Csoportszex négyesben

Eleonóra mostanra megtörölgette magát, kéjesen elnyújtózva feküdt keresztben a baldachinos ágyon, fejét Konrad hatalmas mellkasán nyugtatva, bal lábát pedig a mellette heverő Alexander csípőjén átvetve mórikálta magát, ujjaival feszes hasán játszadozva, formás melleit cirógatva. Szemérmetlenül széttárta a lábát, annyira élvezte ezt a fajta szabadságot, amely azon a bizonyos tóparti délutánon köszöntött rájuk. Mind a nő, mint Alexander érdeklődve hallgatta Konrad beszámolóját Anabelle-ről, Eleonóra húgáról. A lány három évvel volt fiatalabb Eleonóránál, vagyis tizenhét éves volt, Konrad két hónapja vette feleségül, hogy megerősítsék a két család közötti kapcsolatot a dupla házasággal.
– Ugyanolyan hangokat hallatt a kéj pillanataiban, mint te, Nóra – vigyorgott a fiatalabb gróf Eleonóra szőke tincseivel játszadozva. – Eleinte persze nagyon visszafogott volt és félős, főleg amikor meglátta ezt. – Emelte meg hatalmas, most ernyedt falloszát Konrad. – Mostanra viszont kezd bevadulni a kislány.
– Igen, láttam a hátadat – mosolyodott el Alexander, célozva az öccse hátán végigfutó karmolásnyomokra.
– Ehem. Kielégíteni ki tudom, de azt hiszem, a szíve másért dobog.
– Ezt hogy érted?
– Pár napja Alexandernek szólított kefélés közben.
– Ne használj ilyen szavakat – szólt rá öccsére a gróf, feleségére pillantva, de Nóra nagystílűen intett.
– Engem nem zavar. Sőt.
Bár a fekete hajú Alexandernek egyre kevésbé tetszett csendes felesége ilyen gyökeres pálfordulása, nem tette szóvá a dolgot. Továbbra sem zavarta, hogy Konrad Eleonóra szeretője, de valami megmagyarázhatatlan feszültség gyűlt a lelkében mégis.
– Szóval azt hitte, nem vettem észre, de téged akar, Alexander – fejezte be Konrad.
– Tehát a húgom készen áll. Alexander, drágám… idehozod őt? – futottak a kék macskaszemek a férjére, aki biccentve kászálódott ki a felesége alól, és húzta magára a hálóingjét, majd emelt fel egy mécsest az asztalról.
– Mi addig beizzítjuk a levegőt… – hallotta maga mögül felesége hangját, és ahogy hátrafordult, látta, ahogy párja felé pucsítva hajol rá öccse farkára.
Amint Alexander mögött becsúkódott az ajtó, Nóra abbahagyta Konrad ernyedt szerszámának csókolgatását, és a kezével cirógatta azt, miközben a férfit nézte.
– Még mindig szeretsz engem?
– Szívem minden szerelmével, hisz tudod.
– Furcsa ez. Hogy te engem szeretsz, én Alexandert, a húgom pedig szintén őt.
Konrad nem válaszolt. Hagyta, hogy Nóra csókolgassa, és ahogy a gróf farka egyre keményebb lett, úgy tért rá Eleonóra a lényegesebb részekre, így már akkor sem tudott volna beszélgetni, ha ez szándékában áll, mivel telt ajkai buján nyelték el a duzzadó makkot. Nyelve finoman futott be a vékony kis nyílásba, megkóstolva az előváladékot, majd a fitymaféket kezdte izgatni, miközben lassú bólogatásba kezdett, jobb kezével Konrad mellkasán támaszkodva, a ballal azonban a férfi heréivel játszott vagy épp a fasztőre fogva mozgatta csuklóját. Természetesen az egész falloszt nem tudta elnyelni, de nem is az volt a célja. Gyengéd volt és törődő, amíg végül Konrad meg nem szólalt.
– Mit gondolsz, be tudsz fogadni hátulra?
– Mmm-hmmm… – hangzott a nő mormogása, és teljes egészében úrinőtlenül bőven összenyálazta a férfi falloszát, majd amikor elégségesnek ítélte, a hátát mutatva Konradnak feküdt az oldalára. Engedelmesen felemelte a lábát, és kerek fenekét hátratolva lazította el magát. Többször volt már, hogy Konrad és Alexander egyszerre dugták meg, mindkét nyílását, így elég rutinra tett már szert, de Konrad hatalmas lőcsétől egyenlőre tartózkodott. Most viszont kellő zsiborgással járta át a gondolat, hogy a húga így fogja látni: az ágyon fekve, a fenekében a férje farkával. Imádta már a gondolatát is!
A hatalmas fasz kemény makkja óvatosan nyomakodott a szűk gyűrűnek, és ahogy fokozatosan szétfeszítette, úgy nyögött egyre fájóbbakat Eleonóra.
– Ahhh… jézus az égben! Ez… sssszzzz… arrrghhh… mmm…
Konrad óvatosan hatolt egyre mélyebbre, olykor kicsit előre-hátra mozogva, és kettejük együttes erőfeszítésének köszönhetően mintegy három perc alatt sikerült is a hatalmas péniszt betolni a nő fenekébe. Mind a ketten végtelenül leizzadtan, pihegve hevertek az ágyon, Konrad feltartva Nóra felül lévő jobb lábát, majd lassan, óvatosan mozogni kezdett, hangosan nyögdécselve. Ebben a grófnő se maradt el mögötte, de a kényelmetlen, feszítő érzést lassan felváltotta a mámoros gyönyör, amire még rá is segített csiklóját kereső ujjaival, és kezdte magát kényeztetni. Ez volt az a pillanat, amikor nyílt az ajtó, és belépett Alexander. Vetett egy pillantást az üzekedőkre, majd félrelépve az ajtóból beengedte Anabelle-t. A lány gyanakodva lépett beljebb, nem értette a gyönyör pezsgő hangjait, de annál nagyobb volt a meglepetése, amikor megpillantotta a nővérét, aki az ágyon feküdt, és… és a saját férje hágja! Ráadásul a fenekét.
– Eleonóra! – nyögte a lány falfehéren, majd összecsuklott. Ha Alexander nem kapja el, menthetetlenül lezuhan a földre, így viszont a gróf karjaiban hevert ernyedt teste.
– Jézusom, Bella! – csusszant le Nóra Konrad farkáról, de mire kikászálódott volna az ágyból, Alexander már oda is hozta a lányt, és felfektette az ágyra.
– Jobb is ez így – térdelt vigyorogva felesége mellé Konrad, és egy határozott mozdulattal széttépte Anabelle hálóingét. A lány nem viselt bugyit, sem melltartót – mezítelenül hevert az ágyon. Karcsú, fiatal teste már öregnek számított a házassághoz, de atyja valamiért sokáig tartotta leánysorban. Eleonóra tizenöt éves volt, amikor Alexander elvette.
Finoman paskolgatni, ébresztgetni kezdték a lányt, aki le sem tagadhatta volna, hogy Nóra húga. Arcuk hasonlóan angyali szépségű volt, karcsú, habfehér teste vágyta a szerelmet, hasonló módon borotvált szemérme gerjesztően hatott mindenkire. Marokba illő, kerek keblei végén rózsaszín mellbimbók meredeztek, hosszú, bronzvörös haja a derekáig lógott. Pár perc múltával sikerült észhez téríteniük.
– Jól vagy, Bella? – hajolt húga fölé Eleonóra.
– Nóra… én… mit? – vette észre a férfiakat, majd azt, hogy meztelen. – Mindenek szent atyja! Mi folyik itt?
– Cssss… nyugalom, kedvesem! Régi történet ez – futottak Konrad ujjai a lány hasára, de az rettegve lökte el magától.
– Konrad! Te és Nóra… istenem! És Alexander… te ezt…
– Engedd, hogy megértessük ezt veled, Bella… – cirógatta meg húga arcát a szőke grófnő, majd húzódott hátrább. A két férfi megértette, mit akar, együttes erővel könnyen lefogták a lányt. Bella hiába sikoltozott, tiltakozott, Konrad a háta mögé helyezkedve húzta hátta a karjait, félig ülő pozícióba kényszerítve a bronzvörös hajú szépséget, Alexander pedig a lány combjait húzta szét. Meglepő módon azonban Eleonóra volt az, aki Bella lábai közé feküdt. Édesen simított végig a lapos hason, és vágyódva vette szemügyre húga csodás punciját. Sosem érzett ingert a nők szerelmére, de most valahogy olyan természetesnek tűnt a dolog. Pajkosan sápadt húgára kacsintott, majd előrehajolva fúrta arcát húga combjai közé, és nyelvével ügyetlenül végignyalta a szeméremajkakat.
– Óóóóó… – nyögte Bella, behunyva a szemeit. Nora fürge nyelve kitartóan ügyködött, egyre jobban megtalálva a megfelelő pontokat, mígnem végül érezte a kéjpatak csordogáló ízeit. Elvonta a fejét, és intett. Bella remegve feküdt, ahogy a két férfi elengedte, és nem lehetett tudni, hogy a vágytól, vagy a félelemtől. Nem csukta össze a combjait, hagyta, hogy Alex közéjük térdeljen, széles terpeszben, és az időközben levetkőzött férfi maga felé húzta a hanyatt fekvő lányt. Oldalra pillantott, ahol Konrad és Eleonóra vágytól remegve figyelték, hogy fogja a gróf magáévá tenni egyikük húgát, másikuk feleségét, aztán a lányra nézett. Meglepő módon Anabelle zöld macskaszemei őt figyelték, és a mélyükön lobot vetett a félelemmel keveredett vágyakozás. Könnyebben ment, mint gondolták.
Lepillantott, marokra fogta falloszát, és annak végét a lány puncijához illesztette, majd óvatosan előretolta a csípőjét. Anabelle természetes könnyedséggel fogadta magába a férfit, felnyögve a kelyhét feszítő lüktetéstől, ami szétáradt benne, és ujjai a szatén ágyneműbe martak. Alexander, Eleonóra és Konrad figyelő tekintete előtt óvatosan mozogni kezdett a lányban, finoman tartva a combok fehér vonalait.
– Menj – hallotta Nóra hangját, és felpillantva látta, ahogy a lány fejéhez hasonló módon Konrad térdel. Anabelle-t nem kellett biztatni – engedelmesen elnyitotta az ajkait, anélkül, hogy szó hangzott volna el. Fejét hátradöntötte, így Konradnak kellett mozognia, de ez nem zavarta különösebben – magabiztos, lassú mozgással kezdte el a felesége száját dugni, alkalmazkodva Alexander tempójához. Egészen addig, amíg a lány ki nem engedte szájából a férfit, hogy levegőért kapkodva nyögdécselhessen, ahogy a kéj szétterült a testében. Alexander nem lassított, ugyanabban a hosszú, nyugodt tempóban dugta a lányt, fallosza makkig kicsusszant a nő puncijából, majd vissza amíg lehetett.
– Gyönyörű – lehelte Nóra a látványra, ahogy húga a férje lökései alatt elélvezett. Eddig bírta. Hanyatt döntötte Konradot, és türelmetlenül fölé helyezkedett, egyetlen határozott mozdulattal magába fogadva a férfit. Elégedetten felnyögött, ahogy a hatalmas farok kitöltötte. Megtámaszkodott a férfi mellkasán, és lassú, kéjes körözésekkel kezdte élvezni a játékot, majd kezdett lovagolni, előbb hosszú, elnyújtott mozdulatokkal, aztán egyre gyorsabban.
Mellettük ezalatt Alexander kicsusszant Anabelle-ből, és a hasára fordította a lányt, aki ziláltan, az átélt orgazmustól még félig öntudatlanul hagyta magát, zöld szemeivel az előtte üzekedőket figyelve. Alexander széttárta a combjait, elégedetten véve szemügyre sógornője izmos, kerek fenekét, majd ráfeküdve a lány hátára, lábai közé nyúlva állította irányba falloszát, és tolta be egyetlen mozdulattal. Anabelle felsikkantott, de hagyta magát, kissé megemelve a testét engedte, hogy a férfi, akit kislány kora óta szeret, alányúljon, és bal kezével a mellét fogdossa, jobbjával pedig a lábai közé nyúlva a csiklóját kezdje kényeztetni, miközben kicsit az előzőnél gyorsabb tempóban tette újra a magáévá. Közben Konrad és Eleonóra előttük üzekedett, a nő hol a csípőjével körözött, hol fel-le emelkedett a férfi farkán, és olykor a kéj elnyújtott sikkantásait hallatta, míg Konrad nyögdécselt, és hol a nő melleit gyömyöszkölte, hol pedig a a csípőjébe kapaszkodott.
Alex végzett hamarabb. Elnyújtott nyögés szakadt fel belőle, és kirántva farkát a lányból élvezett a hátára, majd gördült le oldalra. Eleonóra a kezét nyújtotta Anabelle felé, egy pillanatra sem engedve azt, hogy magányosan maradjon.
– Gyere – magához húzva húgát mutatta. – Ülj a szájára!
Anabelle meghökkent, de engedelmesen Konrad arca fölé térdelt, szemben a növérével. Azonnal megérezte férje kutakodó nyelvét a combjai között, de nem ért rá foglalkozni, mert Eleonóra, miközben a férjén lovagolt, odahajolt hozzá, és a két nő forró csókban egyesült. Alexanderben ezt látva máris újraéledt a vágy – még félmerev farkát a kezében tartva állt fel, és lépett melléjük. Anabelle és Eleonóra felkuncogtak, de engedelmesen közelebb hajoltak. Először Eleonóra ajkai és nyelve futottak végig Alexander farkán, aztán Anabellé, majd a két nő felfelé nézve a férfire rábukott az újjáéledő faszra. Nóra a tövét nyalogatta, Anabelle pedig ajkai közé engedte a lüktető tagot, és nyelvével kényeztette.
– Várj! – lihegte Nóra, szemeit behunyva, aztán végigsöpört rajta a kéj, körmei Konrad mellkasába mélyedtek. Hangosan zihált, majd hogy lecsengett a dolog, lecsusszant a férfi szerszámáról, és intett a húgának. Annak nem is kellett több, azonnal átvette a helyét, majd oldalra nyúlva vonta ajkai közé Alexander farkát, és kezdte finoman szopogatni. Tompa nyögések szűrődtek, miközben Eleonóra húga kerek feneke mögé térdelt, benyálazta egy ujját, és finoman betolta a kis hátsó résbe. Anabelle felnyögött, de nem tiltakozott. Buja teste vágyta a gyönört. Hamarosan már két ujj járta a lány popsiját, aztán Eleonóra elhúzódott.
– Dugd meg! – pillantott a férjére. Alexander vetett rá egy furcsa pillantást, de engedelmesen Anabelle és Konrad teste fölé állt, majd leengedve a súlypontját illesztette makkját Bella ánuszához. Amikor behatolt, Anabelle sírósan felnyögött. Eleonóra ezalatt, ahogy korábban Anabelle, Konrad szája fölé térdelt, majd előrehajolva Anabelle nyakát csókolgatta.
– Lazítsd… el… a tested… lazíts…
A megfelelő útmutatások nyomán könnyen ment. Anabelle hamarosan mindkét de Rouen gróf farkát magában érezhette, és ahogy megszokta és ellazult, a feszítő érzés is csendesedett. Konrad nem nagyon tudott mozogni, csak a nyelve mért hatalmas csapásokat Eleonóra puncjára, míg fivére egyre bőszebben ostromolta Anabelle fenekét. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, Konrad a lány vaginájába, Alexander a fenekébe, aztán a négyes kimerülten roskadt az ágyra…
[Történetek]

Vélemény, hozzászólás?