K\u00fcl\u00f6nleges est\u00e9re k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k: a ruh\u00e1m meg\u00e9rkezett a szab\u00f3t\u00f3l, m\u00e1r csak sminkelnem \u00e9s \u00f6lt\u00f6zn\u00f6m kell: f\u00e9l \u00f3ra m\u00falva indulunk a partira, ahol f\u00e9rjem \u00e9s szerelmem a f\u0151vend\u00e9g.
\nA f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151asztaln\u00e1l \u00fcl\u00f6k: a t\u00fck\u00f6rb\u0151l egy harminc\u00e9ves, s\u00f6t\u00e9t szem\u0171 \u00e9s haj\u00fa, vonz\u00f3 n\u0151 n\u00e9z vissza. Olyan n\u0151, akire \u00f3divat\u00fa sz\u00f3val t\u00e1rsas\u00e1gban azt szokt\u00e1k mondani: „\u00farin\u0151”.
\nD\u00fas, hossz\u00fa, hull\u00e1mos hajamat asszimetrikusan f\u00e9s\u00fcl\u00f6m: egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, f\u00e1b\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt, \u00e9pp egyszer\u0171s\u00e9g\u00e9n\u00e9l fogva sz\u00e9ps\u00e9ges hajt\u0171vel f\u00e9loldalasan felt\u0171z\u00f6m. M\u00e1sik oldalon a v\u00e1llamig omlik le.
\nKifestem a szememet, nem divatsz\u00ednekkel: m\u00e9ly, sz\u00fcrke sz\u00ednnel \u00e1rnyalom, amely tekintetemet m\u00e9g szebb\u00e9 teszi.
\nR\u00f6vid fekete ruh\u00e1ba b\u00fajok – f\u00e9rjem „apr\u00f3druh\u00e1nak” nevezte el, nekem a j\u00e9gt\u00e1ncosok klasszikus \u00f6lt\u00f6zete jut r\u00f3la az eszembe. K\u00f6nny\u0171, v\u00e9kony, m\u00e9gis nemes anyag. Fel\u00fcl szorosan a testemhez simul, alul k\u00f6nny\u0171, egyre sz\u00e9lesed\u0151. A j\u00e9gt\u00e1ncos\u00e9kn\u00e1l kicsit tal\u00e1n hosszabb – de igaz\u00e1n nem sokkal… B\u00e1r a ruha maga fekete, \u00e1m a nyak\u00e1n\u00e1l, az ujj\u00e1n\u00e1l \u00e9s a ruhaaljn\u00e1l aranysz\u00edn\u0171 szeg\u00e9ly d\u00edsz\u00edti. K\u00f6z\u00e9pen pedig apr\u00f3cska, h\u00e1romsz\u00f6glet\u0171 gombok d\u00edsz\u00edtik – l\u00e1tsz\u00f3lag legal\u00e1bbis csup\u00e1n d\u00edsz\u00edtik. A val\u00f3s\u00e1gban azonban t\u00e9nyleg ezek fogj\u00e1k \u00f6ssze: \u00edgy k\u00e9tszeresen is k\u00f6nny\u0171 le- \u00e9s f\u00f6lvenni. \u00cdgy, sminkel\u00e9s ut\u00e1n ez k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen nagy el\u0151ny. <\/p>\n
Az est\u00e9ly kit\u0171n\u0151en siker\u00fcl. A f\u00e9nypont: f\u00e9rjem f\u0151n\u00f6ke, miut\u00e1n elsorolta a c\u00e9g eredm\u00e9nyeit \u00e9s kit\u0171n\u0151 lehet\u0151s\u00e9geit, kiemelte, kinek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 legjobban a siker. P\u00e1rom, aki a sz\u00e1z\u00e9ves m\u00faltra tekint\u0151 v\u00e1llalat kereskedelmi igazgat\u00f3ja imm\u00e1r hat \u00e9ve, els\u0151k\u00e9nt a neki gratul\u00e1l\u00f3 vez\u00e9rigazgat\u00f3val, annak fi\u00e1val, az igazgat\u00f3 \u00e1ltal\u00e1nos helyettes\u00e9vel \u00e9s a marketing igazgat\u00f3val koccintott.
\nB\u00e1r semmif\u00e9le elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s nem volt megfigyelhet\u0151 – mindenki besz\u00e9lgetett \u00e9s t\u00e1ncolt mindenkivel – a vezet\u0151k asztal\u00e1ra nem l\u00e1thatott r\u00e1 mindenki. Itt \u00fclt\u00fcnk mi is a f\u00e9rjemmel, \u00e9s a „kr\u00e9m” m\u00e1r eml\u00edtett tagjaival.
\nB\u00e1r n\u0151i szenved\u00e9llyel \u00e9s \u0151szinte szerelemmel szeretem a f\u00e9rjemet nem pedig a sikerei\u00e9rt, be kell valljam, h\u00edzelgett a becsv\u00e1gyamnak ez az este. B\u00fcszke \u00e9s boldog voltam att\u00f3l, hogy l\u00e1thattam: nem csup\u00e1n \u00fczleti eredm\u00e9nyei\u00e9rt, hanem szellemess\u00e9g\u00e9\u00e9rt, intelligenci\u00e1j\u00e1\u00e9rt, humor\u00e1\u00e9rt is elismerik, tisztelik a vez\u00e9rigazgat\u00f3 sz\u0171kebb k\u00f6r\u00e9hez tartoz\u00f3 emberek. \u00c9n ebben a t\u00e1rsas\u00e1gban csup\u00e1n d\u00edszlet voltam: megtisztelt \u00e9s \u00e9rt\u00e9kelt d\u00edszlet, akire j\u00f3kedv\u0171en, n\u00e9ha ak\u00e1r k\u00e9jv\u00e1gy\u00f3an tekintenek, \u00e1m jelenl\u00e9te mindenk\u00e9ppen csup\u00e1n m\u00e1sodlagos. <\/p>\n
A vezet\u0151k asztal\u00e1n\u00e1l \u00fcl\u00fcnk – f\u00e9rjem \u00e9pp abbahagyta a besz\u00e9lget\u00e9st a helyettessel. Mik\u00f6zben fel\u00e9m fordul, a zseb\u00e9be ny\u00fal, majd ezt mondja:
\nMenj ki a mosd\u00f3ba, dugd ezt f\u00f6l magadnak, \u00e9s gyere vissza. A bugyidat vedd le, \u00e9s a kezedben hozd vissza. N\u00e9gy percet kapsz.
\nEgy pillanatra el\u00e1ll a sz\u00edvver\u00e9sem. B\u00e1r \u00fagy t\u0171nik, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben senki sem figyel r\u00e1nk, biztos vagyok benne, a k\u00f6zelben \u00fcl\u0151 vezet\u0151k hallott\u00e1k a l\u00e9nyeget.
\nJ\u00e1tszottunk m\u00e1r ilyesmit, durv\u00e1bbakat is – otthon, vagy olyan helyen, ahol egyik\u00fcnket sem ismert senki sem. Nem \u00e9rtem, mi a c\u00e9lja, mit tervez. De amint a szem\u00e9be n\u00e9zek, egyetlen dolog teljesen vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lik: nem viccel. Elv\u00e1rja, hogy teljes\u00edtsem az utas\u00edt\u00e1s\u00e1t.
\nAz asztal f\u00f6l\u00f6tt ny\u00fajtja \u00e1t a k\u00e9t goly\u00f3csk\u00e1b\u00f3l \u00e1ll\u00f3, halk, koccan\u00f3 hangot ad\u00f3 g\u00e9sa-goly\u00f3kat. Gyorsan elveszem – majd f\u00f6lpattanok, \u00e9s a gyorsan kimegyek a teremb\u0151l. Egy pillanatra l\u00e1tni v\u00e9lem az igazgat\u00f3 \u00e9s helyettese fel\u00e9m fordul\u00f3 tekintet\u00e9t. Ez ut\u00f3bbi g\u00fanyosan, a „vez\u00e9r” komolyan, elgondolkodva n\u00e9z r\u00e1m. Fogalmam sincs, mit, mennyit l\u00e1ttak, hallottak – \u00e9s vajon most mire gondolhatnak.
\nAtt\u00f3l tartok, hogy a t\u00e9tov\u00e1z\u00e1sommal m\u00e1ris id\u0151t vesztettem. Egy alkalommal voltunk m\u00e1r ebben a hatalmas h\u00e1zban, \u00edgy tudom, merre van a mosd\u00f3 – egy\u00e1ltal\u00e1n nem k\u00f6zel. Nagyon sietek, hiszen sejtem, hogy nem \u00e9n leszek az egyetlen, aki v\u00e1rakozik.
\nAk\u00e1r szerencs\u00e9snek is hihetn\u00e9m magam – ha az\u00e9rt \u00e1llok sorba, ami\u00e9rt a t\u00f6bbiek: „csup\u00e1n” ketten vannak el\u0151ttem. Nagyon fesz\u00fclt lehet az arcom, a m\u00e1sodik ugyanis, egy duci, kedves arc\u00fa, negyvenes h\u00f6lgy el\u0151reenged.
\nBel\u00e9pek a helyis\u00e9gbe. Leveszem a bugyimat, majd leguggolok, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom feltolni az els\u0151 goly\u00f3csk\u00e1t. Tal\u00e1n az izgalom k\u00f6vetkezt\u00e9ben el\u00e9g nedves vagyok. Igyekszem gyorsan \u00e9s cs\u00f6ndben csin\u00e1lni, azonban a kocog\u00e1s nagyon hangos. Amikor m\u00e1r bennem van mindk\u00e9t goly\u00f3, valamivel kev\u00e9sb\u00e9 hallatszik.
\nAmikor kil\u00e9pek az ajt\u00f3n, a n\u0151 d\u00f6bbenten n\u00e9z r\u00e1m. Ell\u00e9pek mell\u0151le, kezet mosok. A t\u00fck\u00f6rben l\u00e1tom, hogy nem l\u00e9p be, m\u00e9g mindig engem n\u00e9z. \u00c9s van mit b\u00e1mulni: a bugyimat a kezemben hoztam ki, j\u00f3l \u00f6sszeszor\u00edtva. Ahhoz azonban, hogy kezet mossak, le kell tennem a mosd\u00f3kagyl\u00f3 sz\u00e9l\u00e9re. \u00c9s persze, b\u00e1r halkabban, de az\u00e9rt hallatszik m\u00e9g mindig a kis j\u00e1t\u00e9kszerek kotyog\u00e1sa is bel\u0151lem. <\/p>\n
Iszonyatosan sz\u00e9gyellem magam. Megal\u00e1z\u00f3, nyomaszt\u00f3 helyzet. A t\u00fck\u00f6rben l\u00e1tom, hogy v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s az arcom. Gyorsan kezet mosok, felkapom a bugyimat, \u00e9s sietek vissza a helyemre. <\/p>\n
F\u00e9rjem fel\u00e1ll a j\u00f6tt\u00f6mre. \u00c1t\u00f6lel, \u00e9s a f\u00fclembe s\u00fagja: K\u00e9st\u00e9l.
\nV\u00e9gigsim\u00edt a h\u00e1tamon, a keze r\u00e1simul a fenekemre, majd a cs\u00edp\u0151m \u00edv\u00e9t k\u00f6vetve az \u00e1gy\u00e9komat simogatja meg. V\u00e9g\u00fcl a szokny\u00e1m al\u00e1 ny\u00fal – \u00e9s v\u00e1ratlanul belecs\u00edp a nagyajkamba. Nem sz\u00e1m\u00edtottam r\u00e1, \u00edgy akaratlanul felszisszenek.
\nFogd be a sz\u00e1d – reccsen r\u00e1m a hangja. Arr\u00e9bb mozdul a keze, a m\u00e1sik nagyajkamat cs\u00edpi meg, de nem engedi el olyan gyorsan, mint az el\u0151bb, hanem egyre jobban szor\u00edtja. A v\u00e1ll\u00e1ra hajtom a fejem, \u00f6sszeszor\u00edtom a fogam, becsukom a szemem, \u00e9s kapkodom a leveg\u0151t. Egyenl\u0151re hangtalanul.
\nV\u00e9gre elengedi, szerencs\u00e9re. Nagyon kev\u00e9s v\u00e1lasztott el att\u00f3l, hogy felki\u00e1ltsak a f\u00e1jdalomt\u00f3l. Igaz, amikor elengedi, \u00fajra olyan \u00e9rz\u00e9s, mintha vill\u00e1mgyorsan, nagyon er\u0151sen belecs\u00edpett volna, de ez az \u00e9rz\u00e9s, ha nem is gyorsan, de elm\u00falik.
\nGyere, t\u00e1ncoljunk – sz\u00f3l.
\nA parkett\u00e1n kevesen vannak – \u00fagy t\u0171nik, egyre t\u00f6bb vend\u00e9g t\u00e1vozik, lassan v\u00e9ge a partinak. Nem baj, mi t\u00e1ncolni kezd\u00fcnk. \u00c9lvezem a mozg\u00e1st, r\u00e1ad\u00e1sul a goly\u00f3csk\u00e1knak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en nem csak az izmaim \u00e9s a lelkem, de testem minden porcik\u00e1ja, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a h\u0171velyem. F\u00e9rjem egyre erotikusabban mozog, szorosan mag\u00e1hoz szor\u00edt, combj\u00e1t a l\u00e1baim k\u00f6z\u00e9 dugja. Lihegek az izgalomt\u00f3l, teljesen fel vagyok ajzva – \u00fagy \u00e9rzem, perceken bel\u00fcl el tudn\u00e9k \u00e9lvezni. Szinte alig veszek tudom\u00e1st a k\u00fclvil\u00e1gr\u00f3l, de azt az\u00e9rt \u00e9rz\u00e9kelem, hogy \u00e1tp\u00f6rget egy m\u00e1sik helyis\u00e9gbe. F\u00f6l sem emelem a fejem a v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l, de azt az\u00e9rt f\u00e9l szemmel l\u00e1tom, hogy itt nincsenek vend\u00e9gek, asztalok – b\u00edzom benne, hogy sz\u00e1nd\u00e9kosan t\u00e1ncoltunk \u00e1t ide, \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk lesz r\u00e1, hogy szerelmeskedj\u00fcnk. \u00dagy t\u0171nik, ez egy\u00e1ltal\u00e1n nincs ellen\u00e9re: cs\u00f3kol\u00f3zni kezd\u00fcnk t\u00e1nc k\u00f6zben, majd abbahagyja, \u00e1m a keze a fenekemet markol\u00e1ssza, a szokny\u00e1t felhajtva – s\u0151t, n\u00e9ha beleny\u00fal a fenekem v\u00e1g\u00e1s\u00e1ba, sz\u00e9tv\u00e1lassztja a k\u00e9t f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6t, ujjai egyre bejjebb cs\u00fasznak…
\nK\u00e9rlek, k\u00e9rlek… meg\u0151r\u00fcl\u00f6k – ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6m. \u00dagy \u00e9rzem, vitust\u00e1ncot j\u00e1r bennem a k\u00e9t kis g\u00e9sagoly\u00f3, combja a puncimat d\u00f6rzs\u00f6li, a keze k\u00f6zben a fenekemet bec\u00e9zgeti.
\nNem dr\u00e1g\u00e1m. Nem \u00edgy – mondja, furcs\u00e1n kem\u00e9ny, idegen hangon. K\u00f6zben \u00fajra megmarkolja a fenekemet, nagyon er\u0151sen. Felkapom a fejemet, valami nem stimmel.
\nEltol mag\u00e1t\u00f3l, a k\u00e9z m\u00e9g mindig a fenekemet markolja, szor\u00edtja \u00f6ssze. Nem vagyunk egyed\u00fcl. Kapkodom a fejemet, \u00e9s d\u00f6bbenten l\u00e1tom, hogy m\u00f6g\u00f6ttem a „vez\u00e9r” helyettese \u00e1ll – ijedt tekintetemre sem hagyja abba a tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t, \u00e1m most m\u00e1r nem csak a fenekemet markol\u00e1ssza: v\u00e9gigfogdossa, nem is gyeng\u00e9den, a testemet. De nem csak \u0151 van a szob\u00e1ban: az igazgat\u00f3 is a fi\u00e1val egy\u00fctt, \u00e9s persze a marketinges. \u00c9s a f\u00e9rjem, a jeges tekintet\u00e9vel, amelyet l\u00e1tva mindig tudom, hogy a hatalm\u00e1ban vagyok, \u00e9s azt kell tennem, amit mond vagy amit elv\u00e1r, b\u00e1rmi legyen is az.
\nK\u00f6nny gy\u0171lik a szemembe, szapor\u00e1n pislogok, nem akarok s\u00edrni. Nem tudom, mi v\u00e1r r\u00e1m, de a legrosszabbt\u00f3l tartok. <\/p>\n
Vetk\u0151zz le – utas\u00edt a f\u00e9rjem. Remeg a kezem, nagyon lassan megy.
\nHagyd abba – sz\u00f3l r\u00e1m a vez\u00e9r hirtelen, olyan hangon, mintha legal\u00e1bbis undorodna t\u0151lem. Megal\u00e1zottan engedem le a kezeimet. \u00c1tsz\u00f3l a m\u00e1sik terembe, mire az egyik felszolg\u00e1l\u00f3 inas j\u00f6n be – fiatal, \u00e9rdekes arc\u00fa sr\u00e1c, akit \u00e9szre sem vettem a parti alatt. Nem mintha b\u00e1rmelyik pinc\u00e9rre vetettem volna ak\u00e1r csak egy pillant\u00e1st is: \u00e9n csak a kez\u00fcket l\u00e1ttam, ahogy el\u00e9nk ny\u00fajtott\u00e1k a pezsg\u0151spoharakat tartalmaz\u00f3 t\u00e1lc\u00e1t. Soha a szem\u00e9be nem n\u00e9ztem. Most bossz\u00fat \u00e1llhat, \u00fagy t\u0171nik. A vez\u00e9r megk\u00e9rdezi, hogy elmentek-e a vend\u00e9gek, majd az igenl\u0151 v\u00e1lasz ut\u00e1n utas\u00edtja, hogy vetk\u0151ztessen le.
\nNem \u00e1ll\u00edthatom, hogy a t\u00f6bbiek ez alatt mozdulatlanul \u00fcln\u00e9nek \u00e9s n\u00e9zn\u00e9nek. A f\u00e9rjem \u00e9rdektelen\u00fcl lapozgat egy k\u00f6nyvet, mintha jelen sem lenne. A vez\u00e9r fia viszont m\u00f6g\u00e9m l\u00e9p, fogdos, majd a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9 ny\u00fal, \u00e9s l\u00f6kd\u00f6sni kezdi \u0151ket, hogy terpesz\u00e1ll\u00e1sban \u00e1lljak. Az inasfi\u00fa pedig megfogja a ruh\u00e1mat, \u00e9s egyetlen mozdulattal sz\u00e9trepeszti. Sz\u00e9trep\u00fclnek az apr\u00f3, h\u00e1romsz\u00f6glet\u0171 gombok, az egyik \u00e1llon tal\u00e1lja a marketingest.
\nMik\u00f6zben az inas ler\u00e1ngatja r\u00f3lam a ruh\u00e1m darabjait, \u0151 hozz\u00e1m l\u00e9p, \u00e9s hirtelen lekever egy pofont.
\nUgye nem nevett\u00e9l? – k\u00e9rdezi d\u00fch\u00f6sen.
\nNem… egy\u00e1ltal\u00e1n nem… – dadogom. Iszonyatos zavarban vagyok, \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is \u00f6sszez\u00e1rom a l\u00e1baimat. Most l\u00e9p el\u00e9m a f\u00e9rjem.
\nURAM. A v\u00e1lasz az, hogy „nem, uram”. A l\u00e1badat pedig nem z\u00e1rod \u00f6ssze, hacsak valaki arra nem utas\u00edt. A pofon\u00e9rt pedig h\u00e1l\u00e1s lehetsz – az\u00e9rt, mert nem \u00f6lt\u00f6zt\u00e9l gyorsabban, sokkal jobban ki fogsz kapni. B\u00e1r az, hogy elszakadt a ruh\u00e1d, m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban el\u00e9g nagy b\u00fcntet\u00e9s – n\u00e9z mosolyogva a t\u00f6bbiekre. Tudnak valamit, amit \u00e9n m\u00e9g nem – mert hiszen nyilv\u00e1n nem arra gondol, hogy annyira sajn\u00e1ln\u00e1m a ruh\u00e1t, amelyet, ha nem is olcs\u00f3n, de p\u00e1r napon bel\u00fcl \u00fajra megvarrathatok.
\nSz\u00e9trakom a l\u00e1baimat: fekete melltart\u00f3ban, combfixben \u00e9s t\u0171sark\u00fa cip\u0151ben \u00e1llok n\u00e9h\u00e1ny tet\u0151t\u0151l talpig eleg\u00e1nsban \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u0151-\u00e1ldog\u00e1l\u00f3 f\u00e9rfi el\u0151tt. Ja igen: m\u00e9g egy hajt\u0171m is van, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, f\u00e1b\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt darab. Amelyet a f\u00e9rjem most kih\u00faz a hajamb\u00f3l, \u00e9s mik\u00f6zben tov\u00e1bb besz\u00e9l, folyamatosan karcolja vele a b\u0151r\u00f6met. Elmondja, hogy elhozott j\u00e1t\u00e9kszernek – hogy \u0151 nemsok\u00e1ra el fog menni, de am\u00edg itt van, \u00e9s azut\u00e1n is b\u00e1rki, b\u00e1rmit tehet velem, \u00e9n nem ellenkezhetek – hogy nem csak olyan j\u00e1t\u00e9kokban lesz r\u00e9szem, amit m\u00e1r ismerek, \u00e9s ne is sz\u00e1m\u00edtsak r\u00e1, hogy itt b\u00e1rkit is az \u00e9n \u00e9lvezetem \u00e9rdekel – hogy egy \u00f3cska kis kurva vagyok, \u00e9s ennek megfelel\u0151en is fognak b\u00e1nni velem – \u00e9s hogy mindaz\u00e9rt, ami itt t\u00f6rt\u00e9nik, h\u00e1l\u00e1snak kell lennem, mert ezt a kit\u00fcntet\u0151 figyelmet meg sem \u00e9rdemlem.
\nMindek\u00f6zben a mellemen h\u00fazza v\u00e9gig a f\u00e9s\u0171t, egyre er\u0151sebben nyomva a b\u0151r\u00f6mre, majd a hasamon, a combjaimon, h\u00e1trany\u00fal \u00e9s a fenekemen. Itt olyan er\u0151s, hogy hangosan felszisszenek. A helyettes l\u00e9p hozz\u00e1m, \u00e9s egy v\u00e1ratlanul el\u0151ker\u00fclt, hajl\u00e9kony p\u00e1lc\u00e1val r\u00e1s\u00fajt a fenekemre.
\nF\u00e9rjem halkan megjegyzi:
\nEnnyit akartam mondani.
\nMajd finoman r\u00e1helyezi a f\u00e9s\u0171 beg\u00f6rb\u00fcl\u0151 fogait a puncimra. R\u00e9m\u00fclten felny\u00f6g\u00f6k: Ne… – a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban egy \u00fajabb csap\u00e1s a fenekemen. Megremegek t\u0151le, tal\u00e1n csak p\u00e1r milim\u00e9ternyit, de el\u0151red\u0151l\u00f6k, hiszen \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is h\u00fazn\u00e1m el a fenekem. Szem\u00e9remdombomat \u00edgy \u00e9n magam nyomom a f\u00e9s\u0171h\u00f6z. Becsukom a szemem, remegek. A p\u00e1lca azonban m\u00e9g egyszer lecsap, m\u00e9g er\u0151sebben, \u00e9s \u00e9n ism\u00e9t nem tudok mozdulatlan maradni. A k\u00f6nny kig\u00f6rd\u00fcl a szememb\u0151l, igyekszem gyorsan let\u00f6r\u00f6lni.
\nF\u00e9rjem elveszi a f\u00e9s\u0171t, a vez\u00e9r megsz\u00f3lal: Senki nem engedte meg, hogy felemeld a kezed, hogy let\u00f6r\u00f6ld a k\u00f6nnyeidet. A legkev\u00e9sb\u00e9 sem zavar, ha jajgatsz vagy s\u00edrdog\u00e1lsz, b\u00e1r persze semmire sem m\u00e9sz vele, s\u0151t, ann\u00e1l t\u00f6bb b\u00fcntet\u00e9sre sz\u00e1m\u00edthatsz. B\u00e1r k\u00e9tlem, hogy ezt az este folyam\u00e1n figyelembe fogod tudni venni. <\/p>\n
Leveszik a melltart\u00f3mat, b\u0151rbilincset tesznek a bok\u00e1mra \u00e9s a csukl\u00f3mra, majd a szoba egyik sark\u00e1ban, de nem k\u00f6zvetlen\u00fcl a fal mellett, terpesz\u00e1ll\u00e1sban r\u00f6gz\u00edtenek. Az egyik kezemet a fejem f\u00f6l\u00e9 emelve kell tartanom, a m\u00e1sik egyenl\u0151re szabadon van. A l\u00e1baimat valamilyen r\u00fadhoz r\u00f6gz\u00edtett\u00e9k, mozd\u00edtani sem tudom.
\nA marketinges odal\u00e9p hozz\u00e1m, \u00e9s egyetlen mozdulattal kir\u00e1ntja bel\u0151lem a g\u00e9sa goly\u00f3kat. Mindenki r\u00f6h\u00f6g, amikor megmutatja, hogy \u00fagymond „ragad a nedvess\u00e9gt\u0151l”. Simogasd magadat – sz\u00f3l r\u00e1m ism\u00e9t a vez\u00e9r, \u00edgy egyetlen szabadon maradt kezemmel lassan v\u00e9gigsim\u00edtok a testemen – m\u00e1r ahol el\u00e9rem. El\u0151sz\u00f6r a nyakamon, azt\u00e1n lecs\u00fasztatoma melleimre, egyiken, majd m\u00e1sikon h\u00fazom v\u00e9gig az ujjaimat, megsimogatom a mellbimb\u00f3mat, majd a derakamon, cs\u00edp\u0151m\u00f6n j\u00e1tszadozom, markol\u00e1szom a b\u0151r\u00f6met, majd a szem\u00e9remdombom fel\u00e9 k\u00f6zel\u00edtek. Nem tudom, mennyit szabad, ez\u00e9rt nagyon lassan csin\u00e1lom. A nagyajkaimhoz \u00e9rek, majd kit\u00e9rek a combomra, \u00e9s \u00fajra vissza. Senki nem sz\u00f3l r\u00e1m, hogy hagyjam abba, \u00edgy folytatom. A megal\u00e1zott helyzetb\u0151l ad\u00f3d\u00f3 izgalom, a f\u00e1jdalom, \u00e9s goly\u00f3k miatt, \u00e9s mert most simogatom magam, egyre jobban felizgulok.
\nAz egyik f\u00e9rfi mell\u00e9m l\u00e9p, szemellenz\u0151t rak a fejemre, olyan t\u00f6k\u00e9leteset, ami al\u00e1 egy ici-pici f\u00e9nysug\u00e1r sem hatol be. M\u00e9g a mozdulatai k\u00f6zben sem tudom abbahagyni saj\u00e1t magam izgat\u00e1s\u00e1t, d\u00f6rzs\u00f6lgetem a csikl\u00f3mat, ujjaim egyre beljebb cs\u00fasznak. Valaki v\u00e1ratlanul egy rudat, egy m\u0171p\u00e9niszt nyom a kezembe.
\nDugd be, bab\u00e1m – sz\u00f3l oda alp\u00e1ri hangon a helyettes.
\nBenyomom a h\u0171velyembe – \u00e9ppen megfelel\u0151 a m\u00e9ret, egyre gyorsabban mozgatom. Egyszercsak r\u00e1d\u00f6bbenek, hogy a f\u00e9rfiak r\u00f6h\u00f6gnek k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, ilyeneket hallok: no l\u00e1m, hogy szeret baszni – de j\u00f3l dugja mag\u00e1t a kis kurva – igen, ez a csaj t\u00e9nyleg arra val\u00f3, hogy j\u00f3l sz\u00e9tbassz\u00e1k
\nA megal\u00e1z\u00f3 mondatok m\u00e9g jobban izgatnak, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00edgy, hogy nem kell l\u00e1tnom az arcukat. M\u00e1r csak m\u00e1sodpercek v\u00e1lasztanak el az el\u00e9lvez\u00e9st\u0151l, amikor r\u00e1md\u00f6rren a vez\u00e9r: Hagyd abba.
\nNem tudom azonnal megtenni, de m\u00e1r r\u00e1ntj\u00e1k is ki a kezemb\u0151l. Remeg az eg\u00e9sz testem, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni kezdek.
\nBaszni szeretn\u00e9l? – k\u00e9rdezi az egyik\u00fck.
\nIgen, igen uram – ny\u00f6sz\u00f6rg\u00f6m.
\nNagyon szeretn\u00e9d, ha j\u00f3l megbaszn\u00e1nk, ugye?
\nNem is figyelek a t\u00f6bbessz\u00e1mra, csak k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve mondogatom az igen, igen-t.
\nSor fog r\u00e1 ker\u00fclni – \u00edg\u00e9ri meg valamelyik\u00fck, tal\u00e1n a vez\u00e9r fia. \u00c9s folytatja: Most azonban egy kis \u00e9lm\u00e9nyben lesz r\u00e9szed azokon a helyeken, amelyekre olyan kedvesen felh\u00edvtad a figyelm\u00fcnk.
\nReszketni kezdek a f\u00e9lelemt\u0151l, \u00e9s nemhi\u00e1ba.
\nKorb\u00e1cs csap le a mellemre, a hasamra, a cs\u00edp\u0151mre, a combomra – \u00fajra \u00e9s \u00fajra v\u00e9gigj\u00e1rja azokat a helyeket, amelyeket megsimogattam, tal\u00e1n csak a nyakamat kiv\u00e9ve, \u00e9s – egyenl\u0151re – a puncimat.
\nR\u00e1msz\u00f3lnak, hogy mondjam el sorban, milyen testr\u00e9szeimet simogattam meg. Sorolni kezdem: a mellem, a derekam…
\nIgen, a melledet nagyon szereted, ha foglalkoznak vele – g\u00fanyol\u00f3dik a helyettes, \u00e9s lecsap r\u00e1. \u00c1m most m\u00e1r nem a korb\u00e1ccsal, hanem valami m\u00e1ssal, tal\u00e1n a p\u00e1lc\u00e1val, vagy ink\u00e1bb egy ostorral. F\u00e1jdalmasabb, cs\u00edp\u0151sebb az \u00e9rz\u00e9s, r\u00e1ad\u00e1sul nagyon sok \u00fct\u00e9st m\u00e9r r\u00e1m. A hasamat nem b\u00e1ntja sok\u00e1ig, mondv\u00e1n, azzal \u00e9n sem t\u00f6r\u0151dtem sokat – a cs\u00edp\u0151met \u00e9s a combjaimat azonban nem k\u00edm\u00e9li. Halad a bels\u0151 combom fel\u00e9, \u00e9n pedig egyre jobban verg\u0151d\u00f6k. Valaki mell\u00e9m l\u00e9p, \u00e9s a m\u00e9g szabadon l\u00e9v\u0151 kezemet is r\u00f6gz\u00edti a fejem felett. Egy k\u00e9z v\u00e9gigsim\u00edt a szem\u00e9remdombomon, lassan halad a csikl\u00f3m \u00e9s a kicsinyke r\u00e9s fel\u00e9. K\u00e9t ujj\u00e1val hatol bel\u00e9m egyszerre, m\u00e9gsem okoz t\u00fal nagy neh\u00e9zs\u00e9get. A hangj\u00e1b\u00f3l \u00e1rad\u00f3 ut\u00e1latt\u00f3l vagy ink\u00e1bb d\u00fch\u00f6s megvet\u00e9st\u0151l megr\u00e1zk\u00f3dok.
\nHogy ez micsoda egy \u00f3cska ringy\u00f3… egy lovassz\u00e1zad v\u00e9gigmehetne rajta, \u00e9s m\u00e9g az utols\u00f3 is cs\u00faszk\u00e1lna benne, olyan nedves… – mondja. A hangja alapj\u00e1n tal\u00e1n a helyettes.
\nA f\u0151n\u00f6k fia selymes, beh\u00edzelg\u0151 hangon sz\u00f3lal meg, de semmivel sem kedvesebben:
\n\u00dagy \u00e9rted, hogy a lovak is?
\nFelr\u00f6h\u00f6gnek, a puncimban ny\u00falk\u00e1l\u00f3 ujjak tov\u00e1bb tapogat\u00f3znak, nem is gyeng\u00e9den. Mintha valami oll\u00f3z\u00f3 mozdulatot tenne, tal\u00e1n hogy t\u00e1g\u00edtsa a r\u00e9st… Felny\u00f6g\u00f6k egy f\u00e1jdalmasabb mozdulat\u00e1ra.
\nA k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban kir\u00e1ntja az ujjait.
\nAz ostorral? p\u00e1lc\u00e1val? (mint k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, egy lovagl\u00f3ostor volt) kisebb \u00fct\u00e9seket m\u00e9rnek a szem\u00e9remdombomra, egyre lejjebb haladva. Nem a f\u00e1jdalomt\u00f3l, hanem a f\u00e9lelemt\u0151l remegek.
\nV\u00e1ratlanul abbahagyj\u00e1k, a f\u00e9rjem hangj\u00e1t hallom.
\nLeveszz\u00fck a szemellenz\u0151t. Nagyon lassan nyisd ki a szemed, vil\u00e1gos van.
\nVal\u00f3ban leveszik. Szemem csupa k\u00f6nny. B\u00e1r kit\u0171n\u0151 min\u0151s\u00e9g\u0171 sminket haszn\u00e1lok, tudom, hogy ha r\u00f6vid id\u0151n bel\u00fcl nem lesz v\u00e9ge a tort\u00far\u00e1nak, menthetetlen\u00fcl sz\u00e9t fog folyni a szemfest\u00e9kem. Lassan kinyitom a szemem, t\u00e9nyleg b\u00e1nt a f\u00e9ny, szinte semmit sem l\u00e1tok.
\nMik\u00f6zben lassan hozz\u00e1szokom a f\u00e9nyhez, f\u00e9rjem k\u00f6zli velem, hogy \u0151 most elmegy. Nem fog visszaj\u00f6nni, ebben ne is rem\u00e9nykedjek – ha a t\u00e1rsai r\u00e1munnak, egyed\u00fcl hazaj\u00f6hetek.
\nMegr\u00e9m\u00fcl\u00f6k. Ugyan m\u00e1r kor\u00e1bban is mondta, hogy el fog menni, abban rem\u00e9nykedtem, nem gondolja komolyan. Amikor elkezdtek megk\u00ednozni, amikor megal\u00e1z\u00f3 m\u00f3don besz\u00e9ltek r\u00f3lam, abban rem\u00e9nykedtem, hogy b\u00e1r \u0151 bocs\u00e1tott a t\u00f6bbiek rendelkez\u00e9s\u00e9re, jelenl\u00e9te egyben annak a biztos\u00edt\u00e9ka, hogy az, amit\u0151l a legjobban f\u00e9lek, ami a legjobban megr\u00e9m\u00edt, nem t\u00f6rt\u00e9nhet meg. Hiszen \u0151 pontosan tudta, hogy a kisebb f\u00e1jdalom, egy enyh\u00e9bb elfenekel\u00e9s m\u00e9g izgat\u00f3 is a sz\u00e1momra. Amit\u0151l viszont rettegek, az az, hogy t\u00f6bb ember az akaratomt\u00f3l, befoly\u00e1somt\u00f3l, n\u0151i vonzer\u0151mt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl haszn\u00e1lja a testemet, a puncimat, vagy b\u00e1rmi m\u00e1st. A vulg\u00e1ris kifejez\u00e9sek, a megvet\u0151 szavak, a megal\u00e1z\u00f3 min\u0151s\u00edt\u00e9sek, b\u00e1r ut\u00f3lag izgatnak, v\u00e9gtelen\u00fcl leal\u00e1znak, hamarabb kicsordul t\u0151l\u00fck a k\u00f6nnyem, mint a fizikai f\u00e1jdalomt\u00f3l – ezt azonban \u00fagy gondoltam, k\u00e9nytelen vagyok elviselni, ez m\u00e9g tal\u00e1n belef\u00e9r. Azonban eddig, a fogdos\u00e1son \u00e9s a f\u00e1jdalomokoz\u00e1son k\u00edv\u00fcl m\u00e1s nem t\u00f6rt\u00e9nt. Abban rem\u00e9nykedtem, nem is fog.
\n\u0150 azonban hozz\u00e1m simul, \u00e9s azt suttogja: \u00dagy fognak haszn\u00e1lni, ak\u00e1r a legolcs\u00f3bb szajh\u00e1t, aki beszabadult a matr\u00f3zok k\u00f6z\u00e9. Ne rem\u00e9nykedj, kisl\u00e1ny. V\u00e9ge az \u00farin\u0151sk\u00f6d\u00e9snek, ezek a f\u00e9rfiak pontosan tudj\u00e1k, mire val\u00f3 vagy.
\nH\u00e1tat ford\u00edt \u00e9s elmegy. Egy pillanatig d\u00f6bbenten, hihetetlen\u00fcl meredek t\u00e1voz\u00f3 alakj\u00e1ra, majd k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni, sikoltozni kezdek: ne menj, maradj, k\u00e9rlek, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, k\u00e9rlek sz\u00e9pen…
\nEgy pofon t\u00e9r\u00edt magamhoz. <\/p>\n
Mik\u00f6zben besz\u00e9lt hozz\u00e1m, megigazgatt\u00e1k a l\u00e1mp\u00e1kat. \u00c9n alig l\u00e1tok valamit, f\u00e9lhom\u00e1ly van, engem azonban bebor\u00edt a f\u00e9ny: \u00fagy \u00e9rzem, minden porcik\u00e1m k\u00f6zszeml\u00e9re van t\u00e9ve. Olyan helyzetbe vagyok ford\u00edtva, aminek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en egy\u00e9bk\u00e9nt is csak azt l\u00e1tn\u00e1m „j\u00f3l”, aki k\u00f6zvetlen\u00fcl el\u0151ttem van. A t\u00f6bbeket csak halv\u00e1nyan, \u00e9pp csak \u00e9rz\u00e9kelem, a perif\u00e9rikus l\u00e1t\u00e1som seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel.
\nDe h\u00e1t \u00fagysem ezzel foglalkozom.
\nAz ostorral ugyanis \u00fajra kezdik a csap\u00e1sokat. \u00dajra, ugyanott: a szem\u00e9remdombomon, egyre lejjebb. \u00c9s most egyre er\u0151sebben is. Egyszercsak egy \u00e1tl\u00f3s csap\u00e1s \u00e9ri a puncimat. Felsikoltok, elviselhetetlennek \u00e9rzem a k\u00ednt. Pedig k\u00e9nytelen vagyok: \u00fajra \u00e9s \u00fajra lecsap, ugyanoda. \u00c9s mik\u00f6zben verg\u0151d\u00f6m, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, mik\u00f6zben folyik a k\u00f6nny a szememb\u0151l, a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e1ll\u00f3 f\u00e9rfiak folyamatosan besz\u00e9lgetnek, nevetg\u00e9lnek, komment\u00e1lj\u00e1k az esem\u00e9nyeket, biztatj\u00e1k azt, aki \u00e9ppen \u00fct: er\u0151sebben, ne k\u00edm\u00e9ljen, mindj\u00e1rt el\u00e9lvez a kis kurva…
\nEgy hangosabb jajszavamra a vez\u00e9r megsz\u00f3lal: Nem hallom, mit akarsz?
\nK\u00e9rem, k\u00e9rem uram, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, nem b\u00edrom tov\u00e1bb… – s\u00edrom el magam.
\nAzt szeretn\u00e9d, hogy hagyjuk abba? – k\u00e9rdezi nyugodtan, b\u00e1r kicsit v\u00e9szj\u00f3sl\u00f3 hangon. \u00c1m \u00e9pp ezt nem veszem \u00e9szre – \u00e9s tal\u00e1n ha \u00e9szrevenn\u00e9m se tudn\u00e9k m\u00e1st mondani, mint azt, hogy igen, nagyon szeretn\u00e9m…
\nRendben – v\u00e1laszol, \u00e9s a marketinges azonnal le is ereszti az ostort, arr\u00e9bb l\u00e9p. A fi\u00e1t l\u00e1tom egy pillanatra, a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban csak sejtem, hogy leguggolt, mert hirtelen kimondhatatlan f\u00e1jdalmat \u00e9rzek, amelyet szinte azonnal k\u00f6vet m\u00e9g egy. Valamit, valamilyen csipeszt rakott a nagyajkaimra \u00e9s a kisajkaimra – n\u00e9gyszer has\u00edt bel\u00e9m egym\u00e1s ut\u00e1n a f\u00e1jdalom, a k\u00e9t utols\u00f3 rosszabb mindenn\u00e9l, amit eddig \u00e9reztem. Remeg a l\u00e1bam, alig b\u00edrok \u00e1llni m\u00e1r a t\u0171sark\u00faban, az ostorcsap\u00e1sokt\u00f3l sajog a puncim minden pontja – ez azonban borzalmas, kib\u00edrhatatlan, minden pillanatban olyan \u00e9rz\u00e9s, mintha l\u00e1ngolna. A f\u00e9rjem is \u00f6sszeszor\u00edtotta egyszer-k\u00e9tszer, de az ink\u00e1bb izgat\u00f3 volt, n\u00e9ha, r\u00f6vid ideig, f\u00e1jdalmas. Ez azonban sokkal kegyetlenebb, folyamatosan szor\u00edtja, m\u00e9ghozz\u00e1 rettenetes er\u0151vel.
\nA vez\u00e9r l\u00e9p hozz\u00e1m, er\u0151teljes, hatalmas f\u00e9rfi. Simogatja a b\u0151r\u00f6met, \u00e9s megk\u00e9rdezi:
\nMost jobb? Rem\u00e9lem, \u00f6r\u00fclsz, hogy abbamaradtak az ostorcsap\u00e1sok. Ezt a n\u00e9h\u00e1ny csipeszt igaz\u00e1n gyerekj\u00e1t\u00e9k elviselni…
\nFolyik a k\u00f6nnyem, a szemem alatt \u00f6sszegy\u0171lik a fest\u00e9k.
\nMegcs\u00f3kolja a sz\u00e1mat, egyre er\u0151teljesebben, hat\u00e1rozottabban, kem\u00e9nyebben. K\u00f6zben keze a hasamhoz \u00e9r, \u00e9s tov\u00e1bb halad egyre lejjebb. Remegek, rettegek att\u00f3l, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni. Er\u0151sen szor\u00edtja sz\u00e1mat, nyelvemet a sz\u00e1j\u00e1val, l\u00e1that\u00f3lag \u00e9lvezi a f\u00e9lelmemet. Ujjai meg\u00e9rkeznek a puncimhoz: lassan j\u00e1tszadozni kezd a csipeszekkel, mintha pici harangocsk\u00e1k lenn\u00e9nek. L\u00f6kd\u00f6si \u0151ket, picit megh\u00fazza. Belesikoltok a sz\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s \u00fajabb k\u00f6nycseppek futnak v\u00e9gig az arcomon. \u0150 pedig nem hagyja abba: egyre beljebb f\u00farja a nyelv\u00e9t a sz\u00e1mba, harapja az ajkaimat, \u00e9s tov\u00e1bb k\u00ednoz a csipeszekkel. Van, amelyiket jobban megh\u00fazza, \u00e9s hirtelen elereszti, n\u00e9ha megl\u00f3b\u00e1lja egyiket-m\u00e1sikat.
\nV\u00e1ratlanul elenged, t\u00e1volabb h\u00faz\u00f3dik. Egy int\u00e9s\u00e9re kioldozz\u00e1k a kezem \u00e9s a l\u00e1bam. \u00d6sszerogyn\u00e9k, de megtartanak, lassan eresztenek le a f\u00f6ldre. T\u00e9rdre rogyok, \u0151 m\u00e1r ki is nyitotta a slicc\u00e9t, \u00e9s egy mozdulattal a torkomig nyomja a fark\u00e1t. Mik\u00f6zben pokolian f\u00e1j a puncim, igyekszem min\u00e9l hamarabb \u00e9lvezethez juttatni, rem\u00e9lve, hogy annyival gyorsabban szabadulok meg a csipeszekt\u0151l.
\nMik\u00f6zben szopom, \u00e9rzem, hogy sz\u00e1nd\u00e9kosan visszafogja mag\u00e1t, viszont mindent elk\u00f6vet az\u00e9rt, hogy kett\u0151nk k\u00f6z\u00fcl \u00e9n mozogja t\u00f6bbet – ennek \u00e9rdek\u00e9ben nem \u0151 dugja m\u00e9lyebbre bennem a fark\u00e1t, hanem hirtelen mozdulatokkal n\u00e9ha r\u00e1r\u00e1ntja a fejem, ami egyr\u00e9szt m\u00e9g jobban megal\u00e1z, m\u00e1sr\u00e9szt minden, a legapr\u00f3bb mozdulat is a csipeszek billeg\u00e9s\u00e9vel j\u00e1r, ami borzalmasan f\u00e1j.
\nV\u00e9gre, \u00e9rzem, hogy k\u00f6zel\u00edt az el\u00e9lvez\u00e9shez. Biztosra veszem, hogy azt akarja, nyeljem le, \u00e1m eltolja a fejem. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban bebor\u00edtja az arcomat, nyakamat \u00e9s a hajamat az ond\u00f3.
\nF\u00e9lrel\u00f6k, szinte elgurulok, annyira gyenge vagyok, hogy meg sem tudom tartani magam.
\nR\u00e1sz\u00f3l a t\u00f6bbiekre, \u00e9n nem, \u0151k viszont \u00e9rtik, mit akar: \u00fajra fel\u00e1ll\u00edtanak, \u00e9s megk\u00f6t\u00f6znek. \u00dagy \u00e9rzem, nem b\u00edrom tov\u00e1bb, de tehetetlen vagyok. <\/p>\n
Szeretn\u00e9d ha leszedn\u00e9nk a csipeszeket? – k\u00e9rdezi a vez\u00e9r fia. K\u00f6zel \u00e1ll hozz\u00e1m, a tekintet\u00e9ben szinte l\u00e1ngol a k\u00e9jv\u00e1gy.
\nIgen… igen, nagyon szeretn\u00e9m, uram – szipogom.
\nHm… mennyire? – folytatja k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl.
\nK\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni, k\u00e9rlelni kezdem, mindent elmondok, ami csak az eszembe jut.
\nTal\u00e1n azt szeretn\u00e9d, ha ink\u00e1bb korb\u00e1csoln\u00e1nk? – k\u00e9rdezi. Borzalmasan f\u00e1j a folyamatos szor\u00edt\u00e1s, \u00edgy term\u00e9szetesen beleegyezek – \u00fagy \u00e9rzem, b\u00e1rmit v\u00e1llaln\u00e9k, csak ez a f\u00e1jdalom sz\u0171nj\u00f6n meg. <\/p>\n
V\u00e9gre leszedik a csipeszeket. Alig v\u00e1rtam m\u00e1r, azonban az els\u0151 pillanatban, mindegyikn\u00e9l, f\u00f6lsikoltok a f\u00e1jdalomt\u00f3l: a folyamatos szor\u00edt\u00e1s helyett, ahogy \u00fajraindul a v\u00e9rkering\u00e9s, most olyan \u00e9rz\u00e9st okoz, mintha egy apr\u00f3, \u00e1m nagyon hat\u00e9kony ostorral csaptak volna r\u00e1. Elhallgatok, kapkodom a leveg\u0151t, \u00e9s szinte csod\u00e1lkozom, hogy a halknak igaz\u00e1n nem mondhat\u00f3 sikolyomat nem jutalmazt\u00e1k egy pofonnal.
\nA vez\u00e9r fia kezd el \u00fctni – el\u0151sz\u00f6r a korb\u00e1ccsal, majd, tal\u00e1n mert \u00fagy \u00e9rzi, nem szenvedek el\u00e9gg\u00e9, az ostorral. N\u00e9ha, v\u00e1ratlanul, a mellemre csap, egyre jobban k\u00f6r\u00fclj\u00e1rja a mellbimb\u00f3mat, \u00e9lvezi, hogy a nem v\u00e1rt hat\u00e1sra m\u00e1sk\u00e9pp jajdulok fel. Nagyon hirtelen hagyja abba. Az arc\u00e1t ugyan alig l\u00e1tom, \u00e1m a mozdulataib\u00f3l, a remeg\u00e9s\u00e9b\u0151l r\u00e1d\u00f6bbenek, az elm\u00falt n\u00e9h\u00e1ny perc rendk\u00edv\u00fcl felizgatta. Egy hirtelen mozdulattal bel\u00e9m nyomja az ostor vastagabbik v\u00e9g\u00e9t. Nagyon nedves vagyok, \u00e1m ez m\u00e9g \u00edgy is nagyon er\u0151s, felki\u00e1ltok. Csak egy pillanatra h\u00e1tr\u00e9bbl\u00e9p, v\u00e9gign\u00e9z rajtam, majd \u00fajra eg\u00e9szen k\u00f6zel, ingje d\u00f6rzs\u00f6li a melkasomat, keze v\u00e9gigcs\u00faszik a testemen, megragadja az ostort, \u00e9s m\u00e9g m\u00e9lyebbre d\u00f6fi. Kapkodva bontja ki a kezemet, l\u00e1bomat, szinte nem is t\u00f6r\u0151dik velem, pedig majdnem \u00f6sszeesek.
\nA sz\u00e1mba nyomja a fark\u00e1t, k\u00f6zben r\u00e1msz\u00f3l:
\nNehogy kiejtsd az ostort, de rohadt kurva.
\nB\u00f3lintani pr\u00f3b\u00e1lok, \u00e9s nyalogatom, majd szopom a fark\u00e1t. K\u00f6zben k\u00e9t f\u00e9rfi, tal\u00e1n a marketinges \u00e9s a helyettes (a vez\u00e9r elt\u0171nt valahova) mindent elk\u00f6vet, hogy f\u00e1jdalmat okozzon, \u00e9s egyben el\u00e9rj\u00e9k azt, kiejtsem az ostort. Markolgatj\u00e1k a mellemet, megszor\u00edtj\u00e1k a mellbimb\u00f3mat, sz\u00e9th\u00fazz\u00e1k a l\u00e1baimat, belecs\u00edpnek a puncimba, a combomba, megp\u00f6ck\u00f6lik a mellbimb\u00f3mat, a csikl\u00f3mat.
\nA fi\u00fa n\u00e9h\u00e1nyszor m\u00e9lyen, a torkomig ledugja a fark\u00e1t, hogy \u00f6klendezni kezdek, majd v\u00e1ratlanul abbahagyja, \u00e9s kih\u00fazza a sz\u00e1mbol. Megr\u00e1nt, r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy azt akarja, ford\u00edtva t\u00e9rdeljek el\u00e9, a fenekemhez ker\u00fcl. Kir\u00e1ntja a puncimb\u00f3l az ostort, \u00edgy, megford\u00edtva hatalmas lend\u00fclettel r\u00e1v\u00e1g a puncimra – feljajdulok, de m\u00e1r k\u00f6zben bel\u00e9m is nyomta a fark\u00e1t.
\nA marketinges l\u00e9p el\u00e9m, \u00e9s a sz\u00e1mba dugja a fark\u00e1t. Egyetlen pillanatra sem pihenhetek, mindk\u00e9t oldalr\u00f3l egyszerre dugnak. \u00c9s persze k\u00f6zben tov\u00e1bb besz\u00e9lnek arr\u00f3l, mekkora ribanc vagyok. „Csak arra val\u00f3, hogy sz\u00e9tbassz\u00e1k” – mondja valamelyik\u00fck, \u00e9s ezt elemezgetik tov\u00e1bb. „Egy ilyen n\u0151vel ezt kell csin\u00e1lni, r\u00e1h\u00fazni minden faszra” – jegyzi meg valamelyik\u00fck. Mik\u00f6zben kicsordul a k\u00f6nnyem, d\u00f6bbenten veszem \u00e9szre, hogy egyre jobban remeg a testem, \u00e9s nem csak a f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l: minden k\u00edn ellen\u00e9re, mik\u00f6zben k\u00e9t f\u00e9rfi kef\u00e9l k\u00e9t oldalr\u00f3l, egy harmadik pedig folyamatosan csipkedi, markol\u00e1ssza a testemet, ism\u00e9t k\u00f6zel \u00e1llok az el\u00e9lvez\u00e9shez.
\nA fiatal sr\u00e1c v\u00e9gez hamarabb, term\u00e9szetesen sokkal gyorsabban, mint ahogy \u00e9n eljutn\u00e9k a cs\u00facsra. Nem \u00e9lvez bel\u00e9m, kir\u00e1ntja a fark\u00e1t, \u00e9s v\u00e9gigspricceli a testemet. Az arcomra m\u00e1r r\u00e9g r\u00e1sz\u00e1radt az ond\u00f3, most m\u00e1r a fenekem, h\u00e1tam is csupa ragacs…
\nA marketinges is kih\u00fazza a fark\u00e1t a sz\u00e1mb\u00f3l, hanyatt fekszik, \u00e9s int, hogy \u00fcljek r\u00e1, szembe vele. A vez\u00e9r helyettese terpesz\u00e1ll\u00e1sban f\u00f6l\u00e9\u00e1ll, \u00e9s a sz\u00e1mba dugja a fark\u00e1t. M\u00e1r a mozdulatt\u00f3l is h\u00e1nyingerem van, \u00fagy \u00e9rzem, nem b\u00edrom tov\u00e1bb. Tiltakozni azonban nincs lehet\u0151s\u00e9gem, a sz\u00e1mba nyomja a fark\u00e1t, \u00e9s nem is b\u00edzza r\u00e1m a mozg\u00e1st: megfogja a fejemet, \u00e9s r\u00e1-r\u00e1h\u00faz a fark\u00e1ra.
\nA vez\u00e9r fia mell\u00e9m t\u00e9rdel. Nem fogdos, nem alkalmaz \u00fajabb fog\u00e1sokat. Egyszer\u0171en csak k\u00f6zel hajol a f\u00fclemhez, \u00e9s halkan, de a legocsm\u00e1nyabb, legmegal\u00e1z\u00f3bb hangon komment\u00e1lja az esem\u00e9nyeket. Elmond mindennek: fasszop\u00f3 ribancnak, akinek megtiszteltet\u00e9s, ha valaki arra \u00e9rdemes\u00edti a sz\u00e1j\u00e1t, hogy bele\u00e9lvez, huszadrang\u00fa kis ringy\u00f3nak, mocskos kurv\u00e1nak, aki csak arra j\u00f3, hogy minden lyukat bet\u00f6mjenek rajta. Egy h\u00f3napig csak terpesz\u00e1ll\u00e1sban fogsz tudni menni, mire itt v\u00e9gz\u00fcnk – sugdossa.
\nLassan beindul a keze: a h\u00e1tamat simogatja, a fenekemet markol\u00e1ssza, beleny\u00fal a v\u00e9gb\u00e9lny\u00edl\u00e1somba. \u00c9s persze tov\u00e1bb folytatja, \u00e1m n\u00e9ha nem csak halkan, a f\u00fclembe, hanem a t\u00f6bbieknek is. Az inasnak sz\u00f3l oda: L\u00e1tt\u00e1l m\u00e1r ekkora kurv\u00e1t?
\nNem is tudtam, hogy \u0151 is itt van, \u00fajra, vagy m\u00e9g mindig. A sr\u00e1c persze helyesel: nem, soha.
\nH\u00e1t persze, ilyen \u00f3cska kis ringy\u00f3 csak gazdag n\u0151k k\u00f6z\u00f6tt tal\u00e1lhat\u00f3 – koment\u00e1lja a vez\u00e9r fia. – Persze te nem is vagy igaz\u00e1n gazdag, csak addig baszattad magad, am\u00edg megtal\u00e1ltad a leggazdagabbat, ugye?
\nTiltakozn\u00e9k, de erre nincs lehet\u0151s\u00e9gem, a helyettes folyamatosan r\u00e1ngatja a fejemet, n\u00e9ha szinte fuldoklom.
\nPersze Tam\u00e1st nem lehet \u00e1tv\u00e1gni – mondja a f\u00e9rjemr\u0151l – \u0151 pontosan tudja, mire val\u00f3 vagy. Ezt a basz\u00e1st biztos nem felejted el egy darabig. Amikorra meg m\u00e9gis, majd fel\u00faj\u00edtjuk. B\u00e1r k\u00e9tlem, hogy legk\u00f6zelebb hajland\u00f3 lenn\u00e9lek \u00e9n megbaszni t\u00e9ged, vagy b\u00e1rki k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk – suttogja, \u00e9s t\u00f6vig nyomja az ujj\u00e1t a fenekemben – ki\u00e1ll\u00edt\u00e1st k\u00e9ne rendezni, ahol bemutatjuk az orsz\u00e1g leg\u00f3csk\u00e1bb ringy\u00f3j\u00e1t. Akit kedvezm\u00e9nyes bel\u00e9pti d\u00edj\u00e9rt b\u00e1rki megbaszhat, b\u00e1rmelyik lyukon…
\nEbben a pillanatban, amikor ezt kimondja, hatalmasat \u00e9lvezek: \u00f6sszer\u00e1ndul a h\u0171velyizmom, v\u00e9gigfut rajtam a remeg\u00e9s, lihegek, majdnem \u00f6sszerogyok.
\nA fi\u00fa hatalmasat nevet, \u00fagy t\u0171nik, nem is tudja egyk\u00f6nnyen abbahagyni. Borzalmasan sz\u00e9gyellem magam, de m\u00e9g csak az arcomat sem takarhatom el. A helyettes is el\u00e9lvez a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban, \u00e9s persze \u0151 is bebor\u00edt sperm\u00e1val…
\nAbban a pillanatban, amint ell\u00e9p el\u0151lem, a vez\u00e9r fia el\u0151renyom, a marketinges megragadja a melleimet, \u00e9s csavargatni, szor\u00edtani kezdi. Mire felfogn\u00e1m, mi t\u00f6rt\u00e9nik, valaki bel\u00e9hatol a fenekembe. B\u00e1rmennyire is ny\u00falk\u00e1lt bel\u00e9m m\u00e1r az ujj\u00e1val, az els\u0151 pillanatban, s\u0151t ut\u00e1na is egy ideig, nagyon f\u00e1j. Verg\u0151d\u00f6m a k\u00e9tf\u00e9le k\u00ednt\u00f3l, ami a mellemet \u00e9ri \u00e9s ami a fenekemet, de nincs menekv\u00e9s. <\/p>\n
A marketinges \u00e9lvez el el\u0151bb, de nem mozdul, nem h\u00fazza ki mag\u00e1t bel\u0151lem, nem is nagyon tudn\u00e1 – megv\u00e1rja, am\u00edg a m\u00f6g\u00f6ttem \u00e1ll\u00f3 f\u00e9rfi el\u00e9lvez. Az el\u00e9m l\u00e9p – ekkor l\u00e1tom csak, hogy nem a vez\u00e9r fia volt, hanem az felszolg\u00e1l\u00f3 sr\u00e1c. J\u00f3 volt, ringy\u00f3? – k\u00e9rdezi t\u00f6k\u00e9letesen azzal a hangs\u00fallyal, ahogy a pezsg\u0151t k\u00edn\u00e1lta oda j\u00f3p\u00e1r \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban. Kedvesen, udvariasan. Csak \u00e9ppen most ez a kedvess\u00e9g, udvariass\u00e1g egy g\u00fanyos mosoly k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben megal\u00e1z\u00f3bb, mit sok vulg\u00e1ris kifejez\u00e9s.
\nMindketten arr\u00e9bb l\u00e9pnek, \u00e9s – nem durv\u00e1n, de fell\u00f6knek: hanyatt fekszem a sz\u0151nyegen, a testem csupa piros cs\u00edk \u00e9s feh\u00e9res sperma.
\nA vez\u00e9rigazgat\u00f3 hangj\u00e1t hallom. Fogalmam sincs, mikor j\u00f6hetett vissza. A marketinges \u00e9s a helyettes elmennek, vagy legal\u00e1bbis elt\u0171nnek a l\u00e1t\u00f3sz\u00f6gemb\u0151l.
\nA vez\u00e9r az egyik fotelba \u00fcl, mellette kisasztal, a fia az asztalka m\u00e1sik oldal\u00e1n, szint\u00e9n egy fotelban. A pinc\u00e9r t\u00e1lc\u00e1n italokat, poharakat hoz nekik. A vez\u00e9r r\u00e1msz\u00f3l, menjek oda – egy int\u00e9s\u00e9b\u0151l r\u00e1\u00e9bredek, term\u00e9szetesen n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b, szinte a f\u00f6ld\u00f6n cs\u00faszva kell ezt megtennem. Fordulj meg – sz\u00f3l r\u00e1m, majd amikor megteszem, v\u00e1ratlanul puszta k\u00e9zzel hatalmasat csak a fenekemre. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban pedig bel\u00e9mny\u00fal, a v\u00e9gb\u00e9lny\u00edl\u00e1somba.
\nMegbaszt\u00e1k a segged, ugye, te kis ribanc? – k\u00e9rdezi, de nem v\u00e1r feleletet, folytatja – De nem el\u00e9gg\u00e9. No nem baj…
\nElkezd bel\u00e9mtolni valamit – nyilv\u00e1n egy m\u0171p\u00e9niszt, ami azonban nagyobb, mint az inas farka volt. K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni kezdek, nem b\u00edrom, nagyon f\u00e1j, k\u00e9rem, k\u00e9rem, sz\u00e9thasadok, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m…
\nNem hatja meg, oda sem figyel. Amikor el\u00e9gg\u00e9 betolta, kider\u00fcl, valami sz\u00edj is tartozik hozz\u00e1, r\u00f6gz\u00edti a derekamon: mintha egy b\u00f6r\u00f6v lenne rajtam, \u00e9s egy tanga, aminek a k\u00f6zep\u00e9b\u0151l ki\u00e1ll egy farok, k\u00f6zvetlen\u00fcl a fenekembe.
\n\u00c1llj f\u00f6l – sz\u00f3l, majd: T\u00e9rdelj le! M\u00e1ssz k\u00f6rbe! K\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 utas\u00edt\u00e1sokat ad, t\u00e9rden cs\u00faszok, n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b m\u00e1szok, egyre k\u00ednosabban \u00e9rzem magam, m\u00e9g mindezek ut\u00e1n is.
\nMicsoda zil\u00e1lt egy kurva ez, egy m\u0171fasszal a segg\u00e9ben… – sz\u00f3lal meg unottan a fia.
\nM\u00e1r csak a pin\u00e1j\u00e1ba kellene egy – teszi hozz\u00e1.
\nLesz ott m\u00e1s is – mondja az apa.
\nMajd r\u00e1msz\u00f3l, t\u00f6ltsek italt. Amikor elkezdem \u00f6nteni, kivesz egy j\u00e9gkock\u00e1t, v\u00e9gigsim\u00edtja a szem\u00e9remdombomon majd belenyomja a puncimba.
\nRemegek, de tudom, nem hib\u00e1zhatok. F\u00e1j \u00e9s borzaszt\u00f3an hideg, de egyre azon igyekszem, hogy ne hangoskodjak, jajgassak, \u00e9s v\u00e9letlen\u00fcl se \u00f6ntsem mell\u00e9 az italt. A szememb\u0151l azonban \u00fajra csak kicsordul a k\u00f6nny.
\nNe b\u0151gj, \u00faristen, ne b\u0151gj m\u00e1r megint, te szajha – ki\u00e1lt r\u00e1m a fi\u00fa, \u00e9s belemarkol a puncimba, megszor\u00edtja a csikl\u00f3mat.
\nMiut\u00e1n megitt\u00e1k az italt, a pinc\u00e9r \u00e1ltal behozott hidegt\u00e1lhoz fordulnak. A fi\u00fa int, a felszolg\u00e1l\u00f3 el\u00e9m tartja a t\u00e1lc\u00e1t.
\nSz\u00e9pen, sorban… – mondja roppant udvarias hangon a vez\u00e9r.
\nRemeg\u0151 k\u00e9zzel ny\u00falok a t\u00e1ny\u00e9rhoz, leemelek egy sp\u00e1rg\u00e1t, majd magamba dugom.
\nKef\u00e9ld is magad egy kicsit – sz\u00f3l r\u00e1m a fi\u00fa.
\nMegteszem, majd egy int\u00e9s\u00fckre cser\u00e9lek, most egy s\u00e1rgar\u00e9p\u00e1\u00e9rt ny\u00falok. Amikor kivenn\u00e9m, r\u00e1msz\u00f3lnak: Olyan egyed\u00fcl van… \u00edgy kiveszek m\u00e9g egyet, szerencs\u00e9re nem t\u00fal vastagok, \u00e9s azt is betolom a puncimba. Na m\u00e9g egyet – mondja a vez\u00e9r, de \u00fagy \u00e9rzem, t\u00f6bbet nem b\u00edrok. Felemelem a k\u00f6vetkez\u0151t, pr\u00f3b\u00e1lom betuszkolni, halkan megsz\u00f3lalok: Nem megy…
\nR\u00e1sz\u00f3lnak a pinc\u00e9rfi\u00fara, seg\u00edtsen nekem, ha m\u00e1r ilyen \u00fcgyetlen vagyok. \u0150 nemsokat teket\u00f3ri\u00e1zik: egy hirtelen mozdulattal beljebb d\u00f6fi. \u00c1llok, remeg\u0151 l\u00e1bakkal, a puncimb\u00f3l meredez\u0151 h\u00e1rom r\u00e9p\u00e1csk\u00e1val.
\nCsukd \u00f6ssze a l\u00e1bad – sz\u00f3l a vez\u00e9r. Majd kezd\u0151dik \u00fajra a utas\u00edtgat\u00e1s: s\u00e9t\u00e1lnom kell, legugolnom, n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bb mennem, \u00e9s mindezt \u00fagy, hogy k\u00f6zben nem cs\u00fasznak ki. V\u00e9g\u00fcl a vez\u00e9r fia maga el\u00e9 \u00e1ll\u00edt. Sorban kiveszi a r\u00e9p\u00e1kat, majd egyes\u00e9vel \u00fajra berakja, plusz levesz egyet a t\u00e1lr\u00f3l, \u00e9s azt is mell\u00e9j\u00fck er\u0151lteti. Egyre jobban f\u00e1j, b\u00e1r el\u00e9g j\u00f3l t\u00e1gulok. \u00dajra kiveszi \u0151ket, \u00e9s most kettess\u00e9vel tolja be. Majd a k\u00f6vetkez\u0151 alkalommal a n\u00e9gyet egyszerre pr\u00f3b\u00e1lja benyomni – nem nagyon megy, de az\u00e9rt siker\u00fcl, igaz, hogy jajgatok k\u00f6zben, de ezt \u00e9rdekl\u0151dve hallgatja. Amikor benn vannak, j\u00e1tszani kezd vel\u00fck, mozgatja \u0151ket, pr\u00f3b\u00e1lja beljebb tologatni, sz\u00e9tfesz\u00edt kett\u0151t-kett\u0151t. A vez\u00e9r f\u00e9lrebillent fejjel, k\u00edv\u00e1ncsi tekintettel figyel. Szeme ugr\u00e1l a puncim \u00e9s az arcom k\u00f6z\u00f6tt, lesi, hogy milyen arcot v\u00e1gok, hogyan viselem.
\nV\u00e9gre abbahagyja. Kivehetem a r\u00e9p\u00e1kat, bedughatok egy p\u00f3r\u00e9hagym\u00e1t. Ez nagyon tetszik nekik, mindketten hatalmasat r\u00f6h\u00f6gnek. A fi\u00fa gyorsan leszedi r\u00f3lam a b\u0151rsz\u00edjakat, \u00edgy „csak” a m\u0171p\u00e9nisz marad bennem, \u00e9s a puncimban a p\u00f3r\u00e9hagyma. Le kell t\u00e9rdelnem, \u00e9s kinyomnom a fenekemet. A k\u00e9t „m\u0171t\u00e1rgy” k\u00e9tfel\u00e9 \u00e1ll bel\u0151lem. J\u00e1tszanak vele, kih\u00fazz\u00e1k, beljebb tolj\u00e1k, fel-le mozgatj\u00e1k. V\u00e9g\u00fcl kiveszik a p\u00f3r\u00e9hagym\u00e1t, \u00e9s a hely\u00e9re egy hatalmas, tal\u00e1n m\u0171anyag m\u0171faszt nyomnak be, a sz\u00e1mba szint\u00e9n egy fekete sz\u00edn\u0171 m\u0171p\u00e9nisz ker\u00fcl. Nagyon f\u00e1j, de nem k\u00edm\u00e9lnek. \u00c9s a j\u00e1t\u00e9k folyik tov\u00e1bb, a vez\u00e9r fi\u00e1nak megjegyz\u00e9seit\u0151l k\u00eds\u00e9rve. „Itt l\u00e1that\u00f3 egy igazi faszgy\u0171jtem\u00e9ny”. „Multifunkci\u00f3s kurva” \u00e9s t\u00e1rsai…
\nIntenek a pinc\u00e9rnek, aki beh\u00edvja a marketingest \u00e9s a helyettest, akik l\u00e1that\u00f3lag eddig tiszt\u00e1lkodtak. Nagyon j\u00f3t sz\u00f3rakoznak a l\u00e1tv\u00e1nyon: egy csupa-ond\u00f3, sz\u00e9tbaszott meztelen kis kurva, akib\u0151l mindenhonnan egy-egy fekete m\u0171fasz \u00e1ll ki…
\nGyere – int a vez\u00e9r. Term\u00e9szetesen semmit nem vehetek ki, s\u0151t, r\u00e1msz\u00f3l, hogy ha valami ki akarna cs\u00faszni, nyomjam vissza. Kimegy\u00fcnk a f\u00e9lhom\u00e1lyos helyis\u00e9gb\u0151l, \u00e1t a nagyterembe, ahol az \u00fcnneps\u00e9g folyt. Most persze \u00fcres, de f\u00e9ny\u00e1rban \u00faszik. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl magam el\u00e9 kapom a kezem, erre megfordul, \u00e9s mintha azon agg\u00f3dna, hogy kics\u00faszott valami, er\u0151teljesen beljebb nyomja a puncimba \u00e9s a fenekembe a k\u00e9t rudat.
\nT\u00f6bb helyis\u00e9gen is \u00e1t kell menni, v\u00e9gre meg\u00e9rkez\u00fcnk oda, ahol a kab\u00e1tokat hagytuk. A felszolg\u00e1l\u00f3 fi\u00fa hozza a kisest\u00e9lyimet, r\u00e1madja. \u00cdgy az igazi – r\u00f6h\u00f6g a vez\u00e9r, amikor v\u00e9gign\u00e9z rajtam. Igen: egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kisesty\u00e9lyiben vagyok, a combfixem elszakadva, a ruha v\u00e9gighas\u00edtva, \u00f6ssze sem lehet gombolni, a b\u0151r\u00f6m csupa ond\u00f3, a hajam is ragacsos, \u00e9s m\u00e9g mindig….
\nOlyan igazi \u00f3cska kurv\u00e1nak l\u00e1tszol ezekkel a faszokkal a pin\u00e1dban, a seggedben \u00e9s a sz\u00e1dban…
\nmondja a vez\u00e9r.
\nTov\u00e1bbmegy\u00fcnk, le a gar\u00e1zsba. A vez\u00e9r kir\u00e1ntja bel\u0151lem a m\u0171farkakat, a sz\u00e1mb\u00f3l is kiveszi, majd mindegyiket odaadja, nyalogassam le.
\nA felszolg\u00e1l\u00f3 kinyitja nekem a kocsiajt\u00f3t, a vez\u00e9r megsz\u00f3lal.
\nEgy vicces t\u00f6rt\u00e9netben egy l\u00e1ny r\u00e1\u00fcl a sebv\u00e1lt\u00f3ra. Mindig k\u00edv\u00e1ncsi voltam, val\u00f3j\u00e1ban ez hogy n\u00e9z ki. Megmutatn\u00e1d?
\nNincs sok v\u00e1laszt\u00e1som. Odacs\u00faszok a k\u00e9t \u00fcl\u00e9s k\u00f6z\u00e9, \u00e9s agyonhaszn\u00e1lt puncimmal r\u00e1\u00fcl\u00f6k a sebess\u00e9gv\u00e1lt\u00f3ra. Nagyon nagy, \u00edgy nem k\u00f6nny\u0171 bele\u00fclni, r\u00e1ad\u00e1sul nagyon k\u00e9nyelmetlen is, alig b\u00edrom tartani magam.
\nV\u00e9g\u00fcl r\u00e1msz\u00f3l, hogy sz\u00e1lljak ki. Nan\u00e1, hogy nem visznek haza kocsival. Amikor felemelkedek, hangosat cuppan a puncim, meghallj\u00e1k, j\u00f3t r\u00f6h\u00f6gnek. <\/p>\n
Kimegy\u00fcnk a h\u00e1zb\u00f3l, a pinc\u00e9rfi\u00fa egy v\u00e1rakoz\u00f3 taxihoz l\u00e9p, kinyitja nekem az ajt\u00f3t.
\nA vez\u00e9r m\u00e1r nincs sehol. \u00c9n pedig be\u00fcl\u00f6k a taxis mell\u00e9m, aki d\u00f6bbenten n\u00e9z v\u00e9gig rajtam.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
K\u00fcl\u00f6nleges est\u00e9re k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k: a ruh\u00e1m meg\u00e9rkezett a szab\u00f3t\u00f3l, m\u00e1r csak sminkelnem \u00e9s \u00f6lt\u00f6zn\u00f6m kell: f\u00e9l \u00f3ra m\u00falva indulunk a partira, ahol f\u00e9rjem \u00e9s szerelmem a f\u0151vend\u00e9g. A f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151asztaln\u00e1l \u00fcl\u00f6k: a t\u00fck\u00f6rb\u0151l egy harminc\u00e9ves, s\u00f6t\u00e9t szem\u0171 \u00e9s haj\u00fa, vonz\u00f3 n\u0151 n\u00e9z vissza. Olyan n\u0151, akire \u00f3divat\u00fa sz\u00f3val t\u00e1rsas\u00e1gban azt szokt\u00e1k mondani: „\u00farin\u0151”. D\u00fas, hossz\u00fa, hull\u00e1mos hajamat … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2539,2879],"class_list":["post-1201864","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-szex","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201864","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1201864"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1201864\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1201864"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1201864"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1201864"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}