Sietve ir\u00e1nyt vettem a campus fel\u00e9, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges v\u00e1rakoz\u00e1ssal. Szerencs\u00e9m volt. Kiv\u00e9telesen nem botlottam sehol sem dug\u00f3ba – ami valljuk meg, ezekben az \u00f3r\u00e1kban ritka m\u00e1zli.
\nNo, l\u00e9nyeg, hogy id\u0151ben \u00e9rkeztem. Rep\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1s karjaiba s egy kiad\u00f3s cs\u00f3k ut\u00e1n feltettem az est „legfontosabb” k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t: olasz, valamelyik \u00e1zsiai, esetleg m\u00e1s…? (Miel\u0151tt valakinek k\u00e9telye t\u00e1mad, \u00e9tterem t\u00edpusokat soroltam, mert ma est\u00e9re – sajnos\/h\u00e1la Istennek(?) – nem volt egyetlen megh\u00edv\u00e1sunk sem, viszont a vacsora k\u00e9sz\u00edt\u00e9s felt\u00e9telei sem voltak meg otthon.)
\n– Vigy\u00e9l valami csendes, kellemes helyre, ahol rem\u00e9lhet\u0151leg nem futunk \u00f6ssze ismer\u0151s\u00f6kkel.
\n– OK. Tudok egy kedves kis pizz\u00e9ri\u00e1t – ne ijedj meg, lehet ott m\u00e1st is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, m\u00e1r eg\u00e9szen j\u00f3l \u00f6sszebar\u00e1tkoztam. K\u00e9pzeld egy jav\u00edthatatlan eur\u00f3pai ebben a nagy amerikai zsong\u00e1sban, \u00edgy azt\u00e1n gyorsan „egym\u00e1sra tal\u00e1ltunk”.
\n– Nekem j\u00f3, de akkor menj\u00fcnk, mert m\u00e1r sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l!
\nElindultunk a part fel\u00e9, ahol Luigi m\u0171int\u00e9zete tal\u00e1lhat\u00f3. Alig indult meg az aut\u00f3 \u00e9s egyszerre kezdt\u00fck mondani: K\u00e9pzeld… j\u00f3 akkor kezdd te… nem mondd te el\u0151sz\u00f6r… v\u00e1gtunk egym\u00e1s szav\u00e1ba.
\n– Na j\u00f3, akkor mondom. K\u00e9pzeld, m\u00e1r is van egy k\u00e9retlen, \u00faj interj\u00fa alanyod.
\n– Kicsoda?
\n– Nem fogod elhinni, Conny a titk\u00e1rn\u0151m. – \u00e9s sz\u00e9pen, sorj\u00e1ban elmes\u00e9ltem, a d\u00e9lut\u00e1n hallott t\u00f6rt\u00e9netet.
\n– No, te is meg fogsz lep\u0151dni (vagy lehet, hogy nem annyira) az \u00f6nkorm\u00e1nyzat eln\u00f6ke is „gy\u00f3nt” nekem. \u00c1ldom az eszemet, ami\u00e9rt n\u00e1lam volt a diktafon \u00e9s \u00edgy r\u00f6gz\u00edteni tudtam a besz\u00e9lget\u00e9st. \u00dagy l\u00e1tszik, j\u00f3nagy k\u00f6vet siker\u00fclt a v\u00edzbe haj\u00edtanunk. No de nem besz\u00e9lek most r\u00f3la, hisz’ lesz alkalmad meghallgatni az eg\u00e9szet. De, ha k\u00e9rhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. V\u00e9gre l\u00e1tni is szeretn\u00e9k valamit a v\u00e1rosb\u00f3l \u00e9s \u00e9lvezni, hogy csak kettesben vagyunk. <\/p>\n
Alig, hogy bel\u00e9pt\u00fcnk, Luigi felpattant az asztal mell\u0151l, ahol \u00fclt \u00e9s hamis\u00edthatatlan d\u00e9l olasz st\u00edlusban sietett el\u00e9nk.
\n– Buon giorno!!! Ciao mi amigo… ezer esztendeje \u00e9s egy napja, hogy nem l\u00e1ttalak… \u00f3! \u00c9s a bella signorina!!! Na meg vagyunk s\u00e9rtve, ami\u00e9rt m\u00e1shova j\u00e1rsz vele… ilyen sz\u00e9ps\u00e9get eldugni Luigi el\u0151l!!! – \u00e9s mondta, mondta, h\u00e1t bel\u00e9 kellett fojtanom a sz\u00f3t.
\n– Nyugi bar\u00e1tom, nyugi, m\u00e9g csak p\u00e1r napja van itt Amerik\u00e1ban \u00e9s bizony az \u00f3ta, ez az els\u0151 szabad est\u00e9nk. L\u00e1thatod azonnal ide hoztam. – Am\u00fagy hadd mutassalak be egym\u00e1snak: \u0150 Luigi – \u0151 pedig a „kish\u00fagom”. De ha s\u00fcrg\u0151sen nem \u00fclhet\u00fcnk le valamit enni, akkor a saj\u00e1t halottaidnak kell tekintened benn\u00fcnket!
\n– Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a bar\u00e1taimnak – kiab\u00e1lt hadon\u00e1szva a pinc\u00e9rfi\u00fa fel\u00e9.
\n– OK, OK boss! M\u00e1r megter\u00edtettem signore Stefano kedvenc asztal\u00e1t.
\n– Kezdetnek egy j\u00f3 kis minestrone – istenem, de \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy itt van… szem\u00e9lyesen k\u00e9sz\u00edtem a pizz\u00e1t… signorina is ugyanazt? … gyakran kell idej\u00f6nni… k\u00e9rdezd Stefan\u00f3t! … megmondja… Luigi a legjobb az eg\u00e9sz partvid\u00e9ken… j\u00f3, j\u00f3 megyek, miel\u0151tt bella signorina \u00e9hen hal – azzal elt\u0171nt a konyha ir\u00e1ny\u00e1ban.
\nHugi megk\u00f6v\u00fclten \u00e1llt. Nem csod\u00e1lom, ti. olasz bar\u00e1tom m\u00e9g sz\u00e1momra is „maradand\u00f3t alkotott” hatalmas lelkesed\u00e9s\u00e9vel.
\n– No, gyere, menj\u00fcnk az asztalhoz, mert Benito m\u00e1r t\u00e1lalja a levest.
\n– Sz\u00f3rj bele b\u0151s\u00e9gesen parmez\u00e1nt, \u00fagy igaz\u00e1n finom – tan\u00e1csoltam \u00e9s magam is lelkesen nekil\u00e1ttam az ev\u00e9snek.
\nMire kiv\u00e9gezt\u00fck a levest, Luigi m\u00e1r hozta is, a kocsiker\u00e9k m\u00e9ret\u0171 pizz\u00e1nkat s mell\u00e9 huginak egy kis poh\u00e1r limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan „grappa di papramorg\u00f3t” – ahogy tr\u00e9f\u00e1san ezt az olasz t\u00f6rk\u00f6lyt h\u00edvom – mert, hogy ez kell az em\u00e9szt\u00e9shez – szokta volt mondani e h\u00e1z ura.
\n– No, akkor az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcnkre \u00e9s a bar\u00e1ts\u00e1gra – var\u00e1zsolt el\u0151 valahonnan egy poh\u00e1r italt mag\u00e1nak is Lu. – N\u00e1polyban otthon ez \u00edgy szok\u00e1s – mondta magyar\u00e1zatk\u00e9nt huginak, am\u00edg koccintottunk. – L\u00e1ssatok neki. Mert \u00e9n „nem rendezek temet\u00e9st”! – azzal tapintatosan magunkra hagyott benn\u00fcnket.
\n– Arany pofa ez az olasz fi\u00fa – mosolygott hugi s a pizz\u00e1ba harapott – h\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa ez nagyon finom – lelkesedett. – azut\u00e1n m\u00e1r sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl ett\u00fcnk, am\u00edg az utols\u00f3 falat is el nem fogyott.
\n– Isteni ez a hely. Eg\u00e9szen otthon \u00e9rzem magam. Mintha a Da Valliban lenn\u00e9nk, olyan a hangulata – csak itt m\u00e9g… itt van hozz\u00e1 a tenger.
\n– Igen \u00e9s milyen j\u00f3l al\u00e1festi a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igaz\u00e1n \u00e9rti a dolg\u00e1t. – v\u00e9gsz\u00f3ra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csod\u00e1lattal k\u00e9rdezte h\u00fagomat:
\n– Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 signorina mindennel el\u00e9gedett volt? Stefano nem vallott sz\u00e9gyent velem? \u00dagy-e m\u00e1skor is lehet szerencs\u00e9m l\u00e1tni?! – Tudni kell r\u00f3la, hogy t\u00f6k\u00e9letesen besz\u00e9li az angolt (amerikait), de tudatosan haszn\u00e1lt n\u00e9mi akcentust \u00e9s kevert olasz kifejez\u00e9seket illetve sz\u00f3rendet a sz\u00f6veg\u00e9be, mert \u00fagy gondolta \u00edgy \u00e9rdekesebb a helyi vend\u00e9geknek.
\n– Hozhatok valamit enni-inni…?
\n– K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck Lui, minden t\u00f6k\u00e9letes volt, de musz\u00e1j menn\u00fcnk, mert a h\u00fagom m\u00e1r nagyon f\u00e1radt. \u00cdg\u00e9rem, r\u00f6videsen \u00fajra tal\u00e1lkozunk. <\/p>\n
Meg\u00f6lelgett\u00fck egym\u00e1st Luigival \u00e9s elindultunk a part fel\u00e9, kicsit m\u00e9g kiszell\u0151ztetni a fej\u00fcnket.
\nHosszasan s\u00e9t\u00e1ltunk a f\u00f6venyen, egym\u00e1st \u00e1t\u00f6lelve s gondolataink messze-t\u00e1vol, a hazai t\u00e1jakra sz\u00e1lltak, ahol boldogs\u00e1gunk gy\u00f6kerei vannak.
\n– Szabads\u00e1gra hazamegy\u00fcnk \u00fagy-e? – k\u00e9rdezet t\u00fcnd\u00e9rem s csak egy n\u00e9ma fejb\u00f3lint\u00e1ssal v\u00e1laszoltam.
\nBeesteledett. Be\u00fclt\u00fcnk a kocsiba \u00e9s hazahajtottam. Az este hangulata t\u00f6retlen\u00fcl folytat\u00f3dott \u00e9s egy igaz\u00e1n b\u00e1rsonyosan l\u00e1gy szeretkez\u00e9ssel, ringattuk \u00e1lomba magunkat.
\nM\u00e1snap reggel.
\nHuginak otthoni munk\u00e1ja akadt – eg\u00e9sz nap gy\u00f6t\u00f6rni akarta laptopot (vagy ink\u00e1bb a laptoppal mag\u00e1t) – el kellett k\u00e9sz\u00edtenie a spec-koll. tematik\u00e1j\u00e1t \u00e9s s\u00fcrgette az id\u0151, mert nyak\u00e1n volt a tan\u00e9v kezdete. K\u00e9t nagy puszival k\u00f6sz\u00f6ntem el t\u0151le \u00e9s siettem be a munkahelyemre. A nap szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elrep\u00fclt. Meghozt\u00e1k, a h\u00fagom sz\u00e1m\u00e1ra megrendelt mobil telefont, s Conny a kezembe adott egy slusszkulcsot \u00e9s a hozz\u00e1tartoz\u00f3 forgalmi enged\u00e9lyt. Meglepett arcomra n\u00e9zve elnevette mag\u00e1t.
\n– Azt mondtad, hogy a h\u00fagodnak otthon Suzukija van, gondoltam el\u00e9g lesz neki a helyi viszonyokkal \u00e9s a forgalommal megbirk\u00f3znia – legal\u00e1bb a kocsi legyen ismer\u0151s. Lent \u00e1ll a gar\u00e1zsban egy feh\u00e9r SX-4, igaz\u00e1n j\u00f3 felt\u00e9telekkel tudtam megszerezni nektek.
\n– Conny te egy kincs vagy – s\u00f3hajtottam.
\n– No, majd a b\u00e9remel\u00e9skor is jusson eszedbe, hogy mekkora kincs vagyok – affekt\u00e1lta m\u0171cs\u00e1b-mosollyal. – A tr\u00e9f\u00e1t f\u00e9lret\u00e9ve, a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n „bej\u00e1rathatn\u00e1tok” az aut\u00f3t \u00e9s megl\u00e1togathatn\u00e1tok benn\u00fcnket Jasonn\u00e1l. Vele m\u00e1r megbesz\u00e9ltem a lehet\u0151s\u00e9get \u00e9s nagyon \u00f6r\u00fclne nektek. Szuper strand van n\u00e1lunk \u00e9s az id\u0151 is \u00e9pp’ arra val\u00f3.
\n– Nincs ellenemre az \u00f6tlet, de az\u00e9rt hugival meg kell besz\u00e9lnem.
\n– OK. A megh\u00edv\u00e1s \u00e1ll, ha esetleg most nem, akkor a j\u00f6v\u0151 h\u00e9tre is. <\/p>\n
H\u00e1tra volt m\u00e9g h\u00fagom bemutatkoz\u00e1sa a f\u0151n\u00f6k\u00f6mn\u00e9l holnap – gondoltam, arra tartom meglepinek az \u00faj aut\u00f3j\u00e1t is.
\nElk\u00f6sz\u00f6ntem Conny-t\u00f3l \u00e9s sietve haza indultam.
\nBel\u00e9pve az ajt\u00f3n, r\u00e9gen nem \u00e9rzett illatok fogadtak. Az asztal megter\u00edtve, a t\u0171zhelyen igazi lecs\u00f3 g\u0151z\u00f6lg\u00f6tt – tudni kell r\u00f3lam, hogy a lecs\u00f3 olyan kedvencem, amit a h\u00e9t minden napj\u00e1n k\u00e9pes lenn\u00e9k megenni.
\n– Vesz\u00e9lyt szimatolok – somolyogtam – engem itt csupa var\u00e1zsl\u00f3n\u0151 vesz k\u00f6r\u00fcl.
\n– Na, te csak tartsd magad t\u00e1vol minden m\u00e1s var\u00e1zsl\u00f3n\u0151t\u0151l – fenyegetett hugi.
\n– Te csak ne izgasd magad! Tudod, hogy els\u0151bbs\u00e9gi opci\u00f3d van rajtam – vigyorogtam – csak azt \u00e1ruld el, hogy’ tudtad megszerezni az alapanyagokat?
\n– Te mondtad, hogy var\u00e1zsl\u00f3 vagyok, de az\u00e9rt el\u00e1rulom neked, Henny-nek oroszl\u00e1nr\u00e9sze volt benne. Megk\u00edn\u00e1ltam \u0151ket is. Meg akarja tanulni az elk\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9t – de \u00fclj\u00fcnk v\u00e9gre asztalhoz – \u00e9s m\u00e9g egy puszit sem kaptam – mondta duzzogva.
\nP\u00f3toltam gyorsan a hi\u00e1nyoss\u00e1got, kamatot is tettem r\u00e1 – nehogy m\u00e1r sz\u00f3 \u00e9rje a h\u00e1z elej\u00e9t – s j\u00f3\u00edz\u0171en megvacsor\u00e1ztunk. Budweiser k\u00eds\u00e9rte a mennyei \u00e9tket.
\n– K\u00e9rsz m\u00e9g egyet?
\n– Igen, most j\u00f3l esne.
\n– No, akkor vonulj be a nappaliba, mindj\u00e1rt hozom.
\nLe\u00fcltem a kanap\u00e9ra \u00e9s kedvesem m\u00e1r ott is termett a s\u00f6rrel \u00e9s egy kellemes illat\u00fa szivarral.
\n– \u00dcnnepl\u00fcnk – k\u00e9rdeztem – tudni illik sem \u00f6, sem \u00e9n nem doh\u00e1nyzunk, kiv\u00e9ve a k\u00fcl\u00f6nlegesnek min\u0151s\u00fcl\u0151 alkalmakat, amikor elsz\u00edvok egy-egy igaz\u00e1n j\u00f3 szivart. (Hugi is szereti az illat\u00e1t.)
\n– Persze! Itt vagy velem! – nevetett
\n– Akkor tal\u00e1n menj\u00fcnk ki az erk\u00e9lyre, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 az este.
\n– Hogy’ telt a napod kedves? – k\u00f6zben magamhoz \u00f6leltem.
\n– \u00d3, sokat haladtam \u00e9s tal\u00e1n a h\u00e9ten k\u00e9sz is leszek vele – s\u00f3hajtott el\u00e9gedetten.
\n– Conny megh\u00edvott benn\u00fcnket v\u00edkendre, van kedved…?
\n– Ha gondolod, mehet\u00fcnk… b\u00e1r \u00e9n j\u00f3l \u00e9rzem magam \u00edgy is – b\u00fajt m\u00e9g jobban hozz\u00e1m.
\n– Olyan kedvesen h\u00edvott \u00e9s j\u00f3 lesz az a kis tengerparti napf\u00fcrd\u0151 is.
\n– Tegnap nem fejezted be, amit a di\u00e1keln\u00f6kr\u0151l kezdt\u00e9l mes\u00e9lni, most van id\u0151 – k\u00e9s\u0151bb meg ink\u00e1bb m\u00e1ssal foglalkozn\u00e9k.
\n– Ok, akkor hozom a diktafont, hallgasd meg eredetiben. Hozzak m\u00e9g egy s\u00f6rt?
\n– Az j\u00f3l esne – szomjazik a lecs\u00f3.
\nMegkaptam a s\u00f6r\u00f6csk\u00e9met, mell\u00e9m b\u00fajt a vil\u00e1g legszexibb asszonya, de sz\u00e9p az \u00e9let!
\nHugi bekapcsolta a diktafont: kellemes n\u0151i hang sz\u00f3lalt meg az este csendj\u00e9ben.
\nAp\u00e1m a…-i (egy k\u00f6z\u00e9p-nyugati kisv\u00e1ros) baptista k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g vezet\u0151 lelk\u00e9sze \u00e9s anyu is lelk\u00e9sz, r\u00e1ad\u00e1sul megsz\u00e1llott misszion\u00e1rius – t\u00f6bbet van Afrik\u00e1ban meg D\u00e9l Amerik\u00e1ban, mint itthon. \u00c9n nem akartam soha lelk\u00e9sz lenni (\u00e9s a b\u00e1ty\u00e1m is ink\u00e1bb hivat\u00e1sos katona lett a haditenger\u00e9szetn\u00e9l, ja, apu is tenger\u00e9szgyalogos volt, miel\u0151tt lelk\u00e9ssz\u00e9 lett volna). Szociol\u00f3gi\u00e1t tanulok s m\u00e1r jelentkeztem is a spec-kollra, amit meghirdett\u00e9l. Gondoltam, miut\u00e1n t\u00falest\u00fcnk a hivatalos r\u00e9szen \u00e9s n\u00e9gyszemk\u00f6zt maradtunk, elmes\u00e9ln\u00e9m neked, hogy mi\u00e9rt akarok \u00e9n is r\u00e9szt venni ezen a kurzuson.
\nHugi itt meg\u00e1ll\u00edtotta a lej\u00e1tsz\u00e1st.
\n– Csak, hogy plasztikusabb legyen sz\u00e1modra a k\u00e9p: Ann egy izzig-v\u00e9rig amerikai di\u00e1kl\u00e1ny. Csinos, filigr\u00e1n, atl\u00e9tikusan kidolgozott test \u00e9s hossz\u00fa sz\u0151ke haj, olyan kisug\u00e1rz\u00e1ssal, hogy a f\u0171sz\u00e1lak is felmerevednek, amerre j\u00e1r. No, akkor folytassuk a felv\u00e9telt!
\nIgaz\u00e1b\u00f3l \u00fagy k\u00e9sz\u00fcltem az \u00e9retts\u00e9gire, hogy nem sokat tudtam a vil\u00e1gr\u00f3l – kiv\u00e9ve a k\u00f6zvetlen k\u00f6rnyezetemet, az iskol\u00e1t, a kisv\u00e1rost, no meg ami, a tanulm\u00e1nyaimban el\u0151fordult. Fi\u00fa kapcsolataim nem voltak k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben m\u00e9lyek – nem mintha a hormon\u00e1lis fejl\u0151d\u00e9s nem \u00e9bresztett volna mindenf\u00e9le k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1got bennem, de a kem\u00e9nyen konzervat\u00edv nevel\u00e9s, meg a sz\u00fcl\u0151i fel\u00fcgyelet, egy k\u00e9t, titokban elcsattant cs\u00f3kon \u00e9s simogat\u00e1son t\u00fal, egy\u00e9b tapasztalatokhoz nem vezetett. \u00c9jszakai \u00e1gy-mag\u00e1nyomban, persze megtal\u00e1ltam a m\u00f3dj\u00e1t testem d\u00e9delget\u00e9s\u00e9nek, de az ezekhez az esem\u00e9nyekhez tartoz\u00f3 erotikus fant\u00e1zi\u00e1k f\u00e9rfija, nem valami idegen, hanem a saj\u00e1t ap\u00e1m volt. Megjegyzem, hogy a bar\u00e1tn\u0151im, szinte kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl, hasonl\u00f3 \u00e1lmokat d\u00e9delgettek – nem minden ok n\u00e9lk\u00fcl. Apu hangs\u00falyozottan f\u00e9rfias megjelen\u00e9se mellett – sz\u00e9les v\u00e1ll, izmos kisportolt test, k\u00f6zel k\u00e9t m\u00e9teres magass\u00e1g – m\u0171velt, udvarias, sz\u00f3val kimondottan vonz\u00f3 \u00e9s kellemes egy\u00e9nis\u00e9g. (Igaz, egy pofon-v\u00e1lt\u00e1sba senki sem sz\u00edvesen keveredne vele.)
\nSz\u00edvesen t\u00f6lt\u00f6tte velem az idej\u00e9t \u00e9s \u00e9n is igazi n\u0151nek \u00e9reztem magam a t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban, amit term\u00e9szetesen fokozott, hogy \u0151 volt minden bar\u00e1tn\u0151m \u00e1lma.
\nApu gondoskodott r\u00f3la, hogy mindig, csinosan, \u00e1poltan j\u00e1rjak. Kellemesen \u00e9reztette velem, hogy \u00e9n milyen k\u00fcl\u00f6nleges vagyok a sz\u00e1m\u00e1ra. Bevallom, f\u00fclig szerelmes voltam bel\u00e9 tizen\u00f6t \u00e9ves korom \u00f3ta. Azok a ritka id\u0151k, amikor anyu egy\u00e1ltal\u00e1n otthon volt, hat\u00e1rozott f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9get gener\u00e1ltak, az elm\u00e9mben. K\u00ednban \u00e9s izgalomban \u00e9ltem, mikor hallottam szeretkez\u00e9s\u00fck hangjait. Amikor pedig siker\u00fclt kilesnem \u0151ket, azon az \u00e9jszak\u00e1n el\u00e1ztattam magam alatt a leped\u0151t. Sz\u00e1mtalan orgazmusba gy\u00f6t\u00f6rtem magam, m\u00edg forr\u00f3 fant\u00e1zi\u00e1mban elk\u00e9pzeltem, ahogy kez\u00e9vel felizgult melleim morzsolja, ahogy test\u00e9vel f\u00f6l\u00e9bem magasodik \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, m\u00e9retes fark\u00e1t puncimban eltemeti.
\nAnyu \u00fajabb afrikai \u00fatra indult \u00e9n im\u00e1dott ap\u00e1mmal kettesben maradtam. Apu, tudva, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vemet m\u00e1r t\u0151l\u00fck t\u00e1vol, az egyetemen t\u00f6lt\u00f6m, igyekezett m\u00e9g t\u00f6bb id\u0151t t\u00f6lteni velem, mint ahogy szok\u00e1sos volt. Ez volt \u00e9letem legszebb nyara. Hatalmas strandol\u00e1sok, meghitt vacsor\u00e1k, fantasztikus kir\u00e1ndul\u00e1sok \u00e9s \u00e9jszak\u00e1kba ny\u00fal\u00f3 t\u00e1nc apuval. S k\u00f6zben j\u00e1t\u00e9k, boh\u00f3ckod\u00e1s minden mennyis\u00e9gben, ak\u00e1rcsak kicsi l\u00e1ny koromban, g\u00e1tl\u00e1stalanul, \u00f6nfeledten. Birk\u00f3ztunk, csiklandoztuk egym\u00e1st – soha nem voltunk apuval k\u00f6zelibbek.
\nR\u00e9gebben is mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy apu kenjen be a napolajjal vagy est\u00e9nk\u00e9nt – mivel el\u00e9g sz\u00e1raz a b\u0151r\u00f6m – a test\u00e1pol\u00f3 tejjel. Csak most valahogy, ezt a j\u00f3l megszokott proced\u00far\u00e1t, a kor\u00e1bbiakn\u00e1l csikland\u00f3sabbnak \u00e9reztem s ennek megfelel\u0151en, nagyon is \u00e9lvezetem.
\nKezdtem otthon, kih\u00edv\u00f3bban \u00f6lt\u00f6zni \u00e9s viselkedni apu el\u0151tt – eleinte \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen, azut\u00e1n egyre tudatosabban. \u0150 kellemesen meglep\u0151d\u00f6tt \u00e9s nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy b\u00f3kjaival h\u00edzelegjen hi\u00fas\u00e1gomnak.
\nAhogy harmadik h\u00e9t is eltelt, szinte tapinthat\u00f3 lett k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk a szexu\u00e1lis fesz\u00fclts\u00e9g. S akkor egy lusta szombatreggel kivonultam a f\u00fcrd\u0151b\u0151l, mind\u00f6ssze egy sz\u00e1l t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151be burkol\u00f3zva, kezemben a test\u00e1pol\u00f3s flakonnal, s bel\u00e9ptem a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, ahol apu m\u00e9g f\u00e9l\u00e1lomban lust\u00e1lkodott, legnagyobbr\u00e9szt kitakar\u00f3zva. Borzong\u00e1s futott v\u00e9gig rajtam, az el\u0151ttem fekv\u0151, nagyon is k\u00edv\u00e1natos, f\u00e9rfitest l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l. \u00dct\u00e9sben \u00e1lltam n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercig s hirtelen elhat\u00e1roz\u00e1ssal felpattantam az \u00e1gyra s azzal a mozdulattal r\u00e1\u00fcltem apu combj\u00e1ra.
\n– H\u00e9, apu – sz\u00f3l\u00edtottam.
\n– Mi van kis vir\u00e1gom – \u00fclt fel meglepetten, \u00e9n meg gurultam mell\u00e9 az \u00e1gyon.
\n– Be tudn\u00e1l kenni a test\u00e1pol\u00f3val – k\u00e9rdeztem s k\u00f6zben meglaz\u00edtottam magamon a „csomagol\u00e1st”
\n– Biztosan \u00e9desem – v\u00e1laszolt \u00e9s csak ekkor kezdett igaz\u00e1n mag\u00e1hoz t\u00e9rni az alv\u00e1sb\u00f3l s meglepetten szeml\u00e9lte a mellette fekv\u0151, csaknem meztelen testemet.
\nZavartan, mozdulatlanul \u00e9s sz\u00f3tlanul b\u00e1mult r\u00e1m, mint aki nem hisz a szem\u00e9nek. Gondolom im\u00e1dta a l\u00e1tv\u00e1nyt, mert annyira elmer\u00fclt benne.
\n– F\u00f6ld apu… h\u00e9… f\u00f6ldre apu… ap\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa\u00fa! Te ott… \u00e9bredj! – sz\u00f3longattam.
\n– \u00d3, sorry kincsem, elgondolkoztam.
\n– H\u00e1t apu, nem tudom, mif\u00e9le gondolataid vannak, de m\u00e1r \u00e9rtem, amit az anyu mes\u00e9lt r\u00f3lad, hogy a l\u00e1nyok megolvadtak a tekinteted alatt. A pillant\u00e1soddal el\u00e9rted, hogy elpiruljak.
\n– \u00c9desem, alighanem meg\u0151rj\u00edted majd a fick\u00f3kat az egyetemen – fogta a flakont, egy adagot a kez\u00e9be nyomott, a l\u00e1baimat az \u00f6l\u00e9be vette s kezdte bekenni \u0151ket – isteni ez a l\u00e1tv\u00e1ny -sz\u00f3lalt meg \u00fajra.
\n– \u00d3, apa megint pirulok – mondtam, s kiss\u00e9 remegni kezdett az eg\u00e9sz testem.
\nFolytat\u00f3dott a massz\u00e1zs. Apu kezei m\u00e1r a combt\u00f6vemn\u00e9l j\u00e1rtak s \u00e9reztem nem fog meg\u00e1llni. A v\u00e1dlimon \u00e9reztem az elt\u00e9veszthetetlen kem\u00e9nyed\u00e9st apu \u00f6l\u00e9ben s ett\u0151l libab\u0151r\u00f6s lett a testem. Feln\u00e9ztem s ugyanazt a tekintetet l\u00e1ttam, mint ahogy anyura n\u00e9zett, amikor meglestem \u0151ket szeretkez\u00e9s k\u00f6zben.
\nImm\u00e1r leplezhetetlen\u00fcl reszkettem a v\u00e1gy t\u00fcz\u00e9ben \u00e9s \u00e9reztem apu keze is remegett. L\u00e1bammal pr\u00f3b\u00e1ltam simogatni mereved\u00e9s\u00e9t.
\n– J\u00f3l esik, \u00e9desem? – k\u00e9rdezte halkan.
\n– Igen apu. Csin\u00e1ld minden\u00fctt, mert a napoz\u00e1st\u00f3l nagyon kisz\u00e1radt a b\u0151r\u00f6m – ravaszkodtam – meg j\u00f3 is esik – tettem hozz\u00e1 kuncogva.
\n– Kicsim, soha sem k\u00e9rdeztem eddig… de… ummm… volt\u00e1l m\u00e1r… sz\u00f3val… sz\u0171z vagy m\u00e9g? -dadogott.
\n– Persze apu, hogyan lehettem volna valakivel? Lel\u0151tted volna a szerencs\u00e9tlent, azt is, aki csak a pr\u00f3b\u00e1ig eljut. – kuncogtam, mik\u00f6zben egyre jobban \u00e9lveztem a helyzetet.
\n– J\u00f3l is van l\u00e1nyk\u00e1m (!) – \u00e9s valami \u00e9szveszt\u0151 finoman nyalogatni kezdte a l\u00e1bujjaimat \u00e9s talpamat, k\u00f6zben kezei l\u00e1gyan szond\u00e1zt\u00e1k l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9t.
\nAz izmaim megfesz\u00fcltek s az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek sik\u00edtani a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9gt\u0151l. Gyeng\u00e9den hasra ford\u00edtott \u00e9s a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t v\u00e9gleg elt\u00e1vol\u00edtotta r\u00f3lam. Nem mertem feltekinteni, pedig hossz\u00fa m\u00e1sodpercekig nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi. Jaj, csak abba ne hagyd! – foh\u00e1szkodtam n\u00e9m\u00e1n s v\u00e9gre hallottam, ahogy \u00fajabb adagot pr\u00e9sel a test\u00e1pol\u00f3b\u00f3l, a kez\u00e9be. \u00c9des, \u00e9des apuk\u00e1m, m\u00e9g mindig \u00fcr\u00fcgyet keresel magadnak, hogy meg\u00e9rints? Engedd m\u00e1r el magad \u00e9s tegy\u00e9l boldogg\u00e1 – de nem mertem ezeket hangosan kimondani. F\u00e9ltem, hogy megt\u00f6rik a var\u00e1zs. Azut\u00e1n v\u00e9gre meg\u00e9reztem magamon \u00fajra azokat, a forr\u00f3n v\u00e1gyott kezeket. Finoman d\u00f6rzs\u00f6lte b\u0151r\u00f6mbe a hidrat\u00e1l\u00f3t. Indult a v\u00e1llamon. V\u00e9gigfutott a lapock\u00e1kon, a gerincem ment\u00e9n – meg kell mondjam, nem csak a keze futkosott, a gerincemen akkor – – s hosszasan id\u0151z\u00f6tt fenekem kem\u00e9ny halmain. Fokozni v\u00e1gytam az \u00e9rint\u00e9s erej\u00e9t, s a seggemet, egy hat\u00e1rozott mozdulattal, a tenyer\u00e9be nyomtam. Ekkor megint megford\u00edtott. M\u00e9g mindig csukott szemmel adtam \u00e1t magam a k\u00e9nyeztet\u00e9snek. El\u0151sz\u00f6r kiker\u00fclte a k\u00e9t izgatott halmot \u00e9s hasam alj\u00e1n is meg\u00e1llt, k\u00f6zvetlen\u00fcl a szem\u00e9remdombom el\u0151tt. Megijedtem, hogy nem fogja folytatni, \u00e1m a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban \u00e9reztem tenyer\u00e9t, el\u0151bb az egyik, azut\u00e1n a m\u00e1sik mellemre simulni. Amint massz\u00edrozni kezdte \u0151ket, a testem l\u00e1ngba borult s \u00e9reztem nedveimet a combomra folyni. Tudtam, ha most abbahagyja, h\u00e1t \u00e9n meger\u0151szakolom.
\nS akkor meg\u00e9reztem ajkait \u00e9s nyelv\u00e9t, amint kem\u00e9nyre erekt\u00e1lt mellbimb\u00f3imat nyalja, cs\u00f3kolgatja. Testemet fesz\u00edtve igyekeztem mellemb\u0151l min\u00e9l t\u00f6bbet a sz\u00e1j\u00e1ba er\u0151ltetni. Leplezetlen\u00fcl, hangosan ny\u00f6gtem. \u00c9reztem, ahogy lefel\u00e9 indul testemen. R\u00e9snyire nyitottam szememet. L\u00e1ttam, ahogy centir\u0151l, centire halad lefel\u00e9 \u00e9s minden alkalommal m\u00e9lyen mag\u00e1ba sz\u00edvja testem illat\u00e1t, miel\u0151tt a k\u00f6vetkez\u0151 cs\u00f3kocsk\u00e1t elhelyezi rajtam. No, ez a l\u00e1tv\u00e1ny v\u00e9gk\u00e9pp’ az \u0151r\u00fcletbe kergetett. Meg\u00e9reztem v\u00e9gre a l\u00e9legzet\u00e9t izgatott puncim f\u00f6l\u00f6tt. Nehogy k\u00e9ts\u00e9gei t\u00e1madjanak, sz\u00e9lesre t\u00e1rtam combjaimat. Megint hosszasan szimatolt, ahelyett, hogy hat\u00e1rozottan cselekedett volna – gondoltam – nem tudv\u00e1n, hogy ez mind igaz\u00e1b\u00f3l \u00f6r\u00f6mem fokoz\u00e1s\u00e1t szolg\u00e1lta.
\n\u00c9s akkor finoman belecs\u00f3kolt – egy \u00e1ram\u00fct\u00e9s! Ahogy \u00fajra meg\u00e9rintett, a cs\u00edp\u0151m automatikus t\u00e1ncba kezdett. Istenem, szab\u00e1lyosan felfalta a puncim. Csavartam a testem, alig tudott helyben tartani. Nyelve a csikl\u00f3mon legelt s \u00e9s az ujj\u00e1t megpr\u00f3b\u00e1lta bel\u00e9m s\u00fcllyeszteni. Meglep\u0151 \u00e9rz\u00e9s volt \u00e9s kicsit felszisszentem. \u00c9reztem, hogy azonnal meg\u00e1ll. Kinyitottam a szemeimet \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n n\u00e9ztem r\u00e1: Ne, ne \u00e1llj meg k\u00e9rlek, folytasd \u00e9s val\u00f3s\u00edtsd meg a legmer\u00e9szebb \u00e9s leg\u00e9desebb \u00e1lmom! – ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gtem.
\nF\u00f6l\u00e9m hajolt s cs\u00f3kolni kezdett, azt \u00e9reztem, hogy ezt m\u00e1r nem lehet fokozni… pedig…! Apu \u00e9s \u00e9n, mint a k\u00fasz\u00f3n\u00f6v\u00e9nyek, \u00fagy fon\u00f3dtunk \u00f6ssze. Minden pillanatot \u00e9lveztem \u00e9s minden \u00fajabb \u00e9rint\u00e9s, \u00fajabb gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g forr\u00e1sa volt nekem. Ahogy mag\u00e1ra ford\u00edtott, az ujjaim r\u00e1bukkanta izmos mellkas\u00e1ra – r\u00e1j\u00f6ttem eddig mennyire passz\u00edv r\u00e9sztvev\u0151je voltam \u00e1lmaim megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1nak. Ez valami olyan \u00e9rz\u00e9s volt, mint im\u00e1dni egy g\u00f6r\u00f6g istent, aki mindig t\u00e1vol volt s most hirtelen t\u00e1rgyiasult k\u00f6zels\u00e9gben, egyszer csak k\u00e9zzelfoghat\u00f3v\u00e1, s\u0151t k\u00e9zzel megfoghat\u00f3v\u00e1, sz\u00e1jjal meg\u00edzlelhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lik. V\u00e9gig k\u00f3stoltam teh\u00e1t, nagy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ggel az \u00e9n csod\u00e1latos g\u00f6r\u00f6g istenemet. \u00dagy t\u0171nt igencsak emberi reakci\u00f3kat siker\u00fclt bel\u0151le kiv\u00e1ltanom. \u00c9reztem, hogy a boxer als\u00f3, amit viselt, m\u00e1r nagyon is sz\u0171k rajta, ez\u00e9rt azt\u00e1n megszabad\u00edtottam t\u0151le.
\nT\u00e1gra ny\u00edlt szemmel csod\u00e1ltam, kem\u00e9nyen mered\u0151, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 f\u00fctyk\u00f6s\u00e9t. \u00dagy \u00e9reztem magam, mint egy falloszim\u00e1d\u00f3 szekta f\u0151papn\u0151je, ahogy el\u0151sz\u00f6r hozz\u00e1\u00e9rtem \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen simogatni kezdtem.
\n– Megk\u00f3stolhatlak \u00e9n is? – k\u00e9rdeztem szinte f\u00e9lve aput.
\n– …egy mosolyt \u00e9s j\u00f3v\u00e1hagy\u00f3 szemhuny\u00e1st kaptam v\u00e1laszul.
\nKidugtam a nyelvem \u00e9s el\u0151sz\u00f6r a fejen megjelen\u0151 folyad\u00e9kot k\u00f3stoltam meg \u00f3vatosan. Ez szokatlan, de kellemes \u00edz, \u00e1llap\u00edtottam meg magamban \u00e9s folytattam a felfedez\u00e9st. Sz\u00e1mba vettem \u00e9s sz\u00edvogatni kezdtem. \u00c9reztem apu teste megr\u00e1ndul. M\u00e9g szopogattam egy kicsit, de apu gyeng\u00e9den mag\u00e1hoz vont \u00e9s a h\u00e1tamra ford\u00edtott. Sz\u00e9tt\u00e1rt combjaim k\u00f6z\u00e9 ereszkedett s cs\u00f3kkal z\u00e1rta le a sz\u00e1mat. Meg\u00e9reztem, hogy f\u00fctyk\u00f6se fej\u00e9t sz\u0171z puncim bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. K\u00e9rd\u0151n a szemembe n\u00e9zett. Tenyeremet fenek\u00e9re szor\u00edtva h\u00faztam magam fel\u00e9, jelezve: K\u00e9szen \u00e1llok, akarom, gyere m\u00e1r, mert meg\u0151r\u00fcl\u00f6k \u00e9rted!
\nNagyon \u00f3vatosan, lassan meg-meg\u00e1llva ker\u00fclt beljebb \u00e9s beljebb, am\u00edg meg nem \u00e9rezte az akad\u00e1lyt, ami az a l\u00e1nyt a n\u0151t\u0151l elv\u00e1lasztja. Akkor megint j\u00f6tt az a k\u00e9rd\u0151 tekintet, de nekem m\u00e1r akkor ak\u00e1r kezem, l\u00e1bam lev\u00e1ghatt\u00e1k volna, s ha keresztbe has\u00edt, az sem \u00e9rdekelt csak j\u00f6jj\u00f6n m\u00e1r, mert el\u00e9gek – h\u00faztam h\u00e1t magamba \u00e9s cs\u00edp\u0151mmel toltam volna magam r\u00e1.
\n\u00c9s v\u00e9gre j\u00f6tt. Hat\u00e1rozott mozdulattal t\u00f6rt utat bennem. Er\u0151s v\u00e1ll\u00e1ba haraptam s k\u00f6rmeimet m\u00e9lyesztettem h\u00e1ta izmaiba, ahogy r\u00e1m t\u00f6rt a f\u00e1jdalom \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r elmondhatatlan kever\u00e9ke. N\u0151 vagyok! Ujjongott fel bennem egy bels\u0151 hang \u00e9s szor\u00edtottam aput, mint ha az \u00e9letem f\u00fcgg\u00f6tt volna t\u0151le. A l\u00e9legzetem is elakadt s csak egy kis ny\u00f6g\u00e9s szakadt fel bel\u0151lem. Sz\u00e1mban meg\u00e9reztem a v\u00e9r \u00edz\u00e9t. Igaz\u00e1n v\u00e1rtam erre a f\u00e1jdalomra. S\u0151t sokkal nagyobb f\u00e1jdalomra v\u00e1rtam s helyette gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szeretet \u00e9rz\u00e9se vir\u00e1gzott ki bennem. Apu csak \u00f6lelt \u00e9s \u00f6lelt, mozdulatlan. Szem\u00e9vel, kez\u00e9vel, cs\u00f3kjaival bec\u00e9zgetett. Tal\u00e1n az anyam\u00e9hben \u00e9rezhettem ilyen meleget \u00e9s biztons\u00e1got, mint akkor, ott a karjaiba z\u00e1rva. Ez volt mindeddig, az \u00e9letem legszebb pillanata.
\nMegcs\u00f3kolt. Nyelveink belekezdtek egy bonyolult, \u0151si hedonisztikus t\u00e1ncba. Testemben \u00fajra vill\u00e1mok cik\u00e1ztak \u00e9s \u00e1gy\u00e9kom \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen nyomtam, d\u00f6rzs\u00f6ltem a bennem elmer\u00fclt fallosz t\u00f6v\u00e9hez.
\n– \u00d3, baba! Annyira sz\u00e9p vagy \u00e9s \u00e9n annyira szeretlek – suttogta apu \u00e9s finoman mozogni kezdett bennem. Beind\u00edtott egy lass\u00fa, egyenletes temp\u00f3t, ami \u00e9reztem r\u00f6videsen a mennyekbe rep\u00edt engem.
\nTudod, maszti k\u00f6zben eljutottam \u00e9n az orgazmushoz, sok esetben, egym\u00e1s ut\u00e1n t\u00f6bbh\u00f6z is, de ez egy eg\u00e9szen m\u00e1s \u00e9rz\u00e9s volt. Testem, j\u00f3szerint \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l, r\u00e1tal\u00e1lt a ritmusra, mely a legteljesebb harm\u00f3ni\u00e1ban hajtott benn\u00fcnket a gy\u00f6ny\u00f6r hull\u00e1main.
\nSzeretkez\u00e9s k\u00f6zben, apu kezei, izgat\u00f3an bebarangolt\u00e1k be mellem, derekam, seggem minden porcik\u00e1j\u00e1t. Volt, hogy \u00fagy \u00e9reztem a karjaiban lebegek – egy\u00e9bk\u00e9nt is lebegtem a gy\u00f6ny\u00f6r hull\u00e1main.
\nSzerettem volna sz\u00f3lni hozz\u00e1. Elmondani az \u00e9rz\u00e9seimet, verb\u00e1lisan is megosztani vele az \u00e1t\u00e9lt csod\u00e1t, de nem voltam k\u00e9pes \u00e9rtelmes szavakat mondani csak torz\u00f3ban maradt sz\u00f3foszl\u00e1ny-ny\u00f6g\u00e9sek hagyt\u00e1k el az ajkamat.
\nNyitottam \u00e9s emeltem volna l\u00e1baimat, hogy m\u00e9g m\u00e9lyebben fogadhassam magamba aput. V\u00e1llaira emelte \u0151ket \u00e9s cs\u00f3kokkal csiklandozva fokozta k\u00e9jemet.
\nL\u00e1bamat v\u00e9g\u00fcl \u00f6sszekulcsoltam derek\u00e1n, \u00fagy fesz\u00edtettem magam m\u00e9g ink\u00e1bb test\u00e9hez. A l\u00f6k\u00e9sek egyre f\u00e9keveszettebb\u00e9 v\u00e1ltak. Testem \u00edvben megfesz\u00fclt, a vil\u00e1g els\u00f6t\u00e9t\u00fclt el\u0151ttem s g\u00f6rcs\u00f6kben, lebeg\u0151n sz\u00e1lltam az ismeretlen vil\u00e1gokon \u00e1t, am\u00edg apu hangja magamhoz nem t\u00e9r\u00edtett.
\n– Kicsim, rendben vagy? J\u00f3l vagy?
\n– Igen apu – suttogtam – \u00f3, nagyon szeretlek… mit tett\u00e9l velem…?
\nM\u00e9g l\u00e1ttam a napf\u00e9ny csillog\u00e1s\u00e1t izzadt testeinken, azut\u00e1n \u00e1lomba zuhantam.
\nMeg\u00e9bredtem. Boldogan konstat\u00e1ltam, hogy minden val\u00f3s\u00e1g volt, hiszen apu ott volt mellettem \u00e9s \u00e9n \u00e9ppen f\u00e9lig r\u00e1fon\u00f3dva tal\u00e1ltam magam. V\u00e9gig n\u00e9ztem rajta s l\u00e1ttam, hogy farka, kem\u00e9nyen \u00e1llva, v\u00e1rta figyelmemet. Nem v\u00e1rakoztattam, hanem a kezembe fogtam s ez mindenf\u00e9le \u00f6tleteket adott nekem. Felemelkedtem \u00e9s magamba illesztettem azt. Apu azonnal alkalmazkodott a helyzethez. Melleim a kez\u00e9be fogta, gy\u00farogatta, majd egy cs\u00f3k\u00e9rt mag\u00e1hoz h\u00fazott. Mellkas\u00e1ra t\u00e1maszkodva felegyenesedtem \u00e9s lovagolni kezdtem rajta. Izgalmam oly’ gyorsan \u00e9p\u00fclt, hogy pillanatokon bel\u00fcl elvesztettem testem felett a kontrollt. F\u00e9keveszett rode\u00f3-lovask\u00e9nt, \u0151rj\u00f6ngve kerestem a kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st. \u00c9reztem apu test\u00e9nek g\u00f6rcs\u00f6s r\u00e1zk\u00f3d\u00e1s\u00e1t s ez engem is \u00e1tlend\u00edtett \u00e9s j\u00f6ttem a tiszta testi \u00f6r\u00f6m, epileptikus g\u00f6rcs\u00e9ben r\u00e1ngat\u00f3zva. Sikoltva \u00f6sszeomlottam apu felett.
\n\u00cdgy maradtunk \u00f6lelkezve, simogatva, cs\u00f3kolgatva egym\u00e1st. Megpr\u00f3b\u00e1ltam megint megsz\u00f3lalni, de egy gyeng\u00e9d cs\u00f3k megint lez\u00e1rta a sz\u00e1m. Meg\u00e9rtettem ez a mi gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 titkunk lesz – ez volt az els\u0151 lecke, ami bevezet a szeretet m\u0171v\u00e9szet\u00e9be, ahogy egy vir\u00e1got a nap sugara, a vir\u00e1gz\u00e1sba.
\nM\u00e1snap a gy\u00fclekezet szinte f\u00e9lelemben hallgatta, ahogy ap\u00e1m a vas\u00e1rnapi szentbesz\u00e9d\u00e9t mondta. Szenved\u00e9llyel pr\u00e9dik\u00e1lt a teremt\u00e9s k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l, L\u00f3t t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l, amint a l\u00e1nyai cs\u00e1b\u00edtj\u00e1k. Soha ilyen \u00e1t\u00e9lt pr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3t nem hallottak. \u00c9n tudtam csak egyed\u00fcl, milyen gondolatok dolgoztak benne, ahogy eszembe jutott mindaz a mesterked\u00e9sem, ami v\u00e9g\u00fcl sz\u00fczess\u00e9gem elv\u00e9tel\u00e9hez vezetett. V\u00e9gig futott elm\u00e9mben a reggeli \u00e9bred\u00e9s\u00fcnk, ahogy boldogan tudatosodott benn\u00fcnk: Nem \u00e1lmodtuk, minden val\u00f3ban megt\u00f6rt\u00e9nt. (Most is bizsereg a testem. )
\nL\u00e1ttam aput, ahogy v\u00e9gzett a pr\u00e9dik\u00e1ci\u00f3val, eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rt a gy\u00fclekezett\u0151l, ami\u00e9rt nem tud maradni, de l\u00e1zas beteg – mondta. K\u00e9zen fogott, be\u00fclt\u00fcnk az aut\u00f3ba \u00e9s eszeveszett temp\u00f3ban v\u00e1gtattunk haza.
\nAlig, hogy becsukta m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk az ajt\u00f3t, nem tudott tov\u00e1bb v\u00e1rni. Szinte szaggatta r\u00f3lam a ruh\u00e1t, felkapott a karjaiba s vitt egyenesen a kanap\u00e9ra. L\u00e1baim t\u00e1rva-nyitva v\u00e1rtam, hogy kem\u00e9ny f\u00e9rfiass\u00e1ga elmer\u00fclj\u00f6n bennem. Vad, m\u00e1r-m\u00e1r \u00e1llati h\u00f6rg\u00e9sek k\u00f6zepette, t\u00e9pt\u00fck, gy\u00f6t\u00f6rt\u00fck egym\u00e1st a gy\u00f6ny\u00f6r euf\u00f3ri\u00e1ja fel\u00e9, am\u00edg teljesen egym\u00e1sba omolva elmer\u00fclt\u00fcnk benne.
\nEgym\u00e1s ir\u00e1nti kimer\u00edthetetlen v\u00e1gyunk adott programot a ny\u00e1r h\u00e1tra l\u00e9v\u0151 r\u00e9sz\u00e9ben.
\nCsod\u00e1latos \u00e9lm\u00e9nyk\u00e9nt \u00e9l bennem az a m\u00e1sf\u00e9l h\u00f3nap \u00e9s nagyon rem\u00e9lem, hogy m\u00e9g sok\u00e1ig \u00e9lvezhetem apu szeret\u0151 gondoskod\u00e1s\u00e1t testem \u00e9s lelkem \u00f6r\u00f6m\u00e9re.
\nItt \u00e9rt v\u00e9get a hangfelv\u00e9tel. N\u00e9m\u00e1n \u00fclt\u00fcnk egym\u00e1s mellett, t\u00f6prengve a sors kif\u00fcrk\u00e9szhetetlen \u00fatjain.
\n– Na, gyere, fek\u00fcdj\u00fcnk le – egyre \u00e9rdekesebb t\u00f6rt\u00e9net kerekedik ebb\u0151l a kutat\u00e1sb\u00f3l. Nem hittem volna, hogy ilyen k\u00f6nny\u0171 lesz interj\u00fa-alanyokat tal\u00e1lni.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Sietve ir\u00e1nyt vettem a campus fel\u00e9, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges v\u00e1rakoz\u00e1ssal. Szerencs\u00e9m volt. Kiv\u00e9telesen nem botlottam sehol sem dug\u00f3ba – ami valljuk meg, ezekben az \u00f3r\u00e1kban ritka m\u00e1zli. No, l\u00e9nyeg, hogy id\u0151ben \u00e9rkeztem. Rep\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1s karjaiba s egy kiad\u00f3s cs\u00f3k ut\u00e1n feltettem az est „legfontosabb” k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t: olasz, valamelyik \u00e1zsiai, esetleg m\u00e1s…? … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":35,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[451],"class_list":["post-1198724","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-csaladi"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1198724","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/35"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1198724"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1198724\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1198724"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1198724"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1198724"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}