, – \u00fagy, ahogyan m\u00e9g senki sem \u00e9rtett meg.
\n– Lehetetlen – mondta sz\u00e1razon.
\n– Mi\u00e9rt?
\n– Mert mindenki egyed\u00fcl van. Sosem fogod azt \u00e1t\u00e9lni, amit \u00e9n, sosem v\u00e1lhatsz azz\u00e1, aki \u00e9n vagyok, \u00e9s ez \u00edgy helyes.
\n– \u00c9n b\u00e1rmit megadn\u00e9k, hogy a helyedben legyek. Hogy tudjam, min m\u00e9sz kereszt\u00fcl.
\n– Vigy\u00e1zz, mit k\u00e9rsz – n\u00e9zett r\u00e1m mereven, – mert m\u00e9g teljes\u00fcl.
\n– Nagyon szeretn\u00e9m. Besz\u00e9lj hozz\u00e1m, k\u00e9rlek.
\nM\u00e9lyet s\u00f3hajtott, \u00e9s mag\u00e1hoz h\u00fazott. Az arcom el\u00e9 ker\u00fclt a s\u00e9r\u00fclt keze, amin egy piros z\u00faz\u00f3d\u00e1s \u00e9s n\u00e9mi duzzanat \u00e9ktelenkedett.
\nNyomtam r\u00e1 egy puszit.
\n– Any\u00e1mnak volt m\u00e9g egy f\u00e9rje ap\u00e1m ut\u00e1n, mes\u00e9ltem r\u00f3la, eml\u00e9kszel?
\n– A mostohaap\u00e1d? Igen, mintha m\u00e1r eml\u00edtetted volna.
\n– \u00dagy egy h\u00f3napja \u00fajra \u00f6sszej\u00f6ttek. Most megint itt lakik.
\n– Ez j\u00f3, nem? Any\u00e1d nincs egyed\u00fcl v\u00e9gre.
\nDe az arckifejez\u00e9s\u00e9b\u0151l nem arra k\u00f6vetkeztettem, hogy m\u00f3dfelett boldog lenne.
\n– Sosem szerettem. Undor\u00edt\u00f3 ember.
\n– Sajn\u00e1lom.
\n– Mindegy.
\nOdakint \u00fajra d\u00f6rrent egyet az \u00e9g.
\n– \u00dagy l\u00e1tom, ma itt alszol.
\nVelem. Mit sz\u00f3lsz? – mosolygott.
\n– Nem is tudom. Any\u00e1d nem fog haragudni, ha reggel itt tal\u00e1l?
\n– Dehogy. Ne h\u00fcly\u00e9skedj.
\n– J\u00f3. Csak nem szeretn\u00e9k zavarni.
\n– Nem zavarsz. S\u0151t. Nagyon \u00f6r\u00fcln\u00e9k, ha maradn\u00e1l.
\n– Aludhatok az \u00e1gyadban? – k\u00e9rdeztem, el\u0151sz\u00f6r csak tr\u00e9f\u00e1lkozva.
\n– Szeretn\u00e9d? – \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtotta a hajamat, mire elbizonytalanodtam.
\n– Azt hiszem, igen.
\nHozz\u00e1b\u00fajtam, \u00e9s valami hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve nyomtam egy cs\u00f3kot a nyak\u00e1ra. Szinte mag\u00e1t\u00f3l t\u00f6rt\u00e9nt, nem terveztem \u00e9s megakad\u00e1lyozni sem tudtam, de nagyon j\u00f3l esett.
\nA b\u0151r\u00e9t meg\u00e9rintettem a nyelvem hegy\u00e9vel, mire l\u00e1gyan fels\u00f3hajtott.
\nEgy pillanattal k\u00e9s\u0151bb azonban ell\u00f6k\u00f6tt, felpattant \u00e9s kiszaladt a konyh\u00e1ba. \u00c9n csak n\u00e9ztem ut\u00e1na bamb\u00e1n. Egy \u00fcveg borral j\u00f6tt vissza \u00e9s k\u00e9t poh\u00e1rral.
\n– R\u00e1\u00e9r\u00fcnk m\u00e9g aludni – mosolygott. Nem tudtam mire v\u00e9lni a viselked\u00e9s\u00e9t, de gondoltam belemegyek. T\u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s ittunk, azt\u00e1n megint t\u00f6lt\u00f6tt. J\u00f3 bor volt, hamar megcsappant az \u00fcveg, \u00e9n pedig m\u00e1ris \u00e9reztem a hat\u00e1s\u00e1t, mivel nem szoktam inni. \u0150 le sem \u00fclt mell\u00e9m t\u00f6bb\u00e9, nyugtalanul j\u00e1rt-kelt fel-al\u00e1, kez\u00e9ben a poh\u00e1rral.
\n– Gyakran iszol? – k\u00e9rdeztem.
\n– Mostan\u00e1ban el\u0151fordul – mormogta.
\nAzt\u00e1n megp\u00f6rd\u00fclt, \u00e9s a falnak v\u00e1gta a v\u00e9kony borospoharat, hogy ezer szil\u00e1nkra t\u00f6rj\u00f6n sz\u00e9t. A vajsz\u00edn\u0171 tap\u00e9t\u00e1n \u00fagy folyt v\u00e9gig a dr\u00e1ga ital, mint a v\u00e9r, m\u00e9lyv\u00f6r\u00f6sen \u00e9s otromb\u00e1n, nekem pedig a l\u00e9legzetem is el\u00e1llt. Elkerekedett szemekkel b\u00e1multam, amint a haj\u00e1ba t\u00far, meztelen karj\u00e1n megfesz\u00fcltek az apr\u00f3 izmok. Nem n\u00e9zett r\u00e1m, de esk\u00fcdni mertem volna, m\u00e1r csak \u00e1that\u00f3, f\u00e1jdalmas s\u00f3haja miatt is, hogy k\u00f6nny sz\u00f6kik a szem\u00e9be, \u00e9s tal\u00e1n az arc\u00e1n is leg\u00f6rd\u00fcl egy csepp.
\nNem szipogott, nem t\u00f6r\u00f6lte le, n\u00e9m\u00e1n k\u00f6nnyezett, mint a f\u00e9rfiak, ha sz\u00e9gyellik. \u00c9reztem, hogy most mondani fog valamit.
\n– Mi\u00f3ta az eszemet tudom – kezdte, – gy\u0171l\u00f6l\u00f6m az \u00e9letet. Mikor m\u00e9g gyermek voltam, \u00f6ntudatlan, naiv k\u00f6ly\u00f6k, nem \u00edgy k\u00e9pzeltem el. Minden egyszer\u0171nek t\u0171nt, mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151nek, olyan k\u00f6nny\u0171nek, ak\u00e1r a puszta \u00e9let maga, az \u00e1llati \u00e9let, mentve kult\u00far\u00e1t\u00f3l, szocializ\u00e1ci\u00f3t\u00f3l, esztelen \u00e9s \u00f6nk\u00e9nyes elv\u00e1r\u00e1sokt\u00f3l. Nem fert\u0151zi m\u00e9reg az \u00e1llati sz\u00edveket, a gyilkol\u00e1s \u00e9pp olyan tiszta, mint a p\u00e1rz\u00f3 aktus; pokolba az erk\u00f6lccsel, a m\u00e9reggel, ami b\u0171nt l\u00e1t az \u00e9letben.
\nLehajolt, \u00e9s f\u00f6lvett egy g\u00f6rbe, hegyes \u00fcvegszil\u00e1nkot a sz\u0151nyegr\u0151l. A tenyer\u00e9ben forgatta, j\u00e1tszott vele, alaposan szem\u00fcgyre vette.
\n– Csak az boldog, aki nem gondolkodik sokat, \u00e9s lehet\u0151leg \u00f6nmag\u00e1ban keresi a boldogs\u00e1g forr\u00e1s\u00e1t. Azok a szerencs\u00e9tlenek, akik a fej\u00fckbe veszik, hogy l\u00e9tezik b\u0171n, \u00e9s van mit megb\u00e1nniuk – csettintett a nyelv\u00e9vel, – \u00f6r\u00f6kre elvesznek. Soha nem tal\u00e1lj\u00e1k meg t\u00f6bb\u00e9 magukat.
\nL\u00e9pett egyet, meztelen talpa alatt ropogtak az \u00fcvegdarabok. Nekem v\u00e9gigfutott a hideg a h\u00e1tamon, de \u0151 mintha \u00e9szre sem vette volna.
\nAzt\u00e1n fel\u00e9m fordult, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy bizony v\u00f6r\u00f6s a szeme, \u00e9s csillog a k\u00f6nnyt\u0151l.
\n– F\u0151leg egy n\u0151 \u00e9lete mit \u00e9r ezek ut\u00e1n? – mosolygott. – Nem m\u00e1s \u0151, csak j\u00e1t\u00e9k, m\u00e1sok v\u00e1gy\u00e1nak t\u00e1rgya, mik\u00f6zben bel\u0151le kiapad a v\u00e1gy. Az \u00e9lete csak l\u00e1bjegyzet lesz, \u00f6nmag\u00e1ban semmi, sodr\u00f3d\u00f3 l\u00e9gg\u00f6mb a magasban.
\nHirtelen, miel\u0151tt b\u00e1rmit is tehettem volna, ujjai k\u00f6z\u00e9 kapta az \u00fcvegszil\u00e1nkot, \u00e9s v\u00e9gigh\u00fazta az alkarj\u00e1n. Elk\u00e9pedve n\u00e9ztem h\u00f3feh\u00e9r b\u0151r\u00e9t, amin eleinte nem l\u00e1tszott semmi, mintha nem is \u00e9rt volna hozz\u00e1 a borotva\u00e9les szil\u00e1nk, de csakhamar megjelent a v\u00f6r\u00f6s cs\u00edk, hosszabban, mint tartani lehetett t\u0151le.
\nA v\u00e1g\u00e1s lassan megtelt s\u0171r\u0171, s\u00f6t\u00e9t v\u00e9rrel, majd kicsordult, \u00e9s a v\u00e9r a karj\u00e1n v\u00e9gigfolyva lecs\u00f6ppent a sz\u0151nyegre. Felugrottam, hogy odasiessek hozz\u00e1 \u00e9s let\u00f6r\u00f6ljem, hogy megn\u00e9zzem, tal\u00e1lt-e eret, de \u0151 leintett, \u00e9s r\u00e1m sz\u00f3lt.
\n– A-a – ingatta a fej\u00e9t. – Te magad akartad.
\n– Mit? – k\u00e9rdeztem \u00e9rtetlen\u00fcl. Szemem nehezen vettem le a sebr\u0151l.
\n– Hogy megmutassam az \u00e9n kis titkomat. H\u00e1t rendben van. Most megmutatom.
\n– Nem tudsz nekem olyat mutatni, ami ne \u00e9rdekelne.
\n\u00dajra elmosolyodott, ez\u00fattal gonoszul, mintha el\u0151re k\u00e1r\u00f6rvendene.
\nSebzett, v\u00e9rt\u0151l cs\u00f6p\u00f6g\u0151 kez\u00e9t maga mellett l\u00f3gatva, lassan a szob\u00e1j\u00e1ba h\u00e1tr\u00e1lt, \u00e9s vigyorogva becsapta el\u0151ttem az ajt\u00f3t.
\nRendben, gondoltam, felk\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, \u00e9s szemben\u00e9zek vele, b\u00e1rmit is akar nekem mutatni. Szerettem. Azt akartam, hogy megny\u00edljon, hogy tegyen amit j\u00f3nak l\u00e1t, h\u00e1tha ezzel k\u00f6zelebb ker\u00fcl\u00f6k hozz\u00e1. V\u00e1rtam \u00e9s v\u00e1rtam, de csak nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. \u00c9n igyekeztem t\u00fcrelmesnek maradni, de mikor m\u00e1r negyed \u00f3ra is eltelt, nem b\u00edrtam tov\u00e1bb. Odamentem az ajt\u00f3hoz, \u00e9s f\u00fcleltem, de hang nem sz\u0171r\u0151d\u00f6tt ki.
\nUgyan, mit csin\u00e1lhat ott a s\u00f6t\u00e9tben?
\n– Barbi! – kopogtam, de nem j\u00f6tt v\u00e1lasz. Lassan lenyomtam a kilincset, \u00e9s bekukkantottam. Azt\u00e1n…
\nAzt\u00e1n azzal az orm\u00f3tlan k\u00e9ssel n\u00e9ztem szembe. Elkapta a kezemet, \u00e9s ber\u00e1ntott a szob\u00e1j\u00e1ba, a s\u00f6t\u00e9tbe. A falnak nyomott \u00e9s hozz\u00e1m simult, olyan er\u0151sen, hogy alig kaptam leveg\u0151t. Hirtelen a sz\u00e1mra nyomta a sz\u00e1j\u00e1t. Durv\u00e1n cs\u00f3kolni kezdett. \u00c9n a meglepet\u00e9st\u0151l teljesen leb\u00e9nultam, de amikor \u00e9reztem nyelv\u00e9t az ajkaimon, \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is visszacs\u00f3koltam. Tal\u00e1lkozott a nyelv\u00fcnk, \u00e9s meg\u00e9reztem a ny\u00e1la \u00edz\u00e9t, amit\u0151l megremegtem.
\nRettenetesen izgat\u00f3 lett volna, ha k\u00f6zben nem nyomja a bord\u00e1mnak a t\u0171hegyes k\u00e9st. \u00cdgy viszont m\u00e1r nem tetszett annyira a dolog, hi\u00e1ba v\u00e1gytam erre titkon r\u00e9g\u00f3ta. Szabadulni pr\u00f3b\u00e1ltam, mire \u0151 megragadta a nyakam, \u00e9s er\u0151sen megszor\u00edtotta, hogy elakadt a l\u00e9legzetem. Kap\u00e1l\u00f3zni kezdtem, megr\u00e9m\u00fcltem, \u00e9s egy \u00f6nk\u00e9ntelen mozdulattal bok\u00e1n r\u00fagtam. Felszisszent \u00e9s egy pillanatra elengedett. Menek\u00fclni pr\u00f3b\u00e1ltam, de \u00fajra elkapott. Megragadta a hajamat, \u00e9s a szekr\u00e9nynek l\u00f6k\u00f6tt. Azt\u00e1n, amit sosem k\u00e9pzeltem volna, t\u00f6bbsz\u00f6r \u00f6k\u00f6llel arcon v\u00e1gott.
\n\u00c9reztem, hogy kiserken a v\u00e9r a szemem alatt. A f\u00f6ldre tasz\u00edtott, hasra estem, \u0151 pedig r\u00e1m m\u00e1szott. Az alkarj\u00e1val olyan er\u0151sen nyomott a sz\u0151nyeghez, hogy k\u00e9ptelen voltam megmozdulni. Egyszer\u0171en nem \u00e9rtettem, hogy lehet ennyire er\u0151s. Mintha egy f\u00e9rfi ellen pr\u00f3b\u00e1ln\u00e9k harcolni, annyira es\u00e9lytelennek t\u0171nt. Megfesz\u00fcltek az izmaim, de ellen\u00e1llhatatlan er\u0151 dolgozott benne, kem\u00e9nyen tartott, \u00e9s k\u00f6zben a f\u00fclembe harapott. A teste t\u00f6k\u00e9letesen simult az eny\u00e9mhez; \u00e9reztem, ahogy szabad kez\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edt a h\u00e1tamon, a fenekemen, a combomon.
\nBeny\u00falt a p\u00f3l\u00f3m al\u00e1; k\u00f6rm\u00e9vel finoman karcolgatta a b\u0151r\u00f6met, mire elernyedtek az izmaim. A f\u00fclemet nyalogatta, \u00e9s esk\u00fcdni mertem volna, hogy rettenetesen \u00e9lvezi, ahogy hozz\u00e1m d\u00f6rg\u00f6li a test\u00e9t. \u00c9reztem combomon combja forr\u00f3s\u00e1g\u00e1t, kalandoz\u00f3 keze pedig m\u00e1r a hasamat simogatta, hol gyeng\u00e9den, hol er\u0151teljesen. Kezdtem elveszteni az eszemet. \u00dajra \u00f6sszezavarodtam, mert egyik pillanatban \u00fagy t\u0171nt, b\u00e1ntani akar, a k\u00f6vetkez\u0151ben pedig m\u00e1r m\u00e9gsem volt kedvem felpattanni \u00e9s elszaladni. Megad\u00f3an hevertem alatta, \u00e9s v\u00e1rtam, h\u00e1tha ez\u00fattal kellemes lesz a folytat\u00e1s is.
\nAkkor azonban a k\u00e9st a nyakamnak nyomta, \u00e9s megv\u00e1gott. Nem m\u00e9lyen, ink\u00e1bb hosszan, \u00e9pp csak fels\u00e9rtve a b\u0151rt, de a seb el\u00e9g b\u0151ven v\u00e9rzett \u00edgy is. \u00dajra eszeveszetten kap\u00e1l\u00f3zni kezdtem, mert f\u00e1jt \u00e9s f\u00e9ltem. \u0150 lesz\u00e1llt r\u00f3lam, \u00e9s az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re l\u00f6k\u00f6tt. Tark\u00f3mnak szegezte a k\u00e9st, k\u00f6zben pedig az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyben kezdett kotor\u00e1szni. Meg is tal\u00e1lta csakhamar, amit akart, de nem l\u00e1ttam, mi volt az, mert s\u00f6t\u00e9t volt, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nben sem tudtam h\u00e1tran\u00e9zni. Fogalmam sem volt, mi j\u00f6het ezut\u00e1n. Csin\u00e1lt valamit m\u00f6g\u00f6ttem, de nem tudtam, mit.
\nCsak mikor valami hideg \u00e9s kem\u00e9ny dolog \u00e9rt hozz\u00e1 a fenekemhez, kezdett gy\u00f6t\u00f6rni egy igaz\u00e1n rossz el\u0151\u00e9rzet.
\nMegragadta a nacimat, \u00e9s nekil\u00e1tott, hogy ler\u00e1ngassa r\u00f3lam, a bugyival egy\u00fctt. Nem akartam elhinni, hogy ez t\u00f6rt\u00e9nik. R\u00e9m\u00fclt is voltam, de egyben sz\u00f6rnyen izgatott is a dolog; ahogy hozz\u00e1m \u00e9rt \u00e9s a ruh\u00e1m al\u00e1 ny\u00falt, hogy leh\u00fazza, bizseregni kezdett minden porcik\u00e1m. A tudat, hogy ezt \u0151 csin\u00e1lja, Barbi, a legjobb bar\u00e1tn\u0151m. \u0150 ny\u00fal a bugyimba, hogy lemeztelen\u00edtsen. Hm. Furcsa \u00e9rz\u00e9s, csak az zavart, hogy k\u00e9nyszer\u00edt.
\nMiut\u00e1n levette a ruh\u00e1imat, m\u00f6g\u00e9m l\u00e9pett, \u00e9s sz\u00e9tt\u00e1rta a l\u00e1baim. Megfogta a fenekem, belemarkolt, megsimogatta, \u00e9n pedig akaratlanul is odatartottam neki picit. V\u00e9g\u00fcl is m\u00e1r mindegy volt. \u00dagyis az t\u00f6rt\u00e9nik, amit \u0151 akar, \u00e9n pedig egyre jobban \u00e9lveztem. T\u00e9nyleg kezdtem elveszteni az \u00f6nkontrollomat. Valahol tetszett az agresszivit\u00e1sa.
\nAzt\u00e1n beny\u00falt a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9, \u00e9s a tenyer\u00e9t lassan a pin\u00e1mra nyomta. Ekkor \u00e9reztem csak, \u00e9s \u0151 is \u00e9rezhette, hogy milyen nedves vagyok. Nem egy perc alatt t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e1r az \u00f6lelkez\u00e9s a nappaliban sem m\u00falt el nyomtalanul.
\nTeljesen sz\u00fcrre\u00e1lisnak t\u0171nt, hogy \u0151 ott \u00e9rint meg; ilyen csak legtitkosabb \u00e1lmaimban volt azel\u0151tt lehets\u00e9ges. Pedig mindez val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt. El\u0151sz\u00f6r csak r\u00e1m szor\u00edtotta a kez\u00e9t, \u00e9n pedig \u00e9reztem a tenyere meleg\u00e9t, majd simogatni kezdett, lassan \u00e9s er\u0151teljesen. Nagyon j\u00f3l esett, beleremegett a testem \u00e9s felgyorsult a l\u00e9gz\u00e9sem. Mikor egy ujja v\u00e1ratlanul felcsusszant bel\u00e9m, sikkantottam egyet. A m\u00e1sik kez\u00e9vel kem\u00e9nyen tartotta a cs\u00edp\u0151met. L\u00e1gyan mozgatta bennem az ujj\u00e1t, ki-be, majd k\u00f6rbe, \u00e9s hallottam, hogy \u0151 is liheg.
\nAzt\u00e1n ugyanilyen v\u00e1ratlanul elr\u00e1ntotta a kez\u00e9t. V\u00e1rtam, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni, \u00e9s hamar meg is \u00e9reztem a h\u00fcvelyem bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l azt a kem\u00e9ny valamit, ami az el\u0151bb m\u00e9g csak a fenekemet csapkodta. H\u00e1t persze. Egy felcsatolhat\u00f3 m\u0171broki volt az, ahogy sejtettem is. Hogy honnan szerzett Barbi ilyet, \u00e9s mi\u00e9rt kellett ez neki, arr\u00f3l halv\u00e1ny sejtelmem se volt. Olt\u00e1ri lassan, de k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl nyomta bel\u00e9m. Nagyon vastag volt \u00e9s hossz\u00fa, biztosan nem \u00e1tlagos m\u00e9ret, ilyet azel\u0151tt nem \u00e9reztem. K\u00f6zel sem. Barbi megragadta a derekamat, \u00e9s h\u00fazott mag\u00e1hoz, \u00e9n pedig k\u00e9ts\u00e9gbeesetten igyekeztem elernyedni, mert m\u00e1r-m\u00e1r f\u00e1jdalmasan fesz\u00edtett.
\nAzt\u00e1n a fenekem a has\u00e1hoz \u00e9rt, az a nagy m\u0171anyag fasz t\u00f6vig bel\u00e9m f\u00e9rt. Barbi r\u00e1m hajolt, el\u0151reny\u00falva megmarkolta a melleimet, \u00e9s a nyakamat cs\u00f3kolgatta, nyalogatta. A pin\u00e1m fesz\u00fclt, de m\u00e1r nem f\u00e1jt, s\u0151t, a cs\u00f3kok \u00fajra annyira felizgattak, hogy ez m\u00e1r egy\u00fctt sok volt, el is \u00e9lveztem, \u00e9s k\u00f6zben \u00e9n kezdtem mozogni a hatalmas m\u0171faszon. Ezt l\u00e1tva Barbi is mozg\u00e1sba lend\u00fclt, lassan, de \u00fctemesen, l\u00e1gyan, de kell\u0151 hat\u00e1rozotts\u00e1ggal, \u00e9pp ahogy egy pasit\u00f3l elv\u00e1rtam volna. Az agyamat el\u00f6nt\u00f6tte a v\u00e9r. \u00daristen!
\nA bar\u00e1tn\u0151m k\u00far, \u00e9n pedig iszony\u00faan \u00e9lvezem, ez jutott eszembe. H\u00e1trafordultam \u00e9s megcs\u00f3koltam, belenyaltam a sz\u00e1j\u00e1ba, fogammal a nyelv\u00e9t akartam elkapni. Mikor \u00fajra el\u00e9lveztem, sikolyomat az ajkai fojtott\u00e1k le. Egy keze k\u00f6zben a mellbimb\u00f3mmal j\u00e1tszott, a m\u00e1sikat pedig a sek\u00e9ly v\u00e1g\u00e1son h\u00fazogatta, amit a nyakamon ejtett. Ekkor m\u00e1r nem \u00e9rdekelt a f\u00e1jdalom. Azt szerettem volna, ha \u0151 is \u00e9lvezi. Azt k\u00edv\u00e1ntam, b\u00e1rcsak az \u0151 farka lenne, ami bennem j\u00e1r, \u00e9s b\u00e1rcsak \u00e9rezn\u00e9, ahogy a gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l r\u00e1fesz\u00fcl\u00f6k.
\n\u00c1m hirtelen kih\u00fazta, \u00e9n pedig csal\u00f3dottan z\u00f6kkentem vissza a val\u00f3s\u00e1gba.
\nAnn\u00e1l is ink\u00e1bb, mert egy m\u00e1sodperc m\u00falva m\u00e1r a fenekemnek nyomta neki a faszt. Ez t\u00e9nyleg sokkolt, nem \u00e9rtettem, mit akar, \u00e9s nem tudtam, hogy kib\u00edrn\u00e1m-e egy\u00e1ltal\u00e1n, de \u0151 ugyanolyan k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl b\u00e1nt velem, mint az im\u00e9nt. S\u0151t. M\u00e9g kem\u00e9nyebben cs\u00fasztatta a fenekembe, mint az el\u0151bb a pin\u00e1mba, pedig ott azel\u0151tt senki sem j\u00e1rt, \u00e9s t\u00e9nyleg ak\u00e1r s\u00falyos s\u00e9r\u00fcl\u00e9st is okozhatott volna. Nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt ezzel, a s\u00edkos m\u0171anyagot er\u0151vel bel\u00e9m tolta, amennyire csak tudta, azt\u00e1n mozogni kezdett. Arcomat az \u00e1gyra szor\u00edtottam.
\nH\u00e1t, mit mondjak: kurv\u00e1ra f\u00e1jt. Nem k\u00edv\u00e1nom senkinek azt az \u00e9rz\u00e9st, amikor el\u0151sz\u00f6r m\u00e1rtotta bel\u00e9m teljesen. \u00c9gett \u00e9s sz\u00fart a fenekem, maxim\u00e1lisan megfesz\u00fclt, de szerencs\u00e9re nem repedt sz\u00e9t semmim. M\u00e1r ez is csod\u00e1latos szerencs\u00e9nek t\u0171nt. Rem\u00e9ltem, hamar megunja, de lelkesen kef\u00e9lte a seggem, m\u00edg kezei a testemen kalandoztak. A combomat, fenekemet markolta, a h\u00e1tamat cir\u00f3gatta \u00e9s simogatta, v\u00e9gigzongor\u00e1zta a gerincem \u00edv\u00e9t, \u00e9s belet\u00fart a hajamba. El\u0151reny\u00falt, be a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9, \u00e9s gyeng\u00e9den simogatott, pont a legjobb helyen, mintha mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 volna, mit kell csin\u00e1lnia.
\nAnnyira \u00e9rezte, mikor hov\u00e1 tegye a kez\u00e9t, mit hogyan fogjon meg rajtam, hogy r\u00f6videsen \u00fajra \u00e9lvezni kezdtem a bizarr helyzetet. A bennem j\u00e1r\u00f3 farok is kellemesebb \u00e9rz\u00e9seket v\u00e1ltott ki egy id\u0151 ut\u00e1n, mikor sz\u0171k fenekem hozz\u00e1szokott kicsit, \u00e9s a f\u00e1jdalmat egy kellemes, kit\u00f6lt\u00f6tt \u00e9rz\u00e9s kezdte ellens\u00falyozni, amihez foghat\u00f3t addig elk\u00e9pzelni sem tudtam volna. Mindehhez hozz\u00e1j\u00e1rult a perverz helyzet; az \u00e1llatias gondolatok, amik rohamokban t\u00f6rtek r\u00e1m, \u00e9s megsz\u00e1llt\u00e1k a fejem. Hogy a bar\u00e1tn\u0151m m\u00e9lyen a seggemben turk\u00e1l, kef\u00e9l, mint valami kurv\u00e1t, \u00e9s \u00e9n pontosan annyira \u00e9lvezem, mint a leg\u00f3csk\u00e1bb, perverz ribanc.
\nMert val\u00f3ban \u00e9lveztem, \u00fagy ahogy addig semmit, \u00e9s e jelenet k\u00f6zben d\u00f6bbentem r\u00e1, hogy hal\u00e1losan szerelmes vagyok a bar\u00e1tn\u0151mbe, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem akarok senki m\u00e1ssal egy\u00fctt lenni. A penge lapj\u00e1val n\u00e9ha a fenekemre csapott, de m\u00e1r ez sem zavart; kellemesen hideg volt az ac\u00e9l. \u00dajra fel\u00e9 fordultam, megint megcs\u00f3koltam, gyeng\u00e9den \u00e9s szerelmesen, \u00e9s k\u00e9rtem, ne hagyja abba. Azt fontolgattam, mik\u00e9nt viszonozhatn\u00e1m ezt neki. Eszembe jutott, hogy mennyire ki fogom nyalni, ha rajtam lesz a sor, igen, addig nyalom, am\u00edg csak j\u00f3l esik neki, annyira sz\u00edvesen tettem volna.
\nK\u00f6zben az arcomat simogatta kedvesen; sz\u00e1mba adta az ujj\u00e1t, \u00e9n pedig ny\u00e1ladzva, \u00f6nfeledten szopogattam, am\u00edg a fenekemet az \u0151 ritmus\u00e1ra l\u00f6ktem h\u00e1tra. Azt\u00e1n minden gondolatomat f\u00e9lres\u00f6p\u00f6rte az \u00fajabb orgazmus. Hihetetlen er\u0151vel t\u00f6rt r\u00e1m, megfesz\u00fclt az eg\u00e9sz testem, \u00e9s vinnyogva \u00e9lveztem, m\u00edg Barbi j\u00f3 szorosan mag\u00e1hoz h\u00fazott \u00e9s h\u00e1tulr\u00f3l \u00e1t\u00f6lelt. Azt\u00e1n, mintha csak erre v\u00e1rt volna, fogta a k\u00e9st, \u00e9s a combomba v\u00e1gta. Fel\u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem, iszony\u00faan f\u00e1jt, de \u00e9rdekes m\u00f3don m\u00e1r ez sem vetett g\u00e1tat az \u00e9lvezetemnek.
\nV\u00e9gigcsorgott a v\u00e9r a l\u00e1bamon, le a dr\u00e1ga sz\u0151nyegre. Barbi sz\u00e9tkente rajtam, azt\u00e1n a sz\u00e1j\u00e1hoz emelte a tenyer\u00e9t, \u00e9s belenyalt. Biztos \u00edzlett neki, mert mikor r\u00e1n\u00e9ztem, m\u00e1r tiszta v\u00e9r volt az arca. Kez\u00e9vel a seben j\u00e1tszott, amir\u0151l fogalmam se volt, milyen s\u00falyos \u00e9s mennyire m\u00e9ly, teljesen magamon k\u00edv\u00fcl voltam. Csak arra eml\u00e9kszem, hogy beleny\u00falt a sebbe, k\u00e9t ujja belef\u00e9rt, \u00e9s ott is hagyta m\u00e1r v\u00e9gig.
\nCsak reggel \u00e9bredtem fel. Barbi nem volt sehol, \u00e9n pedig \u00fagy hevertem az \u00e1gyon, ahogyan ott hagyott.
\nA nap sz\u00e9pen s\u00fct\u00f6tt odakint. A h\u00e1z teljesen \u00fcresen \u00e1llt, sehol senki. Nem is b\u00e1ntam t\u00fals\u00e1gosan. Fel\u00f6lt\u00f6ztem Barbi szekr\u00e9ny\u00e9b\u0151l, \u00e9s elh\u00faztam a cs\u00edkot. Egyenesen haza mentem, jobban mondva s\u00e1ntik\u00e1ltam. Eg\u00e9sz nap aludtam, de az idegi f\u00e1radts\u00e1got neh\u00e9z kipihenni; este f\u00e1radtabbnak \u00e9reztem magam, mint miel\u0151tt lefek\u00fcdtem. A l\u00e1bamon a sebet k\u00e9s\u0151bb \u00f6ssze kellett varrni, de \u00e9n nem mondtam el senkinek, kinek k\u00f6sz\u00f6nhetem. Sok\u00e1ig \u00f6ssze voltam zavarodva.
\nEgy h\u00e9t m\u00falva azt\u00e1n Barbi a pszichi\u00e1tri\u00e1n k\u00f6t\u00f6tt ki, r\u00e1 egy h\u00e9tre pedig a nevel\u0151apja a b\u00f6rt\u00f6nben.
\nK\u00e9s\u0151bb el is \u00edt\u00e9lt\u00e9k nemi er\u0151szak\u00e9rt \u00e9s kiskor\u00fa megront\u00e1s\u00e1\u00e9rt. Nekem csak akkor \u00e1llt \u00f6ssze a k\u00e9p, amikor m\u00e1r mindenki tudott mindent. Sosem dolgoztam fel teljesen, hogy nem j\u00f6ttem r\u00e1 el\u0151bb<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– Gyere k\u00f6zelebb – suttogta Barbi, \u00e9s kiny\u00fajtotta fel\u00e9m a kez\u00e9t. A nappalib\u00f3l besz\u0171r\u0151d\u0151 s\u00e1padt f\u00e9nysug\u00e1r elmos\u00f3dott a b\u0151r\u00e9n, \u00edgy az \u00e9lettelen\u00fcl sz\u00fcrk\u00e9nek t\u0171nt. Az arc\u00e1t nem l\u00e1ttam, m\u00e9gis \u00e9reztem, hogy mosolyog, a hangja olyan l\u00e1gyan csend\u00fclt, hogy nem lehetett m\u00e1sk\u00e9pp. Hi\u00e1ba meresztettem a szemem, az ablaktalan helyis\u00e9gben elm\u00e9ly\u00fclt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g, k\u00e9ptelen voltam kivenni, mit … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1110,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[1848,10536],"class_list":["post-1235009","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-nagy-fasz","tag-szxtortenet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1235009","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1110"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1235009"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1235009\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1235009"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1235009"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/members\/sex\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1235009"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}