Árt vagy elősegíti a párkapcsolat megerősítését a teljes őszinteség, a tény, hogy nem vagyunk romlatlanok? De mi is lehet az, amit általában a nők ártatlanságuk védelmében elhallgatnak új párjuk elől?

– Nők esetében a leggyakoribb hazugság a szexuális partnerek számát érinti. Vagyis, amíg a pasik szívesen dicsekednek szexuális hódításaikkal, addig a nők a töredékét vallják be szexuális kalandjaiknak. Pedig ki tudja mi a jobb, a darabszámra pontos partnerismertetés, vagy ha azt mondjuk: a második vagy drágám…..?
– A csajok jelentős része szívesen hallgatja el azt is (főleg a legelején), hogy egyik-másik szexpartner bizony ügyesebb volt és nagyobb sikerrel, olajozottabban jutatta gyönyörhöz, mint aktuális partnere. Ez talán jobb is, ha így marad, hiszen attól nem lesz leleményesebb a másik, ha szembesítik azzal, mennyire remek szerető is xy, inkább csak bizonytalanságát fokoznák a pasinak, aki a továbbiakban attól tartana, hogy teljesítményét folyamatosan összehasonlítja a kedvese másokéval.
– A szüzesség elvesztésének ideje és módja is lehet homályos, főleg akkor, ha annak körülményei sokkolóak voltak. Ki vallaná be szívesen, hogy ártatlanságát egy osztálykirándulás során, egy vonatfülke mosdójában veszítette el, és nem a kalauz lyukasztott…Fordítva, az is rejtve maradhat, ha a szüzességtől, a megismerkedésük előtti hónapban sikerült végre megszabadulni, mert eddig a gátlások erősebbek voltak a vágyaknál, vagy egyszerűen nem keltünk el időben a piacon.
– Aligha akad olyan nő, aki percre pontosan bevallja, hogy mekkora volt a legrövidebb idő a partnerrel való megismerkedéstől az ágyig. Nagy valószínűséggel nem szívesen vallják be, hogy egy ismeretlennel, netalán húsz perces flörtölés után a fürdőszoba zuhanyfülkéjében vad szex-csata indult. Pedig, sokáig visszasírták azt az eget rengető szex-kalandot.
– Azt is szívesen hallgatják el, ha netalán adott alkalommal lefeküdtek a főnökkel, és hogy jelenlegi karrierjük is tulajdonképpen arra a -nem éppen öröm-dús- aktusra épül. Ez valószínűleg örök titok marad, és az is, hogy akkor tették a nagy fogadalmat: házinyúlra nem lőnek többé.
– Hogy volt rá példa, amikor semmilyen módon nem védekeztek…..és minden mindegy alapon mentek bele a szexbe. Ez olyan végtelen felelőtlenségre vall, amit nagy valószínűséggel nem nyelne le az új partner, főleg ha vele is gumi nélkül történt meg a szex. Az első estén…
– Hogy volt már (egy vagy több) abortusz is. Ez talán a legélesebb kérdés…és messze túlmegy a szexualitáson, ez ugyanis olyan mértékű értékrendbeli ütközést eredményezhet, amelyet esetleg nem visel el az új kapcsolat. El lehet hallgatni ugyan, de nem tisztességes, főleg akkor nem, ha emiatt akár többé nem is álmodhatnak közös gyerekről.
– Hogy volt leszbikus kaland, akkor is ha nem. Nos manapság sokkal inkább azt hallgatják el, hogy nem volt és nem is szándékoznak leszbi kalandba bonyolódni…
– Hogy az előző kapcsolat építgetése közben azért még lefeküdtek az akkori ex-el, csakis a jó barátság megőrzése céljából vagy nosztalgiából….(ha most éppen ez nem is történik meg)
– Hogy netalán az egyetemi tandíj miatt elvállaltak erotikus fotózást, vagy szex-cseteltek pénzért, esetleg le is feküdtek ismeretlenekkel ellenszolgáltatásért cserébe…
Az őszinteség a legfontosabb: “Egy párkapcsolat kezdetekor, az ismerkedési szakaszban a legfontosabb dolognak az őszinteséget tartom. Amiket tettünk a múltban, az a részünk, hozzánk tartozik, valamiért megtettük, és azzal, hogy nem áruljuk el a jelenlegi párunknak, azt is jelentheti, hogy önmagunk előtt nem vállaljuk azt a bizonyos dolgot, nincs a helyére téve önmagunkban. Aki megfelelő önismerettel rendelkezik, tudatos, képes kezelni a múltat, és ezt másokkal is képes megosztani. Természetesen vannak dolgok, amelyeket érdemes később elmesélni, a kapcsolat intimitásának mélyülésével.” – mondta a pszichológus.
A “kegyes hazugság” arra is vonatkozik, amikor kezdetben a “szebbik” arcunkat szeretnénk csak megmutatni a másiknak, a hibáinknak vélt vonásainkat, tulajdonságainkat eltitkoljuk, ez sem jó taktika, hiszen előbb-utóbb úgyis kiderül, ezzel szemben, ha felvállaljuk önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, és ezt éreztetjük is a másikkal, mindenképpen célravezetőbb. (Szexpláza)