Tudtam, hogy egyszer m\u00e9g megsz\u00edvat az a bolond \u00f6regasszony a m\u00e1sodikr\u00f3l. K\u00e9pes volt a k\u00e9pzelg\u00e9sei miatt r\u00e1m h\u00edvni a rend\u0151r\u00f6ket, pedig val\u00f3j\u00e1ban semmi oka nem volt r\u00e1. Nem tudhatta, hogy honnan sz\u00f6ktem meg, hiszen olyan rossz volt a l\u00e1t\u00e1sa, hogy egy kuty\u00e1t is alig tudott megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni egy nagyobb macsk\u00e1t\u00f3l, nem hogy felismerjen egy szar k\u00e9p alapj\u00e1n. A szomsz\u00e9d csaj sem ismert fel, \u00e9s senki a h\u00e1zban. Sosem hittem, hogy annyira nemt\u00f6r\u0151d\u00f6m a t\u00e1rsadalom, de szerencs\u00e9mre t\u00e9vedtem. A rend\u0151r\u00f6k k\u00f6z\u00fcl viszont, akik kij\u00f6ttek, az egyik felismert \u00e9s ha nem egy els\u0151 emeleti lak\u00e1sban h\u00faztam volna meg magam, nem is tudom, hogyan menek\u00fcltem volna el\u0151l\u00fck olyan gyorsan. Hi\u00e1ba tett\u00e9k rugalmasabb\u00e1 a csontjaimat azok az \u0151r\u00fclt kutat\u00f3k, \u00edgy sem tehettem meg ak\u00e1rmit. De azt az ugr\u00e1st az ablakb\u00f3l m\u00e9g \u00e9ppenhogy. Az addigra j\u00f3l ismert utc\u00e1kon gyorsan megtal\u00e1ltam a legjobb menek\u00fcl\u0151 \u00fatvonalat. Hallottam, ahogy sokasodnak a szir\u00e9n\u00e1z\u00f3 rend\u0151raut\u00f3k a k\u00f6rny\u00e9ken \u00e9s biztos voltam benne, hogy rajtuk k\u00edv\u00fcl a FutuRan begy\u0171jt\u0151i is \u00faton vannak m\u00e1r. Na, vel\u00fck semmik\u00e9pp nem szerettem volna tal\u00e1lkozni. Min\u00e9l messzebb, min\u00e9l t\u00e1volabb akartam jutni att\u00f3l a helyt\u0151l, ahol a keres\u00e9semre indultak. Felh\u00edvtam volna Altont, ha nem \u00e9pp a kezemben mer\u00fcl le a rohad\u00e9k mobilom. \u00cdgy akkor csak magamra sz\u00e1m\u00edthattam. Igyekeztem felt\u0171n\u00e9smentesen k\u00f6zlekedni, min\u00e9l nagyobb t\u00f6megben elvegy\u00fclni. Egyik buszr\u00f3l a m\u00e1sikra sz\u00e1lltam, azt\u00e1n mire el\u00e9rtem az els\u0151 k\u00fclv\u00e1rosi ker\u00fcletet, m\u00e1r tudtam, hol h\u00fazhatom meg magam ideiglenesen. A Sayovan parkban volt egy r\u00e9gi \u00e9tterem, amit \u00e9vekkel azel\u0151tt bez\u00e1rtak \u00e9s senkinek sem kellett az \u00e9p\u00fclete. Az emberek azonban k\u00edv\u00e1ncsiak \u00e9s szeretik az ilyen elhagyott helyeket, ez\u00e9rt \u00e9n is j\u00e1rtam m\u00e1r ott \u00e9jszaka illeg\u00e1lis partikon. Nappalra azonban mindig ki\u00fcr\u00fclt a hely.
\nAm\u00edg be nem \u00e9rtem a park f\u00e1i k\u00f6z\u00e9, figyelmem egy pillanatra sem lankadt. A kellemes \u00e1rny\u00e9kban azonban \u00fagy \u00e9reztem, siker\u00fclt. Biztosra vettem, hogy aznap sem a rend\u0151rs\u00e9g, sem a FutuRan nem kap el, hiszen kell\u0151en messze j\u00e1rtam m\u00e1r \u00e9s szinte semmi nem vezethette \u0151ket a nyomomra. Tudtam, hogy Alton mindig figyeli a h\u00edreket, \u00e9s nem csak miattam. Szinte m\u00e1r tagja lett annak a szerencs\u00e9re t\u00falbuzg\u00f3 port\u00e1lnak is, ahol a legt\u00f6bb kicsit is komolyabb rend\u0151ri akci\u00f3r\u00f3l perceken bel\u00fcl tud\u00f3s\u00edtanak, hi\u00e1ba a rend\u0151rs\u00e9g minden igyekezete az elhallgattat\u00e1sukra. \u00cdgy el\u0151bb vagy ut\u00f3bb tudom\u00e1st kellett szerezzen r\u00f3la, hogy engem keresnek, vagy legal\u00e1bbis arr\u00f3l, ami erre enged k\u00f6vetkeztetni. Tudtam, hogy \u00edgy lesz, hiszen nem ez volt az els\u0151 ilyen eset. H\u00edvni pr\u00f3b\u00e1l majd \u00e9s mivel nem tud el\u00e9rni, v\u00e9gign\u00e9z egy p\u00e1r helyet, ahol megtal\u00e1lhat.
\nAhogy a lepusztult \u00e9p\u00fclet k\u00f6zel\u00e9be \u00e9rtem, k\u00f6rben\u00e9ztem, hogy j\u00e1r-e arrafel\u00e9 valaki. B\u00e1r az \u00e9p\u00fclet ablakait ber\u00e1csozt\u00e1k, id\u0151r\u0151l-id\u0151re, mindig ugyanott kibontotta valaki. Siet\u0151s l\u00e9ptekkel indultam h\u00e1t a megszokott bej\u00e1rat fel\u00e9. \u00c9s b\u00e1r odakint egy lelket sem l\u00e1ttam, ahogy beugrottam az ablakon, odabent nem v\u00e1rt k\u00e9p fogadott. V\u00e9gigpillantottam a sr\u00e1cokon, ahogy a lefogott l\u00e1nyon is. Alig lehettek tizennyolc-h\u00fasz \u00e9vesek \u00e9s m\u00e1r er\u0151szakon j\u00e1rt az esz\u00fck. Nem b\u00edrtam ki, hogy ne sz\u00f3ljak be nekik.
\n– \u00c1h, sz\u00f3val egyed\u00fcl nem is b\u00edrtok vele… – \u00e1llap\u00edtottam meg. – Sz\u00e1nalmas.
\n– Mi k\u00f6z\u00f6d van hozz\u00e1?! – sz\u00f3lalt meg a legmagasabb k\u00f6z\u00fcl\u00fck – \u00c9s elh\u00fazhatsz, mert mi voltunk itt el\u0151bb! Vagy… – \u00e1llt meg egy pillanatra – ak\u00e1r be is sz\u00e1llhatsz.
\nV\u00e1ratlanul \u00e9rt a kedves megh\u00edv\u00e1s, nem is b\u00edrtam ki nevet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. M\u00e9g, hogy \u00e9n ilyen sz\u00e1jh\u0151s \u00e9pp csak feln\u0151tt tinikkel er\u0151szakoljak meg egy l\u00e1nyt…
\n– Gondolod, hogy osztozkodn\u00e9k ilyen kis senkikkel egy n\u0151n? Ne nevettess!
\n– Akkor h\u00fazz el innen! – v\u00e1gta r\u00e1 r\u00f6gt\u00f6n a sr\u00e1c.
\nNagyon nagy arca volt, de tudtam, hogy nemsok\u00e1ra helyreteszem. G\u00fanyos mosollyal indultam fel\u00e9j\u00fck. A magas sr\u00e1c elengedte a fekete haj\u00fa l\u00e1nyt. N\u00e9h\u00e1ny pillanatra a form\u00e1s mellek, a felcs\u00faszott szoknya k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k le a figyelmem, de az elbizakodott \u00fct\u00e9sek hamar kiz\u00f6kkentettek a v\u00e1gyakoz\u00e1sb\u00f3l. Azt hitte a gyerek, hogy es\u00e9lye van ellenem. Mintha a FutuRann\u00e1l nem azon dolgoztak volna rajtam meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, hogy t\u00f6k\u00e9letes harcost faragjanak bel\u0151lem – a testemb\u0151l. Vagy ink\u00e1bb t\u00f6k\u00e9letesen ir\u00e1ny\u00edthat\u00f3t. De ez ut\u00f3bbi szerencs\u00e9re m\u00e9g nem siker\u00fclt nekik \u00e9s, ha rajtam m\u00falik, nem is fog. Abban a lepusztult \u00e9p\u00fcletben azonban, nem akartam azokat a majdnem gyerekeket elint\u00e9zni. Jobban nem, mint amennyire meg\u00e9rdemelt\u00e9k. Miut\u00e1n a nagypof\u00e1j\u00fa nem b\u00edrt velem, a m\u00e1sik kett\u0151 is besz\u00e1llt, \u00e1m \u00fct\u00e9seik gyeng\u00e9k voltak, hi\u00e1nyzott bel\u0151l\u00fck az igazi elsz\u00e1nts\u00e1g. Hamar v\u00e9get vetettem a felesleges k\u00fczdelm\u00fcknek. A nagyobb darab a f\u00f6ld\u00f6n ter\u00fclt el, a sz\u0151k\u00e9s, tan\u00e1cstalan k\u00e9p\u0171t meg egy kicsit er\u0151sebben siker\u00fclt orrba v\u00e1gnom, mint akartam. \u0150 rajta r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1ttam, hogy csak az\u00e9rt sz\u00e1llt be a buliba, hogy ne cikizz\u00e9k ki k\u00e9s\u0151bb. Tal\u00e1n t\u00fals\u00e1gosan is ismer\u0151s volt a helyzete. A nagypof\u00e1j\u00fanak m\u00e9g kellett egy kis \u00f6szt\u00f6nz\u00e9s ahhoz, hogy feladja. Elkaptam a tork\u00e1t \u00e9s a falhoz szor\u00edtottam. Pr\u00f3b\u00e1ltam vigy\u00e1zni, nehogy t\u00fal er\u0151sen szorongassam, nem akartam megfojtani. Ahogy azt sem akartam, hogy el\u00e1juljon ott nekem. Szemeiben d\u00f6bbent r\u00e9m\u00fclet t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt, ahogy felfogta a helyzet\u00e9t. Nehezen kapott leveg\u0151t \u00e9s minden bizonnyal \u00e9rezte, hogy k\u00f6nnyed\u00e9n elint\u00e9zhettem volna. \u00c1m ekkor \u00fagy \u00edt\u00e9ltem meg, hogy eleget kapott.
\n– Azt aj\u00e1nlom, t\u0171njetek el innen gyorsan, miel\u0151tt m\u00e9g jobban feld\u00fch\u00edtetek – engedtem el hirtelen.
\nHa azut\u00e1n nem h\u00fazta volna el a cs\u00edkot a haverjaival egy\u00fctt, azt bizony megemlegette volna. De szerencs\u00e9re tudta, hogy jobban j\u00e1r a menek\u00fcl\u00e9ssel.
\nAmikor a l\u00e1ny csendes macskal\u00e9ptekkel megindult ut\u00e1nuk, \u00fagy \u00e9reztem, musz\u00e1j feltart\u00f3ztatnom. Magam sem tudtam m\u00e9g akkor, hogy mit akarok, de jobban meg akartam n\u00e9zni magamnak azt a sz\u00e9p, fiatal, form\u00e1s testet.
\n– \u00c1llj csak meg! – mondtam \u00e9s elcsod\u00e1lkoztam a parancsol\u00f3 hangnemen, amit siker\u00fclt meg\u00fctn\u00f6m.
\n\u0150 megtorpant. L\u00e1ttam, hogy szapor\u00e1bban kapkodja a leveg\u0151t. F\u00e9lt.
\n– Hov\u00e1 igyekszik a kisasszony ilyen siet\u0151sen? – pr\u00f3b\u00e1ltam kicsit kedvesebben marasztalni, de nem igaz\u00e1n siker\u00fclt.
\nAkkor m\u00e1r \u00e9reztem, hogy meg akarom kapni. R\u00e9g voltam n\u0151vel, \u00e9s ahogy eln\u00e9ztem a r\u00f6vid szokny\u00e1j\u00e1t, sz\u00e9p l\u00e1bait, egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 v\u00e1lt, hogy a v\u00e1gy kezdi elvenni a j\u00f3zan eszem. Megfogtam a karj\u00e1t \u00e9s magam fel\u00e9 ford\u00edtottam. Z\u00f6ld szem\u00e9be n\u00e9ztem \u00e9s l\u00e1ttam benne a tan\u00e1cstalans\u00e1got. Azt\u00e1n v\u00e9gigpillantottam test\u00e9n \u00e9s \u00e9reztem, ahogy az \u00f6szt\u00f6n\u00f6m eluralkodik gondolataim felett.
\n– Hadd menjek el – s\u00fct\u00f6tte le szem\u00e9t.
\nMajdnem feln\u0151tt n\u0151 l\u00e9t\u00e9re, ezt annyira kisl\u00e1nyosan csin\u00e1lta, annyira \u00e9desen, hogy mosolyra k\u00e9sztetett. Olyannyira, hogy elnevettem magam.
\n– Ink\u00e1bb maradj – mondtam neki \u00e9s hirtelen elkaptam a csukl\u00f3j\u00e1t, miel\u0151tt fut\u00e1snak eredt volna.
\n– Engedj el! – pr\u00f3b\u00e1lt szabadulni kezeim k\u00f6z\u00fcl.
\nSzerintem \u0151 maga is tudta, hogy nem j\u00e1rhat sikerrel. Viszont min\u00e9l ink\u00e1bb k\u00fczd\u00f6tt, ann\u00e1l jobban felkorb\u00e1csolta a v\u00e1gyaimat. A nadr\u00e1gom m\u00e1r f\u00e1jdalmasan szor\u00edtotta kem\u00e9ny farkamat. Onnan m\u00e1r nem volt vissza\u00fat. Akartam \u0151t, k\u00edv\u00e1ntam. Felizgatott a tiltakoz\u00e1sa, felizgatott, hogy leteperhetem, hogy akarata ellen\u00e9re is a magam\u00e9v\u00e1 tehetem.
\n– Nyugi, kisl\u00e1ny… – pr\u00f3b\u00e1ltam leszerelni – Velem jobban j\u00e1rsz, mint vel\u00fck.
\nArcomra akkor m\u00e1r ki\u00fclt az el\u00e9gedetts\u00e9g, mert tudtam, hogy kellemes percek el\u00e9 n\u00e9zek.
\n– Nem akarom. Ne tedd ezt velem – k\u00e9rlelt m\u00e9g, de hi\u00e1ba.
\n– Ugyan… – hajoltam f\u00fcl\u00e9hez – nem fogod megb\u00e1nni.
\nErre \u0151 megpr\u00f3b\u00e1lt ell\u00f6kni mag\u00e1t\u00f3l, \u00e9n azonban sz\u00e1m\u00edtottam erre. Kez\u00e9t megpr\u00f3b\u00e1ltam nem durv\u00e1n csavarni a h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9. Er\u0151sen tartottam. Akartam, hogy \u00e9rezze, hogy nem tehet semmit. Szabad kezemmel el\u0151re ny\u00faltam, hogy v\u00e9gre megmarkolhassam feszes mell\u00e9t.
\n– Hagyj b\u00e9k\u00e9n! – pr\u00f3b\u00e1lkozott egy \u00fajabb k\u00e9ts\u00e9gbeesett szabadul\u00e1si k\u00eds\u00e9rlettel.
\n\u00c9n ekkor m\u00e1r nem csin\u00e1ltam semmit, csak t\u00fcrelmesen kiv\u00e1rtam, am\u00edg feladja. Azt\u00e1n egy hirtelen mozdulattal let\u00e9ptem r\u00f3la a fels\u0151j\u00e9t. T\u00falont\u00fal k\u00f6nnyen szakadt a v\u00e9kony anyag. Sosem csin\u00e1ltam m\u00e9g ilyet azel\u0151tt. Nem tudom, mi \u00fct\u00f6tt bel\u00e9m akkor, de kifejezetten j\u00f3l esett. Pont j\u00f3l j\u00f6tt, hogy a melltart\u00f3j\u00e1t el\u00f6l kellett kiakasztani, \u00edgy hamarabb foghattam kezembe a k\u00edv\u00e1natos halmokat. Nyak\u00e1ba cs\u00f3koltam, mik\u00f6zben bimb\u00f3j\u00e1n j\u00e1tszottam ujjammal. L\u00e1ttam, hogy libab\u0151r\u00f6s lett. Igen, ezt akartam, hogy \u0151 is \u00e9lvezze. M\u00e9g, akkor is, ha nem akarja. Apr\u00f3 cs\u00f3kokkal haladtam nyak\u00e1n eg\u00e9sz a f\u00fcl\u00e9ig. Megnyaltam f\u00fclcimp\u00e1j\u00e1t. S\u00f3hajai hangosabb\u00e1 v\u00e1ltak, m\u00e1r nem ellenkezett. Elengedtem a kez\u00e9t \u00e9s el\u0151reny\u00faltam, hogy mindk\u00e9t mell\u00e9t tenyeremben \u00e9rezhessem. Bimb\u00f3i kem\u00e9nyek voltak, v\u00e1gytak a k\u00e9nyeztet\u00e9sre. \u00c9n m\u00e1r nem hittem, hogy szabadulni akarna kezeim k\u00f6z\u00fcl, de \u0151 m\u00e9g \u00edgy gondolta.
\nOlyan hirtelen lend\u00fclettel indult neki, hogy egy hossz\u00fa pillanatig fel sem fogtam rendesen, mi t\u00f6rt\u00e9nt. Amint azonban \u00e9szhez t\u00e9rtem, n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9ssel utol\u00e9rtem \u00e9s l\u00e1bammal megakasztva a fut\u00e1s\u00e1t, elkaptam miel\u0151tt elv\u00e1g\u00f3dott volna a f\u00f6ld\u00f6n. \u0150 m\u00e1r az eny\u00e9m volt, nem engedhettem elfutni. K\u00edv\u00e1ntam a test\u00e9t. Miut\u00e1n az egyik m\u00e9g egyben maradt asztalra l\u00f6ktem, v\u00e9gigpillantottam rajta. \u00c9reztem, ahogy az a furcsa, \u00f6szt\u00f6n\u00f6s er\u0151 elszabadul bennem, amire sosem adtak magyar\u00e1zatot a FutuRann\u00e1l, ak\u00e1rmennyit is k\u00e9rdeztem. Azonban abban a pillanatban stabiliz\u00e1l\u00f3dott is, mint m\u00e1r m\u00e1skor is szex el\u0151tt, vagy k\u00f6zben. Bezzeg, amikor sz\u00fcks\u00e9gem lett volna r\u00e1, mindig ingadozott, n\u00e9ha majdnem az \u00e1jul\u00e1s hat\u00e1r\u00e1ra sodorva. L\u00e1ttam, ahogy a l\u00e1ny a karomon folyamatosan izz\u00f3 jelz\u0151cs\u00edkokra mered, de nem \u00e9rdekelt. \u00dagysem \u00e9rtette volna. Ink\u00e1bb a nadr\u00e1gomt\u00f3l igyekeztem megszabadulni, hogy min\u00e9l hamarabb a magam\u00e9v\u00e1 tehessem a test\u00e9t. Lekaptam magamr\u00f3l a p\u00f3l\u00f3mat, el\u0151vettem a farkamat. Akartam, hogy l\u00e1ssa, akartam, hogy v\u00e1rja, mikor dugom meg vele. Akartam \u00e9rezni, hogy v\u00e1gyik is r\u00e1 meg nem is. Arc\u00e1n azonban egyel\u0151re csak a tiltakoz\u00e1s l\u00e1tsz\u00f3dott. V\u00e9gigsim\u00edtottam has\u00e1n, azt\u00e1n derek\u00e1n\u00e1l fogva k\u00f6zelebb h\u00faztam magamhoz. Felt\u0171rtem a falatnyi szokny\u00e1j\u00e1t, ujjam bugyija al\u00e1 cs\u00fasztattam, majd f\u00e9lreh\u00faztam az \u00fatb\u00f3l. Amikor szem\u00e9be n\u00e9ztem, l\u00e1ttam, hogy ut\u00e1l, \u00e1m ott csillogott benne az izgalom is valahol m\u00e9lyen. Mutat\u00f3ujjam v\u00e9gigh\u00faztam nagyajkai k\u00f6z\u00f6tt. Pont olyan nedves volt, mint amilyennek l\u00e1tszott. A teste k\u00edv\u00e1nt engem \u00e9s k\u00e9szen \u00e1llt.
\nHat\u00e1rozott mozdulattal nyomtam bel\u00e9 t\u00f6vig a farkam. Nem akartam finomkodni, nem akartam t\u00f6r\u0151d\u00e9st mutatni, nem illett volna a helyzethez. El sem hitte volna. \u00c9s j\u00f3l esett v\u00e9gre \u00f6nz\u0151nek lenni. L\u00e1ttam, hogy f\u00e1jt neki els\u0151re, de nem \u00e1lltam le. Megt\u00e1maszkodtam k\u00e9t oldalt mellette az asztalon, \u00e9s gyorsan mozogtam benne. Nem b\u00edrtam meg\u00e1llni, hogy ne n\u00e9zzem az arc\u00e1t. Amikor azt\u00e1n megl\u00e1ttam, hogy a f\u00e1jdalom hely\u00e9t az \u00e9lvezet veszi \u00e1t, el\u00e9gedetts\u00e9g t\u00f6lt\u00f6tt el. Er\u0151sen kapaszkodott kezembe. Kev\u00e9sb\u00e9 zavart az er\u0151szak t\u00e9nye \u00fagy, hogy neki is j\u00f3l esett. \u00c9s b\u00e1r tekintete t\u00e1volinak hatott, m\u00e9gsem vette le r\u00f3lam a szem\u00e9t. Mintha nem ugyanaz a l\u00e1ny n\u00e9zett volna r\u00e1m, aki addig. Meg tudtam \u00e9rteni, ha nem akart teljesen ott lenni. L\u00e1b\u00e1t azt\u00e1n combom k\u00f6r\u00e9 fonta \u00e9s fel\u00fclt az asztalon. Nyakamba kapaszkodott, \u00e9n a derek\u00e1t fogtam. Meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dugtam, \u0151 pedig egyre hangosabban ny\u00f6g\u00f6tt. Amikor lass\u00edtani k\u00e9nyszer\u00fcltem, vadul a sz\u00e1j\u00e1ra tapadtam \u00e9s nyelv\u00e9vel j\u00e1tszottam. Izgat\u00f3 volt. Nem hittem, hogy olyan \u00e9lvezettel fog cs\u00f3kolni engem \u00e9s m\u00e9gis. Visszanyomtam az asztalra \u00e9s durv\u00e1bban kezdtem j\u00e1ratni benne a farkamat. Hihetetlen\u00fcl \u00e9lveztem. Azt\u00e1n \u00e9szrevettem, hogy egyre jobban megfesz\u00fclnek izmai, hogy teste megremeg minden egyes l\u00f6k\u00e9semt\u0151l. Amikor a cs\u00facsra \u00e9rt, visszavettem a temp\u00f3b\u00f3l egy kicsit \u00e9s figyeltem arc\u00e1n az orgazmus hull\u00e1mait. Ahogy elcsendes\u00fclt az \u00e9lvezete, \u00fajra begyors\u00edtottam. Iszonyatosan beind\u00edtott, hogy kiel\u00e9g\u00fclt csup\u00e1n att\u00f3l, hogy \u00f6nz\u0151 m\u00f3don megdugtam, vele alig foglalkozva. Min\u00e9l ink\u00e1bb ott kavargott ez a fejemben, ann\u00e1l k\u00f6zelebb ker\u00fcltem hozz\u00e1, hogy \u00e9n is el\u00e9lvezzek. Nem n\u00e9ztem m\u00e1r r\u00e1, nem akartam l\u00e1tni, hogy mit gondol. Tudtam, hogy nem benne k\u00e9ne elmennem, de nem b\u00edrtam m\u00e1r le\u00e1llni. Isteni \u00e9rz\u00e9s volt azt\u00e1n megt\u00f6lteni h\u00fcvely\u00e9t magommal.
\nZih\u00e1ltam \u00e9s kimer\u00fclten t\u00e1maszkodtam meg \u00fajra az asztalon. A l\u00e1ny szem\u00e9be n\u00e9ztem. L\u00e1ttam, hogy \u00fajb\u00f3l ott volt velem. Sz\u00e9p volt az arca. Azt\u00e1n elkapta r\u00f3lam a tekintet\u00e9t. Ahogy meghallottam, hogy valaki bem\u00e1szik az ablakon, hirtelen h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9ptem t\u0151le, felk\u00e9sz\u00fclve ak\u00e1r a legrosszabbra is.
\n– Krien, mi a fen\u00e9t csin\u00e1lsz? – hallottam meg a megh\u00f6kkent, ismer\u0151s hangot.
\nAlton d\u00fch\u00f6sen meredt r\u00e1m, majd fut\u00f3lag a l\u00e1nyra pillantott.
\n– A fr\u00e1szt hozod r\u00e1m – mondtam megnyugodva, hogy igazam lett \u00e9s ilyen hamar r\u00e1m tal\u00e1lt.
\n– A f\u00e9l v\u00e1rosban t\u00e9ged keresnek, te meg…
\n– H\u00e9, h\u00e9, h\u00e9… – szak\u00edtottam f\u00e9lbe m\u00e9g miel\u0151tt belemelegedett volna a kioktat\u00e1somba – Mikor is lett\u00e9l te az ap\u00e1m?
\nM\u00e1r ahogy kimondtam, nevetnem kellett rajta, de Alton d\u00fch\u00f6sen n\u00e9zett r\u00e1m.
\n– Ap\u00e1d, mi? Ha az ap\u00e1d lenn\u00e9k, \u00fagy pof\u00e1n baszn\u00e1lak, hogy sose felejtsd el. Minek is seg\u00edtek \u00e9n neked…
\n– Ne h\u00fazd fel magad ennyire – mondtam kicsit engesztel\u0151bb hangnemben, hiszen nem akartam pont akkor \u00f6sszebalh\u00e9zni vele, amikor sz\u00fcks\u00e9gem volt a seg\u00edts\u00e9g\u00e9re.
\n– Ink\u00e1bb kussolj \u00e9s t\u0171nj\u00fcnk el, miel\u0151tt esz\u00fckbe jut ide is ben\u00e9zni! – mondta siet\u0151sen, majd a l\u00e1ny fel\u00e9 pillantott. – Vele mi lesz?
\n– Semmi – n\u00e9ztem a szikr\u00e1z\u00f3 z\u00f6ld szemekbe.
\n– De…
\n– Semmi de – szak\u00edtottam f\u00e9lbe. – Teljesen mindegy, hogy er\u0151szak\u00e9rt is k\u00f6r\u00f6znek-e majd vagy sem. Az m\u00e1r semmit nem ront a helyzetemen. Akkor is a FutuRanos geciknek adnak vissza – mondtam keser\u0171en, majd \u00fajra a l\u00e1ny szem\u00e9be n\u00e9ztem. – \u00cdgy m\u00e1r te is megkaptad a magyar\u00e1zatod.
\nEnyh\u00e9n fel\u00e9 ford\u00edtottam a karom, hogy l\u00e1tsz\u00f3djanak a jelz\u0151cs\u00edkok rajta. L\u00e1ttam, ahogy szemei t\u00e1gra ny\u00edlnak a hirtelen j\u00f6tt felismer\u00e9st\u0151l. Tal\u00e1n meg\u00e9rtette a helyzetem. Sietve felh\u00faztam a nadr\u00e1gom. A p\u00f3l\u00f3mat felvettem a f\u00f6ldr\u0151l, majd fel\u00e9 dobtam, hogy m\u00e9gse maradjon egy sz\u00e1l melltart\u00f3ban.
\n– Bocs a fels\u0151d\u00e9rt, de am\u00fagy is szarul \u00e1llt – mondtam neki.
\nT\u00e9nyleg nem tetszett rajta. De v\u00e9g\u00fcl is semmi k\u00f6z\u00f6m nem volt hozz\u00e1. Alton azt\u00e1n siet\u0151s t\u00e1voz\u00e1sra b\u00edrt engem, pedig sz\u00edvesen megcs\u00f3koltam volna m\u00e9g b\u00facs\u00faz\u00f3ul a fekete haj\u00fa, z\u00f6ld szem\u0171 l\u00e1nyt. M\u00e9g tal\u00e1n bocs\u00e1natot is k\u00e9rtem volna t\u0151le. De nem volt r\u00e1 id\u0151m.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Tudtam, hogy egyszer m\u00e9g megsz\u00edvat az a bolond \u00f6regasszony a m\u00e1sodikr\u00f3l. K\u00e9pes volt a k\u00e9pzelg\u00e9sei miatt r\u00e1m h\u00edvni a rend\u0151r\u00f6ket, pedig val\u00f3j\u00e1ban semmi oka nem volt r\u00e1. Nem tudhatta, hogy honnan sz\u00f6ktem meg, hiszen olyan rossz volt a l\u00e1t\u00e1sa, hogy egy kuty\u00e1t is alig tudott megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni egy nagyobb macsk\u00e1t\u00f3l, nem hogy felismerjen egy szar k\u00e9p … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[693,2709,2879],"class_list":["post-1223740","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-eroszak","tag-sztori","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1223740","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1223740"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1223740\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1223740"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1223740"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1223740"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}