L\u00e1baimba er\u0151sen has\u00edtott a f\u00e1jdalom, de nem \u00e1llhattam meg. Ak\u00e1rh\u00e1nyszor n\u00e9ztem h\u00e1tra, nem l\u00e1ttam tiszt\u00e1n, de \u00e9reztem a fenevad k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t m\u00f6g\u00f6ttem. B\u00e1r nem tudtam \u00e9rdemes-e, m\u00e9gis futottam, ahogy csak b\u00edrtam. Fogalmam sem volt azonban, meddig b\u00edrom m\u00e9g. Er\u0151lk\u00f6dve kapkodtam a leveg\u0151t \u00e9s a sz\u00fcrke \u00e9gboltot \u00e1tkoztam. \u00c1m hi\u00e1ba, mert a vastag felh\u0151r\u00e9teg nem akart oszlani, hogy utat engedjen a napsugaraknak, amik v\u00e9get vethettek volna menek\u00fcl\u00e9semnek. Mi\u00e9rt pont \u00e9n? Mit \u00e1rtottam a m\u00e1sik oldalnak, hogy id\u0151r\u0151l id\u0151re \u00fajabb vad\u00e1llatok vesznek \u00fcld\u00f6z\u0151be? A gondolataim azonban hamar visszat\u00e9rtek a kimer\u00fcl\u0151f\u00e9lben lev\u0151 izmaimra. Kil\u00e1t\u00e1stalannak \u00e9reztem a helyzetem. Elk\u00e9pzelni sem tudtam, ez\u00fattal hogyan \u00faszom majd meg…
\n\u00c9s akkor megl\u00e1ttam \u0151t, az ez\u00fcst haj\u00fa f\u00e9rfit. Pillanatokon bel\u00fcl mell\u00e9 \u00e9rtem.
\n– Fuss! – kaptam el gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl a kez\u00e9t \u00e9s h\u00faztam magam ut\u00e1n.
\nEngedett nekem \u00e9s m\u00e1r ketten rohantunk a v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 utc\u00e1n. Bokrok kil\u00f3g\u00f3 \u00e1gait s\u00f6p\u00f6rtem f\u00e9lre, kuk\u00e1kat l\u00f6ktem fel, nem t\u00f6r\u0151dve semmivel, csak azzal, hogy megmenek\u00fcljek.
\n– Be a h\u00e1zba! – ki\u00e1ltotta a f\u00e9rfi a t\u0151l\u00fcnk jobbra es\u0151 kapura mutatva.
\n– Nem! – r\u00e1ztam meg a fejem, \u00e1m ekkor \u0151 kapta el a kezem \u00e9s r\u00e1ntott mag\u00e1val.
\nHangosan csap\u00f3dott be az \u00fcvegajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk, \u00e9n pedig a l\u00e9pcs\u0151n \u00e9rtem f\u00f6ldet. Nem l\u00e1ttam, a f\u00e9rfi mit csin\u00e1lt, am\u00edg \u00e9n minden er\u0151mmel azon voltam, hogy \u00fajra l\u00e1bra \u00e1lljak.
\n– Mire volt ez j\u00f3? – k\u00e9rdeztem d\u00fch\u00f6sen, de ekkor megpillantottam a vad\u00e1llatot az \u00fcvegen kereszt\u00fcl \u00e9s bel\u00e9m fagytak a tov\u00e1bbi szavak. K\u00e9kesfeket\u00e9n izz\u00f3 szemek szegez\u0151dtek r\u00e1m. A vicsorg\u00e1s\u00e1t\u00f3l kellemetlen borzong\u00e1s futott v\u00e9gig testemben, sz\u00edvem hevesen kalap\u00e1lt.
\n– M\u00e1r nem tud bej\u00f6nni – fordult fel\u00e9m a f\u00e9rfi.
\n\u00c9s val\u00f3ban… ahogy az ajt\u00f3nak ugrott a farkasszer\u0171 l\u00e9ny, ez\u00fcst\u00f6s vill\u00e1mok k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben le is pattant r\u00f3la. \u00dajabb t\u00e1mad\u00e1sra k\u00e9szen fesz\u00fclt neki a leveg\u0151nek, fenyeget\u0151en m\u00e9ly morg\u00e1st hallatott, ahogy szem\u00e9t r\u00e1m villantotta. A f\u00f6ld beleremegett a l\u00e1bunk alatt. Az ez\u00fcst haj\u00fa f\u00e9rfi er\u0151teljes hangon, sz\u00e1momra ismeretlen szavakat mondott a vad\u00e1llat fel\u00e9 intve. Az d\u00fch\u00f6dten vicsorgott r\u00e1 is, nem t\u00e1g\u00edtva odakintr\u0151l. Azon kaptam magam, hogy a l\u00e9pcs\u0151 korl\u00e1tj\u00e1ba kapaszkodom olyan er\u0151vel, hogy m\u00e1r f\u00e1jni kezdtek az ujjaim. L\u00e1bam remegett a kimer\u00fclts\u00e9gt\u0151l, \u00edgy leroskadtam az egyik l\u00e9pcs\u0151fokra. Tekintetem a kinti l\u00e9nyr\u0151l a f\u00e9rfira v\u00e1ndorolt, majd vissza. Fogalmam sem volt r\u00f3la, mibe keveredtem, azonban a f\u00e9rfiban sem b\u00edztam, hi\u00e1ba mentett meg. \u00dagy sejtettem, \u0151 is oda\u00e1tr\u00f3l val\u00f3 volt. \u00d3r\u00e1knak hat\u00f3 percek fogs\u00e1g\u00e1ban verg\u0151dtem. Nem mertem sz\u00f3lni, nem mertem k\u00e9rdezni, csak ugr\u00e1sra k\u00e9szen pihegtem a l\u00e9pcs\u0151n. A f\u00e9rfi \u00e9s a vad\u00e1llat farkasszemet n\u00e9ztek. Majd egyszer csak fekete f\u00fcst k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben semmiv\u00e9 foszlott odakint a sz\u00e1momra ismeretlen l\u00e9ny.
\n– V\u00e9gre visszat\u00e9rt a m\u00e1sik oldalra – mondta \u00fajb\u00f3l fel\u00e9m fordulva megment\u0151m.
\nV\u00e9gigpillantottam rajta. Magas, er\u0151s, harcedzett teste volt. Kab\u00e1tj\u00e1n v\u00e1g\u00e1snyomok, nadr\u00e1gja frissen szakadozott. Amikor az utc\u00e1n megl\u00e1ttam, ezek fel sem t\u0171ntek, csak a szokatlanul vil\u00e1gos b\u0151re \u00e9s ez\u00fcstsz\u00edn\u0171 haja.
\n– Gyere – ny\u00fajtotta fel\u00e9m kez\u00e9t.
\nElfogadtam a seg\u00edts\u00e9g\u00e9t \u00e9s fel\u00e1lltam. Tenyere puha, finom tapint\u00e1s\u00fa volt, \u00f3vatos szor\u00edt\u00e1sa is er\u0151teljes. Ahogy szem\u00e9be n\u00e9ztem, megdermedtem egy pillanatra. Az majdnem ugyanolyan k\u00e9kesfekete volt, mint az el\u0151bbi l\u00e9nynek. Gondolkozni sem volt id\u0151m, az \u00f6szt\u00f6n\u00f6m hamarabb d\u00f6nt\u00f6tt a tudatomn\u00e1l. Ell\u00f6ktem magamt\u00f3l \u00e9s menek\u00fcl\u0151re fogtam volna felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n. \u00c1m a f\u00e9rfi ut\u00e1nam kapott, er\u0151s kez\u00e9t csukl\u00f3mra kulcsolta \u00e9s nem engedett.
\n– Ne menek\u00fclj t\u0151lem! – r\u00e1ntott vissza.
\n– Te is k\u00f6z\u00fcl\u00fck val\u00f3 vagy! – mondtam mik\u00f6zben minden\u00e1ron ki akartam t\u00e9pni magam kezei k\u00f6z\u00fcl.
\n– Nyugodj m\u00e1r meg! – fogott le durv\u00e1n, majd a falhoz szor\u00edtott \u00e9s kiv\u00e1rta, am\u00edg abbahagytam a felesleges verg\u0151d\u00e9st.
\nK\u00e9ts\u00e9gbeesetten, de belet\u00f6r\u0151dve a veres\u00e9gbe, \u00fajb\u00f3l szem\u00e9be n\u00e9ztem. Fels\u00f3hajtott.
\n– Na, \u00edgy m\u00e1r jobb – mondta.
\n– Mit akarsz t\u0151lem? – k\u00e9rdeztem.
\n– Seg\u00edteni – vette halkabbra hangj\u00e1t.
\n– Te is oda\u00e1tr\u00f3l j\u00f6tt\u00e9l – \u00e1llap\u00edtottam meg.
\n– Igen, \u00edgy van – b\u00f3lintott.
\n– Akkor mi\u00e9rt akarsz nekem seg\u00edteni?
\n– Sz\u00e1m\u00edt ez? – f\u00farta tekintet\u00e9t az eny\u00e9mbe.
\nEln\u00e9ztem oldalra. Csukl\u00f3mat \u00fajb\u00f3l ki akartam h\u00fazni kezei k\u00f6z\u00fcl, de nem engedett.
\n– Engedj el – suttogtam.
\n– Akkor \u00fajb\u00f3l menek\u00fclni akarsz majd – szor\u00edtott meg jobban.
\n– Te nem ezt tenn\u00e9d a helyemben?
\n– Nem tudom… nem vagyok a helyedben. De igaz\u00e1b\u00f3l feleslegesen menek\u00fcln\u00e9l, mert ahogy a kharren nem tudott bej\u00f6nni, \u00fagy te sem tudsz kimenni, am\u00edg nem sz\u00fcntetem meg a pajzsot – engedte el v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis a kezem. – Csak, tudod, nincs kedvem fog\u00f3csk\u00e1zni.
\nAz \u00fcvegajt\u00f3 fel\u00e9 indultam t\u00e9tov\u00e1n. El\u0151sz\u00f6r a kilincsre, majd a f\u00e9rfira n\u00e9ztem.
\n– Val\u00f3ban \u00edgy van? – k\u00e9rdeztem.
\n– Pr\u00f3b\u00e1ld ki, ha akarod – vonta meg a v\u00e1ll\u00e1t -, de l\u00e1ttad, mit eredm\u00e9nyez. \u00c9s te ember vagy… komolyan megs\u00e9r\u00fclhetsz t\u0151le.
\nN\u00e9ztem egy ideig a f\u00e9m kilincset, de v\u00e9g\u00fcl visszafordultam a f\u00e9rfi fel\u00e9. \u0150 elmosolyodott.
\n– Helyes d\u00f6nt\u00e9s – nyugt\u00e1zta.
\n– \u00c9s akkor most? – pillantottam r\u00e1 k\u00e9rd\u0151n.
\n– Gyere – intett \u00e9s elindult felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n.
\nNem akar\u00f3dzott k\u00f6vetnem, de lass\u00fa l\u00e9ptekkel m\u00e9gis ut\u00e1na indultam.
\nCsendben n\u00e9ztem a szoba ajtaja fel\u00e9 a kanap\u00e9r\u00f3l. L\u00e1bam zsibbadni kezdett a t\u00f6r\u00f6k\u00fcl\u00e9st\u0151l, de csak megmozgattam kicsit. Az els\u0151 emeleti lak\u00e1s \u00fcresnek hatott, b\u00e1r volt benne j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny b\u00fatordarab. A f\u00e9rfi nemsok\u00e1 megjelent az ajt\u00f3ban \u00e9s egy bontatlan \u00e1sv\u00e1nyvizes palackot dobott mell\u00e9m.
\n– Tudom, hogy nem b\u00edzol bennem – \u00fclt le az alacsony asztalk\u00e1ra, velem szembe. – Nem is v\u00e1rom el.
\nSz\u00f3tlanul az \u00fcveg\u00e9rt ny\u00faltam, majd felbontottam \u00e9s bizonytalanul, de beleittam. R\u00e1m f\u00e9rt annyi rohan\u00e1s \u00e9s izgalom ut\u00e1n. A f\u00e9rfi s\u00f6t\u00e9t szemeivel v\u00e9gig engem b\u00e1mult. K\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9reztem magam t\u0151le.
\n– Mi van? – n\u00e9ztem r\u00e1.
\n– Semmi – r\u00e1zta meg a fej\u00e9t.
\nSz\u00f3l\u00e1sra nyitottam sz\u00e1mat, de a f\u00e9rfi mutat\u00f3ujj\u00e1t ajkaim el\u00e9 tette.
\n– Ne… – kezdte, de szavakkal nem folytatta. Helyette arcomhoz hajolt \u00e9s megcs\u00f3kolt.
\n– Mit csin\u00e1lsz? – toltam volna el, de nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt vele.
\nLenyomott a kanap\u00e9ra \u00e9s f\u00f6l\u00e9m hajolt. Hosszabb, ez\u00fcstsz\u00edn\u0171 tincsei arcomba hullottak. Szem\u00e9ben v\u00e1gy \u00e9gett. Ha nem f\u00e9ltem volna t\u0151le, tal\u00e1n meg sem fordul a fejemben, hogy ellenkezzek. \u00c1m abban a pillanatban a f\u00e9lelmem er\u0151sebbnek bizonyult.
\n– Engedj el! – kezdtem \u00fajb\u00f3l kezei k\u00f6z\u00f6tt verg\u0151dni.
\nDe minden pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1som a szabadul\u00e1sra kudarcba fulladt, hiszen a f\u00e9rfi j\u00f3val er\u0151sebb volt n\u00e1lam. \u00c9s b\u00e1r az alakja emberi volt, biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy k\u00f6zel sem hasonl\u00edt az emberekre.
\n– Ssss… – hajolt f\u00fclemhez, mik\u00f6zben er\u0151sen fogott. – Ne k\u00fczdj, nem akarlak b\u00e1ntani. Csak…
\nDe nem folytatta. V\u00e1rtam, nem mozdultam.
\n– Csak? – k\u00e9rdeztem v\u00e9g\u00fcl r\u00e1.
\n– Csak… – kezdte, majd nyakamra hajolt \u00e9s m\u00e9lyen besz\u00edvta b\u0151r\u00f6m illat\u00e1t. – Tetszik az illatod.
\n– Mi?! – bukott ki bel\u0151lem.
\n– K\u00edv\u00e1nlak – suttogta f\u00fclembe. – Rettent\u0151en…
\n– Nee… Nem, nem akarom, komolyan nem akarom – tiltakoztam k\u00e9ts\u00e9gbeesetten, mik\u00f6zben m\u00e9lyen szemembe n\u00e9zett.
\nKeser\u0171 mosolyra h\u00fazta sz\u00e1j\u00e1t. Kez\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edtott testemen. Ruh\u00e1n kereszt\u00fcl is bizsergett t\u0151le a b\u0151r\u00f6m. L\u00e1baim k\u00f6z\u00e9 ny\u00falt.
\n– A tested k\u00edv\u00e1n engem, a t\u00f6bbi meg nem \u00e9rdekel – mondta h\u0171v\u00f6s hangon.
\n– Tudtam, hogy te sem vagy k\u00fcl\u00f6nb, mint b\u00e1rki m\u00e1s oda\u00e1tr\u00f3l – v\u00e1gtam arc\u00e1ba dacosan.
\nK\u00e9kesfekete szem\u00e9ben d\u00fch l\u00e1ngjai csaptak fel. Er\u0151sen megszor\u00edtott, r\u00e1m villantotta oldals\u00f3, hegyes fogait.
\n– Mi\u00e9rt, te tal\u00e1n k\u00fcl\u00f6nb vagy?! – n\u00e9zett megvet\u0151 pillant\u00e1ssal szemembe. – Csak egy gy\u00e1va ember vagy, nem t\u00f6bb.
\n– Nem \u00e9rdekel. Gyenge vagyok hozz\u00e1tok k\u00e9pest. Azt hiszem, jogom van gy\u00e1v\u00e1nak lenni, ha \u00e9lni akarok!
\n– Heh, na, persze. Ebben a helyzetben nem mindegy m\u00e1r? – hajolt bele arcomba. – Ak\u00e1r \u00e9lvezhetn\u00e9d is… mert v\u00e1laszt\u00e1sod nincsen.
\nNem tudtam elk\u00e9pzelni, mi \u00fct\u00f6tt bel\u00e9m abban a pillanatban, azoknak a szavaknak a hat\u00e1s\u00e1ra, de ismeretlen v\u00e1gyak \u00e9ledeztek testemben. Megpr\u00f3b\u00e1ltam kiszabad\u00edtani kezem a f\u00e9rfi er\u0151s szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l, de \u0151 nem engedett. \u00cdgy ink\u00e1bb szem\u00e9be n\u00e9ztem \u00e9s megnyaltam ajkamat. Fel\u00e9 emeltem sz\u00e1mat \u00e9s l\u00e1ttam, ahogy tekintete lassank\u00e9nt megszel\u00edd\u00fcl.
\nSzenved\u00e9lyes volt a cs\u00f3kja. Puha nyelv\u00e9vel hat\u00e1rozottan vette birtokba eny\u00e9met. Egy\u00e9rtelm\u0171en \u0151 ir\u00e1ny\u00edtott. Kez\u00e9nek szor\u00edt\u00e1sa egyre gyeng\u00fclt. V\u00e9g\u00fcl, mikor m\u00e1r nem is t\u00f6r\u0151dtem vele, elengedett. Tekintet\u00e9b\u0151l tiszt\u00e1n kiolvashat\u00f3 volt, hogy nem \u00e9rdekli semmi m\u00e1s, csak \u00e9n, a testem. Soha nem l\u00e1ttam m\u00e9g f\u00e9rfi szem\u00e9ben olyan v\u00e1gyat l\u00e1ngolni, mint az \u00f6v\u00e9ben. Orrom eltelt vil\u00e1gos b\u0151r\u00e9nek \u00e9desk\u00e9s illat\u00e1val. Teljesen elb\u00f3d\u00edtott, nem b\u00edrtam j\u00f3zanul gondolkozni. Minden egyes \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel egyre jobban szertefoszlott az addigi f\u00e9lelmem. Sz\u00edvem m\u00e1r az \u0151r\u00fclt v\u00e1gyt\u00f3l kalap\u00e1lt vadul. P\u00f3l\u00f3ja al\u00e1 ny\u00faltam, majd r\u00f6gt\u00f6n nadr\u00e1gj\u00e1t kezdtem kigombolni. Seg\u00edtett megszabadulni a ruh\u00e1it\u00f3l, azt\u00e1n engem is kib\u00fajtatott a fels\u0151mb\u0151l. V\u00e9gigsim\u00edtott puha ujjbegyeivel melleim k\u00f6z\u00f6tt. Kellemes borzong\u00e1s futott v\u00e9gig rajtam. El\u00e9m guggolt \u00e9s nadr\u00e1gomat kezdte leh\u00fazni r\u00f3lam. Len\u00e9ztem ez\u00fcst\u00f6s tincseire, amik a kintr\u0151l besz\u0171r\u0151d\u0151 kev\u00e9ske f\u00e9nyben is var\u00e1zslatosan csillogtak. Megemeltem cs\u00edp\u0151met, hogy seg\u00edtsek neki, azt\u00e1n kioldottam melltart\u00f3mat \u00e9s f\u00e9lredobtam. Fel\u00e1lltam a kanap\u00e9r\u00f3l \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a bugyim is leker\u00fclt r\u00f3lam. A f\u00e9rfi nyakamra hajolt \u00e9s a f\u00fclemig v\u00e9gignyalta b\u0151r\u00f6m. Hajamba t\u00fart, majd derekamn\u00e1l fogva er\u0151teljesen mag\u00e1hoz h\u00fazott. Szorosan hozz\u00e1simultam, \u00e9reztem kem\u00e9ny f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t hasamnak fesz\u00fclni. Karom nyaka k\u00f6r\u00e9 fontam \u00e9s vad cs\u00f3kban forrt \u00f6ssze \u00fajra ajkunk. Keze h\u00e1tamon j\u00e1tszadozott, de hamar lejjebb cs\u00faszott \u00e9s fenekembe markolt.
\nMegfordult velem \u00e9s a kanap\u00e9ra \u00fclt. Mag\u00e1hoz vont, majd v\u00e9gigpillantott testemen. Lehunytam a szemem, mik\u00f6zben m\u00e9ly leveg\u0151t vettem. K\u00f6ld\u00f6k\u00f6mbe cs\u00f3kolt. Nyelve finoman siklott b\u0151r\u00f6m\u00f6n, ujjai combomat k\u00e9nyeztett\u00e9k, lassan haladva felfel\u00e9. Megremegtem, ahogy v\u00e9g\u00fcl csikl\u00f3mhoz \u00e9rt vel\u00fck. Hagytam, hogy tegyen velem, amit csak akar. \u00dagysem b\u00edrtam volna m\u00e1r ellenkezni. Nedvem meg\u00e1ll\u00edthatatlanul csordog\u00e1lt combom bels\u0151 fel\u00e9n. Haj\u00e1ba t\u00fartam \u00e9s sz\u00e1nd\u00e9kosan ott felejtettem a kezem. K\u00f6d\u00f6s tekintettel n\u00e9ztem le r\u00e1. Hozz\u00e1 akartam \u00e9rni, \u00e9rezni akartam \u0151t. J\u00e1t\u00e9kos ujjai azt\u00e1n h\u00fcvelyembe cs\u00fasztak \u00fajra \u00e9s \u00fajra. \u00dagy \u00e9reztem, egyre nehezebben \u00e1llok meg a l\u00e1baimon. Kezem v\u00e1ll\u00e1ra cs\u00faszott, kapaszkod\u00f3t keresve. De nem szolg\u00e1lt sok\u00e1ig t\u00e1maszul. Szemembe n\u00e9zett, ahogy a h\u00e1tt\u00e1mla p\u00e1rn\u00e1j\u00e1nak d\u0151lt. Megfogta f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t \u00e9s lassan h\u00fazogatni kezdte rajta a b\u0151rt. V\u00e1gyakozva figyeltem mozdulatait.
\n– Akarsz? – k\u00e9rdezte.
\n– Nagyon… – hunytam le a szemem, ahogy kimondtam.
\n– Akkor gyere – t\u00e1rta sz\u00e9t a karj\u00e1t.
\nAhogy f\u00f6l\u00e9 t\u00e9rdeltem, kez\u00e9t mellemre tette. Finoman massz\u00edrozta, majd bimb\u00f3imat morzsolgatta. Nyelv\u00e9vel is k\u00f6rbej\u00e1rta \u0151ket, er\u0151sen megsz\u00edvta mindkett\u0151t. Elgyeng\u00fclten ereszkedtem egyel\u0151re m\u00e9g csak combj\u00e1ra. T\u0171rtem a k\u00ednz\u00f3 k\u00e9jt, a testemben v\u00e9gigfut\u00f3 egyre er\u0151sebb v\u00e1gyat, hogy v\u00e9gre magamban \u00e9rezhessem \u0151t. Azt\u00e1n \u00fajra megemelkedtem, \u0151 hely\u00e9re igaz\u00edtotta kem\u00e9nyen \u00e1gaskod\u00f3 f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t. Hirtelen \u00fcltem bele \u00e9s \u00fagy is maradtam. Megborzongtam az \u00e9lvezett\u0151l, \u00e1m \u0151 nem akart v\u00e1rni. Er\u0151s kez\u00e9t derekamra cs\u00fasztatta \u00e9s mozgatni kezdett mag\u00e1n. Hamar \u00e1tvettem az \u00fctemet, amit dikt\u00e1lt. K\u00f6zben sz\u00e1j\u00e1ra tapadtam, v\u00e1gytam a cs\u00f3kj\u00e1ra.
\nSok\u00e1ig mozogtam rajta, teljesen eszemet vesztve az \u00e9lvezett\u0151l. \u0150 szem\u00e9t lehunyva hagyta, hogy tegyem a dolgom. Mikor v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r lass\u00edtani k\u00e9nyszer\u00fcltem, akkor \u0151 kezdett mozogni alattam. Er\u0151teljesen emelte cs\u00edp\u0151j\u00e9t, hogy min\u00e9l m\u00e9lyebbre hatolhasson bennem. Homlok\u00e1n apr\u00f3 izzadts\u00e1gcseppek futottak le. Mindketten leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodtunk, ny\u00f6g\u00e9seink m\u00e9gis hangosabb\u00e1 v\u00e1ltak. \u00c9n a kimer\u00fcl\u00e9s hat\u00e1r\u00e1ra \u00e9rtem, de az \u00e9lvezet hajszol\u00e1sa m\u00e9g tartotta bennem a lelket egy ideig. A f\u00e9rfi tudta, \u00e9rezte, hogy mire van sz\u00fcks\u00e9gem. L\u00e1ttam rajta, hogy nem kell m\u00e1r sok neki ahhoz, hogy bel\u00e9m \u00e9lvezzen, azonban m\u00e9g kitartott. Az \u00e9n testem is meg-megremegett, ahogy egyre k\u00f6zelebb \u00e9rtem a v\u00e1gyott kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9shez. Halv\u00e1nyan ott motoszk\u00e1lt a fejemben, hogy nem akarom, hogy bennem menjen el. \u00c1m sem sz\u00f3lni, sem tenni nem b\u00edrtam semmit. Val\u00f3j\u00e1ban m\u00e9g izgatott is a dolog. Ahogy az is, hogy \u00fagy tett mag\u00e1\u00e9v\u00e1, hogy nekem szinte nem volt belesz\u00f3l\u00e1som. Er\u0151s volt, hat\u00e1rozott, nekem pedig tetszett, \u00e9s megr\u00e9szeg\u00edtett b\u0151r\u00e9nek illata. Sosem gondoltam volna, de vele \u00e9lveztem a kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gomat. A f\u00e9rfi l\u00f6k\u00e9seihez igazodva mozogtam, er\u0151sen kapaszkodtam v\u00e1ll\u00e1ba, k\u00f6rmeim szinte h\u00fas\u00e1ba v\u00e1jtak. Kezei mindek\u00f6zben durv\u00e1bban h\u00faztak vastag f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1ra \u00e9s a gy\u00f6ny\u00f6r k\u00f6zeledt\u00e9re izmaim egyre jobban megfesz\u00fcltek. Az orgazmus azt\u00e1n k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl v\u00e9gigs\u00f6p\u00f6rt testemen \u00e9s \u00e9reztem, ahogy h\u00fcvelyem megtelik a f\u00e9rfi magj\u00e1val. Szerettem volna l\u00e1tni az arc\u00e1t, de nem b\u00edrtam kinyitni a szemem. Leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodva, zsibbadtan pihegtem. Kir\u00e1zott a hideg, ahogy testemb\u0151l kezdett elillanni a forr\u00f3s\u00e1g. K\u00e1ba percek ut\u00e1n lesz\u00e1lltam r\u00f3la. Ahogy kics\u00faszott bel\u0151lem, combomon v\u00e9gigfolyt sperm\u00e1ja. \u0150 v\u00e9gigm\u00e9rt, mikor meg\u00e1lltam el\u0151tte. El\u00e9gedetts\u00e9g t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt arc\u00e1n. Hanyatt fek\u00fcdt a kanap\u00e9n \u00e9s karj\u00e1t fel\u00e9m ny\u00fajtotta.
\nFejem a f\u00e9rfi mellkas\u00e1n pihent. Hallgattam, ahogy sz\u00edvver\u00e9se lassank\u00e9nt lenyugodott. N\u00e9h\u00e1ny percre m\u00e9g az \u00e1lom is elnyomott, mik\u00f6zben hajammal j\u00e1tszadozott.
\n– Hogy h\u00edvnak? – k\u00e9rdezte azt\u00e1n.
\n– Yana – mondtam kicsit rekedt hangon. – \u00c9s t\u00e9ged?
\n– Lennath-nak h\u00edvnak ezen az oldalon.
\nMegemeltem a fejem, hogy r\u00e1n\u00e9zhessek. Ahogy kezdtem \u00f6sszeszedni magam, a bizalmatlans\u00e1gom is visszat\u00e9r\u0151ben volt. Hat\u00e1rozottan \u00e9reztem, ahogy az elm\u00falt egy \u00f3ra var\u00e1zsa elillanni k\u00e9sz\u00fclt.
\n– Mi ez a n\u00e9z\u00e9s? – mosolyodott el, \u00e1m az \u0151szintes\u00e9g m\u00e1r hi\u00e1nyzott szem\u00e9b\u0151l.
\nGondolkoztam, v\u00e1laszoljak-e, de v\u00e9g\u00fcl nem sz\u00f3ltam. Fel\u00e1lltam, hogy \u00f6sszeszedjem a ruh\u00e1imat, de \u0151 elkapta a kezem \u00e9s hirtelen a f\u00f6ldre r\u00e1ntott. F\u00f6l\u00e9m t\u00e9rdelt.
\n– J\u00f3 volt veled… – kezdte gyeng\u00e9den – \u00e9s ne agg\u00f3dj, nem akarlak meg\u00f6lni. Csak elveszem t\u0151led azt, ami kell nekem – kem\u00e9nyedett meg hangja a v\u00e9g\u00e9re.
\nArcomon megd\u00f6bben\u00e9s, sz\u00edvem majd kiugrott a hely\u00e9r\u0151l. A k\u00e9kesfekete szemek gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en, m\u00e9gis ijeszt\u0151en csillogtak.
\n– Nem kellett volna b\u00edznom benned! – mondtam megremeg\u0151 hangon.
\n– Mikor is b\u00edzt\u00e1l meg bennem? – nevetett fel \u0151szint\u00e9n. – Ne agg\u00f3dj, j\u00f3t teszek veled. A t\u00f6bbi l\u00e9ny is ez\u00e9rt \u00fcld\u00f6z t\u00e9ged. \u00cdgy megszabadulsz t\u0151l\u00fck. \u00c9s m\u00e9g ment\u0151t is h\u00edvok majd hozz\u00e1d.
\nMire felfogtam szavai \u00e9rtelm\u00e9t, kez\u00e9n hegyes karmokk\u00e1 v\u00e1ltak k\u00f6rmei \u00e9s \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edtott testembe. \u00c9reztem a bord\u00e1im alatt ki\u00f6ml\u0151 v\u00e9r forr\u00f3s\u00e1g\u00e1t. Az \u00e1jul\u00e1s hat\u00e1r\u00e1n m\u00e9g l\u00e1ttam, ahogy a v\u00e9remt\u0151l v\u00f6r\u00f6s kez\u00e9ben valami vak\u00edt\u00f3an ez\u00fcst\u00f6s f\u00e9nnyel megcsillan, azt\u00e1n els\u00f6t\u00e9t\u00fclt a vil\u00e1g.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
L\u00e1baimba er\u0151sen has\u00edtott a f\u00e1jdalom, de nem \u00e1llhattam meg. Ak\u00e1rh\u00e1nyszor n\u00e9ztem h\u00e1tra, nem l\u00e1ttam tiszt\u00e1n, de \u00e9reztem a fenevad k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t m\u00f6g\u00f6ttem. B\u00e1r nem tudtam \u00e9rdemes-e, m\u00e9gis futottam, ahogy csak b\u00edrtam. Fogalmam sem volt azonban, meddig b\u00edrom m\u00e9g. Er\u0151lk\u00f6dve kapkodtam a leveg\u0151t \u00e9s a sz\u00fcrke \u00e9gboltot \u00e1tkoztam. \u00c1m hi\u00e1ba, mert a vastag felh\u0151r\u00e9teg nem akart oszlani, … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[49057,6848,2539,2879],"class_list":["post-1219529","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-porno","tag-sci-fi","tag-szex","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1219529","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1219529"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1219529\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1219529"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1219529"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1219529"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}