Cs\u00faf cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s, cs\u00faszk\u00e1l\u00f3, karistolva sikaml\u00f3 hang zavarta meg a h\u00faszm\u00e9teres f\u00e1kon dalol\u00e1sz\u00f3 madarak l\u00e1gy \u00e9nek\u00e9t. El is hallgattak egy villan\u00e1snyi id\u0151re a dalnokok, hogy felh\u00edvj\u00e1k a ny\u00e1ri d\u00e9lel\u0151tt csendj\u00e9ben a figyelmet a kellemetlen, \u00e9rdes s\u00farl\u00f3d\u00e1sra, \u00e9s annak esetleges fizikai k\u00f6vetkezm\u00e9nyeire a figyelm\u00e9t azoknak, akik a sz\u00e9p ny\u00e1ri \u00e9gbolt alatt t\u00f6ltik az idej\u00fcket.
\nJuli a verand\u00e1ra \u00e1ll\u00edtott erny\u0151s hint\u00e1n lapozgatta a reggel \u00e9rkezett k\u00e9peslapot, \u00f6ccse Ferk\u00f3, a focij\u00e1t pattogtatta. B\u00e1r a h\u00e1z tomp\u00edtotta a zajokat, melyek az \u00fat fel\u0151l \u00e9rkeztek, m\u00e9gis meghallott\u00e1k az aszfaltot karcol\u00f3 inzultus csiszatol\u00e1s\u00e1t. Juli felemelte a fej\u00e9t, \u00e9s \u00fagy f\u00fclelt, Ferk\u00f3 pedig lekapta a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l a lasztit, \u00e9s k\u00e9zben tartva a b\u0151rt megmerevedett egy id\u0151re.
\n– Mintha karamboloztak volna az utc\u00e1n – \u00e1llap\u00edtotta meg Juli.
\n– Ahhoz csattan\u00e1s is tartozna, az meg nem volt – ellenkezett az \u00f6ccse.
\n– N\u00e9zz\u00fck meg! – Juli ledobta a hinta\u00e1gyra az \u00fajs\u00e1got, \u00e9s Ferk\u00f3val egy\u00fctt a kapu fel\u00e9 indult.
\nAz \u00fat sz\u00e9l\u00e9n egy villanyoszlop t\u00f6v\u00e9ben, l\u00e1tsz\u00f3lag \u00e9lettelen\u00fcl fek\u00fcdt a burkolaton egy romos bicikli, \u00e9s egy csaknem ugyanolyan leharcolt k\u00fcls\u0151t mutat\u00f3 fi\u00fa. Julcsi \u00e9s az \u00f6ccse mintha gyorsabban \u00e9rtek volna a kapuhoz, mint ahogy a nem egyszer\u0171nek l\u00e1tsz\u00f3 baleset egyetlen r\u00e9sztvev\u0151je mag\u00e1hoz t\u00e9rt volna a megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1sb\u00f3l, amelyet a v\u00e1ratlan f\u00f6ldet \u00e9r\u00e9s, valamint a v\u00e9szf\u00e9kez\u00e9sn\u00e9l is hat\u00e9konyabb meg\u00e1ll\u00e1s ered\u0151je okozott.
\nFeri mindj\u00e1rt l\u00e1tta, hogy a buk\u00e1st elszenved\u0151 fi\u00fa az a t\u00edpus, akit \u0151 nagyon tud nem szeretni. Sz\u0151ke haja m\u00e9g az aszfalton val\u00f3 hemperg\u00e9s ut\u00e1n is j\u00f3l mutatott, izmos karja \u00e9s l\u00e1ba pillanatnyilag belegabalyodott a romm\u00e1 lett j\u00e1rm\u0171 alkatr\u00e9szeibe, de els\u0151 pillant\u00e1sra is l\u00e1tszott, hogy ez a fajta fiatalember egyike azoknak, akik \u00e1lland\u00f3an elhal\u00e1ssz\u00e1k el\u0151le a szemreval\u00f3 l\u00e1nyokat, \u00e9s a hozz\u00e1 hasonl\u00f3ak miatt maradnak neki mindig a szepl\u0151s, kismell\u0171, v\u00e9zna petrezselyem\u00e1rusok a t\u00e1nctermekben, akik r\u00e1ad\u00e1sul \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e9g t\u00e1ncolni sem tudnak, \u00e9s id\u0151nk\u00e9nt \u00f6sszekevered\u0151 l\u00e1bakkal taposnak mindenf\u00e9le cip\u0151t \u00e9s l\u00e1bujjat olykor a saj\u00e1tjukat is.
\nJulcsi is felfigyelt a fi\u00fa k\u00fclalakj\u00e1ra, mely a k\u00f6r\u00e9 gy\u0171r\u0151d\u00f6tt ker\u00e9kp\u00e1r ellen\u00e9re is er\u0151sen eml\u00e9keztette \u0151t a f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zaddal ezel\u0151tti Robert Redfordra, s b\u00e1r Julcsi egy\u00e1ltal\u00e1n nem hasonl\u00edtott Jane Fond\u00e1ra, sz\u00edvesen elj\u00e1tszott volna n\u00e9h\u00e1ny jelenetet b\u00e1rmelyik filmben ezzel a fi\u00faval.
\nEgyel\u0151re persze erre nem ker\u00fclhetett sor, a fi\u00fat fel kellett kaparni az aszfaltr\u00f3l, ahol el\u00e9gg\u00e9 k\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1lkozott a fel\u00e1ll\u00e1ssal a sz\u0151ke lovag.
\n– Nagyon meg\u00fct\u00f6tted magad? – aggodalmaskodott Julika.
\n– J\u00f3l kiny\u00edrtad a bring\u00e1dat – mondta Ferk\u00f3.
\n– Aha – ny\u00f6gte egyszerre mindkett\u0151j\u00fcknek a fi\u00fa, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lt k\u00f6ny\u00f6k\u00e9re t\u00e1maszkodva felemelkedni, de az \u00e9les f\u00e1jdalomt\u00f3l, ami v\u00e9gignyilallt a karj\u00e1n, lehanyatlott a ker\u00e9kp\u00e1r romjaira.
\n– Ahh! – ny\u00f6gte, \u00e9s ebb\u0151l ak\u00e1r arra is lehetett volna k\u00f6vetkeztetni, hogy csak ezt a k\u00e9t hangot haszn\u00e1lja kommunik\u00e1ci\u00f3ra.
\n– Seg\u00edts m\u00e1r neki! – n\u00e9zett m\u00e9rgesen az \u00f6ccs\u00e9re Juli, \u00e9s maga is igyekezett felemelni a fi\u00fat. Feri is lehajolt, hogy h\u00f3na al\u00e1 ny\u00falva seg\u00edtsen a felt\u00e1p\u00e1szkod\u00e1sban, de jobbnak l\u00e1tta, ha a biciklit h\u00e1mozza le a sr\u00e1c v\u00e9gtagjair\u00f3l, hiszen ez komoly akad\u00e1lyt jelentett neki a fel\u00e1ll\u00e1sban. Ferk\u00f3 sajn\u00e1lta a fi\u00fat annak ellen\u00e9re, hogy a gy\u0151ztesek csoportj\u00e1hoz tartoz\u00f3nak l\u00e1tszott. El\u0151sz\u00f6r is az\u00e9rt, mert Ferk\u00f3 egy cseppet sem volt rosszindulat\u00fa, m\u00e1sodszor pedig az\u00e9rt mert most, hogy a ker\u00e9kp\u00e1r is meg a fi\u00fa is romokban hevert az \u00fattesten, egy\u00e1ltal\u00e1n nem l\u00e1tszott gy\u0151ztesnek.
\nLassan m\u00e9gis \u00farr\u00e1 lettek a gravit\u00e1ci\u00f3 t\u00f6rv\u00e9nyein, \u00e9s felemelt\u00e9k a fi\u00fat \u00e9s a j\u00e1rm\u0171roncsot a talajr\u00f3l. Mivel a s\u00e9r\u00fclt ember eleinte l\u00e1that\u00f3an alig \u00e1llt a l\u00e1b\u00e1n, Ferk\u00f3 sietett a biciklironcsot a ker\u00edt\u00e9snek t\u00e1masztani, azt\u00e1n gyorsan al\u00e1tette a v\u00e1ll\u00e1t a fick\u00f3 m\u00e1sik k\u00f6ny\u00f6k\u00e9nek, \u00e9s \u00edgy szimmetrikuss\u00e1 t\u00e9ve a terhel\u00e9st, m\u00e1r k\u00f6nnyebben tudt\u00e1k bet\u00e1mogatni \u0151t az udvarra. Mire a h\u00e1z sark\u00e1hoz \u00e9rtek, valamennyire siker\u00fclt megbirk\u00f3znia saj\u00e1t s\u00faly\u00e1val, s k\u00f6nnyebben haladhattak el\u0151re.
\nA h\u00e1z h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt \u00e1llt a hinta\u00e1gy a verand\u00e1n, idek\u00eds\u00e9rt\u00e9k az egyre jobban mag\u00e1ra tal\u00e1l\u00f3 s\u00e9r\u00fcltet, aki nagy ny\u00f6g\u00e9sek k\u00f6z\u00f6tt ereszkedett le az imbolyg\u00f3 padocsk\u00e1ra.
\n– A francba! – ez volt az els\u0151 nem t\u00fal hossz\u00fa, de legal\u00e1bb eg\u00e9sznek tekinthet\u0151 mondat, amit hallottak t\u0151le. – Hozd m\u00e1r be l\u00e9gy sz\u00edves a bring\u00e1mat, m\u00e9g ellopja valaki!
\n– Gondolod, erre j\u00e1r egy munk\u00e1t keres\u0151 m\u0171szer\u00e9sz? – k\u00e9telkedett a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9ben Feri, de az\u00e9rt kicsattogott a kapuhoz, \u00e9s a h\u00f3na al\u00e1 kapva h\u00e1trahozta az udvarba az egykor \u00e9rt\u00e9kes versenyg\u00e9pet.
\n– Most ne foglalkozz a bicikliddel! – nyugtatgatta Julcsi a s\u00e9r\u00fcltet. – Fek\u00fcdj nyugodtan! – a feje al\u00e1 tett n\u00e9h\u00e1ny, egy\u00e9bk\u00e9nt a kerti \u00fcl\u0151k\u00e9kre sz\u00e1nt kisp\u00e1rn\u00e1t.
\nJuli t\u00e9r\u00fclt-fordult, langyos vizet hozott egy lav\u00f3rban meg steril g\u00e9zt, \u00e9s nekil\u00e1tott a szakszer\u0171 els\u0151seg\u00e9lyny\u00fajt\u00e1snak. Megmozgatta a s\u00e9r\u00fclt, horzsolt v\u00e9gtagokat, \u00e9s meggy\u0151z\u0151d\u00f6tt arr\u00f3l, hogy t\u00f6r\u00e9s nincs, teh\u00e1t nem sz\u00fcks\u00e9ges komolyabb, orvosi beavatkoz\u00e1s.
\n– Vedd le a p\u00f3l\u00f3dat! – utas\u00edtotta a fi\u00fat, \u00e9s seg\u00e9dkezett is neki a koszlott, feslett ruhadarab elt\u00e1vol\u00edt\u00e1s\u00e1ban, azt\u00e1n megvizsg\u00e1lta a v\u00e9resen csillog\u00f3 foltokat, az aszfalton val\u00f3 cs\u00fasz\u00e1s eredm\u00e9ny\u00e9t. – J\u00f3l elint\u00e9zted magad – \u00e1llap\u00edtotta meg szakszer\u0171en. – Mi a neved? – k\u00e9rdezte munka k\u00f6zben. – Hogy sz\u00f3l\u00edtsunk?
\n– Robi vagyok – mondta a k\u00e9rdezett k\u00e9t sziszeg\u00e9s k\u00f6zben. – Musz\u00e1j ennyire d\u00f6rg\u00f6ln\u00f6d? – aggodalmaskodott.
\n– Musz\u00e1j bar\u00e1tocsk\u00e1m – felelte Juli. – Ha nem tiszt\u00edtom ki, begyullad.
\nM\u00e9g a neve is – gondolta mag\u00e1ban munka k\u00f6zben a ser\u00e9nyen dolgoz\u00f3 l\u00e1ny. – Robi, mint a Redford, aki el\u0151sz\u00f6r eszembe jutott, amikor megl\u00e1ttam.
\n– Honnan az \u00f6rd\u00f6gb\u0151l tudod, hogy \u00edgy kell csin\u00e1lnod? – sziszegett tov\u00e1bb a fi\u00fa.
\n– Onnan, hogy ezt tanultam – mondta Juli. – Az id\u00e9n \u00e9retts\u00e9giztem bel\u0151le. – V\u00e9gzett a k\u00f6ny\u00f6k\u00f6kkel, a csukl\u00f3val, a v\u00e1ll k\u00f6vetkezett. Sz\u00edvesen v\u00e9gig sim\u00edtott volna az izmos mellkason is, de ott nem volt s\u00e9r\u00fcl\u00e9s, \u00edgy erre nem lett volna semmi ok. Ok n\u00e9lk\u00fcl meg ugye\u2026
\nKicsit forgatta Robit a fekhelyen, hogy mindenhol megvizsg\u00e1lja, nem maradt-e valahol rejtve n\u00e9mi horzsol\u00e1s, azt\u00e1n a t\u00e9rdek k\u00f6vetkeztek.
\nTanulm\u00e1nyai k\u00f6zben persze m\u00e1r sok f\u00e9rfitestet l\u00e1tott, lemosdatott, vetk\u0151ztetett \u00e9s \u00f6lt\u00f6ztetett, \u00e9s a szakma szab\u00e1lyai szerint a sz\u00fcks\u00e9gesn\u00e9l nagyobb figyelmet soha sem szentelt ilyenkor a betegnek, \u00e1m a mai eset elt\u00e9rt a szok\u00e1sost\u00f3l. Robi nem a rendel\u0151 m\u0171b\u0151r asztalk\u00e1j\u00e1n fek\u00fcdt, hanem a saj\u00e1t h\u00e1zuk terasz\u00e1nak a hinta\u00e1gy\u00e1n, \u00e9s \u00e1tkozottul j\u00f3l n\u00e9zett ki. M\u00e1r k\u00e9t h\u00f3napja is van annak, hogy a bar\u00e1tj\u00e1val szak\u00edtott, k\u00e9t h\u00f3napja nem \u00f6lelte \u0151t f\u00e9rfi, \u00e9s most sz\u00edvesen szentelt volna nagyobb figyelmet R\u00f3bert idomainak, de a szakmai fegyelem g\u00e1takat emelt el\u00e9. Sz\u00edvesen v\u00e9gigsim\u00edtott volna az izmos f\u00e9rficombon, fel a r\u00f6vidnadr\u00e1g sz\u00e9l\u00e9ig, de ott nem volt s\u00e9r\u00fcl\u00e9snek nyoma.
\n– Szerencs\u00e9d, hogy semmid sem t\u00f6r\u00f6tt el – mondta, hogy elterelje a figyelm\u00e9t a nem eg\u00e9szen szakszer\u0171 gondolatokr\u00f3l.
\nVal\u00f3ban szerencse – gondolta Robi. – Akkor nem ez a finom kiscsaj \u00e1polgatna, hanem j\u00f6nne \u00e9rtem a ment\u0151.
\nR\u00f3bert kezdett felocs\u00fadni a sokkb\u00f3l, amivel az es\u00e9s j\u00e1rt, \u00e9s kezdte fiatalemberk\u00e9nt n\u00e9zni Julcsit, aki az \u00e1pol\u00e1s\u00e1val t\u00fcst\u00e9nkedett. Mellette guggolva vil\u00e1gosk\u00e9k sortja r\u00e1fesz\u00fclt g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 popsij\u00e1ra, a feh\u00e9r bl\u00faz, amely kerti semmittev\u00e9shez k\u00e9sz\u00fclt nem beteg\u00e1pol\u00e1shoz, kellemesen el\u0151reomlott, a kiv\u00e1g\u00e1s \u00edg\u00e9retesen k\u00edn\u00e1lt betekint\u00e9st a halmok lank\u00e1j\u00e1ra az emelked\u0151 kezdet\u00e9n.
\nRobi nadr\u00e1gj\u00e1ban is emelked\u0151ben volt a beltartalom, b\u00e1r test\u00e9nek romos \u00e1llapota nem indokolta az emelked\u0151 hangulatot, \u00f6szt\u00f6neinek azonban nem tudott parancsolni. M\u00e9g szerencse, hogy a bicikliz\u00e9shez mag\u00e1ra vett feszes r\u00f6vidnadr\u00e1g nem tette l\u00e1that\u00f3v\u00e1 feszeng\u0151 szersz\u00e1m\u00e1t, k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9gyenkezhetett volna az \u00e1pol\u00e1s\u00e1t v\u00e9gz\u0151 fiatal l\u00e1ny el\u0151tt.
\n– T\u00e9ged hogy h\u00edvnak? – esz\u00e9be jutott, hogy m\u00e9g nem tudakolta meg csinos \u00e1pol\u00f3n\u0151je nev\u00e9t.
\n– Julcsi vagyok, az \u00f6cs\u00e9m pedig Ferk\u00f3 – adta meg a v\u00e1laszt Juli.
\n– Igaz\u00e1n rendes dolog t\u0151led, hogy gondjaidba vett\u00e9l.
\n– Fogadalmat tett\u00fcnk r\u00e1 az iskol\u00e1ban – szer\u00e9nykedett Julcsi, \u00e9s r\u00e1mosolygott a fi\u00fara.
\nLassacsk\u00e1n v\u00e9get \u00e9rt az \u00e1pol\u00e1s. K\u00f6t\u00e9s, tapasz ker\u00fclt azokra a helyekre ahol arra sz\u00fcks\u00e9g volt, \u00e9s ak\u00e1r el is bocs\u00e1thatta volna a v\u00e1ratlan vend\u00e9get, de nem volt kedve s\u00fcrgetni \u0151t a t\u00e1voz\u00e1sban.
\n– Szerintem hever\u00e9szned kellene m\u00e9g egy kicsit, am\u00edg m\u00falik a sokk hat\u00e1sa – mondta. – Mi a csud\u00e1t m\u0171velt\u00e9l, hogy ekkor\u00e1t siker\u00fclt esned?
\nRobi csak a v\u00e1ll\u00e1t vonogatta. – Fene se tudja – felelte. – Tal\u00e1n t\u00fal gyorsan hajtottam, \u00e9s egy k\u0151darab, vagy egy reped\u00e9s a betonon elint\u00e9zett.
\nJulcsi nekil\u00e1tott az \u00e1pol\u00e1s seg\u00e9deszk\u00f6zeinek eltakar\u00edt\u00e1s\u00e1nak, ezzel t\u00e1volabb ker\u00fclt a fi\u00fa vizslat\u00f3 szemeinek hat\u00f3sugar\u00e1b\u00f3l.
\n– Az a baj, – fordult most Ferk\u00f3 fel\u00e9 a beteg – hogy a bicaj is \u00f6sszet\u00f6rt, pedig az nem gy\u00f3gyul meg egy kis k\u00e9nyeztet\u00e9st\u0151l, mint ahogy \u00e9n az\u00e9rt helyre j\u00f6v\u00f6k majd ett\u0151l az \u00e1pol\u00e1st\u00f3l.
\n– Ezzel bizony nem fogsz ma hazakerekezni – hagyta helyben Feri.
\nJulcsi visszat\u00e9rt, \u00e9s hogy kiss\u00e9 marasztalja \u00e1poltj\u00e1t, mag\u00e1val hozott egy doboz narancsl\u00e9t, meg poharakat. Megint lekucorodott a nyug\u00e1gy mell\u00e9, t\u00f6lt\u00f6tt az italb\u00f3l mindh\u00e1rmuknak. Ferk\u00f3\u00e9t letette a kis asztalk\u00e1ra, de a vend\u00e9g pohar\u00e1t el\u0151z\u00e9kenyen fel\u00e9 ny\u00fajtotta. Felemelt karja v\u00e1llban megemelte laza ingecsk\u00e9j\u00e9t, \u00e9s Robi most egy kicsit m\u00e9lyebben pillanthatott a kiv\u00e1g\u00e1s felt\u00e1rulkoz\u00f3 ny\u00edl\u00e1s\u00e1ba, \u00e1m amikor \u00e9szlelte, hogy Juli megl\u00e1tta tekintete ir\u00e1ny\u00e1t, zavartan visszakapta a szem\u00e9t, \u00e9s kicsit el is pirult. A l\u00e1ny legal\u00e1bb annyira zavarba j\u00f6tt, mint R\u00f3bert. Nem szerette a leskel\u0151d\u0151ket, de esz\u00e9be \u00f6tl\u00f6tt, hogy p\u00e1r perccel kor\u00e1bban \u0151 is hasonl\u00f3 ingert \u00e9rzett, amikor a fi\u00fa izmos test\u00e9n siklottak ujjai.
\n– Nem akarok a terhetekre lenni – mondta zavarta Robi, \u00e9s t\u00e1p\u00e1szkodni kezdett volna hely\u00e9r\u0151l, de Julcsi marasztal\u00f3an tette a karj\u00e1ra – a sportosan izmos karra – a kez\u00e9t.
\n– Maradj csak! – er\u0151s\u00edtette meg szavakban is a mozdulatot. – M\u00e9g pihensz egy kicsit, azt\u00e1n hazaviszlek.
\n– Mivel? – k\u00e9rdezte \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is Robi. – Talicsk\u00e1val?
\nJulcsi nevetett. Kis mosolyb\u00f3l sz\u00fcletett a gy\u00f6ngy\u00f6z\u0151 kacaj, amely nem volt g\u00fanyos, csup\u00e1n j\u00f3kedv\u0171. Piros ajkai sz\u00e9tny\u00edltak, l\u00e1that\u00f3v\u00e1 lettek a hib\u00e1tlan h\u00f3feh\u00e9r fogak. Robi \u00e1mulva n\u00e9zte a l\u00e1nyt. Eddig sem maradt k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s \u00e1pol\u00f3j\u00e1nak k\u00fclalakja ir\u00e1nt, de mag\u00e1val ragadta a gondtalan kacaj, a haj\u00e1b\u00f3l fel\u00e9 sodr\u00f3d\u00f3 illat, \u00e9s a kellemes, csilingel\u0151 hang. Elfeledte, hogy kor\u00e1bban a bl\u00faza al\u00e1 akart csup\u00e1n ben\u00e9zni, ezt minden l\u00e1nnyal megteszi a hozz\u00e1 hasonl\u00f3 kor\u00fa fiatal, ha nem kimondottan cs\u00fanya a l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1got \u00edg\u00e9r\u0151 delikvens. Most m\u00e1r jobban meg akarta figyelni a l\u00e1nyt. Nem csup\u00e1n a melleit, hanem egy\u00e9b r\u00e9szeit is. Szerette volna, ha megismerheti a gondolatait is, elv\u00e9gre nem mindennap akad az \u00fatj\u00e1ba valaki, aki teljesen \u00f6nzetlen\u00fcl seg\u00edt rajta, \u00e9s mell\u00e9 m\u00e9g sz\u00e9p, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg kedves is.
\n– Nevess m\u00e9g! – k\u00e9rte, amikor abbamaradt a r\u00f6vid kacag\u00e1s. – Tetszik a nevet\u00e9sed.
\n– Majd legk\u00f6zelebb, ha megint megnevettetsz.
\nMost Robi mosolyodott el, de jelen \u00e1llapot\u00e1ban, csak k\u00ednos fintor lett a sz\u00e1nd\u00e9kozott mosolyb\u00f3l.
\n– Most nem megy – mondta. – Majd ker\u00edts\u00fcnk r\u00e1 alkalmat, \u00e9s akkor tal\u00e1n siker\u00fcl.
\nJulcsinak tetszett, amit hallott. Szerette volna \u0151 is kipr\u00f3b\u00e1lni az \u0151 Robert Redfordj\u00e1t, hogy vajon milyen ember a kellemes k\u00fclsej\u0171 ismeretlen, amikor nem gy\u00f6tr\u0151dik az \u00e9ppen csak gy\u00f3gyul\u00e1snak indul\u00f3 horzsol\u00e1sok, kis sebek sz\u00far\u00e1s\u00e1t\u00f3l, nyilall\u00e1sait\u00f3l.
\n\u00dcgyetlen\u00fcl, botladozva besz\u00e9lgettek m\u00e9g vagy f\u00e9l\u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl, azt\u00e1n Robi t\u00e9nyleg el\u00e9rkezettnek l\u00e1tta az id\u0151t arra, hogy v\u00e9get vessen a nem tervezett vend\u00e9gesked\u00e9snek.
\n– Azt \u00edg\u00e9rted, hazaviszel – most v\u00e9gre siker\u00fclt felt\u00e1p\u00e1szkodnia hever\u0151 testtart\u00e1s\u00e1b\u00f3l.
\n– Meg is teszem – felelte Juli. – Rem\u00e9lem, hogy ebben a v\u00e1rosban laksz, \u00e9s nem az orsz\u00e1g m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9ben.
\n– Persze – helyeselt a fi\u00fa. – Nem lakom messze, de a bring\u00e1mon t\u00e9nyleg nem tudn\u00e9k most elkerekezni, m\u00e9g od\u00e1ig sem.
\n– Kiviheted a kocsimat az utc\u00e1ra – vetette oda enged\u00e9kenyen az \u00f6ccs\u00e9nek Julcsi. Ferk\u00f3, aki gyakran kunyer\u00e1lta ki mag\u00e1nak erre a lehet\u0151s\u00e9get, most is sietve ugrott, hogy a k\u00e9r\u00e9snek eleget tehessen.
\n– Van aut\u00f3d? – n\u00e9zett r\u00e1 csod\u00e1lkozva a fi\u00fa.
\nJulcsi hirtelen megint zavarba j\u00f6tt, mint a l\u00f3d\u00edt\u00f3 gyermek, akit az oszt\u00e1lyt\u00e1rsai henceg\u00e9sen kaptak.
\n– Csak egy kis Tico – pironkodott. – Nem mindenki n\u00e9zi aut\u00f3nak, de az\u00e9rt n\u00e9gy kereke van, \u00e9s nem tekerni kell a ped\u00e1lt, ha azt akarom, hogy menjen. A sz\u00fcleimt\u0151l kaptam, mert eg\u00e9szen j\u00f3l tanulok.
\nVal\u00f3ban r\u00f6vid ideig tartott az aut\u00f3\u00fat. A kisv\u00e1ros m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n, a domboldalon volt az utca, ahol Robi\u00e9k h\u00e1za \u00e1llt.
\n– Ott \u00e1llj meg l\u00e9gy sz\u00edves, ahol a n\u00e9gy meggyfa lombosodik! – b\u00f6k\u00f6tt ujj\u00e1val az utca k\u00f6zepe t\u00e1j\u00e1n \u00e1ll\u00f3 z\u00f6ld s\u00e1torra a fi\u00fa.
\nJulcsi kis Ticoj\u00e1val be\u00e1llt k\u00e9t fa k\u00f6z\u00e9. Fenn a lombkoron\u00e1ban tem\u00e9rdek gy\u00fcm\u00f6lcs pirosodott, vagy ink\u00e1bb feket\u00e9llett. A n\u00e9gy gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1b\u00f3l \u00e1ll\u00f3 sor v\u00e9g\u00e9n, a legnagyobbikon valami nagy piros folt is l\u00e1tszott, amir\u0151l r\u00f6vid id\u0151 ut\u00e1n kider\u00fclt, hogy egy fiatal l\u00e1ny r\u00f6vidnadr\u00e1gja \u00e9s p\u00f3l\u00f3ja. Ez akkor lett teljesen bizonyoss\u00e1, amikor a piros ruh\u00e1zat visel\u0151je egy mer\u00e9sz sz\u00f6kell\u00e9ssel leugrott az \u00e1gak k\u00f6z\u00fcl.
\n– Hozz\u00e1nk j\u00f6ttetek? – k\u00e9rdezte a vezet\u0151\u00fcl\u00e9sb\u0151l kisz\u00e1ll\u00f3 Julcsit, de amikor a kocsi t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n el\u0151k\u00e1sz\u00e1l\u00f3d\u00f3 b\u00e1tyj\u00e1t megl\u00e1tta, elsz\u00f6rny\u00fclk\u00f6dve k\u00e9rdezte a karjain, \u00e9s l\u00e1bain sokasod\u00f3 g\u00e9zp\u00f3ly\u00e1k l\u00e1tt\u00e1n. – Atyaisten! Mi t\u00f6rt\u00e9nt veled?
\n– Felnyalta el\u0151tt\u00fcnk az aszfaltot – mondta Ferk\u00f3, aki a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sr\u0151l b\u00fajt el\u0151.
\n– Elt\u00f6rt valamid? – r\u00e9m\u00fcld\u00f6z\u00f6tt tov\u00e1bb a l\u00e1ny, b\u00e1tyja biceg\u0151 j\u00e1r\u00e1s\u00e1t figyelve.
\n– Ne agg\u00f3dj h\u00fagi! – nyugtatta meg Robi. – T\u00fal\u00e9lem. – Felemelkedve g\u00f6rnyedt tart\u00e1s\u00e1b\u00f3l, amire az alacsony kocsi miatt k\u00e9nyszer\u00fclt, m\u00e1r emberibb m\u00f3don mozgott. – \u0150 Julcsi – mutatta be megment\u0151j\u00e9t a h\u00fag\u00e1nak. – \u0150 pedig a tes\u00f3m – fejezte be a bemutat\u00e1st, mintha Ferk\u00f3 nem is lenne vel\u00fck.
\n– \u00c9n meg Feri vagyok – v\u00e9gezte el helyette a feladatot Ferk\u00f3, \u00e9s kezet ny\u00fajtott a l\u00e1nynak.
\nMikor Feri megl\u00e1tta a f\u00e1r\u00f3l leugr\u00f3 l\u00e1nyt, arra sz\u00e1m\u00edtott, hogy valami j\u00f3 kis b\u0151r ker\u00fcl el\u00e9, \u00e9s most kiss\u00e9 leh\u0171lve \u00e1llap\u00edtotta meg, hogy Robi h\u00faga \u00e9ppen az a forma, akihez a Robi-f\u00e9l\u00e9k miatt neki szerencs\u00e9je szokott lenni, vagyis a marad\u00e9k. V\u00e9kony, nincs pul\u00f3vert fesz\u00edt\u0151 melle, r\u00f6vid nadr\u00e1gja pedig laz\u00e1n hint\u00e1zik v\u00e9kony gerezdekb\u0151l form\u00e1l\u00f3dott fenek\u00e9n. R\u00e1ad\u00e1sul a haja v\u00f6r\u00f6sbehajl\u00f3an gubancol\u00f3dott a fej\u00e9n, ahogy a fa \u00e1gai \u00f6sszebogozt\u00e1k fenn a lombok k\u00f6z\u00f6tt.
\n– \u00c9n meg T\u00f6r\u00f6k Fl\u00f3ra vagyok – mutatkozott be a l\u00e1ny, meggyel f\u00e9lig rakott kosar\u00e1t a balkez\u00e9be fogva, jobbj\u00e1t komolykodva ny\u00fajtotta Ferk\u00f3 fel\u00e9.
\n– Szia! – k\u00f6sz\u00f6nt neki Feri, \u00e9s hat\u00e1rozatlanul megszor\u00edtotta a fel\u00e9 ny\u00fajtott kezet. Eddig csak fi\u00fakkal szokott kezet fogni, el\u0151sz\u00f6r fordult el\u0151, hogy egy l\u00e1nynak mutatkozott be \u00edgy. Most mustr\u00e1lgatta egy kicsit Fl\u00f3r\u00e1t. A v\u00f6r\u00f6s hajkorona alatt, \u00e9l\u00e9nken csillog\u00f3 szemeket l\u00e1tott, \u00e9s a szemek alatt k\u00e9t-h\u00e1rom apr\u00f3 szepl\u0151t, a kis, fitos orr k\u00e9t oldal\u00e1n.
\nAmint elengedt\u00e9k egym\u00e1s ujjait, a l\u00e1ny n\u00e9h\u00e1ny egyszer\u0171 mozdulattal pr\u00f3b\u00e1lt meg rendet csin\u00e1lni borzas frizur\u00e1j\u00e1ban. Ferk\u00f3 azt vette \u00e9szre, hogy a kis mellek a p\u00f3l\u00f3 alatt, rakonc\u00e1tlanul hint\u00e1znak a mozg\u00e1st\u00f3l jobbra-balra, \u00e9s mintha k\u00e9t bors\u00f3szemben v\u00e9gz\u0151dn\u00e9nek, hegyesen b\u00f6k\u00f6dt\u00e9k a ruh\u00e1t. Eddig egyszer sem jutott esz\u00e9be, hogy ilyen kis mellek is izgat\u00f3ak tudnak lenni, de most a nyugtalanul fick\u00e1ndoz\u00f3 halmocsk\u00e1k, hat\u00e1rozottan ingerelt\u00e9k \u0151t. Alig tudta levenni a szem\u00e9t a laza ruh\u00e1r\u00f3l, amely \u00edgy k\u00f6nny\u0171 lengedez\u00e9s\u00e9vel jobban vonzotta a tekintet\u00e9t, mintha meztelen\u00edt\u0151en feszes lett volna. V\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis csak er\u0151t vett mag\u00e1n, \u00e9s felemelve a fej\u00e9t, zavartan Fl\u00f3ra szem\u00e9be n\u00e9zett.
\n– Tele van meggyel a f\u00e1tok – mondta.
\n– Akarsz szedni magatoknak? – Fl\u00f3ra megint igaz\u00edtott egyet a haj\u00e1n, mert nem volt el\u00e9gedett a kor\u00e1bbi eredm\u00e9nnyel.
\nFeri a v\u00e1ll\u00e1t vonogatta. – Sz\u00edvesen megk\u00f3stoln\u00e1m – b\u00f6kte ki v\u00e9g\u00fcl.
\n– Majd legk\u00f6zelebb – \u00edt\u00e9lkezett a n\u0151v\u00e9re. – Most m\u00e1r sietn\u00fcnk kell haza.
\n– Akkor ebb\u0151l vigyetek! – aj\u00e1nlotta a l\u00e1ny a kos\u00e1r tartalm\u00e1t. Most mintha kicsit pirosabb lett volna az arca, mint amikor leugrott a f\u00e1r\u00f3l az im\u00e9nt.
\n– Az j\u00f3 lesz – egyezett bele v\u00e9g\u00fcl Julcsi, \u00e9s egy mindig n\u00e1la l\u00e9v\u0151 kis kosarat vett el\u0151 a par\u00e1nyi csomagtart\u00f3b\u00f3l. – Te pedig n\u00e9zesd meg magad egy orvossal! – fordult m\u00e9g egyszer Robi fel\u00e9. – Lehet, hogy kellene kapnod egy tetanuszolt\u00e1st.
\n– M\u00e1s nem is hi\u00e1nyzik – ellenkezett a fi\u00fa.
\n– Szemreval\u00f3 csaj a Robi h\u00faga – mondta az \u00f6ccs\u00e9nek, mikor m\u00e1r hazafel\u00e9 aut\u00f3ztak a Dombh\u00e1t utc\u00e1b\u00f3l.
\n– Kis v\u00f6r\u00f6s bige – fitym\u00e1lkodott Ferk\u00f3 – Ha valami piros top\u00e1nk\u00e1t h\u00fazott volna a tipeg\u0151ire, \u0151 lehetne a Piroska a mes\u00e9b\u0151l.
\n– J\u00f3l \u00e1ll neki ez a sz\u00edn – bizonygatta Julcsi.
\n– Eh! – legyintet Ferk\u00f3, \u00e9s k\u00f6zben azon gondolkodott, hogy soha sem szerette a v\u00e9kony, szepl\u0151s, v\u00f6r\u00f6s haj\u00fa l\u00e1nyokat. Arr\u00f3l nem akart eszm\u00e9t cser\u00e9lni, hogy valami\u00e9rt m\u00e9gis \u00e9rdekl\u0151dve figyelte a v\u00e9kony ruha alatt ugr\u00e1l\u00f3, hegyes mellbimb\u00f3kat.
\nK\u00e9s\u0151bb, este, tal\u00e1n a feh\u00e9ren vil\u00e1g\u00edt\u00f3 holdf\u00e9ny lehetett csak az oka annak, hogy a fiatalok nem k\u00f6nnyen szenderedtek \u00e1lomra. A Sz\u00e9chenyi utc\u00e1ban Ferk\u00f3 \u00e9s a n\u0151v\u00e9re, egyar\u00e1nt a d\u00e9lel\u0151tti kalandon, \u00e9s lehets\u00e9ges k\u00f6vetkezm\u00e9nyein gondolkodott, \u00e9s a Dombh\u00e1t utc\u00e1ban is lassan \u00e9rkezett az \u00e1lom a szemekre.<\/p>\n
M\u00e1snap d\u00e9lel\u0151tt Ferk\u00f3 egy ideig ker\u00fclgette a n\u00e1luk maradt biciklit, azt\u00e1n megsz\u00e1nva a romjaiban is sz\u00e9p versenyg\u00e9pet, kitolta a kamr\u00e1b\u00f3l a napra, el\u0151vette kis szersz\u00e1mos t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, \u00e9s nekil\u00e1tott a g\u00e9p sz\u00e9tszed\u00e9s\u00e9nek.
\nAz alkatr\u00e9szeket el\u0151bb csak megt\u00f6r\u00f6lgette egy darab olajos ronggyal, azt\u00e1n sz\u00e9trakta \u0151ket egy kiter\u00edtett \u00fajs\u00e1gpap\u00edrra. Mikor m\u00e1r mind ott sorakozott sz\u00e9p rendben a r\u00e9gi napilapon, ed\u00e9nyt hozott, petr\u00f3leumot t\u00f6lt\u00f6tt bele, \u00e9s egy ecsettel egyenk\u00e9nt elmosta a csavarokat, csap\u00e1gyakat, l\u00e1nckerekeket meg az \u00f6sszes apr\u00f3 bizgenty\u0171t. Eg\u00e9sz d\u00e9lel\u0151ttje r\u00e1ment, m\u00edg \u00fagy-ahogy letiszt\u00edtott, majd kiegyengetett, \u00e9s helyre\u00e1ll\u00edtott minden foganty\u00fat, s\u00e1rh\u00e1ny\u00f3t meg alkatr\u00e9szt. A k\u00e9t ker\u00e9k k\u00fcll\u0151inek egyenesre h\u00faz\u00e1sa, a durva nyolcasok kih\u00faz\u00e1sa az abroncsokb\u00f3l eb\u00e9d ut\u00e1nra maradt.
\nEst\u00e9re \u00f6sszerakva, bezs\u00edrozva, menetk\u00e9sz lett a bringa.
\n– Holnap vigy\u00fck el a ker\u00e9kp\u00e1rt a gazd\u00e1j\u00e1nak! – javasolta n\u0151v\u00e9r\u00e9nek.
\n– Ahhoz \u00e9n mire kellek? – vetette ellent Julcsi, pedig \u00e9ppen ezt akarta \u0151 is, csak valahogy flegm\u00e1nak akarta mutatni mag\u00e1t.
\n– Semmi kedvem a v\u00e1ros m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9b\u0151l gyalog hazacaplatni – felelte Ferk\u00f3. – Ha elk\u00eds\u00e9rsz, hazahozhatn\u00e1l aut\u00f3val.
\nEbben maradtak.
\nAz este ugyanolyan holdf\u00e9nyes volt, mint az el\u0151z\u0151, \u00e9s \u00e1lomt\u00fcnd\u00e9r alighanem forgalmi dug\u00f3ba keveredhetett valahol a langyos ny\u00e1releji est\u00e9ben, mert most is csak lassan siker\u00fclt elaludni egyeseknek a nyitott ablakok m\u00f6g\u00f6tt. Egyik\u00fck sem akarta tudom\u00e1sul venni, hogy mi okozza \u00e1lmatlans\u00e1gukat; m\u00e9g Ferk\u00f3 sem, pedig \u0151 volt, aki kivitelezhet\u0151 tervet kov\u00e1csolt a k\u00f6vetkez\u0151 napra. Nem sz\u00edvesen ismerte volna be, hogy l\u00e1tni akarja az ugr\u00e1ndoz\u00f3 bors\u00f3szemecsk\u00e9k t\u00e1nc\u00e1t a piros bl\u00faz anyag\u00e1n kereszt\u00fcl.
\nNem volt nagy m\u0171v\u00e9szet \u00fajra megtal\u00e1lni a meggyfasort a Dombh\u00e1t utc\u00e1ban. Ferk\u00f3 egy\u00e9bk\u00e9nt is ismerte a kisv\u00e1ros minden negyed\u00e9t, hiszen addigi \u00e9lete alig tizenhat \u00e9v\u00e9t ezen a telep\u00fcl\u00e9sen \u00e9lte le. Biciklij\u00e9n bej\u00e1rta m\u00e1r a legt\u00f6bb utc\u00e1t \u00e9s a k\u00f6rnyez\u0151 lank\u00e1s dombokat, meg a d\u0171l\u0151utakkal keresztezett r\u00e9teket is.
\nMikor bekanyarodott az utc\u00e1ba, m\u00e1r messzir\u0151l megl\u00e1tta, hogy a kapuban ketten \u00e1llnak, egy hossz\u00fa sz\u0151ke haj\u00fa, sud\u00e1r, feszes bl\u00fazt visel\u0151 l\u00e1ny, meg a hozz\u00e1 k\u00e9pest kiss\u00e9 jelent\u00e9ktelen k\u00fclsej\u0171 Fl\u00f3ra, aki most nem \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt tiszta pirosba. \u00c9ppen akkor \u00e9rte \u0151t utol kis kocsij\u00e1val a n\u0151v\u00e9re, amikor Ferk\u00f3 lef\u00e9kezett a k\u00e9t l\u00e1ny el\u0151tt a kiglancolt biciklin.
\n– Sziasztok! – k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte \u0151ket, v\u00e9gigm\u00e9rve mind a kett\u0151t.
\n– L\u00e1tom, vend\u00e9ged j\u00f6tt – mondta a sz\u0151ke l\u00e1ny. – \u00dagy is menni akartam.
\n– Nem az \u00e9n vend\u00e9gem – szabadkozott hirtelen ism\u00e9t elpirulva Fl\u00f3ra. – A b\u00e1ty\u00e1mhoz j\u00f6ttek.
\n– Mennem kell – ism\u00e9telte meg a bar\u00e1tn\u0151je, majd jobbr\u00f3l-balr\u00f3l megpuszilta a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, \u00e9s g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 popsij\u00e1t hint\u00e1ztatva \u00fatra kelt.
\n– Visszahozt\u00e1tok a Robi bring\u00e1j\u00e1t! – l\u00e1balt ki zavar\u00e1b\u00f3l Fl\u00f3ra, megr\u00e1zva rakonc\u00e1tlanul repked\u0151 hajtincseit. – \u00d6r\u00fclni fog neki – megnyomta a kapuf\u00e9lf\u00e1ra szerelt cseng\u0151t maga mellett, mire a b\u00e1tyja kihajolva az egyik nyitott ablakon hars\u00e1nyan kiab\u00e1lva hajolt ki.
\n– Mi\u00e9rt cs\u00f6ngetsz?
\nAzt\u00e1n megl\u00e1tta a csoportosul\u00e1st a kapun\u00e1l, \u00e9s fel\u00e9l\u00e9nk\u00fclt.
\n– Gyertek be! – invit\u00e1lta \u0151ket.
\nEtt\u0151l egy kicsit fesz\u00e9lyezettek lettek mind a h\u00e1rman. B\u00e1r Julcsi felk\u00e9sz\u00fclt erre, most m\u00e9gis zavarban \u00e9rezte mag\u00e1t. Hasonl\u00f3 helyzettel m\u00e9g sosem tal\u00e1lta szemben mag\u00e1t.
\nZavarukat eloszlatta az, hogy Robi p\u00e1r m\u00e1sodpercen bel\u00fcl, most m\u00e1r csak enyh\u00e9n bicegve megjelent a j\u00e1rd\u00e1n, \u00e9s sz\u00e9les mozdulatokkal ism\u00e9telte meg az im\u00e9nti invit\u00e1l\u00e1st.
\n– Igaz\u00e1n rendes, hogy elhozt\u00e1tok a ker\u00e9kp\u00e1romat – mondta. Karj\u00e1n, \u00e9s l\u00e1b\u00e1n a k\u00e9tnapos k\u00f6t\u00e9s, m\u00e1r kiss\u00e9 elsz\u00fcrk\u00fclt \u00e9s meggy\u0171r\u0151d\u00f6tt.
\n– Orvosn\u00e1l volt\u00e1l? – n\u00e9zett r\u00e1 szigor\u00faan a szakember szem\u00e9vel Juli.
\n– Hogyne – tiltakozott Robi. – M\u00e9g bel\u00e9m v\u00e1gott volna egy Tetanuszt.
\n– Ne f\u00e9ljetek! T\u00fal\u00e9li. – T\u00f3d\u00edtott egyet a h\u00faga.
\nJulcsi kez\u00e9ben ott volt a t\u00e1sk\u00e1ja, benne a sz\u00fcks\u00e9ges k\u00f6tszerek, meg seb\u00e1pol\u00f3 porok.
\n– \u00c1tk\u00f6t\u00f6zlek – mutatott a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ra.
\nRobi, kis fintorral vette tudom\u00e1sul a dolgot. Nem szokott hozz\u00e1, hogy a testi probl\u00e9m\u00e1it megossza m\u00e1sokkal, \u00e1m nem volt ellen\u00e9re a gondolat, hogy Julcsi p\u00e1r percig vele fog foglalkozni.
\n– Hol tudsz led\u0151lni? – n\u00e9zett sz\u00e9t a verand\u00e1n.
\n– Itt sehol – felelte a fi\u00fa, – de bent a nappaliban van egy hever\u0151.
\nFerk\u00f3 \u00e9s Fl\u00f3ra kettesben maradtak az udvaron.
\n– Sok munk\u00e1d volt a bring\u00e1val? – k\u00e9rdezte Fl\u00f3ra.
\n– Nem v\u00e9szes – szer\u00e9nykedett Ferk\u00f3. – K\u00e9nytelen voltam foglalkozni vele, mert olyan \u00f6sszet\u00f6rten nem lehetett volna elhozni t\u0151l\u00fcnk, csak legfeljebb teheraut\u00f3val.
\n– A b\u00e1ty\u00e1m biztos h\u00e1l\u00e1s lesz neked, csak m\u00e9g nem gondolt r\u00e1, hogy megk\u00f6sz\u00f6nje.
\nFeri megvonta a v\u00e1llait.
\n– Nem sz\u00e1m\u00edt.
\nElsz\u00f3tlanodtak, \u00e9s zavartan \u00e1lldog\u00e1ltak egym\u00e1s el\u0151tt. Fl\u00f3ri arc\u00e1n nem akart enyh\u00fclni a p\u00edr, \u00e9s Ferk\u00f3 valami\u00e9rt \u00fagy l\u00e1tta, most j\u00f3l \u00e1ll neki a kis piross\u00e1g. Vil\u00e1gosk\u00e9k ingbl\u00faz volt rajta, a mellr\u00e9szn\u00e9l k\u00e9t hatalmas zsebbel, \u00e9s a sok sz\u00f6vet, jobban rejtette a hint\u00e1z\u00f3 cseresznyemagvakat, mint a m\u00faltkori v\u00e9kony p\u00f3l\u00f3. Kicsit sajn\u00e1lta, hogy ez\u00fattal szer\u00e9nyebb l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1ggal kell be\u00e9rnie. K\u00e1rp\u00f3tl\u00e1sul alaposan v\u00e9gigmustr\u00e1lta Fl\u00f3r\u00e1t, aki ezt \u00e9szre is vette, de nem merte sz\u00f3v\u00e1 tenni. Tal\u00e1n arra gondolt, hogy akkor reag\u00e1lnia is kell valamit erre, \u00e9s abb\u00f3l nem biztos, hogy \u00fagy keveredik ki, ahogyan szeretne. A veranda korl\u00e1tj\u00e1nak t\u00e1maszkodva l\u00f3g\u00e1zta az egyik l\u00e1b\u00e1t maga alatt, ahogy az egy igazi tinihez illik.
\n– Van k\u00e9t csincsill\u00e1m – \u00e1rulta el. – Nem vagy k\u00edv\u00e1ncsi r\u00e1juk?
\nKicsit oldalr\u00f3l n\u00e9zett a fi\u00fara, mik\u00f6zben besz\u00e9lt. Ferk\u00f3 nagyon huncutnak tal\u00e1lta ezt az oldalpillant\u00e1st.
\n– M\u00e9g sosem l\u00e1ttam csincsill\u00e1t – ismert be.
\n– Gyere! – csapott le r\u00e1 lelkesen Fl\u00f3ra. – Megmutatom \u0151ket.
\nViharzott el\u0151re, de az egyik kez\u00e9t h\u00e1trany\u00fajtva elkapta Feri kez\u00e9t, \u00e9s \u00fagy h\u00fazta maga ut\u00e1n. R\u00f6vid szokny\u00e1ja hull\u00e1mzott a combja k\u00f6r\u00fcl, ahogy szinte szaladt felfel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n, a tet\u0151t\u00e9rben l\u00e9v\u0151 szob\u00e1ja fel\u00e9. Fel\u00e9rve a dr\u00f3tketrechez l\u00e9pett, felemelte a tetej\u00e9n l\u00e9v\u0151 ajt\u00f3t, \u00e9s kiemelte a k\u00e9t csincsilla k\u00f6z\u00fcl az egyiket. Eg\u00e9sz m\u00e9lyen le kellett hajolnia, mert a kis \u00e1llatka majdnem a padl\u00f3val egy szintben futkosott lent a dr\u00f3th\u00e1zik\u00f3 alj\u00e1n. Szokny\u00e1ja megemelkedett, \u00e9s sz\u00e9p, form\u00e1s l\u00e1bai messze a t\u00e9rd felett is bemutatkoztak Ferinek, aki sz\u00edvesen gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt az el\u00e9t\u00e1rul\u00f3 k\u00e9pben. Persze a l\u00e1tv\u00e1ny hamar abbamaradt, mert Fl\u00f3ra gyeng\u00e9den a karj\u00e1ba v\u00e9ve a kis, f\u00e9nyes, \u00e1llatk\u00e1t, amelyik k\u00e9k sz\u00ednben j\u00e1tsz\u00f3 sz\u0151r\u00e9b\u0151l kivillantva apr\u00f3 szem\u00e9t, gyanakodva n\u00e9zett az idegenre. Fitos orr\u00e1n \u00e1t szuszog\u00f3 hangot hallatva, szagl\u00e1szta a fi\u00fa illat\u00e1t.
\n– M\u00e9g nem ismer t\u00e9ged. Adj neki valami csemeg\u00e9t! – fej\u00e9vel a ketrec mellett \u00e1ll\u00f3 dobozka fel\u00e9 intett.
\n– Ebb\u0151l? – n\u00e9zett k\u00e9rd\u0151en a l\u00e1nyra Ferk\u00f3, \u00e9s az aszalt gy\u00fcm\u00f6lcs doboz\u00e1ra.
\n– Az a kedvence – b\u00f3logatott Fl\u00f3ra, a mell\u00e9hez emelt \u00e1llatk\u00e1t cir\u00f3gatva.
\nFeri n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1r\u00edtott almadarabot ny\u00fajtott, b\u00e1tortalanul az ujjai hegy\u00e9re csippentve a sz\u0151rm\u00f3knak, amelyik hirtelen mozdulattal, gyors egym\u00e1sut\u00e1nban kikapta a kez\u00e9b\u0151l a fel\u00e9 ny\u00fajtott csemeg\u00e9t, azt\u00e1n pof\u00e1csk\u00e1j\u00e1ban elrakt\u00e1rozva, r\u00e1gcs\u00e1lni kezdte azokat.
\n– Ez t\u00e9nyleg \u00edzlik neki – \u00e1llap\u00edtotta meg Ferk\u00f3.
\n– Most pr\u00f3b\u00e1ld megsimogatni! – mondta a l\u00e1ny, de egy picit sem t\u00e1vol\u00edtotta el a keblei el\u0151l a csincsill\u00e1t.
\nFerk\u00f3 h\u00e1rom ujj\u00e1t el\u0151reny\u00fajtva, megpr\u00f3b\u00e1lta \u00fagy v\u00e9gigh\u00fazni a kez\u00e9t az \u00e1llat sz\u0151r\u00e9n, hogy k\u00f6zben ne \u00e9rjen a l\u00e1ny mell\u00e9hez, b\u00e1r nagy volt a k\u00eds\u00e9rt\u00e9s, hogy m\u00e9gis megtegye. A l\u00e1nyszob\u00e1ban kettesben t\u00f6lt\u00f6tt percek adtak egy csek\u00e9ly intimit\u00e1st, \u00e9s ez b\u00e1tors\u00e1gra k\u00e9sztette, meg el is b\u00e1tortalan\u00edtotta. K\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy erotikus hat\u00e1st gyakoroltak r\u00e1 az eddigi pillanatok, pedig m\u00e9g mindig \u00fagy \u00e9rezte, hogy a v\u00e9kony l\u00e1nyok nem a kedvencei, de az\u00e9rt azt el kellett ismernie, hogy Fl\u00f3ra ebb\u0151l a fajt\u00e1b\u00f3l, nem a legh\u00e9tk\u00f6znapibb jelens\u00e9g. A legkisebb okra is megjelen\u0151 enyhe piross\u00e1g az arc\u00e1n j\u00f3l \u00e1llt neki, \u00e9s v\u00e9kony alakja k\u00f6zvetlen k\u00f6zelb\u0151l m\u00e1sk\u00e9nt gyakorolt r\u00e1 hat\u00e1st, mint \u00e1lmai n\u0151je, akivel a val\u00f3s\u00e1gban m\u00e9g sosem tal\u00e1lkozott, \u00e9s akihez hasonl\u00f3val sosem ker\u00fclt m\u00e9g testk\u00f6zelbe se, kezdett kev\u00e9sb\u00e9 vonz\u00f3 lenni.
\nA csincsilla mocorogni kezdett a l\u00e1ny \u00f6l\u00e9ben, azt\u00e1n mikor megneszelte, hogy a l\u00e1ny a ketrec fel\u00e9 fordul, \u00e9s el\u0151rehajlik, hogy betegye az otthon\u00e1ba, egy f\u00fcrge mozdulattal kiugrott a tenyer\u00e9b\u0151l, \u00e9s benntermett a p\u00e1rja mellett.
\n– L\u00e1ttam, j\u00f3l megn\u00e9zted a bar\u00e1tn\u0151met – mondta v\u00e1ratlan t\u00e9mav\u00e1laszt\u00e1ssal Fl\u00f3ra, mik\u00f6zben p\u00e1r mozdulattal v\u00e9gigsim\u00edtott a ruh\u00e1j\u00e1n, hogy elrendezze a dajk\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n keletkezett zil\u00e1lts\u00e1got.
\nMost Ferk\u00f3 pirult el kicsit.
\n– Nem lehetett nem \u00e9szrevenni, pont a kaputok el\u0151tt \u00e1llt.
\n– Ilyen l\u00e1nyr\u00f3l \u00e1lmodozik minden fi\u00fa. Ugye? – Fl\u00f3ra most kih\u00fazta mag\u00e1t, kifesz\u00edtve fels\u0151test\u00e9n az inget, amit\u0151l az r\u00e1simult idomaira, \u00e9s v\u00e9gre megmutatta egy kiss\u00e9 az alakj\u00e1t.
\nFeri nem tudta hirtelen mik\u00e9nt v\u00e1laszoljon, erre a provokat\u00edv k\u00e9rd\u00e9sre.
\n– Nemcsak a k\u00fclalak sz\u00e1m\u00edt – v\u00e1gta ki mag\u00e1t.
\n– Az ilyen form\u00e1ra mondj\u00e1tok ti fi\u00fak, hogy j\u00f3 b\u0151r.
\n– Neked sem kell sz\u00e9gyenkezned – cs\u00faszott ki Feri sz\u00e1j\u00e1n. – Biztos nincs olyan karcs\u00fa dereka, mint neked. – B\u00e1tortalan ujjaival a l\u00e1ny cs\u00edp\u0151je fel\u00e9 k\u00f6zel\u00edtett. Kor\u00e1bban el sem tudta k\u00e9pzelni, hogy valaha b\u00e1tors\u00e1got vesz ahhoz, hogy egy l\u00e1nyt \u00edgy \u00e9rintsen meg.
\n– \u00c1t\u00e9red a derekam? – csillant fel a szeme Fl\u00f3r\u00e1nak, \u00e9s kipr\u00e9selve t\u00fcdej\u00e9b\u0151l a leveg\u0151t beh\u00fazta a has\u00e1t.
\nErre a b\u00e1tor\u00edt\u00e1sra nem sz\u00e1m\u00edtott a fi\u00fa, de \u00e9lve az alkalommal, sz\u00e9les araszra t\u00e1rt ujjaival megpr\u00f3b\u00e1lta k\u00f6r\u00fclfogni Fl\u00f3ra derek\u00e1t.
\n– Majdnem – nevette el mag\u00e1t, – de ha sok\u00e1ig \u00edgy maradsz, l\u00e9gszomjad lesz – mondta, \u00e9s elfelejtette elvenni a kez\u00e9t a karcs\u00fa der\u00e9kr\u00f3l.
\nFl\u00f3ra pajkosan megbillegtette el\u0151tte a mutat\u00f3ujj\u00e1t.
\n– Nem az \u00e9n derekam vastag, hanem a te ujjaid r\u00f6videk – nevet\u0151 szemei csillogva m\u00e9lyedtek Ferk\u00f3 tekintet\u00e9be, aki megbabon\u00e1zva \u00e1llt vele szemben. Tov\u00e1bbra sem akar\u00f3zott elengedni a l\u00e1nyt, s\u0151t, kezeit ink\u00e1bb lassan feljebb k\u00fasztatta Fl\u00f3ra oldal\u00e1n. Fel, fel, eg\u00e9szen oda, ahol a mellei voltak. H\u00fcvelykj\u00e9vel m\u00e1r \u00e9rezte az emelked\u0151t, ahonnan a keblek indultak. Sz\u00edvesen mozdult volna el\u0151bbre is, hogy tov\u00e1bbi ter\u00fcletekkel is megismerkedhessen, de nem mert k\u00eds\u00e9rletezni ezzel a mozdulattal.
\nA l\u00e1ny is \u00e9rz\u00e9kelte, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s \u00e1tfutott az agy\u00e1n, hogy ezt eddig, m\u00e9g senkinek sem engedte meg, de az is igaz, hogy nem szoktak hossz\u00fa sorokban k\u00edgy\u00f3zni a jelentkez\u0151k a pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1shoz. Most szeretett volna al\u00e1 fordulni, test\u00e9vel al\u00e1kanyarodni a fi\u00fa ujjainak, hogy meg\u00e9rezze azt, milyen \u00e9rz\u00e9s is az, amikor nem a saj\u00e1t keze \u00e9rinti meg a mellbimb\u00f3it, de neki is kev\u00e9s volt ehhez a b\u00e1tors\u00e1ga. Azt\u00e1n egy hirtelen vett b\u00e1tor mozdulattal fordult egyet, \u00e9s Ferk\u00f3 emiatt \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is v\u00e9gigsiklott ujjaival el\u0151bb az egyik, azt\u00e1n a m\u00e1sik keblen. K\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl \u00e9rte az aj\u00e1nd\u00e9k \u00e9rint\u00e9s, \u00e9pp csak regisztr\u00e1lni tudta, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik. Csak egy fut\u00f3 pillanat, mintegy v\u00e9letlen volt, \u00e9s m\u00e1r v\u00e9get is \u00e9rt.
\nFl\u00f3ra persze tudta, hogy nem v\u00e9letlenr\u0151l van sz\u00f3, de a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t \u0151 is elvesz\u00edtette a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatra, \u00e1m mivel \u0151 felk\u00e9sz\u00fcltebb volt, eml\u00e9k\u00e9be tudta v\u00e9sni a k\u00f6nny\u0171 suhan\u00e1st, ahogy a fi\u00fa ujjai v\u00e9gigsz\u00e1ntott\u00e1k az ing\u00e9t a melle felett.
\n– Gyere! Menj\u00fcnk le a kertbe! – mondta Fl\u00f3ra, \u00e9s a fi\u00fa el\u0151tt szaladva, viharzott lefel\u00e9 a l\u00e9pcs\u0151n, el a nappali behajtott ajtaja el\u0151tt, meg sem \u00e1llt a napf\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151 udvar k\u00f6zep\u00e9ig.
\nA nappali szoba ajtaja m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9ppen v\u00e9get \u00e9rt a sebk\u00f6t\u00f6z\u00e9s. Nem volt nagy \u00fcgy, a s\u00e9r\u00fcl\u00e9sek sz\u00e9pen gy\u00f3gyultak, volt hely, ahov\u00e1 nem is kellett visszarakni a g\u00e9zt, \u00e9s mindenhol kisebb lett a k\u00f6t\u00e9s, mint el\u0151tte volt.
\nJulcsi a hever\u0151 sz\u00e9l\u00e9n \u00fclt, Robi pedig bek\u00f6t\u00f6z\u00f6tt k\u00f6ny\u00f6k\u00e9re t\u00e1maszkodva f\u00e9lig \u00fcl\u0151 helyzetbe torn\u00e1zta mag\u00e1t. Egyik kez\u00e9vel t\u00e1maszkodva maga mellett, a m\u00e1sikkal Julcsi haja fel\u00e9 k\u00f6zeledett.
\n– Szerencs\u00e9s vagyok a balesetemmel – mondta, mire Julcsi k\u00e9rd\u0151en n\u00e9zett r\u00e1.
\n– \u00c9pp a ti h\u00e1zatok el\u0151tt siker\u00fclt \u00f6sszet\u00f6rn\u00f6m magam, \u00e9s nem egy szak\u00e1llas, hatvann\u00e9gy esztend\u0151s l\u00f3doktor tany\u00e1j\u00e1nak bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l. – Ujjaival el\u00e9rte a laza hajkoron\u00e1t, \u00e9s megsimogatta. Mozdulat\u00e1ban nyoma sem volt a tizen\u00f6t-tizenhat \u00e9ves ifjak t\u00e9tov\u00e1z\u00e1s\u00e1nak, \u00e9s Julcsi sem j\u00f6tt zavarba, mint \u00f6ccse, vagy Fl\u00f3ra teszik \u00e1lland\u00f3an, pedig az \u0151 \u00e9rver\u00e9se is felgyorsult az elhangzottakt\u00f3l \u00e9s a simogat\u00e1st\u00f3l. – A lelkem is \u00f6sszet\u00f6rt. Azt is meggy\u00f3gy\u00edtod?
\n– Mi baja a lelkednek? – Julcsi hangja halk \u00e9s bizonytalan volt. – \u00c9n nem vagyok gy\u00f3gy\u00edt\u00f3. M\u00edg az egyetemet el nem v\u00e9gzem, csak \u00e1polni tudlak, de addig m\u00e9g van el\u0151ttem f\u00e9l tucat \u00e9v. Csak \u0151sszel leszek g\u00f3lya.
\nR\u00f3bert elmosolyodott.
\n– K\u00e9pzeld magad a helyembe! Az ember az ilyen l\u00e1nyoknak \u00e1ltal\u00e1ban ink\u00e1bb impon\u00e1lni szeretne, \u00e9n pedig a f\u00f6ld\u00f6n v\u00e9gigny\u00falva, egy kupac biciklialkatr\u00e9sz k\u00f6zep\u00e9n mutatkoztam be neked. Ez komoly trauma.
\n– \u00c9s most mit tehetek \u00e9rted ez \u00fcgyben? – Robert ujjai, m\u00e9g mindig Julcsi haj\u00e1t rendezgett\u00e9k, de lassan \u00e1tkulcsolt\u00e1k a tark\u00f3j\u00e1t, azt\u00e1n mik\u00f6zben maga is k\u00f6zeledett arc\u00e1val a l\u00e1ny fel\u00e9, kicsit k\u00f6zelebb vonta mag\u00e1hoz Julit. Nem kellett nagyon er\u0151ltetnie. Juli maga is igyekezett Robihoz k\u00f6zelebb hajolni, azt\u00e1n mikor m\u00e1r eg\u00e9szen k\u00f6zel volt a fi\u00fahoz, megny\u00edlt ajkakkal v\u00e1rta a m\u00e1sikat.
\nRobert mondhatta volna, hogy: ez sokat seg\u00edt a lelki egyens\u00falyom helyre\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1ban, de ehelyett ink\u00e1bb \u00fajra megcs\u00f3kolta a l\u00e1nyt. Szorosan \u00e1t\u00f6lelte a derek\u00e1t, egym\u00e1shoz simultak, \u00e9lvezve a m\u00e1sik test\u00e9nek \u00e9rint\u00e9s\u00e9t.
\nKezdett megsz\u0171nni k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck a vil\u00e1g, csak egym\u00e1sra figyeltek. A kis zaj, amellyel a k\u00e9t fiatal elrohant a behajtott ajt\u00f3 t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n, nem vonta el a figyelm\u00fcket. Tudatuk kezdett besz\u0171k\u00fclni k\u00e9tszem\u00e9lyes vil\u00e1gegyetem\u00fckbe, amely m\u00e9g nem volt k\u00e9sz a teljes eggy\u00e9 v\u00e1l\u00e1sra, de k\u00e9pes volt a zavar\u00f3 t\u00e9nyez\u0151k kisz\u0171r\u00e9s\u00e9re.
\nEgyik\u00fcknek sem volt szok\u00e1sa, hogy r\u00f6vid ismerets\u00e9g ut\u00e1n a m\u00e1sik karj\u00e1ba zuhanjon, azt\u00e1n el\u0151tte meztelen\u00fcl futkosva h\u00edvja fel a v\u00e9gs\u0151 r\u00edtusra a m\u00e1sikat. Visszafogotts\u00e1gukat azonban er\u0151sen ig\u00e9nybe vette hormonjaik tel\u00edt\u0151d\u00e9se a v\u00e9rben. A n\u00e1szt\u00e1nc idej\u00e9nek ler\u00f6vid\u00edt\u00e9se m\u00e9g elfogadhat\u00f3 volt sz\u00e1mukra, de kihagy\u00e1sa nem, \u00edgy azt\u00e1n nem tettek egyebet, csak cs\u00f3kol\u00f3ztak, \u00e9s \u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st. M\u00e9g a kezek sem indultak el azok fel\u00e9 az intim t\u00e1jak fel\u00e9, amelyek k\u00edv\u00e1nt\u00e1k az \u00e9rint\u00e9st, ehelyett megel\u00e9gedtek azzal, hogy test\u00fck min\u00e9l nagyobb fel\u00fcleten \u00e9rintkezz\u00e9k a m\u00e1sik test\u00e9vel.
\nV\u00e9gigd\u0151ltek a hever\u0151n, egym\u00e1shoz simultak, ajkaikkal a m\u00e1sik arc\u00e1t, \u00e9s ajkait kerest\u00e9k, nyelv\u00fckkel a m\u00e1sik nyelv\u00e9t, \u00e9s sz\u00e1j\u00e1t kutatt\u00e1k, b\u0151r\u00fck minden idegsejtj\u00e9vel igyekeztek a ruh\u00e1n \u00e1t meg\u00e9rezni a m\u00e1sik b\u0151r\u00e9t, \u00edgy telt el vagy h\u00fasz perc. Azt\u00e1n mikor Julcsi fel\u00e1llt a fekhelyr\u0151l, az \u00e1thev\u00fcl\u00e9st\u0151l piros arccal kezdte rendezgetni mag\u00e1n zil\u00e1lt ruh\u00e1j\u00e1t, amely nem arr\u00f3l tan\u00faskodott, hogy megbomlott volna a hagyom\u00e1nyos hat\u00e1rz\u00e1r egys\u00e9ge a test\u00e9n, hanem \u00e9ppen arr\u00f3l, hogy heves j\u00e1t\u00e9k k\u00f6zben keresve az \u00e9rintkez\u00e9si pontokat, de a hat\u00e1rt tiszteletben tartva nem l\u00e9ptek \u00e1t bizonyos konvencion\u00e1lis korl\u00e1tokat. \u00c1m ez a zil\u00e1lts\u00e1g nem volt \u00edg\u00e9ret a j\u00f6v\u0151re n\u00e9zve, b\u00e1r azt sem jelentette, hogy a hat\u00e1rz\u00e1r lebont\u00e1sa v\u00e1rhat\u00f3.
\nM\u00e9g nem.
\n– Ezt a gy\u00f3gym\u00f3dot nem tan\u00edtott\u00e1k az eddigi tananyagban – mondta zavartan J\u00falia.
\n– Nek\u00fcnk kellene kifejleszteni hozz\u00e1 a tananyagot – Robi is talpra verg\u0151d\u00f6tt.
\nJulcsi elmosolyodott. – Szeretn\u00e9l korrepetitor lenni a leck\u00e9b\u0151l?
\n– Sz\u00e9p, ahogy mosolyogsz – ism\u00e9telte meg m\u00faltkori \u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1t Robi, \u00e9s \u00fajra megcir\u00f3gatta Julcsi arc\u00e1t, mire Juli megfogta a fel\u00e9 ny\u00fajtott kezet, \u00e9s az arc\u00e1hoz szor\u00edtotta egy pillanatra.
\n– Mennem kell! Az \u00f6cs\u00e9m, biztos nem tudja, mi tart ilyen sok\u00e1ig.
\n– Nem hinn\u00e9m, hogy r\u00e9szletezni kellene el\u0151tte az eltelt perceket ahhoz, hogy kital\u00e1lja mit m\u0171velt\u00fcnk.
\n– Pont ez a bajom – mosolyodott el m\u00e9g jobban Julcsi, \u00e9s a mosoly egyre ink\u00e1bb hasonl\u00edtott nevet\u00e9sre.
\n– \u00dagy illene, hogy a beteg j\u00e1rjon k\u00f6t\u00f6z\u00e9sre az \u00e1pol\u00f3j\u00e1hoz, nem ford\u00edtva. Megl\u00e1togathatlak?
\nJulcsi gondolkodott egy kicsit a v\u00e1lasz el\u0151tt.
\n– Holnap – ny\u00f6gte ki v\u00e9g\u00fcl. – D\u00e9lut\u00e1n gyere! – Nem merte v\u00e1llalni a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t, amikor a sz\u00fcl\u0151k magukra hagyj\u00e1k \u0151ket, \u00e9s a k\u00eds\u00e9rt\u00e9s nagyobb lehet ann\u00e1l, mint aminek lek\u00fczd\u00e9s\u00e9re v\u00e1llalkozni akar.
\n– J\u00f3l elvoltatok a Fl\u00f3r\u00e1val, m\u00edg \u00e9n a b\u00e1tyj\u00e1t k\u00f6t\u00f6ztem – mondta hazafel\u00e9 az aut\u00f3ban Ferk\u00f3nak Julcsi.
\n– El\u00e9g j\u00f3l elvolt\u00e1l te is a Robi k\u00f6t\u00f6zget\u00e9s\u00e9vel, m\u00edg mi besz\u00e9lgett\u00fcnk – v\u00e1laszolt ep\u00e9sen az \u00f6ccse. M\u00e9g mindig nem mert belegondolni, hogy val\u00f3j\u00e1ban mi is zajlik kett\u0151j\u00fck k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n
– M\u00e9g meg sem k\u00f6sz\u00f6ntem, hogy rendbetetted a biciklimet. – k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt r\u00e1 Ferk\u00f3ra m\u00e1snap d\u00e9lut\u00e1n Robi, amikor az el\u0151re megbesz\u00e9lt id\u0151pontban be\u00e1ll\u00edtott. Cs\u00faf cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6l\u00e9s, cs\u00faszk\u00e1l\u00f3, karistolva sikaml\u00f3 hang zavarta meg a h\u00faszm\u00e9teres f\u00e1kon dalol\u00e1sz\u00f3 madarak l\u00e1gy \u00e9nek\u00e9t. El is hallgattak egy villan\u00e1snyi id\u0151re a dalnokok, hogy felh\u00edvj\u00e1k a ny\u00e1ri d\u00e9lel\u0151tt csendj\u00e9ben a figyelmet a kellemetlen, \u00e9rdes s\u00farl\u00f3d\u00e1sra, \u00e9s annak esetleges fizikai k\u00f6vetkezm\u00e9nyeire a figyelm\u00e9t azoknak, akik a sz\u00e9p ny\u00e1ri \u00e9gbolt alatt t\u00f6ltik az idej\u00fcket. Juli a verand\u00e1ra … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1115,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[1069,4630,2632],"class_list":["post-1247988","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-hetero","tag-karacsony","tag-szextortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1247988","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1115"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1247988"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1247988\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1247988"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1247988"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1247988"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\nFeri csak morgott valamit v\u00e1laszul.
\nJulcsi rosszul sz\u00e1m\u00edtott, amikor azt tervezte, hogy a sz\u00fcl\u0151k jelenl\u00e9te a lak\u00e1sban, majd v\u00e9delmet ny\u00fajt neki \u00e9rz\u00e9kei k\u00f6vetel\u0151dz\u00e9se ellen. Nem ny\u00fajtott semmit. M\u00e1r hossz\u00fa ideje nem nyitott\u00e1k r\u00e1 v\u00e1ratlanul a szoba ajtaj\u00e1t, kor\u00e1bbi bar\u00e1tj\u00e1val is azt tehettek volna a becsukott ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt, amit csak akarnak, csup\u00e1n jelk\u00e9pes korl\u00e1tnak sz\u00e1m\u00edtott az, hogy a k\u00e9t feln\u0151tt, a f\u00f6ldszinten n\u00e9zi a t\u00e9v\u00e9t, vagy a nappaliban \u00fccs\u00f6r\u00f6gve zen\u00e9t hallgat, \u00fajs\u00e1got olvas. Amikor az anyja felj\u00f6tt a mos\u00f3konyh\u00e1ba a mos\u00f3g\u00e9p ki\u00fcr\u00edt\u00e9se, vagy megt\u00f6lt\u00e9se v\u00e9gett, akkor is csak az ajt\u00f3n k\u00edv\u00fcl motozott, \u00e9s minden rendetlens\u00e9g, vagy ruh\u00e1zatbeli hi\u00e1nyoss\u00e1g elt\u00fcntet\u00e9s\u00e9re hagyott nekik id\u0151t, miel\u0151tt benyitott hozz\u00e1juk. Alighanem a saj\u00e1t nyugalm\u00e1t v\u00e9dte ezzel a konfliktusker\u00fcl\u0151 magatart\u00e1ssal.
\nTerm\u00e9szetesen most is a kor\u00e1bban felvett szok\u00e1sok szerint alakult minden, Robi egy olyan r\u00edtusba kapcsol\u00f3dott be, amely egy m\u00e1sik fi\u00fa miatt alakult ki, de amely az\u00e9rt k\u00f6vethet\u0151 volt az \u00faj fel\u00e1ll\u00e1s szerint is. P\u00e1r perces udvariaskod\u00e1s, egy r\u00f6vid bemutatkoz\u00e1s ut\u00e1n, elvonultak el\u0151bb a verand\u00e1ra, azt\u00e1n pedig Juli szob\u00e1j\u00e1ba.
\nJulcsi dobog\u00f3 sz\u00edvvel engedte el\u0151re a fi\u00fat az ajt\u00f3ban. Azt tudta, hogy az els\u0151 este, m\u00e9g nem enged meg mindent Robinak, m\u00e9g akkor sem, ha Robert Redford egykori k\u00fclalakj\u00e1val b\u00edr, de nem volt tiszt\u00e1ban azzal, hogy hol lesz k\u00e9pes megvonni a hat\u00e1rt, az elfogadhat\u00f3 viselked\u00e9sben.
\nNagyon \u00fagy n\u00e9zett ki, hogy tal\u00e1n sehol.
\nMindj\u00e1rt az ajt\u00f3 becsuk\u00f3d\u00e1sa ut\u00e1n, m\u00e9g a szoba k\u00f6zep\u00e9nek el\u00e9r\u00e9se el\u0151tt cs\u00f3kol\u00f3zni kezdtek. Szinte beleolvadt a fi\u00fa karjaiba. Nem egyszer\u0171en ellen\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl \u00f6lelte meg \u0151t, hanem ink\u00e1bb kereste a min\u00e9l t\u00f6k\u00e9letesebb kontaktust test\u00e9vel Robi teste fel\u00e9 fordulva.
\nR\u00f3bert nem akarta lerohanni a l\u00e1nyt mindj\u00e1rt az els\u0151 alkalommal, amikor el\u0151re tervezetten egy\u00fctt lesznek n\u00e9gyszemk\u00f6zt, de nem tudta t\u00fcrt\u0151ztetni mag\u00e1t. Nem tudta, de \u00e9rezte, hogy Juli is v\u00e1gyik az \u00f6lel\u00e9sre, nemcsak \u0151. A k\u00f6z\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 v\u00e9kony ny\u00e1ri \u00f6lt\u00f6z\u00e9k, szinte meztelenn\u00e9 tette \u0151ket. Minden\u00e9t \u00e9rezt\u00e9k a m\u00e1siknak. Az els\u0151 cs\u00f3k, nem csup\u00e1n ajkuk, \u00e9s nyelv\u00fck tal\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1t jelentette, hanem csaknem teljes b\u0151rfel\u00fclet\u00fck egym\u00e1shoz simul\u00e1s\u00e1t is. Ujjaik hegye a m\u00e1sik tark\u00f3j\u00e1n, v\u00e1llain, h\u00e1t\u00e1n siklott, \u00e9s a k\u00f6nny\u0171 ujjatlan trik\u00f3 alig f\u00e9kezte a tapint\u00e1s \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s\u00e9t. R\u00f6vid nadr\u00e1gjaik alj\u00e1t\u00f3l lefel\u00e9 egym\u00e1sra tal\u00e1l\u00f3 combjaik nyomultak be a keletkez\u0151 zugokba, r\u00e9sekbe, \u00e9s Robi pillanatokon bel\u00fcl szorosnak tapasztalta a nadr\u00e1gj\u00e1t, \u00e1m vele szemben Julcsi is \u00e9rezte, hogy mi feszeng a fi\u00fa ruh\u00e1ja alatt, s nem volt semmi kedve ahhoz, hogy elt\u00e1volodva t\u0151le, csit\u00edtsa a fesz\u00fcl\u00e9st.
\nPercekig cs\u00f3kol\u00f3ztak \u00edgy \u00e1llva, f\u00e9l m\u00e9terre az ajt\u00f3t\u00f3l. \u00dajdons\u00e1gk\u00e9nt ismerkedtek egym\u00e1s idomaival, alakj\u00e1val, a m\u00e1sikb\u00f3l \u00e1rad\u00f3 vonzer\u0151vel, \u00e9s feromonjaik, amelyet tudatosan egyik sem \u00e9rzett, keveredve a m\u00e1sik\u00e9val b\u00f3d\u00edtott\u00e1k, bolond\u00edtott\u00e1k \u0151ket.
\nAz\u00e9rt m\u00e9gsem vadultak be teljesen, a civiliz\u00e1ci\u00f3s m\u00e1z \u00f6sszetartotta sz\u00e9tesni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 egy\u00e9nis\u00e9g\u00fcket. Robi val\u00f3ban nem g\u00e1zolta le Julit, \u00e9s \u0151 sem adta \u00e1t mag\u00e1t tehetetlen rongybabak\u00e9nt a szenved\u00e9lynek. Csak lassan haladtak el\u0151re.
\nUjjak k\u00fasztak be ruh\u00e1ik sz\u00e9lei al\u00e1, t\u00e9rd koccant a t\u00e9rdhez, comb slisszolt a combok k\u00f6z\u00e9. El\u0151bb csak Robi k\u00e9t ujja akadt bele Julcsi p\u00f3l\u00f3j\u00e1nak az alj\u00e1ba, mintha csak v\u00e9letlen\u00fcl t\u00f6rt\u00e9nne, azt\u00e1n gy\u00f6ng\u00e9d l\u00e1nyujjak k\u00fasztak be a f\u00e9rfias izmokat rejt\u0151 trik\u00f3 al\u00e1 a v\u00e1lln\u00e1l.
\nA k\u00e9t ujj ut\u00e1n megjelent m\u00e9g m\u00e1sik kett\u0151, azt\u00e1n lassan egy eg\u00e9sz teny\u00e9r tapadt Julcsi meztelen h\u00e1t\u00e1ra, \u00e9s a gerinc hossz\u00fa \u00e1rkocsk\u00e1ja ment\u00e9n kezdett felfel\u00e9 k\u00faszni, \u00e9s m\u00f6g\u00f6tte k\u00faszott a borzong\u00e1s gy\u00f6ny\u00f6rt \u00edg\u00e9rve. Robi ajkaival most \u00e9ppen az el\u0151tte \u00e1ll\u00f3 l\u00e1ny v\u00e9kony, h\u00f3feh\u00e9r nyak\u00e1t harapd\u00e1lta, pr\u00f3b\u00e1lgatva, hogy gy\u00f6ng\u00e9ds\u00e9gben meddig mehet el \u00fagy, hogy azzal f\u00e1jdalmat m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl se okozzon.
\nJulcsi k\u00e9jesen tartotta oldalt a fej\u00e9t, hogy a fi\u00fa neh\u00e9zs\u00e9gek n\u00e9lk\u00fcl megtal\u00e1lhassa az ingerelhet\u0151, \u00e9rz\u00e9keny idegv\u00e9gz\u0151d\u00e9seket a nyak\u00e1n. \u00dagy \u00e9rezte, lassan elem\u00e9szti \u0151t a t\u0171z, ha nem ker\u00fcl az eddigiekn\u00e9l is k\u00f6zelebb hozz\u00e1 a fi\u00fa. J\u00f3 \u00e9rz\u00e9s lett volna, ha leker\u00fcl a fels\u0151test\u00e9r\u0151l a ruha, \u00e9s az ajkak nem \u00e1llnak meg illedelmesen a ruha szeg\u00e9ly\u00e9n\u00e9l, hanem lentebb, kem\u00e9nyen \u00e1gaskod\u00f3 mellbimb\u00f3in\u00e1l, \u00e9s a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck r\u00f3zs\u00e1ll\u00f3 udvarn\u00e1l is l\u00e1togat\u00e1st tesznek. K\u00e9pzelet\u00e9ben, m\u00e1r kor\u00e1bban is \u00e1t\u00e9lte a var\u00e1zst, amelyre most sz\u00e1m\u00edtott, de a val\u00f3s\u00e1g m\u00e1s. Este az \u00e1gyban mag\u00e1nosan v\u00e1gyakozni csak az el\u0151k\u00e9sz\u00fclet a tal\u00e1lkoz\u00e1sra. Most val\u00f3ban \u00e1t akarta \u00e9lni Robi ajk\u00e1nak cs\u00f3kjait, par\u00e1nyi sz\u00edvogat\u00e1sait a mell\u00e9n. K\u00f6vetend\u0151 p\u00e9ld\u00e1nak sz\u00e1nva a mozdulatot, feljebb emelte a trik\u00f3t a fi\u00fa derek\u00e1n, \u00e9s k\u00e9t kez\u00e9vel simogatva az izmos f\u00e9rfit, most m\u00e1r nem csak a h\u00e1t\u00e1n kalandozott cir\u00f3gat\u00f3 ujjaival, hanem a k\u00f6ld\u00f6k\u00e9t\u0151l elindulva, lassan feljebb furakodott, a kem\u00e9ny mellkas izmaihoz.
\nRobi mellbimb\u00f3i is kem\u00e9nyen \u00e1gaskodtak, mintha lenne funkci\u00f3juk a cs\u00f6kev\u00e9nyes, \u00e9s teljesen sz\u00fcks\u00e9gtelen testr\u00e9sznek egy f\u00e9rfin\u00e1l, \u00e1m enn\u00e9l sokkal jobban \u00e1gaskodott volna kem\u00e9ny vessz\u0151je, ha a nadr\u00e1g nem szor\u00edtja le kellemetlen m\u00f3don. Szerette volna valahogyan meglaz\u00edtani a szoros ruh\u00e1t, de erre pillanatnyilag nem k\u00edn\u00e1lkozott semmilyen lehet\u0151s\u00e9g. Nyitva volt viszont az \u00fat felfel\u00e9 a l\u00e1ny p\u00f3l\u00f3ja alatt, \u00e9s v\u00e9gre \u0151 is el\u0151rehozakodott a tenyer\u00e9vel, lassan elindulva felfel\u00e9, a k\u00e9t g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 kebel ir\u00e1ny\u00e1ba. Keze mozg\u00e1s\u00e1val persze az anyag gy\u0171r\u0151dni kezdett felfel\u00e9, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n feleslegess\u00e9 is v\u00e1lt, ekkor Robi a sz\u00e9lein\u00e9l k\u00e9t ujja k\u00f6z\u00e9 csippentve k\u00f6nnyed\u00e9n elind\u00edtotta Julcsi v\u00e1llai fel\u00e9. A l\u00e1ny karjai megemelkedtek, hogy ne k\u00e9pezzenek akad\u00e1lyt az \u00e1ltala is elt\u00e1vol\u00edtand\u00f3nak \u00edt\u00e9lt p\u00f3l\u00f3 levar\u00e1zsol\u00e1s\u00e1ban, \u00e9s egy pillanattal k\u00e9s\u0151bb fel\u00fcl, m\u00e1r csak a melltart\u00f3 fedte sz\u00e9p kebleit.
\nKinyilv\u00e1n\u00edttatv\u00e1n a halad\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1t, m\u00e1r szinte enged\u00e9ly birtok\u00e1ban vonta le a v\u00e1llakr\u00f3l a keskeny p\u00e1ntot a fi\u00fa, v\u00e9gre birtok\u00e1ba jutva a k\u00e9t k\u00f6rt\u00e9csk\u00e9nek, mely az\u00e9rt m\u00e9g mindig nem himb\u00e1l\u00f3zhatott szabadon, ez\u00e9rt azt\u00e1n Robi a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt matatva kioldotta a csatot, amit\u0151l az utols\u00f3 akad\u00e1ly is elh\u00e1rult az \u00fatb\u00f3l. Julcsi t\u00fcrelmetlen mozdulattal ir\u00e1ny\u00edtotta a k\u00f3cos sz\u0151ke frizur\u00e1val \u00e1lc\u00e1zott fejet a keblei ir\u00e1ny\u00e1ba. Robi t\u00e9tov\u00e1z\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl vette sz\u00e1j\u00e1ba a kihegyesedett, megkem\u00e9nyedett bimb\u00f3t, \u00e9s k\u00e9jesen sz\u00edvogatni, harapd\u00e1lni kezdte.
\nJulcsi a gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l sziszegve d\u00f6rg\u00f6lte l\u00e1gy\u00e9k\u00e1t a fi\u00fa l\u00e1gy\u00e9k\u00e1hoz. Robi egyik kez\u00e9vel Julcsi popsija m\u00f6g\u00e9 ny\u00falt megk\u00f6nny\u00edtve ezzel a t\u00e1maszt\u00e9kkal a l\u00e1ny dolg\u00e1t.
\n– Nem z\u00e1rod be az ajt\u00f3t? – k\u00e9rdezte Robi az egyik l\u00e9legzetv\u00e9telnyi sz\u00fcnetben.
\n– M\u00e9g sosem nyitott\u00e1k r\u00e1m v\u00e1ratlanul.
\n– Az \u00f6cs\u00e9d sem?
\n– Soha – Julcsi szava beleveszett egy \u00fajabb hull\u00e1mra val\u00f3 cs\u00f3kba. \u0150 is leh\u00e1mozta a fi\u00fa trik\u00f3j\u00e1t, \u00e9s v\u00e9gre r\u00f6stelked\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl v\u00e9gigj\u00e1rathatta ujjait a mellkas kem\u00e9ny izomk\u00f6tegein.
\n– Nagyon f\u00e9rfias form\u00e1d van – \u00e1llap\u00edtotta meg sz\u00e9gyenl\u0151sen.
\n– F\u00e9rfi voln\u00e9k – felelte R\u00f3bert. – Nekem pedig a te n\u0151iess\u00e9ged impon\u00e1l – folytatta.
\n– M\u00e9g nem \u00e9rt\u00e9l a v\u00e9g\u00e9re a lelt\u00e1rnak – b\u00e1tor\u00edtotta minden f\u00e9lelem \u00e9s g\u00e1tl\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl a fi\u00fat Julcsi.
\n– Nem \u00fclhetn\u00e9nk le? – k\u00e9rdezte Robi, – mire Juli v\u00e1laszk\u00e9pp a kez\u00e9n\u00e9l fogva invit\u00e1lta \u0151t a hever\u0151re.
\nHa valaki a szok\u00e1sokkal szak\u00edtva most hirtelen r\u00e1juk nyitott volna, bizony nehezen tudt\u00e1k volna leplezni az eddig t\u00f6rt\u00e9nteket, hiszen a m\u00e1r levetett ruhadarabok pillanatnyilag nem kart\u00e1vols\u00e1gban voltak t\u0151l\u00fck, azok ottmaradtak a szoba bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l, a sz\u0151nyegen. Szerencs\u00e9re ez a vesz\u00e9ly nem fenyegette \u0151ket.
\n– Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagy Julcsi. Teljesen megbabon\u00e1zt\u00e1l. M\u00e9g f\u00e9lig k\u00e1ba voltam az es\u00e9st\u0151l, de m\u00e1r szerettem volna kigombolni a bl\u00fazodat.
\n– \u00c9szre vettem – nevetett a l\u00e1ny.
\nRobi egy cseppet elpirult. – H\u00edvogat\u00f3 volt a kiv\u00e1g\u00e1s a ruh\u00e1don. Szerettem volna m\u00f6g\u00e9 l\u00e1tni.
\n– Most megteheted. \u00cdgy, hogy k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s a dolog, m\u00e1r nekem is tetszik a n\u00e9zel\u0151d\u00e9s. Az a felt\u00e9tel csup\u00e1n, hogy egy kicsit k\u00e9nyeztetned kell a cicimet.
\n– Nagyon kellemes az \u00e1rfolyam – mondta Robi, \u00e9s egy kicsit beleharapott az egyik mellbimb\u00f3ba.
\n– Te sem vagy \u00e9ppen cs\u00fanya – nyugt\u00e1zta Juli a t\u00e9nyeket. – Olyan izmaid vannak, mint egy g\u00f6r\u00f6g szobornak.
\n– Az csak olyan fi\u00fas szok\u00e1s – szabadkozott Robi, \u00e9s megint sz\u00edvott egy kicsit az ajkai k\u00f6z\u00f6tt fogva tartott mellbimb\u00f3n.
\nJulcsi helyezkedett egy kicsit, hogy a fi\u00fa k\u00f6nnyebben el\u00e9rhesse a k\u00edv\u00e1nt testr\u00e9szt. M\u00e1r csaknem fek\u00fcdtek a hever\u0151n, pedig eredetileg \u00fclni akartak.
\nAzt\u00e1n egy ideig nem besz\u00e9lgettek, m\u00e1ssal voltak elfoglalva.
\nB\u00e1r Julcsi eredetileg az\u00e9rt szervezte d\u00e9lut\u00e1nra, a sz\u00fcl\u0151k \u00e1ltal n\u00e9mileg fel\u00fcgyelet alatt tartott id\u0151re a tal\u00e1lkoz\u00f3t, mert nem akart az els\u0151 ilyen alkalommal lefek\u00fcdni Robival, de most m\u00e1r azt se b\u00e1nta volna. Tudta persze, hogy ilyen vakmer\u0151s\u00e9gre nem fognak vetemedni, de nem esett volna k\u00e9ts\u00e9gbe, ha megt\u00f6rt\u00e9nik. Szabadj\u00e1ra engedte teh\u00e1t a v\u00e1gyait, \u00e9s hagyta, Robi is tegyen, amit k\u00edv\u00e1n. J\u00f3l esett a fi\u00fa k\u00e9nyeztet\u00e9se. Figyelmes \u00e9s gyeng\u00e9d volt, \u00e9s t\u00f6rekedett r\u00e1, hogy j\u00f3l \u00e9rezze mag\u00e1t a karjai k\u00f6z\u00f6tt tartott l\u00e1ny, ez\u00e9rt cser\u00e9be Julcsi nem \u00e1ll\u00edtott el\u00e9 akad\u00e1lyokat, nem tiltakozott a szok\u00e1sos n\u0151i praktik\u00e1k ig\u00e9nybev\u00e9tel\u00e9vel. Nem feszengett mellette a hever\u0151n, hanem boldogan adta \u00e1t mag\u00e1t a fi\u00fa simogat\u00e1sainak \u00e9s cs\u00f3kjainak.
\nRobi \u00f6r\u00fclt, hogy nem kell er\u0151lk\u00f6dve bizonygatni, hogy abb\u00f3l m\u00e9g nem sz\u00fcletett gyereke senkinek, hogy levetette a bl\u00faz\u00e1t, \u00e9s meg\u00e9rezve a l\u00e1ny ellen\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak hi\u00e1ny\u00e1t, igyekezett l\u00e1gy k\u00e9sztet\u00e9ssel r\u00e1venni \u0151t a folytat\u00e1sra. Az neki sem fordult meg a fej\u00e9ben, hogy ezen az est\u00e9n le kellene fektetnie Julit, de szerette volna, ha j\u00f3l \u00e9rzik magukat mind a ketten, s mivel ez k\u00f6z\u00f6s sz\u00e1nd\u00e9kuk volt, a legjobb \u00faton voltak afel\u00e9, hogy az est\u00e9j\u00fck a kor\u00e1bbi, b\u00f6jt\u00f6l\u00e9sekhez k\u00e9pest kiemelked\u0151en siker\u00fclj\u00f6n.
\nRobi keze a meztelen keblekr\u0151l a l\u00e1ny dereka fel\u00e9 v\u00e1ndorolt, \u00e9s a feszes r\u00f6vidnadr\u00e1g gombj\u00e1n\u00e1l akadt el. Kicsit feszegette, \u00f3vatosan al\u00e1 akart ny\u00falni, de a sz\u0171k ruha ezt nem tette lehet\u0151v\u00e9, \u00edgy egyszer\u0171en megoldva a k\u00e9rd\u00e9st, kioldotta az \u00fatj\u00e1ban l\u00e9v\u0151 gombot, azt\u00e1n nyitott teny\u00e9rrel v\u00e9gigsim\u00edtott Julcsi has\u00e1n, k\u00e9zfej\u00e9vel tolva maga el\u0151tt a nadr\u00e1g sz\u00e9l\u00e9t. A bugyi gumij\u00e1n\u00e1l kicsit elakadt, mintha fontolgatn\u00e1, hogy alatta, vagy felette folytassa az utat, de v\u00e9g\u00fcl \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, nem siet, semmi sem s\u00fcrg\u0151s. El\u0151bb a nadr\u00e1g, azt\u00e1n egy kis k\u00f6zrem\u0171k\u00f6d\u00e9s a l\u00e1nyt\u00f3l, \u00e9s csak ut\u00e1na a bugyi.
\nJulcsi felh\u00fazta a l\u00e1bait, \u00e9s megemelte egy cseppet a popsij\u00e1t, gondoskodva arr\u00f3l, hogy Robinak ne kelljen birk\u00f3znia a nadr\u00e1gj\u00e1val.
\nA kis tanga m\u00e1r nedvesedett, mikor Robi ujjai v\u00e9gigsiklottak az anyagon. Cs\u00faszk\u00e1lt a v\u00e9kony sz\u00f6vet az ujjai alatt, de a sz\u0171ken m\u00e9rt szab\u00e1sminta nem sok mozg\u00e1st engedett a textilnek. Egyszer\u0171en f\u00e9lre lehetett viszont tolni, \u00e9s R\u00f3bert erre hamar r\u00e1j\u00f6tt.
\n– Nem akarlak b\u00e1ntani – s\u00fagta Julcsi f\u00fcl\u00e9be, – de levenn\u00e9m. – V\u00e1laszra nem is v\u00e1rt, csak tolta lefel\u00e9 a kis nadr\u00e1gocsk\u00e1t.
\n– Tudom, hogy nem fogsz b\u00e1ntani – felelte Juli is halkan. – Sem \u00edgy, sem \u00fagy.
\nNem kellett b\u0151vebben elmagyar\u00e1znia, mit is \u00e9rt a tal\u00e1nyos mondat alatt, Robi felfogta els\u0151re is a l\u00e9nyeget, az enged\u00e9lyt megkapta, pedig nem is nagyon k\u00e9rte. A kijelent\u0151 mondat ehhez t\u00fal hat\u00e1rozott volt.
\n– \u00c9n sem akarlak b\u00e1ntani, de sz\u00edvesen leh\u00fazn\u00e1m r\u00f3lad ezt a vacakot – r\u00e1ngatta meg a fi\u00fa m\u00e9g fennmaradt ruh\u00e1j\u00e1t. Robi fel\u00e1ll\u00e1ssal j\u00e1rult hozz\u00e1 Julcsi kezdem\u00e9nyez\u00e9s\u00e9hez, \u00e9s k\u00f6zben v\u00e9gleges\u00edtette a bugyi elt\u00e1vol\u00edt\u00e1s\u00e1t.
\nV\u00e9gre ruh\u00e1tlanok voltak mindketten. Julcsi a lenyugv\u00f3 nap besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9ny\u00e9ben a hever\u0151n fekve engedte \u00e1t a test\u00e9t mindenf\u00e9le j\u00e1t\u00e9kra kedves\u00e9nek, m\u00edg Robi mellette \u00fclt, l\u00e1b\u00e1t lel\u00f3gatva a sz\u0151nyegre. K\u00f6nny\u0171 k\u00e9zzel simogatta az el\u00e9t\u00e1rul\u00f3 testet, a laz\u00e1n egym\u00e1s mellett fekv\u0151 l\u00e1bakat, a belapult hasfalat, \u00e9s a kiss\u00e9 szint\u00e9n form\u00e1j\u00e1t vesztett kebleket.
\n– Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagy – \u00e1llap\u00edtotta meg szeretetteljes hangon Robi.
\n– M\u00e1r mondtad – felelte a l\u00e1ny, \u00e9s kez\u00e9t v\u00e9gigfuttatta l\u00e1gyan a fi\u00fa megmerevedett fark\u00e1n, – de te is tetszel nekem.
\nRobi lassan lehajolt a k\u00f6ld\u00f6k\u00e9hez, \u00e9s k\u00f6rbenyalta a kis m\u00e9lyed\u00e9st. Julcsi egy kicsit megszor\u00edtotta a kez\u00e9ben l\u00e9v\u0151 szersz\u00e1mot, \u00e1tforr\u00f3sodott ujjaival \u00e9s tenyer\u00e9vel k\u00f6rbefogva. Ett\u0151l Robi s\u00f3hajtott egyet, azt\u00e1n kez\u00e9t hat\u00e1rozott mozdulattal a sz\u00e9tny\u00edl\u00f3 l\u00e1bak k\u00f6z\u00e9 vezette.
\nSimogatta a meg-megny\u00edl\u00f3, sim\u00e1ra sz\u0151rtelen\u00edtett szem\u00e9remajkakat. Ujjai olykor becsusszantak k\u00f6z\u00e9j\u00fck, ilyenkor kis n\u00e9ma remeg\u00e9s futott \u00e1t a l\u00e1ny test\u00e9n, hasfala r\u00e1ndult egyet, keblei pedig megrezd\u00fcltek. Juli k\u00f6nny\u0171 kis simogat\u00f3 k\u00e9zmozg\u00e1ssal h\u00e1l\u00e1lta meg a puncij\u00e1ba l\u00e1togat\u00f3 k\u00e9z, finom l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t.
\nRobi ajka egyre k\u00f6zelebb ker\u00fclt a keze \u00e1ltal birtokolt szem\u00e9remt\u00e1j\u00e9khoz. Harapd\u00e1lta, nyalogatta Julcsit, nyelv\u00e9t id\u0151nk\u00e9nt kidugta, \u00e9s v\u00e9gigj\u00e1rt vele egy ujjnyit a punci fel\u00e9 k\u00f6zeledve a feh\u00e9r b\u0151r\u00f6n.
\nMind k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesebb tornamutatv\u00e1nyt ig\u00e9nyelt az egym\u00e1shoz k\u00f6zeli \u00e1llapot fenntart\u00e1sa. Robinak el\u0151bb csak oldalt fordulva emelte fel a t\u00e9rd\u00e9t a hever\u0151 sz\u00e9l\u00e9re Juli v\u00e1lla mell\u00e9, azt\u00e1n – mivel ez a pozit\u00fara sem volt k\u00e9nyelmes, \u00e1temelte a t\u00e9rd\u00e9t a l\u00e1ny keblei felett, \u00e9s k\u00e9t oldalr\u00f3l mell\u00e9 t\u00e9rdelve kialakult a klasszikus testtart\u00e1s. Most mind a ketten el\u00e9rt\u00e9k egym\u00e1s izgalmas testt\u00e1jait, ak\u00e1r k\u00e9zzel, ak\u00e1r sz\u00e1jjal, minden er\u0151lk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl.
\nJulika arca el\u0151tt ott fesz\u00fclt a merev vessz\u0151, hegy\u00e9r\u0151l h\u00e1tracs\u00faszva a fityma, a makk f\u00e9nyesen k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t. Elej\u00e9n megjelent n\u00e9h\u00e1ny csepp nedvess\u00e9g, \u00e9s ink\u00e1bb piros, mint r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 \u00e1rnyalat\u00fa b\u0151re f\u00e9nyesen csillogott k\u00f6zvetlen\u00fcl az arca el\u0151tt. Hegyesre form\u00e1lt nyelv\u00e9vel, k\u00f6nnyed\u00e9n meg\u00e9rintette a fi\u00fa szersz\u00e1m\u00e1nak a v\u00e9g\u00e9t, k\u00f6rbenyalta, azt\u00e1n adott r\u00e1 egy gyeng\u00e9d cs\u00f3kot. Robi megvonaglott, \u00e9s ajkai k\u00f6z\u00e9 fogta a l\u00e1ny csikl\u00f3j\u00e1t, amit\u0151l meg Juli vonaglott meg.
\nElt\u0171ntek el\u0151l\u00fck a g\u00e1tak. Robi \u00fctemesen ujjazta a l\u00e1nyt, m\u00e9lyre mer\u00fclve a punciba, Juli pedig r\u00e1z\u00e1rta ajkait az arca el\u0151tt \u00e1gaskod\u00f3 vessz\u0151re, \u00e9s el\u0151re-h\u00e1tra mozogva, szopogatni kezdte.
\nEgy id\u0151 ut\u00e1n oldalra fordultak, \u00fagy folytatt\u00e1k tov\u00e1bb a j\u00e1t\u00e9kot egym\u00e1s leg\u00e9rz\u00e9kenyebb hangszer\u00e9n, \u00e9s a szerelem szimf\u00f3ni\u00e1ja mind jobban hatalm\u00e1ba ker\u00edtette \u0151ket. Nem figyeltek a lassan al\u00e1ereszked\u0151 alkonyra, a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n \u00e1t besz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9nyek fogy\u00e1s\u00e1ra, csak egym\u00e1sra, az egym\u00e1son v\u00e9gigfut\u00f3 rezd\u00fcl\u00e9sekre, a sz\u00e9tt\u00e1rt l\u00e1bak k\u00f6z\u00f6tti gy\u00f6ny\u00f6r megtal\u00e1l\u00e1s\u00e1ra.
\nJuli l\u00e1gy\u00e9ka \u00faszott a nedvekben. A megbicsakl\u00f3 f\u00e9rfiujjak id\u0151nk\u00e9nt k\u00edv\u00fcl k\u00f3boroltak a laz\u00e1n kit\u00e1rulkoz\u00f3 szem\u00e9remajkakon, ilyenkor hossz\u00e1ban simogatva azokat. Olykor lejjebb is v\u00e9gigj\u00e1rt\u00e1k a l\u00e1bak k\u00f6z\u00e9t, a kis, r\u00e1ncokkal v\u00e9dett ny\u00edl\u00e1st is k\u00f6rbe tapogatt\u00e1k a punci alatt, kicsit megnyitogatva ujjheggyel a szorosan z\u00e1rt izmot.
\nJulcsi kiengedte a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l a l\u00fcktet\u0151 h\u00edmtagot, nagyokat s\u00f3hajtott, azt\u00e1n kez\u00e9vel a zacsk\u00f3t simogatva, gy\u00f6t\u00f6rgetve gyeng\u00e9den, v\u00e9gigcs\u00f3kolta a fi\u00fa fark\u00e1t, teljes hossz\u00e1ban alul, ahol a leg\u00e9rz\u00e9kenyebbek az idegv\u00e9gz\u0151d\u00e9sek. Mellei k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtotta a vessz\u0151t, k\u00e9t kez\u00e9vel gy\u0171r\u00f6getve k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte jobb \u00e9s bal kebl\u00e9t, azt\u00e1n mikor m\u00e1r nagyon k\u00f6zelinek \u00e9rezte saj\u00e1t orgazmus\u00e1t, \u00fajra sz\u00e1j\u00e1ba vette, \u00e9s most m\u00e1r gyors \u00fctemben mozogni kezdett rajta amilyen hosszan csak el tudta nyelni a vastag dorongot. B\u00e1r nem jelz\u00e9snek sz\u00e1nta, \u00fctemesen felemelked\u0151 popsij\u00e1nak rezg\u00e9sei tudatt\u00e1k Robival, hogy Julika a gy\u00f6ny\u00f6r kapuj\u00e1ba jutott. A l\u00e1ny szakadozottan, hol m\u00e9lyeket l\u00e9legzett, hol csak fel\u00fcletesen kapkodta a leveg\u0151t. Jobbra-balra hengeredett derek\u00e1val a matracon, hasfala l\u00fcktetett, \u00e9s szinte l\u00f6kte a fi\u00fa ajkai k\u00f6z\u00e9 a csikl\u00f3j\u00e1t.
\nRobi egyik kez\u00e9vel a l\u00e1ny combj\u00e1ba kapaszkodva, m\u00e1sikkal a punciban ser\u00e9nykedve, ajkait r\u00e1tapasztotta a szem\u00e9remdombra, \u00e9s nyelv\u00e9ve ide-oda g\u00f6rgette, forgatta az \u00e9rz\u00e9keny kis peckecsk\u00e9t.
\nInnen m\u00e1r nem volt vissza\u00fat. Magukba fogadt\u00e1k a r\u00e1juk t\u00f6r\u0151 k\u00e9jt, gy\u00f6ny\u00f6rt \u00e9s az egym\u00e1snak adott \u00f6r\u00f6m\u00f6ket.
\nF\u00e9l \u00f3ra is eltelt m\u00e9g ezut\u00e1n, mire ruh\u00e1jukat, k\u00f3col\u00f3dott hajukat rendbe szedve, az este befejez\u00e9s\u00e9re gondoltak.
\n– M\u00e1sra sz\u00e1m\u00edtott\u00e1l? – n\u00e9zett kiss\u00e9 agg\u00f3dva a l\u00e1ny szem\u00e9be Robi.
\nJulcsi megcir\u00f3gatta a fi\u00fa arc\u00e1t.
\n– Pontosan erre sz\u00e1m\u00edtottam – felelte.
\nFerk\u00f3 a focij\u00e1t pattogtatta az udvaron a leereszked\u0151 f\u00e9lhom\u00e1lyban.
\n– Nem unalmas \u00edgy egyed\u00fcl? – t\u00f6rt be a ritmikus mozdulatok k\u00f6z\u00e9 Robi elmen\u0151f\u00e9lben.
\nFerk\u00f3, csak a v\u00e1ll\u00e1t vonogatta.
\n– Elhozhattam volna magammal a h\u00fagom? – tolakodott tov\u00e1bb a meg\u00e1talkodott mag\u00e1ny falai m\u00f6g\u00e9 a fiatalember.
\n– Nem hoztad – v\u00e1gta r\u00e1 gyorsan Feri. Kicsit t\u00fal gyorsan is.
\nRobi, k\u00f6zelebb l\u00e9pett hozz\u00e1, \u00e9s hangj\u00e1t lehalk\u00edtva besz\u00e9lt tov\u00e1bb.
\n– \u00c9n sem v\u00e1rtam r\u00e1, hogy a n\u0151v\u00e9red \u00fajra megl\u00e1togasson. Cser\u00e9be, mert sz\u00e9pen rendbe hoztad a bring\u00e1m, adok egy bar\u00e1ti tan\u00e1csot. L\u00e1togasd meg Fl\u00f3r\u00e1t! Nem fogod megb\u00e1nni – nem v\u00e1rta meg a v\u00e1laszt, ink\u00e1bb r\u00f6viden, gyorsan elk\u00f6sz\u00f6nt, \u00e9s felpattant a versenyg\u00e9p nyerg\u00e9be, \u00e9s elkarik\u00e1zott.
\nA t\u00f6rt\u00e9net folytat\u00e1sa\u00a02. r\u00e9sz itt<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"