Agyam zakatolt az idegességtől, a dühtől. Gondolataim keveregtek, összpontosítani képtelen voltam. Mellkasomban pedig egy szorító, fájdalmas érzés gyűlt össze. Mintha egy hatalmas, tátongó sötét gödör lenne, melyben negatív érzések és szomorúság keringene. Céltalanul bolyongtam az utcákon, mint egy végtelen labirintusban. Nem tudtam hol vagyok, mit keresek. Elveszettnek éreztem magam, úgy tetszett, hogy senki sem szeret és én se szeretek senkit. Elhagyatott voltam, mint egy kóbor eb, mely nem bízik már az emberekben. Zene és zaj csapta meg a fülem, miként elhaladtam egy szórakozóhely mellett. Megtorpantam, elgondolkoztam, hogy mi futott át akkor az agyamon, nem emlékszem. Egy érzés, egy belső hang, egy erő vezényelt abban a pillanatban. Megfordultam és az utamat egyenesen a pub bejáratának irányába vettem. Ügyet sem vetettem a fullasztó dohányfüstre, mely az egész termet ellepte, mint nehéz köd. Sem a tombolókra, sem a táncolókra, sem a dübörgő zenére. Az elkeseredettség olyan lakatot tett az elmémre, hogy nem szabadulhattam. A pulthoz sétáltam, rendeltem valami alkoholos italt, de fogalmam sincs mit, talán egy jeges koktélt. Az viszont határozottan rémlik, hogy elkérték a személyim, és én duzzogva a táskámban matatva utána, bemutattam. Lassú léptekkel, a tömegen átkúszva egy csendesebb sarokba húzódtam. Feszengve lehuppantam a díványra, és komótosan hörpöltem a hideg italt. Leszegett fejjel bambultam magam elé. Hajamat babráltam, elveszett az időérzékem.
– Szabad? – hirtelen egy kellemes férfihang csendült meg, de elsőre le sem esett, hogy nekem szól e kérdés.
– Ömm, persze, csak nyugodtan –fel sem néztem csak az olvadó jégkockákat bámultam.
Olyan érzésem támadt, mintha valaki folyton nézne, felpillantottam kábultságomból. S mint aki álomból ébredt, kitisztult az agyam a kusza gondolatoktól. Egyenesen a szemébe néztem, a két barna szempárba, és le sem tudtam venni a tekintetem róla. Beforrt a tátongó sebem, vagy legalábbis nem éreztem, valami egészen új tört a helyébe. Izgatottság, olyan hév és láz gyulladt bennem, hogy ilyen még sosem éreztem. Pillantásom felfedezőútra indult, s nem csak az enyém. Borostás arc, csapzott barna fürtök. Rendezetlen ruházat. Azonban egy szép férfitestet rejtegetett. Ahogy tekintetünk ismét összeért, mindketten elmosolyodtunk. Zavaromban nagyot kortyoltam a hűsítő itókából, de nem hűtött le, forrt a vérem, dübörögtek az ereim. Kényelmetlenül fészkelődtem, ide-oda mozgolódtam.
– Gyere! – fogta meg a kezem. –Menjük, valami csendesebb helyre –súgta a fülembe.
Egy szó sem jött ki a számon, csak bólintottam. Gyengéden megfogta a csuklóm, majd kivezetett a teremből, a friss levegőre. Nem habozott, miként kiértünk az utcára, azonnal az épület falának szorított, és olyan szenvedélyesen csókolt, hogy elolvadtam. Nem volt erőszakos, tudta, hogy nem fogok ellenkezni, sőt. Nagyot nyeltem, félve pillantottam rá.
– Gyere! – ismét megragadta a csuklóm. Húzott magával, hihetetlenül gyorsan értünk oda egy hotel elé. Négy csillagos. Gondoltam magamba. Nem hittem volna.
– Gyere! – már benn is voltunk, csend honolt. Egy lélek sem volt az előtérben. S az órára pillantottam, hajnali három, lehetetlen. A liftbe surrantunk, s rögvest egymásnak estünk. Fejvesztetten csókoltuk egymást, ölelkeztük. Megérkeztünk. A kulcsát alig bírta előhalászni, izgatottságában nagy nehezen nyitotta ki az ajtót. Becsaptuk magunk után és ismét egymásnak estünk. Beletúrtam a hajába, simogattam a hátát, benyúltam pólója alá. Remegtem a vágytól. Ahol csak értem simogattam. Ő a nyakamat csókolgatta, végül azon kaptam magam, hogy mindketten anyaszült meztelenek vagyunk. Egy pillanatra abbahagyta, s fényforrás után kutatott. Egy apró lámpa hangulatvilágítása töltötte be a hálószobát. Leült az ágyra, és mámorosan végigmért. Szégyenlősen lesütöttem a szemem.
– Gyönyörű vagy, lélegzetelállító. Rettenetesen kívánlak. – s ezek a szavak a lelkemet simogatták. Szívem zakatolt.
– Hát mire vársz még? – tettem fel a kérdést meggondolatlanul. Elmosolyodott. Én pedig leültem mellé. Megcsókoltam a vállát. Perzselően a szemébe néztem. Válaszul lágy csókot nyomott az ajkaimra. Ledöntött az ágyra. Hevesen fonódtunk össze. Felhevült testünk. Nem bírtunk betelni egymással.
– Várj! – susogtam a fülébe, s megdermedt bennem a vér.
– Mi a gond? – nézett rám értetlenül, megbánóan. –Valami rosszat tettem?
– Nem, dehogy, csak tudod… – elcsuklott a hangom, rettenetesen zavarba jöttem. –Én még… nem voltam… szóval… szűz vagyok –nagyot sóhajtottam, leszegtem a fejem.
Végigsimította az arcom, s megemelte a fejem. A szemembe nézett.
– Nem akarok olyasmit tenni, amit nem szeretnél. Hagyjuk? – kérdezte megbánó arccal.
– Jaj, én mindennél jobban kívánlak, pedig nem is ismerlek.
Gyengéden megcsókolt. – Én is ugyanígy érzek –tette hozzá egészen halkan.
– Vigyázok rád. Jó? Megígérem.
Válaszul bólintottam. Mintha mi sem történt volna, ismét összefonódtunk. Gyöngéden cirógatta a melleimet. A nyakamra, s a vállamra óvatos csókokat hintett. Egyre lejjebb csúszott a keze, míg végül elérte a végső célját. Finoman szétnyitotta a combjaim. Tapintatosan simogatta a nedves ajkakat, közéjük nyúlt, lassan izgatta, majd egészen finoman az ujját becsúsztatta a hüvelyembe. Vontatottan húzogatta, ki-be. Közben végig a szemembe nézett, és figyelte minden egyes reakciómat. Halkan sóhajtoztam, izzott a levegő körülöttünk. Mikor látta, hogy teljesen ellazultam, gyorsított a tempón, s lágyan csókolóztunk. Már nagyon feszült volt, de visszafogta magát. Annyira beleéltem magam ebbe a narkotizált állapotba, hogy egyszerre csak azt vettem észre, hogy már 2 ujját mozgatja bennem.
– Kérlek, ne kínozz tovább. Érezni akarlak. Magamban – mormoltam a fülébe.
Nem kellett unszolnom, mint aki parancsot teljesít, fölém kerekedett. Megemelte a csípőm, másik kezével pedig egy határozott mozdulattal belém mélyesztette a férfiasságát. Ívben hátrafeszültem, és egy halk nyögés hagyta el ajkaimat. Belém nyilallt a fájdalom. Átölelt, gyengéden csókolt. Simogatott ahol ért. És lassan mozogni kezdtünk. Ringtunk szertartásosan, lassan, s szinte hallottuk egymás szívverését, izmaink rezzenését, feszülését.
Eltöltött egy jóleső melegség, csak a pillanatra koncentráltam, s hullámoztunk, mint a vihar utáni csendes óceán. Szerelmesen, mámorosan. Egyre magasabb habokat vertünk. Felszínre tört a szenvedély és a hév. Egyre gyorsabban és erőteljesebben pumpált. Mindketten sóhajtoztunk, halkan gyögdécseltünk. Vonaglottunk. Egyre vadabbul, durvábban. Feszült a testem, minden porcikám, lélegzetem visszatartva élveztem el. A hüvelyem ritmusosan rászorult a farkára. S éreztem, hogy ő is megfeszül, és belém lövelli a forró nedvét. Hangosan szuszogtunk. S mikor találkozott a tekintetünk, mindketten felkacagtunk, majd lágy csókba forrtunk össze ismét.