Feleségem halála óta csak ketten éltünk a nagy házban, mindig is nagyon közeli volt kapcsolatunk. Néha volt ugyan egy-két alkalmi partnerem, de igazán komoly kapcsolatra sosem vágytam többé.

Domika lányommal nagyon jó volt a kapcsolatom, sosem járkált el otthonról, hiszen velem érezte magát mindig a legjobban, ezért általában velem is akart jönni minden felé a szabadidejében, nem a kis osztálytársaival, akik még – elmondása szerint – nagyon gyerekesek voltak. Egész kicsi kora óta együtt aludtunk, együtt fürödtünk a nagy sarokkádunkban (tehát sokat láttam már kis finom testét), de valahogy a rengeteg munka fáradalmai miatt nem vettem észre, mennyit fejlődött a lány…  A teljes történetet első és további részeit itt olvashatod el.