Az Iparra jártam, gyakorlati óráink a múzeum tetőterében voltak megrendezve egy óriási teremben. A teremből gipszkartonnal leválasztottak egy szobát, ott voltak a konzultációk, tanári értekezletek.
Aznap majdnem az egész csoport bejött, Klári is (nem Klári, nyilván, hanem Rita. Nem igaz.).
Csajok, segítsetek, én nem szeretek szopni!
Úúúlallalaaaaaa. Izomból nekifutottunk a témának, mindenkinek volt ötlet, tapasztalat, trükk és móka a zsebében, öntöttük a nyomóasztalra, sírva röhögtünk, zuhogtak a nevek, főleg az egyetemről, kinek milyen, mekkora, milyen hangokat ad ki, és, és, és, mennyit és milyen ízűt. Bemelegedtünk, viháncoltunk, vihogtunk, ciki és menő történeteket meséltünk hangosan, sok nyálat köpve, a pasik nyomoráról, ügyességéről, elélvezés utáni helyzetkezeléséről, gyengédségéről, gyengeségéről. Hangosan. Úgy fél óra, és fél tucat fekete öv kiosztása után kinyílt a kutrica ajtaja, és az egyik tanár szépen, könyörögve kérte a tanfolyam berekesztését, mert dolog van.
A szex és a gasztronómia kapcsolatát hisszük, rendszeresen tárgyaljuk. Bíró Lajos megmondta: Ahogy eszel, úgy baszol. Ez így van. És mi eszünk, rendesen, vadul, sokat, örömmel, röhögve, pláne amióta focizok, gyúrok. Az egy hülyeség, hogy úrinő lenyeli. Úrinő nem veszi be, pláne nem csinálja végig, és soha nem nyelné le. Ez a lényeg, a hajópadlóra dobni mindent a gyerekkorból, a neveltetésből, a tartásból, a büszkeségből, az egyenjogúságból, a havi keresetből, a sikerekből, a kanyarokból amik kiadták, a rád toporogva várakozó sorokból, a nem fogadott hívásokból, mindenből. Akkor fogod jól csinálni. Neki megadom magam.
Átadom a szót a Hajninak.:
Az első sokkoló. Aztán ráérzel az ízére. És akkor már természetes… Mint ahogy most ülök a laptop előtt.. fehér csipkés francia bugyi, trikó… Az első belecsap a torkodba, mint az ostor. Fuldokolsz, keserű, rohansz, kiköpöd. Öklendezel a csap felett. Később megszereted… és felfedezed az ízeket. Szelíd gesztenye. Fehér bors. Némi menta. Nyári szarvasgomba…akkor is öklendezel és könnybe lábad a szemed, de már azt sem bánod, hogy markolják a hajad a tarkódon és nyomják a fejed…ahham… igen, sós….erős, mint a kecsketej és sűrű… vagy híg és édeskés… egyben enyhe kakukkfű… de a legjobb a feszítés a torkomon és a nyögések a fejem felett, meg az egyre erősödő zihálás…. és az én fuldokló, könnybe lábadt khm… odaadásom….; Forrás: Malackaraj.blog.hu