Idén érettségizem. A múlt nyáron két hetet a francia Riviérán töltöttem a szüleimmel. Persze nem lóghat az ember állandóan a szülei nyakán, a szállodában és a strandon sok velem egykorú lánnyal és sráccal ismerkedtem meg. Együtt mászkáltunk, végig látogattuk a környék összes strandját, esténként diszkóztunk, jól éreztük magunkat. Egyik nap egyedül csavarogtam a strandon, és bevallom, veszettül unatkoztam. A szüleim csak tízre vártak, de én már délután elindultam. Felvettem egy hosszú pólót a fürdőruha fölé, hónom alá csaptam a strandszatyrot, és kálltam az útra stoppolni.
Általában nem kell sokat szobroznom az út szélén, de válogatós vagyok, meg óvatos. A magányos férfiakat, ha lehet, kerülöm, úgy biztonságosabb. Szóval egy tucat kocsi elhúzott mellettem, mire egy jónak tűnő megállt. Nagy, fekete autó volt, hogy milyen márka, nem tudom, nem vagyok szakértő. Ketten ültek benne.
– Hova mész? – kérdezte a nő.
– Nizzába asszonyom.
– Mi is. Szállj be! – hátra nyúlt, hogy kinyissa az ajtót, én pedig bevágódtam a széles, kényelmes hátsó ülésre.
– Nagyon köszönöm – mondtam udvariasan.
Elvégre az ember legyen udvarias, ha stoppol. Nem?
Bonjour-ral köszöntek, és már indultunk is. Jobb oldalon ültem, láthattam a volánnál lévő férfi profilját. Arcra negyven körülinek látszott, de haja már majdnem teljesen ősz volt. A fehér pólóhoz képest bőre erősen napbarnított. Hangja, amikor köszönt, szimpatikus, és a férfi jóképű volt. Végülis tökmindegy, hogy ronda vagy szép, de az ember mégis csak jobban szeret jóképű utitárssal utazni. Nem?
Beljebb araszoltam az ülésen, hogy a nőt is szemügyre vegyem magamnak. Őt harmincra saccoltam, csinos, rövidre vágott haja volt, és nagy szemei. Talán kékek, ezt nem láthattam. Hátul gombolódó, kék blúzt hordott. Mintha megérezte volna, hogy nézem, hátrafordult.
– Na? Mit gondolsz rólunk?
– A francba! – csak gondoltam.
– A tükör visszafelé is mutat – bökött fölfelé mosolyogva.
– Szóval? – gyönyörű fehér fogai voltak, elől egy kis hézaggal, és a szeme tényleg kék.
Hát, most mi a csudát mondjak?
– Szóval? Úgy gondolod, hogy szép pár vagyunk? Volt némi irónia az arcán, ahogy kérdezte, és rám nézett.
Most mit mondjak, hogy szépek?
– Igen, igen… azt hiszem – nyögtem ki, és a továbbiakban igyekeztem az egyébként abszolút érdektelen tájat tanulmányozni.
– Hát, ha te nem szólalsz meg – folytatta a nő – én azért elmondhatom, hogy téged nagyon is csinosnak talállak. Nincs igazam Henri?
A férfi megigazította a tükröt, láthattam az arcát, amíg engem tanulmányozott. Markáns arca volt, férfias, de mégis gyengéd.
– Nagyon is, nagyon is csinos – mondta a férfi.
Tulajdonképpen én is megdicsérhetném őket, gondoltam. Nincs abban semmi, és tényleg szépek.
– Én is úgy gondolom, hogy maguk nagyon szépek – böktem ki.
– És, és nagyon jól néznek ki együtt – fűztem még hozzá.
A nő hangosan felkacagott.
– Nem rossz! Hallod ezt Henri?
– Tudod, mi tökéletesen összeillő pár vagyunk – fordult hátra még mindig kacagva.
– Azonos az ízlésünk, azonosak a vágyaink, ugyanarra gondolunk ugyanabban a pillanatban.
– Igen? És ebben a pillanatban mire gondolnak ketten együtt? – csúszott ki a számon némileg szemtelenül.
Egymásra néztek és mosolyogtak.
– Tudod, ha tíz perce kérdezed, mielőtt találkoztunk volna, azt mondom, hogy hazamenni, átöltözni, és elmenni valahova vacsorázni… – mondta a nő.
– De most – folytatta a férfi – inkább rád lenne étvágyunk.
Elakadt a lélegzetem. Most vagy nem értettem jól, amit mondott, vagy szemrebbenés nélkül azt közölte velem, hogy hármasban szeretkezzünk? Tizennyolc éves voltam, és nem igazán tudtam elképzelni, mit is csinálhat három ember együtt.
– Na, mit szólsz hozzá? – kérdezte a nő mosolyogva.
Á, hülyeség, egyszerűen rosszul értettem valamit, nem ismertem a kifejezést. A férfi csak kedves akart lenni, és vacsorázni hívott? Én meg fantáziálok, tök ciki lenne egy ilyen félreértés.
– Semmit, nem is tudom, mit gondoljak…
– Gondold azt, hogy mi azt szeretnénk, ha közöttünk lennél a hálószobánkban. Mi pedig szeretnénk téged csókolgatni, simogatni, és ezer más módon kényeztetni. Na, mit szólsz? – és mosolygott, de a szeme nagyon is komolyan csillogott.
Nem tudtam megszólalni. Nem voltam már szűz, de azért mégis! Ilyen csak Franciaországban fordulhat elő! Egy pár nőtagja mosolyogva kifejti, hogy a barátjával együtt le akarnak fektetni. Ilyen nincs! Másrészt viszont valahol a dolog rettenetesen izgalmas. Hát mikor történhet az ember lányával ilyen kaland? Tagadhatatlanul egy vonzó, attraktív pár. Mikor találkozhatok én ilyen emberekkel, mondjuk otthon?
– A szüleimmel nyaralok, tízre várnak haza – mondtam.
– Értem, de egyelőre hat óra sincs. Szóval az ajánlatunk, beérünk Nizzába, eljössz hozzánk, megiszunk egy italt. Aztán levetkőztetünk, és megpróbálunk neked örömet szerezni. De ha nem érzed jól magad, bármelyik pillanatban felállhatsz, és eljöhetsz. Erre szavamat adom, és a férjem is.
Szóval házasok, csak nem hordanak gyűrűt. Menjek velük? Az igazság az, hogy igenis velük akarok menni. Mert izgat a dolog, mert nőnek néznek, igazi nőnek.
– Igen, igen, szeretnék – nyögtem ki.
– Nagyon jó! – mosolygott a nő – És voltál már együtt párral?
– Nem, még nem.
– Ez lesz az első? Igazán?
Bólintottam.
– De fiúval azért már voltál?
– Hát persze, azért teljesen kezdőnek nem kell engem nézni.
– Izgulsz?
– Egy kicsit. – mondtam őszintén.
– Csak nem vagy még szűz?
– Nem, nem, már egy éve. – mondtam.
– Bravó! És azóta, gyakran csinálod?
– Hát néhányszor – de azért tudok a dolgokról, tettem hozzá gondolatban.
– És lányokkal voltál már?
– Ó, igen, persze – azért mindenre nem rázhatom a fejemet! Különben simogattuk már egymást egy barátnőmmel. Szomorú volt szegény, mikor ott hagyta a fiúja. (Azért hihetetlen, hogy ez a pár milyen nyugodtan beszél ilyesmiről.) Hát igen, a híres francia tabu mentes erkölcs…
– A barátnőddel? – vette át a szót a férfi.
– Igen, válaszoltam.
– Sok barátnőd van?
– Persze: három, négy. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér.
– Akkor itt nagyon unatkozhatsz, nem? Vagy kisegíted magad néha?
– Hogy?
– Arra gondoltam, hogy maszturbálsz-e?
Hát ez nem igaz! Igen, magamhoz nyúlok, és nem csak itt, hanem otthon is! És akkor mi van? Mit akartok még tudni?
– Mondd csak, tulajdonképpen hány éves is vagy te? – kérdezte a nő.
– 18 éves, mondtam magabiztosan.
– De nem francia vagy, ugye?
– Nem, magyar.
– Magyar? Bocsáss meg, azt hittem, német. A német lányok ilyen bátrak és felszabadultak, mint te – mondta a nő.
Egymásra néztek…
– Hát, ha nem gondoltad meg magad, akkor megpróbálunk neked olyan örömöt adni, amilyet talán még soha nem kaptál, sem a barátaidtól, sem saját magadtól. Jó?
Rendben, Henri? – fordult még a férjéhez.
– Nagyon jó. – bólintott a férfi.
Nekem is jó -gondoltam, – de azért kíváncsi leszek rá. Azért, mert jó a szex, tényleg jó. Ám nekünk, lányoknak egy szép esti séta sokkal többet jelent annál, hogy a fiúk se szó, se beszéd nekünk essenek. Ezt már tapasztaltam néhány barátomnál. A nő biztos náluk is csak a férfi kedvéért megy bele ebbe, engem viszont izgat a dolog. Láttam, hogy a nő keze átvándorolt a szomszéd ülésre.
Előre hajolni nem mertem, biztos a nadrágon keresztül simogatja. Én is nedvesnek éreztem magam egy kicsit, jó lett volna megnézni az ujjammal, de biztos észrevették volna.
– Megérkeztünk, itt lakunk az utca végén. – fordult hozzám a nő.