Szilveszter volt. Nagy buli. Az összes ismerős és barát egy helyen, nem kevés alkohollal. Én már körülbelül 10 órára kiütöttem magam… Ebben szerepet játszott az a pár pohár vodkago, néhány vadász, sör, és gyümölcsvodka…Amire emlékszem, hogy a legjobb barátnőm bent bulizott a házba, míg én a barátjával Petivel kint az udvaron beszélgettem az élet nagy dolgairól. Addigra már nem voltam 100%osan az alkohol hatása alatt, de még a józanságtól is távol álltam. Peti viszont egy kortyot sem ivott. Nagyon jól elbeszélgettünk. Egyszer csak feltápászkodtam a padról, és támolyogni kezdtem a ház felé.
– Hová mész? – kérdezte Peti értetlen arccal.
– WC-re… nem érzem jól magam… nem kellett volna ennyit innom.
– Ugyan, mindenkivel előfordul… Bekísérlek… nem nézel ki valami jól…
– Kösz – ez kicsit rosszul esett… nem szeretem, ha ennyire szétesve lát engem valaki, de Peti csak mosolygott. Mellém lépett átkarolt, és én szinte teljes súlyommal ránehezedve belekapaszkodtam. Mikor beértünk a mosdóba, leültem a WC kagyló mellé, gondolván hogy sokáig ott leszek… Peti pedig nem mozdult mellőlem.
– Vegyél nagy levegőt, attól jobb lesz. De nyugi, ha kijön belőled az sem baj, jobban leszel nyugi… mély levegő… – nem igazán értettem h miért ilyen kedves velem. Eddig is jóban voltunk, de soha nem gondoltam többre, mint barátság, hisz a legjobb barátnőmmel van.
– Azt hiszem jobb egy kicsit… téves riasztás volt – Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. – Bár inkább most nem mennék vissza a buliba, hanem aludnék egy órácskát.
– Jól van. Egyedül az én szobámba nincs senki. Oda ledőlhetsz egy kicsit. – Belém karolt megint, és úgy segített a szobájához. Én megint szédültem egy kicsit, és csukott szemmel hagytam h ráfektessen az ágyra… Jó volt kicsit feküdni. Hallottam h elindul az ajtó felé.
– Ne menj el, kérlek… Nincs valami jó kedvem. Itt maradnál? Beszélgessünk – hallatszott a hangomon a keserűség, és kétségbeesés. Nem akartam, hogy egyedül legyek.
– Hát jól van. Nagyon nem sietek sehová – hallottam a hangján hogy mosolyog. A szemem még mindig nem nyitottam ki. Vagy fél óráig beszélgettünk, szomorú vagy épp vidám dolgokról. Belőlem kitört minden, és azon kaptam magam h a nyakába borulva mindent elmondtam neki ami bántott.
– Mi lenne, ha ennyi sírás után pihennél kicsit? – mondta, és visszafektetett az ágyra. Azonban nem engedett el, hanem megcsókolt. Nem az a gyengéd csók volt. Inkább az a követelőző smárolás. Lehet hogy másoknak ez nem jön be, de én ettől teljesen felizgultam. Miközben csókolt, simogatott…
– Most legszívesebben kinyalnálak-mondta, de közbe egy pillanatig sem hagyta abba a simogatást. Benyúlt a pólóm alá, és a melleimet simogatta…
– Akkor gyere – válaszoltam, bár tudtam, hogy hülyeség, hisz nem lett volna szabad. De egy perc sem kellett és mind ketten meztelenek voltunk. Elállt a lélegzetem mikor végignéztem rajta. Izmos volt, nagyon szexi. Megcsókolt, majd a nyakam és a melleim kezdte csókolgatni. Mellbimbóim kényeztette, majd meg sem állt a puncimig. A nyelvével izgatta a csiklóm, amitől majdnem elmentem. Aztán ujjazással folytatta, nagyon jól csinálta, és meglepetésemre a fenekemet sem hagyta ki. Ott még soha nem ujjaztak, de nagyon tetszett. Én végig simogattam, vagy ha épp nem nyalt, akkor csókoltam.
Majd mikor már láttam, hogy ő is élvezné a dolgot. átvettem az irányítást. A hátára fektettem, és szenvedélyesen megcsókoltam, majd lejjebb csúsztam és meredező férfiasságát vettem kezelésbe. Még soha nem láttam akkora péniszt. Simogattam, kicsit játszadoztam a golyóival, majd a számba vettem a méretes faszt. Ő erre hálás nyögéssel válaszolt. Szinte bele se fért a számba.Szopni kezdtem,amit nagyon élvezett. Nem kellett volna neki sok, és elélvezett volna, de nem akarta hogy ilyen hamar vége legyen a dolognak. Hanyatt fektetett engem, és csókolt ahol csak ért. Aztán mikor már én sem bírtam tovább, magamra húztam, magamhoz szorítottam amennyire csak tudtam, és ő belém hatolt. Mennyei érzés volt! Először lassan majd pedig egyre gyorsabban mozgott bennem… nem kellett sok egyikünknek sem az orgazmusig. Peti a hasamra élvezett, majd rám feküdt. Én még csak a levegőt kapkodtam…
– Ígérd meg, hogy ezt soha senki nem tudja meg!- most hangzott a félelem a hangjába. Hisz most csalta meg a barátnőjét.
– Ígérem – mást nem tudtam kinyögni.
Összeszedtünk magunkat, majd mentünk tovább bulizni a többiekkel. Azóta még egyszer voltunk együtt…