Itt \u00fcl\u00f6k, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom feldolgozni, mi hogyan \u00e9s mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt. El\u00e9g hihetetlen az eg\u00e9sz, mintha valami film forgat\u00f3k\u00f6nyve lenne, egy kital\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9net, amely el\u0151re „programozott”, ahol minden aszerint t\u00f6rt\u00e9nik, ahogy a rendez\u0151 mondja, hogy ennyi id\u0151, erre, \u00edgy. Fekszem az \u00e1gyamon, \u00e9s felid\u00e9zem az esem\u00e9nyeket. M\u00e9g mindig beleborzongok a r\u00e9szletekbe. Minden egy telefonh\u00edv\u00e1ssal kezd\u0151d\u00f6tt. Egy csoportt\u00e1rsam h\u00edvott, hogy szombat d\u00e9lel\u0151tt valami nagy tal\u00e1lkoz\u00f3 lesz, az eg\u00e9sz szakma \u00f6sszes ter\u00fcleti k\u00fcld\u00f6ttje egybegy\u0171lik, \u00e9s \u00faj eln\u00f6ks\u00e9get meg hasonl\u00f3kat v\u00e1lasztanak. Ehhez viszont az kell, hogy legyen n\u00e9h\u00e1ny hallgat\u00f3, akik seg\u00e9dkeznek a szavaz\u00e1s lebonyol\u00edt\u00e1s\u00e1ban, pl. \u00f6sszegy\u0171jtik a cetliket, meg megsz\u00e1molj\u00e1k stb. Elvileg \u00fagy volt, hogy a v\u00e9gz\u0151s \u00e9vfolyamr\u00f3l megy n\u00e9h\u00e1ny hallgat\u00f3, de ok nem \u00e9rtek r\u00e1, mert nekik kor\u00e1bban kezd\u0151d\u00f6tt a vizsgaid\u0151szak, meg k\u00fcl\u00f6nben is. Sz\u00f3val lepasszolt\u00e1k a dolgot. Mivel szombat d\u00e9lel\u0151tt \u00e9pp semmi dolgom nem akadt, \u00fagy gondoltam, nem is rossz \u00f6tlet elmenni, legal\u00e1bb l\u00e1tj\u00e1k a tan\u00e1raim, az egyetem m\u00e9lyen tisztelt oktat\u00f3i \u00e9s professzorai, hogy \u00e9n bizony ilyesmin is r\u00e9szt veszek.
\nEl\u00e9g nehezemre esett felkelni egy ilyen hideg, t\u00e9lies szombat reggelen, ez\u00e9rt azt\u00e1n el is k\u00e9stem egy kicsit. De legal\u00e1bb lemaradtam a leg\u00f3csk\u00e1bb munk\u00e1r\u00f3l. \u00d6ssze kellett \u00e1ll\u00edtani az 5 f\u00e9le szavaz\u00f3cetlit, meg az inform\u00e1ci\u00f3s f\u00fczetecsk\u00e9t, mintegy 2 – 300 p\u00e9ld\u00e1nyban. J\u00e1nos, a csoportt\u00e1rsam, nagyban rakosgatta \u00f6ssze a rengeteg pap\u00edrt, \u00e9s arr\u00f3l faggatott, hoztam – e f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151 felszerel\u00e9st, mert \u0151 igen, de vakut nem, \u00e9s an\u00e9lk\u00fcl izgi lesz. Amikor kider\u00fclt, hogy nincs vaku, r\u00f6gt\u00f6n az\u00e9rt is kaptam a fejemre, mert elk\u00e9stem, de az\u00e9rt mondta hogy \u0151 is. :) Sz\u00e9pen gy\u0171ltek a pap\u00edrok, \u00e9n meg megkaptam feladatnak, hogy a rendelkez\u00e9sre \u00e1ll\u00f3 sz\u00e9pen kilap\u00edtott pap\u00edrdobozokat \u00fajra hozz\u00e1m doboz form\u00e1ba, \u00e9s v\u00e1gjak r\u00e1juk egy r\u00e9st. Ily m\u00f3don k\u00e9sz\u00edtsek szavaz\u00f3urn\u00e1kat, amibe majd gy\u0171jteni fogjuk a kit\u00f6lt\u00f6tt lapokat. Am\u00edg a dobozokat szereltem, volt idom n\u00e9zel\u0151dni is. A „szavaz\u00f3bizotts\u00e1g” 6 f\u0151b\u0151l \u00e1llt, \u00e9s ebb\u0151l csak a J\u00e1nos meg \u00e9n voltunk fi\u00fak. Ezt \u00fagy meg is jegyezt\u00fck egym\u00e1s k\u00f6zt, azzal a szomor\u00fa kit\u00e9tellel, hogy a „f\u0151n\u00f6kn\u0151” m\u00e1r t\u00fal volt az \u00f6tvenen, a m\u00e1sik k\u00e9t koll\u00e9g\u00e1val egy\u00fctt. A negyedik n\u0151nem\u0171 l\u00e9ny viszont el\u00e9g „j\u00f3 n\u00e9znival\u00f3nak” bizonyult.
\nMint az a besz\u00e9lget\u00e9sek sor\u00e1n kider\u00fclt, Juditnak h\u00edvt\u00e1k, \u00e9s egy \u00e9vfolyammal fiatalabb volt n\u00e1lunk. Mire v\u00e9geztem a dobozok el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9vel, addigra a t\u00f6bbiek kiosztott\u00e1k az \u00f6sszes k\u00fcld\u00f6ttnek a szavaz\u00f3lapokat. Ezut\u00e1n volt id\u0151nk t\u00e1rsalogni, meg organoleptikus anal\u00edzis al\u00e1 vetni a pog\u00e1cs\u00e1kat \u00e9s szendvicseket, nem is besz\u00e9lve ifj\u00fa sorst\u00e1rsunkr\u00f3l… :) A J\u00e1nossal megjegyezt\u00fck, hogy milyen j\u00f3\u00f3\u00f3 a nadr\u00e1gja… El\u00e9g szoros volt ugyanis, \u00e9s igencsak kiadta a form\u00e1kat, majdhogynem a nagyajkainak vonal\u00e1t is l\u00e1tni lehetett, a sz\u0171k farmer – szer\u0171 anyag alatt, ahogy a l\u00e1ny \u00fclt a sz\u00e9ken. Egyb\u0151l meg s vitattuk, j\u00f3k lesznek – e a r\u00e9sek szavaz\u00f3urn\u00e1kon. :) K\u00f6zben elkezd\u0151d\u00f6tt a konferencia, \u00e9s nek\u00fcnk hirtelen rengeteg id\u0151nk volt tenni a semmit. Beind\u00edtottuk az infantilizmo – t, elkezdt\u00fcnk lej\u00e1rt plak\u00e1tokb\u00f3l hajtogatni, hogy a „pap\u00edrb\u00f3l form\u00e1lt t\u00e1rgyak aerodinamikai tulajdons\u00e1gait vizsg\u00e1lhassuk”. A Judit is besz\u00e1llt a j\u00e1t\u00e9kba, \u0151 is hajtogatott egy rep\u00fcl\u0151t, ami ugyan el\u00e9g gyeng\u00e9n sz\u00e1llt a mieinkhez k\u00e9pest, de ez senkit sem zavart. :) A h\u00e1rom id\u0151sebb n\u0151 is csatlakozott hozz\u00e1nk, igaz ok nem r\u00f6ptettek semmit, de nem is sz\u00f3ltak r\u00e1nk. Valahogy olyan lett a l\u00e9gk\u00f6r, hogy a komoly emberek ink\u00e1bb a m\u00faltjukat id\u00e9zt\u00e9k. J\u00f3 volt hallgatni, hogy milyen h\u00fclyes\u00e9geket csin\u00e1ltak \u0151k is, egyetemista l\u00e1ny korukban, meg hogy hogyan vizsg\u00e1ztak a radi\u00e1toron \u00fclve, egy sz\u00e1l harisny\u00e1ban meg miniszokny\u00e1ban. :) J\u00e1nossal le is sz\u00f6gezt\u00fck egym\u00e1s k\u00f6zt, hogy az id\u0151 ugyan m\u00falik, de a n\u0151k nem v\u00e1ltoznak, mik\u00f6zben s\u0171r\u0171n csod\u00e1ltuk a Juditot.
\nNem volt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben t\u00f6k\u00e9letes alakja. A cs\u00edp\u0151je sokkal sz\u00e9lesebb volt, mint a v\u00e1lla, \u00e9s a mellei is kicsik, de l\u00e1tszatra el\u00e9g form\u00e1sak voltak. A haj\u00e1t festette, nem is tudtuk eld\u00f6nteni, hogy feket\u00e9r\u0151l v\u00f6r\u00f6sre, vagy ford\u00edtva. Az arca viszont helyes volt, sz\u00e9p s\u00f6t\u00e9t szemekkel, \u00e9s form\u00e1s ajkakkal, amik mindig mosolyogtak. A sok mag\u00e1t nagyon komolynak gondol\u00f3 csoportt\u00e1rsn\u0151nk sosem \u00e9rt\u00e9kelte, ha valami gyerekes lazas\u00e1ggal sz\u00f3rakoztattuk magunkat a gyakorlatokon, ez a l\u00e1ny mag minden po\u00e9nunkra vev\u0151 volt. \u00c9rdekes m\u00f3don a k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa, vagy ann\u00e1l egy picit m\u00e1r id\u0151sebb n\u0151k is mintha ink\u00e1bb irigyelt\u00e9k volna h\u00e1rmunk f\u00fcrge lelkes, vid\u00e1m felfog\u00e1s\u00e1t, ok is felvett\u00e9k a ritmust. Amikor egyszer egyik\u00fck k\u00f6z\u00f6lte, hogy az \u0151 egyetemi \u00e9vei r\u00e9g voltak vagy mi, akkor k\u00f6z\u00f6ltem, hogy sehol se l\u00e1tok \u00f6regeket. Onnant\u00f3l azt\u00e1n tot\u00e1l be voltunk v\u00e1g\u00f3dva n\u00e1luk is. Mire arra ker\u00fclt a sor, hogy bemenj\u00fcnk a d\u00edszterembe \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6getni a szavazatokat, m\u00e1r azon versenyezt\u00fcnk, ki gy\u0171jt t\u00f6bbet. V\u00e9g\u00fcl az Eln\u00f6k \u00dar szavazat\u00e1\u00e9rt folyt egy kis verseng\u00e9s, h\u00e1rmunk k\u00f6z\u00f6tt. Ketten is kaptunk a lapokb\u00f3l, a Judit meg \u00e9n.
\nAz eg\u00e9sz „szerzem\u00e9nnyel” rohantunk fel a tan\u00e1csterembe, hogy ki\u00e9rt\u00e9kelj\u00fck. Itt kezd\u0151d\u00f6tt a komoly munka, sz\u00e9t kellett v\u00e1logatni a lapokat, \u00f6ssze kellett sz\u00e1molni, megn\u00e9zni melyik \u00e9rv\u00e9nytelen. Mindenki kapott egy kupacot. A J\u00e1nossal lehuppantunk szorosan a Judit k\u00e9t oldal\u00e1ra, ami ellen egy \u00e1rva szava nem volt, m\u00e9g akkor sem, amikor \u00e1tsz\u00f3ltam a J\u00e1nosnak, hogy most akkor \u00fclj\u00fcnk m\u00e9g k\u00f6zelebb egym\u00e1shoz, \u00e9s elindultunk a Judit fel\u00e9… \u00c9n ugyanabba a kupacba r\u00e1moltam a lapokat, mint a l\u00e1ny, \u00fagyhogy id\u0151nk\u00e9nt \u00f6sszeakadt a kez\u00fcnk, de ez sem zavarta. Nekem egy kicsit t\u00f6bb lap jutott, \u00edgy megosztottam a marad\u00e9kot a v\u00e9g\u00e9n, egy eg\u00e9sz kupacot a Judit combjaira helyezve. Erre sem volt ellenvet\u00e9se. :) Amikor el\u0151rehajolt, hogy megsz\u00e1moljon valamit, mi is szorosan azt akarunk l\u00e1tni k\u00e9t oldalr\u00f3l, de a v\u00e9g\u00e9n eg\u00e9szen v\u00e9letlen\u00fcl a melleit n\u00e9zt\u00fck. :) A j\u00f3v\u00e1hagy\u00e1sos szavaz\u00e1sokkal hamar v\u00e9gezt\u00fcnk, de volt egy lap, amin sok jel\u00f6ltb\u0151l kellett n\u00e9h\u00e1nyra szavazni, abszol\u00fat mindegy, kire, csak egy adott sz\u00e1m\u00fan\u00e1l nem t\u00f6bbre. Ennek \u00e9rt\u00e9kel\u00e9s\u00e9re p\u00e1rokra oszlottunk, amib\u0151l az egyik f\u00e9l dikt\u00e1lta a neveket, a m\u00e1sik meg strigul\u00e1zott. A J\u00e1nost lefoglalta a szavaz\u00f3biztos, \u00e9n meg lecsaptam a Juditra.
\n\u00c1t\u00fclt\u00fcnk a nagyobbik asztalhoz, ami meg volt rakva szendviccsel, k\u00e9pvisel\u0151f\u00e1nkkal, Fant\u00e1val meg k\u00e1v\u00e9val, \u00e9s m\u00e9g sok minden finoms\u00e1ggal, r\u00e1ad\u00e1sul csak a szavaz\u00f3bizotts\u00e1g r\u00e9sz\u00e9re volt fenntartva… A feladat viszont precizit\u00e1st \u00e9s komolys\u00e1got ig\u00e9nyelt, \u00fagyhogy csak azt\u00e1n szabadultunk r\u00e1, miut\u00e1n le tudtuk adni az eredm\u00e9nyt. Ott \u00fclt\u00fcnk kettesben, a pap\u00edrok f\u00f6l\u00e9 hajolva, \u00e9s a Judit dikt\u00e1lt, \u00e9n meg strigul\u00e1ztam. Amikor v\u00e9gezt\u00fcnk, a J\u00e1nos r\u00f6gt\u00f6n azt mondta, hogy a szavaz\u00f3biztos n\u0151 olyan k\u00f6zel \u00fclt hozz\u00e1, mint mi el\u0151tte a Judithoz a kanap\u00e9n. V\u00e9g\u00fcl n\u00e9gyesben maradtunk, a f\u0151n\u00f6k meg m\u00e9g egy n\u0151 lement kihirdetni az eredm\u00e9nyt, mi meg fenn maradtunk zab\u00e1lni. :) Amikor teleett\u00fck magunkat, a Juditnak esz\u00e9be jutott, hogy van a d\u00edszteremnek gal\u00e9ria r\u00e9sze, ahol senki nincs, de le lehet b\u00e1mulni, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik a teremben. \u00c1t is rohantunk, \u00e9s n\u00e9zt\u00fck az eredm\u00e9nyhirdet\u00e9st. M\u00e1r a nevek olvasgat\u00e1sakor felt\u00fcnt, hogy mennyi egyetemi ember lesz benne a vezet\u0151s\u00e9gben. Ezen azonban nem sokat gondolkoztunk, hanem ism\u00e9t k\u00f6zrefogtuk a korl\u00e1tra d\u0151l\u0151 l\u00e1nyt, \u00e9s k\u00e9t oldalr\u00f3l eg\u00e9szen hozz\u00e1simultunk. Egyetlen elterel\u0151, vagy tal\u00e1n ink\u00e1bb j\u00e1t\u00e9kos figyelemfelkelt\u0151 hadm\u0171velete az volt, hogy elkezdte felmagasztalni egyik \u0151sz haj\u00fa professzorunk sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t.
\nT\u00e1volr\u00f3l szerelmet vallott leni, csod\u00e1lta, figyelte a manuszt, mi meg \u0151t… :) Id\u0151nk\u00e9nt nyugtat\u00f3lag meg is simogattam a h\u00e1t\u00e1t, vagy ki tudja m\u00e1r mi\u00e9rt, de rendesen fogdostam, a l\u00e9nyeg hogy hozz\u00e1\u00e9rjek. B\u0151szen ecsetelte, milyen j\u00f3 pasi a prof, \u00e9n meg \u0151t dics\u00e9rtem egy kicsit. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudtam odafigyelni, v\u00e9g\u00fcl h\u00e1ny tan\u00e1runk ker\u00fclt be a vezet\u0151s\u00e9gbe, mert amikor a szavazatokat sz\u00e1moltuk, el\u0151ttem csak r\u00e9szeredm\u00e9nyek voltak, az \u00f6sszegz\u00e9sb\u0151l meg kaj\u00e1l\u00e1s \u00e9s n\u0151z\u00e9s miatt lemaradtam, a mostani eredm\u00e9nyhirdet\u00e9s alatt meg szint\u00e9n elmer\u00fcltem Judit l\u00e9ny\u00e9nek elismer\u0151 vizsg\u00e1lat\u00e1ban. Valami j\u00f3kedv \u00e9s fiatalos hangulat lebegett a leveg\u0151ben ek\u00f6r\u00fcl a hat ember k\u00f6r\u00fcl. A v\u00e9g\u00e9n a h\u00f6lgyek bevallott\u00e1k, hogy nagyon \u00e9lvezt\u00e9k a t\u00e1rsas\u00e1gunkat, \u00e9s azt is eml\u00edtett\u00e9k, hogy legboldogabb id\u0151szaka \u00e9let\u00fcknek az egyetemi \u00e9let volt, \u00e9s abb\u00f3l id\u00e9zhettek fel.
\nMindenki \u00f6sszeszedte m\u00e1r a cucc\u00e1t, hazafel\u00e9 k\u00e9sz\u00fcl\u0151dt\u00fcnk. A t\u00e1rsas\u00e1g azt\u00e1n egy var\u00e1zs\u00fct\u00e9sre rebbent sz\u00e9t, J\u00e1nosnak el kellett mennie, mert a vonata r\u00f6p\u00edtette \u0151t haza, de csak ha nem k\u00e9si le, a t\u00f6bbiek meg egyszer\u0171en csak felsz\u00edv\u00f3dtak. Hirtelen ottmaradtam, kettesben, egym\u00e1ssal szemben a Judittal, a tan\u00e1csteremben, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk n\u00e9h\u00e1ny megcs\u00f3cs\u00e1lt s\u00fctem\u00e9nyes t\u00e1lca, egy – k\u00e9t sz\u00e9tsz\u00f3rt pap\u00edr, \u00e9s a minket k\u00f6r\u00fclvev\u0151 cs\u00f6nd kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n… Egym\u00e1sra n\u00e9zt\u00fcnk… Hirtelen, mintha minden \u00e1talakult volna. A Judit arca megv\u00e1ltozott. A mosoly helyett, valami m\u00e1s k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a tekintet\u00e9be. Sz\u00e1ja picit kiny\u00edlt, teste vonala megmozdult, szem\u00e9t felfel\u00e9 ford\u00edtotta, \u00e9s m\u00e9lyen az eny\u00e9mbe n\u00e9zett. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl ker\u00fclt k\u00f6zelebb hozz\u00e1m, \u00e9s \u00e9n is hozz\u00e1. \u00c9szre kellett vennem, hogy bennem ugyanezek a folyamatok j\u00e1tsz\u00f3dnak le. Lelkem \u00e9s testem enyh\u00e9n megremegett, kezeimet akaratlanul ny\u00fajtottam ki, hogy \u00e1t\u00f6lelhessem azt a v\u00e9kony derekat, a sz\u00e9les cs\u00edp\u0151 f\u00f6l\u00f6tt, \u00e9rezzem a test\u00e9t, \u00e9s… megcs\u00f3koljam… \u00d3r\u00e1knak t\u0171n\u0151 m\u00e1sodpercek alatt \u00e9rt \u00f6ssze a sz\u00e1nk.
\nSzorosan \u00f6ssze\u00f6lelkezt\u00fcnk. Hirtelen elt\u00fcnt a k\u00fclvil\u00e1g, megsz\u00fcnt a f\u00e9ny, a hangok, az eg\u00e9sz k\u00f6rnyezet. Csup\u00e1n az \u00e1t\u00f6lelt test \u00e9rz\u00e9se maradt, a mindent kit\u00f6lt\u0151 j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, az apr\u00f3 mozdulatok. Ajkaink szorosan \u00f6sszetapadtak, szenved\u00e9lyesen k\u00f6vetelve egym\u00e1st. Megsz\u00fcnt a s\u00falyunk, megsz\u00fcnt minden \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s, csak az \u00e9rint\u00e9s, maradt. Azt a t\u00f6r\u00e9keny kis testet szor\u00edtottam magamhoz, \u00e9reztem a meleg\u00e9t, a sz\u00edvver\u00e9s\u00e9t, a lehelet\u00e9t. Az ajkait, a nyelv\u00e9t… T\u00f6k\u00e9letes \u00f6sszhangban cs\u00f3kol\u00f3ztunk, meghat\u00e1rozhatatlan ideig. Hirtelen kopog\u00e1st hallottunk a l\u00e9pcs\u0151 fel\u0151l. Valaki kem\u00e9nytalp\u00fa cip\u0151ben errefel\u00e9 sietett. Lelk\u00fcnk visszaesett a val\u00f3s\u00e1gba. Egym\u00e1sra n\u00e9zt\u00fcnk, elmosolyodtunk, \u00e9s hirtelen sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl mened\u00e9ket kerest\u00fcnk. Eszembe jutott az a kis konyha, ami a tan\u00e1csterem mellett van. Megragadtam a Judit kez\u00e9t, \u00e9s egy szempillant\u00e1s alatt kisurrantunk az ajt\u00f3n, \u00e9s becs\u00fasztunk a m\u00e1sikon. Szorosan becsuktuk magunk m\u00f6g\u00f6tt. \u00c9ppen nem \u00e9rt oda a „kopog\u00f3 cipop\u00e1r”. Biztons\u00e1gban voltunk, itt senkinek sincs semmije, val\u00f3sz\u00edn\u0171 a tan\u00e1csteremben hagyott valamit az egyik n\u0151.
\nAmint a „cip\u0151k” elhaladtak a konyha ajtaja el\u0151tt, \u00fajra \u00f6ssze\u00f6lelkezt\u00fcnk. Nem \u00e9rdekelt m\u00e1r semmi, csak az a mosolyg\u00f3s l\u00e1ny, a cs\u00f3kj\u00e1nak \u00edze, test\u00e9nek melege. Hamar egym\u00e1sra hangol\u00f3dtunk, kezeink kalandozni kezdtek. M\u00e9g hallottuk, ahogy a kopog\u00e1s elindul a l\u00e9pcs\u0151 fel\u00e9, azt\u00e1n ism\u00e9t megsz\u00fcnt minden ami a k\u00f6zvetlen k\u00f6rnyezet\u00fcnk\u00f6n k\u00edv\u00fcl van. Kicsit elt\u00e1volodtunk egym\u00e1st\u00f3l, \u00e9s am\u00edg \u00e9n a Judit cs\u00edp\u0151j\u00e9t simogattam, o m\u00e1r meg is szabad\u00edtott a nyakkend\u0151mt\u0151l, \u00e9s az ingem gombjait vette c\u00e9lba. M\u00e1r a zak\u00f3mmal egy\u00fctt pr\u00f3b\u00e1lta lefejteni r\u00f3lam, mire beteltem a dereka \u00e9s a cs\u00edp\u0151je \u00e1ltal kialak\u00edtott dombor\u00fa forma simogat\u00e1s\u00e1val, \u00e9s \u00e9n is lesodortam r\u00f3la a kab\u00e1tk\u00e1j\u00e1t. Alatta csak egy testhez simul\u00f3 p\u00f3l\u00f3 volt, meg egy melltart\u00f3. Az el\u0151bbit azonnal lefejettem r\u00f3la, mire \u0151 is megszabad\u00edtott az als\u00f3trik\u00f3mt\u00f3l. Ism\u00e9t megfogtam a fejek\u00e9t, simogattam a cs\u00edp\u0151j\u00e9t, \u00e9s a szem\u00e9be n\u00e9zve k\u00e9rtem, hogy a melltart\u00f3t vegye le \u0151. Tetszett neki az \u00f6tlet. Olyan lassan, apr\u00f3 sz\u00fcnetekkel h\u00e1mozta le mag\u00e1r\u00f3l, ahogy csak b\u00edrta, k\u00f6zben ig\u00e9z\u0151, t\u0171zben \u00e9g\u0151 szemeivel n\u00e9zett r\u00e1m, mosolygott, \u00e9s a cs\u00edp\u0151j\u00e9t mozgatta a kezeim k\u00f6z\u00f6tt. Olthatatlan v\u00e1gyat \u00e9reztem a mellei ir\u00e1nt.
\nAmikor v\u00e9gre el\u0151bukkantak az apr\u00f3 anyag al\u00f3l, \u00e9s a csipetnyi selyem v\u00e9gre a padl\u00f3ra hullott, megragadtam az eg\u00e9sz l\u00e1nyt, a mosogat\u00f3nak d\u00f6nt\u00f6ttem, \u00e9s egy fut\u00f3 cs\u00f3k ut\u00e1n vadul a melleire vetettem magam. Szinte beleharaptam az egyikbe. Eg\u00e9szen h\u00e1trad\u00f6nt\u00f6ttem, cs\u00edp\u0151je a l\u00e1baimhoz szorult, ajkaim a k\u0151kem\u00e9ny bimb\u00f3ival j\u00e1tszadoztak. Szinte kisz\u00edvtam \u0151ket. Judit hangosan ny\u00f6gd\u00e9cselt, azt se tudta szabadulni pr\u00f3b\u00e1ljon, vagy m\u00e9g ink\u00e1bb \u00e1tadja mag\u00e1t vad v\u00e1gyaimnak. V\u00e9g\u00fcl a hajamba t\u00fart, megmarkolta a fejemet, \u00e9s ir\u00e1ny\u00edtott, simogatott, b\u00edztatott. Kezeim a fenek\u00e9be markoltak, ajkaim r\u00e1tapadtak forr\u00f3 b\u0151r\u00e9re… Amikor beteltem apr\u00f3, kerek melleinek \u00edz\u00e9vel, illat\u00e1val \u00e9s \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel, felegyenesedtem, kezeimbe vettem \u0151ket, \u00e9s m\u00e9lyen megcs\u00f3koltam a tulajdonosukat. A l\u00e1ny szorosan mag\u00e1hoz \u00f6lelt, \u00e9s legal\u00e1bb olyan vadul viszonozta a cs\u00f3komat, mint ahogy \u00e9n a melleivel b\u00e1ntam. Szinte harapd\u00e1lt, de nagyon \u00e9lveztem. Ahogy kezein lejjebb kalandoztak, csupasz fels\u0151test\u00fcnk egym\u00e1shoz szorult. Le\u00edrhatatlan szenved\u00e9llyel k\u00edv\u00e1ntuk, hogy min\u00e9l k\u00f6zelebb legy\u00fcnk egym\u00e1shoz…
\nCsak \u00e9reztem, cs\u00f3koltam, simogattam, akaratlanul, gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, egyre forr\u00f3bban. Altest\u00fcnk \u00f6sszesimult, a Judit ugyanabba a k\u00f6rk\u00f6r\u00f6s mozg\u00e1sba kezdett, mint az im\u00e9nt a melltart\u00f3lev\u00e9telkor. Iszony\u00faan felt\u00fczelt vele ism\u00e9t. Borzaszt\u00f3an megk\u00edv\u00e1ntam. Megmarkoltam a cs\u00edp\u0151j\u00e9t, egy pillanatra eltoltam magamt\u00f3l, b\u00e1r nagyon nehezemre esett, \u00e9s szinte let\u00e9pve a gombot, t\u00f6nkret\u00e9ve a zipz\u00e1rt, h\u00e1moztam le r\u00f3la a nadr\u00e1got, a bugyival egy\u00fctt. Egy kicsit \u0151 is visszanyerte az esz\u00e9t, \u00e9s hasonl\u00f3 hevess\u00e9ggel o is megszabad\u00edtott a nadr\u00e1gomt\u00f3l. Szempillant\u00e1s alatt ledob\u00e1ltunk magunkr\u00f3l mindent, a cip\u0151t \u00e9s a zoknit is bele\u00e9rtve. Egym\u00e1s szem\u00e9be n\u00e9zt\u00fcnk, \u00e9s szinte perzselt minket a v\u00e1gy. Judit ugrott egyet, az eldob\u00e1lt t\u00e1sk\u00e1j\u00e1hoz ment, \u00e9s nekem h\u00e1ttal elkezdett kotor\u00e1szni benne. Hamarosan egy gumit adott h\u00e1tra nekem. Nem mert szembefordulni velem, mert tudta, hogy akkor se a saj\u00e1t, se az \u00e9n v\u00e1gyaimmal nem b\u00edr m\u00e1r t\u00f6bb\u00e9… Mik\u00f6zben o a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban matatott, \u00e9n k\u00f6rben\u00e9ztem a konyh\u00e1ban. El\u00e9g sz\u0171k\u00f6s volt, sehol egy asztal, \u00e9s a t\u00f6bbi b\u00fatorra se lehetett fel\u00fcltetni sem, mert polcok voltak felette, a mosogat\u00f3 \u00e9s a g\u00e1zt\u0171zhely kiv\u00e9tel\u00e9vel. V\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis a l\u00e1ny kerek, sz\u00e9les cs\u00edp\u0151j\u00e9n akadt meg a tekintetem…
\nAmint \u00fajra felegyenesedett, \u00e9n m\u00e1r szinte a hely\u00e9re is tettem a „munkaruh\u00e1t”…Amikor v\u00e9geztem, megcs\u00f3kolt, \u00e9s k\u00e9rd\u0151n a szemembe n\u00e9zett, de \u00e9n m\u00e1r tudtam a v\u00e1laszt. Ism\u00e9t a mosogat\u00f3hoz ir\u00e1ny\u00edtottam, \u00e9s magamnak h\u00e1ttal ford\u00edtottam, megmarkolva form\u00e1s, kerek cs\u00edp\u0151j\u00e9t, amelynek l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t\u00f3l m\u00e1r nem b\u00edrtam szabadulni. Meg\u00e9rtette a dolgot, el\u0151rehajolt, megmarkolta a mosogat\u00f3 sz\u00e9l\u00e9t, h\u00e1tramosolygott, \u00e9s ism\u00e9t t\u00e1ncoltatni kezdte a fenek\u00e9t… Szinte megvakultam a v\u00e1gyt\u00f3l. Csak az el\u0151ttem mozg\u00f3 csod\u00e1latos testet l\u00e1ttam, egy elmos\u00f3dott, csillog\u00f3 szem\u0171, mosolyg\u00f3s arccal. K\u00f6zelebb l\u00e9ptem hozz\u00e1, \u00e9s hevesen bel\u00e9hatoltam. K\u00f6r\u00fclvett az a finom, forr\u00f3, nedves szor\u00edt\u00e1s, amit annyira k\u00edv\u00e1ntam. El\u00f6nt\u00f6ttek az \u00e9rz\u00e9sek. Lassan kezdtem mozogni, de feltart\u00f3ztathatatlanul, min\u00e9l t\u00f6bbet k\u00f6vetelve magamnak. Megmarkoltam a g\u00f6mb\u00f6lyded form\u00e1t, \u00e9s lehunyt szemmel akartam m\u00e9g t\u00f6bbet az egyes\u00fcl\u00e9s csod\u00e1j\u00e1b\u00f3l. Lassan, m\u00e9g, m\u00e9lyebbre, ezt a gy\u00f6ny\u00f6rt m\u00e9g… Nem gondolkoztam, nem figyeltem m\u00e1sra. Annyira fantasztikus volt. Lehunyt szemmel is a finom, \u00e9rz\u00e9ki, v\u00e1gyakoz\u00f3 arc lebegett el\u0151ttem, minden mozdulat, a kezem sim\u00edt\u00e1sai a g\u00f6mb\u00f6lyded form\u00e1kat juttatt\u00e1k eszembe. M\u00e9g t\u00f6bbet mindebb\u0151l…
\nValahogy a tudatomba f\u00e9rk\u0151z\u00f6tt, hogy a Judit a kezembe markolt, megpr\u00f3b\u00e1lt kit\u00e9rni az egyre feltart\u00f3ztathatatlanabb m\u00e9ly mozg\u00e1sok el\u0151l. Ahogy kinyitottam a szemem, l\u00e1ttam a sz\u00e9p arcocsk\u00e1t, ami szinte k\u00f6nnyezik. Meg\u00e1lltam egy pillanatra…
\n– Picit… finomabban… – lihegte…
\n– Bocs\u00e1ss meg… – mondtam neki, \u00e9s magamhoz h\u00faztam. Kicsit lejjebb rogyasztottam a l\u00e1baimat, hogy feljebb tudjon egyenesedni, a h\u00e1t\u00e1hoz simultam, \u00e9s lassan megcs\u00f3koltam a nyak\u00e1t. Hamar megnyugodott, \u00e1tadta mag\u00e1t a gyeng\u00e9ds\u00e9gemnek. Figyeltem r\u00e1. Egyik kezemmel finoman simogatni kezdtem a V\u00e9nusz dombj\u00e1t, m\u00e1sikkal j\u00e1t\u00e9kosan markol\u00e1sztam a mell\u00e9t. Ajkaim a nyak\u00e1n kalandoztak, m\u00edg az o mosolyg\u00f3s, v\u00e1gyakoz\u00f3 ajkaival nem tal\u00e1lkoztak. \u00c9ppen meg tudtam cs\u00f3kolni ebben a helyzetben. Ahogy ujjaim megtal\u00e1lt\u00e1k titkos, t\u0171zforr\u00f3, \u00e9rz\u00e9keny pontjait odalent, cs\u00f3kja egyre \u00e9rz\u00e9kibb\u00e9 v\u00e1lt. Ism\u00e9t t\u00e1ncoltatni kezdte a cs\u00edp\u0151j\u00e9t. Eg\u00e9szen finoman mozogtam forr\u00f3 kelyh\u00e9ben, k\u00edv\u00fclr\u0151l simogatva a h\u00fasos, v\u00e9rrel telt szem\u00e9remajkakat. Nagyon izgat\u00f3nak tal\u00e1ltam, ahogy \u00e9reztem ahol tal\u00e1lkoztunk. Kitapintottam, k\u00f6rbesim\u00edtottam amint elmer\u00fcltem benne.
\nHangos ny\u00f6gd\u00e9csel\u00e9ssel nyugt\u00e1zta minden t\u00f6r\u0151d\u00e9sem. J\u00f3l esett odafigyelni r\u00e1. Eg\u00e9szen k\u00f6r\u00fclfogott, teljes h\u00e1t\u00e1val hozz\u00e1m simult, ajkai az eny\u00e9im ut\u00e1n s\u00f3v\u00e1rogtak, teste az \u00e9n ritmusomban mozgott, lassan, kellemesen. Az \u00fctemet nagyon finoman gyors\u00edtani kezdte, k\u00f6r\u00f6zgetett, kez\u00e9vel sarkallt gyorsabb mozg\u00e1sra. \u00c1tvettem a sebess\u00e9g\u00e9t, de nem m\u00e9ly\u00edtettem el a behatol\u00e1st, ugyanolyan gyeng\u00e9den simogattam, cs\u00f3kolgattam, mint eddig. Iszony\u00faan \u00e9lveztem, ahogy \u00e9lvezte. N\u00e9ztem ahogy fokoz\u00f3dott benne a gy\u00f6ny\u00f6r, minden rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9re \u00fajabb simogat\u00e1ssal v\u00e1laszoltam… Hirtelen meg\u00e1ll\u00edtotta a mozg\u00e1st, \u00f6sszeh\u00fazta a l\u00e1bait, \u00e9s alig \u00e9rezhet\u0151en megfesz\u00fclt a teste. Hangos s\u00f3hajok hagyt\u00e1k el a sz\u00e1j\u00e1t. \u00c9reztem amint szorosabban vett k\u00f6r\u00fcl, ujjaim kitapintott\u00e1k az apr\u00f3 mozg\u00e1sokat. Fej\u00e9t eg\u00e9szen h\u00e1trahajtotta, \u00e9s egy utols\u00f3 m\u00e9ly morg\u00e1s hagyta el a tork\u00e1t. Hossz\u00fa m\u00e1sodpercekig nem moccant meg, \u00e9n meg csak gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem benne. Ilyen apr\u00f3 mozdulatok hogy lehetnek ennyire sz\u00e9pek? Meg akart fordulni. Helyet hagytam neki, \u00e9s b\u00e1r legnagyobb sajn\u00e1latomra nem vett k\u00f6r\u00fcl t\u00f6bb\u00e9 a forr\u00f3s\u00e1ga, k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1sul szembefordult velem, \u00e9s szorosan \u00e1t\u00f6lelt. Ki\u00e9lezett \u00e9rz\u00e9keim k\u0151kem\u00e9ny mellbimb\u00f3it \u00e9rezt\u00e9k a b\u0151r\u00f6m\u00f6n, test\u00e9nek izzadt meleg\u00e9t, sz\u00e1j\u00e1nak \u00e9rint\u00e9s\u00e9t. Valami megfoghatatlan boldogs\u00e1g vett k\u00f6r\u00fcl, ami minden bizonnyal bel\u0151le \u00e1radt…
\nHalkan egy „k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m” – \u00f6t rebegett, \u00e9s valami k\u00e9nyelmes helyet keresett. Megpr\u00f3b\u00e1lt fel\u00fclni az egyik polcra, de nem tudott.
\n– Szeretn\u00e9k \u00e9n is \u00f6r\u00f6met szerezni neked! – mondta, mire a eszembe jutottak a k\u00e9nyelmes fotelek meg kanap\u00e9k a tan\u00e1csteremben…
\n– Gyere! – s\u00fagtam neki, \u00e9s kinyitottam az ajt\u00f3n. K\u00f6rben\u00e9ztem, de sehol sem volt senki. Nevetve \u00e1tosontunk a tan\u00e1csterembe. Egy forr\u00f3 cs\u00f3k ut\u00e1n le\u00fclt a kanap\u00e9ra. R\u00e1m mosolygott, \u00e9s v\u00e1gyakoz\u00f3 tekintettel h\u00e1trad\u0151lt rajta. El\u00e9t\u00e9rdeltem. Ott fek\u00fcdt el\u0151ttem, sz\u00e9ttett l\u00e1bakkal, mosolyg\u00f3san k\u00edv\u00e1n\u00f3s tekintettel, \u00e9s a kezeivel h\u00fazott maga fel\u00e9. Amint k\u00f6zeledtem a test\u00e9hez, l\u00e1bait az oldalaim mellett az alacsony asztalra tette. Mosolygott, majd t\u00fczetesen megfigyelt\u00fck, ahogy ism\u00e9t, egy halk s\u00f3hajjal elmer\u00fcltem benne. Figyeltem r\u00e1, hogy ne okozzak neki f\u00e1jdalmat, b\u00e1r egyre ink\u00e1bb el\u00f6nt\u00f6tt a v\u00e1gy. Most mag\u00e1t simogatta, \u00e9s mosolygott hozz\u00e1. N\u00e9ha felny\u00f6g\u00f6tt egy kicsit, a saj\u00e1t melleit massz\u00edrozta, mik\u00f6zben \u00e9n a fenek\u00e9t markol\u00e1sztam. Most \u0151 simogatta mindkett\u0151nket odalent, \u00fagy l\u00e1tszik ez neki is megtetszett. Eszm\u00e9letlen m\u0171sort adott el\u0151, \u00e9rdemes volt nyitvatartani a szemem. Nem b\u00edrtam magammal, egyre t\u00f6bbet akartam bel\u0151le, de most m\u00e1r meg tudta akad\u00e1lyozni, hogy t\u00fal heves legyek.
\nM\u00e9gis lehunytam a szemem, \u00e9s csak mozogtam benne. \u00dajra k\u00f6dbe veszett a val\u00f3s\u00e1g, el\u00f6nt\u00f6tt a forr\u00f3s\u00e1g, fel\u00fclkerekedtek rajtam az \u00e9lvezet hull\u00e1mai, m\u00edgnem hirtelen v\u00e9ge nem lett mindennek. Eg\u00e9sz testem megremegett, teljesen kit\u00f6lt\u00f6tt a gy\u00f6ny\u00f6r… R\u00e1borultam a l\u00e1ny test\u00e9re… Forr\u00f3 cs\u00f3kjaira eszm\u00e9ltem \u00fajra. Eszembe jutott, amikor bemutatott: 18 \u00e9ves l\u00e1ny vagyok, a bar\u00e1tom 20 centi… M\u00e9g mindig lihegtem, alig kaptam leveg\u0151t. Lassan felemelkedt\u00fcnk a kanap\u00e9r\u00f3l, \u00e9s finoman \u00f6ssze\u00f6lelkezt\u00fcnk. Mindketten mosolyogtunk, csillog\u00f3 szemmel n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, \u00e9s boldogok voltunk. Lassan \u00f6sszeszedt\u00fck magunkat, \u00e9s visszament\u00fcnk a konyh\u00e1ban fel\u00f6lt\u00f6zni. Elh\u00fcly\u00e9skedt\u00fcnk a ruh\u00e1kkal, melyik ki\u00e9… Lassan visszat\u00e9rt az a hangulat, ami meghat\u00e1rozhatatlan id\u0151vel ezel\u0151tt, a szavazatsz\u00e1molgat\u00e1s k\u00f6zben volt. N\u00e9mi „add visszaaaa!” ut\u00e1n siker\u00fclt fel\u00f6lt\u00f6zni, \u00e9s k\u00e9zen fogva, ugr\u00e1ndozva elindultunk kifel\u00e9 az \u00e9p\u00fcletb\u0151l… Odakint m\u00e1r eg\u00e9sz s\u00f6t\u00e9t volt, ilyenkor m\u00e1r hamar lemegy a nap. Marham\u00f3d f\u00e1ztunk is hirtelen, eddig eg\u00e9szen m\u00e1s h\u0151m\u00e9rs\u00e9klethez voltunk szokva. Ahogy elt\u00e1volodtunk az \u00e9p\u00fclett\u0151l, a Judit hirtelen \u00e9szrevette, hogy a busz, amivel haza tud menni, \u00e9ppen most fordul be a sarkon.
\n– Ott a buszom! – mondta, \u00e9s egy rohan\u00f3 cs\u00f3k ut\u00e1n elkezdett futni fel\u00e9.
\nHirtelen nem eszm\u00e9ltem fel, addigra m\u00e1r el is szaladt. R\u00e1ad\u00e1sul ez a busz nem is j\u00f3 nekem, hi\u00e1ba j\u00e1r 20 percenk\u00e9nt. Mire ut\u00e1na futottam, m\u00e1r csak integetni tudtam neki… M\u00e9g hosszan n\u00e9ztem az elhalad\u00f3 j\u00e1rm\u0171vet, azt\u00e1n \u00e9n is elindultam hazafel\u00e9…Akkor jutott eszembe, hogy mind\u00f6ssze annyit tudok r\u00f3la, hogy Judit, \u00e9s hogy egyel alattam j\u00e1r. Azt hiszem h\u00e9tf\u0151n els\u0151 dolgom lesz megtekinteni az \u00f3rarendbeoszt\u00e1sukat a d\u00e9k\u00e1ni hivatalban…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Itt \u00fcl\u00f6k, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom feldolgozni, mi hogyan \u00e9s mi\u00e9rt t\u00f6rt\u00e9nt. El\u00e9g hihetetlen az eg\u00e9sz, mintha valami film forgat\u00f3k\u00f6nyve lenne, egy kital\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9net, amely el\u0151re „programozott”, ahol minden aszerint t\u00f6rt\u00e9nik, ahogy a rendez\u0151 mondja, hogy ennyi id\u0151, erre, \u00edgy. Fekszem az \u00e1gyamon, \u00e9s felid\u00e9zem az esem\u00e9nyeket. M\u00e9g mindig beleborzongok a r\u00e9szletekbe. Minden egy telefonh\u00edv\u00e1ssal kezd\u0151d\u00f6tt. Egy … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":13,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[6687,4591,2539,2879],"class_list":["post-1218131","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-baratom","tag-privat","tag-szex","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1218131","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/13"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1218131"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1218131\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1218131"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1218131"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1218131"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}