Ahogy hosszabbodnak a napok, úgy rövidülnek a szoknyák. A türelmi zóna hiányában türelmetlenek a hazai prostituáltak. Nem öröm az örömlányok számára, hogy nincs hova menniük, s ha rossz helyen állnak, akár 60 napra is elzárhatják őket.
Az örömlányokat érintő kérdésekről beszélgettünk Földi Ágnessel, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnökével.
Sokan nem tudják, hogy legális tevékenység-e a prostitúció Magyarországon…
Ez fontos kérdés, mert szinte mindenki bizonytalan a témában. Az üzletszerű kéjelgést, mint bűncselekményt, hazánkban 1993-ban helyezték hatályon kívül, és 1999 szeptemberéig a prostitúciót, mint szabálysértést kezelte a joggyakorlat, de egy 1999. évi törvény a „tiltott kéjelgést”, a prostitúciót, bizonyos feltételek teljesítésével, legális tevékenységgé nyilvánította.
Milyen formában űzhető hazánkban az ősi mesterség?
A jog elismeri a prostituáltak tevékenységét, mint szolgáltatást, ezáltal az üzleti jellegű tevékenységgé vált és a prostituáltak egyéni vállalkozóknak tekintendők. A hatályos jogi szabályozás alapján, tehát a prostitúció legálisan, vállalkozási formában végezhető tevékenység. Erre egyébként az Alkotmánybíróság AB határozatban is rámutatott, amelyben megállapította, hogy a szexuális szolgáltatás nyújtása beletartozik az Alkotmány 70/B. paragrafusában meghatározott munka és foglalkozás szabad megválasztása.
Külföldön ez hogyan működik?
Németországban például kétféle módon lehet szexuális szolgáltatást nyújtani. A prostituált lehet egyéni vállalkozó, de lehet alkalmazott is. Nálunk ez utóbbi még nem működik.
Léteznek-e adatok arra vonatkozóan, hogy hazánkban hányan vallják magukénak az ősi hivatást?
Az egyesületnek van egyfajta képe a prostituáltak létszámáról, de természetesen nem lehet a pontos számot meghatározni. Úgy gondolom, hogy országosan mintegy 20.000 prostituáltról lehet beszélni. Ezek alatt azokat éretem, akik rendszeresen prostitúciós tevékenységből tartják el magukat. Az e fölötti létszámot az alkalmi és a szezonális prostitúció adja.
Az egyesületnek hány tagja van?
Az egyesület 1700 főt számlál, de Magyarországon nem köteles valaki egyesületi tagnak lenni, ahhoz hogy prostitúciós tevékenységet folytasson. Ez egy olyan civil szervezet, amely nem szed tagsági díjat. Nekünk az az alapelvünk, hogy azért a tagoknak ne kelljen plusz üzleti szolgáltatást nyújtania, hogy ki tudják fizetni a tagdíjat.
A nyár az örömlányok szezonja, mi a helyzet ilyenkor?
Mikor jön a jó idő és a turista szezon, ugrásszerűen megnő az alkalmi és a szezonális prostituáltak száma. Vannak frekventált területek, ahol ez igen erősen érezhető, ilyen a főváros és olyan üdülőhelyek, mint a Balaton vagy a Velencei-tó.
Milyen helyzetben van ma a magyar „kéjpiac”?
Finoman szólva rendezetlen a prostitúció helyzete, ugyanis az önkormányzatok lassan 10 éve nem jelölték ki és nem hozzák létre a törvény által előírt türelmi zónákat. Így a prostituáltaknak maguknak kell megtalálni azokat a területeket, ahol szexuális szolgáltatást nyújthatnak, s ez bizony nem mindig egyszerű.
Miért is nem?
A jogszabály kimondja, hogy a közintézmények 300 méteres vonzáskörzetében, illetve országúttól 100 méterre nem szabad szexuális szolgáltatást nyújtani. Mivel nincsenek kijelölt türelmi zónák, ezért az is előfordulhat, hogy egy szexuális munkás érvényes orvosi igazolással rendelkezik, de mivel tiltott helyen áll, ezért vagy 150.000ft-ra büntethetik, vagy 60 napra elzárhatják.
Van-e lehetőség a prostituáltak egészségügyi szűrésére?
Ezzel sajnos rengeteg problémánk van. Az egyesület szívfájdalma, hogy az elmúlt 9 évben ez ügyben nem sikerült előrejutni. Amikor a prostitúció 1999-ben legálissá vált, akkor a törvény az is kimondta, hogy a prostituáltnak érvényes orvosi vizsgálattal kell rendelkeznie. Mi egyet is értünk ezzel, viszont tiltakozunk a regisztráció ellen. A kötelező orvosi vizsgálatot jelenleg Magyarországon csak úgy lehet elvégeztetni, hogy a szexmunkást prostituáltként regisztrálják, ahol az érintett összes adata megjelenik.
2005-ben háromhavonta kellett nagyvizsgálatot csináltatni, minden hónapban pedig kicsit. Később úgy módosult a jogszabály, hogy csak nagyvizsgálatot kell végeztetni. Ezek a vizsgálatok régiónként viszont – szabadáras mivoltuknál fogva – óriási eltéréseket mutatnak. Van olyan vizsgálat, amelyért az ország egyik végében 17.000 forintot kérnek, a másikban viszont 66.000 forintot.
A prostituáltak közül hányan jelennek meg egészségügyi szűréseken?
Sajnos szomorú adat, hogy a prostituáltak csupán 5 százaléka vesz részt a kötelező orvosi vizsgálaton.
Hogyan próbálják őket meggyőzni, hogy nagyobb számban keressék fel az orvosi rendelőket?
Elmagyarázzuk nekik, hogy ez a saját elemi érdekük és az egészségükről van szó.
Felvilágosítjuk őket, s hangsúlyozzuk, hogy a gumióvszer rengeteg betegségtől védi meg őket. A szociális munkások rendszeres osztogatnak közöttük támogatásból megszerzett óvszereket. Továbbá az egyesület készíttetett különböző témájú szórólapokat, amelyek a betegségeket taglalják. (Hepatitis B, HIV, Szifilisz, Chlamydia) Ezeket a szórólapokat egyébként a kuncsaftokhoz is eljuttatjuk.
Talán úgy lehetne jobban motiválni a vizsgálaton történő megjelenést, hogy csekélyebb összeget kelljen fizetnie érte a prostituáltaknak. 2006-ban működött egy mobilszűrő busz, aminek óriási sikere volt, de később- nem tudni miért – megszüntették. Ennek a visszaállítása nagyban segítené a szexmunkások átszűrését.
Kínál-e az egyesület lehetőségeket azoknak, akik szeretnének szakítani a szexmunkával?
Természetesen mindazoknak segítséget nyújtunk, aki a prostitúciót abba kívánják hagyni, más munka vagy továbbképzés után néznek. Nekik indítunk olyan programokat, ahol piacképes szakmákat lehet tanulni. A közelmúltban is többen végeztek OKJ-s tanfolyamon. Ők már sikeresen el is helyezkedtek.
Milyen változásokat sürgetne a prostituáltak érdekében?
Két kardinális kérdés van. A türelmi zónák kialakítását és a szűrővizsgálatok rendszerének a kialakítását.