A hipnotizőr 1. rész

A tanácsosné magához hivatott.
– Mi a fenét akarhat ismét?
Elméletileg lejárt a munkaidőm, de persze gyakorlatilag szabadon rendelkezhet velem. Mihez kezdhetnék idegenként ebben az országban, ha elbocsájtana?
– Bob, részletezné nekem, milyen extraköltségekkel jár…
Természetesen nem értette a kimutatásaim. Elveszve nézett fel rám. Nem tudom milyen őrült ötlet volt, hogy szemem az övébe kapcsoljam, és megpróbáljak urrá lenni rajta, talán megéreztem a pillanatnyi gyengeségét, melyet a számok számára érthetetlen kavalkádja váltott ki benne.
De sikerült. Hangom monotonitása, majd áttérés a szokott szövegemre megtette a hatását. Az asszony elernyedt és várta az utasításaim.
– Te kis felfuvalkodott matróna, most elégtételt vehetek a megaláztatásokért!
Óvatosságból, mintegy próbaképpen megérintettem az asszony bal mellét. Erre még ráfoghatnám, hogy véletlen volt… reakció: semmi negatív. Most a jobb kezem becsúsztattam a hívogató dekoltázsba, és megcsöcsörésztem immár pőrén és gátlástalanul a hűvös és erényes nagyságát. Közben figyeltem az arcát, de csak halvány meglepődést láttam, majd a megnyíló ajkak kéjérzésre utaltak. A keble nagy volt és korának megfelelően elomló. Főnöknőm negyvenes éveinek derekán járhatott. A jólét arcát simának és hófehérnek őrizte meg ellenben testét finom párnácskákkal tette jól markolhatóvá, fenekét két termetes félgömbbé.
– Rendben, este kilenckor hálóruhában átjössz a szobámba, megértetted?
– Igen.
Féltem, hogy ránk nyit valaki, de nem bírtam ki, hogy még egy kis előleget ne vegyek ez esti kalandból.
– Tedd fel az egyik lábad ide a székemre! – parancsoltam, és ő már tette is.
Benyúltam a szoknyája alá, be a bőszárú bugyiba, és beletúrtam a forró húsába. Elmondtam, hogy nem fog emlékezni a történtekre, majd kihoztam a hipnózisból, illedelmesen elköszöntem, és távoztam.
Mondanom sem kell állt a farkam, mint a cövek. Sikeremen felbuzdulva könnyű prédát kerestem, és ezt jól összeegyeztethetőnek találtam a kiadó szobakereséssel.
A második helyen az alany megfelelő volt. Szikár magas asszony, a férj munkában. A konyhában ültetett le, és én belekezdtem monoton mondandómba, mikor felnézett a szemembe, sorsa megpecsételődött.
– Szenvedélyesen szeretsz és kívánsz engem! – utasítottam. – Gyere, térdelj ide elém! – kicsit hátrébb toltam a székem, hogy elférjen az asztal és köztem. Mire odakucorodott letoltam a gatyám és kicsúsztam meztelen seggel a szék szélére.
– Szopj! – feltüzelve, szerelmetes buzgósággal esett a farkamnak. Olyan heves volt, hogy többször is köhögve, könnybe lábadt szemmel vonta vissza makkom a torkából. – Nyald a zacskóm! – ezt imádom, mikor a nedves nyelv keresztbe kasul pásztázza a heréimet, míg a kezével fel – le szánkázik nyálas dorongomon! Már majd kidurrantam. Felálltam a székről.
– Kapd be!
Belekapaszkodtam a tarkójába és hevesen baszni kezdem a száját. A szeme könnyezett, mert bizony gyakran szegénynek a torkáig döftem. Heréim az állának verődtek. Valahogy úgy hozta a ritmus, vagy az ösztön – biz isten nem kínozni akartam – hogy épp a torkába löktem a makkom, mikor a felszabadult spermafolyam kitört belőlem, és csak még húztam magamra a fejét tarkójánál fogva, akaratlan tolván lefelé a torkába felhevült hímtagom. Észre se vettem olyan óriási orgazmusom volt, csak mikor megkönnyebbülten hátratántorogtam tudott csak elkezdeni még öklendezni is.
– Jaj, szegény kicsim. Ne haragudj. – hátba veregettem, felköhögte a félrenyelt ondót, de egyből rászóltam, hogy álljon fel és fogja meg a bokáját. Nem akartam dugás nélkül távozni, de ahhoz újra izgalomba kellett jönnöm, és erre legmegfelelőbb: kedvencem, az ÁNUSZ.
– Ez az, nézzük a segged! – felhajtottam az otthonkát az alsószoknyával együtt és máris szemem elé tárult a legrejtettebb titok, a popsi luk. Imádom, nyalni – falni, dugni, játszani vele! Persze nyalni nem fogom ennek a koszos kis kurvának, de egy kis játék vele biztos felizgat. Körbepillantottam a konyhában, és megláttam a játékszert. A tűzhely előtt hevert egy piszkavas. A nyele pont jó lesz. A száránál fogva a feje elé nyújtottam.
– Nyálazd be, jó vastagon! Ez az! – a koszos esztergált fa rudat, melynek a vége gömbszerű, míg a közepe elvékonyodó habosan borította a nyál. Azért még a lukacskára is ráköptem – harmadszorra talált – majd odaillesztettem a gömbölyű véget, amit mintha csak direkt popsi dugásra formázott volna a mester.
– Most kapaszkodj! – szóltam, és mozgatva, forgatva, lassan, de folyamatosan betoltam egész a fémig a kicsi lukba. A meggyötört izomgyűrű hálásan zárt össze a nyélen túl a vékony, kormos vason. A nő halkan virnyogott. Látszott, hogy e nyíláson eddig csak kifelé volt mozgás. Nincs kegyelem, már húztam is vissza, és amilyen türelmetlen vagyok már most bevadultam. Cuppogva szánkázott ki – be a hullámos farúd. Az asszonyka hányta – vetette magát.
– Bírsz te többet is, tágul a lyukad, mint a gatyagumi! Hámozd meg ezeket, de maradj így! – nyomtam a kezébe egy kést és három szem krumplit. Amíg hámozott megnéztem a punciját is. Hát az nem annyira punci volt, mint inkább egy ordas nagy pina! – Te, Úr Isten! – tátottam el a szám. – Ezt nem kell tágítani!
Papírvékony, de lelógó fülszerű szeméremajkak határoltak egy jó tizenöt centis árkot, amit egészen a köldökéig felkúszó élesen sprőd, fekete szőrzet borított.
Négy ujjam ellenállás nélkül hatolt bele. – Ezt nem tudom szétbaszni, annyi szent!
Farkam ismét meredt. Mögé álltam és bevertem neki. Élvezte veszettül. Tekergett, nyögdécselt. A pucolt krumplikkal a kezében támaszkodott az asztalon, ami mindig nyekkent és csúszott egyet, ahogy betaszítottam dárdámat az egyre több nedvtől tocsogó szakadékba. Kívánta, hát én adtam neki. Dugtam tiszta erőből, de valami még kellett az élvezetemhez.
– Szűkítsünk a barlangon, édes! Kérem a krumplikat!
Hátraadta őket, én pedig kezdtem a legkisebbet, mely pingponglabda méretű lehetett begyömöszölni az ánuszába. Nyögdécselése fura hörgésre váltott, csípőtekergése leállt és a kis luk feszülésére koncentrált. Nyomtam befelé, míg farkam a hüvelyében várt. Mikor félig bent volt már besiklott magától. Ismét dugni kezdtem, minden lökésnél éreztem a kis kemény zöldséget odaátról, míg éles sikoly kíséretében ki nem nyomta magából. Láttam, hogy jön, visszanyomtam, majd ismét ki, én pedig vissza. Mikor a nagy átmérő áthaladt mindig felsikkantott. Ezután szabályosan kilőtte magából, és begurult a tűzhely alá.
– Adok én neked lövöldözni! De hibáztál! Ennél már csak nagyobb van…
Az egyik kicsit volt méretesebb, de a másik egy női ököl nagyságával vetekedett. A kicsit eldobtam.
– Legyünk bevállalósak, – szóltam és disznózsírt kértem. Hozta is a kamrából, majd az asztalra hasaltattam, lábai a kövezeten. Vastagon bekentem a krumplit, majd kezdtem nyomni befelé. Szaggatottan vette a levegőt és időnként nagyot nyögött. Rendesen erőből kellet nyomnom azt a méretes burgonyát, de végül csak sikerült. A nő üvöltött, majd a krumpli eltűnt. Ekkor újra a pinájába hatoltam. Már nem volt baj a mérettel. Úgy öt centi mélységtől olyan kemény útszűkülete volt, hogy szinte felsértette a farkamat, még így a seggéből is. Veszettül megdugtam, újra megitattam vele a spermám, majd a szokásos módon felébresztettem és leléptem.

2.

Este vártam a tanácsosnét. Mivel kellemesen kielégítő napom volt türelmes voltam, dolgos rudacskám békésen pihent a takaró alatt. Reméltem működik a módszerem! Kis idő múltán kopogtak.
– Tessék!
Belépett főnöknőm hosszú, bő hálóingben.
– Gyere, állj ide elém!
Fel se ültem az ágyon. Odaállt balról a fejemhez, én arcom fölé húztam a bő selymet, és alákukucskáltam. Erős combok, nagy puha segg és…
– Ho – hóó! Te becsapod a világot, a hajad barna a fanszőröd meg aranyszőke?
Bele is túrtam a dús aljnövényzetbe, majd két ujjam minden teketória nélkül a hüvelyébe csúsztattam. Forgattam benne egy kicsit, de mivel itt most nem az ő élvezetéről volt szó, felfedtem a farkam, és ráparancsoltam.
– Hajolj rá, és vedd a szádba!
Tovább ujjaztam, míg ő szopni kezdett. Éreztem nem először csinálja.
– A tanácsos úrnak is így csináltad?
Válaszul teli szájjal hümmögött. Ujjaimat egyre bőségesebb váladék öntözte.
– Tehát jól esik, te rabszolgahajcsár, de most neked kell dolgoznod, én fel sem állok! Vesd le ezt a göncöt, és ülj a farkamra!
Meztelenül állt előttem ez a gazdag és nagy tiszteletnek örvendő asszony, az erény megtestesülése. És felmászik az ágyra szemben velem, bal lábát átveti a testemen, megmarkolja meredő dákóm, magába igazítja, és vad mozgásba kezd. Hatalmas mellei fel – le lengenek. Két kézre markolom az egyiket és erősen gyurmázgatom, tépem, majd harapom. Sziszeg a fájdalomtól, nyögdécsel a gyönyörtől. Mellbimbóját beszívom tiszta erőmből, majd rágicsálni kezdem. Szederjesen köpöm ki a számból.
– Most fordíts hátat és úgy ülj bele!
Patakzó hüvelye passzívan dagadozó kéjlécemen szánkázott, míg zsíros segge ritmikusan csapkodta a hasamat
– Dőlj előre, hagy nézzem meg, mi rejtőzik e két hájas félgömb között! Húzd szét őket!
Egy pici rózsás lyukacska bújt meg a szakadék mélyen. Kapásból beledöftem a mutatóujjamat. Na, ebben még nem volt része azt egyből éreztem. Nem melegítettem be, hanem egyből bevágtam neki négy ujjamat, hogy érezze… Ráhasalt a lábaimra, és jajgatott, de nem kíméltem. Farkam még benne volt, de most nem mozgott rajta, próbáltam a bütykeimmel együtt a négy ujjam betolni, de a bütyköknél túl vastag volt, az izomgyűrű nem engedett.
– Micsoda, ellenszegülsz?
Teljes erőből nyomtam. És becsúszott. Majd húztam, majd toltam. Bütyök be, bütyök ki. Egyre gyorsabban és egyre kevesebb erőből ment. Láttam, már nem is fáj neki.
– Az öklömhöz mit szólsz?
Nem fogadta be. Nyomtam, löktem, taszítottam, de nem ment. Ki kellett másznom alóla, felülni és feltérdeltetni. Így nagyobb erőt tudtam kifejteni. Be is ment a kis segglukon az öklöm, már majdnem feladtam. A ki – be tologatással még megszenvedtem, de mikor már csuklóig benne voltam tudtam döngölni simán.
– Most a pinádba!
Itt ugyan nedves volt, de mégis nehezen ment. A takarót harapta, és könnyezett. Kíváncsi voltam mennyire lehet tágítani a lukait, és hogy szokja meg, de már későre járt és el akartam élvezni. Simán leszopattam magam. Hanyatt fektettem az ágyon, hogy a feje lelógjon elé térdeltem, és vadul szájbabasztam. Spermámat az arcára lőttem.
Megparancsoltam neki, hogy holnaptól a lányának a tanítását is bízza részben rám, majd elküldtem.

A hipnotizőr 2. részA hipnotizőr 3. rész

2 thoughts on “A hipnotizőr 1. rész

Vélemény, hozzászólás?