Az az illat a nyakadon…
Nem nem a parfümöd,
a hajad, a bőröd, a csontod illata,
puszta létezésed láng forró szaga,
a szaru tobzódó mámorpárlata,
a fölhabzó erény tarkód szegletén.
A testedből fonódó vágy ütőerén.
(Ákos)
Az jutott eszembe szex közben, hogy azért izzadunk, hogy összefolyhassunk. Mintha az egész kiválasztódás arról szólna, hogy a lényegünket préseljük ki magunkból, hogy a másik tudomására adhassuk. Felkínáljuk a testünk esszenciáját, amit a hétköznapokon a bűz és az undor jelzői fednek el az idegenek elől. De egymáson mozogva és egymásba olvadva a testünk folyékonnyá válik és cseppfolyosan eljutunk a másik testének rejtett zúgaibai, hogy minden porcikáját bejárhassuk. És az izzadtság már semmi rosszat nem jelent. A másik testének az ajándékaként, lényegeként és ízeként nyaljuk le róla. A bőrünk különböző illata is közössé válik, összekeveredünk az izzadtságunkban. És a világ legtermészetesebb dolgává válik, hogy a homlokáról lecsorduló „ő” az élvezettől tátva maradt számba cseppenjen.