Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.

Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában „erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben „semmi” nem történt valójában?

Az álmok is érdekesek, mert erotikus álomként szokták emlegetni őket, de ezeknek szerintem semmi köze sincs az erotikához. A legtöbb esetben még a szexhez sincs köze, a legtöbb esetben nem is történik a testemmel semmi, senki nem ér hozzám, de mégis orgazmusom van, legalábbis az álomban így tudom. Sokszor álmodtam már úgy is, hogy én okoztam az orgazmust valakinek, de mégis nekem volt ettől orgazmusom. És tudom, hogy a pszichoanalitikus álomelemzők szerint az álmunkban minden szereplő mi vagyunk, de akkor is.

A legdurvább álomélményem viszont megrázó volt. Mert az apámmal álmodtam, hogy vele dugtam. Sokáig bűntudatom volt emiatt és nem is mertem elmondani senkinek, mert kimondani is szörnyű volt. De az ember azért barátkozik pszichoanalitikus pasival, hogy az ilyesmit megbeszélje vele, és ő megnyugtasson, hogy ennek semmi köze az apámhoz, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy az álmomban megjelent. Azért az apakomplexusomat sosem vonta kétségbe ő sem. Az álom egyébként a szüzességem elveszétes utáni időben jelentkezett pár alkalommal. Ami viszont meglepő, hogy a kedvenc barátnőmmel barátságunk egyik alapköve lett a beszélgetés, ami erről az álomról szólt. Az első szexre ugyanis mindketten ilyen álmokkal reagáltunk. Azért megnyugtató, hogy az álmokban semmi nem az, aminek látszik.