Fogalmam sincs, hogyan \u00e9rtem haza. Sz\u00e9d\u00fcltem, alig \u00e1lltam a l\u00e1bamon. K\u00e9ptelen voltam higgadtan v\u00e9giggondolni a dolgokat, csak azt tudtam: meg kell akad\u00e1lyoznom, hogy orsz\u00e1g-vil\u00e1g l\u00e1thassa a k\u00e9peimet. Ruh\u00e1st\u00f3l estem az \u00e1gyba. Azt hittem, nem fogok tudni aludni az idegess\u00e9gt\u0151l, de ahogy a p\u00e1rn\u00e1t a fejem alatt \u00e9reztem, valami furcsa k\u00e1bulat fogott el. M\u00e9g miel\u0151tt elnyomott volna az \u00e1lom, tiszt\u00e1n \u00e9s vil\u00e1gosan az agyamba villant valami: megold\u00e1s, egy magyar\u00e1zat, valami, ami rendk\u00edv\u00fcl fontos volt – \u00e1m a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r aludtam is.
\nReggel egy \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban, magamt\u00f3l \u00e9bredtem. Tudtam, hogy volt valami \u0151r\u00fclten fontos dolog, ami este eszembe jutott, \u00e1m nem tudtam visszaid\u00e9zni. Gondolkodtam, mi a fen\u00e9t tegyek. R\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtettem magam, hogy kimondjam: maradnom kell. Nem engedhetem meg, hogy mindenki l\u00e1ssa, l\u00e1thassa azokat a k\u00e9peket, felv\u00e9teleket. Mit sz\u00e1m\u00edt, hogy ut\u00f3lag perelhetn\u00e9k? Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg be sem tudn\u00e1m bizony\u00edtani, hogy t\u0151le sz\u00e1rmaznak, \u0151 adta ki az anyagokat. <\/p>\n
Baracksz\u00edn\u0171 miniruh\u00e1ba b\u00fajtam: szerettem ezt a darabot, mert b\u00e1r testhezsimul\u00f3 \u00e9s igaz\u00e1n szexis fazon volt, szab\u00e1sa \u00e9s mint\u00e1ja a legszigor\u00fabb kritik\u00e1t is ki\u00e1llta, olyan igazi-hivatali ruhadarabnak t\u0171nt. Kiv\u00e9ve a hossz\u00e1t: gy\u0171l\u00f6ltem a t\u00e9rdig, vagy \u00e9pp csak t\u00e9rd f\u00f6l\u00f6ttig \u00e9r\u0151 szokny\u00e1kat – ez is ink\u00e1bb a combom k\u00f6zep\u00e9t s\u00farolta, mint a t\u00e9rdemet… Kor\u00e1bban milyen \u00f6r\u00f6mmel b\u00fajtam bele! Most azonban ugr\u00e1lt a gyomrom az idegess\u00e9gt\u0151l \u00e9s a d\u00fcht\u0151l. Automatikusan beleb\u00fajtam a bugyiba is, \u00e1m azt az utols\u00f3 pillanatban levettem. K\u00e9ptelens\u00e9gnek \u00e9reztem, hogy \u00edgy, csupasz puncival menjek el a c\u00e9ghez, legyen m\u00e9goly k\u00f6zel is. Taxit h\u00edvtam, majd felkaptam a bl\u00e9zeremet, ridik\u00fcl\u00f6met, \u00e9s leszaladtam az utc\u00e1ra. <\/p>\n
Amikor bel\u00e9ptem a titk\u00e1rs\u00e1gra, szinte r\u00f6gt\u00f6n \u00e9reztem, hogy a f\u0151n\u00f6k\u00f6m m\u00e1r bent van az irod\u00e1j\u00e1ba. Nyitva volt az ajtaja, \u00e9s szinte a leveg\u0151ben \u00e9rezni lehetett a jelenl\u00e9t\u00e9t. Tiszt\u00e1n eml\u00e9keztem, hogy este \u00f6sszes\u00f6p\u00f6rte a k\u00e9peket, kivette a kazett\u00e1t, \u00e9s visszarakta \u0151ket a bor\u00edt\u00e9kba, majd betette az \u00edr\u00f3asztal\u00e1ba: most viszont ott d\u00edszelgett a t\u00f6m\u00f6tt bor\u00edt\u00e9k az asztalomon.
\nKezet mostam, majd le\u00fcltem az asztalom mell\u00e9 – vagy ink\u00e1bb lerogytam. Percek teltek el, amikor r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy szinte alig veszek leveg\u0151t. Szok\u00e1s szerint, ha k\u00e9s\u0151bb \u00e9rkeztem, mint \u0151, bek\u00f6sz\u00f6ntem, \u00e9s megk\u00e9rdeztem, k\u00e9r-e valamit. \u00dagy \u00e9reztem, ehhez most nincs er\u0151m. \u00c1m ahogy telt az id\u0151, r\u00e1j\u00f6ttem, \u0151 nem fog sz\u00f3lni, nekem kell l\u00e9pnem – megmutatnom magam, a k\u00fcls\u0151mmel megadva a v\u00e1laszt a tegnapi k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re. Bel\u00e9ptem az ajt\u00f3n, \u00e9s remeg\u0151 hangon k\u00f6sz\u00f6ntem, majd megk\u00e9rdeztem, f\u0151zzek-e egy k\u00e1v\u00e9t. Az \u0151 hangja cseppet sem remegett: ugyanolyan volt, mint b\u00e1rmikor. Igen – v\u00e1laszolta – de el\u0151tte gyere ide, van itt n\u00e9h\u00e1ny szerz\u0151d\u00e9s, amit al\u00e1 kellene \u00edrnod.
\nOdal\u00e9ptem a hatalmas, f\u0151n\u00f6ki \u00edr\u00f3asztalhoz. T\u00f6bb pap\u00edrt nyomott a kezembe, majd felsz\u00f3l\u00edtott, hogy \u00fcljek le a kis t\u00e1rgyal\u00f3asztalhoz. B\u00e1r az emeleten volt rendes t\u00e1rgyal\u00f3helyis\u00e9g, a szem\u00e9lyesebb, bizalmasabb megbesz\u00e9l\u00e9seit a saj\u00e1t irod\u00e1j\u00e1ban folytatta le: a sarokban ugyanis n\u00e9gy eleg\u00e1ns, k\u00e9nyelmes fotel \u00e1llt, k\u00f6z\u00f6tt\u00fck pedig alacsony doh\u00e1nyz\u00f3asztal. Ide \u00fcltem le \u00e9n is.
\nAz els\u0151 pap\u00edr a hat\u00e1rozatlan idej\u0171 munkaviszonyom k\u00f6z\u00f6s megegyez\u00e9ssel t\u00f6rt\u00e9n\u0151 megsz\u00fcntet\u00e9s\u00e9r\u0151l sz\u00f3lt. A k\u00f6vetkez\u0151 m\u00e1r egy h\u00e1rom \u00e9ves, hat\u00e1rozott idej\u0171 munkaszerz\u0151d\u00e9s volt, amely h\u00e9tf\u0151t\u0151l kezd\u0151d\u00f6tt. Ennek persze az volt a l\u00e9nyege, hogy egyik f\u00e9l sem bonthatja fel a h\u00e1rom \u00e9v letelte el\u0151tt, ha m\u00e9gis megtenn\u00e9m, az sz\u00e1momra nagyon sok negat\u00edvumot jelent: nincs felmond\u00e1si id\u0151, s\u0151t, fizetnem is kell. A harmadik pap\u00edr – hab a tort\u00e1n – egy tanulm\u00e1nyi szerz\u0151d\u00e9s volt. Egy \u00e9ves olasz nyelvtanfolyam, a tanfolyam v\u00e9g\u00e9n k\u00f6z\u00e9pfok\u00fa szintre kell el\u00e9rnem. A k\u00e9pz\u00e9s \u00e1ra egymilli\u00f3 forint, amelyet vissza kell t\u00e9r\u00edtenem, ha megszak\u00edtom a tanfolyamot, nem \u00e9rem el a megfelel\u0151 szintet, illetve ha felbontom a munkaviszonyomat h\u00e1rom \u00e9ven bel\u00fcl. A tanfolyam d\u00edj\u00e1nak teljes \u00f6sszeg\u00e9t ki kell fizetnem akkor is, ha a munkaviszonyomat hamarabb szeretn\u00e9m felbontani, mint a k\u00e9pz\u00e9s v\u00e9get \u00e9rne – vagyis ak\u00e1r egy h\u00f3nap ut\u00e1n is k\u00f6vetelhetik rajtam a teljes \u00f6sszeget.
\nK\u00e9ptelens\u00e9g volt az eg\u00e9sz, tiszt\u00e1ban voltam vele. Az olasz nyelvtanul\u00e1ssal nincs k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb gond, j\u00f3 a nyelv\u00e9rz\u00e9kem, egy \u00e9v alatt ak\u00e1r mag\u00e1n\u00faton is el tudok jutni a k\u00f6z\u00e9pfok\u00fa szintig, ebben biztos voltam. De a szerz\u0151d\u00e9sek nyilv\u00e1nval\u00f3an csak arra szolg\u00e1ltak, hogy megk\u00f6ss\u00e9k a kezem. A kezemet, amely a felv\u00e9telekkel m\u00e1r am\u00fagy is meg vannak k\u00f6tve. Al\u00e1\u00edrtam a pap\u00edrokat.
\nJ\u00f3l van – sz\u00f3lt r\u00e1m – Hozd ide \u0151ket, de el\u0151tte h\u00fazd f\u00f6l a ruh\u00e1dat a derekadig.
\nOlyan \u00e9rz\u00e9s volt, mintha egy idegen ember \u00e1llt volna szemben velem. N\u00e9ztem d\u00f6bbenten, \u00e9s r\u00e1\u00e9bredtem: Elkezd\u0151d\u00f6tt. Bossz\u00fat fog \u00e1llni, ami\u00e9rt le akartam l\u00e9pni, hallgat\u00f3lagos szerz\u0151d\u00e9s\u00fcnk minden egyes pontj\u00e1t k\u0151kem\u00e9nyen be fogja hajtani rajtam. Nincs menekv\u00e9s, ki vagyok szolg\u00e1ltatva neki, az utols\u00f3 porcik\u00e1mig. <\/p>\n
Egy magas sark\u00fa szand\u00e1l, testsz\u00edn\u0171 combfix, \u00e9s egy der\u00e9kig gy\u0171rt miniruha: h\u00e1t igen, egy j\u00f3raval\u00f3 titk\u00e1rn\u0151, kez\u00e9ben n\u00e9h\u00e1ny szerz\u0151d\u00e9ssel, egy tollal \u00e9pp a f\u0151n\u00f6ke asztal\u00e1hoz igyekszik. L\u00e9pni is alig b\u00edrtam. Amikor oda\u00e9rtem, kivette a kezemb\u0151l a pap\u00edrokat, mindegyikb\u0151l kiv\u00e1lasztott egy p\u00e9ld\u00e1nyt, \u00e9s azokat visszaadta, majd fogta a tollat, \u00e9s lassan fel\u00e9m ny\u00falt. Ne mozdulj! – figyelmeztetett. D\u00f6bbenten figyeltem, mit m\u0171vel. A puncimhoz \u00e9rt, lassan bel\u00e9m nyomta a tollat.
\nEz nem velem t\u00f6rt\u00e9nik, ezt nem hiszem el – d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt az agyam. K\u00f6zben pedig a testem, amelyet ut\u00e1ltam, gy\u0171l\u00f6ltem ebben az abszurd, felfoghatatlan pillanatban, m\u00e1ris reag\u00e1lt az \u00e9rint\u00e9s\u00e9re: a hideg, v\u00e9konyka t\u00e1rgyt\u00f3l \u00e9s a kez\u00e9t\u0151l m\u00e1ris nedvesedni kezdtem.
\nHozd ide a cuccot – utas\u00edtott – de igyekezz, nehogy kics\u00fasszon. Nem lesz k\u00f6nny\u0171, olyan lucskos vagy, mint egy \u00f3cska ribanc.
\n\u00d6sszeszor\u00edtottam a h\u0171velyemet, \u00e9s – m\u00e1r amennyire lehetett – a l\u00e1baimat is. Kitipegtem a titk\u00e1rs\u00e1gi r\u00e9szbe, felkaptam a bor\u00edt\u00e9kot, \u00e9s igyekeztem befele, m\u00e1r amennyire tudtam. Ahogy az ajt\u00f3hoz \u00e9rtem, a vil\u00e1g legkedvesebb, legudvariasabb hangj\u00e1n megk\u00e9rt, ugyan t\u00e9rdeln\u00e9k le, venn\u00e9m a fogaim k\u00f6z\u00e9 a bor\u00edt\u00e9kot, \u00e9s \u00edgy, t\u00e9rden cs\u00faszva j\u00f6nn\u00e9k az asztalig. \u00c9s persze tegyek r\u00f3la, nehogy kics\u00fasszon az a virgonc tollacska, \u00fagyhogy toljam m\u00e1r beljebb.
\nLet\u00e9rdeltem, de k\u00f6zben folyamatosan fogtam a toll v\u00e9g\u00e9t, mert tudtam, ak\u00e1rmennyire szor\u00edtom, menthetetlen\u00fcl ki fog cs\u00faszni mozg\u00e1s k\u00f6zben. \u00cdgy, t\u00e9rden cs\u00faszva m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9 tudtam szor\u00edtani a h\u0171velyemet, \u00fagyhogy szinte f\u00e9lm\u00e9terenk\u00e9nt meg kellett \u00e1llnom, \u00e9s betolnom. A bor\u00edt\u00e9k pedig l\u00f3gott a sz\u00e1mb\u00f3l… Mire az asztalhoz \u00e9rtem, csorgott a k\u00f6nnyem a megal\u00e1ztat\u00e1st\u00f3l. <\/p>\n
Kivette a sz\u00e1mb\u00f3l a bor\u00edt\u00e9kot, majd r\u00e1msz\u00f3lt, hogy \u00e1lljak fel. H\u00e1tr\u00e1bb gurult az asztalt\u00f3l a fekete, f\u0151n\u00f6ki b\u0151rfotelj\u00e9vel, \u00e9s saj\u00e1t mag\u00e1nak h\u00e1ttal odal\u00f6k\u00f6tt az asztalhoz. Ell\u00f6kte a kezemet a tollt\u00f3l – hiszen persze most is v\u00e9gig tartanom kellett – \u00e9s \u0151 nyomta beljebb, sokkal durv\u00e1bban, mint ahogy \u00e9n tettem.
\nAz asztalra bor\u00edtotta a k\u00e9peket, \u00e9s \u00fajra megsz\u00f3lalt: „Gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj benne egy kicsit. Azt hiszem, mindketten ugyan\u00fagy tudjuk, j\u00f3l v\u00e1lasztott\u00e1l. De h\u00e1t nem is v\u00e1laszthatt\u00e1l volna m\u00e1sk\u00e9pp. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel a pin\u00e1dra, ami valami eg\u00e9szen m\u00e1st akar, mint a b\u00fcszkes\u00e9ged \u00e9s az elveid, nemde?”
\nMik\u00f6zben ezt mondta, elengedte a tollat, ami sz\u00e9p lassan cs\u00faszni kezdett a puncimb\u00f3l. \u00c9reztem, tudtam, hogy nem szabad kiesnie, pr\u00f3b\u00e1ltam szor\u00edtani, de semmit nem \u00e9rt: a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban a f\u00f6ld\u00f6n csattant. Amelyet szinte azonnal egy m\u00e1sik csattan\u00e1s k\u00f6vetett: a tenyere, a fenekemen. B\u00e1r biztosan tudtam, hogy valamilyen m\u00f3don meg fog b\u00fcntetni, a hatalmas, cs\u00edp\u0151s f\u00e1jdalom v\u00e1ratlanul \u00e9rt, felki\u00e1ltottam. Esze \u00e1g\u00e1ban sem volt abbahagyni: h\u00e1romszor-n\u00e9gyszer r\u00e1v\u00e1gott a fenekem jobb f\u00e9lg\u00f6mbj\u00e9re, a jobb combomra, majd baloldald folytatta. Verg\u0151dtem, pr\u00f3b\u00e1ltam arr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dni, menek\u00fcltem volna, \u00e1m k\u00e9t l\u00e1b\u00e1val \u00f6sszeszor\u00edtotta az \u00e9n l\u00e1baimat, nekinyomott az asztal perem\u00e9nek.
\nAmikor abbahagyta, sz\u00e9th\u00fazta a l\u00e1baimat, \u00e9s k\u00e9t ujj\u00e1val beny\u00falt a puncimba. H\u00e1t igen – jegyezte meg, olyan hangs\u00fallyal, ami egy\u00e9rtelm\u0171en kifejezte a megvet\u00e9s\u00e9t. Rendk\u00edv\u00fcl nedves voltam: lassan h\u00fazta ki az ujjait, v\u00e9gigsim\u00edtotta a k\u00e9t l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9t, eg\u00e9szen a fenekem ny\u00edl\u00e1s\u00e1ig – egy kicsit be is dugta az ujjait, ami a nedvess\u00e9g miatt nem is volt neh\u00e9z. Ezt nagyon sokszor megism\u00e9telte, \u00e9s persze valah\u00e1nyszor belenyomta az ujj\u00e1t a puncimba, minden pici izmom l\u00fcktetni kezdett.
\nEgy apr\u00f3s\u00e1got m\u00e9g nem mondtam – hajolt a f\u00fclemhez – az, hogy teljess\u00e9ggel ki vagy szolg\u00e1ltatva nekem, m\u00e9g egy k\u00f6telezetts\u00e9get r\u00f3 r\u00e1d. Nem csup\u00e1n mindenben engedelmeskedned kell, hanem mindig, mindenben \u0151szint\u00e9nek is kell lenned. Ha valaha is hazudni pr\u00f3b\u00e1lsz, vagy csup\u00e1n eltitkoln\u00e1l valamit, nagyon megb\u00e1nod, abban biztos lehetsz. Nos, tal\u00e1n tegy\u00fcnk is egy pr\u00f3b\u00e1t… Mit szeretn\u00e9l most legjobban, hm? Engedjelek el v\u00e9gre? Dolgozni szeretn\u00e9l, vagy m\u00e9g ink\u00e1bb, elt\u0171nni egy \u00f3r\u00e1csk\u00e1ra, kisirdog\u00e1lni magadat valahol, rendbehozni a ruh\u00e1dat, vagy valami eg\u00e9szen m\u00e1st….? <\/p>\n
Megdermedtem. Teljesen egy\u00e9rtelm\u0171 volt, hogy mit k\u00edv\u00e1nok, \u00fagy l\u00fcktetett a puncim, \u00fagy mozdult a cs\u00edp\u0151m minden mozdulata ut\u00e1n, hogy az b\u00e1rmilyen sz\u00f3n\u00e1l besz\u00e9desebben mondta el, mit szeretn\u00e9k, mire v\u00e1gyok, de k\u00e9ptelennek \u00e9reztem magamat arra, hogy ki is mondjam.
\n\u00c9s ebben az \u0151r\u00fclt pillanatban, amikor a v\u00e1laszomra v\u00e1rt, egyetlen m\u00e1sodpercbe s\u0171r\u00edtve v\u00e9gigszaladt az agyamon mindaz, ami el\u0151z\u0151 este eszembe jutott, ami olyan fontos volt, \u00e9s amit a tudatom mostan\u00e1ig sz\u00e1m\u0171z\u00f6tt valahov\u00e1 a tudatalattimba, hogy csak most sz\u00e9gyen\u00edtsen meg. Nos: este arra j\u00f6ttem r\u00e1, hogy b\u00e1r rendk\u00edv\u00fcl meggy\u0151z\u0151 a f\u0151n\u00f6k\u00f6m zsarol\u00e1si dum\u00e1ja, val\u00f3j\u00e1ban kiz\u00e1rt, hogy komolyan sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban \u00e1lljon egy ennyire vesz\u00e9lyes \u00fcgyletbe beleszaladni. B\u00e1rmennyire j\u00f3l manipul\u00e1ltak is a k\u00e9pek, b\u00e1rmennyire kev\u00e9s l\u00e1tszik is a f\u00e9rfialakb\u00f3l, az\u00e9rt akik ismerik, legal\u00e1bbis gyanakodn\u00e1nak, kit \u00e1br\u00e1zol. De m\u00e9g ha t\u00e9nyleg sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban \u00e1llt is megtenni, ha ma reggel ugyan\u00edgy \u00f6lt\u00f6zve bej\u00f6v\u00f6k, felkapom a bor\u00edt\u00e9kot, a szerz\u0151d\u00e9seket, \u00e9s kirohanok mondjuk a sarkon v\u00e1rakoz\u00f3 \u00fcgyv\u00e9demhez, akkora pert akaszthatok a nyak\u00e1ba, hogy soha t\u00f6bb\u00e9 nem lesz c\u00e9gvezet\u0151… Nem az jutott az eszembe, hogy „eltoltam”. Hanem az a sz\u00e9gyenteljes, \u00e1m vitathatatlan t\u00e9ny, hogy b\u00e1r mindezt a lelkem legm\u00e9ly\u00e9n mindig is tudtam, val\u00f3j\u00e1ban v\u00e1gytam arra a t\u00f6k\u00e9letes kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gra, amit tegnap este t\u00e1lc\u00e1n ny\u00fajtott nekem, \u00e9s ami most annyira megal\u00e1z, megsz\u00e9gyen\u00edt, f\u00e1j – \u00e9s felizgat. <\/p>\n
Csak egyetlen m\u00e1sodperc volt, mint egy vill\u00e1mcsap\u00e1s, \u00fagy has\u00edtott rajtam kereszt\u00fcl mindez. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r ott voltam, testileg-lelkileg, \u00e9s v\u00e1laszt kellett adnom egy borzalmas k\u00e9rd\u00e9sre.
\nAzt… azt szeretn\u00e9m, ha megdugna… – \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl j\u00f6tt a mag\u00e1z\u00f3d\u00e1s. Kor\u00e1bban \u0151 is tegezett, \u00e9s term\u00e9szetesen \u00e9n is. Most nem k\u00e9rte ki mag\u00e1nak.
\n„B\u0151vebben egy kicsit, mit is szeretn\u00e9l pontosan?”
\n„K\u00e9rem, k\u00e9rem sz\u00e9pen f\u0151n\u00f6k \u00far… dugjon… basszon meg, k\u00e9rem…”
\nAz ujjai \u00fajra a puncimban, a puncimon, a csikl\u00f3mon, majd cs\u00fasznak h\u00e1trafel\u00e9, \u00fajra behatol az egyik a fenekembe.
\nNagyon kell neked egy fasz, \u00e9n is \u00fagy \u00e9rzem… – v\u00e1gta oda.
\nH\u00e1tr\u00e1bb cs\u00faszik, az asztal keskenyebbik v\u00e9g\u00e9re l\u00f6k, \u00e9s r\u00e1hajl\u00edtja a fels\u0151testemet, a l\u00e1baimat sz\u00e9les terpeszbe r\u00fagja. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban pedig… bel\u00e9mnyomakszik, de nem a puncimba, amelyik m\u00e1r csorog a nedvess\u00e9gt\u0151l, hanem a fenekembe, a kell\u0151k\u00e9ppen benedves\u00edtett \u00e9s ha nem is kell\u0151k\u00e9ppen, de a felt\u00e9tlen\u00fcl sz\u00fcks\u00e9ges m\u00e9rt\u00e9kben kit\u00e1g\u00edtott fenekembe dugja a fark\u00e1t, majd er\u0151teljesen kef\u00e9lni kezd. K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6k, mert f\u00e1j, amit csin\u00e1l, \u00e9s mert meg\u0151r\u00fcl\u00f6k a v\u00e1gyt\u00f3l, de s\u00edr\u00f3s szavaim semmit sem \u00e9rnek. Egyre gyorsabban mozog, k\u00f6zben keze a mellemet markolja a ruh\u00e1n kereszt\u00fcl. \u00c9rzem, ahogy gy\u0171r\u0151dik az anyag, a mellem egyre jobban f\u00e1j – egyszercsak megszor\u00edtja a mellbimb\u00f3imat, felsikoltok… a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban el\u00e9lvez. <\/p>\n
T\u00f6r\u00f6ld le – utas\u00edt. Majd fel kell vennem a sz\u0151nyegr\u0151l a tollat, lenyalogatnom, ut\u00e1na pedig k\u00f6zli a d\u00f6nt\u00e9s\u00e9t.
\n„Eg\u00e9sz nap der\u00e9kig felt\u0171rt ruh\u00e1ban leszel, amikor az asztalodn\u00e1l \u00fclsz, dolgozol, bedugod a pin\u00e1dba a tollat, de nem mozgathatod. Ha valaki kopogtat, kiveszed, lenyalogatod, beteszed a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00e9, megigaz\u00edtod a ruh\u00e1d, beengedet, csin\u00e1lod a dolgod. Ha elment, vissza mindent. Amikor nem vagyok itt, akkor is. Nehogy kiel\u00e9g\u00edtsd magad, ak\u00e1r a tollal, ak\u00e1r m\u00e1sk\u00e9pp.”
\nAz eg\u00e9sz nap egy \u0151r\u00fclet. Betartom az utas\u00edt\u00e1sait, de egyre nehezebb, szinte m\u00e1r att\u00f3l el\u00e9lvezek, amikor visszahelyezem a tollat egy-egy l\u00e1togat\u00e1s, megbesz\u00e9l\u00e9s, \u00fcgyint\u00e9z\u00e9s ut\u00e1n. A munkat\u00e1rsaim k\u00f6z\u00fcl h\u00e1rman is r\u00e1k\u00e9rdeznek, minden rendben van-e, zaklatottnak t\u0171n\u00f6k. Tam\u00e1s, az a koll\u00e9g\u00e1m, aki minden n\u0151vel testi kapcsolatra t\u00f6rekszik (legyen az ak\u00e1r csak egy simogat\u00e1s, vagy ak\u00e1r t\u00edzf\u0151s gruppenszexbe torkoll\u00f3 orgia), ugyanezt a k\u00e9rd\u00e9st \u00fagy teszi fel, hogy k\u00f6zben a derekamra szor\u00edtja a kez\u00e9t, amikor pedig megfordulok, hogy el\u00e9pjek t\u0151le, belemarkol a fenekembe. Tangabugyit hordasz? – k\u00e9rdezi pof\u00e1tlanul, mire elk\u00fcld\u00f6m a fen\u00e9be. De jogos a k\u00e9rd\u00e9s: a v\u00e9kony anyagon kereszt\u00fcl nem \u00e9rzi a bugyi vonal\u00e1t…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Fogalmam sincs, hogyan \u00e9rtem haza. Sz\u00e9d\u00fcltem, alig \u00e1lltam a l\u00e1bamon. K\u00e9ptelen voltam higgadtan v\u00e9giggondolni a dolgokat, csak azt tudtam: meg kell akad\u00e1lyoznom, hogy orsz\u00e1g-vil\u00e1g l\u00e1thassa a k\u00e9peimet. Ruh\u00e1st\u00f3l estem az \u00e1gyba. Azt hittem, nem fogok tudni aludni az idegess\u00e9gt\u0151l, de ahogy a p\u00e1rn\u00e1t a fejem alatt \u00e9reztem, valami furcsa k\u00e1bulat fogott el. M\u00e9g miel\u0151tt elnyomott … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1113,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2879,4624],"class_list":["post-1201854","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-tortenet","tag-xm"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201854","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1113"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1201854"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201854\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1201854"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1201854"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1201854"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}