Éjjel nem tudtam aludni. Érdekes, hogy az idő mindig túl gyorsan telik, ha álmatlanság gyötör. És az is, hogy az álmatlanság mindig meggyötör. Ilyenkor szoktam én maszturbálni. Mechanikusan, erőltetetten, kikényszerítve a testemből az elalvás ígéretével kecsegtető orgazmust. De ezúttal nem engedelmeskedett a pinám, mintha érezte volna, hogy az örömszerzés legapróbb szikrája sem rejtőzik a szándékaim mögött. A pornóhoz túl késő volt. Álmokra vágytam, nem mocsokra. Az az igazság, hogy bár elképsztően sok időt töltök pornókeresgéléssel/nézéssel/élvezéssel, alapvetően mocsoknak tartom. Mint ahogy az énemnek azt a részét is, ami ilyen mohón falja a gondosan válogatott kisfilmeket. Olyan nekem a pornó, mint a kíváncsi gyerekeknek a horror film: sötétedés után nem merjük nézni.

Meglepett, hogy nem hiába erőszakoskodtam elélvezés-ügyben, amikor ez a legkézenfekvőbb megoldás, ha altató kell. Általában a fantáziám vesz rá, hogy önkielégítsek, máskor a testem fejezi ki a hiányérzetét, de a racionális agyamnak úgy tűnik nem sok beleszólása van a dologba. Persze ettől függetlenül is előfordul, hogy nem tudok elélvezni, csak nagyon-nagyon erőltetve, de tegnap éjjel még csak fel sem izgultam. A hajlandóság legkisebb jelét sem mutatta a pinám. Mérges voltam rá és egyedül éreztem magam. Ma meg esik az eső és hideg van. Minden szürke, a kedvem is.