A nap már lemenőben volt, mikor Lilla, a 18 éves, szőkés barna hajú leányzó sétára indult. Egy erdő melletti kis faluban lakott. Gyakran járt az erdőben, hiszen az erdő mélyén volt egy tisztás, amin egy elhagyatott várrom volt. Lilla már gyerek kora óta ide járt játszani, vagy éppen csak mikor egyedül akart lenni. A várrom minden egyes szögletét és kövét ismerte már, beleértve a vár alatt futó katakombákat és a várbörtönt is. Egy egész kis labirintust alkotott a várbörtön, de Lillának már térképre sem volt szüksége, hogy eligazodjon a labirintusban. Nyár közepe lévén Lilla egy fehér mini ruhát viselt, amit hatalmas piros virágok díszítettek. Lábán kényelmes sportcipő volt, szeretett kényelmesen öltözködni. Igazán csinos leányzó volt, sokan megfordultak utána, hiszen nőies alkata volt és ott domborodott, ahol kell. Lilla ma este is elhatározta, hogy kisétál a várromhoz. Egy másik városban volt gimnazista és csak hétvégenként járt haza. Ez a kis tisztás, a maga titkaival is a családjához tartozott, így minden hétvégén kijött ide meglátogatni a helyet. Ahogy a várrom felé haladt, halkan dúdolgatott magában. De ahogy közelebb ért, hirtelen megállt és kíváncsian figyelte az egyik várfal mögül kilógó feneket. Elnevette magát, majd a várfalhoz sietett és lenézett mögé. A várfal nem volt magasabb a mellénél, így tökéletesen át tudott nézni rajta. Egy férfit pillantott meg, aki vélhetőleg a fenék tulajdonosa volt.
– Hello! Te mit csinálsz itt? – kérdezte kíváncsian nevetve Lilla a fenék gazdáját. Még soha nem látott itt senkit ennél a romnál, biztos volt benne, hogy nem sokan ismerik, hogy ez itt van, így nagyon meglepődött azon, hogy itt talál valakit, de mégis mulatatta a dolog, hogy az első, amit meglátott a férfiból egy fenék volt – ami nem is olyan csúnya fenék.
– Hülye pókok… – hallatszott a kis lyukból egy férfihang. A férfi kutatgatott itt, hátha ismét rátalál egy doboz csontra. Nem rég költözött ide. Imádja a régi épületeket és szeret gyűjtögetni mindenféle történelmi ereklyéket. Nagyon belemerült a munkába, ezért váratlanul érte a köszöntés hátulról. Megijedt és beverte a fejét. Lilla is hallotta a koppanást, mire fintorgott egyet.
– Áú! – hallatszott ismét a férfi hangja, aki megtántorodott, és maga mögött egy fának támaszkodva talált biztos pontot. A nap a szemébe sütött, ezért elsőre nem látta az idegent. Miután stabilan érezte magát, meglátta a hölgyet. A férfinek rövid, barna haja volt, és zöld szeme. Markáns álla, szív alakú arca és körszakálla. Lilla egy pillanatig csak nézte a férfit, majd észrevette magát és elfordította a fejét. Benézett a lyukba, majd mosolyogva ismét a kb. 25 éves férfire nézett.
– Hello! Öhm… Kutatgatok… – jött a válasz a férfitól, mire Lilla felvonta az egyik szemöldökét. Lilla igen furcsának vélte, hogy bárki is itt az erdő közepén kutatgasson az Ő várromján. De persze egyik kődarabra sincs ráírva, hogy az ő tulajdona lenne, így nem tette szóvá. Kicsit közelebb sétált a férfihez, majd benézett a kis lyukba, ahol az előbb ücsörgött.
– És találtál már valamit? Ha bármi érdekel, csak szólj. Itt nőttem fel, körbevezetlek – jelentette ki nevetve a lány, majd még közelebb sétált.
– Kovács Lilla – nyújtott kezet a férfi felé mosolyogva a közvetlen lány. Lillát sokan ismerték emiatt, hiszen rettentő közvetlen volt, egy vadidegennel is jól elbeszélgetett az időjárásról. Vagy épp a várromról…
– Öhm… Ratzinger Miklós és hát igazából mindent, ami régi – mutatkozott be a férfi, majd egy mosoly kíséretében ismét megszólalt:
– Mesélj, kedves Lilla. Vannak itt még olyan dolgok, amiket nem rámoltak széjjel? –kérdezte érdeklődve a férfi. Látszott rajta, hogy valóban érdeklődik a várrom iránt és ez Lillának nagyon tetszett. Még soha senkinek nem beszélt a várromról, próbálta titokban tartani a kis helyét, de mivel a férfi már úgyis itt volt, most már teljesen mindegy volt, hogy megtudja-e vagy sem, hogy mit is rejt ez a kis tisztás.
– Nem rámoltak széjjel? 18 éve itt vagyok, és még nem láttam senkit a közelben. Legalábbis aki így kutatgatott volna – jegyezte meg a leányzó mosolyogva, majd körbepillantott. A Nap már kezdett lemenni, így Lilla kicsit félve, de megjegyezte:
– Van itt lent egy várbörtönszerű labirintus. Ha van kedved, megmutatom. De… – kezdte a lány, majd kicsit elbizonytalanodott.
– Kicsit félek a sötétben. Van zseblámpád? – kérdezte kissé félve a férfit. Bízott benne, hogy a férfinél van zseblámpa, hiszen valóban izgatott volt és szívesen megmutatta volna Miklósnak a várbörtönt. Miklós látta a lány izgatottságát és ez neki is meghozta a kedvét ahhoz, hogy közelebbről megvizsgálja azt a várbörtönt. Habár tartott tőle, hogy ilyen sötétben nem sok mindent fog látni és nem sok érdekes dolgot fog találni, azért nem akarta lelombozni a lányt. Szó nélkül az egyik övtáskájához nyúlt és előhúzott belőle egy méretes zseblámpát. Ahogy Miklós a táskájában kezdett matatni, Lilla szeme kicsit elsiklott, de zavartan elkapta a tekintetét. Az agyában furcsa gondolatok fordultak meg és mikor meglátta a méretes zseblámpát, kitört belőle a nevetés. A szájára tapasztotta a kezét és kicsit elfordult.
– Ne haragudj… Csak eszembe jutott valami – fordult el a lány égő arccal,de még mindig kuncogott. Majd mikor a nevetése alább hagyott, a férfi felé fordult és kinyújtotta a kezét a lámpa felé.
– Elkérhetem? – kérdezte a lány Miklós szemébe nézve. Miklós fejében vad gondolatok cikáztak. Nem szokott hozzá, hogy társaságban dolgozzon. Sosem keveri az élete két oldalát. Vagy egyedül van, kutat, olvas, zenél, vagy elmélkedik, vagy nagy társaságban lelhető fel és egyszerűen megközelíthetetlen a csajok gyűrűjében. Rendkívül ellenezte megszokott élete, hogy a kettőt most összemossa.
– Most dolgozom, kutatok. De talán elhúzhatom a dolgot, beesteledik és elhívom egy teára –gondolta a férfi. A szeme megcsillant, majd a lányra nézett.
– Tessék – adta meg magát a férfi és odaadta Lillának a lámpát. A lány kíváncsian nézte a férfi elgondolkozó arcát, majd megköszörülte a torkát és elindult a várbörtönök bejárathoz. Megkerülte a kis falat és hátranézett, hogy Miklós követi-e. Mikor látta, hogy a férfi szorosan jön mögötte, egy izgatott mosollyal lemászott egy falról és egy kis rácshoz érkeztek. A rács alján ügyködött valamit, majd nyikorogva kitárta azt.
– Vigyázz a fejedre! Bent már magasabb a plafon – mondta Lilla, majd lehajolva belépett a kapun és pár lépés után valóban felállt. Egy hosszú folyosó volt előttük, de teljesen sötét volt. Lilla maga elé képzelte a dolgokat, bal és jobb oldalon rácsokkal elzárva vannak a várcellák és a folyosó vége elágazik bal és jobb oldalra is.
– Hogy kell ezt felkapcsolni? – szólalt meg a lány motyogva, majd hangos koppanás hallatszódott és gurulás hangja törte meg a csendet.
– Basszus… – hallatszódott Lilla kétségbeesett hangja. Miklós kíváncsian lépett egyet előre. Lilla eközben lehajolva, a földön csúszva-mászva keresni kezdte a zseblámpát, ami a hangokból ítélve elgurult valamerre.
– Na, hát akkor célnál is volnánk – gondolta a férfi. Úgy érezte, minden reményét elvesztette, hogy ma találjon valami érdekes kincset, de azért bízott a lányban. A koppanás hangjára kissé elmosolyodott.
– Áh, hagyd csak, nem érdekes – mondta a férfi. Hangján hallatszódott, hogy valóban mosolyog. Majd tovább indult volna, de közben nem vette észre, hogy a lány leguggolt keresni a lámpát és csúnyán átesett rajta. Lilla felkiáltott, és egy nagyobb csattanás hangja törte meg ismét a csöndet. Lilla reflexből lelökte magáról a férfit és a falhoz húzódott. Majd rájött, hogy Miklós esett rá.
– Jézusom, jól vagy? – szólalt meg még mindig hevesen lélegezve, majd ismét a földön csúszva keresgélni kezdte a férfit. Meg is találta és a fiú mellkasához ért. Érezte, ahogy elpirul, de egy kis remegés futott át a testén, ahogy a férfi mellkasához ért.
– Megvagy! – szólalt meg mosolyogva, majd elkezdte végigtapogatni a férfit, hogy megtalálja a kezét és segítsen neki felállni. De a keze nem nagyon akadt Lila keze ügyébe és egyre lejjebb halad. Végül az egyik övtáskához ért, amihez nagyon nem kellett volna. Lilla egy pillanatra megfeszült, majd várt, hogy mi lesz Miklós reakciója. Miklós ismét beverte a fejét, de a múltja miatt ez meg sem kottyant neki. Így, hogy szokatlan szintben voltak, még inkább megzavarta. Pláne, mikor a lány a keze után kutatva az egyik táskáját találta meg. A legrosszabbikat. Miklós tudta mit kell tennie. Maga mögé lökte a lányt, felrántotta a táskát és a tartalmát az ajtó felé hajította, majd azonnal megfordult és a lányra vetette magát. A dobozka abban a pillanatban felrobbant, berobbantva ezzel a kijáratot. Miután oszlani kezdett a por, és a hallása is visszatért, szinte reflexből felállt volna, mégis valahogy szokatlanul jól érezte magát. A lány teste szokatlanul meleg volt. A robbanás miatt hozzásimult erősen és így testén érezte minden domborulatát. Nyakától a térdéig. Belefeledkezett az érzésbe. Lillát váratlanul érte a repülő valami hangja, majd a robbanás és Miklós is. A lány sikított egyet, majd szorosan lehunyta a szemét. Ekkor megérezte a férfi leheletét az arcán. Rettentően zavarba jött és hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon. De a levegője kezdett elfogyni még így is, hogy a por leszállt és Miklós kezdte nyomni a mellkasát. De nem akarta, hogy férfi felálljon és eltávolodjon tőle. Csodálatos volt a férfi illata, szinte betelepedett Lilla agyába és nem tudott semmi másra gondolni, csak hogy had szívhassa tele magát Miklós illatával. Miklós lassan feltápászkodott Lilláról.
– Öhm. bocs. Jól vagy? – húzta fel a lányt a kezénél fogva. Lilla érezte a meleg kezet a kezén és jól eső remegés futott át a testén – ismét.
– Van másik kijárat? – szólalt meg ismét Miklós. Lilla érzékelte, hogy alig lehetnek távolabb egymástól két lépésnél, és ez jól eső érzéssel töltötte el a lányt és valami szunnyadó izgalom is kezdett feltörni a lány szívéből.
– Mi van, ha azt mondom, hogy nincs, és itt kell töltenünk az éjszakát? – válaszolta önkéntelenül Lilla. Meglepődött a saját hangjától, ami magabiztosan és csábosan hangzott.
– Jesszusom, mit mondtam? – futott át az agyán egy gondolat és a szíve hevesebben kezdett elverni, miközben várta Miklós válaszát.
– És ha itt éjszakázunk, holnap reggel valaki talán ránk talál, vagy tényleg nekem kell majd reggel vájnom valami utat? – kérdezett vissza a férfi kétségbeesett hangon, de a hangján hallatszódott, hogy mosolyog. Lilla a válaszra elnevette magát.
– Azt hiszem ez a berobbant alagút elég feltűnő lesz. Hacsak nem egyedül dolgozol… – mondta Lilla. A hangból próbálta bemérni, hogy hol lehet a férfi és lassan elindult felé. Miklós közelebb volt, mint gondolta, így bele is ütközött, mire a kezeivel matatni kezdett és megtalálta a fiú mellkasát. Kicsit hátrébb lépett.
– Ne haragudj… – motyogta ismét zavartan a lány. Ismét érezte, hogy az arca égni kezd. De azt is, hogy az az érzés belülről egyre jobban tört a felszínre. Miklós a váratlan érintésre már nem reflexből válaszol. Esze ágában sem volt távozni innen reggelig. Határozottan, mégis puhán megfogta a lány derekát. Érezte a finom selyemruhát és alatta a lány puha bőrét, melyen könnyedén csúszott meg a ruha a keze alatt. Rutinosat teret csinált magának, azaz kicsit közelített a lány felé.
– Kizárólag egyedül dolgozom. Miután itt végeztem volna, visszamentem volna az erdő közepén lévő kis házikómba, amit nemrég vettem. Ott is egyedül lettem volna, így nyugodtan ihattam volna meg szokásos teámat, miközben leltárba veszem a talált kincseket. Ám most egy egészen más kincset találtam, mint szoktam és reméltem haza is vihetem egy teára, de a kíváncsi kezed átírta az este formai részét. Tehát ha jól értem. Mivel valószínű már sötét van odakint, reggelig nem számíthatunk társaságra igaz? – a férfi hangján hallatszódott egy kis csalódottság, na meg az, hogy mosolyog. Hangja halk és bársonyos volt, mégis betöltötte az egész alagutat és úgy jutott el Lilla füléig. A lányt hirtelen érte a közeledés és összerándult, de a meleg kezek hamar megnyugtatták a testét és a szíve hevesen kezdett el dobogni, érezte hogyan borul lángba az egész teste. Lehunyt szemmel hallgatta a hangot, amitől megremegett a teste. Miklósnak is már forrt a vére, erei megdagadtak, pulzusa szokás szerint magasba szökött. Csak a válaszra várt. Lilla próbálta eltitkolni heves lélegzését a férfi előtt és viccel elütni a választ.
– Milyen kincset találtál? És mi az, hogy kíváncsi a kezem? Ugyan! Még nem ismered a kezem! – suttogta a lány és hangján hallatszódott a titokzatosság. Majd a bejárat felé fordult.
– Nem. Azt hiszem nem fog ide jönni senki reggelig. Mivel töltsük el az időt? – kérdezte a leányzó mosolyogva és lassan a férfi nyaka köré fonta a kezeit. Miklósnak nem is kellett több. Kezei szépen lassan elindultak felfelé a lány hátán. Nagyon lassan kezdte magához húzni, míg annyira közel került a lányhoz, hogyha szemüvege lett volna, biztosan bepárásodik. Mázli, hogy még munkában is használ parfümöt, ezért először féloldalt hajolt közelebb a lányhoz. Arcát oldalról az övéhez nyomta és a fülébe súgta:
– Roppant mód felkeltetted az érdeklődésem a kezeid iránt. Lenne kedved megmutatni?
Az utolsó szó hosszan elnyújtva hagyta el Miklós száját és suhogásként érte el Lilla fülét. Mintha visszhang lenne, mégis suttogás volt. Miklós visszább húzta fejét és egy lágy csókot lehelt a lány jobb arcára. Lilla érezte, hogy a férfi kicsit közelebb húzta magához és meg is hallotta a lágy szavakat a fülében, amik ismét remegésre késztették a lányt. Lehunyta a szemét és úgy hallgatta a férfi dallamos hangját. A puszira Lilla vett egy nagy levegőt. Egyik keze lassan a fiú arcára vándorolt és közelebb húzta magához. Egy lágy csókot nyomott a fiú ajkaira. Másik kezével lassan végigsimított a fiú nyakán, majd a hátán és végül a fenekén. Egyszer. Majd kezét Miklós derekára tette. Miklós élt az alkalommal és megcsókolta a lány felső ajkát, majd nyelvével finoman végignyalta, jobbról, balra. Várt egy pillanatot, majd kicsit hevesebben csókolta a lányt, újra és újra. A lányt óvatosan a falhoz szorította, miközben kezei sem voltak restek. Derekától elindultak, ahogy az előbb is, ám most lefelé. A feneke alatt ért teljesen hátra. Könnyű dolga volt, mert a lány fél fejjel alacsonyabb volt nála. Megfeledkezett a ruha rövidségéről, így meglepődött egy röpke pillanatra, mikor a lány combjainál leért a keze a ruháról. Igen, tényleg olyan puha, mint gondolta. Lassan visszatért oldalra, majd előre. Hüvelykujjai a lány combjának belsejéhez értek, miközben kezével szépen lassan elkezdte felcsúsztatni a ruháját. Egyre hevesebben csókolta a lányt, mikor azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a gyengéd nyelvpárbajt. Lilla teste ismét megremegett. Szinte érezte, ahogy tüzel és a szíve hevesen dobogott. A levegőt is szaporábban vette, de most már nem érdekelte, hogy Miklós hallja-e vagy sem.
Sötét volt. Szereti sötétben csinálni. A puszi valóban csókba ment át. Nem is akármilyenbe. A csók egyre hevesebbé vált, és közben Lilla kezei és életre keltek. Egyik kezével a fiú nyakát simogatta, másik kezével belemarkolt a fenekébe. Érezte, hogy Miklós ismét irányítja, lassan megérezte a háta mögött a hideg falat. De ez most nem hűtötte le, hiszen Miklós kezei a combjánál jártak. Igazán kellemes és meleg keze volt a férfinek. Lilla megszakította a csókot és a férfi nyakát kezdte el puszilgatni, míg kezeivel az ingjét kezdte el kigombolni. Minden egyes gombnál lejjebb puszilgatta a férfit, majd a 3. -4. gomb után ismét visszatért az ajkához. Miklós a szokottnál korábban vesztette el az irányítást. A lány teljesen elbódította, fejét teljesen hátrahajtotta, mert gerince szinte teljesen megfeszült a hatalmas mennyiségű érzelem-ingerülettől, ami végighatolt testén. Bal keze a lány hátán járt. Csodálatosan kimunkált hátizmai voltak a lánynak, Miklós keze szinte elveszett a lány gerincének völgyében. Jobb keze viszont a lány csípőjénél tartott. Finomabb kicsit oldalra lépett, így jobb keze előtt hatalmas terület nyílt meg a lány combjai között. Miközben a mellkasát csókolgatta, a lány veszített magasságából, így jobbnak látta kihúzni kezeit a lány ruhája alól, nem akarta elkapkodni a dolgokat. A bal keze visszatért a frissen elhagyott területhez, csak most ruhán kívül, viszont jobb kezével beletúrt a lány dús, göndör hajába és végigsimított a lány nyakán. Lilla lassan lefejtette Miklósról az inget, amit valahova eldobott a sötétbe. Miklós is kényeztette és szinte már alig bírt magával, legszívesebben használta volna már a kezét ott, ahol még nem tette. De még nem akarta. Nem akart egy egyszerű kis ribancnak látszani, aki egyből a lényegre tér. Miklós kezei feltérképezték a lány testét, aki még mindig hevesen lélegzett és egyre hevesebben csókolgatta és szívogatta a férfi nyakát. Majd a füléhez ért és belepuszilt.
– Nem fogsz megfázni? – kérdezte suttogva a fiútól és az övével kezdett el babrálni. A lány ismét kiegyenesedett és Miklós kezei újfent veszítettek magasságukból. Hátul újra benyúlt a ruha alá és megfogta két izmos fenékarcot. Tanga bugyi volt a lányon, így ismét a tökéletesen puha bőr simogatta gyengéden Miklós tenyerét. Ahogy a lány felnézett, rögtön elkapta a nyakát, ezzel finomat hátrafeszítve a lány fejét. Kifejezetten az állkapocs-csont, a kulcscsont és a közte már erősen feszülő izmok váltak csókjai célpontjává.
– Az északi sarkon sem fáztam ebben az ingben, mikor rókák után kutattam. Én inkább téged féltelek a nedves talajtól – suttogta a férfi két csók között. Lilla lassan legyőzte az öv okozta problémákat és lágyan lefejtette a férfiról az övet. Közben a férfi meleg kezeit a fenekén érezte, mire az megfeszült. Egy halk sóhaj hagyta el a lány ajkait és mikor Miklós a nyakát vette birtokban, hátrahajtotta a fejét és halk nyögések hagyták el az ajkát. Lillának hirtelen bevillant valami. Lágyan előrehajtotta a fejét és az egyik ujját Miklós ajkaira tette.
– Gyere, mutatok valamit – suttogta a lány, majd húzni kezdte a férfit. Elértek a folyosó végéhez, jobbra fordultak és annak a bal oldalán az egyik cella nyitva volt. Lilla belépett és érezte, hogy matracra lépett.
– Szerencsére még itt van – gondolta. Sóhajtott egyet, majd egy határozott mozdulattal lelökte a férfit a hatalmas matracra. Ráült a hasára és egy lágy csókot lehelt az ajkára.
– Már régóta itt van. Most hasznát veszem – suttogta a lány, majd lágyan simogatni kezdte a férfi mellkasát, derekát, a nyakát pedig elhalmozta erotikus csókokkal. A lány válasza kizökkentette a mozdulatsorból, pláne az, hogy elrohant. Kénytelen volt követni, hiszen a lány az övénél fogva húzta maga után, majd belökte az egyik cellába. Hirtelen még nagyobb izgalom töltötte el. Lehuppant a matracra és mielőtt bármit is tehetett volna, a lány már a saját testével ejtette rabul. Nem tudott, nem is akart engedni a szorításnak. Lilla még mindig a férfi hasán ücsörgött és bizony a kezei is dolgoztak. A férfit lassan megszabadította az övétől, majd a nadrág gombjával és sliccével foglalatoskodott. Eközben ajkai egyre lejjebb haladtak a férfi mellkasán. Mellbimbóit kezdte el nyalogatni és meg is szívogatta, hiszen ezt ő is imádja. Miklós egy hirtelen mozdulattal teljesen felhúzta Lilla ruháját, ami persze nem is volt nehéz, lévén egy egyszerű ruháról volt szó. Az kissé megakadt Lilla melleiben, de ez nem okozott problémát. Miklós nem vette le teljesen a ruhadarabot, a lányra bízta, aki értette a célzást. Lilla egy hirtelen mozdulattal lekapta magáról a szoknyát, és Miklós arcába dobta. Miklós kezei eközben lassan visszaereszkedtek Lilla hátán.
– Elképesztően jó segge van – gondolta Miklós, miközben már a lány fenekénél járt a keze. Egyre jobban szűkítette a köröket, melyeket kezei a lány lábán írtak le. Hol belül, hol kívül simította végig a lány combjait. Lilla megérezte Miklós kezeit a fenekénél, ami jól eső érzéssel töltötte el. Egy halk nyögés hagyta el az ajkait. Lillán melltartó nem volt, de egy falatnyi kis bugyi még takarta Lilla legféltettebb testrészét. A lány nem hagyta abba a csókolgatást, egyre lejjebb haladt a férfi mellkasán. A mellbimbóit otthagyva a férfi hasát vette kezelésbe. A nadrágot lassan lehúzta róla az alsónadrággal együtt.
– Nos? Megmutassam a kíváncsi kezemet? – kérdezte suttogva a lány. Hangján hallatszódott az izgalom és az, hogy bizony mosolyog és ugyanannyira élvezi a helyzetet, ahogy Miklós. A férfi ismét válaszút elé került, de ezúttal már tudatosan adta át az irányítást. Ahogy a lány egyre lentebb csúszik, úgy került az ő keze egyre fentebb a hátán, míg végül a vállaihoz ért.
– Egyre kíváncsibb vagyok – felelte a férfi is izgatottan. Miklós lélegzése is egyre jobban felgyorsult, ahogy lassan lekerült róla a nadrágja és az alsónadrágja. Lilla a válaszra elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal végleg levette a férfiról a nadrágot és eldobta a cella egyik sarkába. Még egy kicsit eljátszadozott a férfi hasánál, nyalogatta, szívogatta azt, végül végre kezével megfogta a már jócskán merev péniszt.
– Hmm… – hagyta el ajkát egy apró kis elégedettség, majd elmosolyodott. Lágyan elkezdte kényeztetni a férfi péniszét, és közben nyalogatni kezdte a makkját. Egyik kezével a férfi heréit kezdte el simogatni, másikkal pedig lágyan húzogatni kezdte a bőrt a férfi péniszén. Nyelvével fokozatosan nedvesítette be a férfi péniszét, majd nyalogatni kezdte. Miklós szemei kidagadtak, a szusz is benne maradt, ahogy a lány megérintette legintimebb zónáit. Nem igazán szokta hagyni, hogy ágypartnerei szólózzanak, de valahogy külön kíváncsi volt a lányra, aki kifejezetten jól végezte a dolgát.
– Valóban varázs egy kezeid vannak – suttogta a férfi két nyögés között.
Csukott szemmel élvezte a lány ténykedését. Eszméletlen jó érzés töltötte el az egész testét, miközben kezei még mindig a lány vállain voltak. Lágyan elkezdte simogatni a lány hátát, végül a kezei Lilla melleire vándoroltak. Lilla szinte érezte, hogyan nőtt meg a férfi pénisze és hogyan reagált a kezei és nyelve munkájára. A lágy kényeztetés lassan kezdett átmenni egy vadabb kényeztetésbe, hiszen a lány egyre gyorsabban húzogatta a bőrt a férfi péniszén, valamit a nyelve is egyre virgoncabb volt.
Végül egy hirtelen mozdulattal bekapta a férfi péniszét és nyelvével kényeztette, cirógatta, valamint szája segítségével próbálta eljuttatni a férfit a csúcsra. Miklós meglepődött a lány tapasztaltságán, de nem tette szóvá. Hihetetlen jól játszott az eszközökkel és az idővel. A szokottnál hamarabb került el arra a pontra, hogy visszaveszi az irányítást. Kezével jelezte a lánynak, hogy bizony most ő jön. Mikor Lilla megértette a célzást és elengedte a férfi péniszét, Miklós magára húzta és hirtelen oldalra lökve a hátára fordította a kissé megilletődött leányzót. Így most a férfi került felülre. Megismételte a lány módszerét, fentről indult el a lány nyakánál. Gondosan körbejárta többször is mindkét oldalt, mert érezte, hogy megtalálta az egyik legforróbb pontot. Már a melleit kerülgette, lassan, körkörösen haladt egyre bentebb, míg végül nyelve hegyével felért a jobb melle csúcsára. Ugyanebben a pillanatba addig a hasán körző tenyere észrevétlenül lehúzta a lányról a bugyit és már újra a combjai között siklott. Lilla lehunyt szemmel, apró nyögések közepette élvezte, ahogy a férfi kényezteti. Ahogy Miklós nyelve keringett a lány nyakán, a lélegzése még inkább felgyorsult, a szíve hevesen dörömbölt és a teste tűzforró volt. Ahogy Miklós a melleihez ért, egy hangosabb nyögés hagyta el Lilla ajkait, majd ezt apróbb nyögések követték. Lassan a bugyi is lekerült a lányról így mindketten meztelenül feküdtek egymás mellett a szivacson.
– Hogy mondtad? Varázslatos? – suttogta a lány két lélegzetvétel között. Miklós már nem állt meg, megállíthatatlanul tört előre. Mikor a lány bal mellét már körbejárta, száját a mutatóujja váltotta fel és nyelvével áttért a jobb mellére. Ez alatt jobb keze már a legkisebb kőrt is leróva keményen csúszott végig a lány csiklóján. Miklós keze nedves lett, érezte, hogy jó úton járt, egyre gyorsított és érezte, hogy a terep, szinte már teljesen kész volt. Fentebb csúszott a lányon, újra visszatért az állkapcsához, miközben péniszével puhán simogatta a lány csiklóját. Fel, majd le, ugyanúgy, mint előbb a kezével. Karjait kissé behajlította és ráhajolt a lányra, érezte, hogy melleik összeérnek. Lilla lehunyta a szemét, hiszen jobb szereti így élvezni a partnere ténykedését. Apró nyögések hagyták el a száját, és végre megérezte a férfi kezét a csiklójánál. Egy hangosabb nyögés hagyta el a száját, és magához húzta a férfi fejét. Egy csókot lehelt az ajkaira, majd végül egy követelőző, heves csókot adott a férfinak. Mikor ajkaik elváltak a lány heves lélegezettel szólalt meg:
– Kérlek! Akarlak! – suttogta, és szinte belecsúszott a férfi péniszébe. Miklós nem totojázott, bár nem tolta be tövig, csak óvatosan.
A lány még zsenge, érezte, hogy nem jó pózt vett fel. Még jobban a lány testébe bújt, így könnyebben tört előre benne. Egy utolsó csókot lehelt a lány fülébe, majd teljesen a mozgásra koncentrált. Rögtön közepes tempóban kezdte, mert már érezte, hogy közel a csúcs. Határozott mozdulatokkal tört előre és vonult vissza. Minden alkalommal, mikor előrekúszott, a lány nagyot nyögött, egyre nagyobbakat. Feje mellé hajtotta a felét és egyre jobban gyorsított. Lilla örömmel nyögött fel mikor érezte, hogy a férfi belé hatolt. A hatalmas pénisz feszítette a lányt, de egyre jobban élvezte. A férfi, mintha tudta volna, mit szeretne, egyből gyorsított majd közelebb hajolt hozzá. Lilla átkarolta a férfi nyakát és Miklós érezhette a 1fülénél a lány heves lélegzetvételeit és nyögéseit. A gyorsítás elérte a célját, hiszen a leányzó pár nyomás után egy halkat sikított, a teste megfeszült és Miklós is érezhette, hogy Lilla eljutott a csúcsra, és egy kirobbanó orgazmust élt át. Ugyanebben a pillanatban Miklós teste is megfeszült, tolt még egy párat a lányon, pénisze teljesen megmerevenedett és ő is eljutott a csúcsra. Szinte összerogyott, de vigyázott a lányra. Lassan kihúzta lucskos péniszét a lányból és melléfeküdt, miközben gyengéden végigsimította a lány testét. Mikor Miklós a lány mellé feküdt, Lilla szorosan hozzábújt és egy apró csókot lehelt a férfi ajkaira és végigsimított a férfi mellkasán.
– Köszönöm. Csodálatos volt… – suttogta a lány, majd a férfihez simul és hagyta, hogy Miklós simogassa. Pá perc múlva a lány szuszogva elaludt és Miklós is követte példáját.
[Történetek]