Kedd este cs\u00f6rg\u00f6tt a telefonom. Kicsit m\u00e9rges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy?
\n– Hall\u00f3! – sz\u00f3ltam bele a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kbe sz\u00e1nd\u00e9kosan \u00e9lesen.
\n– Szia, Emese! – ismertem fel egyik bar\u00e1tn\u0151m hangj\u00e1t.
\n– Szia, Andi! Azt hittem, m\u00e1r elutazt\u00e1l. Vagy M\u00fcnchenb\u0151l h\u00edvsz?
\n– Nem, csak szombaton megyek. \u00c9s pont ezzel kapcsolatban h\u00edvlak.
\nNocsak! Mi\u00e9rt akar pont velem besz\u00e9lni n\u00e9gy nappal az egy\u00e9ves utaz\u00e1sa el\u0151tt?
\n– Az \u00faj rabn\u0151mr\u0151l van sz\u00f3 – folytatta bar\u00e1tn\u0151m, aki szint\u00e9n Domina, csak \u00e9pp biszex: vannak f\u00e9rfi \u00e9s n\u0151i rabjai is.
\n– Mi van vele? Azt sem tudtam, hogy van egy \u00faj rabn\u0151d.
\n– Igen, m\u00e1r k\u00e9t h\u00f3napja. Viszont nem tudom magammal vinni.
\n– H\u00e1t ezt nem csod\u00e1lom. \u00c9s akkor mit csin\u00e1lsz vele?
\n– Arra gondoltam, \u00e1tadom neked, ha \u00e9rdekel. Vagy legal\u00e1bbis k\u00f6lcs\u00f6nadom, am\u00edg kint vagyok. M\u00e9g nincs igaz\u00e1n bet\u00f6rve, de az alapokkal m\u00e1r tiszt\u00e1ban van.
\nMost m\u00e1r \u00e9rtettem a h\u00edv\u00e1st. \u00c9s izgatott a kih\u00edv\u00e1s is, v\u00e9gre megint bet\u00f6rhetek egy rabn\u0151t! R\u00e1ad\u00e1sul nem kell az elej\u00e9n kezdenem, hanem r\u00f6gt\u00f6n kem\u00e9nyen b\u00e1nhatok vele.
\n– Tud a sz\u00e1nd\u00e9kodr\u00f3l? Mit sz\u00f3l hozz\u00e1? – k\u00e9rdeztem, igyekezve k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s cseng\u00e9st adni hangomnak.
\n– Igen, m\u00e1r mondtam neki. Elvi ellenvet\u00e9se nincs.
\nMeg\u00e1llapodtunk, hogy cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k d\u00e9lut\u00e1n elhozza a l\u00e1nyt t\u00f6rzspressz\u00f3mba, ahol megbesz\u00e9lhetj\u00fck a r\u00e9szleteket.
\nCs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n \u00e9pp megrendeltem a k\u00e1v\u00e9mat, amikor megl\u00e1ttam az ajt\u00f3n bel\u00e9p\u0151 bar\u00e1tn\u0151met. \u0150 is felfedezett, elindult fel\u00e9m. M\u00f6g\u00f6tte egy lehajtott fej\u0171, vil\u00e1gosbarna haj\u00fa l\u00e1ny l\u00e9pkedett. \u00dcdv\u00f6z\u00f6lt\u00fck egym\u00e1st, bar\u00e1tn\u0151m le\u00fclt, a l\u00e1ny \u00e1llva maradt, tov\u00e1bbra is lehajtott fejjel.
\n– \u00dclj le, Anita, ne csin\u00e1lj felt\u0171n\u00e9st! – sz\u00f3lt r\u00e1 bar\u00e1tn\u0151m.
\nA l\u00e1ny, an\u00e9lk\u00fcl, hogy fej\u00e9t felemelte volna, le\u00fclt.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, Mistress! – mondta halkan. Hangja kellemesnek t\u0171nt.
\nJ\u00f6tt a pinc\u00e9r. Bar\u00e1tn\u0151m szint\u00e9n egy k\u00e1v\u00e9t k\u00e9rt, a l\u00e1ny egy \u00e1sv\u00e1nyvizet. Ekkor emelte fel el\u0151sz\u00f6r fej\u00e9t: r\u00e1n\u00e9zett bar\u00e1tn\u0151mre, sz\u00f3tlanul k\u00e9rve enged\u00e9ly\u00e9t arra, hogy megsz\u00f3lalhasson. Am\u00edg a rendel\u00e9sre v\u00e1rtunk, semmis\u00e9gekr\u0151l fecsegt\u00fcnk bar\u00e1tn\u0151mmel; Anita ism\u00e9t lehajtott fejjel, sz\u00f3tlanul \u00fclt.
\nCsak akkor t\u00e9rt\u00fcnk a l\u00e9nyegre, mikor m\u00e1r megittuk a k\u00e1v\u00e9t.
\n– Sz\u00f3val nem viheted magaddal Anit\u00e1t, \u00e9s \u00e1t akarod adni nekem – fordultam bar\u00e1tn\u0151mh\u00f6z.
\n– Igen, Emese, err\u0151l van sz\u00f3.
\n– \u00c9s mit sz\u00f3lsz ehhez, Anita? – k\u00e9rdeztem most a l\u00e1nyt\u00f3l.
\n– Engedelmeskedem Mistress parancs\u00e1nak – v\u00e1laszolt kit\u00e9r\u0151en.
\n– Nem ez \u00e9rdekel! N\u00e9zz r\u00e1m, \u00e9s v\u00e1laszolj egyenesen: hajland\u00f3 vagy engem szolg\u00e1lni?
\nBar\u00e1tn\u0151m is megsz\u00f3lalt:
\n– Anita, mondtam m\u00e1r, hogy legal\u00e1bb egy \u00e9vig k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n leszek, \u00e9s nem vihetlek magammal. Emese viszont hajland\u00f3 a szolg\u00e1lat\u00e1ba fogadni, ha beleegyezel.
\n– Ha \u00f6n \u00edgy l\u00e1tja j\u00f3nak, Mistress, sz\u00edvesen szolg\u00e1lom Emese \u00darn\u0151t – v\u00e1laszolta tov\u00e1bbra sem feln\u00e9zve a l\u00e1ny.
\nSehogy sem tetszett a dolog.
\n– Kettesben hagyn\u00e1l Anit\u00e1val p\u00e1r percre? – n\u00e9ztem bar\u00e1tn\u0151mre, aki b\u00f3lintott, fel\u00e1llt.
\n– Elint\u00e9zek p\u00e1r telefont a kocsib\u00f3l.
\nAmikor kettesben maradtunk, ism\u00e9t a l\u00e1nyhoz fordultam, gondosan v\u00e1logatva a szavakat.
\n– Anita, figyelj ide. Szeretn\u00e9m, ha r\u00e1m n\u00e9zn\u00e9l, \u00e9s v\u00e9gighallgatn\u00e1l. Amit most besz\u00e9l\u00fcnk, az mindenk\u00e9pp kett\u0151nk k\u00f6zt marad, ak\u00e1rhogy is d\u00f6ntesz. \u00c9n ugyanis nem akarlak semmire r\u00e1k\u00e9nyszer\u00edteni. Teljesen a te szabad d\u00f6nt\u00e9sedt\u0151l f\u00fcgg, hogy engem szolg\u00e1lsz-e a j\u00f6v\u0151ben, vagy valaki m\u00e1st, s\u0151t, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n szolg\u00e1lsz-e valakit. Mint ahogy az is a te szabad d\u00f6nt\u00e9sed lesz, hogy amikor Andi visszaj\u00f6n, visszam\u00e9sz-e hozz\u00e1 vagy sem.
\nAnita imm\u00e1r r\u00e1m n\u00e9zve, de m\u00e9g mindig sz\u00f3tlanul \u00fclt.
\n– \u00c9s hogy k\u00f6nnyebben tudj d\u00f6nteni – folytattam -, elmondok egy-k\u00e9t l\u00e9nyeges dolgot. N\u00e1lam nem fogsz f\u00e9rfival tal\u00e1lkozni, sem Master, sem rabszolga min\u0151s\u00e9gben. Vagy ketten lesz\u00fcnk, vagy h\u00e1rmasban egy m\u00e1sik rabn\u0151vel. Nem sz\u00f3lok bele, hogy amikor nem vagy szolg\u00e1latban, mit csin\u00e1lsz, hogyan \u00f6lt\u00f6z\u00f6l, kivel vagy egy\u00fctt. Csak ahhoz ragaszkodom, hogy ha h\u00edvlak, j\u00f6nn\u00f6d kell. Term\u00e9szetesen figyelembe veszem olyan k\u00f6teless\u00e9geidet, mint munka. Teh\u00e1t ha munkaid\u0151ben h\u00edvlak, akkor az azt jelenti, hogy amint v\u00e9gzel, j\u00f6ssz. \u00c9s h\u00e1zon k\u00edv\u00fcl nem tartok ig\u00e9nyt a szolg\u00e1lataidra, b\u00e1r el\u0151fordulhat, hogy az eg\u00e9sz h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t n\u00e1lam kell t\u00f6ltened. Gondold ezeket v\u00e9gig, \u00e9s \u00edgy d\u00f6nts. Ha valami nem vil\u00e1gos, k\u00e9rdezz nyugodtan.
\nAmikor v\u00e9geztem, ism\u00e9t lehajtotta a fej\u00e9t. L\u00e1ttam, hogy er\u0151sen gondolkodik, m\u00e9rlegel. Nem sz\u00f3ltam, nem zavartam. Alig t\u00f6bb mint egy perc m\u00falva ism\u00e9t feln\u00e9zett.
\n– Szolg\u00e1lni fogom \u00f6nt minden t\u0151lem telhet\u0151 m\u00f3don, Emese \u00darn\u0151. K\u00e9rem, b\u00e1njon majd velem \u00fagy, ahogy egy magamfajta tanulatlan rabn\u0151 meg\u00e9rdemli. Mit kell tennem?
\nEl\u0151vettem egy n\u00e9vjegyet, odaadtam neki.
\n– Itt a c\u00edmem. Tudod, merre van?
\n– Igen, \u00darn\u0151m, a villanegyedben.
\n\u00c1tadtam neki h\u00e1zam alaprajz\u00e1t.
\n– Vas\u00e1rnap reggel t\u00edzkor becs\u00f6ngetsz egy hossz\u00fa-r\u00f6vid-hossz\u00fa jelz\u00e9st adva. Amikor kiny\u00edlik a kapu, bej\u00f6ssz, \u00e9s ebben a szob\u00e1ban – mutattam az egyik helyis\u00e9gre – jelentkezel.
\n– \u00c9rtettem, \u00darn\u0151m. Megtarthatom a rajzot?
\n– Most igen, de vas\u00e1rnap hozzad magaddal. Mit szeretn\u00e9l m\u00e9g tudni?
\n– Csak annyit, \u00darn\u0151m, hogy mit vegyek fel?
\n– Mindegy – nevettem el magam -, csak gyorsan tudd majd levetni.
\n– Igen, \u00darn\u0151m, \u00e9s k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.
\nKin\u00e9ztem a pressz\u00f3 ablak\u00e1n. Bar\u00e1tn\u0151m a kocsija mellett \u00e1llt, \u00e9s befel\u00e9 n\u00e9zett. Intettem neki, \u0151 pedig visszaj\u00f6tt. Anita m\u00e1r ism\u00e9t lehajtott fejjel az asztalt b\u00e1multa.
\n– Megegyeztetek? – k\u00e9rdezte bar\u00e1tn\u0151m, amikor le\u00fclt.
\n– Igen – v\u00e1laszoltam -, Anita vas\u00e1rnap szolg\u00e1latba \u00e1ll n\u00e1lam.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, Emese, hogy ezt a gondomat megoldottad.
\nKicsit m\u00e9g besz\u00e9lgett\u00fcnk (Anita n\u00e9m\u00e1n, az asztalt n\u00e9zve \u00fclt mellett\u00fcnk), majd elv\u00e1ltunk.
\nVas\u00e1rnap viszonylag kor\u00e1n keltem, ellen\u0151riztem, hogy minden megvan-e, ami a tervezett sze\u00e1nszhoz kell, azt\u00e1n k\u00e9nyelmesen megf\u00fcr\u00f6dtem, majd fel\u00f6lt\u00f6ztem. Persze nem vittem t\u00falz\u00e1sba, csak annyit vettem magamra, amennyi a terveimhez sz\u00fcks\u00e9ges volt.
\nT\u00edz \u00f3ra el\u0151tt k\u00e9t perccel megsz\u00f3lalt a kapucseng\u0151, el\u0151bb egy hossz\u00fa, majd egy r\u00f6vid, v\u00e9g\u00fcl ism\u00e9t egy hossz\u00fa jelz\u00e9st adva. R\u00e1pillantottam a kis k\u00e9perny\u0151re: a kapuban Anita \u00e1llt. Megnyomtam a nyit\u00f3gombot, l\u00e1ttam, amint bej\u00f6n. A tov\u00e1bbi kamer\u00e1kon minden l\u00e9p\u00e9s\u00e9t nyomon k\u00f6vethettem. Az el\u0151szob\u00e1ban meg\u00e1llt, r\u00e1n\u00e9zett a kez\u00e9ben lev\u0151 pap\u00edrra, majd k\u00f6r\u00fcln\u00e9zve egyenesen a l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z indult. Figyeltem, ahogy lej\u00f6n, majd v\u00e9gig a folyos\u00f3n. Amikor az ajt\u00f3hoz \u00e9rt, kikapcsoltam a k\u00e9perny\u0151t. Az ajt\u00f3 kiny\u00edlt, Anita bel\u00e9pett, becsukta az ajt\u00f3t, \u00e9s lehajtott fejjel meg\u00e1llt. Kicsit v\u00e1rtam, majd megsz\u00f3l\u00edtottam.
\n– Igen?
\n– \u00darn\u0151m, parancsa szerint megjelentem szolg\u00e1lat\u00e1ra – mondta an\u00e9lk\u00fcl, hogy feln\u00e9zett volna.
\n– Vetkezz! Puc\u00e9rra!
\nT\u00fcnem\u00e9nyes gyorsas\u00e1ggal vetk\u0151z\u00f6tt, pillanatok alatt meztelen volt.
\n– T\u00e9rdre! Hozz\u00e1m!
\nLet\u00e9rdelt, \u00e9s t\u00e9rden cs\u00faszva elindult fel\u00e9m. L\u00e1that\u00f3lag sokat k\u00f6zlekedett m\u00e1r \u00edgy. Amikor k\u00e9t l\u00e9p\u00e9sre volt t\u0151lem, meg\u00e1llt. Andi j\u00f3l mondta, az alapokkal m\u00e1r tiszt\u00e1ban volt: a lehet\u0151 legszab\u00e1lyosabb tart\u00e1sban t\u00e9rdelt, sz\u00e9ttett t\u00e9rdekkel, egyenesen, h\u00e1tratett k\u00e9zzel \u00e9s lehajtott fejjel. Alaposan megn\u00e9ztem. Ar\u00e1nyos, sz\u00e9p teste volt, kerek almamellei, vil\u00e1gos, kisudvar\u00fa bimb\u00f3i, amik egyel\u0151re alig l\u00e1tszottak. El\u00e9toltam a l\u00e1bamat.
\n– Cs\u00f3kold tiszt\u00e1ra a csizm\u00e1m!
\nN\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra ereszkedett, nekil\u00e1tott el\u0151bb a bal, majd a jobb tiszt\u00edt\u00e1s\u00e1nak. Amikor ism\u00e9t t\u00e9rdelt, megn\u00e9ztem az eredm\u00e9nyt. Term\u00e9szetesen el\u00e9gedetlen voltam.
\n– Ez neked tiszta? Itt… itt… – mutattam – \u00e9s itt is!
\nTal\u00e1n mondanom sem kell, hogy a mutatott helyek tisztas\u00e1ga semmiben nem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt a csizma t\u00f6bb\u00e9 r\u00e9sz\u00e9nek \u00e1llapot\u00e1t\u00f3l. De kellett valami \u00fcr\u00fcgy. Anita ijedten suttogta:
\n– Bocs\u00e1nat, \u00darn\u0151m, azonnal p\u00f3tolom a mulaszt\u00e1somat – majd odahajolva ism\u00e9t megnyalta a mutatott helyeket. Viszont ez nem volt ments\u00e9g.
\n– Ez a hanyag munka b\u00fcntet\u00e9st \u00e9rdemel! – csattantam fel. – Lek\u00f6ny\u00f6k\u00f6lsz, \u00e9s j\u00f3l felmereszted a segged!
\nIsm\u00e9t n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra ereszkedett, majd lek\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve felemelte fenek\u00e9t. Term\u00e9szetesen nem el\u00e9gg\u00e9.
\n– Magasabbra! Jobban pucs\u00edts!
\nM\u00e9g jobban homor\u00edtott. Feneke term\u00e9szetesen nem igaz\u00e1n ker\u00fclt magasabbra, de jobban megfesz\u00fclt, \u00e9s ez volt az igazi c\u00e9l.
\n– Kapsz t\u00edzet a lovagl\u00f3p\u00e1lc\u00e1val! Sz\u00e1mold! – vettem k\u00e9zbe a f\u00e9lm\u00e9teres j\u00f3sz\u00e1got.
\nNyugodtan, k\u00e9nyelmesen m\u00e9rtem r\u00e1 a k\u00f6z\u00e9per\u0151s \u00fct\u00e9seket, Anita pedig engedelmesen sz\u00e1molta \u0151ket. K\u00e9t-h\u00e1romszor fel is szisszent, egyszer meg feljajdult, mikor a p\u00e1lca v\u00e9g\u00e9n lev\u0151 kis b\u0151rdarab pont a sz\u00e9tny\u00edlt f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6k k\u00f6z\u00e9, a ny\u00edl\u00e1s\u00e1ra csapott. De rezzen\u00e9stelen\u00fcl ki\u00e1llta a t\u00edzet, m\u00e9ghozz\u00e1 n\u00e9h\u00e1ny halv\u00e1ny nyomb\u00f3l \u00edt\u00e9lve nem el\u0151sz\u00f6r.
\n– Felt\u00e9rdelsz! – parancsoltam az utols\u00f3 sz\u00e1m elhangz\u00e1sa ut\u00e1n.
\nKicsit lassabban emelkedett fel, mint ahogy elfoglalta a ver\u00e9shez a poz\u00edci\u00f3t. Fej\u00e9t lehajtotta, nem l\u00e1ttam, mennyire voltam kem\u00e9ny. De tudta a dolg\u00e1t.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a feny\u00edt\u00e9st, \u00darn\u0151m! – mondta. Hangja ugyan\u00fagy csengett, mint mikor bel\u00e9pett, nyoma sem volt benne s\u00edr\u00e1snak vagy annak, hogy visszafojtotta volna a jajgat\u00e1st.
\n– Sz\u00edvesen. Na, mutasd a pin\u00e1d! Mikor volt borotv\u00e1lva?
\nKicsit h\u00e1trad\u0151lt, m\u00e9g jobban sz\u00e9tt\u00e1rta t\u00e9rdeit.
\n– Mistress Andi h\u00e9tf\u0151n kegyeskedett sz\u0151rtelen\u00edteni – k\u00f6z\u00f6lte nyugodtan.
\nTudtam, hogy Andi alapos munk\u00e1t v\u00e9gez, de az\u00e9rt ezt nem hagytam annyiban.
\n– Akkor itt az ideje, hogy megism\u00e9teljem ezt a m\u0171veletet. Hozd ide a f\u00fcrd\u0151b\u0151l – mutattam az ajt\u00f3ra – ami kell!
\nEngedelmesen, t\u00e9rden cs\u00faszva elindult. Amikor \u00e1tment az ajt\u00f3n, a megint bekapcsolt k\u00e9perny\u0151n figyeltem, mit csin\u00e1l. Hamar megtal\u00e1lt mindent, persze nem volt neh\u00e9z dolga. Gondosan megnedves\u00edtette a szivacsot, \u00fcgyelve, hogy az\u00e9rt ne cs\u00f6p\u00f6gj\u00f6n. Az ajt\u00f3ban ism\u00e9t t\u00e9rdre ereszkedett, \u00e9s cs\u00faszva j\u00f6tt vissza el\u00e9m. Sz\u00f3tlanul ny\u00fajtotta, amit hozott.
\n– Minden megvan? – k\u00e9rdeztem (nem mintha nem l\u00e1ttam volna). – Borotva, hab, nedves szivacs?
\n– Igen, \u00darn\u0151m, parancsoljon!
\n– Fek\u00fcdj az asztalra! Sz\u00e9t a l\u00e1bakat!
\nSz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl cs\u00faszott a k\u00f6z\u00e9pen \u00e1ll\u00f3 nagy asztalhoz, majd gyorsan fel\u00e1llt \u00e9s felfek\u00fcdt r\u00e1. J\u00f3 alaposan sz\u00e9tt\u00e1rta l\u00e1bait. Hozz\u00e1l\u00e9ptem. K\u00f6zelebbr\u0151l n\u00e9zve bizony m\u00e1r l\u00e1tszott p\u00e1r kis fekete p\u00f6tty, a ki\u00fctk\u00f6z\u0151 borosta. Megnedves\u00edtettem a szivaccsal, majd habot nyomtam Anit\u00e1ra, \u00e9s elkentem.
\n– El\u0151sz\u00f6r a V\u00e9nusz-dombodat h\u00fazom le – k\u00f6z\u00f6ltem.
\nNem v\u00e1laszolt, nyugodtan fek\u00fcdt. Megfogtam a borotv\u00e1t, \u00e9s \u00f3vatosan elkezdtem. Meg se sz\u00f3lalt, csak p\u00e1rszor megr\u00e1ndult a combja. Amikor a k\u00e9nyesebb r\u00e9szekre t\u00e9rtem \u00e1t, figyelmeztettem is:
\n– Ne mocorogj, nem akarlak megv\u00e1gni! J\u00f6nnek a nagyajkaid!
\nMegfogadta az int\u00e9st, a borotv\u00e1l\u00e1s tov\u00e1bbi r\u00e9sze alatt mozdulatlan maradt.
\n– K\u00e9sz vagy! Visszaviszed a holmit, let\u00f6rl\u00f6d a habmarad\u00e9kot, azt\u00e1n visszaj\u00f6ssz a helyedre! – utas\u00edtottam, amikor elk\u00e9sz\u00fcltem.
\nF\u00fcrg\u00e9n lesz\u00e1llt az asztalr\u00f3l, let\u00e9rdelt, \u00f6sszeszedte, amit behozott, majd kics\u00faszott a f\u00fcrd\u0151be. Vissza\u00fcltem a sz\u00e9kembe, \u00e9s a k\u00e9perny\u0151n figyeltem, mit is csin\u00e1l. \u00c9s \u00e9rdekes dolgot l\u00e1ttam. \u00dagyhogy mikor m\u00e1r ism\u00e9t el\u0151ttem t\u00e9rdelt, miut\u00e1n megk\u00f6sz\u00f6nte, hogy megborotv\u00e1ltam, megk\u00e9rdeztem:
\n– \u00c9g a b\u0151r a pin\u00e1don?
\n– Igen, \u00darn\u0151m, egy kicsit.
\n– Ez\u00e9rt simogattad meg kint magad?
\n– Ez\u00e9rt, \u00darn\u0151m.
\nHangj\u00e1n \u00e9reztem a csod\u00e1lkoz\u00e1st, hogy vajon ezt honnan tudom. Megk\u00e9rdezni persze nem merte.
\n– \u00c9s kapt\u00e1l r\u00e1 enged\u00e9lyt? – ez m\u00e1r csattant. – Vagy esetleg parancsot?
\n– Nem, \u00darn\u0151m, egyiket sem – a v\u00e1lasz ann\u00e1l halkabb volt.
\n– \u00c9s mi j\u00e1r az\u00e9rt, ha parancs vagy enged\u00e9ly n\u00e9lk\u00fcl teszel valamit?
\n– B\u00fcntet\u00e9s, \u00darn\u0151m – ezt m\u00e9g az el\u0151bbin\u00e9l is halkabban mondta.
\n– \u00dagy van! Fek\u00fcdj hanyatt \u00e9s t\u00e1rulkozz ki!
\nAnita engedelmesen lefek\u00fcdt a hideg k\u0151re, sz\u00e9tt\u00e1rta l\u00e1bait.
\n– Jobban! Teljesen ny\u00edljon ki a pin\u00e1d!
\nM\u00e9g jobban sz\u00e9tnyitotta combjait, a megfesz\u00fcl\u0151 izmokon l\u00e1tszott, hogy enn\u00e9l jobban m\u00e1r nem tudja. Nem is kellett, a kisajkak \u00e9pp el\u00e9gg\u00e9 sz\u00e9th\u00faz\u00f3dtak.
\n– A csizmasarkamt\u00f3l kapod a b\u00fcntet\u00e9st – k\u00f6z\u00f6ltem, azt\u00e1n jobb csizm\u00e1m t\u0171sark\u00e1t \u00f3vatosan bevezettem h\u00fcvely\u00e9be, \u00e9s t\u00f6vig belenyomtam. El\u0151bb n\u00e9h\u00e1ny felszisszen\u00e9st hallottam, de amikor kicsit megforgattam benne, m\u00e1r egy halk jajgat\u00e1st is.
\n– Nem tetszik? H\u00e1tha a m\u00e1sik jobban esik – mondtam, \u00e9s kih\u00faztam bel\u0151le jobb csizm\u00e1m sark\u00e1t, de csak az\u00e9rt, hogy belenyomjam a bal\u00e9t. Amikor ezt is megmozgattam, a jajgat\u00e1s m\u00e1r hangosabb volt.
\n– Egyel\u0151re el\u00e9g. Visszat\u00e9rdelsz! – mondtam kis id\u0151 m\u00falva.
\nFelt\u00e1p\u00e1szkodott, ism\u00e9t a norm\u00e1lis, szab\u00e1lyos m\u00f3don t\u00e9rdelt. \u00c9s persze tette, amit kellett.
\n– H\u00e1l\u00e1san k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a meg\u00e9rdemelt b\u00fcntet\u00e9st, \u00darn\u0151m!
\n– Nyald le magad a csizm\u00e1mr\u00f3l! – utas\u00edtottam.
\nKiny\u00fajtott nyelvvel, buzg\u00f3n tisztogatta a bepiszk\u00edtott r\u00e9szeket. Amikor befejezte, alaposan v\u00e9gigm\u00e9rtem. Mellbimb\u00f3i, melyek eddig szinte \u00e9szrev\u00e9tlenek voltak, most j\u00f3l l\u00e1that\u00f3an meredeztek. Ennek pedig k\u00e9t oka lehet.
\n– F\u00e1zol?
\n– Nem, \u00darn\u0151m.
\nNem is f\u00e1zhatott a 26 fokos, l\u00e9gkondicion\u00e1lt teremben.
\n– Akkor mit\u0151l merev a mellbimb\u00f3d?
\n– Kicsit felizgatott, \u00darn\u0151m, mikor bel\u00e9m nyomta a csizm\u00e1j\u00e1t – vallotta be.
\n– M\u00e1rpedig ennek ez a jutalma – tettem r\u00e1 a bimb\u00f3kra k\u00e9t er\u0151s ruhacsipeszt. – Gondolom, a pin\u00e1d is forr\u00f3 bel\u00fcl.
\n– Igen, \u00darn\u0151m, meglehet\u0151sen az – vallotta be.
\n– Akkor hozzad ide a b\u00e1rszekr\u00e9nyr\u0151l a nagy k\u00e9k termoszt! – utas\u00edtottam.
\nT\u00e9rden cs\u00faszva is gyorsan megj\u00e1rta a p\u00e1rl\u00e9p\u00e9snyi t\u00e1vols\u00e1got.
\n– Tudod, mi van benne? – k\u00e9rdeztem, mikor \u00e1tvettem a sz\u00f3tlanul fel\u00e9m ny\u00fajtott t\u00e1rgyat.
\n– Csak sejtem, \u00darn\u0151m, hogy j\u00e9g.
\n– Igen, j\u00e9g. Pontosabban egy sz\u00e9p nagy j\u00e9gcsap – kezdtem lecsavarni a termosz tetej\u00e9t – Mire val\u00f3?
\n– Gondolom, azzal k\u00edv\u00e1nja leh\u0171teni a pin\u00e1mat, \u00darn\u0151m.
\n– Pontosan! Lefekszel, kit\u00e1rulkozol.
\nPillanatok alatt vette fel a k\u00edv\u00e1nt poz\u00edci\u00f3t.
\n– L\u00e1tod, milyen sz\u00e9p vastag? \u00c9s el\u00e9g hossz\u00fa is – tartottam a szeme el\u00e9 a hossz\u00fa, farokszer\u0171 j\u00e9gdarabot (\u00f3vszerbe t\u00f6lt\u00f6tt vizet fagyasztottam meg, mindig van a h\u0171t\u0151mben vagy a termoszban p\u00e1r bel\u0151le). – Most sz\u00e9pen t\u00f6vig bel\u00e9d nyomom…
\nLassan, fokozatosan nyomtam a j\u00e9grudat Anit\u00e1ba. Az els\u0151 egy-k\u00e9t centit m\u00e9g sz\u00f3tlanul viselte, majd t\u00f6bbsz\u00f6r is felszisszent, azt\u00e1n halkan, majd kiss\u00e9 hangosabban jajgatott. \u00c1m azzal, hogy h\u00fcvelye elnyelte a rudat (\u00e9pp ideje volt, m\u00e1r az \u00e9n kezem is igen f\u00e1zott), m\u00e9g nem \u00e9rt v\u00e9get a dolog.
\n– \u00c9s hogyne tudjon kics\u00faszni, vagy ami elolvad, kics\u00f6p\u00f6gni… – k\u00f6z\u00f6ltem, majd a kisajkakat k\u00e9t csipesszel \u00f6sszeszor\u00edtottam.
\nEz m\u00e1r sok lehetett, mert hangosan sikoltozott a f\u00e1jdalomt\u00f3l.
\n– Hallgass! – sz\u00f3ltam r\u00e1, de csak annyit \u00e9rtem el, hogy csendesebben jajgatott. – Ez\u00e9rt a f\u00fcls\u00e9rt\u0151 \u00fcv\u00f6lt\u00e9s\u00e9rt a csikl\u00f3dra is kapsz egyet!
\nEgy, az eddigiekn\u00e9l is hangosabb sikoly volt a v\u00e1lasz, azt\u00e1n \u00f6sszeszedte mag\u00e1t, \u00e9s csendben maradt. \u00c1m mik\u00f6zben parancsomra ism\u00e9t felt\u00e9rdelt, l\u00e1ttam, hogy k\u00f6nnyes a szeme, \u00e9s olykor ajk\u00e1ba harapva tud csak csendben maradni. De csendben maradt, \u00e9s ezt rosszul tette. Miut\u00e1n m\u00e1r t\u00e9rdelt, \u00e9s (lehajtott fejjel) csendben v\u00e1rt, j\u00f6tt a „r\u00e1ad\u00e1s”.
\n– Elfelejtett\u00e9l valamit! T\u00f6bbsz\u00f6r is!
\n– Bocs\u00e1natot k\u00e9rek, \u00darn\u0151m! H\u00e1l\u00e1san k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a csipeszeket \u00e9s a jeget, amivel megb\u00fcntetett – kapott \u00e9szbe.
\n– Na \u00e9s mi a bocs\u00e1nat felt\u00e9tele szerinted? – k\u00e9rdeztem kaj\u00e1nul.
\n– Egy \u00fajabb b\u00fcntet\u00e9s, \u00darn\u0151m – suttogta Anita.
\n– Pontosan. Ez az \u00fajabb b\u00fcntet\u00e9s pedig az, hogy minden csipeszre r\u00e1akasztok 15 dek\u00e1t – vettem el\u0151 az apr\u00f3 s\u00falyokat.
\nAnita persze sziszegett, jajgatott, mikor a s\u00falyok elkezdt\u00e9k h\u00fazni. De hamar er\u0151t vett mag\u00e1n, \u00e9s igyekezett j\u00f3 rabn\u0151k\u00e9nt viselkedni.
\n– Al\u00e1zatosan k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, \u00darn\u0151m, hogy b\u00fcntet\u00e9s\u00e9vel figyelmeztet a k\u00f6teless\u00e9gemre.
\nL\u00e1tszott rajta, hogy nagyon szenved, nincs hozz\u00e1szokva ehhez a fajta f\u00e1jdalomhoz. Amilyen j\u00f3l t\u0171rte a ver\u00e9st, olyan rosszul viselte a csipeszek \u00e9s s\u00falyok \u00e1lland\u00f3, \u00e9s a saj\u00e1t mozg\u00e1s\u00e1t\u00f3l folyton meg\u00fajul\u00f3 k\u00ednj\u00e1t. Az \u00e9n terveimben azonban m\u00e9g volt egy \u00e9s m\u00e1s.
\n– Kapsz egy nyak\u00f6rvet – csatoltam r\u00e1 -, m\u00e9ghozz\u00e1 p\u00f3r\u00e1zzal – akasztottam be a vezet\u0151sz\u00edjat is.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, \u00darn\u0151m, hogy a kuty\u00e1ja lehetek.
\n– N\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra! \u00c9s gyere ut\u00e1nam! De ha meg kell r\u00e1ntsam a p\u00f3r\u00e1zt, vagy ha valamelyik s\u00faly le\u00e9r a f\u00f6ldre, r\u00e1v\u00e1gok a seggedre a sz\u00edjjal, meg\u00e9rtetted?
\n– Igenis, \u00darn\u0151m!
\n– Indul\u00e1s! – \u00e1lltam fel.
\nA f\u00fcrd\u0151 fel\u00e9 „term\u00e9szetesen” k\u00e9tszer is meg kellett Anit\u00e1t h\u00faznom, ami\u00e9rt meg is kapta a p\u00f3r\u00e1zzal a ver\u00e9st. \u00c9s azt sem tudta elker\u00fclni, hogy az egyik s\u00faly ne koppanjon hozz\u00e1 a magas k\u00fcsz\u00f6bh\u00f6z; ennek jutalma is p\u00f3r\u00e1zcsap\u00e1s volt. A f\u00fcrd\u0151ben a WC el\u0151tt \u00e1lltam meg.
\n– T\u00e9rdelj fel!
\nAnita felt\u00e1p\u00e1szkodott. Nem sok id\u0151t hagytam neki, j\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 parancs.
\n– Hajtsd fel az \u00fcl\u0151k\u00e9t, \u00e9s \u00fclj a cs\u00e9sz\u00e9re! Kezek h\u00e1tul!
\nPillanatok alatt hajtotta v\u00e9gre az utas\u00edt\u00e1st.
\n– Tudod, mi\u00e9rt a puszta cs\u00e9sz\u00e9n kell \u00fcln\u00f6d? – k\u00e9rdeztem.
\n– Hogy ezzel is \u00e9reztesse velem, \u00darn\u0151m, mennyire senki vagyok – j\u00f6tt a v\u00e1lasz.
\n– Nem eg\u00e9szen. Egyszer\u0171en csak egy magadfajta \u00f3cska kis rabkurva nem \u00fclhet arra az \u00fcl\u0151k\u00e9re, amire az \u00darn\u0151je. \u00c9rted?
\n– Igenis, \u00darn\u0151m. Bocs\u00e1natot k\u00e9rek, hogy rosszul fogalmaztam.
\n– Na j\u00f3, ez nem olyan nagy baj. Most egy kicsit leveszem a pin\u00e1dr\u00f3l a csipeszeket, hogy kifolyhasson bel\u0151led az elolvadt j\u00e9g. \u00c9s pisilhetsz is – szedtem le a k\u00ednz\u00f3eszk\u00f6z\u00f6ket.
\nAnit\u00e1t egy\u00e1ltal\u00e1n nem zavarta, hogy ezt a meglehet\u0151sen intim dolgot most el\u0151ttem kell v\u00e9gezze. Mikor v\u00e9gzett, r\u00e1parancsoltam:
\n– T\u00e9rdelj a zuhanyt\u00e1lc\u00e1ba! J\u00f3 sz\u00e9les terpeszbe!
\nAzt\u00e1n kez\u00e9be nyomtam a k\u00e9zi zuhanyr\u00f3zs\u00e1t.
\n– \u00d6bl\u00edtsd le alaposan a pin\u00e1d!
\nAmit nem mondtam meg, csak akkor vette \u00e9szre, mikor a v\u00edzsug\u00e1r hozz\u00e1\u00e9rt: csak a hidegvizes csapot nyitottam meg, \u00fagyhogy a cs\u0151b\u0151l j\u00e9ghideg v\u00edz j\u00f6tt. Ennek ellen\u00e9re t\u00e9nyleg alaposan le\u00f6bl\u00edtette mag\u00e1t, csak arc\u00e1n l\u00e1tszott, milyen kellemetlen dolog t\u00f6rt\u00e9nik vele. Amikor \u00fagy v\u00e9ltem, m\u00e1r \u00e9pp el\u00e9gg\u00e9 tiszta, \u00e9s \u00e9pp el\u00e9g hideget kapott, elz\u00e1rtam a vizet, \u00e9s el\u00e9l\u00f6ktem egy el\u00e9g durva rongyot.
\n– T\u00f6r\u00f6ld sz\u00e1razra magad! Azt\u00e1n \u00fclj vissza a WC-re! Kezek h\u00e1tul, l\u00e1bak sz\u00e9tt\u00e9ve.
\nMire k\u00e9zbevettem az el\u0151bb leszedett csipeszeket, Anita m\u00e1r a kagyl\u00f3n \u00fclt.
\n– Visszateszem r\u00e1d a csipeszeket – k\u00f6z\u00f6ltem. – Csak most mindk\u00e9t kisajkadra k\u00fcl\u00f6n csipeszt rakok!
\nA m\u0171veletet halk felszisszen\u00e9sek k\u00eds\u00e9rt\u00e9k. Tiltakozni persze nem mert, nem is lett volna \u00e9rtelme, \u00e9s nem mert hangosan jajgatni sem, csup\u00e1n \u00edgy mutatta ki f\u00e1jdalm\u00e1t. Amikor v\u00e9geztem, h\u00e1tral\u00e9ptem, majd r\u00e1parancsoltam:
\n– N\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra! Megy\u00fcnk tov\u00e1bb. De ha megint baj lesz, m\u00e1r kett\u0151t kapsz! Ugye tudod, mire gondolok?
\n– Igen, \u00darn\u0151m. Ha megint meg kell r\u00e1ntsa rossz szuk\u00e1ja p\u00f3r\u00e1z\u00e1t, vagy ha megint le\u00e9r egy s\u00faly, m\u00e1r k\u00e9tszer kegyeskedik majd r\u00e1v\u00e1gni a p\u00f3r\u00e1zzal a seggemre. \u00c9s k\u00e9rem, engedje meg megk\u00f6sz\u00f6nn\u00f6m, hogy m\u00e9lt\u00f3ztatott enged\u00e9lyezni, hogy k\u00f6nny\u00edtsek magamon. Azt is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy ha nem is \u00e9rdemeltem meg, de r\u00f6vid id\u0151re cs\u00f6kkentette j\u00f3l meg\u00e9rdemelt f\u00e1jdalmamat – v\u00e1laszolta Anita m\u00e1r n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b.
\n– Indul\u00e1s! – csak ennyi volt a reakci\u00f3m.
\n\u00c9s ment\u00fcnk tov\u00e1bb. Tal\u00e1n mondanom sem kell, hogy ez\u00fattal is volt okom feny\u00edt\u00e9sre. Azt\u00e1n meg\u00e9rkezt\u00fcnk a v\u00e9gc\u00e9lhoz.
\n– Felt\u00e9rdelsz! H\u00e1tra a kezedet!
\nAz engedelmesen h\u00e1tratett csukl\u00f3kat egy gyors mozdulattal \u00f6sszebilincseltem. Nem t\u00fal szorosan, csak \u00e9pp annyira, hogy ne tudja kih\u00fazni a kez\u00e9t, tartsa csak h\u00e1tul. Azt\u00e1n el\u00e9\u00e1lltam.
\n– H\u00fazd le a csizm\u00e1m cipz\u00e1rj\u00e1t!
\nEzt a l\u00e1tszatra egyszer\u0171 utas\u00edt\u00e1st persze h\u00e1trabilincselt k\u00e9zzel nem k\u00f6nny\u0171 v\u00e9grehajtani. Pl\u00e1ne t\u00e9rdelve. El\u00e9g sok\u00e1ig tartott, m\u00edg Anit\u00e1nak siker\u00fclt \u00fagy sz\u00e1j\u00e1ba venni a h\u00faz\u00f3t, hogy siker\u00fclj\u00f6n a m\u0171velet. De v\u00e9g\u00fcl siker\u00fclt. Persze nem ennyi volt a dolga.
\n– Bontsd ki a k\u00f6nt\u00f6s\u00f6met! De \u00f6ssze ne ny\u00e1lazd!
\nEz m\u00e9g nehezebb volt. Itt csak az ajkak dolgozhattak, azok is \u00fagy, hogy meg ne nedves\u00edts\u00e9k a selymet. Viszont az, hogy selyem, k\u00f6nny\u00edtette kicsit a helyzetet, hiszen k\u00f6nnyebben cs\u00faszott. Amikor ez is megvolt, \u00fajabb parancsot adtam.
\n– Hasalj az \u00e1gy el\u00e9!
\nMik\u00f6zben Anita az \u00e1gy el\u0151tt fek\u00fcdt, kil\u00e9ptem a csizm\u00e1b\u00f3l, ledobtam a k\u00f6nt\u00f6st. Azt\u00e1n r\u00e1l\u00e9ptem a fenek\u00e9re, kicsit rug\u00f3ztam a puha \u00e9s m\u00e9gis kem\u00e9ny f\u00e9lg\u00f6mb\u00f6k\u00f6n, majd v\u00e9gigfek\u00fcdtem az \u00e1gyon.
\n– Felt\u00e9rdelsz, fel\u00e9m fordulsz!
\nA felt\u00e9rdel\u00e9s persze nehezen ment a kezek seg\u00edts\u00e9ge n\u00e9lk\u00fcl. A fel\u00e9m fordul\u00e1s m\u00e1r egyszer\u0171 volt. Anita szab\u00e1lyos tart\u00e1sban t\u00e9rdepelt f\u00e9l l\u00e9p\u00e9sre az \u00e1gyt\u00f3l. Mellein a csipeszek a s\u00falyokkal a l\u00e9legzetv\u00e9tel \u00fctem\u00e9ben mozogtak, m\u00edg az alul lev\u0151k majdnem mozdulatlanok voltak, csak alig \u00e9szrevehet\u0151 himb\u00e1l\u00f3z\u00e1suk jelezte, hogy a felt\u00e9rdel\u00e9sn\u00e9l bizony komoly t\u00e1ncot j\u00e1rtak.
\n– Gyere ide! Eg\u00e9sz az \u00e1gyhoz!
\nM\u00e1r ott is volt.
\n– Cs\u00f3kold v\u00e9gig a combjaimat! Csak a combjaimat, \u00e9s cs\u00f3kolod! Nem puszilod, nem nyalod, cs\u00f3kolod! – utas\u00edtottam. – T\u00e9rdt\u0151l felfel\u00e9 el\u0151bb a jobbat, azt\u00e1n a balt!
\nF\u00f6l\u00e9mhajolt, sz\u00e1ja hozz\u00e1\u00e9rt a t\u00e9rdemhez. \u00dcgyesen cs\u00f3kolt, t\u00e9nyleg cs\u00f3kok voltak. Kezdtem felizgulni. A mell\u00e9r\u0151l l\u00f3g\u00f3 s\u00falyok finoman s\u00farolt\u00e1k b\u0151r\u00f6met. Amikor jobb combom t\u00f6v\u00e9hez \u00e9rt, egy pillanatra abbahagyta, majd a balt vette kezel\u00e9sbe. Illetve, eg\u00e9sz pontos kifejez\u00e9ssel \u00e9lve „sz\u00e1jal\u00e1sba”. Sz\u00f3val azt is v\u00e9gigcs\u00f3kolta t\u00e9rdt\u0151l combt\u0151ig. Azt\u00e1n meg\u00e1llt, v\u00e1rt.
\n– M\u00e9g egyszer! De lassabban, alaposabban!
\nMegint a jobb t\u00e9rdemre hajolt. Most lassabban haladt felfel\u00e9, nem hagyott ki egyetlen n\u00e9gyzetcentit sem. Majdnem annyi ideig tartott a jobb combomon v\u00e9gigmennie, mint az el\u0151bb a kett\u0151n. A balt ugyanezzel a lass\u00fas\u00e1ggal, alaposs\u00e1ggal cs\u00f3kolta v\u00e9gig.
\n– Mehetsz tov\u00e1bb a hasamra!
\nMegint azok a lass\u00fa cs\u00f3kok, csak most a hasamon. Egyre feljebb \u00e9s feljebb. Azt\u00e1n megint egy kis v\u00e1rakoz\u00e1s.
\n– Cs\u00f3kold k\u00f6rbe a mellem!
\nLassan haladt el\u0151sz\u00f6r jobb, majd bal mellem alapja k\u00f6r\u00fcl. M\u00e9g be sem fejezte a k\u00e9t k\u00f6rt, m\u00e1r meg is kapta a k\u00f6vetkez\u0151 parancsot.
\n– Tov\u00e1bb, egyre sz\u0171k\u00fcl\u0151 k\u00f6r\u00f6kben!
\n\u00c9reztem, hogy egyre nedvesebb vagyok, \u00e9s bimb\u00f3im kezdenek kem\u00e9nyedni.
\n– Megnyalod \u00e9s kem\u00e9nyre szopod a bimb\u00f3imat! De csak az ajkaidat \u00e9s a nyelved akarom \u00e9rezni, a fogadat nem!
\nNem kellett sok\u00e1ig dolgozzon, hogy bimb\u00f3im k\u0151kem\u00e9nyen meredjenek fel. J\u00f6het a folytat\u00e1s!
\n– Elindulsz visszafel\u00e9!
\nMost kicsit gyorsabban haladt, mint felfel\u00e9, de nem b\u00e1ntam. Egyre jobban v\u00e1rtam, hogy OTT \u00e9rezhessem a sz\u00e1j\u00e1t. A cs\u00f3kok hamar le\u00e9rtek hasam alj\u00e1ra.
\n– Cs\u00f3kolgasd a V\u00e9nusz-dombom!
\nEngedelmesen bor\u00edtotta el cs\u00f3kjaival sz\u0151rtelen \u00e1gy\u00e9komat.
\n– Nyalogasd meg a nagyajkakat! – t\u00e1rtam sz\u00e9jjelebb l\u00e1baimat.
\n\u00dcgyesen csin\u00e1lta, finoman, \u00f3vatosan, izgat\u00f3an.
\n– Cir\u00f3gasd meg a kisajkaimat!
\nUgyanolyan finoman nyalta azokat is v\u00e9gig. Egyre nedvesebb voltam. M\u00e9g jobban sz\u00e9ttettem l\u00e1baimat.
\n– K\u00f6r\u00f6zz a csikl\u00f3mon!
\nAnita f\u00fcrge nyelve azonnal peckemen termett. Remek\u00fcl csin\u00e1lta.
\n– Szopogathatod is, de \u00f3vatosan!
\n\u00c9lt az enged\u00e9llyel, ajkai k\u00f6z\u00e9 vette \u00e9s megsz\u00edvta. Majd megint a nyelv\u00e9vel simogatta. Egy sz\u00edv\u00e1s, egy nyal\u00e1s… megint egy sz\u00edv\u00e1s, megint egy nyal\u00e1s. \u00c9s megint. H\u00e1t akkor l\u00e1ssuk, milyen \u00fcgyes a nyelve!
\n– F\u00fard be a nyelved a h\u00fcvelyembe! Amilyen m\u00e9lyre csak tudod!
\n\u00d3vatosan tolta sz\u00e9t a kisajkakat, azt\u00e1n ott volt a h\u00fcvelybej\u00e1ratn\u00e1l. S\u0151t, el\u00e9g hossz\u00fa volt a nyelve, el\u00e9g m\u00e9lyre be tudott nyalni. \u00c9s nagyon \u00fcgyesen nyalt. K\u00f6zeledtem a cs\u00facshoz.
\n– Ez az, csin\u00e1ld csak! Gyorsabban!
\nAnita nyelve mint egy motolla p\u00f6rg\u00f6tt. \u00c9s \u00e9n egyre b\u00edztattam: – Gyorsabban! M\u00e9g!
\n\u00c9reztem, hogy nedvem meg\u00e1ll\u00edthatatlanul megindult. Azt\u00e1n egyszer csak nem \u00e9reztem semmit. Csak \u00e9lveztem \u00e9s \u00e9lveztem \u00e9s \u00e9lveztem…
\nV\u00e9g\u00fcl azt\u00e1n magamhoz t\u00e9rtem. Anita m\u00e9g mindig szorgalmasan mozgatta nyelv\u00e9t, de m\u00e1r nem volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g.
\n– El\u00e9g, abbahagyhatod! – sz\u00f3ltam r\u00e1.
\nKiegyenesedett, ism\u00e9t szab\u00e1lyos tart\u00e1sban t\u00e9rdelt. Csak kipirosodott b\u0151re meg a kapkod\u00f3 liheg\u00e9st\u0151l a mell\u00e9n t\u00e1ncol\u00f3 s\u00falyok \u00e1rult\u00e1k el, hogy bizony kem\u00e9nyen megdolgozott a gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6m\u00e9rt.
\n– Felizgatott, hogy kiel\u00e9g\u00edtett\u00e9l? – k\u00e9rdeztem tettetett szigor\u00fas\u00e1ggal.
\n– Igen, \u00darn\u0151m. K\u00e9rem, b\u00fcntessen meg, ami\u00e9rt enged\u00e9lye n\u00e9lk\u00fcl mer\u00e9szeltem izgalomba j\u00f6nni.
\nNocsak. \u00dagy l\u00e1tszik, Andi kem\u00e9nyebben fogta, mint gondoltam. De nem baj.
\n– Megkapod! Tartsd a segged, felkelek!
\nGyorsan hasra v\u00e1gta mag\u00e1t, engedelmesen tartva \u00fclep\u00e9t, hogy r\u00e1l\u00e9phessek.
\n– T\u00e9rdelj fel! – fogtam meg a p\u00f3r\u00e1zt m\u00e1r k\u00f6nt\u00f6sben, de mez\u00edtl\u00e1b. – Ut\u00e1nam!
\nT\u00e9rden cs\u00faszva k\u00f6vetett. Nem lehetett egyszer\u0171 h\u00e1trabilincselt k\u00e9zzel. Sz\u00e1nd\u00e9kosan nem siettem. M\u00e1r nem akartam komolyan b\u00fcntetni, s\u0151t, tulajdonk\u00e9ppen egy\u00e1ltal\u00e1n nem akartam b\u00fcntetni. Ink\u00e1bb csak ir\u00e1ny\u00edtani, hozz\u00e1szoktatni, hogy minden pillanatban engedelmeskednie kell, hogy mindent al\u00e1 kell rendeljen a k\u00edv\u00e1ns\u00e1gaimnak, m\u00e9g testi v\u00e1gyait is.
\nA r\u00f6videbb \u00faton ment\u00fcnk vissza, a f\u00fcrd\u0151 \u00e9rint\u00e9se n\u00e9lk\u00fcl. Le\u00fcltem tr\u00f3nszer\u0171 sz\u00e9kembe, Anita sz\u00e9pen t\u00e9rdelt el\u0151ttem. M\u00e1r nem lihegett, szab\u00e1lyosan vette a leveg\u0151t.
\n– Sz\u00f3val enged\u00e9ly n\u00e9lk\u00fcl felizgult\u00e1l. Ugye tudod, hogy ez s\u00falyos b\u0171n?
\n– Igen, \u00darn\u0151m, tiszt\u00e1ban vagyok vele, hogy komoly b\u00fcntet\u00e9st \u00e9rdemlek.
\nNyugodtan, de sz\u00edntelen hangon besz\u00e9lt. A pressz\u00f3ban megfigyelt, \u00e9s m\u00e9g a f\u00fcrd\u0151ben, a h\u00e1l\u00f3ba indul\u00e1s el\u0151tt is kellemesen cseng\u0151 szopr\u00e1n most fak\u00f3 mezz\u00f3v\u00e1 m\u00e9ly\u00fclt. F\u00e9lt, de igyekezett nem mutatni.
\n– \u00dclj a sarkadra. \u00c9s teljesen sz\u00e9t a t\u00e9rdeket! – utas\u00edtottam. Miut\u00e1n megtette, megk\u00e9rdeztem: – Szeretn\u00e9l \u00e9lvezni, kiel\u00e9g\u00fclni?
\n– Ha \u00darn\u0151m megengedi.
\n– Nem ezt k\u00e9rdeztem!
\n– Igen, \u00darn\u0151m, nagyon szeretn\u00e9k – vallotta be.
\n– \u00c9s ha nem engedem meg?
\n– Akkor term\u00e9szetesen nem \u00e9lvezek, \u00darn\u0151m.
\n– Term\u00e9szetesen… De rossz lenne, igaz? – faggattam tov\u00e1bb.
\n– Nagyon, \u00darn\u0151m.
\n– Nos, Anita! Mivel v\u00e9geredm\u00e9nyben meg vagyok veled el\u00e9gedve, a k\u00f6vetkez\u0151 lesz a b\u00fcntet\u00e9sed: itt, el\u0151ttem t\u00e9rdelve fogod kiel\u00e9g\u00edteni magad. De – emeltem picit fel a hangomat – csak azokat a mozdulatokat teheted, amiket mondok, csak ott \u00e9s \u00fagy \u00e9rhetsz a testedhez, ahol \u00e9s ahogy enged\u00e9lyezem. A legkisebb elt\u00e9r\u00e9s eset\u00e9n ak\u00e1r a cs\u00facs el\u0151tt abbahagyod, \u00e9s t\u00e9nyleg komoly b\u00fcntet\u00e9st kapsz. Meg\u00e9rtetted?
\n– Igen, \u00darn\u0151m – csilingelt ism\u00e9t a hangja. – K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, ami\u00e9rt b\u00fcntet\u00e9s\u00fcl megjutalmaz.
\nFel\u00e1lltam, \u00e9s m\u00f6g\u00e9l\u00e9pve levettem a bilincset.
\n– Megd\u00f6rzs\u00f6lheted a csukl\u00f3dat.
\nMik\u00f6zben vissza\u00fcltem, l\u00e1ttam, hogy el\u0151bb jobb, majd bal csukl\u00f3j\u00e1n v\u00e9gigd\u00f6rzs\u00f6li a bilincs nem t\u00fal m\u00e9ly (hiszen nem volt szorosra h\u00fazva az ac\u00e9l karperec) nyom\u00e1t.
\n– Az ujjaiddal simogasd meg az arcod! Azt\u00e1n nyaljad v\u00e9gig az ujjhegyeidet!
\nMik\u00f6zben ezt csin\u00e1lta, el\u0151rehajoltam, \u00e9s levettem a mell\u00e9r\u0151l a csipeszeket. K\u00e9t kis felszisszen\u00e9s jelezte, hogy a v\u00e9rkering\u00e9s megindul\u00e1sa majdnem akkora f\u00e1jdalmat okozott, mint az elszor\u00edt\u00e1s.
\n– Indulj el az ujjaiddal lefel\u00e9 a nyakadon, azt\u00e1n oldalra! A melledhez nem \u00e9rsz!
\nLassan h\u00fazta lefel\u00e9 kez\u00e9t, majd k\u00ednosan \u00fcgyelt r\u00e1, hogy kiker\u00fclje a melleket, ahogy oldalra t\u00e9rt. Amikor az ujjak a mellbimb\u00f3 magass\u00e1g\u00e1ban voltak, kapta az \u00fajabb utas\u00edt\u00e1st.
\n– Simogasd k\u00f6rbe a melleidet! Azt\u00e1n egyre sz\u0171k\u00fcl\u0151 k\u00f6r\u00f6kben m\u00e9sz rajtuk beljebb. A bimb\u00f3khoz meg az udvarhoz m\u00e9g nem \u00e9rsz hozz\u00e1!
\n\u00d6t-hat spir\u00e1lk\u00f6r ut\u00e1n a k\u00f6r\u00f6z\u00e9s \u00e1tment koncentrikus k\u00f6r\u00f6kbe, p\u00e1r millim\u00e9terre a bimb\u00f3udvarok sz\u00e9l\u00e9t\u0151l. Anita l\u00e9gz\u00e9se m\u00e9ly\u00fclt, \u00e9reztem, hogy \u00edgy fegyelmezi mag\u00e1t.
\n– Simogathatod az udvart is. A bimb\u00f3kat m\u00e9g mindig nem!
\nAz ujjak \u00f3vatosan beljebb cs\u00fasztak. Hi\u00e1ba voltak sz\u00e9pek, v\u00e9konyak, egy r\u00e9sz\u00fck \u00edgy is az udvaron k\u00edv\u00fcli b\u0151rt simogatta. A bimb\u00f3k kezdtek kiemelkedni, megkem\u00e9nyedni.
\n– Most j\u00f6hetnek a bimb\u00f3k, de csak az oldaluk!
\nAnita simogat\u00f3 ujjai m\u00e9g beljebb cs\u00fasztak. Most m\u00e1r hegy\u00fck teljesen a bimb\u00f3udvaron siklott, mik\u00f6zben oldaluk cir\u00f3gatta a bimb\u00f3k oldal\u00e1t. Az egyre kem\u00e9nyebb bimb\u00f3k\u00e9t.
\n– Lehet a hegy\u00e9t is – enged\u00e9lyeztem.
\nP\u00e1r mozdulat ut\u00e1n a bimb\u00f3k el\u00e9rt\u00e9k teljes nagys\u00e1gukat. Kem\u00e9nyen, hetyk\u00e9n meredtek el\u0151re.
\n– Teny\u00e9rrel lassan v\u00e9gigsim\u00edtod az oldaladat eg\u00e9sz a combodig!
\nLassan v\u00e9gigcs\u00fasztatta kez\u00e9t a t\u00f6rzs\u00e9n.
\n– K\u00f6z\u00e9pen vissza, eg\u00e9sz a melled alj\u00e1ig!
\nA kezek ugyanilyen lassan most felfel\u00e9 v\u00e1ndoroltak. Az ujjhegyek k\u00f6zt maradt olyan 5-6 centi. Amikor fel\u00e9rt, \u00e9s meg\u00e1llt a mellek alatt, kicsit pihentettem, majd:
\n– Eg\u00e9szen k\u00f6z\u00e9pen, \u00f6sszekulcsolt ujjakkal le, eg\u00e9sz a pin\u00e1dig!
\nA lesikl\u00f3 kezek a V\u00e9nusz-domb tetej\u00e9n\u00e9l \u00e1lltak meg. Persze nem sok\u00e1ig.
\n– V\u00e9gig a combod tetej\u00e9t, t\u00e9rdig! Azt\u00e1n a k\u00fcls\u0151 oldalon vissza!
\nHogy el\u00e9rhesse a t\u00e9rdeit, picit el\u0151re kellett d\u0151lnie. Azt\u00e1n amikor visszafel\u00e9 haladt, megint kiegyenes\u00edtette h\u00e1t\u00e1t. Amikor a kezek vissza\u00e9rtek, megism\u00e9teltettem, egy kis v\u00e1ltoztat\u00e1ssal.
\n– Ugyan\u00edgy le, azt\u00e1n a bels\u0151 oldalon fel! Csak sokkal lassabban!
\nA simogat\u00f3 kezek imm\u00e1r csigalass\u00fas\u00e1ggal k\u00fasztak v\u00e9gig a combokon. Lefel\u00e9 is, felfel\u00e9 is. Az id\u0151nk\u00e9nti r\u00e1ndul\u00e1sok jelezt\u00e9k, hogy Anita m\u00e1r legsz\u00edvesebben puncij\u00e1ra tapasztan\u00e1 kez\u00e9t, hogy szeretn\u00e9 d\u00f6rzs\u00f6lni a csikl\u00f3j\u00e1t, szeretn\u00e9 feldugni legal\u00e1bb egy ujj\u00e1t. \u00c1m a kor\u00e1bban Andi \u00e1ltal, az elm\u00falt mintegy k\u00e9t \u00f3r\u00e1ban \u00e1ltalam belenevelt engedelmess\u00e9g, a masztiz\u00e1s ind\u00edt\u00e1sa el\u0151tt elmondott figyelmeztet\u00e9sem visszatartott\u00e1k; tov\u00e1bbra is h\u0171en k\u00f6vette parancsaimat. Most p\u00e9ld\u00e1ul azt, hogy:
\n– Ujjheggyel megcir\u00f3gatod a V\u00e9nusz-dombod!
\nKicsit hagytam, hogy csin\u00e1lja, azt\u00e1n tov\u00e1bb csig\u00e1ztam.
\n– Oldalt fel a t\u00f6rzseden! Teny\u00e9rrel simogatva!
\nLassan kezdte, mint aki sajn\u00e1lja otthagyni a helyet, azt\u00e1n picit gyorsabban haladt.
\n– A h\u00fcvelyk- \u00e9s mutat\u00f3ujjaddal megfogod a bimb\u00f3idat \u00e9s d\u00f6rzs\u00f6l\u00f6d! – j\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 vez\u00e9nysz\u00f3.
\nA bimb\u00f3k bizony kiss\u00e9 ellazultak, am\u00edg a k\u00e9t k\u00e9z m\u00e1shol j\u00e1rt, de most hamar ism\u00e9t kem\u00e9nny\u00e9 v\u00e1ltak. \u00dagyhogy megint lehetett m\u00e1shol simogatni…
\n– K\u00f6z\u00e9pen lefel\u00e9! Teny\u00e9rrel, egym\u00e1sba \u00e9r\u0151 ujjakkal.
\n\u00c9rdekes (vagy nem \u00e9rdekes) m\u00f3don a kezek megint gyorsabban siklottak lefel\u00e9, mint el\u0151sz\u00f6r. De a V\u00e9nusz-domb tetej\u00e9n\u00e9l engedelmesen meg\u00e1lltak… remegve, er\u0151vel visszatartva.
\n– Megint a dombod… finoman, lassan!
\nLassan csin\u00e1lta ugyan, de ink\u00e1bb er\u0151sen, mint finoman. M\u00e1r nagyon nehezen tartotta mag\u00e1t, de m\u00e9g nem volt itt az ideje a laz\u00edt\u00e1snak… Levettem a csipeszeket a kisajkakr\u00f3l.
\n– A k\u00f6z\u00e9ps\u0151 ujjaidat v\u00e9gigh\u00fazod a nagyajkaidon! Le, azt\u00e1n fel!
\n\u00d3vatosan, hogy t\u00e9nyleg csak a nagyajkakhoz \u00e9rjen, teljes\u00edtette Anita a parancsot.
\n– A kisajkak k\u00fcls\u0151oldal\u00e1n, ugyan\u00edgy!
\nEz m\u00e1r egyszer\u0171bb volt, nem kellett vigy\u00e1znia. M\u00e1r nem b\u00edrta t\u00fcrt\u0151ztetni mag\u00e1t, szapor\u00e1n kapkodta a leveg\u0151t.
\n– Szeretn\u00e9d meg\u00e9rinteni a pecked?
\n– Nagyon, \u00darn\u0151m – j\u00f6tt a r\u00f6vid v\u00e1lasz, el\u00e9gg\u00e9 rekedten.
\n– K\u00e9rjed! – szabad\u00edtottam meg az utols\u00f3 csipeszt\u0151l is.
\n– K\u00e9rem, \u00darn\u0151m, kegyeskedjen megengedni al\u00e1zatos rabn\u0151j\u00e9nek, hogy hozz\u00e1\u00e9rhessen a peck\u00e9hez!
\n– Nem b\u00e1nom, k\u00f6r\u00f6zhetsz rajta! Egy ujjal!
\nBoldogan \u00e9lve az enged\u00e9llyel, Anita elkezdte csikl\u00f3ja hegy\u00e9t simogatni. L\u00e1tszott, milyen j\u00f3l esik neki. \u00c9s mi\u00e9rt ne essen m\u00e9g jobban? Kegyes kedvemben voltam.
\n– Lehet oldalt is! – engedtem meg, majd kisv\u00e1rtatva tov\u00e1bb mentem: – D\u00f6rzs\u00f6lheted k\u00e9t ujjal is.
\nM\u00e1r az eg\u00e9sz teste reszketett. Sok\u00e1ig m\u00e1r nem tudta tartani mag\u00e1t, de m\u00e1r csak egy pr\u00f3bat\u00e9tel volt h\u00e1tra.
\n– J\u00f3 lenne feldugni az ujjadat a pin\u00e1dba, igaz?
\n– \u00d3h, \u00darn\u0151m, az csod\u00e1latos lenne.
\n– Szeretn\u00e9d?
\n– Nagyon, \u00darn\u0151m – lihegte.
\n– Akkor k\u00e9rjed! Sz\u00e9pen!
\n– Al\u00e1zatosan k\u00e9rem, kegyes \u00darn\u0151m, engedje meg hitv\u00e1ny rabn\u0151j\u00e9nek, hogy ujj\u00e1t pin\u00e1j\u00e1ba dughassa.
\nEz j\u00f3 volt, \u00fagyhogy megadtam az enged\u00e9lyt:
\n– A k\u00f6z\u00e9ps\u0151t feldughatod. De csak bedugod, nem mozgatod!
\nA h\u00fcvelyben vill\u00e1mgyorsan elt\u0171n\u0151 ujj mutatta, milyen nedves is bel\u00fcl. \u00c9s m\u00e9g mindig nem eresztettem szabadj\u00e1ra Anit\u00e1t.
\n– J\u00f3 lenne mozgatni, ugye? Vagy ink\u00e1bb m\u00e9g egyet-kett\u0151t bedugni?
\n– Mindkett\u0151 j\u00f3 lenne, \u00darn\u0151m, de ahogy \u00f6n j\u00f3nak l\u00e1tja!
\n– K\u00e9rjed! Nagyon sz\u00e9pen!
\n– Esedezve k\u00e9rem, legkegyesebb \u00darn\u0151m, m\u00e9lt\u00f3ztasson megengedni, hogy m\u00e9g egy ujjamat bedughassam a pin\u00e1mba! Vagy legal\u00e1bb hogy mozgathassam, amelyik m\u00e1r bent van!
\n– Szebben! K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gj!
\n– K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gve, al\u00e1zatosan esedezem \u00d6nh\u00f6z, kegyelmes \u00darn\u0151m, engedje meg \u00f3cska kis rabkurv\u00e1j\u00e1nak, hogy m\u00e9g egy ujj\u00e1t bedughassa pin\u00e1j\u00e1ba. De ha ez t\u00fal mer\u00e9sz k\u00e9r\u00e9s lenne, legal\u00e1bb az\u00e9rt k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, hogy mozgathassam a m\u00e1r bent lev\u0151t!
\nIgen, valami ilyesmit szerettem volna hallani. Tud ez a szuka!
\n– J\u00f3l van, dugd fel a mutat\u00f3t is!
\nMiel\u0151tt m\u00e9g meggondolhattam volna magam, m\u00e1r a m\u00e1sodik ujj is bent volt a h\u00fcvelyben. Mozdulatlanul, hisz arra nem adtam enged\u00e9lyt. De meddig tudja mag\u00e1t tartani vajon?
\n– H\u00fazd ki \u0151ket!
\nLassan hitetlenkedve kezdte kih\u00fazni az ujjait. Amikor m\u00e1r f\u00e9lig kint voltak, megk\u00f6ny\u00f6r\u00fcltem.
\n– Visszateheted. \u00c9s a gy\u0171r\u0171st is feldughatod!
\nEzt persze nem kellett m\u00e9g egyszer mondanom, m\u00e1ris h\u00e1rom ujj t\u0171nt el a nedves barlangban. El\u0151red\u0151ltem, belemarkoltam Anita haj\u00e1ba, felemeltem a fej\u00e9t. Szem\u00e9ben egy pillanatra megl\u00e1ttam a v\u00e1gy \u00e9s a f\u00e9lelem csillog\u00e1s\u00e1t. Azt\u00e1n, ahogy egy j\u00f3 rabn\u0151nek kell, les\u00fct\u00f6tte a szem\u00e9t. Elengedtem, h\u00e1trad\u0151ltem. Kicsit m\u00e9g bizonytalans\u00e1gban tartottam, azt\u00e1n…
\n– Eleresztheted magad! Csin\u00e1lod, ahogy j\u00f3lesik!
\n– H\u00e1l\u00e1san k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, \u00darn\u0151m – suttogta, \u00e9s megmozdult. Keze elkezdett mocorogni, \u00e9s mik\u00f6zben h\u00e1rom ujja a h\u00fcvely\u00e9ben mozgott, a h\u00fcvelyk a csikl\u00f3t cir\u00f3gatta. Szabad keze pedig felv\u00e1ltva gy\u0171rte, gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lte, simogatta \u00e9s izgatta a melleit. H\u00e1rom-n\u00e9gy perc m\u00falva pedig eg\u00e9sz teste megfesz\u00fclt, tork\u00e1b\u00f3l egy elny\u00fajtott, hossz\u00fa \u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1 t\u00f6rt el\u0151. Azt\u00e1n elernyedt. Keze lehullt mell\u00e9r\u0151l, a m\u00e1sik is kics\u00faszott puncij\u00e1b\u00f3l. Lihegve kapkodta a leveg\u0151t.
\n\u00dajabb egy-k\u00e9t perc m\u00falva leborult, megcs\u00f3kolta l\u00e1baimat.
\n– H\u00e1l\u00e1san k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, kegyes \u00darn\u0151m, hogy enged\u00e9lyezte sz\u00e1momra a kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st.
\nNem v\u00e1laszoltam, csak elh\u00faztam a l\u00e1bam. Fel\u00e1lltam, Anita tov\u00e1bbra is leborulva t\u00e9rdelt. Kimentem a f\u00fcrd\u0151be, gyorsan lemosdottam. Azt\u00e1n visszamentem, de csak az ajt\u00f3b\u00f3l sz\u00f3ltam r\u00e1 a m\u00e9g mindig leborulva lev\u0151 Anit\u00e1ra.
\n– Menj, zuhanyozz le. Haszn\u00e1lhatod a meleg vizet, \u00e9s a z\u00f6ld t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151 a tied. Azt\u00e1n \u00f6lt\u00f6zz fel, \u00e9s gyere fel a nappaliba.
\nOtthagytam. A nappaliban persze pontosan l\u00e1ttam, hogy mit csin\u00e1l. Szigor\u00faan csak zuhanyozott, igaz, el\u00e9g sok\u00e1ig. A kis m\u0171szer pedig megmutatta, hogy csak 22 fokos v\u00edzben. Biztos jobban esett neki a langyos v\u00edz, mint a meleg. Amikor elz\u00e1rta a vizet \u00e9s a t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151\u00e9rt ny\u00falt, a g\u00e9pen elind\u00edtottam a reggel bet\u00e1pl\u00e1lt konyhai programot. Hi\u00e1ba, sokat tud a h\u00e1zvez\u00e9rl\u0151 sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p. Igaz, sokba is ker\u00fclt. De meg\u00e9ri. Anita m\u00e1r \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00f6tt, \u00e9s kisv\u00e1rtatva megjelent az ajt\u00f3ban. Lehajtott fejjel, parancsra v\u00e1rva.
\n– Gyere, \u00fclj le!
\nMereven, sz\u00f6gletesen ereszkedett a fotelbe. Csak a sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt, tov\u00e1bbra is lehajtott fejjel.
\n– Anita, idefent te nem rabn\u0151 vagy, \u00e9s \u00e9n nem \u00darn\u0151. Itt k\u00e9t n\u0151 \u00fcl egym\u00e1s mellett. \u00dagyhogy l\u00e9gy sz\u00edves, helyezkedj el k\u00e9nyelmesen \u00e9s laz\u00edts. Ha doh\u00e1nyzol, nyugodtan gy\u00fajts r\u00e1, ha szomjas vagy, sz\u00f3lj, hogy inni szeretn\u00e9l, \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban viselkedj term\u00e9szetesen.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, de nem doh\u00e1nyzom, \u00e9s most szomjas sem vagyok – helyezkedett el k\u00e9nyelmesebben. – \u00c9s ilyenkor hogyan sz\u00f3l\u00edtsam?
\n– H\u00edvj nyugodtan Emes\u00e9nek. \u00c9s ha jobban esik, tegezz vissza.
\n– Azt ink\u00e1bb nem, esetleg lent is r\u00e1szaladna a sz\u00e1m, \u00e9s arra nincs sz\u00fcks\u00e9gem, hogy tiszteletlens\u00e9g\u00e9rt is megb\u00fcntessen.
\nMi\u00f3ta nem feszengett, fej\u00e9t sem hajtotta le. Nyugodtan, t\u00e9nyleg term\u00e9szetesen viselkedett.
\n– Ahogy gondolod. \u00c9s most \u00e1ruld el: erre sz\u00e1m\u00edtott\u00e1l? Jobbra? Rosszabbra?
\n– Nem is tudom. Mennyis\u00e9gben k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl erre. Csak m\u00e1s form\u00e1ban. \u00c9s a v\u00e9g\u00e9t sem eg\u00e9szen \u00edgy k\u00e9pzeltem.
\nH\u00e1trad\u0151ltem, r\u00e1gy\u00fajtottam.
\n– Akkor mes\u00e9lj. Mi volt ismer\u0151s, mit nem ismert\u00e9l, mire sz\u00e1m\u00edtott\u00e1l, ami nem t\u00f6rt\u00e9nt, hogyan k\u00e9pzelted a v\u00e9g\u00e9t?
\n– Az alapszitu\u00e1ci\u00f3 ismer\u0151s volt. Arra sz\u00e1m\u00edtottam, hogy meztelen leszek, hogy t\u00e9rdelnem, t\u00e9rden cs\u00fasznom kell. A fenekel\u00e9s sem volt \u00fajdons\u00e1g. A csipeszek meg a s\u00falyok igen. Mistress Andi sosem haszn\u00e1lta. Hallottam r\u00f3la, de nem hittem volna, hogy ennyire f\u00e1jdalmas. F\u0151leg a csikl\u00f3mon. Azt hittem, hogy leszakad a mellbimb\u00f3m, kiszakad a csikl\u00f3m. J\u00e9g m\u00e1r volt a h\u00fcvelyembe dugva, ha nem is egy ekkora darab, de szabadon kics\u00f6p\u00f6ghetett. A kezem is volt m\u00e1r h\u00e1trabilincselve, voltam m\u00e1r kik\u00f6t\u00f6zve is, g\u00fazsbak\u00f6tve is. Kaptam m\u00e1r mindenhov\u00e1 ver\u00e9st, mindenf\u00e9l\u00e9vel. \u00c9s Mistress Andi el\u0151szeretettel haszn\u00e1lta a gyerty\u00e1t. Egyszer r\u00e1k\u00f6t\u00f6z\u00f6tt az asztalra, \u00e9s nem is tudom, h\u00e1ny gyerty\u00e1t folyatott r\u00e1m. Nyakt\u00f3l t\u00e9rdig vastagon be voltam bor\u00edtva viasszal. Egy \u00f3r\u00e1n\u00e1l is t\u00f6bbet fek\u00fcdtem \u00edgy, azt\u00e1n Mistress Andi korb\u00e1ccsal \u00e9s lovagl\u00f3p\u00e1lc\u00e1val verte le r\u00f3lam. \u00c9s a darabokat nekem kellett felszednem. Sz\u00e9trep\u00fcltek az eg\u00e9sz teremben, \u00fagyhogy az eg\u00e9szet be kellett j\u00e1rnom. Persze t\u00e9rden cs\u00faszva. \u00c9s n\u00e9h\u00e1ny darabot nem vettem \u00e9szre, \u00fagyhogy az\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n is kaptam.
\nNyelt egyet, majd folytatta.
\n– Most, amikor megl\u00e1ttam a WC-kagyl\u00f3t, egy pillanatig azt hittem, hogy le akar pisilni. \u00c9s k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy nem tette.
\nElnevettem magam.
\n– Anita, te odalent is ember vagy, nem pedig WC.
\n– Igen, de Mistress Andi megtette p\u00e1rszor. Igaz, nem a f\u00fcrd\u0151ben, hanem a… a k\u00ednz\u00f3kamr\u00e1ban. Egyenesen a sz\u00e1mba engedte.
\nIsmertem Andi k\u00ednz\u00f3kamr\u00e1j\u00e1t. J\u00f3l fel volt szerelve (b\u00e1r nem annyira, mint az eny\u00e9m, f\u0151leg m\u0171szaki t\u00e9ren maradt el, eszk\u00f6zeink t\u00e1rh\u00e1za szinte azonos volt), \u00e9s sejtettem, hogy ami esetleg mell\u00e9ment vagy kifolyt, azt bizony felnyalatta Anit\u00e1val.
\n– \u00c9s persze tudtam, hogy nem lesz itt f\u00e9rfi, de azt hittem, hogy iderendelt egy m\u00e1sik rabn\u0151t is, \u00e9s k\u00f6z\u00f6sen idom\u00edt majd minket – f\u0171zte m\u00e9g hozz\u00e1 Anita.
\n– Na \u00e9s a v\u00e9ge? – k\u00e9rdeztem, amikor elhallgatott, \u00e9s ezt nem eml\u00edtette.
\n– H\u00e1t az meglep\u0151 volt. Nem az, hogy a sz\u00e1mmal kellett kiel\u00e9g\u00edtenem, ahhoz hozz\u00e1szoktam. Ink\u00e1bb az, hogy nem haszn\u00e1lt seg\u00e9deszk\u00f6zt. \u00c9s az is meglepett, hogy v\u00e9g\u00fcl szabad volt masztiznom. Mistress Andi nagyon ritk\u00e1n engedte meg. Olykor a rabszolg\u00e1j\u00e1t kellett leszopnom, aki azt\u00e1n megdugott, de sokszor maradtam kiel\u00e9g\u00fcletlen. \u00c9s a k\u00f6vetkez\u0151 sze\u00e1nszig m\u00e9g magamhoz sem ny\u00falhattam.
\n– Na \u00e9s milyen volt a maszti? – vetettem k\u00f6zbe.
\n– Szokatlan. \u00cdgy m\u00e9g sosem csin\u00e1ltam. Ennyire utas\u00edt\u00e1sra, ennyire lassan. De csod\u00e1latos volt, nem is eml\u00e9kszem, mikor \u00e9lveztem ekkor\u00e1t masztit\u00f3l. M\u00e9g egyszer k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.
\nEkkor jelzett a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p, hogy lefutott a konyhai program. Fel\u00e1lltam.
\n– Gyere. \u00c9hes vagyok, \u00e9s gondolom, te is.
\n– Igen, az vagyok – ugrott fel -, b\u00e1r csak most vettem \u00e9szre, hogy eml\u00edtette.
\n\u00c1tment\u00fcnk a konyha \u00e9tkez\u0151r\u00e9sz\u00e9be. Amerikai st\u00edlusban rendeztem be, a f\u0151z\u00e9si r\u00e9szt magas pult v\u00e1lasztja el az \u00e9tkez\u0151asztalt\u00f3l, amely k\u00e9t szem\u00e9lyre ter\u00edtve v\u00e1rt r\u00e1nk.
\n– \u00dclj le – mutattam az egyik sz\u00e9kre-, hozom az eb\u00e9det.
\nEb\u00e9d k\u00f6zben semleges dolgokr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk, b\u00e1r tov\u00e1bbra is f\u0151leg \u00e9n k\u00e9rdezgettem Anit\u00e1t a munk\u00e1j\u00e1r\u00f3l, csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l. Az eb\u00e9d ut\u00e1ni k\u00e1v\u00e9mat (Anita csak gy\u00fcm\u00f6lcslevet k\u00e9rt) m\u00e1r ism\u00e9t a nappali asztalk\u00e1j\u00e1n\u00e1l \u00fclve ittam meg, egy cigaretta mellett. Csak ekkor t\u00e9rtem vissza a lent t\u00f6rt\u00e9ntekre, pontosabban a folytat\u00e1sra.
\n– Anita, a mai d\u00e9lel\u0151tt ut\u00e1n kell v\u00e9glegesen eld\u00f6ntened, hogy a rabn\u0151m akarsz-e lenni. Nem kell azonnal v\u00e1laszolnod – emeltem fel a kezemet, amikor l\u00e1ttam, hogy sz\u00f3lni szeretne -, kapsz r\u00e1 t\u00f6bb mint k\u00e9t napot. Most menj el, \u00e9s ha pozit\u00edvan d\u00f6ntesz, akkor kedd d\u00e9lut\u00e1n hatkor jelentkezel ugyan\u00edgy, mint ma. Azt el\u0151re megmondom, hogy kedden, ha j\u00f6ssz, nem egyed\u00fcl fogsz szolg\u00e1lni. Viszont ha nem j\u00f6ssz, akkor t\u00f6bbet nem is j\u00f6hetsz. Csak egy ments\u00e9g lehet: ha beteg vagy. Akkor viszont telefon\u00e1lhatsz, m\u00e9g ak\u00e1r hat el\u0151tt k\u00e9t perccel is. \u00c9s m\u00e9g valamivel tiszt\u00e1ban kell lenned: ha ketten vagytok, akkor ki-ki nem csak a saj\u00e1t hib\u00e1i\u00e9rt b\u0171nh\u0151dik, hanem a m\u00e1sik \u00e1ltal elk\u00f6vetettek\u00e9rt is. Sz\u00f3val hi\u00e1ba hajtasz v\u00e9gre egy parancsot t\u00f6k\u00e9letesen, ha a m\u00e1sik hib\u00e1zik, akkor te is b\u00fcntet\u00e9st kapsz, m\u00e9ghozz\u00e1 ugyanazt.
\nElnyomtam a cigarett\u00e1t, fel\u00e1lltam. Az addig sz\u00f3tlanul hallgat\u00f3 Anita is felugrott.
\n– Tov\u00e1bbi j\u00f3 vas\u00e1rnapi id\u0151t\u00f6lt\u00e9st. Szervusz – mondtam, \u00e9s mag\u00e1ra hagytam. Persze a szomsz\u00e9db\u00f3l hallottam, ahogy kinyitja az ajt\u00f3t \u00e9s elmegy.
\nKedden izgatottan v\u00e1rtam, hogy jelentkezik-e. M\u00e1sik rabn\u0151met h\u00e1romnegyed hatra rendeltem magamhoz. Mikor m\u00e1r el\u0151ttem t\u00e9rdepelt, neki is gyorsan elmondtam, mi is fog t\u00f6rt\u00e9nni. A v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t persze nem k\u00e9rdeztem, csak utas\u00edtottam, hogy boruljon le, \u00e9s v\u00e1rakozzon.
\nHat el\u0151tt h\u00e1rom perccel megsz\u00f3lalt a kapucseng\u0151. Anita \u00e1llt a kapuban. A t\u00e1vnyit\u00f3val beengedtem. Egyenesen lej\u00f6tt, \u00e9s benyitott a k\u00ednz\u00f3kamr\u00e1ba. Az ajt\u00f3ban egyetlen pillant\u00e1ssal felm\u00e9rte a helyzetet. Azonnal, utas\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl levetk\u0151z\u00f6tt, let\u00e9rdelt, majd hozz\u00e1m cs\u00faszott, \u00e9s \u0151 is el\u00e9m borult.
\n\u00c9lvezet volt egyszerre dolgozni a k\u00e9t rabn\u0151vel. Remek\u00fcl kieg\u00e9sz\u00edtett\u00e9k egym\u00e1st, \u00e9s t\u00f6k\u00e9letesen m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a „b\u00e1rmelyik hib\u00e1zik, mindkett\u0151 b\u0171nh\u0151dik” elv. Aznap f\u0151leg a ver\u00e9s volt m\u0171soron, csattogott a paddle \u00e9s a b\u0151r paskol\u00f3, suhogott a lovagl\u00f3p\u00e1lca \u00e9s a korb\u00e1cs. Persze kaptak csipeszeket is (s\u00falyok n\u00e9lk\u00fcl), \u00e9s kiv\u00e9telesen haszn\u00e1ltam a ritk\u00e1n alkalmazott gyerty\u00e1t is. V\u00e9g\u00fcl k\u00f6z\u00f6sen kellett kiel\u00e9g\u00edtsenek, csak a sz\u00e1jukat haszn\u00e1lva, \u00e9s gondosan \u00fcgyelve, nehogy egym\u00e1shoz \u00e9rjenek. Ut\u00e1na pedig jutalmul egym\u00e1st juttathatt\u00e1k \u00e9lvezethez, persze az \u00e9n instrukci\u00f3imat k\u00f6vetve, \u00e9s csak a kez\u00fckkel dolgozva.
\nAnita ma is a rabn\u0151m. Haszn\u00e1lom egyed\u00fcl is, Gizivel, a m\u00e1sik rabn\u0151mmel egy\u00fctt is.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Kedd este cs\u00f6rg\u00f6tt a telefonom. Kicsit m\u00e9rges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy? – Hall\u00f3! – sz\u00f3ltam bele a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9kbe sz\u00e1nd\u00e9kosan \u00e9lesen. – Szia, Emese! – ismertem fel egyik bar\u00e1tn\u0151m hangj\u00e1t. – Szia, Andi! Azt hittem, m\u00e1r elutazt\u00e1l. Vagy M\u00fcnchenb\u0151l h\u00edvsz? – Nem, csak szombaton megyek. \u00c9s pont ezzel kapcsolatban … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":54,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[220,16054,2264,16079,2410,2480,2539,49050],"class_list":["post-1246378","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-bdsm","tag-igaz-tortenetek","tag-rabszolga","tag-sex-tortenetek","tag-sm","tag-szadista","tag-szex","tag-tortenetek"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1246378","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/54"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1246378"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1246378\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1246378"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1246378"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1246378"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}