Még egyetemista koromban történt, amikor a nyári szünetben három csoport társammal részt vettünk a felső Tiszavidékén egy avarkori település feltárásán. A feltárást egy ötven év körüli régész professzor vezette, aki egy zárkózott, vékony, szikár ember volt. Csoport társaim igen belevaló lányok voltak, ezért egy kicsit félre állt a szánk, amikor megtudtuk, hogy két hetet kell eltölteni ezzel a savanyú emberrel a világ végén, abszolút nomád körülmények között.
A legközelebbi kis falu fél órányira volt, és kerékpárral kellett betekerni reggelente friss kenyérért, és minden másért, amire szükségünk volt. Mivel úgy tűnt, a professzort egyeltalán nem zavarja, hogy mi nők vagyunk, egy idő után úgy viselkedtünk, mintha ott sem lenne. Talán csak én vettem észre, hogy amikor reggelente leszaladtunk a Tiszához mosakodni, – sokszor csak egy szál bugyiban – zavartan elfordul ugyan, de a szeme sarkából figyel bennünket.
Volt valami a tekintetében, ami azt súgta nekem, ezt az embert igenis, nagyon érdeklik a nők. Attól kezdve szemmel tartottam, és igazam lett. Észre vettem, hogy amikor valamelyikünk vécépapírral a kezében elvonult arra a bizonyos kijelölt helyre, a professzor úr egyre izgatottabb lesz, és miután visszajöttünk, azonnal ő is eltűnik.
Utána mentem, és láttam, hogy veri a farkát. Szó nélkül odaléptem, és a kezembe vettem a faszát, és verni kezdtem. Erre ő azt kérte, hogy üljek a szájára, nyalni akar. Amikor élvezek, akkor a vizeletemet és a kakilómat is engedjem el, és hagy jöjjön minden, ami csak jöhet. Lepisiltem, leszartam a fejét!
Egyik este elmondtam a többieknek is, amit megfigyeltem, és elhatároztuk, hogy kilessük a professzor urat. Másnap azután, amikor Ági, a szőke bombázó kakilni ment, minden szem a professzort figyelte. Úgy lett, ahogy mondtam. Abban a pillanatban, ahogy Ági visszaért, a prof eltünt a bokrok között. Azonnal a nyomába eredtünk, és majd legyökereztünk attól, amit láttunk. A professor úr megint olyan izgatott volt, hogy minden óvatosságról megfeledkezett. Eszébe sem jutott tartani valamitől.
Nagy műgonddal emelte fel a földről Ági – még gőzölgő – kakiját egy papírlappal, aztán elindult vele a part felé, és ott egy eldugott helyen nagy élvezettel magára kente, és közben vadul rángatta a farkát.
Amikor a kakis kezével az arcához ért, akkorát élvezett, hogy vastag, görbe farkából sugárban lövellt ki a sperma. Előszőr megdöbbentünk, aztán lassan napirendre tértünk a dolog felett, és egy ördögi tervet eszelttünk ki.
Utolsó este tábortüzet raktunk, és csaptunk egy nagy ivászatot. A prof nem igazán akart inni, de nem hagytuk békén, amíg rendesen be nem csiccsentett. Persze mi is ittunk rendesen, a hangulat igen felszabadult volt, és ami lényeg, aznap egyikünk se volt WC-n. Már alig tudtuk visszatartani. Főleg Éva túrte nehezen, mert összezabált mindent egész nap.
Amikor úgy láttuk, hogy a professzor már kellő módon leitta magát, neki estünk, és szépen, szelíden levetkőztettük, mintha csak valami ártatlan játékra készülnénk.
Alig szabadkozott, sőt kezdett izgalomba jönni. Ezt elárulta ágaskodó kukija is. Amikor tiszta meztelen volt, és banbán vigyorogva feküdt hanyatt fekve a füvön, Éva táncolni kezdett fölötte. Miniszoknyában volt, és a szoknya alatt nem volt bugyi. Mi ütemesen tapsoltunk neki. Egyszer csak egyik lábát áttette a professzor fölött, és felhúzta a szoknyáját.
Szinte abban a pillanatban elkezdett sugárban pisilni egyenesen a prof ágaskodó kukijára. Meghult bennünk a vér, pedig minden előre meg volt beszélve, és még a java ezután jött. Csípőjét kör-körösen mozgatva, lassan leguggolt, és nem sokára egy barna kaki darab pottyant a professzor mellkasára, amit egy egészen hosszú hurka követett, de azt már a levegőben elkapta a prof remegő keze, és kéjtől eltorzult arccal kente magára.
Éva után Ági következett. Ő egy tiszteséges rakást nyomott a professor álla alá, amit az azonnal az arcára kent. Ildikónak valami gond lehetett az emésztésével, mert szinte sugárban tört ki belole a híg kaki, és mivel már nagyon síetnie kellett, telibe találta a professzor arcát, amit az egy kicsit sem bánt. Amikor föléje guggoltam, már szinte az egész teste csupa kaki volt, ami teljesen megőrjítette. Magán kívül volt az élvezettől.
Én szerényen csak a farkára engedtem a magam két kis hurkácskáját, amitől azonnal elélvezett. Mi elvonultunk a lányokkal, de a professzor úr még jó ideig ott feküdt kéjesen a mi általunk ráengedett pisiben, és kakiban. Láthatóan igen jól érezte magát, hiszen legalább háromszor verte ki a farkát, mire rászánta magát, hogy megmosakodjon. Másnap indultunk haza. Búcsüzáskor a professzor zavartan ránk emelte a másnaposságtól vöröslő szemeit, és csak ennyit mondott ellágyulva:
– Köszönöm lányok, nagyon-nagyon köszönöm! Ja, és attól kezdve az egyetemen nekünk nem voltak problémáink.