Most is esik ez a rohadt es\u0151! M\u00e1r r\u00e9gen elterveztem, hogy elj\u00f6v\u00f6k hozz\u00e1d, de eddig nem volt el\u00e9g b\u00e1tors\u00e1gom hozz\u00e1. Hogy most tal\u00e1n biztos leszek a dolgomban? Hal\u00e1lbiztos. J\u00f3l v\u00e9giggondoltam mindent, \u00e9s nem hagyom, hogy az \u00e9rzelmek eluralkodjanak rajtam. Nem fogok elgyeng\u00fclni. Eddig te volt\u00e1l az, ami gyeng\u00edtett, de t\u00f6bb\u00e9 nem hagyom. Hogy mire is v\u00e1gyom val\u00f3j\u00e1ban? Nem tudom m\u00e9g, de ma mindenre meg akarom kapni a v\u00e1laszt. Felejteni m\u00e1r nem tudok, \u00e9s nem is akarok. M\u00e1r nem.
\nM\u00e1r az els\u0151 napokban \u00e9szrevett\u00e9l. A tekintetemet, a pillant\u00e1saim apr\u00f3 b\u00f3kjait hagytad magadon nyugodni, ahogy m\u00e9regettelek, \u00e9s te kelletted magad. Testeddel kinyilv\u00e1n\u00edtottad, hogy \u00e9lvezed az \u00e9n v\u00e1gyakoz\u00e1somat ir\u00e1ntad, de a napokb\u00f3l m\u00e9gis hetek, a hetekb\u0151l h\u00f3napok lettek. Az egyik poh\u00e1ral\u00e1t\u00e9tre \u00fczenetet \u00edrtam, de sosem adtam oda. M\u00e9g ma is megvan. Az van r\u00e1\u00edrva „Melyik vir\u00e1g lehetne olyan sz\u00e9p, hogy a Te gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ged mellett ne legyen eleny\u00e9sz\u0151?” \u00e9s egy telefonsz\u00e1m. De ez \u00edgy olyan k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesnek t\u0171nt. Minden nap, amikor az asztalomhoz l\u00e9pt\u00e9l, ott volt a zsebemben, de sehogy sem tudtam r\u00e1venni magam, hogy \u00e1tadjam. A kiszolg\u00e1l\u00e1sod pocs\u00e9k volt. Most m\u00e1r tudom, hogy mi\u00e9rt volt\u00e1l mindig zavarban, mikor felvetted a rendel\u00e9st, hogy mi\u00e9rt kellett mindent k\u00e9tszer megk\u00e9rdezned, \u00e9s mi\u00e9rt hajolt\u00e1l le mindig annyira, hogy tiszt\u00e1n bel\u00e1thassak a dekolt\u00e1zsodba. Mutattad magad, \u00e9s tal\u00e1n m\u00e1r untad, hogy nem l\u00e9pek, de \u00e9n nem tudtam hogyan? Nem akartam elrontani, \u00e9s azzal rontottam el.
\nAz a p\u00e1r r\u00e9szeges alkat volt az utols\u00f3 lehet\u0151s\u00e9gem, mikor nagy nehezen kitess\u00e9kelt\u00fck \u0151ket a bisztr\u00f3b\u00f3l, \u00e9s v\u00e9gre el\u0151sz\u00f6r nem csak r\u00e1m mosolyogt\u00e1l, hanem v\u00e1lthattunk p\u00e1r sz\u00f3t is. De a pillanat elsz\u00e1llt, \u00e9s \u00e9n megint elszalasztottam, hogy k\u00f6zelebb jussak hozz\u00e1d, pedig… pedig akkor olyan k\u00f6nny\u0171nek t\u0171nt. A z\u00e1r\u00e1st megv\u00e1rnom t\u00fal felt\u0171n\u0151 lett volna, \u00fagyhogy kint v\u00e1rtam. Nem az els\u0151 alkalom volt, hogy titkon haz\u00e1ig k\u00eds\u00e9rtelek a k\u00e9sei \u00f3r\u00e1kban, \u00e9s azok miatt az alakok miatt m\u00e9g az aggodalmam is nagy volt. Csepergett az es\u0151, de nem b\u00e1ntam, csak v\u00e1rtam, am\u00edg ki nem j\u00f6tt\u00e9l a h\u00e1ts\u00f3 ajt\u00f3n. P\u00e1r sarokkal od\u00e9bb bele is botlott\u00e1l a hulig\u00e1nokba, \u00e9n pedig kihaszn\u00e1ltam a helyzetet. A f\u00f6l\u00e9ny\u00fck csak l\u00e9tsz\u00e1mbeli volt, \u00e9s m\u00e9g fiatalok voltak, \u00edgy \u00e9n a harminck\u00e9t \u00e9vemmel, \u00e9s v\u00e1llas termetemmel hamar visszat\u00e1ntor\u00edtottam \u0151ket. Nem is rajtuk volt a hangs\u00faly, hanem azon, hogy a szemedben \u00e9n legyek a nap h\u0151se, \u00e9s ezt ott el\u00e9rtem. V\u00e9gre ny\u00edltan bemutatkozhattunk, \u00e9s m\u00e9g bel\u00e9m is karolt\u00e1l, \u00fagy k\u00eds\u00e9rhettelek a feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt zuh\u00e9 k\u00f6zepette haz\u00e1ig, ahol meglept\u00e9l. A cs\u00f3k is v\u00e1ratlan volt, de az, ahogy beh\u00fazt\u00e1l az ajt\u00f3n, egyenesen gyorsnak t\u0171nt, m\u00e9gsem nem ellenkeztem.
\n\u00c1ldottam a helyzetem. A vizes pulcsimat lekapkodtad r\u00f3lam a p\u00f3l\u00f3val egy\u00fctt, az \u00e1t\u00e1zott felszolg\u00e1l\u00f3i ruha pedig b\u0151r\u00f6dh\u00f6z tapadva mindent l\u00e1tni hagyott testedb\u0151l, \u00e9s hamarosan m\u00e1r az sem takart. H\u00e1tat ford\u00edtott\u00e1l \u00e9s el\u0151red\u0151lt\u00e9l, \u00fagy h\u00faztam le r\u00f3lad a r\u00f6vid szokny\u00e1t, cs\u00f3kolgatva a nyom\u00e1t, \u00e9rezve rajta az es\u0151v\u00edz \u00edz\u00e9t. Fel\u00e1llva magamhoz szor\u00edtottalak, nyakadat cs\u00f3kolgattam, \u00e9s karod alatt el\u0151reny\u00faltam a melleidhez. Valamikor, mikor nem oda figyeltem m\u00e1r levetted a melltart\u00f3dat, m\u00e1r csak a bugyid volt rajtad. Ujjaimat s\u00f6t\u00e9t f\u00fcrtjeidbe t\u00farva sz\u00edvtam tele t\u00fcd\u0151met annak es\u0151vel keveredett illat\u00e1val, m\u00edg te h\u00e1trahajtottad nyakad, hogy jobban hozz\u00e1f\u00e9rhessek, k\u00f6zben te egyik kezeddel a nadr\u00e1gomba ny\u00falt\u00e1l, m\u00e1sikkal az \u00e9n szabad kezemet vezetted megmaradt feh\u00e9rnem\u0171d v\u00e9delm\u00e9n t\u00falra. Vad volt\u00e1l, sokkal vadabb, mint amire sz\u00e1m\u00edtottam, \u00e9s hamar be is nedvesedt\u00e9l, majd a f\u00fclembe s\u00fagtad – Akarom!
\nS\u00fagtad ugyan, de a hangod hat\u00e1rozott volt, \u00e9s er\u0151teljes. Meg\u00e9rtettem, hogy mire c\u00e9lozt\u00e1l, \u00e9s a vil\u00e1g minden kincs\u00e9\u00e9rt sem ellenkeztem volna. Sietve leh\u00faztam a nadr\u00e1gomat, \u00e9s m\u00e9g ki sem l\u00e9ptem bel\u0151le, te m\u00e1r h\u00fazt\u00e1l magad fel\u00e9 m\u00e9g mindig kapaszkodva f\u00e9rfiass\u00e1gomba. Nem t\u00f6r\u0151dtem m\u00e1r \u00e9n sem a r\u00e9szletekkel, csak f\u00e9lreh\u00faztam a bugyidat, hogy min\u00e9l el\u00e9bb \u00e9rezhesselek bel\u00fclr\u0151l. Nem volt lass\u00fa ind\u00edt\u00e1s, az addigiak is alig voltak el\u0151j\u00e1t\u00e9knak nevezhet\u0151k, csak a heves indulatok maradtak \u00e9s a nyers szex. Erotikus, felpezsd\u00edt\u0151, forr\u00f3 szex, mikor nem \u00e9rdekel, hogy mi volt el\u0151tte, vagy mi lesz ut\u00e1na. Nem volt k\u00f6zt\u00fcnk szerelem, \u00e9s nem tudtuk, hogy oda vezet-e majd, de akkor semmilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny nem is sz\u00e1m\u00edtott. Nem haszn\u00e1ltunk gumit sem, nem tudtam, hogy szedsz-e tablett\u00e1t, de el\u00e9rted, hogy ne is \u00e9rdekeljen, \u00e9s az is csak akkor jutott eszembe, mikor m\u00e1r elernyedve fek\u00fcdt\u00fcnk be az addig hanyagolt \u00e1gyba. Aznap este m\u00e9g k\u00e9tszer volt r\u00e9sz\u00fcnk egym\u00e1s test\u00e9nek \u00e9lvezet\u00e9ben, \u00e9s \u00fagy indult a kapcsolatunk.
\nEml\u00e9kszem az apr\u00f3 dolgaidra, melyeket senki m\u00e1s nem l\u00e1thatott. A vid\u00e1m, v\u00e1gyakoz\u00f3 arcodra, mikor az utc\u00e1n kisbab\u00e1t tologat\u00f3 asszonyt l\u00e1ttunk. A meghatotts\u00e1gt\u00f3l cseperg\u0151 k\u00f6nnyeidre kedvenc filmjeid sz\u00edvszor\u00edt\u00f3 jeleneti k\u00f6zben. A s\u00e9rt\u0151d\u00e9sb\u0151l mosolyra v\u00e1lt\u00f3 \u00e1br\u00e1zatodra egy sz\u00far\u00f3s megjegyz\u00e9s ut\u00e1n, \u00e9s a visszav\u00e1g\u00e1sra, mely nem egyszer jobban t\u00fall\u0151tt a c\u00e9lon, mint az eny\u00e9m. A lass\u00fa s\u00e9t\u00e1nkra azon az est\u00e9n, mikor hull\u00f3csillagot l\u00e1ttunk az \u00e9gen, \u00e9s mindketten k\u00edv\u00e1ntunk. Azt mondtad, hogy ami k\u00f6zt\u00fcnk volt, az sosem \u00e9rhet v\u00e9get, \u00e9s \u00e9n hittem neked. Rem\u00e9lem a te k\u00edv\u00e1ns\u00e1god teljes\u00fclt, mert az eny\u00e9m… engem cserbenhagyott. Azt k\u00edv\u00e1ntam, hogy a szavaid \u00f6r\u00f6k \u00e9rv\u00e9ny\u0171ek legyenek, \u00e9s ez nem adatott meg nekem, mikor k\u00f6z\u00f6lted, hogy valaki m\u00e1st szeretsz. \u00d6sszed\u0151lt bennem minden, \u00e9s te ott hagyt\u00e1l engem a roskadoz\u00f3 vil\u00e1gban, melyet te \u00e9p\u00edtett\u00e9l nekem. K\u00f6rbez\u00e1rt\u00e1l egy szob\u00e1ba, \u00e9s nem hagyt\u00e1l kij\u00e1ratot, csak magadnak. L\u00e1ttalak egyszer egy fi\u00faval, \u00e9s te is \u00e9szrevett\u00e9l, de k\u00f6sz\u00f6nni nem volt er\u0151m. Hiszen m\u00e9g el sem k\u00f6sz\u00f6ntem t\u0151led! A bar\u00e1taim, akikr\u0151l azt hittem, hogy mindkett\u0151nk bar\u00e1tai vigasztaltak, hogy m\u00e9g annyi n\u0151 van a vil\u00e1gon, de az igazi vigaszt csak az ital jelentette. M\u00e1r am\u00edg el nem m\u00falt a hat\u00e1sa, de tettem r\u00f3la, hogy min\u00e9l ritk\u00e1bban forduljon el\u0151 olyasmi.
\nEgy roncs voltam, aki arra v\u00e1rt, hogy elvontass\u00e1k, mikor egy az els\u0151 es\u0151s naphoz k\u00eds\u00e9rtetiesen hasonl\u00f3 v\u00e9g\u00e9n megjelent\u00e9l az ajt\u00f3mban. Megint csak meglept\u00e9l, mikor azt mondtad, hogy m\u00e9gsem szereted azt a m\u00e1sikat, hanem \u00e9n vagyok az igazi. Nem tudtam, mit mondjak. Vissza akartalak fogadni, de f\u00e9ltem, hogy csak \u00f6nmag\u00e1t ism\u00e9teln\u00e9 meg az elm\u00falt egy \u00e9v. V\u00e9g\u00fcl a tested d\u00f6nt\u00f6tt, \u00e9s \u00fajra elvette az eszem. Minden olyan volt, mint r\u00e9gen… tal\u00e1n t\u00fals\u00e1gosan is. Naplement\u00e9t n\u00e9zni j\u00e1rtunk a v\u00e1rossz\u00e9li hegyre, kiment\u00fcnk a halast\u00f3ra, vagy piknikezt\u00fcnk a parkban \u00e9s a felh\u0151k form\u00e1j\u00e1n vitatkoztunk. Egy ilyen alkalommal vettem \u00e9szre az els\u0151 jelet, pedig sok volt m\u00e1r addig is. Rengeteg olyan ismer\u0151s\u00f6d volt, aki csak egy biccent\u00e9ssel, vagy egy szi\u00e1val elint\u00e9zte a tal\u00e1lkoz\u00e1st, \u00e9s addig nem t\u0171nt fel, de azut\u00e1n m\u00e1r figyeltem. A bisztr\u00f3ban az\u00f3ta nem j\u00e1rtam, hogy szak\u00edtott\u00e1l velem, m\u00e9g a k\u00f6zel\u00e9ben sem, de akkor r\u00e1vettem magam. Az ablakon \u00e1t figyeltelek, s l\u00e1ttam, hogy sokan fl\u00f6rt\u00f6lnek veled, n\u00e9h\u00e1nyan m\u00e9g fogdosnak is, telefonsz\u00e1mokat adnak. Az eg\u00e9sz nem olyan volt, mint mikor m\u00e9g \u00e9n is ott \u00e9tkeztem.
\nM\u00e1snap kora d\u00e9lut\u00e1n be is \u00fcltem, hogy meglepjelek, \u00e9s vigy\u00e1zzak is r\u00e1d estig, de r\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy aznap nem is dolgozol. A f\u0151n\u00f6k\u00f6d mondta meg, hogy j\u00f3 ideje m\u00e1r csak feleannyit j\u00e1rsz munk\u00e1ba, \u00e9s a fizet\u00e9semel\u00e9sedre, amit olyan nagy \u00f6r\u00f6mmel \u00fajs\u00e1golt\u00e1l p\u00e1r h\u00f3napja, soha nem ker\u00fclt sor. A sz\u00edvem \u00f6sszeszorult, \u00e9s m\u00e1r sejtettem, hogy hol sz\u00e1m\u00edtottam el magam, de nem akartam elhinni. Tudtam, hogy nem lehet m\u00e1sk\u00e9ppen, de egyszer\u0171en nem akartam elfogadni. A n\u0151, akit szeretek, \u00e9s akir\u0151l tudom, hogy viszont szeret, az nem lehet kurva! Mi\u00e9rt? Mi\u00f3ta? Hogyan? A k\u00e9rd\u00e9sek \u00fagy t\u00f6rtek ki bel\u0151lem, mintha m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta szabadulni akartak volna, mintha egy r\u00e9gi f\u00e9lelmem tal\u00e1lt volna mag\u00e1nak \u00faj form\u00e1t. Az este \u00e9n voltam az, aki nem mert hazamenni mit sem sejt\u0151 bar\u00e1tn\u0151j\u00e9hez, mert a helyzetet \u00e1t kellett gondolnom, \u00e9s nem akartam utat engedni az indulataimnak. Le kellett nyugodnom, ez\u00e9rt v\u00e9gigvettem az elm\u00falt id\u0151szakot, a t\u00f6bb mint m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vet, mi\u00f3ta ismertelek, a v\u00e1laszthat\u00f3 lehet\u0151s\u00e9geket fontolgattam, m\u00e9rlegeltem. M\u00e9gsem ittam, \u00e9s nem aludtam szemernyit sem, reggel pedig \u00fajra bet\u00e9rtem a bisztr\u00f3ba, \u00e9s te ism\u00e9t nem volt\u00e1l ott. Hazamentem, de otthon sem tal\u00e1ltalak, \u00edgy h\u00e1t telefon\u00e1ltam a c\u00e9gnek, beteget jelentettem \u00e9s lerogytam az \u00e1gyba.
\nKezeid sim\u00edt\u00e1s\u00e1ra \u00e9bredtem, fogalmam sem volt, hogy a nap melyik szak\u00e1ban. Tal\u00e1n \u00e9ppen sz\u00fcrk\u00fclet lehetett, mert a vil\u00e1g a hangulatomhoz akart igazodni, \u00e9s t\u00e9ged is ahhoz \u00e1ll\u00edtott. Egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt\u00e1l, csak oda-vissza h\u00fazogattad a k\u00f6rmeidet a h\u00e1tamon, mintha bele akarn\u00e1l karcolni valamit, b\u00e1r a b\u0151rt nem akartad megs\u00e9rteni. J\u00f3l esett, \u00e9s hi\u00e1ba akartam ord\u00edtva kit\u00f6rni lelkem bez\u00e1rt burk\u00e1b\u00f3l, mozdulataid csit\u00edt\u00f3 hat\u00e1s\u00e1val nem tudta felvenni a harcot. Akkor t\u00f6rt r\u00e1m a felismer\u00e9s, hogy hogyan is ker\u00fclt le r\u00f3lam a ruh\u00e1m? A nadr\u00e1gom sem volt rajtam, sem az als\u00f3m. M\u00e9gsem \u00e9bredtem olyan k\u00f6nnyed\u00e9n, mint hittem. Vajon mikor j\u00f6hett\u00e9l meg? \u00c9s sejtett\u00e9l-e valamit? A v\u00e1lasz mindegy is, mert akkor nem sz\u00e1m\u00edtott, a testem nem foglalkozott vele, \u00e9s nem mondhatom el, hogy az eszem ir\u00e1ny\u00edtott volna. \u00c9reztem magamon a hi\u00e1nyt, hogy majd k\u00e9t napja nem tiszt\u00e1lkodtam, de t\u00e9ged szeml\u00e1tom\u00e1st nem zavart. Csak egy f\u00fcrd\u0151k\u00f6nt\u00f6s takart el szemeim el\u00f6l, m\u00e1r amikor \u00fagy helyezkedt\u00e9l, hogy b\u00e1rmit is l\u00e1ssak bel\u0151led. Hason fekve ki voltam szolg\u00e1ltatva, de m\u00e9g mindig tart\u00f3 \u00e9rint\u00e9seid hat\u00e1s\u00e1ra kezdett k\u00e9nyelmetlenn\u00e9 v\u00e1lni a mozdulatlans\u00e1g. Amint a h\u00e1tamra g\u00f6rd\u00fcltem r\u00e1vetetted magad a farkamra, \u00e9s \u00e9n azt hittem, hogy megint bevadulsz \u00e9s az is csak egy gyors numera lesz.
\nDe nem \u00fagy volt. Lassan csin\u00e1ltad, \u00e9s \u00e9rz\u00e9kien, tal\u00e1n t\u00fal lassan is, de a hat\u00e1s m\u00e9gis ellent\u00e9tes volt. B\u00e1rmennyire is vissza pr\u00f3b\u00e1ltam tartani magam, olyan j\u00f3 \u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy m\u00e1r k\u00f6zel \u00e9reztem az orgazmust, \u00e9s eltoltalak magamt\u00f3l. Meg\u00e9rtett\u00e9l, de m\u00e9g mindig nem sz\u00f3lt\u00e1l egy sz\u00f3t sem, \u00e9s \u00e9n sem mertem, mert akkor nem b\u00edrtam volna ki, hogy ne azt mondjam, ami mindent t\u00f6nkretesz. Legal\u00e1bb m\u00e9g ezt… ezt az utols\u00f3t ne! Esend\u0151 voltam, mert akartam veled m\u00e9g egyszer szeretkezni, m\u00e9g ha utolj\u00e1ra is. A percnyi csend t\u00f6bbet mondott tal\u00e1n mindenn\u00e9l, \u00e9s az \u00f6nuralmamat is visszaszereztem, amit azonnal \u00fajra pr\u00f3b\u00e1ra is tett\u00e9l. F\u00f6l\u00e9m guggolt\u00e1l \u00fagy, hogy a fel-le mozg\u00e1s mindkett\u0151nknek a legk\u00e9nyelmesebb legyen \u00e9s elkezdt\u00e9l mozogni, mint m\u00e9g soha. Soha nem voltak ugyanis m\u00e9g olyan kim\u00e9rtek a mozdulataid, soha nem \u00e9rintett\u00e9l szeretkez\u00e9s k\u00f6zben olyan l\u00e1gyan, mint akkor. Addig csak szex volt, de akkor meg\u00e9reztem benned az igazi szerelmet, mert \u00e1t\u00e1radt bel\u00e9m, \u00e9s tal\u00e1n te is \u00e9rezted akkor az eny\u00e9met. Elfogott a bizonytalans\u00e1g, hogy t\u00e9nyleg v\u00e9get akarok-e vetni mindennek? Nincs megold\u00e1s? Tal\u00e1n ha majd megbesz\u00e9ln\u00e9nk? \u00c9s k\u00e9ts\u00e9geim k\u00f6zepette vezett\u00e9l el \u00e9letem leggy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb orgazmus\u00e1hoz, melyhez nem volt foghat\u00f3 semmi \u00f6r\u00f6m, amit valaha is n\u0151 adott nekem. \u00c9s te m\u00e9g mindig mozogt\u00e1l, de m\u00e1r nem sokat, mert hamarosan \u00e9reztem, hogy ugyanoda jutottal, mint \u00e9n egy perccel kor\u00e1bban. R\u00e1m d\u0151lt\u00e9l, majd amint kicsit er\u0151h\u00f6z jutottunk, mindketten fel\u00fclt\u00fcnk.
\nA csend csak nem akart sz\u0171nni, \u00e9s te csak n\u00e9zt\u00e9l r\u00e1m, mintha t\u0151lem v\u00e1rt\u00e1l volna mindent, pedig kett\u0151nk k\u00f6zt addig te volt\u00e1l a hat\u00e1rozottabb. Szemeid szomor\u00faak voltak, \u00e9s t\u00fcrelmesek, de ugyanazt a k\u00e9telyt v\u00e9ltem felfedezni benne, mint ami az \u00e9n sz\u00edvemet nyomasztotta. Nem b\u00edrtam tov\u00e1bb, \u00e9s elmondtam, hogy tudom. Hogy tudok eleget, ha nem is mindent, \u00e9s hogy ez mennyire rosszul esett t\u0151led. Pont t\u0151led, de ki m\u00e1st\u00f3l is kaphattam volna ekkora d\u00f6f\u00e9st? Elmondtam azt is, hogy \u00e9n mindezek ellen\u00e9re mennyire szeretlek, de nem tudtam, hogy mit kellene tenni mindezek ut\u00e1n. K\u00e9rtelek, hogy mondd, hogy csak t\u00e9vedek! Mondd, hogy t\u00fal \u00e9l\u00e9nk a fant\u00e1zi\u00e1m \u00e9s bassz\u00e1l le az\u00e9rt, hogy olyasmit egy\u00e1ltal\u00e1n felt\u00e9telezni tudtam r\u00f3lad! De te csak hallgatt\u00e1l az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n \u00fclve, egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lva, \u00e9s nem tudt\u00e1l a szemembe n\u00e9zni. Mindenn\u00e9l jobban eml\u00e9kszem arra a pillanatra. Testileg-lelkileg meztelen\u00fcl \u00fclt\u00e9l ott, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1l megsz\u00f3lalni, vagy csak egy k\u00f6nnyes pillant\u00e1st vetni r\u00e1m, de nem volt hozz\u00e1 er\u0151d. Sajn\u00e1ltalak, \u00e9s m\u00e9g akkor is seg\u00edteni akartam, de nem tudtam helyetted legy\u0151zni a piros l\u00e1mp\u00e1s d\u00e9mont. A csend \u00fajra le\u00fclt k\u00f6z\u00e9nk.
\nNem tudtam meg\u00e1llap\u00edtani, hogy percek, vagy \u00f3r\u00e1k teltek el akkor, vagy csak egy pillanat m\u0171ve volt az eg\u00e9sz? Az id\u0151 m\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edtott t\u00f6bb\u00e9, sz\u00e1munkra \u00faj korszakot, \u00faj fejezetet k\u00edv\u00e1nt nyitni az \u00e9let k\u00f6nyve. Akkor pattant\u00e1l fel, mikor az addig visszaszor\u00edtott k\u00f6nnyek hangos zokog\u00e1sra v\u00e1ltottak, \u00e9s feh\u00e9rnem\u0171 n\u00e9lk\u00fcl, egyetlen kab\u00e1tot magadra kapva rohant\u00e1l el otthonr\u00f3l. Egy percre r\u00e1 eleredt az es\u0151. Ut\u00e1nad akartam rohanni, \u00e9s tal\u00e1n… biztosan m\u00e1shogy v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt volna a kett\u0151nk t\u00f6rt\u00e9nete, ha megteszem. Ez a perc akkor soha nem j\u00f6tt volna el. Messzebbre ment\u00e9l, mint azt akkor k\u00e9pzeltem. Messzebbre, mint azt b\u00e1rmi, ami ezt a vil\u00e1got ir\u00e1ny\u00edtja, hinni engedte volna. Mikor legk\u00f6zelebb l\u00e1ttalak, el\u0151sz\u00f6r egy pletykalap c\u00edmoldal\u00e1n, majd csak a t\u00e1volb\u00f3l, mert sok ember volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted, \u00e9s az \u00e9n f\u00e1jdalmam is tartotta m\u00e9g a t\u00e1vols\u00e1got. De most legy\u0151ztem magamban mindent, ami ellenkezett azzal, hogy idej\u00f6jjek, megl\u00e1togassalak \u00e9s megbesz\u00e9ljem veled ezt az eg\u00e9szet.
\nA bar\u00e1taim visszatartottak, \u0151k nem hittek benned, nem l\u00e1tt\u00e1k azt az arcodat, amit \u00e9n, nem \u00e9rezt\u00e9k soha azt, amit \u00e9n, \u00e9s nem tudhatt\u00e1k, hogy milyen az, ha te valamit viszonzol a magad m\u00f3dj\u00e1n. Mi\u00f3ta elment\u00e9l, \u00e9n m\u00e1r csak a poh\u00e1r fenek\u00e9ben l\u00e1ttam vonzer\u0151t, \u00e9s l\u00e1ttam is bel\u0151le eleget, mire r\u00e1sz\u00e1ntam magam az utols\u00f3 l\u00e9p\u00e9sre. Megvettem ezt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 sz\u00e9p Coltot. Hatl\u00f6vet\u0171, mint a westernfilmekben, \u00e9s csak \u00fagy csillog! Neked f\u00e9nyes\u00edtettem ki, vagyis ink\u00e1bb miattad! \u00c9s itt van ez a rohadt al\u00e1t\u00e9t is! Nesze! Tal\u00e1n h\u00fcly\u00e9nek hiszel miatta, de nem tal\u00e1ltam olyan vir\u00e1got, vagy ak\u00e1r b\u00e1rki m\u00e1st, aki fel\u00e9rt veled. N\u00e9zd meg, k\u00f6nnyezem! Te csin\u00e1ltad bel\u0151lem ezt a roncsot! Te tetted ezt velem, azt\u00e1n hagyt\u00e1l ott j\u00f6v\u0151 n\u00e9lk\u00fcl! Mi\u00e9rt?! Hogy most h\u00f3napok \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g\u00e1nak t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l a s\u00edroddal kelljen kib\u00e9k\u00fcln\u00f6m?! Mire volt ez j\u00f3?! \u00c9n… \u00e9n… \u00e9n szerettelek! \u00c9s tudom, hogy te is szerett\u00e9l. Mi\u00e9rt kellett onnan leugranod? H\u00fasz emelet! Miattam? Hogy bizony\u00edts? \u00c9n nem ezt akartam. K\u00e9rlek! K\u00e9rlek… Bocs\u00e1ss meg! \u00c9s hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1hoz emelve a fegyvert megh\u00fazta a ravaszt…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Most is esik ez a rohadt es\u0151! M\u00e1r r\u00e9gen elterveztem, hogy elj\u00f6v\u00f6k hozz\u00e1d, de eddig nem volt el\u00e9g b\u00e1tors\u00e1gom hozz\u00e1. Hogy most tal\u00e1n biztos leszek a dolgomban? Hal\u00e1lbiztos. J\u00f3l v\u00e9giggondoltam mindent, \u00e9s nem hagyom, hogy az \u00e9rzelmek eluralkodjanak rajtam. Nem fogok elgyeng\u00fclni. Eddig te volt\u00e1l az, ami gyeng\u00edtett, de t\u00f6bb\u00e9 nem hagyom. Hogy mire is … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2709,2879],"class_list":["post-1226820","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-sztori","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1226820","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1226820"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1226820\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1226820"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1226820"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1226820"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}