Mindig úgy képzeltem, hogy a szex – és ezzel együtt legmélyebb kielégülésem – csak egy kényelmes ágyon „lejátszva” lehet számomra igazi, amint a combjaimban lévő inakat teljes feszültségbe hozva szétterpesztem lábaimat, és egy férfi duzzadó dákója izgat át az orgazmuson túli világba. Mindig úgy képzeltem, hogy csak az előre „megrendezett” ágy – randevúim hozhatják számomra a legteljesebb eredményt. Ám maga az élet megmutatta, hogy egy – két váratlan esemény spontanitása mennyire izgalmas tud lenni, amikor úgy tör rá egy nőre, hogy az igazából össze sem képes rakni az előzmények részleteit, s máris bimm – bumm, egy jóképű pasi csiklandozza a lábai között, vagy még nagyobb döbbenetére egy csinos fiatal hölgy nyúl a szoknyája alá soha nem remélt, izgató gyengédséggel.
Erről tudnék mit mesélni.
És mesélek is!
Az egyik falusi iskolában vagyok tanítónő. Még csak az első évet nyomom a főiskola után. Alig párhónap ment el a tanévből, de máris úgy érezem, mintha évek óta itt szarakodnék, s mintha nem is tizennyolc, hanem száztizennyolc diákom lenne egyszerre. Így talán jobban megértitek, miért menekülök előszeretettel egy férfi karjai közé. teljesen meztelenül. Mert ha a – különben sok mindenre kapható – puncimat (minimum) egy lüktető, nagy hímtag döngöli, hát, elszáll minden problémám!
Azon az estén családlátogatáson voltam. Időnként meg kell tennem, bármennyire is unalmas tud lenni ez az egész. Ám azon a napon viszont, egyáltalán nem volt unalmas!
– Hogy ízlik a kávé? – Klári, a csinos háziasszony velem szemben ült és szélesen mosolygott. Velem egy idős lehetett. Úgy huszonhat, esetleg huszonhét éves.
– Nem igazán szoktam kávézni – válaszoltam – , de ez most jólesik. Fárasztó napom volt.
Elmeséltem nekik. Arról, hogy miként telik a napom abban az anyaszomorító osztályban. A másodikos Petikéjükről is beszélgettünk. Blabláztam, nagy vonalakban körülírtam, mennyire jó kis diák a Petike, s igyekeztem úgy tenni, mintha érdekelne a családlátogatás.
Ami hamarosan izgalmas fordulatot vett!
Attila, Klári férje, igazán jóképű fazon volt.
– Hozhatok még valamit inni? – kérdezte. Egy idő után ő is csatlakozott a beszélgetéshez, de én közben már megfigyeltem, bár inkább valósággal tanulmányoztam nagyszerű alakját. Mitagadás… megkívántam. Már annak is örültem, hogy hozzám szólt.
– Igen, a Bikavér megfelel! – mondtam, miután felsorolta a választékot. Szeretem a jó borokat, de akkor olyan hangulatban voltam, hogy azt a bort nem az íze miatt választottam. A neve volt rám hatással. „BIKA! Igen, ez az ami kell most…”, gondoltam, s máris egy emberes lőcsöt képzeltem a lábaim közé. Bika kellett, de nem a vérére lett volna szükségem, hanem valami EGYÉB részére.
Az ital egyre jobban elhitette velem, hogy mennyire akarom azt, s az csak az járt a fejemben… Aztán valami valahol megmozdult bennem, s enyhén a combjaim közé markolt.
Petike nem volt otthon. (Szerencsére!)
Velem szemben ültek, igazán szép párnak látszottak. Klári sokat mosolygott, és ez valahogy még üdítőbbé tette kislányosan aranyos arcát. Rózsaszín ajkai lágyan súrolták a pohár szélét ivás közben, és elképzeltem, mekkora örömet okozhat ez a száj Attilának, mikor felizgatott dákóját csiklandozza, s kicsalja belőle azt a mindenható lucskot, amit én magam is szívesen megízleltem volna…
Éreztem, hogy az a valami most már egyre hevesebben mozog bennem, s a lábaim közötti részem egyre inkább ellágyul. A vibrátoromra gondoltam, az ujjaimra vagy bármire ami hosszú és merev, és tudtam, ha hazaérek, mélyen feldugok magamnak valamit, s ki nem fogom húzni órákig. (Persze akkor leghevesebben Attila farkát kívántam, de nem is reménykedtem benne… pedig… végül mégis a pinámba csúsztatta!)
Egyelőre viszont csak néztem őket, az a valami (alul) mozgott bennem, a bor pedig egyre… egyre… finomabb és finomabb lett.
– Hozok még egy üveggel. – mondta Attila.
– Rendben van, drágám! – értett egyet vele Klára duruzsoló, édeskés hangon.
A férjének igazán jó alakja volt. Feszes fenék, deltás felsőtest. Végigsimítottam a combjaim között, s nem érdekelt, hogy ki látja.
(Berúgtam.)
Klári érdeklődve nézett, s mosolya még szélesebbre húzódott.
– Rendben van… – szóltam Attila után én is, még mielőtt kilépett volna az ajtón. – Hozz még egyet…. Farokkirály!
Még magam is megdöbbentem, vártam mikor repülök, Klára mikor esik nekem. De ő csak mosolygott. Az a kislányos báj ült az arcán.
Aztán… hozzám bujt, és egy csókot lehelt az ajkaimra! Jólesett. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, forró keze máris a szoknyám alá siklott, s lágyan a pinámba markolt. Felsóhajtottam. Aztán mindezt viszonoztam. Klára mellei csábosan feszesek voltak, éreztem milyen jó kemények, miközben ő az én didkóimat puszilgatta.
Mire Attila visszatért, két teljesen meztelen jó testű nőt láthatott izgalmas tevékenységbe melegedve a szőnyegen. Pillanatok múlva már ő is csak „egy szál faszban” feszített előttünk, dákója állt keményen, gondolom, a vonagló meztelen női testek iszonyúan felhergelhették. Közénk feküdt, és először velem kezdett el foglalkozni. Farkát azonnal átnedvesedett puncimba vezettem, s a Klárával átélt forró előjáték után végre elélvezhettem… nem is egyszer! Aztán a számba vettem a dákóját, Klára pedig ujjazott hátulról, meg az egyik mellemet masszírozta.
Aztán cseréltünk. Attila a saját feleségébe hatolt, én pedig Klára száját mohón a lábaim közé szorítottam, és így élveztünk mindhárman.
Attila mély nyögésekkel vágta tele neje pináját ondóval, s nekem meggyőződésem, hogy akkor még egy gyereket összehoztak. Nem baj: egyel több ok, hogy sűrűn járjak ide családlátogatóba. Na, persze elhatároztuk, nem várunk ezzel addig, míg az új jövevény felnő. Hiszen ott van még Petike, a diákom, akiről nagyon sokat kell még…