Hossz\u00fa, sz\u0151ke haja kellemesen hullik v\u00e1ll\u00e1ra, bal fel\u0151l kivillan al\u00f3la kecses nyaka egy pillanatra. Az \u00f3r\u00e1mra pillantok. K\u00e9sik. Tal\u00e1n el sem j\u00f6n. Tal\u00e1n jobb is \u00edgy. Nem tudn\u00e1m megmondani, melyik verzi\u00f3nak \u00f6r\u00fcln\u00e9k jobban. A sz\u0151ke n\u0151 ott a b\u00e1rpultn\u00e1l egyed\u00fcl van, ak\u00e1rcsak \u00e9n. Bord\u00f3 ruh\u00e1ja feszesen tapad \u00edves derek\u00e1ra, g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 fenek\u00e9re. Pillanatnyi testhelyzete kellemes bel\u00e1t\u00e1st engedne el\u00f6lr\u0151l combjai k\u00f6z\u00e9, de a k\u00edv\u00e1natos l\u00e1tv\u00e1ny a pult fa bor\u00edt\u00e1s\u00e1ba v\u00e9sz. S\u00f3hajtok. Arr\u00e9bb piszk\u00e1lom a f\u00e9lig \u00fcres poharamat. A z\u00e1rt f\u00e9lhom\u00e1ly el\u00e1lmos\u00edt, pedig ilyenkor \u00e9bredek igaz\u00e1n. Lust\u00e1n leng k\u00f6rbe a helyis\u00e9gben sz\u00fcntelen kavarg\u00f3 cigarettaf\u00fcst, torkom \u00fajra \u00e9s \u00fajra kaparni kezd t\u0151le, de legy\u0171r\u00f6m a kellemetlen \u00e9rz\u00e9st. H\u00e1trad\u0151l\u00f6k a fotelszer\u0171 \u00fcl\u0151alkalmatoss\u00e1gban \u00e9s k\u00e9nyelmesen ny\u00fajt\u00f3zom.
\nM\u00e9g egyszer ellen\u0151rz\u00f6m \u00f3r\u00e1m z\u00f6ldes f\u00e9ny\u0171 kijelz\u0151j\u00e9t. Az id\u0151 lassan v\u00e1nszorog, de nem b\u00e1nom, legyen h\u00e1t \u00edgy. Nem gondoltam volna, hogy pof\u00e1ra ejt a n\u0151, aki olyan heves \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st mutatott ir\u00e1ntam. Mintha nem \u0151 gy\u0151zk\u00f6d\u00f6tt volna, hogy egy tal\u00e1lkoz\u00e1s m\u00e9g nem a vil\u00e1g v\u00e9ge. H\u00e1t, t\u00e9nyleg nem az. Csendben nevetek magamban. Vagy ink\u00e1bb magamon. Minek is mentem bele? R\u00e9g megfogadtam, hogy csak alkalmi partnereket szedek f\u00f6l. Azon a h\u00fclye f\u00f3rumon azt\u00e1n annyira egym\u00e1sra tal\u00e1ltunk, annyira nyitottnak \u00e9s elfogad\u00f3nak t\u0171nt, hogy kicsit el\u0151b\u00fajtam a nicknevem m\u00f6g\u00fcl. Nem hinn\u00e9m, hogy \u0151 csak j\u00e1tszott volna, de az eredm\u00e9ny m\u00e9gis egy\u00e9rtelm\u0171en itt r\u00f6h\u00f6g rajtam. V\u00e1llat vonok \u00e9s ink\u00e1bb a sz\u0151ke n\u0151t n\u00e9zem tov\u00e1bb. L\u00e1bai izmosak, sz\u00e9pek. Magassark\u00faj\u00e1b\u00f3l \u00e9pp akkor b\u00fajik ki \u00e9s hagyja a f\u00f6ldre hullani. Arc\u00e1b\u00f3l csak egy-egy pillant\u00e1s jut, ahogy n\u00e9ha k\u00f6rben\u00e9z. Hat\u00e1rozottan tetszik, ak\u00e1rcsak a t\u00f6bbi f\u00e9rfinak, akik szint\u00e9n mind \u0151t vizslatj\u00e1k. M\u00e1r-m\u00e1r azon vagyok, hogy megk\u00f6rny\u00e9kezem a n\u0151t, amikor egy sz\u0151k\u00e9sbarna haj\u00fa, enyh\u00e9n borost\u00e1s f\u00e9rfi \u00e9rkezik eleg\u00e1ns ruh\u00e1ban. Hanyagul le\u00fcl mell\u00e9 egy m\u00e1sik b\u00e1rsz\u00e9kre, \u00e9s italt rendel. Sz\u00f3val foglalt. K\u00e1r. Elmosolyodom. Ilyen az \u00e9n szerencs\u00e9m, pedig sima \u00fcgy lett volna. Igaz\u00e1b\u00f3l nem is \u00e9rtem, mit keresek m\u00e9g a f\u00fcst\u00f6s, s\u00f6t\u00e9t, f\u00f6ld alatti helyis\u00e9gben. V\u00e1r az \u00e9jszaka, a vad\u00e1szat, vagy valami ahhoz hasonl\u00f3. Csak min\u00e9l kevesebb felt\u0171n\u00e9ssel. M\u00e9gis nehezemre esik megmozdulni. A sz\u0151ke n\u0151 c\u00e9ltalanul l\u00f3b\u00e1lja l\u00e1bait, testtart\u00e1sa unalomr\u00f3l \u00e1rulkodik, amibe enyhe, alig \u00e9szlelhet\u0151 idegess\u00e9g keveredik. A f\u00e9rfi mindezt mintha \u00e9szre sem venn\u00e9, rendeli az \u00fajabb italt, \u00e9s k\u00f6zben a bord\u00f3 anyagba b\u00fajtatott feneket simogatja. K\u00edv\u00e1ncsiv\u00e1 tesz a helyzet. Van egy\u00e1ltal\u00e1n k\u00f6z\u00f6tt\u00fck valami? Akar-e a n\u0151 egy\u00e1ltal\u00e1n itt lenni, azzal a f\u00e9rfival lenni? Min\u00e9l tov\u00e1bb figyelem \u0151ket, ann\u00e1l egy\u00e9rtelm\u0171bb\u00e9 v\u00e1lik a v\u00e1lasz, ami minden k\u00e9ts\u00e9get kiz\u00e1r\u00f3an: nem.
\nHirtelen elhat\u00e1roz\u00e1ssal fel\u00e1llok, hogy hozz\u00e1juk l\u00e9pjek. Ugyan mi vesz\u00edtenival\u00f3m lehet? Ekkor azonban meg\u00e9l\u00e9nk\u00fcl a leveg\u0151. Mintha indulni k\u00e9sz\u00fcln\u00e9nek, de azt\u00e1n pofon csattan, majd a f\u00e9rfi is \u00fctne, \u00e1m a n\u0151 gyorsabb. H\u00e1r\u00edt, majd \u00f6kle a f\u00e9rfi arc\u00e1ba f\u00far\u00f3dik, megt\u00e1ntor\u00edtva egy er\u0151s pillanatra. Elismer\u0151 pillant\u00e1st vetek fel\u00e9, szebben nem is csin\u00e1lhatta volna. A f\u00e9rfi a meglepet\u00e9sb\u0151l eszm\u00e9lve, elkapn\u00e1 a n\u0151 csukl\u00f3j\u00e1t, de az nem hagyja. M\u00e1r lend\u00fclne a kecses, \u00e1m izmos l\u00e1b, mikor egy megtermett kidob\u00f3ember jelenik meg \u00e9s szereli le a f\u00e9rfit, miel\u0151tt kellemetlen helyen \u00e9rn\u00e9 egy minden bizonnyal gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 r\u00fag\u00e1s. A f\u00e9rfi heves k\u00e9zmozdulatokkal k\u00eds\u00e9rve bizonygatja az igaz\u00e1t, de az izomagyat ez nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben \u00e9rdekli. Hat\u00e1rozottan tess\u00e9keli ki \u0151t a helyis\u00e9gb\u0151l. A n\u0151 kelletlen\u00fcl kapja kez\u00e9be a cip\u0151j\u00e9t, t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t. Erre m\u00e1r mozdulok.
\n– V\u00e1rj! – sz\u00f3lok miel\u0151tt nagyon neki indulna.
\nFel\u00e9m pillant, szeme mintha s\u00e1rg\u00e1n csillanna, ahogy tal\u00e1lkozik tekintet\u00fcnk. A bels\u0151m egy pillanatra \u00f6sszer\u00e1ndul. J\u00f3l l\u00e1ttam? De \u0151 nem t\u00f6r\u0151dik velem. M\u00e9rgesen h\u00e1tat ford\u00edt \u00e9s kiviharzik az egyre s\u0171r\u0171bb f\u00fcstb\u0151l. Mozdulj m\u00e1r, ne hagyd elmenni! Siet\u0151s l\u00e9ptekkel \u00e9rek fel a felsz\u00ednre, lehunyom egy pillanatra szemem, hogy jobban halljam a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem l\u00e9legz\u0151, mozg\u00f3 vil\u00e1got. Balra indulok, befordulok az els\u0151 utc\u00e1ba. Megl\u00e1tom a bord\u00f3 ruh\u00e1j\u00e1t, sz\u0151ke haj\u00e1t \u00e9s hallom l\u00e9gz\u00e9s\u00e9n, hogy d\u00fch\u00f6s. Figyelem, ahogy egy kuk\u00e1ba haj\u00edtja a cip\u0151j\u00e9t. L\u00e9pteim lass\u00fav\u00e1 v\u00e1lnak, a n\u0151 r\u00e1m emeli tekintet\u00e9t. Szinte ijeszt\u0151 is lehetne a s\u00e1rg\u00e1n megvillan\u00f3 szemp\u00e1r… de nem nekem.
\n– Mit akarsz? – szegezi nekem a k\u00e9rd\u00e9st, mikor kell\u0151en k\u00f6zel \u00e9rek hozz\u00e1.
\n– Felszedni t\u00e9ged – \u00e1llok meg \u00e9s mosolyodok el, imm\u00e1r a v\u00e1gyott tud\u00e1s birtok\u00e1ban.
\nTudom, hogy ezzel a mondattal m\u00e9g jobban felkorb\u00e1csolom a d\u00fch\u00e9t, de k\u00edv\u00e1ncsiv\u00e1 tett \u00e9s nem mellesleg m\u00e9g vonz\u00f3bb\u00e1 v\u00e1lt att\u00f3l a t\u00e9nyt\u0151l, hogy hozz\u00e1m hasonlatos.
\n– H\u00fazz el a francba! – f\u00f6rmed r\u00e1m, azonban ennyivel nem lehet engem leszerelni.
\n– Akkor legal\u00e1bb engedd meg, hogy egy kicsit megismerjelek – ny\u00fajtom fel\u00e9 a kezem.
\nEll\u00f6ki \u00e9s harcra k\u00e9szen \u00e1ll, \u00e1m nekem eszem \u00e1g\u00e1ban sincs verekedni vele. \u00c1llunk egym\u00e1ssal szemben \u00e9s egyik\u0151nk sem mozdul, ak\u00e1rcsak a ny\u00e1r esti leveg\u0151 k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. J\u00f3 n\u0151, \u00fcgyes \u00e9s er\u0151s. Elismer\u0151 pillant\u00e1som sem l\u00e1gy\u00edtja meg. \u00d3vatosan mozdul azt\u00e1n a leveg\u0151, illat\u00e1t orromba sodorja \u00e9s \u00e9n \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl veszek m\u00e9lyebb l\u00e9legzetet, hogy ki\u00e9lvezhessem.
\n– Nem gondoln\u00e1d meg? – mosolyodom el abban b\u00edzva, ha siker\u00fcl besz\u00e9ltetnem, old\u00f3dik majd a fesz\u00fclts\u00e9ge.
\n– Hagyj b\u00e9k\u00e9n! – v\u00e1gja a k\u00e9pembe \u00e9s kecses mozdulattal k\u00e9sz\u00fcl otthagyni.
\n\u0150 m\u00e9g nem tudja, hogy engem nem fog lefutni, sem kicselezni, mint b\u00e1rmelyik emberi f\u00e9rfit. Nem akarok t\u0151le semmit, amit \u0151 ne akarna, de \u00e9lvezem a helyzetet. Ha ez\u00fattal saj\u00e1tos m\u00f3don is, de h\u00f3d\u00edtani akarok. Mosollyal az arcomon indulok ut\u00e1na. Izmaim k\u00f6nnyen rep\u00edtenek a langyos aszfalton, l\u00e1baimnak j\u00f3l esik a fut\u00e1s. B\u00e1r messze el\u0151ttem j\u00e1r, de m\u00e9g l\u00e1tom sz\u0151ke tincseit ide-oda libbenni. Biztos vagyok benne, hogy m\u00e1r sejti, kivel akadt \u00f6ssze. Hi\u00e1ba az \u00e1ltala tal\u00e1n csak tal\u00e1lomra v\u00e1lasztott n\u00e9h\u00e1ny keresztutca, amikben elt\u0171nik szemem el\u0151l, m\u00e9g \u00edgy is a nyom\u00e1ban vagyok \u00e9s ezt \u0151 is tudja. Fokozatosan be\u00e9rem a kihalt, s\u00f6t\u00e9t sik\u00e1torban, ahogy lass\u00edt a temp\u00f3n.
\n– Mi\u00e9rt j\u00e1tszott\u00e1l velem? – k\u00e9rdezi d\u00fch\u00f6sen, ahogy fel\u00e9m fordul.
\nMeg\u00fctne, de nem hagyom. Megpr\u00f3b\u00e1lom lefogni a kez\u00e9t \u00e9s meglepet\u00e9semre hagyja. Nem komoly a szor\u00edt\u00e1som, m\u00e9gis engedi, hogy fogjam csukl\u00f3j\u00e1t.
\n– Nem j\u00e1tszottam – mondom komoly arccal.
\n– Dehogynem!
\n– Mondom, hogy nem. Csup\u00e1n veled ellent\u00e9tben nekem nem szok\u00e1som r\u00f6gt\u00f6n mindenkinek a tudt\u00e1ra adni, hogy nem vagyok \u00e1tlagos.
\nS\u00e9rt\u0151d\u00f6tten ler\u00e1zza mag\u00e1r\u00f3l kezemet \u00e9s h\u00e1tat ford\u00edt. Az alkalmat azon nyomban kihaszn\u00e1lva, m\u00f6g\u00e9 l\u00e9pek \u00e9s derek\u00e1ra cs\u00fasztatn\u00e1m kezem, de ellibben el\u0151lem.
\n– Nekem meg nem szok\u00e1som r\u00f6gt\u00f6n mindenkivel \u00f6sszefek\u00fcdni – hunyor\u00edt r\u00e1m.
\nTekintet\u00e9t figyelve \u00f3vatosan nevetek. Nem ronthatom el a sikerrel kecsegtet\u0151 j\u00e1t\u00e9kot.
\n– \u00c9n nem vagyok sz\u00e1modra mindenki – \u00e1llap\u00edtom meg \u00e9s tudom, hogy igazam van.
\n\u0150 is tudja. Hosszan hallgat, pedig l\u00e1tom rajta, hogy ezer \u00e9s egy s\u00e9rt\u00e9st v\u00e1gna a fejemhez, tal\u00e1n csak megszok\u00e1sb\u00f3l. Alig b\u00edrom visszafogni \u0151szinte nevet\u00e9semet, annyira tetszik a st\u00edlusa. Alaposan v\u00e9gigm\u00e9r, de nem zavar, s\u0151t \u00e9lvezem a pillant\u00e1s\u00e1t.
\n– Tal\u00e1n… – kezdi \u00e9s hozz\u00e1m l\u00e9p. Tenyere hirtelen mellkasomon pihen, orr\u00e1t az \u00e1llamhoz \u00e9rinti, majd nyakamba szimatol. – Tal\u00e1n meggondolom m\u00e9g – mondja, majd ell\u00e9p t\u0151lem.
\nKezem automatikusan teste ut\u00e1n indul, de hirtelen \u00e9les karmok has\u00edtj\u00e1k fel b\u0151r\u00f6m az alkaromon. A n\u0151 szemei s\u00e1rg\u00e1n vil\u00e1g\u00edtanak \u00e9s vad pillant\u00e1st vet r\u00e1m.
\n– Ne haragudj – l\u00e9pek t\u00e1volabb t\u0151le -, nem akartam er\u0151szakosnak t\u0171nni.
\n\u0150 csak megr\u00e1zza a fej\u00e9t.
\n– Sajn\u00e1lom. T\u00falreag\u00e1ltam – s\u00fcti le a szem\u00e9t.
\nMire \u00fajra megsz\u00f3laln\u00e9k, b\u0151r\u00f6m\u00f6n m\u00e1r majdnem nyomtalanul begy\u00f3gyult karmainak nyoma. V\u00e9g\u00fcl ink\u00e1bb nem mondok semmit, nem sz\u00e9p\u00edtem tov\u00e1bb a helyzetet. Kihaszn\u00e1lva a pillanatnyi elbizonytalanod\u00e1s\u00e1t, elkapom a karj\u00e1n\u00e1l fogva \u00e9s a hozz\u00e1nk k\u00f6zelebbi falhoz szor\u00edtom. S\u00e1rg\u00e1n villan szemem. Akarom, hogy \u00e9rezze, hogy tudom, mit akarok. \u00c9n \u0151t akarom. Szemei el\u0151sz\u00f6r t\u00e1gra ny\u00edlnak, majd pupill\u00e1ja cs\u00edkk\u00e1 sz\u0171k\u00fcl, karmait \u00fajra bel\u00e9m m\u00e9lyeszten\u00e9, de meggondolja mag\u00e1t. Ajkaihoz hajolok, \u00e1m itt meg\u00e1llok. Hagyom, hogy \u0151 d\u00f6nts\u00f6n. Ha nem kellek neki, nem cs\u00f3kol meg \u00e9s b\u00e1r csal\u00f3dottan, de lel\u00e9pn\u00e9k r\u00f6gt\u00f6n. Viszont mire gondolatban id\u00e1ig jutok, \u0151 m\u00e1r d\u00f6nt\u00f6tt \u00e9s ajkait eny\u00e9mhez \u00e9rinti. Nyelve j\u00e1t\u00e9kos, cs\u00f3kja szenved\u00e9lyes. K\u00e9ts\u00e9g sem f\u00e9r hozz\u00e1, hogy akar engem. T\u00e1sk\u00e1j\u00e1t leejti v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l, keze h\u00e1tamra v\u00e1ndorol, kellemesen bizserget\u0151 az \u00e9rint\u00e9se. Tenyere eg\u00e9szen derekamig lecs\u00faszik, majd k\u00f6zelebb h\u00faz mag\u00e1hoz. El\u00e9gedetten nyugt\u00e1zom, hogy t\u00fcrelmetlen, vagyis nekem sem kell h\u00faznom-halasztanom semmit. K\u00f6nnyed\u00e9n b\u00fajtatom ki v\u00e1ll\u00e1t a ruganyos, bord\u00f3 anyagb\u00f3l. B\u0151re forr\u00f3 \u00e9s finom, ajkam bizsereg, ahogy hozz\u00e1\u00e9r. Akarom \u0151t, mindenn\u00e9l jobban.
\nKezem derek\u00e1ra cs\u00fasztatom, azonban tenyerem hamar mell\u00e9re t\u00e9ved. Puha, m\u00e9gis feszes halmokat massz\u00edrozok. A n\u0151 l\u00e9gz\u00e9se szapor\u00e1bb\u00e1 v\u00e1lik, test\u00e9vel szinte d\u00f6rg\u00f6l\u0151zik hozz\u00e1m. Lejjebb h\u00fazom a ruh\u00e1t, hogy mell\u00e9nek meztelen b\u0151r\u00e9hez \u00e9rhessek. \u00c9lvezi, ahogy tenyerembe simul, ahogy h\u00fcvelykujjammal j\u00e1tszom kem\u00e9ny bimb\u00f3j\u00e1n. K\u00f6vetel\u0151z\u0151 cs\u00f3kj\u00e1nak nem lehet ellen\u00e1llni, ujjaival hajamba t\u00far. Jobb l\u00e1b\u00e1t megemeli, hogy m\u00e9g k\u00f6nnyebben combjai k\u00f6z\u00e9 f\u00e9rk\u0151zhessek. Felh\u00fazom cs\u00edp\u0151j\u00e9r\u0151l a ruh\u00e1t, ujjaim bugyij\u00e1nak v\u00e9kony p\u00e1ntja alatt j\u00e1tszanak. Elszakadok ajk\u00e1t\u00f3l \u00e9s v\u00e1ll\u00e1ra hajolok. Finoman harapd\u00e1lom b\u0151r\u00e9t, mik\u00f6zben kezem l\u00e1bai k\u00f6z\u00e9 v\u00e1ndorol. A puha anyag nedvesen tapad nagyajkaira. \u00c9rzem mennyire forr\u00f3, mennyire felkorb\u00e1csoltam a v\u00e1gyait.
\n\u00c9pp kezden\u00e9m elvesz\u00edteni a fejem, amikor diszkr\u00e9t dallam sz\u00f3lal meg a l\u00e1bunk al\u00f3l. Egy pillanatra megdermed\u00fcnk, azut\u00e1n mintha \u00e1lomb\u00f3l \u00e9bredt volna, \u00fagy n\u00e9z a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ra. Akarn\u00e1m mondani, hogy ne vegye fel, de \u0151 megel\u0151z. Eltol mag\u00e1t\u00f3l \u00e9s szerencs\u00e9tlenkedve hal\u00e1ssza ki a mobilj\u00e1t. Egy pillanatig eln\u00e9zi a kijelz\u0151t, majd felveszi \u00e9s k\u00f6zben mutat\u00f3ujj\u00e1t sz\u00e1m el\u00e9 teszi, jelezv\u00e9n, hogy maradjak csendben. Pr\u00f3b\u00e1lok nem odafigyelni a szavaikra, de ilyen k\u00f6zel \u00e9s ilyen hall\u00e1ssal k\u00e9ptelens\u00e9g nem hallani.
\n– Nem tudtam kiszedni bel\u0151le. R\u00e9szegen \u00e9rkezett \u00e9s semmi m\u00e1st nem akart, csak megdugni.
\n– Te meg megint el\u0151bb \u00fct\u00f6tt\u00e9l, mint gondolkozt\u00e1l… – hallom a vonal t\u00falv\u00e9g\u00e9r\u0151l.
\nA n\u0151 erre nem v\u00e1laszol, \u00e9n viszont elmosolyodom.
\n– J\u00f3, mindegy. Sejtettem, hogy ez lesz – hagyja r\u00e1 a m\u00e9ly f\u00e9rfihang. – Reggel jelen\u00e9sed van a f\u0151n\u00f6kn\u00e9l, ne felejtsd el!
\n– Persze… – hagyja r\u00e1 a n\u0151 \u00e9s azzal a lend\u00fclettel, ahogy \u00f6sszecsukja a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ba is ejti.
\nR\u00e1m n\u00e9z. Hosszan b\u00e1mul arcomba, azt\u00e1n megsz\u00f3lal.
\n– Ne haragudj, csak a munka…
\n– \u00c9rtem – b\u00f3lintok.
\nAz\u00e9rt k\u00edv\u00e1ncsi lenn\u00e9k, milyen munka, de korai lenne m\u00e9g belem\u00e1szni az \u00e9let\u00e9be. Izgalmas n\u0151, az biztos. Ekkor azonban kiz\u00f6kkent \u00e9pp csak elkalandoz\u00f3 gondolataimb\u00f3l. Keze p\u00f3l\u00f3m al\u00e1 v\u00e1ndorol, \u00e9s amikor szem\u00e9be n\u00e9zek, \u0151 elmosolyodik. Megszabad\u00edt a fekete anyagt\u00f3l, azut\u00e1n figyelem, ahogy kioldja \u00f6vemet, ahogy kigombolja a nadr\u00e1gomat. Amikor megcs\u00f3kol, \u00fajra megtelik orrom b\u0151re illat\u00e1val. Ez seg\u00edt elkapni a f\u00e9lbehagyott esem\u00e9nyek fonal\u00e1t. Nyelvem sz\u00e1j\u00e1ban kalandozik, az \u0151 keze pedig nadr\u00e1gomban. Tenyerem tark\u00f3j\u00e1ra cs\u00fasztatom, finoman belemarkolok haj\u00e1ba. Ujjai k\u00f6nnyed\u00e9n szabad\u00edtj\u00e1k ki farkamat, majd indulnak \u00fatnak rajta er\u0151sen markolva. \u00c9lvezem a k\u00e9nyeztet\u00e9st, meg is feledkezem az el\u0151bbi k\u00e9nyszer\u0171 sz\u00fcnetr\u0151l. Hamar mag\u00e1val ragad \u00fajra a h\u00e9v \u00e9s finoman, m\u00e9gis hat\u00e1rozottan r\u00e1ntom h\u00e1tra sz\u0151ke haj\u00e1n\u00e1l fogva fej\u00e9t, hogy nyelvemmel v\u00e9gigj\u00e1rhassam nyak\u00e1nak kecses vonal\u00e1t. S\u00f3haja megremeg az izgalomt\u00f3l, keze megszor\u00edtja farkamat. Nem akarok tov\u00e1bb j\u00e1tszani. \u00c9rezni akarom, benne akarok lenni. Egy pillanatra tal\u00e1lkozik v\u00e1gyt\u00f3l k\u00f6d\u00f6s tekintet\u00fcnk. Izgat, hogy l\u00e1tom rajta, hogy \u0151 is t\u00f6bbet akar, hogy nem akar v\u00e1rni, hogy s\u00fcrgetne. H\u00e1t\u00e1t a falnak d\u00f6nt\u00f6m, kem\u00e9ny farkam combjai k\u00f6z\u00e9 nyomom. \u00d6sszeszor\u00edtja \u0151ket egy pillanatra, nedv\u00e9t\u0151l k\u00f6nnyen cs\u00faszk\u00e1lok k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, de nem ezt akarom.
\nF\u00e9lreh\u00fazom apr\u00f3 bugyij\u00e1t, mutat\u00f3ujjam v\u00e9gigsiklik nagyajkai k\u00f6z\u00f6tt. \u0150 megkapaszkodik nyakamban, egyik l\u00e1b\u00e1t k\u00f6r\u00e9m fonja. Belemarkolok a fenek\u00e9be, majd megemelem, hogy a magass\u00e1gbeli k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gnek b\u00facs\u00fat ints\u00fcnk. Farkam k\u00f6nnyen tal\u00e1lja meg az utat s\u00edkos h\u00fcvely\u00e9be. A n\u0151 kecses, izmos l\u00e1bai imm\u00e1r szorosan k\u00f6r\u00e9m z\u00e1rva, teste forr\u00f3, karmait olykor h\u00e1tamba m\u00e9lyeszti. \u00c9n pedig er\u0151sen a falnak nyomva mozgok benne, nem gondolkozva, nem t\u00f6r\u0151dve semmivel az \u00e9lvezetemen k\u00edv\u00fcl. Ny\u00f6g\u00e9sei elveszik a marad\u00e9k eszem is, \u00fagy \u00e9rzem eny\u00e9m a n\u0151. Dugnom kell am\u00edg csak b\u00edrom, tele kell \u00e9lveznem. L\u00e1tni akarom arc\u00e1n a kimer\u00fclt el\u00e9gedetts\u00e9get, hogy elint\u00e9ztem \u00e9s ezt akarta. Szemem csukva, de l\u00e1tom magam el\u0151tt k\u00e9jt\u0151l szenved\u0151 arc\u00e1t, f\u00fclembe liheg, \u00e9s minden er\u0151sebb l\u00f6k\u00e9semet az \u0151 ny\u00f6g\u00e9se k\u00eds\u00e9r.
\n– \u00cdgy… igen. Ne hagyd abba! – mondja szinte elhal\u00f3 hangon.
\nEngem pedig nem kell tov\u00e1bb biztatni. Er\u0151sen \u00e9s m\u00e9lyre tolom bel\u00e9 farkam. \u00c9rzem, ahogy \u00f6sszer\u00e1ndul k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte h\u00fcvelye, de m\u00e9g nem \u00e9lvez el. Minden egyes l\u00f6k\u00e9s ut\u00e1n, egyre er\u0151sebben szor\u00edt, szinte ny\u00fcsz\u00edtve v\u00e1rja a k\u00f6zelg\u0151 kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st. Izmaim megfesz\u00fclnek, \u00e9n m\u00e1r \u00e9lvezn\u00e9k, de \u0151 m\u00e9g nem \u00e9rt be engem. H\u00e1t, minden csepp megmaradt eszemmel pr\u00f3b\u00e1lom m\u00e9g visszafogni magamat. V\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 m\u00e1sodpercek ut\u00e1n \u00e9rzem, ahogy teste megfesz\u00fcl, h\u00fcvelye \u00fctemesen h\u00faz\u00f3dik \u00f6ssze farkam k\u00f6r\u00fcl. Mikor v\u00e9gre megt\u00f6lthetn\u00e9m magommal, \u0151 hirtelen megmozdul.
\n– Ne \u00e9lvezz bel\u00e9m! – kezd mocorogni. – Tegy\u00e9l le!
\nElengedem, \u0151 pedig remeg\u0151 l\u00e1bakkal \u00e1ll meg el\u0151ttem, h\u00e1t\u00e1t a falnak t\u00e1masztja. Egy pillanatra r\u00e1m n\u00e9z, majd engesztel\u0151en elmosolyodik. El\u00e9m t\u00e9rdel \u00e9s nyelve v\u00e9gigszalad robban\u00e1sra k\u00e9sz farkamon. Testem minden izma megfesz\u00fcl, de m\u00e9g akarom, hogy sz\u00e1j\u00e1ba vegyen. Amikor ajkai k\u00f6z\u00e9 cs\u00faszom, v\u00e9gem van. Forr\u00f3 magom megt\u00f6lti sz\u00e1j\u00e1t. Nagyot nyel, azt\u00e1n a szemembe n\u00e9z. Leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodok, szinte kapaszkod\u00f3k\u00e9nt t\u00farok a haj\u00e1ba. M\u00e9lyet s\u00f3hajtok, majd v\u00e9gigsim\u00edtok ajkain. \u0150 kidugja puha nyelv\u00e9t, hogy ujjamhoz \u00e9rjen vele. Ell\u00e9pek t\u0151le, let\u00f6rl\u00f6m homlokomr\u00f3l az izzadts\u00e1got. N\u00e9zem, ahogy a n\u0151 fel\u00e1ll.
\nMeg k\u00e9ne sz\u00f3lalnom? Nem tudom… Mi\u00f3ta megl\u00e1ttam \u0151t, most el\u0151sz\u00f6r \u00e9rzem tan\u00e1cstalannak magam. M\u00e9g a nev\u00e9t sem tudom, pedig szeretn\u00e9m m\u00e9g l\u00e1tni. Sz\u00f3tlanul n\u00e9zem, ahogy rendbe szedi mag\u00e1t.
\n– Mi van? – vonja fel szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t \u00e9s villantja r\u00e1m szem\u00e9t.
\nElkapom r\u00f3la a tekintetem, zavarba hoz. \u00c9n is \u00f6lt\u00f6z\u00f6k ink\u00e1bb. A fen\u00e9be velem! Enn\u00e9l \u00e9n hat\u00e1rozottabb vagyok, d\u00f6nt\u00f6m el. Hozz\u00e1 l\u00e9pek \u00e9s megcs\u00f3kolom.
\n– Szeretn\u00e9lek m\u00e9g l\u00e1tni – kezdem, de \u0151 elneveti mag\u00e1t.
\n– Ugyan… – legyint. – Neked is j\u00f3 volt, nekem is. Ne sz\u00e9p\u00edts\u00fck a dolgot. Hiszen m\u00e9g a nevem sem \u00e9rdekelt.
\nSzemem d\u00fch\u00f6sen villan, mire neki is \u00f6sszesz\u0171k\u00fcl a pupill\u00e1ja.
\n– Nem vagyok norm\u00e1lis ismerked\u00e9shez szokva, sajn\u00e1lom – er\u0151ltetek higgadts\u00e1got magamra. – De \u00fagy l\u00e1tom, te sem.
\nElkapja r\u00f3lam a tekintet\u00e9t \u00e9s megvonja a v\u00e1ll\u00e1t. \u00c9n azonban l\u00e1tom rajta, hogy zavart.
\n– Te vagy az els\u0151, aki el\u0151tt nem k\u00e9ne titkol\u00f3znom… – mondom \u00e9s megemelem \u00e1ll\u00e1t.
\n– Sajn\u00e1lom – ford\u00edtja el a fej\u00e9t. – Megint h\u00fclye voltam.
\nMegsz\u00f3laln\u00e9k, de felemeli a kez\u00e9t, hogy ne tegyem. \u00cdgy csendben figyelem, ahogy el\u0151szedi \u00fajb\u00f3l a mobilj\u00e1t \u00e9s a kezembe nyomja.
\n– \u00cdrd bele a sz\u00e1mod. Vagy b\u00e1rmilyen el\u00e9rhet\u0151s\u00e9gedet, amit j\u00f3nak l\u00e1tsz – adja szinte parancsba.
\nEnyhe megh\u00f6kken\u00e9ssel, csendben bep\u00f6ty\u00f6g\u00f6m a sz\u00e1mom, meg a keresztnevem, majd az orra el\u00e9 tartom. \u0150 kedvesen elneveti mag\u00e1t a s\u00e9rt\u0151d\u00f6tt mozdulaton.
\n– Sarah vagyok – mondja, azt\u00e1n \u00e9s elveszi a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket kezemb\u0151l. – Majd felh\u00edvlak – teszi m\u00e9g hozz\u00e1 \u00e9s hiszek is neki, meg nem is.
\nMajd megl\u00e1tjuk, hagyom r\u00e1 magamban. \u0150 viszont m\u00e1r gyors b\u00facs\u00fat intve el is t\u0171nik szemeim el\u0151l. F\u00fclembe m\u00e9g hosszan el\u00e9r l\u00e9p\u00e9seinek puha hangja, de nem megyek ut\u00e1na, nem \u00e9rdekel, merre, hova igyekszik. H\u00e1tam a falnak t\u00e1masztom, kezem zsebembe s\u00fcllyesztem \u00e9s az \u00e9g keskeny cs\u00edkj\u00e1ra b\u00e1mulok fel. Alig l\u00e1tszanak a csillagok a v\u00e1ros f\u00e9nyeit\u0151l. S\u00f3hajtok, majd nevetek – magamon.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Hossz\u00fa, sz\u0151ke haja kellemesen hullik v\u00e1ll\u00e1ra, bal fel\u0151l kivillan al\u00f3la kecses nyaka egy pillanatra. Az \u00f3r\u00e1mra pillantok. K\u00e9sik. Tal\u00e1n el sem j\u00f6n. Tal\u00e1n jobb is \u00edgy. Nem tudn\u00e1m megmondani, melyik verzi\u00f3nak \u00f6r\u00fcln\u00e9k jobban. A sz\u0151ke n\u0151 ott a b\u00e1rpultn\u00e1l egyed\u00fcl van, ak\u00e1rcsak \u00e9n. Bord\u00f3 ruh\u00e1ja feszesen tapad \u00edves derek\u00e1ra, g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 fenek\u00e9re. Pillanatnyi testhelyzete kellemes bel\u00e1t\u00e1st … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[2622,2669,49050],"class_list":["post-1228761","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-szexsztori","tag-szoke","tag-tortenetek"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1228761","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1228761"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1228761\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1228761"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1228761"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1228761"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}