Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe.
Egy héttel később náluk ültünk a nappaliban, ahova virággal és whiskyvel érkeztem, hogy a kölcsönös szimpátián túl felszabadultabban beszélgethessünk elképzeléseinkről, mint egy nyilvános helyen.
Ili mélykék ruhában, ami csak félig takarta formás combjait, a kanapén ült. Nem a nyakamban, de nem is a másik sarkában. Férje, Zoltán velünk szemben konyakot töltött.
– Fogjuk meg! Egészségedre, örülünk, hogy itt vagy!
– Egészségetekre! És én örülök, hogy hívtatok.
– S ugye időd is van? – koccintotta poharát az enyémhez Ili.
– Nem sietek. – mosolyogtam vissza.
Kicsit nehezen indult a beszélgetés. Bár mindhárman tudtuk, miért vagyok ott. Végül is nem a sarki közértben találkoztunk, hanem a szex.org-on hirdettek. Mégis kellett valami indítás, felvezetés.
Ili bizalommal méregetett, én egy kicsit feszélyezettebb voltam, Zoltán, a férj tekintetét kerestem, elvégre őt kellett kiegészítenem? pótolnom? helyettesítenem?
– Tudod, ez mindkettőnknek a második házassága. – kezdett bele Zoltán.
– S már tíz éve tart. – fűzte hozzá Ili.
– Igen, szóval egyikünk sem volt már kezdő. Jó néhány kapcsolatunk volt, mielőtt találkoztunk.
– És hogyan találkoztatok? – szúrtam közbe.
Persze igazán azt kellett volna, vagy szerettem volna megkérdezni, hogy miért nyitottak. De reméltem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig is…  A teljes történet itt