Gabriel a szem\u00e9re szor\u00edtotta a kez\u00e9t, \u00e9s nem tudott aludni. D\u00e9lut\u00e1n \u00f3ta ez d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt a fej\u00e9ben, meg\u00e1ll\u00edthatatlanul, k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl, a l\u00e1ny csendes hangja, a b\u0171ntudat \u00e9s a v\u00e1gy kever\u00e9k\u00e9vel f\u0171t\u00f6tt hang, mely \u00fagy \u00e9gett bele a lelk\u00e9be, mint valami kit\u00f6r\u00f6lhetetlen tetov\u00e1l\u00e1s. \u00d6n az \u2026 \u00d6n az \u2026 \u00d6n az\u2026
\nGabriel felny\u00f6g\u00f6tt, fel\u00fclt az \u00e1gyon, belet\u00fart a haj\u00e1ba. K\u00e9ts\u00e9gbeesve n\u00e9zett sz\u00e9t a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1ban, n\u00e9m\u00e1n ki\u00e1ltva seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. Feloldozta a l\u00e1nyt, megnyugtatta, hogy nem k\u00f6vetett el b\u0171nt\u2026 De \u0151t ki fogja feloldozni? Ki r\u00f3hat ki r\u00e1 b\u0171nbocs\u00e1natot az \u00e9rz\u00e9sek\u00e9rt, amik Izabella gy\u00f3n\u00e1sa k\u00f6zben r\u00e1t\u00f6rtek? Ki oldozhatja fel a v\u00e1gy b\u0171ne al\u00f3l, ki mondja majd neki, hogy el fog m\u00falni, \u00e9s semmi gond, hiszen \u00e1rtatlan szesz\u00e9ly csup\u00e1n? Keser\u0171 f\u00e1jdalom mart a sz\u00edv\u00e9be, hit\u00e9nek megrend\u00fcl\u00e9se, z\u00e1rt vil\u00e1g\u00e1nak felboml\u00e1sa, tiszta \u00e9lete bemocskol\u00e1sa felett \u00e9rzett f\u00e1jdalom.
\nPillant\u00e1sa a falra akasztott fesz\u00fcletre villant, \u00e9s a sz\u00e9gyen p\u00edrja \u00f6nt\u00f6tte el az arc\u00e1t. Sz\u00e9gyent hozott az Isten\u00e9re, sz\u00e9gyent hozott a mester\u00e9re, sz\u00e9gyent hozott az egyh\u00e1z\u00e1ra\u2026
\nLet\u00e9rdelt a fesz\u00fclet al\u00e1, k\u00f6ny\u00f6rg\u0151n n\u00e9zett a keresztre fesz\u00edtett J\u00e9zus szenved\u0151 arc\u00e1ra, \u00e9s suttogva k\u00e9rdezte:
\n– Mi\u00e9rt Istenem? Mi a c\u00e9lod velem? Ez az \u00e9n megk\u00eds\u00e9rt\u00e9sem, \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lod tesztelni a hitem? \u00cdgy akarsz megk\u00eds\u00e9rteni, hogy m\u00e9lt\u00f3 vagyok-e hozz\u00e1d? Ez a c\u00e9lod? Mutass utat Istenem, ne hagyd, hogy b\u0171nbe vesszek! K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, adj jelet, hogy tudjam, merre induljak tov\u00e1bb\u2026 K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m\u2026.
\nA kicsiny paplak r\u00e9snyi ablak\u00e1n be\u00e1rad\u00f3 felkel\u0151 nap els\u0151 sugarai ebben a p\u00f3zban, J\u00e9zus el\u0151tt t\u00e9rdepelve tal\u00e1lta a megt\u00f6rt papot. H\u00e1borg\u00f3 \u00e1lmai voltak, l\u00e1thatatlan ellens\u00e9ggel k\u00fczd\u00f6tt, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl egy feneketlen katlanba zuhant, \u00e9s keser\u0171, gonosz kacajt hallott a maga k\u00f6r\u00fcl zengeni. Z\u00fagott a feje, kialvatlans\u00e1g\u00e1nak jelei visszatetszettek az arc\u00e1n, sz\u00e9p szeme alatt s\u00f6t\u00e9t karik\u00e1k rajzol\u00f3dtak ki, \u00e1llkapcsa kem\u00e9ny vonalba fesz\u00fclt.
\nA vas\u00e1rnapi mis\u00e9n a h\u00e9t f\u0151 b\u0171nr\u0151l tartott besz\u00e9det, hosszasan kit\u00e9rve a bujas\u00e1gra. Az emberek megsz\u00e9gyen\u00fclten \u00f6z\u00f6nl\u00f6ttek ki a templom ajtaj\u00e1n a mise v\u00e9gezt\u00e9vel. A fiatal aty\u00e1nak oly szenved\u00e9lyes volt a besz\u00e9de, hogy nem volt ember, aki ne sz\u00e9gyellte volna mag\u00e1t a b\u0171nei miatt. Gabriel szokatlanul f\u00e1radtnak \u00e9rezte mag\u00e1t, mintha valami az \u00f6sszes energi\u00e1j\u00e1t elsz\u00edvta volna. Nem tudta nem \u00e9szrevenni, hogy az els\u0151 padsorban \u00fcresen maradt Izabella sz\u00e9ke. A l\u00e1ny nem j\u00f6tt el a vas\u00e1rnapi istentiszteletre\u2026 Hazak\u00fcldte a ministr\u00e1ns fi\u00fakat, egyed\u00fcl pakolta el a mise kell\u00e9keit.
\n– Aty\u00e1m\u2026 – sz\u00f3lt egy b\u00e1tortalan hang.
\nGabriel ijedten fordult h\u00e1tra. Izabella \u00e9desanyja \u00e1llt a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt, a kezeit t\u00f6rdelve.
\n– Mrs. Swan! Miben seg\u00edthetek?
\n– \u00d3h, Aty\u00e1m\u2026 Bocs\u00e1sson meg nekem, k\u00e9rem\u2026 ami\u00e9rt zavarom. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt a besz\u00e9de Aty\u00e1m, szerintem nagyon sokan elgondolkodhatnak rajta\u2026 – az asszony szemmel l\u00e1that\u00f3an zavarban volt.
\nGabriel nem akart most ezzel az asszonnyal besz\u00e9lni. T\u0151le szokatlan m\u00f3don, meglehet\u0151sen inger\u00fclt volt a n\u0151vel szemben, h\u00e1tat ford\u00edtott neki, \u00fagy folytatta tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t.
\n– \u00c9n\u2026 igaz\u00e1b\u00f3l az\u00e9rt j\u00f6ttem Aty\u00e1m, mert \u2026 Izabella l\u00e1nyom megbetegedett\u2026 nem tudott elj\u00f6nni ma a mis\u00e9re.. \u00e9s \u00e9n f\u00e9lek..
\nGabriel \u00e9rezte, hogy minden izma megfesz\u00fcl a test\u00e9ben Izabella nev\u00e9nek hallat\u00e1n. M\u00e9g alig k\u00e9t napja volt, hogy a l\u00e1ny meggy\u00f3nta neki \u00e9rz\u00e9ki \u00e1lm\u00e1t, \u00e9s bevallotta, hogy r\u00f3la fant\u00e1zi\u00e1l, egyszer\u0171en m\u00e9g nem tudta feldolgozni a benne t\u00e1madt vihart.
\nNagyot s\u00f3hajtott \u00e9s visszafordult az asszony fel\u00e9.
\n– Mit\u0151l f\u00e9l Mrs. Swan?
\n– Jaj\u2026 Tudja a l\u00e1nyom az\u00f3ta a felekezet tagja, mi\u00f3ta megsz\u00fcletett. Hoztam – vittem, igyekeztem Isten ig\u00e9j\u00e9t oly m\u00f3don bel\u00e9nevelni, hogy \u00e9lete r\u00e9sz\u00e9v\u00e9 v\u00e1ljon. A lehet\u0151 legjobb nevel\u00e9st kapta, \u00e9s \u00e9n \u00f6r\u00fcl\u00f6k neki, hogy Istennek tetsz\u0151 \u00e9letet \u00e9l. Nagyon j\u00f3 l\u00e1ny \u0151, hamarosan f\u00e9rjhez megy \u00e9s j\u00f3 asszony lesz bel\u0151le.
\nGabriel nem \u00e9rtette, mi\u00e9rt r\u00e1ndul \u00f6ssze f\u00e1jdalmasan a gyomra a gondolatra, hogy Izabella f\u00e9rjhez megy, \u00e9s asszonny\u00e1 v\u00e1lik. Pr\u00f3b\u00e1lta arckifejez\u00e9s\u00e9t semmitmond\u00f3v\u00e1 tenni, mik\u00f6zben arra gondolt, hogy Izabella remegve fekszik az \u00e1gyon a n\u00e1sz\u00e9jszak\u00e1n, teste csupa fesz\u00fclts\u00e9g, retteg az ismeretlent\u0151l, \u00e9s a f\u00e9rje esetleg nem ford\u00edt kell\u0151 figyelmet arra, hogy gyeng\u00e9den vezesse be a h\u00e1zas\u00e9let \u00f6r\u00f6meibe. Isten szolg\u00e1j\u00e1hoz nem ill\u0151 m\u00f3don arra gondolt, sz\u00edvesen lenne annak a f\u00e9rfinak a hely\u00e9ben, aki el\u0151sz\u00f6r szak\u00edtja le majd a l\u00e1ny \u00e1rtatlans\u00e1g\u00e1nak vir\u00e1g\u00e1t.
\nMegr\u00e1zta a fej\u00e9t, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3 \u00e9desany\u00e1ra koncentr\u00e1lni.
\n– Bocs\u00e1sson meg Mrs. Swan. Mit is mondott?
\n– Azt szeretn\u00e9m k\u00e9rni \u00f6nt\u0151l Aty\u00e1m, hogy j\u00f6jj\u00f6n fel hozz\u00e1nk, \u00e9s adja meg Izabell\u00e1nak az \u00e1ld\u00e1st. Pr\u00f3b\u00e1ltam r\u00e1venni, hogy legal\u00e1bb a mise elej\u00e9re j\u00f6jj\u00f6n el, de azt mondta annyira rosszul \u00e9rzi mag\u00e1t, hogy nem szeretn\u00e9 megkock\u00e1ztatni az utat. \u00c9n nem szeretn\u00e9m, ha egy kimaradt mis\u00e9t\u0151l f\u00fcggne az \u00fcdv\u00f6z\u00fcl\u00e9se.
\n– Nem ezen m\u00falik Izabella \u00fcdv\u00f6z\u00fcl\u00e9se, ebben biztos vagyok. R\u00e1ad\u00e1sul szerintem Isten eln\u00e9zi, ha valaki betegs\u00e9g miatt hagyja ki a mis\u00e9t. \u2013 Gabrielnek esze \u00e1g\u00e1ban sem volt elmenni a l\u00e1ny otthon\u00e1ba, \u00e9s a szob\u00e1j\u00e1ban, a beteg\u00e1gyn\u00e1l besz\u00e9lgetni vele. A lehet\u0151 legkevesebb kapcsolatot szerette volna megteremteni, \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lva kiv\u00e9deni a k\u00eds\u00e9rt\u00e9st, ahogy l\u00e1that\u00f3an Izabella is tette. Gabriel egy pillanatig sem hitte, hogy val\u00f3ban beteg lenne a l\u00e1ny, ez viszont azt jelentette, hogy valamikor el kell j\u00f6nnie gy\u00f3nni, hiszen a hazugs\u00e1g is b\u0171n.
\n\u00dagy t\u0171nt, Dorothy Swan szinte \u00f6sszeroppan a szavait\u00f3l. Olyan k\u00e9ts\u00e9gbeesettnek t\u0171nt, a megnyugtat\u00f3 szavak ellen\u00e9re biztos volt abban, hogy ezen az egy alkalmon m\u00falik a l\u00e1nya lelki \u00fcdve.
\nGabriel nagyot s\u00f3hajtott. Tudta, hogy nem utas\u00edthatja el az asszonyt, hiszen az ellenkezne a hivat\u00e1s\u00e1val. Musz\u00e1j lesz elmennie hozz\u00e1juk, ha nem teszi, azzal \u00f6nmaga el\u0151tt is beismeri, hogy k\u00e9ptelen ellen\u00e1llni a k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek. A f\u00fcl\u00e9ben csengtek Martin atya szavai: \u201dn\u00e9zz szembe a f\u00e9lelmeiddel Gabriel. A s\u00e1t\u00e1n az elfojt\u00e1sban \u00e9rzi a legjobban mag\u00e1t, szinte f\u00fcrdik a haland\u00f3k k\u00e9ts\u00e9geiben\u201d. Gabriel d\u00f6nt\u00f6tt: azt teszi, amire a mestere tan\u00edtotta, \u00e9s \u00fagy, ahogy tan\u00edtotta.
\n– Nagyon sok a dolgom Mrs. Swan, de amint tudok, ben\u00e9zek \u00d6n\u00f6kh\u00f6z.
\nAz asszony h\u00e1l\u00e1lkodva ragadta meg a kez\u00e9t, \u00e9s \u00f6r\u00f6mittasan t\u00e1vozott, mag\u00e1ra hagyva az aty\u00e1t.
\nA fiatal pap \u00f6nn\u00f6n hit\u00e9ben keresve a megnyugv\u00e1st, im\u00e1dkozni kezdett, csendes \u00e1h\u00edtatba mer\u00fclve. Addig h\u00fazta az id\u0151t, am\u00edg tudta, de v\u00e9g\u00fcl elj\u00f6tt a pillanat, amikor m\u00e1r nem v\u00e1rhatott tov\u00e1bb, k\u00e9nytelen volt elindulni a Swan-h\u00e1zba.
\n\u00datk\u00f6zben folyton meg\u00e1ll\u00edtott\u00e1k az emberek, Gabriel \u00e9rezte a fel\u00e9je \u00e1rad\u00f3 szeretetet \u00e9s tiszteletet. Fontos volt neki ez a kis v\u00e1ros \u00e9s a benne \u00e9l\u0151 emberek. Rem\u00e9lte, hogy meging\u00e1sa hamarosan hit\u00e9nek meger\u0151s\u00f6d\u00e9s\u00e9t v\u00e1ltja ki, \u00e9s nem k\u00e9nyszer\u00edti olyasmibe, ami kock\u00e1ztatn\u00e1 kiv\u00edvott eredm\u00e9nyeit.
\nNagy leveg\u0151t vett, amikor meg\u00e1llt a Swan-h\u00e1z f\u0151bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. Letette maga el\u00e9 a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t \u00e9s er\u0151teljesen bekopogott az ajt\u00f3n. Rosa, a Swan csal\u00e1d egyik szolg\u00e1l\u00f3l\u00e1nya nyitotta ki. \u00d6r\u00f6m csillant a szemeiben a fiatal pap l\u00e1tt\u00e1n, \u00e1m azonnal al\u00e1zatosan le is hajtotta a fej\u00e9t.
\n– Aty\u00e1m \u2013 rebegte, \u00e9s finoman pukedlizett.
\n– Rosa\u2026 Mrs. Swan k\u00e9rt, hogy j\u00f6jjek el\u2026. Izabell\u00e1hoz.
\n– F\u00e1radjon be aty\u00e1m, m\u00e1ris sz\u00f3lok az asszonyomnak.
\nGabriel bes\u00e9t\u00e1lt a hatalmas, d\u00edszesen faragott ajt\u00f3n, kalapj\u00e1t, k\u00f6peny\u00e9t odaadta az el\u0151siet\u0151 inasnak. Minden irigys\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl n\u00e9zett sz\u00e9t a hatalmas szalonban. Ebben a h\u00e1zban minden a gazdags\u00e1gr\u00f3l, az el\u0151kel\u0151s\u00e9gr\u0151l sz\u00f3lt, m\u00e9gsem volt kellemetlen\u00fcl hivalkod\u00f3. A b\u00fatorokat j\u00f3 \u00edzl\u00e9ssel v\u00e1logatt\u00e1k \u00f6ssze, a sz\u00ednek harmoniz\u00e1ltak egym\u00e1ssal, minden annyira f\u00e9ny\u0171z\u0151nek \u00e9s m\u00e9gis nagyon otthonosnak t\u0171nt.
\n– Martinez atya! \u2013 Dorothy Swan \u00f6r\u00f6mteli hangja megzavarta csendes szeml\u00e9l\u0151d\u00e9s\u00e9t \u2013 Nem is rem\u00e9ltem, hogy ilyen hamar meg tudja ejteni a l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t!
\n– Asszonyom! \u2013 hajtott fejet Gabriel \u2013 Nincs is sok id\u0151m, \u00fagyhogy, ha lehetne, azonnal hozz\u00e1l\u00e1tn\u00e9k \u2013 szeretett volna mihamarabb t\u00fal lenni ezen az eg\u00e9szen. Most valahogy megterhel\u0151nek \u00e9rezte hivat\u00e1s\u00e1t, \u00e9s szeretett volna egyed\u00fcl lenni, hogy \u00e1t\u00e9rt\u00e9kelhesse mag\u00e1ban megv\u00e1ltozott \u00e9rz\u00e9seit.
\nA h\u00e1z \u00farn\u0151je azonnal sietett a kedv\u00e9re tenni, kiss\u00e9 hadarva besz\u00e9lt, mik\u00f6zben a l\u00e1nya szob\u00e1ja fel\u00e9 vezette az aty\u00e1t, de Gabriel szinte semmit sem fogott fel abb\u00f3l, amir\u0151l az asszony besz\u00e9lt. Minden egyes l\u00e9p\u00e9ssel, amit megtett, mintha nehezebb\u00e9 v\u00e1lt volna a teste. A sz\u00edve a tork\u00e1ban dobogott, a v\u00e9r \u0151r\u00fclten sz\u00e1guldott az ereiben. Tan\u00edt\u00e1sokat igyekezett felid\u00e9zni mag\u00e1ban, hogy megmentse lelk\u00e9t a k\u00e1rhozatt\u00f3l, de valahogy nehezen j\u00f6ttek el\u0151 benne a megfelel\u0151 passzusok. Mrs. Swan apr\u00f3 koppant\u00e1s ut\u00e1n benyitott egy szob\u00e1ba, Gabriel pedig pillanatnyi haboz\u00e1s ut\u00e1n k\u00f6vette.
\nIzabella az \u00e1gy\u00e1n fek\u00fcdt, \u00e9s egy k\u00f6nyvet olvasott. Cs\u00f6ppet sem meglep\u0151 m\u00f3don egy\u00e1ltal\u00e1n nem t\u0171nt betegnek. Test\u00e9n \u00e9rz\u00e9ki csipkeh\u00e1l\u00f3ing fodroz\u00f3dott, az a fajta, ami l\u00e9nyeg\u00e9ben mindent eltakar, \u00e9s pont ett\u0151l v\u00e1lik hihetetlen m\u00f3don izgat\u00f3v\u00e1 egy f\u00e9rfi szem\u00e9ben. Haja szabadon omlott le a h\u00e1t\u00e1ra, kisl\u00e1nyos b\u00e1jjal aj\u00e1nd\u00e9kozva meg visel\u0151j\u00e9t.
\nFeln\u00e9zett, amikor kiny\u00edlt az ajt\u00f3, \u00e9s riadtan kerekedett el a szeme, amikor az anyja nyom\u00e1ban bel\u00e9pett az atya a szob\u00e1ba.
\n– Mama! \u2013 sikoltott fel szemreh\u00e1ny\u00f3n, azut\u00e1n vill\u00e1mgyorsan felpattant, \u00e9s maga k\u00f6r\u00e9 ter\u00edtette a k\u00f6nt\u00f6s\u00e9t. Az \u00f6vet szorosan megh\u00fazta a derek\u00e1n, pont az ellenkez\u0151j\u00e9t \u00e9rve el ezzel, mint amit el akart \u00e9rni. A k\u00f6nt\u00f6s a szoros \u00f6vt\u0151l megfesz\u00fclt a mellein, dereka pedig hihetetlen\u00fcl karcs\u00fanak t\u0171nt t\u0151le.
\n– Izabella! \u2013 korholta szel\u00edden az anyja, bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151 pillant\u00e1st vetve a fiatal papra \u2013 Gabriel atya volt oly kedves, \u00e9s h\u00e1zhoz j\u00f6tt, hogy \u00e1ld\u00e1st adjon neked. Legy\u00e9l sz\u00edves tisztelettud\u00f3an viselkedni. Aty\u00e1m, most magukra hagyom \u00d6n\u00f6ket, ha v\u00e9geztek, sz\u00edvesen l\u00e1tom vend\u00e9g\u00fcl egy te\u00e1ra \u2013 fordult a h\u00e1z asszonya a csendben \u00e1lldog\u00e1l\u00f3 paphoz, majd v\u00e1laszt sem v\u00e1rva kisietett a helyis\u00e9gb\u0151l, halkan beh\u00fazva maga ut\u00e1n az ajt\u00f3t.
\nGabriel zavarban volt, \u00e9pp\u00fagy, mint ahogy szemmel l\u00e1that\u00f3an a l\u00e1ny is. Idegesen babr\u00e1lta k\u00f6nt\u00f6s\u00e9nek \u00f6v\u00e9t, \u00e9s nem mert feln\u00e9zni a f\u00e9rfira. Az atya fels\u00f3hajtott, azt\u00e1n letette a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t az asztalra, \u0151 maga pedig le\u00fclt ez egyik d\u00edszesen k\u00e1rpitozott sz\u00e9kre.
\n– \u00dclj le Izabella \u2013 sz\u00f3lalt meg halkan \u2013 Besz\u00e9ln\u00fcnk kell.
\nF\u00e9lelmet l\u00e1tott megcsillanni a l\u00e1ny szem\u00e9ben, amikor az r\u00e1n\u00e9zett, de engedelmesen teljes\u00edtette az utas\u00edt\u00e1st. Le\u00fclt az \u00e1gya sz\u00e9l\u00e9re \u00e9s kezeit \u00f6sszekulcsolta a kez\u00e9ben. Arca r\u00f3zs\u00e1sra gy\u00falt a zavart\u00f3l, nem tudott ellazulni a pap jelenl\u00e9t\u00e9ben.
\n– Nem j\u00f6tt\u00e9l el ma a mis\u00e9re.
\nNem k\u00e9rd\u00e9s volt ez, t\u00e9nymeg\u00e1llap\u00edt\u00e1s.
\n– Nem \u00e9reztem j\u00f3l magam \u2013 v\u00e1laszolta halkan a l\u00e1ny a kimondatlan k\u00e9rd\u00e9sre, a p\u00edr, ha lehet m\u00e9g m\u00e9lyebb lett az arc\u00e1n.
\n– Azt ugye tudod, hogy a hazugs\u00e1g b\u0171n? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u00e9rfi \u2013 \u00c9s mindketten tudjuk, hogy a mai napod hazugs\u00e1ggal kezd\u0151d\u00f6tt. Ne tet\u00e9zd h\u00e1t a b\u0171n\u00f6k sor\u00e1t egy \u00fajabb kimondott hazugs\u00e1ggal.
\nIzabella felkapta a fej\u00e9t a cs\u00f6ndes hangra, szemei k\u00f6nnyben \u00fasztak.
\nHirtelen mozdult, a f\u00e9rfi el\u00e9 t\u00e9rdelt, kezeit im\u00e1ra kulcsolta, h\u00e1l\u00f3inge \u00e9s k\u00f6nt\u00f6s\u00e9nek l\u00e1gy sz\u00f6vete puha hull\u00e1mokban omlott el k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte.
\n– Oldozz fel aty\u00e1m, mert v\u00e9tkeztem \u2013 a hangja elcsuklott, \u00e9s szem\u00e9b\u0151l kicsordult az els\u0151 k\u00f6nnycsepp.
\nGabriel \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen mozdult, a l\u00e1ny fel\u00e9 hajolt, \u00e9s gyeng\u00e9den let\u00f6r\u00f6lte az arc\u00e1r\u00f3l a k\u00f6nnyeket. Ell\u00e1gyult a sz\u00edve Izabella szenved\u00e9se l\u00e1tt\u00e1n, nem akart tov\u00e1bbi f\u00e1jdalmakat okozni neki.
\n– Csssss\u2026. Semmi baj, ne s\u00edrj\u2026 \u2013 suttogta, \u00e9s nem tudta elvenni a kez\u00e9t a l\u00e1ny arc\u00e1r\u00f3l. H\u00fcvelykujj\u00e1val, majd k\u00e9zfej\u00e9vel itatta fel a selymes b\u0151rr\u0151l a k\u00f6nnyeket, elb\u0171v\u00f6lten figyelte a lecsukott pill\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt dr\u00e1gak\u00f6vekk\u00e9nt megb\u00faj\u00f3 cseppeket. Azut\u00e1n \u00e9szbe kapott, hogy mit tett, \u00e9s dermedten kapta vissza a kez\u00e9t, h\u00e1trad\u0151lve pr\u00f3b\u00e1lt messzebb ker\u00fclni a l\u00e1nyt\u00f3l. Nagyot nyelt, kez\u00e9t a bibli\u00e1j\u00e1ra tette, v\u00e9delmet keresett az \u00e9rint\u00e9sben.
\nIzabella al\u00e1zatosan hajtott fejet el\u0151tte, \u00fagy v\u00e1rta Isten szolg\u00e1j\u00e1nak \u00e1ld\u00e1s\u00e1t vagy \u00edt\u00e9let\u00e9t. Gabriel \u00fagy gondolta, m\u00e1s b\u0171ne nem volt a l\u00e1nynak azon k\u00edv\u00fcl, hogy hazudott, r\u00e1ad\u00e1sul tartott att\u00f3l, hogy \u00fajabb \u00e1lmot szeretne vele megosztani, \u00edgy eltekintett a gy\u00f3n\u00e1s ritu\u00e1l\u00e9j\u00e1t\u00f3l. A t\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l osty\u00e1t \u00e9s bort vett el\u0151, a megszentelt kehelybe \u00f6nt\u00f6tt egy kev\u00e9s, J\u00e9zus v\u00e9r\u00e9t szimboliz\u00e1l\u00f3 ned\u0171t, azt\u00e1n fel\u00e1llt, kez\u00e9t a t\u00e9rdepl\u0151 l\u00e1ny fej\u00e9re tette, \u00e9s megsz\u00f3lalt. Hangj\u00e1t \u00e1h\u00edtat csengte \u00e1t, most val\u00f3ban pap volt.
\n– Feloldozlak T\u00e9ged az Atya, a Fi\u00fa \u00e9s a Szentl\u00e9lek nev\u00e9ben!
\n– \u00c1men! \u2013 rebegte v\u00e1laszul a l\u00e1ny.
\n– Az \u00dar \u00e1ldjon meg T\u00e9ged, \u00e9s \u0151rizzen meg T\u00e9ged!
\nIzabella felemelte a fej\u00e9t \u00e9s engedelmesen nyitotta sz\u00e9t ajkait, hogy a pap a sz\u00e1j\u00e1ba cs\u00fasztathassa az osty\u00e1t.
\nA f\u00e9rfi nem tudta levenni a tekintet\u00e9t a l\u00e1ny sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Nagyot nyelt, amikor \u00f6sszeakadt a tekintet\u00fck, \u00e9s Gabriel keze a l\u00e1ny ajkaihoz \u00e9rt.
\nAbban a pillanatban a b\u0171n\u00f6s k\u00e9pek jelentek meg a fiatal pap szeme el\u0151tt.
\nIzabella el\u0151tte t\u00e9rdel, szem\u00e9ben v\u00e1gy csillan, ajka cs\u00e1b\u00edt\u00f3 mosolyra ny\u00edlik. Nyelv\u00e9vel lassan, \u00e9rz\u00e9kien megnyalja a sz\u00e1j\u00e1t, \u00e9s Gabriel nem tudja visszafojtani a v\u00e1gy gy\u00f6ny\u00f6rteljes s\u00f3haj\u00e1t. A l\u00e1ny magabiztos mozdulattal ny\u00fal a nadr\u00e1gj\u00e1hoz, c\u00e9ltudatosan nyitja ki az \u00f6v\u00e9t, \u00e9s oldja meg az als\u00f3nadr\u00e1g madzagj\u00e1t. Simogat\u00f3 mozdulatokkal cs\u00fasztatja le a feleslegess\u00e9 v\u00e1lt ruhadarabot a f\u00e9rfi bok\u00e1j\u00e1ra, \u00e9s elismer\u0151en csillan meg a tekintete az el\u00e9be t\u00e1rul\u00f3 l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l. Gabriel gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl veti le mag\u00e1r\u00f3l az ing\u00e9t, imm\u00e1r meztelen\u00fcl \u00e1ll a l\u00e1ny el\u0151tt. Izabella a f\u00e9rfi szem\u00e9be n\u00e9z, \u00e9s lassan kioldja h\u00e1l\u00f3ing\u00e9nek selyemszalagjait. \u00c1lszem\u00e9rem n\u00e9lk\u00fcl hagyja a finom anyagot a m\u00e9lybe hullani, \u00e9s Gabriel el\u0151tt felt\u00e1rulnak csod\u00e1latos mellei. Fel\u00e9j\u00fck ny\u00fal, hogy \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel k\u00e9nyeztesse \u0151ket, de a l\u00e1ny eltolja a kezeit. Saj\u00e1t kez\u00e9vel bor\u00edtja be a cs\u00e1b\u00edt\u00f3 halmokat, ujjai mereved\u0151 mellbimb\u00f3it bec\u00e9zik, az \u00e9lvezet mosolya \u00f6mlik el az arc\u00e1n, lehunyja szem\u00e9t, ahogy \u00e1tadja mag\u00e1t a finom \u00e9rz\u00e9snek.
\nGabriel elb\u0171v\u00f6lten n\u00e9zi Izabella tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t, \u00e9rzi, ahogy f\u00e9rfiass\u00e1ga megtelik v\u00e9rrel, \u00e9s l\u00fcktetni kezd a v\u00e1gyt\u00f3l. L\u00e1tja az el\u0151tte t\u00e9rdepl\u0151 cs\u00e1b\u00edt\u00f3 kis boszork\u00e1nyon \u00e1tfut\u00f3 remeg\u00e9st, ahogy libab\u0151r\u00f6ss\u00e9 v\u00e1lik a karja, ahogy megremeg az apr\u00f3, k\u00f3sza kis \u00e9lvezett\u0151l. Felpattannak a l\u00e1ny szemei, \u00e9s most Gabrielen a sor: k\u00e1rhozatot el\u0151revet\u00edt\u0151 t\u0171z \u00e9g azokban a szemekben \u00e9s \u00edg\u00e9ret, mely olvad\u00e9konny\u00e1 teszi izmait, \u00e9s remeg\u00e9sre k\u00e9szteti a test\u00e9t.
\nIzabella k\u00e9t oldalr\u00f3l a combjaira teszi kezeit, szinte s\u00fct az \u00e9rint\u00e9se, ahogy v\u00e9gigsim\u00edt rajtuk, tenyere alatt \u00f6sszer\u00e1ndulnak a feszes izmok. Gabriel szaggatottan veszi a leveg\u0151t, akarja, hogy a l\u00e1ny hozz\u00e1\u00e9rjen, k\u00edv\u00e1nja a k\u00e9nyeztet\u00e9st. Izabella mindennek tudat\u00e1ban h\u00fazza az id\u0151t. Azt akarja, hogy a f\u00e9rfi esz\u00e9t vesz\u00edtse a v\u00e1gyt\u00f3l, tov\u00e1bb j\u00e1tszik h\u00e1t. Felt\u00e9rdel, \u00e9s kezeit a f\u00e9rfi mellkas\u00e1ra teszi. Az izmos mellkas hevesen emelkedik \u00e9s s\u00fcllyed, engedelmesen k\u00f6vetve a f\u00e9rfi szaggatott l\u00e9legzet\u00e9nek ritmus\u00e1t. A finom kis k\u00e9z l\u00e1gyan simogatva t\u00e1ncol v\u00e9gig a feszes b\u0151r\u00f6n, a f\u00e9rfi sz\u00e1m\u00e1ra hallhatatlan zen\u00e9re mozdulva. \u00c9rint\u00e9se k\u00f6nnyed, l\u00e9legzete apr\u00f3 fuvallatk\u00e9nt \u00e9ri a f\u00e9rfi b\u0151r\u00e9t. Gabriel \u00f6k\u00f6lbe szor\u00edtja a kez\u00e9t, \u00edgy vonja meg mag\u00e1t\u00f3l a k\u00eds\u00e9rt\u00e9st, hogy hozz\u00e1\u00e9rjen a l\u00e1nyhoz, hogy a fej\u00e9t mag\u00e1hoz vonja, \u00e9s r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edtse egyre s\u00fcrget\u0151bb akarat\u00e1t.
\nIzabella v\u00e9gre megk\u00f6ny\u00f6r\u00fcl rajta, \u00e1t\u00f6leli a f\u00e9rfi test\u00e9t, arc\u00e1t has\u00e1nak b\u0151r\u00e9re fekteti. Gabriel a fej\u00e9re teszi a kez\u00e9t, ujjait a s\u0171r\u0171 hajt\u00f6megbe f\u00farja, \u00e9s gyeng\u00e9d er\u0151szakkal maga fel\u00e9 ford\u00edtja a l\u00e1ny arc\u00e1t.
\n– K\u00edv\u00e1nlak \u2013 suttogja, hangja alig hangosabb egy s\u00f3hajn\u00e1l.
\nIzabella tekintete az \u00f6v\u00e9be m\u00e9lyed, cs\u00e1b\u00edt\u00f3 mosoly \u00f6mlik el az arc\u00e1n. Lassan, \u00e9rz\u00e9kien megnyalja a sz\u00e1j\u00e1t, Gabrielnek a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l m\u00e9g gyorsabban kezd sz\u00e1guldani a v\u00e9r az ereiben. Behunyja a szem\u00e9t az \u00e9lvezett\u0151l, amikor Izabella v\u00e9gre kez\u00e9be fogja f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t. Gyeng\u00e9den megszor\u00edtja a l\u00fcktet\u0151 h\u00edmtagot, \u00e9s egy v\u00e1ratlan mozdulattal teljes hossz\u00e1ban v\u00e9gignyalja. Gabriel megr\u00e1ndul az \u00e9rz\u00e9st\u0151l, ami el\u00f6nti a test\u00e9t, kinyitja a szemeit, \u00e9s len\u00e9z az el\u0151tte t\u00e9rdepl\u0151 l\u00e1nyra. Izabella hatalma teljes tudat\u00e1ban mozdul \u00fajra, \u00e9s meg\u00edzleli a duzzad\u00f3 makkot, nyelv\u00e9nek \u00e9rint\u00e9se majd az \u0151r\u00fcletbe kergeti a f\u00e9rfit. Amikor azt hiszi, nem lehet fokozni az \u00e9lvezetet, Izabella l\u00e1gyan bekapja f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t, \u00e9s moh\u00f3n megsz\u00edvja. Gabriel l\u00e9legzete elakad, keze \u00f6k\u00f6lbe szorul a l\u00e1ny haj\u00e1ban, k\u00fczd a v\u00e1ggyal, hogy t\u00f6vig tolja a sz\u00e1j\u00e1ba a fark\u00e1t, pedig Izabella m\u00e9g el sem kezdte igaz\u00e1n az \u00e9rz\u00e9ki k\u00ednz\u00e1st. \u00c9rint\u00e9se kiz\u00e1r\u00f3lag a makkra korl\u00e1toz\u00f3dik, nyelve nyughatatlanul j\u00e1rja k\u00f6rbe, \u00fajra \u00e9s \u00fajra v\u00e9gigfutva azon a kis r\u00e9sen, melynek \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l a f\u00e9rfi eg\u00e9sz teste \u00f6sszer\u00e1ndul. Keze ek\u00f6zben a farok t\u00f6v\u00e9n\u00e9l k\u00f3sz\u00e1l, ujjai a goly\u00f3kat ingerlik, \u00f3vatosan szor\u00edtja, gy\u00farogatja \u0151ket, azt\u00e1n \u00fajra visszat\u00e9r a r\u00fadhoz, hogy mark\u00e1nak fogs\u00e1g\u00e1ba ejtve l\u00e1gyan fel-le h\u00fazza rajta a mozg\u00e9kony b\u0151rt. Apr\u00f3 sz\u00fcnetet tartva kiereszti sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l az \u00e9rz\u00e9keny makkot, \u00e9s a t\u00f6rzset kezdi el k\u00e9nyeztetni. Nyelve mindenhol ott van, nem hagyja ki a goly\u00f3kat sem, \u00f3vatosan szopogatja \u0151ket, \u00e9rzi, hogyan lesz az \u00e9rint\u00e9st\u0151l m\u00e9g kem\u00e9nyebb \u00e9s l\u00fcktet\u0151bb a kez\u00e9ben tartott testr\u00e9sz\u2026
\n– Aty\u00e1m? \u2013 a k\u00e9rd\u00e9s bizonytalanul csengett, \u00e9s megv\u00e1laszolatlanul maradt a szoba csendj\u00e9ben.
\nGabriel lassan t\u00e9rt csak vissza a val\u00f3s\u00e1gba. Izabella m\u00e9g mindig el\u0151tte t\u00e9rdelt, arc\u00e1n aggodalom honolt. Gabriel furcsa hangra lett figyelmes, \u00e9s eltartott p\u00e1r pillanatig, m\u00edg r\u00e1j\u00f6tt, hogy saj\u00e1t, zih\u00e1l\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9tel\u00e9nek hangja ez, mely s\u00edpolva t\u00f6rt fel t\u00fcdej\u00e9b\u0151l, \u00e9s \u00e1radt ki \u00f6sszeszor\u00edtott fogain \u00e1tsz\u0171r\u0151dve a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l. H\u00e1tral\u00e9pett, messzebb akart ker\u00fclni a l\u00e1nyt\u00f3l. \u00d6sszezavarodottan megr\u00e1zta a fej\u00e9t, nem tudta felfogni az el\u0151bb t\u00f6rt\u00e9nteket. \u00c9rezte, hogy f\u00e9rfiass\u00e1ga milyen mereven fesz\u00fcl meg a nadr\u00e1gj\u00e1ban, \u00e9s l\u00e1tta Izabella szem\u00e9ben a k\u00e9rd\u00e9st.
\n– Aty\u00e1m, j\u00f3l van? Ne h\u00edvjak seg\u00edts\u00e9get? \u2013 Izabella fel\u00e1llt a f\u00f6ldr\u0151l \u00e9s fel\u00e9je indult, de \u0151 indulatosan l\u00f6kte f\u00e9lre seg\u00edt\u0151 kez\u00e9t.
\n– Nem kell seg\u00edts\u00e9g \u2026 minden rendben\u2026 lesz, csak egy kis \u2026 id\u0151re van sz\u00fcks\u00e9gem\u2026 – Gabrielb\u0151l nehezen szakadtak ki a szavak. M\u00e9g csak az kell, hogy bej\u00f6jj\u00f6n valaki, aki tal\u00e1n azonnal lesz\u0171rn\u00e9, mennyire felajzott \u00e1llapotban van! Menek\u00fclnie kell innen, min\u00e9l hamarabb, ann\u00e1l jobb!
\nNagyot nyelt \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesve n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl a szob\u00e1ban. Az ablakhoz l\u00e9pett, \u00e9s sz\u00e9lesre t\u00e1rta a sz\u00e1rnyakat, friss leveg\u0151re lett volna sz\u00fcks\u00e9ge, de nem volt szerencs\u00e9je. A nyitott ablakon kereszt\u00fcl f\u00fclledt, meleg leveg\u0151 t\u00f3dult be, forr\u00f3s\u00e1got \u00e1rasztva az am\u00fagy is felhev\u00fclt papra.
\nHogyan magyar\u00e1zza meg a f\u00e9lbehagyott szertart\u00e1st? K\u00e9ptelen v\u00e9gigmondani az ilyenkor szok\u00e1sos sz\u00f6veget, egyszer\u0171en nem maradhat itt tov\u00e1bb.
\n– \u00c9n \u2026 nem \u00e9rzem igaz\u00e1n j\u00f3l magam, nekem most \u2026 s\u00fcrg\u0151sen el kell mennem. K\u00e9rlek\u2026 ments ki \u00e9desany\u00e1dn\u00e1l, most nem tudom elfogadni megtisztel\u0151 megh\u00edv\u00e1s\u00e1t. \u2013 Tudta, hogy p\u00e1nikban van, \u00e9s hogy neh\u00e9z lesz k\u00e9s\u0151bb megmagyar\u00e1znia tetteit, de most egyszer\u0171en nem tudott fel\u00fclemelkedni \u00f6sszezavarodott \u00e9rz\u00e9sein, csak menek\u00fclni akart, el innen, min\u00e9l messzebb. A kehelyben l\u00e9v\u0151 bort egy h\u00faz\u00e1sra lehajtotta, minden kell\u00e9ket visszar\u00e1molt a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s pillant\u00e1sra sem m\u00e9ltatva a szoba k\u00f6zep\u00e9n d\u00f6bbenten \u00e1ll\u00f3 Izabell\u00e1t, kisietett a szob\u00e1b\u00f3l. Lenn a f\u00f6ldszinten nem v\u00e1rta meg Ros\u00e1t, hogy \u00e1tadja neki a k\u00f6peny\u00e9t \u00e9s a kalapj\u00e1t, maga akasztotta le a fogasr\u00f3l, \u00e9s hangosan bev\u00e1gta maga m\u00f6g\u00f6tt az ajt\u00f3t.
\n\u0170z\u00f6tt vadk\u00e9nt r\u00f3tta a f\u0151utc\u00e1t, nem fogadott \u00e9s nem viszonzott k\u00f6sz\u00f6nt\u00e9st. L\u00e1zasan pr\u00f3b\u00e1lta kit\u00f6r\u00f6lni elm\u00e9j\u00e9b\u0151l a k\u00e9peket, melyeket valami meg\u00e1talkodott rossz szellem var\u00e1zsolt el\u00e9, de minden igyekezete sikertelennek bizonyult. Maga el\u0151tt l\u00e1tta, ahogy Izabella v\u00e9kony ujjai k\u00f6rbez\u00e1rj\u00e1k f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t, ahogy nyelv\u00e9vel megnedves\u00edti ajkait, hogy azt\u00e1n sz\u00e1j\u00e1ba fogadhassa \u0151t. L\u00e1tta \u00e9lvezett\u0151l megmereved\u0151 mellbimb\u00f3it, karcs\u00fa derek\u00e1nak vonal\u00e1t, s l\u00e1bai k\u00f6zt azt a s\u00f6t\u00e9t h\u00e1romsz\u00f6get, melynek k\u00e9pe minduntalan k\u00eds\u00e9rti.
\nHaza\u00e9rt v\u00e9gre, zih\u00e1lva csukta be maga m\u00f6g\u00f6tt a paplak ajtaj\u00e1t, reszketve t\u00e1maszkodott neki a h\u00e1t\u00e1val, arc\u00e1t a tenyer\u00e9be temetve cs\u00faszott le a f\u00f6ldre, \u00e9s g\u00f6rcs\u00f6sen zokogni kezdett. A roham, mely \u00e1tvette felette az uralmat csak lassan m\u00falott el, borzalmas fejf\u00e1j\u00e1st hagyva maga ut\u00e1n. Nagy nehezen felt\u00e1p\u00e1szkodott a f\u00f6ldr\u0151l, \u00e9s bev\u00e1nszorgott a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba. A fesz\u00fclet el\u00e9 t\u00e9rdelt \u00e9s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni kezdett Istenhez, hogy bocs\u00e1ssa meg b\u0171neit, \u00e9s mentse meg a k\u00e1rhozatot hoz\u00f3 k\u00eds\u00e9rt\u00e9st\u0151l mely m\u00e9telyk\u00e9nt \u00e9geti lelk\u00e9t.
\nEgy h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb\u2026 A nap ugyan\u00fagy nyugodott le \u00e9s kelt fel \u00fajra, mint ahogy rendesen szokott. Gabriel megszokott ritmusban \u00e9lte napjait, \u00e9s t\u0151le p\u00e1r h\u00e1zzal arr\u00e9bb ezt tette Izabella is. Az\u00f3ta a v\u00e9gzetes vas\u00e1rnap \u00f3ta csak a templomban tal\u00e1lkoztak, Gabriel k\u00ednosan \u00fcgyelt arra, hogy a gy\u00f3n\u00e1son k\u00edv\u00fcl ne maradjon vele kettesben. Sorozatosan lemondta r\u00e9gen kellemes id\u0151t\u00f6lt\u00e9snek sz\u00e1nt s\u00e9t\u00e1ikat, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r nem \u00e9rkezett megkeres\u00e9s Izabella r\u00e9sz\u00e9r\u0151l. Gabriel minden r\u00e9szletre figyelt, \u00e9s tartotta mag\u00e1t az elhat\u00e1roz\u00e1s\u00e1hoz, hogy ha nem ad lehet\u0151s\u00e9get a k\u00eds\u00e9rt\u00e9sre, az nem fogja \u0151ket bajba sodorni. Nappal maga volt az \u00f6nuralom mintak\u00e9pe, az \u00e9jszak\u00e1i viszont sorozatos gy\u00f6tr\u0151d\u00e9ssel teltek. Napok \u00f3ta nem tudott rendesen aludni. S\u0151t, igaz\u00e1b\u00f3l az\u00f3ta k\u00e9ptelen volt a megnyugv\u00e1sra, ami\u00f3ta Izabella el\u0151sz\u00f6r osztotta meg vele \u00e9rz\u00e9ki \u00e1lm\u00e1t. Egyre jobban s\u0171r\u0171s\u00f6dtek a vele kapcsolatos \u00e1lmai, n\u00e9ha nem tudta megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni az \u00e1lmot a val\u00f3s\u00e1gt\u00f3l, \u00e9s akarta vagy sem, test\u00e9t \u00e1lland\u00f3 v\u00e1gy fesz\u00edtette. Szorosabb nadr\u00e1got kezdett hordani, \u00e9s k\u00e9nyszeredetten figyelt arra, hogy a reverenda eltakarja, mi az istenf\u00e9l\u0151 polg\u00e1rok szem\u00e9nek nem val\u00f3. A maszturb\u00e1ci\u00f3, mint fesz\u00fclts\u00e9gold\u00e1s term\u00e9szetesen sz\u00f3ba sem j\u00f6hetett, \u00edgy k\u00e9nytelen volt neh\u00e9z fizikai munk\u00e1val elterelni a figyelm\u00e9t testi sz\u00fcks\u00e9gleteir\u0151l. N\u00e9ha m\u00e1r-m\u00e1r engedett a k\u00ednz\u00f3 v\u00e1gynak \u00e9s elindult, hogy egy m\u00e1sik v\u00e1rosban, messze az \u00f6v\u00e9it\u0151l ig\u00e9nybe vegye egy hivat\u00e1sos n\u0151szem\u00e9ly seg\u00edts\u00e9g\u00e9t, de az utols\u00f3 pillanatban mindig meghasonlott \u00f6nmag\u00e1val, \u00e9s sz\u00e9gyent\u0151l mardos\u00f3 l\u00e9lekkel \u00fajabb munka ut\u00e1n n\u00e9zett. M\u00e9g sosem volt olyan takaros a templom \u00e9s k\u00f6rny\u00e9ke, mint azon a ny\u00e1ron. Gabriel megsz\u00e1llottk\u00e9nt vetetette mag\u00e1t bele a munk\u00e1ba, \u00e9s kategorikusan elutas\u00edtott minden felaj\u00e1nlott seg\u00edts\u00e9get.
\nSzinte minden d\u00e9lut\u00e1n szok\u00e1s\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt f\u00e1t hasogatni. Egyszer\u0171 tev\u00e9kenys\u00e9g volt, figyelmet \u00e9s er\u0151t ig\u00e9nyl\u0151 munka. Megnyugv\u00e1st tal\u00e1lt a monoton mozdulatokban, \u00e9s minden egyes \u00fct\u00e9s ut\u00e1n cs\u00f6kkent bels\u0151 fesz\u00fclts\u00e9ge. A nap m\u00e1r nem t\u0171z\u00f6tt olyan er\u0151sen, Gabriel m\u00e9gis megizzadt. Levetette az ing\u00e9t, \u00e9s f\u00e9lmeztelen\u00fcl folytatta a hasogat\u00e1st.
\n\u00cdgy tal\u00e1lt r\u00e1 Izabella is, aki hosszas v\u00edv\u00f3d\u00e1s ut\u00e1n gondolt egy mer\u00e9szet, \u00e9s elgyalogolt a kicsiny h\u00e1zhoz. A k\u00eds\u00e9r\u0151j\u00e9t r\u00f6vid \u00faton lebesz\u00e9lte arr\u00f3l, hogy vele tartson, azt \u00edg\u00e9rte, csak egy f\u00e9l \u00f3r\u00e1ra t\u00e1vozik otthonr\u00f3l. M\u00e1r messzir\u0151l hallotta a fejsze csapkod\u00e1s\u00e1nak hangj\u00e1t, \u00edgy gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl a paplak fel\u00e9 indult. Leny\u0171g\u00f6z\u0151 l\u00e1tv\u00e1ny t\u00e1rult el\u00e9be. Gabriel, ugyan\u00fagy, mint amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta \u0151t hi\u00e1nyos \u00f6lt\u00f6z\u00e9kben, f\u00e9lmeztelen\u00fcl hasogatta \u00f6ssze a fatusk\u00f3kat. \u00c9ppen csom\u00f3ba akadt a fejsz\u00e9je, l\u00e1tsz\u00f3lagos er\u0151lk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl emelte magasba a f\u00e1t \u00e9s csapott le vele \u00fajra. A v\u00e1ll\u00e1n, h\u00e1t\u00e1n megfesz\u00fcltek az izmok, karcs\u00fa cs\u00edp\u0151j\u00e9re feszes nadr\u00e1g simult. Izabella elgyeng\u00fclt a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l, sokkal izmosabbnak t\u0171nt a f\u00e9rfi, mint amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta \u00edgy. M\u00e9g miel\u0151tt elsz\u00e9gyelhette vagy meggondolhatta volna mag\u00e1t, megsz\u00f3l\u00edtotta a f\u00e9rfit.
\n– Aty\u00e1m \u2013 sz\u00f3lalt meg a t\u00fals\u00e1gosan is ismer\u0151s hang Gabriel h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt. Megakadt a mozdulatban, hirtelen er\u0151tlenn\u00e9 v\u00e1lt a karja, majdnem elejtette a fejsz\u00e9t. Nagyot nyelt \u00e9s h\u00e1trafordult. Izabella csod\u00e1latos t\u00fcnem\u00e9nyk\u00e9nt \u00e1llt a ker\u00edt\u00e9s mellett. A nap h\u00e1tulr\u00f3l vil\u00e1g\u00edtotta meg alakj\u00e1t, f\u00e9nygl\u00f3ri\u00e1t vonva von\u00e1sai k\u00f6r\u00e9. Apr\u00f3 kis erny\u0151j\u00e9t \u00f6sszecsukva tartotta kez\u00e9ben, kiszolg\u00e1ltatva hamvas b\u0151r\u00e9t a nap sugarainak. Halv\u00e1nyk\u00e9k ruh\u00e1t viselt, mely kiemelte szeme sz\u00edn\u00e9t, ujjai szorosan kulcsol\u00f3dtak az erny\u0151re, kimutatva fesz\u00e9lyezetts\u00e9g\u00e9t. Als\u00f3 ajk\u00e1t beharapta zavar\u00e1ban, tart\u00e1s\u00e1b\u00f3l csak \u00fagy s\u00fct\u00f6tt a fesz\u00fclts\u00e9g.
\n– Izabella \u2013 b\u00f3lintott Gabriel k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sk\u00e9ppen \u2013 Mit keresel errefel\u00e9, \u00e9s hol van a k\u00eds\u00e9r\u0151d?
\n– Besz\u00e9lni szeretn\u00e9k \u00f6nnel Aty\u00e1m, \u00e9s egyed\u00fcl j\u00f6ttem.
\nGabriel nem akart kettesben lenni a l\u00e1nnyal. Kor\u00e1ntsem siker\u00fclt m\u00e9g megszabadulnia a k\u00eds\u00e9rt\u00e9st\u0151l, \u00e9s nem akarta megadni mag\u00e1nak a lehet\u0151s\u00e9get, hogy elvesz\u00edtse az \u00f6nuralm\u00e1t. K\u00f6vette Izabella tekintet\u00e9t, \u00e9s r\u00e1d\u00f6bbent, hogy a l\u00e1ny meredten n\u00e9zi meztelen mellkas\u00e1t. Hangtalanul szitkot mormolt, \u00f6sszeszor\u00edtotta \u00e1llkapcs\u00e1t, majd megfordult, \u00e9s a fejsz\u00e9t belev\u00e1gta a fel\u00e1ll\u00edtott f\u00e1ba.
\n– K\u00e9rlek, v\u00e1rj meg itt \u2013 sz\u00f3lt vissza a l\u00e1nynak, majd besietett a h\u00e1zba, \u00e9s a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban l\u00e9v\u0151 szekr\u00e9nyb\u0151l tiszta inget vett el\u0151. Beleb\u00fajt, \u00e9s elindult kifel\u00e9. Izabella ekkor csukta be maga m\u00f6g\u00f6tt a bej\u00e1rati ajt\u00f3t.
\n– Arra k\u00e9rtelek, hogy odakint v\u00e1rj meg \u2013 torpant meg a pap a szoba k\u00f6zep\u00e9n, a szabadul\u00e1s \u00fatj\u00e1t el\u00e1llta a vesz\u00e9lyt hoz\u00f3 feh\u00e9rn\u00e9p.
\n– Besz\u00e9lnem kell \u00f6nnel, \u00e9s nem szeretn\u00e9m, ha valaki meghallan\u00e1. \u2013 Izabella konokul meg\u00e1llt az ajt\u00f3ban, h\u00e1t\u00e1val nekit\u00e1maszkodott, es\u00e9lyt sem adva az aty\u00e1nak arra, hogy esetleg mag\u00e1ra hagyja.
\n– Akkor legal\u00e1bb s\u00e9t\u00e1ljunk \u00e1t a templomba, ott is magunk lesz\u00fcnk, r\u00e1ad\u00e1sul Isten h\u00e1za sokkal alkalmasabb a k\u00f6tetlen t\u00e1rsalg\u00e1sra, mint ez a h\u00e1z. \u2013 Gabriel k\u00e9ts\u00e9gbeesetten igyekezett menek\u00fclni ebb\u0151l a k\u00e9ptelen helyzetb\u0151l.
\n– Ugyan Aty\u00e1m! \u00d6n pap. Senki sem k\u00e9rd\u0151jelezn\u00e9 meg a tisztess\u00e9gem, ha kitud\u00f3dna, hogy p\u00e1r percig fel\u00fcgyelet n\u00e9lk\u00fcl voltam \u00f6nnel kettesben.
\n\u00d3, ha tudn\u00e1d! \u2013 gondolta mag\u00e1ban Gabriel \u2013 nagyobb vesz\u00e9lyben vagy itt, mint egy bord\u00e9lyh\u00e1zban.
\nL\u00e1tva a l\u00e1ny hajthatatlans\u00e1g\u00e1t, Gabriel nagyot s\u00f3hajtott, \u00e9s megadta mag\u00e1t az elker\u00fclhetetlennek.
\n– Foglalj helyet, k\u00e9rlek, \u00e9s mondd el, mivel kapcsolatban szeretn\u00e9l velem besz\u00e9lni\u2026 – intett a kicsi asztal fel\u00e9 a fej\u00e9vel, \u0151 maga meg vizet \u00f6nt\u00f6tt a lav\u00f3rba, \u00e9s megmosta az arc\u00e1t. Sz\u00fcks\u00e9ge volt a v\u00edz hidegs\u00e9g\u00e9re, hogy visszanyerje \u00f6nuralm\u00e1t, \u00e9s k\u00f6teless\u00e9gtud\u00f3 egyh\u00e1zi szem\u00e9lyk\u00e9nt v\u00e9gezhesse el a dolg\u00e1t.
\nIzabella el\u00e9gedetten b\u00f3lintott, a sz\u00edve a tork\u00e1ban dobogott ugyan, de elt\u00f6k\u00e9lte mag\u00e1t, hogy v\u00e9grehajtja a terv\u00e9t. Az asztalhoz s\u00e9t\u00e1lt \u00e9s letette az erny\u0151j\u00e9t, de nem \u00fclt le. K\u00e9zbe vette a sz\u00e9kre ter\u00edtett t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t \u00e9s a f\u00e9rfihoz s\u00e9t\u00e1lt.
\nGabriel gondosan megmosta az arc\u00e1t, majd ler\u00e1zta a kez\u00e9r\u0151l a vizet, \u00e9s felegyenesedett. Majdnem bele\u00fctk\u00f6z\u00f6tt a l\u00e1nyba, aki ott \u00e1llt m\u00f6g\u00f6tte, \u00e9s fel\u00e9je ny\u00fajtotta a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t. Izabella szem\u00e9be m\u00e9lyedve vette el a puha ruh\u00e1t, \u00e9s megt\u00f6r\u00f6lte az arc\u00e1t.
\nElgondolkodva n\u00e9zte a l\u00e1nyt, akinek az arca a f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 pillant\u00e1s hat\u00e1s\u00e1ra elpirult. Gabriel kapta el el\u0151sz\u00f6r a tekintet\u00e9t, lehajtotta a fej\u00e9t, azt\u00e1n nagy \u00edvben megker\u00fclve a l\u00e1nyt az asztalhoz ment, \u00e9s visszater\u00edtette a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t a sz\u00e9k h\u00e1tt\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra.
\nGondosan begombolta az ing\u00e9t, majd cs\u00edp\u0151j\u00e9vel az asztalnak t\u00e1maszkodott \u00e9s karba fonta a kez\u00e9t.
\n– Teh\u00e1t? Miben seg\u00edthetek? \u2013 k\u00e9rdezte.
\nIzabella fel\u00e9je fordult, \u00e9s Gabriel \u00fajra felfedezte mennyire sz\u00e9p is a l\u00e1ny. Pont a kell\u0151 helyeken domborodott, b\u00e1rmelyik f\u00e9rfi h\u00e1l\u00e1t adhatna a sorsnak, hogy megkaphatja a test\u00e9t. Egy pillanatra becsukta a szem\u00e9t, \u00edgy pr\u00f3b\u00e1lta meg ki\u0171zni gondolataib\u00f3l a meztelen \u00e9s k\u00edv\u00e1natos Izabella l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t.
\n– \u00cdg\u00e9retet tett nekem Aty\u00e1m, \u00e9s megszegte azt.
\nGabriel \u0151szint\u00e9n megd\u00f6bbent.
\n– Hogyan? \u2013 k\u00e9rdezte, hangja h\u0171en t\u00fckr\u00f6zte \u00e9rtetlens\u00e9g\u00e9t.
\n– Eml\u00e9kszik, amikor el\u0151sz\u00f6r mes\u00e9ltem \u00f6nnek az \u00e1lmomr\u00f3l, ami feld\u00falja az \u00e9jszak\u00e1imat, teh\u00e1t, amikor el\u0151sz\u00f6r mes\u00e9ltem \u00f6nnek err\u0151l, azt mondta, nem fog megv\u00e1ltozni a v\u00e9lem\u00e9nye r\u00f3lam, de nem tartotta be, amit \u00edg\u00e9rt.
\n– Ugyan, ne but\u00e1skodj\u2026 \u2013 kezdett el magyar\u00e1zkodni a f\u00e9rfi, de megakadt a mondand\u00f3j\u00e1ban, mert r\u00e1j\u00f6tt, hogy a l\u00e1nynak igaza van, m\u00e9g ha nem is a megfelel\u0151 okb\u00f3l jutott erre a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre.
\n– Ne, \u2026 k\u00e9rem, ne tagadja, hiszen \u00e9rzem, hogy az\u00f3ta m\u00e1sk\u00e9nt viselkedik velem. \u2013 Izabella szomor\u00faan lehorgasztotta a fej\u00e9t, \u00fagy folytatta f\u00e1jdalmas vallom\u00e1s\u00e1t. \u2013 Nem tehettem m\u00e1sk\u00e9nt, mert tudtam, hogy nem helyesek az \u00e1lomb\u00e9li k\u00e9pek, \u00e9s \u00f6ssze voltam t\u0151l\u00fck zavarodva. Musz\u00e1j volt elmondanom \u00f6nnek, \u00e9s nem hazudhattam az \u00e1lomb\u00e9li f\u00e9rfi szem\u00e9ly\u00e9vel kapcsolatban sem. De az\u00f3ta nagyon megv\u00e1ltozott minden. M\u00e1r nem s\u00e9t\u00e1l velem \u00fagy, mint azel\u0151tt, \u00e9s igyekszik elker\u00fclni, hogy besz\u00e9lnie kelljen velem. \u00c9n pedig \u00fagy \u00e9rzem, egyed\u00fcl maradtam, mert senki sincs az \u00e9letemben, akinek olyan \u0151szint\u00e9n elmondhattam volna b\u00e1rmint, mint ahogy azel\u0151tt \u00f6nnek tettem.
\nGabriel sz\u00f6rnyen elsz\u00e9gyellte mag\u00e1t. Itt \u00e1ll el\u0151tte ez a fiatal l\u00e1ny, k\u00e9ts\u00e9gbeesve \u00e9s mag\u00e1nyosan, \u0151 pedig csak az\u00e9rt, mert rettegett att\u00f3l, hogy nem tud ellen\u00e1llni a k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek, \u00f6nz\u0151 \u00e9rdekekb\u0151l h\u00e1tat ford\u00edtott neki. Feln\u0151tt, tapasztalt f\u00e9rfik\u00e9nt tudnia kellett volna, mennyire \u00f6sszezavarja a viselked\u00e9s\u00e9vel a l\u00e1ny \u00e1rtatlan gondolatait, \u00e9s m\u00e9gsem volt k\u00e9pes uralkodni mag\u00e1n. B\u0171ntudat szor\u00edtotta \u00f6ssze a mellkas\u00e1t, \u00e9s azon gondolkodott, hogyan terelje vissza a r\u00e9gi mederbe a dolgokat.
\nIzabella r\u00e1emelte a tekintet\u00e9t, \u00e9s Gabriel \u00fajra elgyeng\u00fclt a k\u00f6nnyben \u00fasz\u00f3 szemek l\u00e1tt\u00e1n.
\n– Ez\u00e9rt j\u00f6ttem ma ide. Szeretn\u00e9k tiszt\u00e1n l\u00e1tni, szeretn\u00e9m tudni, mit k\u00f6vettem el, ami\u00e9rt ilyen b\u00fcntet\u00e9st r\u00f3 r\u00e1m \u2013 csuklott el a hangja.
\nGabriel nem tudott tov\u00e1bb t\u00e1vol maradni t\u0151le. P\u00e1r l\u00e9p\u00e9ssel \u00e1tszelte a szob\u00e1t, \u00e9s meg\u00e1llt k\u00f6zvetlen a l\u00e1ny el\u0151tt. K\u00e9t oldalr\u00f3l megfogta a karjait, \u00e9s kicsit megszor\u00edtotta, hogy mag\u00e1ra vonja a l\u00e1ny figyelm\u00e9t.
\n– Bocs\u00e1ss meg nekem Izabella. Nem te k\u00f6vett\u00e9l el hib\u00e1t, hanem \u00e9n. Csakis \u00e9n\u2026
\nIzabella megr\u00e1zta a fej\u00e9t, \u00e9s szem\u00e9b\u0151l kig\u00f6rd\u00fcltek az \u00f6sszegy\u0171lt k\u00f6nnycseppek.
\n– \u00d3, te\u2026 – s\u00f3hajtott fel Gabriel, \u00e9s gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl mag\u00e1hoz \u00f6lelte. Kez\u00e9t a haj\u00e1ba f\u00farta, \u00e1ll\u00e1t a feje tetej\u00e9re t\u00e1masztotta, \u00fagy vigasztalta.
\nIzabella viszonozta az \u00f6lel\u00e9st, arc\u00e1t a sz\u00e9les mellkasra fektette, \u00e9s \u00e1tengedte mag\u00e1t a s\u00edr\u00e1snak. Most minden fesz\u00fclts\u00e9g kiszakadt bel\u0151le, \u00fagy zokogott a f\u00e9rfi karjaiban, mintha sosem akarn\u00e1 abbahagyni.
\nV\u00e9g\u00fcl csak csillapodott a k\u00f6nnyek \u00e1radata, reszketeg leveg\u0151v\u00e9teleknek adva \u00e1t a hely\u00e9t. Izabella nem akarta elengedni a f\u00e9rfit. Olyan j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt megb\u00fajni er\u0151s karjaiban, \u00e9rezni a m\u00e1r megcsod\u00e1lt izmok kem\u00e9nys\u00e9g\u00e9t a tenyere alatt. A test\u00fck teljes hossz\u00e1ban \u00f6sszesimult, \u00e9s Izabella \u00e9rezte Gabriel kez\u00e9nek simogat\u00e1s\u00e1t a haj\u00e1n. A mag\u00e1ny \u00e9s a szomor\u00fas\u00e1g \u00e9rz\u00e9se elt\u0171nt, \u00e9s Izabell\u00e1nak v\u00e1ratlanul esz\u00e9be jutott a legels\u0151 \u00e1lma, \u00e9s hogy abban hogyan \u00e9rt \u00f6ssze a test\u00fck, \u00e9s hogy milyen \u00e9rz\u00e9seket v\u00e1ltott ki bel\u0151le az \u00e1lom. M\u00e1r nem a zaklatotts\u00e1gt\u00f3l remegett, valami m\u00e1s, ismeretlen \u00e9rz\u00e9s vette \u00e1t uralm\u00e1t f\u00f6l\u00f6tte. Gabrielnek is felt\u0171nt, hogy m\u00e1r nem hallja az elf\u00fal\u00f3 l\u00e9legzetet, de annyira j\u00f3 volt v\u00e9gre mag\u00e1hoz \u00f6lelni a l\u00e1nyt, hogy nem sz\u00edvesen v\u00e1lt meg t\u0151le, azt\u00e1n m\u00e9gis er\u0151t vett mag\u00e1n, \u00e9s finoman eltolta mag\u00e1t\u00f3l. Kez\u00e9vel az \u00e1lla al\u00e1 ny\u00falt, \u00fagy emelte fel a fej\u00e9t. K\u00e9rd\u0151 tekintete s\u00edr\u00e1st\u00f3l piros, k\u00f6nnyekt\u0151l t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 szemekkel tal\u00e1lkozott.
\n– Jobban vagy? \u2013 k\u00e9rdezte, rekedt hangja idegen\u00fcl csengett a kicsi szob\u00e1ban.
\nIzabella nem v\u00e1laszolt, sz\u00f3tlanul n\u00e9zte a sz\u00e9p arcot, amin most aggodalom felh\u0151je suhant \u00e1t. Szem\u00e9vel v\u00e9gigsimogatta sima homlok\u00e1t, s\u00f6t\u00e9t pill\u00e1kkal \u00f6vezett, viharos tengert id\u00e9z\u0151 szemeit, egyenes orr\u00e1t, \u00e9s megakadt sz\u00e9p vonal\u00fa sz\u00e1j\u00e1n. Szerette volna ujjaival meg\u00e9rinteni az ajkait, k\u00f6rberajzolni, \u00e9s azt\u00e1n saj\u00e1t sz\u00e1j\u00e1val megsimogatni, hogy \u00e9rezhesse l\u00e9legzet\u00e9t. Gondolatai ki\u00fcltek az arc\u00e1ra, \u00e9s Gabriel tapasztalt szak\u00e9rt\u0151k\u00e9nt egyb\u0151l olvasott bel\u0151le. Teste megfesz\u00fclt, elm\u00e9je k\u00fczd\u00f6tt a v\u00e1gy akarat\u00e1val, de ahogy Izabella \u00fajra feln\u00e9zett r\u00e1, \u00e9s a tekintet\u00fck egym\u00e1s\u00e9ba m\u00e9lyedt, az elme elvesz\u00edtette a harcot.
\nGabriel lassan hajolt lejjebb, id\u0151t hagyva a l\u00e1nynak, hogy meggondolhassa mag\u00e1t, de cseppnyi ellen\u00e1ll\u00e1st sem \u00e9rz\u00e9kelt, \u00edgy megadta mag\u00e1t a sors\u00e1nak, \u00e9s v\u00e9gre birtokba vette azokat az \u00e9des ajkakat. A l\u00e1ny tapasztalatlan sz\u00e1ja bez\u00e1rult el\u0151tte, ez\u00e9rt nyelv\u00e9vel sim\u00edtott v\u00e9gig rajta, \u00e9s finoman beleharapott. A mozdulat d\u00f6bbent tiltakoz\u00e1st v\u00e1ltott ki a l\u00e1nyb\u00f3l, sz\u00e9tnyitotta ajkait, hogy a meglepet\u00e9s jajszav\u00e1nak utat adjon, s Gabriel t\u00e9tov\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl csapott a k\u00edn\u00e1lkoz\u00f3 lehet\u0151s\u00e9gre. Nyelv\u00e9vel a megny\u00edl\u00f3 ajkak k\u00f6z\u00e9 hatolt, \u00e9s nekil\u00e1tott annak felfedez\u00e9s\u00e9nek. A l\u00e1ny sz\u00e1j\u00e1nak \u00edze afrodizi\u00e1kumk\u00e9nt hatott r\u00e1, \u00fagy \u00edzlelte \u00e9s k\u00f3stolgatta, mint valami ritka, egzotikus gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t. Izabella pedig rendk\u00edv\u00fcl h\u00e1l\u00e1s tan\u00edtv\u00e1nynak bizonyult, k\u00f6vette \u00e9s ism\u00e9telte mestere mozdulatait, \u00e9des kis nyelve hamarosan m\u00e1r ir\u00e1ny\u00edtottan viszonozta a f\u00e9rfi cs\u00f3kj\u00e1t. Test\u00e9ben ijeszt\u0151 v\u00e1ltoz\u00e1sokat tapasztalt, ami legal\u00e1bb annyira megr\u00e1zta, mint az els\u0151 \u00e1lom ut\u00e1ni \u00e9bred\u00e9s. Em\u00e9szt\u0151 forr\u00f3s\u00e1got \u00e9rzett maga k\u00f6r\u00fcl, csontjai, mintha megolvadtak volna, l\u00e9legzete el-elakadt, melle megfesz\u00fclt, \u00f6l\u00e9be f\u00e1jdalmasan has\u00edtott a v\u00e1gy. Belekapaszkodott a f\u00e9rfiba, aki szorosan \u00f6lelte mag\u00e1hoz, \u00e9s elm\u00e9ly\u00edtette a cs\u00f3kj\u00e1t. Izabella \u00fagy \u00e9rezte, \u00f6rv\u00e9ny t\u00e1madt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, a f\u00e9rfi szenved\u00e9lye mag\u00e1val ragadta, mint sivatagban a sz\u00e9l a homokot.
\nMegsz\u0171nt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck az id\u0151, nem \u00e9rz\u00e9kelt\u00e9k annak m\u00fal\u00e1s\u00e1t. Gabriel t\u00e9rt hamarabb mag\u00e1hoz. Teste k\u00f6vetelte a folytat\u00e1st, \u00e9s tudta, hogy ha \u00edgy d\u00f6ntene, Izabella k\u00e9szs\u00e9gesen hajtan\u00e1 al\u00e1 mag\u00e1t akarat\u00e1nak. M\u00e9gsem teheti meg\u2026.
\nLassan fejezte csak be a cs\u00f3kot, sokkal nehezebben esett neki elv\u00e1lni a l\u00e1ny sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l, mint sz\u00e1m\u00edtotta. Nehezen vette a leveg\u0151t, annyira k\u00edv\u00e1nta Izabell\u00e1t, hogy az m\u00e1r szinte f\u00e1jt. Felemelte a sz\u00e1j\u00e1t a l\u00e1ny ajkair\u00f3l, felegyenesedett, \u00e9s l\u00e1gyan a kulcscsontj\u00e1hoz vonta Izabella fej\u00e9t. Gyeng\u00e9d puszit lehelt a feje b\u00fabj\u00e1ra, \u00e9s sz\u00f3tlanul \u00f6lelte. Eg\u00e9szen addig tartotta \u00edgy, am\u00edg azt nem \u00e9rezte, hogy Izabella test\u00e9nek remeg\u00e9se javar\u00e9szt megsz\u0171nt, \u00e9s mindkett\u0151j\u00fck l\u00e9legzete vissza nem t\u00e9rt a norm\u00e1lis ritmusba.
\nL\u00e1zasan gondolkodott, hogy hogyan jav\u00edtsa ki ezt az \u00f3ri\u00e1si bakl\u00f6v\u00e9st, de nem lett okosabb, ak\u00e1rhogy is igyekezett megold\u00e1st tal\u00e1lni.
\nLassan mozdult, finoman kibontakozott az \u00f6lel\u00e9sb\u0151l, \u00e9s egy l\u00e9p\u00e9ssel elt\u00e1volodott t\u0151le. Izabella zavarodottan n\u00e9zett r\u00e1, a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban meg\u00e9rtette, hogy ami az im\u00e9nt kettej\u00fck k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6rt\u00e9nt, az mennyire nem volt erk\u00f6lcs\u00f6s \u00e9s megengedhet\u0151 egy ifj\u00fa h\u00f6lgy sz\u00e1m\u00e1ra. D\u00f6bbenten az ajkaihoz kapta a kez\u00e9t, azt\u00e1n sarkon fordult \u00e9s kiszaladt a szob\u00e1b\u00f3l. Gabriel meg sem pr\u00f3b\u00e1lta meg\u00e1ll\u00edtani. V\u00e1ll\u00e1t \u00f3ri\u00e1si teherk\u00e9nt nyomta tett\u00e9nek s\u00falya, leroskadt a sz\u00e9kre \u00e9s tenyer\u00e9be temette az arc\u00e1t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Gabriel a szem\u00e9re szor\u00edtotta a kez\u00e9t, \u00e9s nem tudott aludni. D\u00e9lut\u00e1n \u00f3ta ez d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt a fej\u00e9ben, meg\u00e1ll\u00edthatatlanul, k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl, a l\u00e1ny csendes hangja, a b\u0171ntudat \u00e9s a v\u00e1gy kever\u00e9k\u00e9vel f\u0171t\u00f6tt hang, mely \u00fagy \u00e9gett bele a lelk\u00e9be, mint valami kit\u00f6r\u00f6lhetetlen tetov\u00e1l\u00e1s. \u00d6n az \u2026 \u00d6n az \u2026 \u00d6n az\u2026 Gabriel felny\u00f6g\u00f6tt, fel\u00fclt az \u00e1gyon, belet\u00fart a … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2879],"class_list":["post-1214820","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1214820","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1214820"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1214820\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1214820"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1214820"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1214820"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}