M\u00e1snap, Ferk\u00f3 megfogadva a tan\u00e1csot, \u00fct\u00f6tt-kopott biciklij\u00e9n a Dombh\u00e1t utca fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. \u00datk\u00f6zben egyre csak azon t\u00f6rte a fej\u00e9t, mi a csud\u00e1\u00e9rt is megy oda, hiszen t\u00e9nyleg nem esete a szepl\u0151s, v\u00e9konytest\u0171, v\u00f6r\u00f6ses haj\u00fa l\u00e1ny, de az\u00e9rt csak taposta a ped\u00e1lt. A meggyf\u00e1k alatt lef\u00e9kezett, kicsit rendbe szedte a ruh\u00e1zat\u00e1t, megigaz\u00edtotta frizur\u00e1j\u00e1t, azt\u00e1n vett egy m\u00e9ly l\u00e9legzetet, \u00e9s megnyomta a cseng\u0151gombot.
\nFl\u00f3ra megint a Piroska koszt\u00fcmj\u00e9t viselte. Piros sort, piros p\u00f3l\u00f3, \u00e9s piros arc.
\n– Robit keresed? – k\u00e9rdezte.
\nFerk\u00f3 is zavarban volt, sz\u00edvesen felelte volna azt, hogy igen, de h\u00e1t az nem lett volna igaz.
\n– Nem – felelte. – Csak erre j\u00e1rtam, \u00e9s gondoltam becs\u00f6ngetek hozz\u00e1d, van-e kedved biciklizni egyet.
\nFl\u00f3ra ett\u0151l m\u00e9g jobban elpirult. P\u00e1r szepl\u0151csk\u00e9je teljesen elt\u0171nt az arc\u00e1t bor\u00edt\u00f3 piross\u00e1gban.
\n– Biciklizni? – ism\u00e9telte meg a k\u00e9rd\u00e9st.
\n– Ha valami dolgod van\u2026 – akart visszakozni gyorsan Feri, de Fl\u00f3ra ijedten v\u00e1gott a szav\u00e1ba.
\n– Nem, dehogy. Semmi dolgom. – Csak \u00e1llt a nyitott kapuban, nem tudv\u00e1n mit\u00e9v\u0151 is legyen most, azt\u00e1n \u00e9szbekapott. – Gyere be! – \u00e1llt f\u00e9lre az \u00fatb\u00f3l.
\n– Mindj\u00e1rt sz\u00f3lok anyunak, hogy elmegyek veled egy kicsit bring\u00e1zni.
\nFerk\u00f3 csak a j\u00e1rda elej\u00e9ig mer\u00e9szkedett be az udvarba, \u00e9pp csak annyira, hogy be lehessen csukni m\u00f6g\u00f6tte a kaput, s \u00edgy megmenek\u00fclt a sz\u00fcl\u0151i tal\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l. Csak r\u00f6vid ideig \u00e1lldog\u00e1lt ott, a ker\u00e9kp\u00e1r l\u00e1mp\u00e1j\u00e1t piszk\u00e1lgatva, mintha ellen\u0151riznie kellene. Fl\u00f3r p\u00e1r perc ut\u00e1n megjelent a h\u00e1z sarka m\u00f6g\u00fcl, saj\u00e1t biciklij\u00e9t tolva.
\n– Merre menj\u00fcnk? – \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt.
\nFerk\u00f3 a v\u00e1llait vonogatta, \u00e9s \u00fagy tett, mintha \u00e9pp csak most tal\u00e1lta volna ki az utic\u00e9lt.
\n– Elkerekezhetn\u00e9nk a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rig – mondta ki a pillanatnyi \u00f6tletnek l\u00e1tsz\u00f3 aj\u00e1nlatot.
\n– Frank\u00f3! – hagyta helyben a l\u00e1ny. – Id\u00e9n, m\u00e9g \u00fagysem j\u00e1rtam ott.
\nAhol egym\u00e1s mellett tudtak kerekezni, ott besz\u00e9lgetve tapost\u00e1k a ped\u00e1lt, de a forgalmas utakon erre csak kev\u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00fck volt. V\u00e9g\u00fcl azt\u00e1n meg\u00e9rkeztek a rep\u00fcl\u0151t\u00e9rre. G\u00e9peiket hozz\u00e1lakatolt\u00e1k, a parkol\u00f3 egyik sark\u00e1ban egy hirdet\u0151t\u00e1bl\u00e1hoz, azt\u00e1n befizett\u00e9k magukat a kil\u00e1t\u00f3teraszra, ahol a korl\u00e1tnak t\u00e1maszkodva n\u00e9zt\u00e9k a l\u00e9gikik\u00f6t\u0151 forgalm\u00e1t.
\n– Az Marokk\u00f3ba megy – mutatott egy pirosra festett g\u00e9pre Fl\u00f3ra. – J\u00e1rt\u00e1l m\u00e1r Marokk\u00f3ban?
\n– M\u00e9g soha – intett nemet Ferk\u00f3. – M\u00e1r l\u00e1ttam Marokk\u00f3t, de ott m\u00e9g sosem j\u00e1rtam.
\n– Az hogy lehet?
\n– Tavaly Spanyolorsz\u00e1gba utaztunk, \u00e9s Gibralt\u00e1rb\u00f3l \u00e1t lehet l\u00e1tni az afrikai kontinensre.
\n– Milyen volt? – kerekedett el a szeme a l\u00e1nynak.
\n– K\u00f6d\u00f6s. A tengerb\u0151l felsz\u00e1ll\u00f3 p\u00e1r\u00e1t\u00f3l alig lehetett l\u00e1tni az \u00e1tellenes partot. Keskeny f\u00f6ldszalag sejlett a t\u00e1volban, de az\u00e9rt azt ki lehetett venni a l\u00e1tv\u00e1nyb\u00f3l, hogy ott sz\u00e1razf\u00f6ld van. Ink\u00e1bb a haj\u00f3kat figyeltem, ahogy a szorosban k\u00f6zlekednek.
\n– Elmenn\u00e9k oda egyszer!
\n– Elrabolna valami bennsz\u00fcl\u00f6tt, \u00e9s elvinne tizennegyedik asszony\u00e1nak.
\nFl\u00f3ra kiss\u00e9 hitetlen\u00fcl, kiss\u00e9 rosszall\u00f3an n\u00e9zet fel\u00e9. – Nem kellen\u00e9k \u00e9n nekik. Ha m\u00e9gis, tal\u00e1n akadna valaki, aki kiszabad\u00edt.
\nA felt\u0171n\u0151 sz\u00edn\u0171 g\u00e9p, r\u00e1fordult a felsz\u00e1ll\u00f3p\u00e1ly\u00e1ra.
\n– Elmenn\u00e9k Casablanc\u00e1ba is – folytatta a megkezdett t\u00e9m\u00e1t a l\u00e1ny \u00e1br\u00e1ndozva. Te l\u00e1ttad m\u00e1r a Casablanc\u00e1t?
\n– A filmr\u0151l besz\u00e9lsz?
\n– Igen. A h\u00e1bor\u00fa alatt j\u00e1tsz\u00f3d\u00f3 t\u00f6rt\u00e9netr\u0151l, a nagy, be nem teljes\u00fclt szerelemr\u0151l. Legal\u00e1bb h\u00e1romszor megn\u00e9ztem.
\nFerk\u00f3 az ismeretei k\u00f6z\u00f6tt kutatott.
\n– Lehet, hogy l\u00e1ttam m\u00e1r valamelyik mozicsatorn\u00e1n, de nem eml\u00e9kszem r\u00e1 hat\u00e1rozottan. – Szeretett volna a besz\u00e9lget\u00e9sre koncentr\u00e1lni, de a tekintete megakadt Fl\u00f3ra sz\u00e1j\u00e1n. Most, az oldalr\u00f3l \u00e9rkez\u0151 napf\u00e9nyben vette csak \u00e9szre, hogy \u00e9rdekes sz\u00e1ja van a l\u00e1nynak. F\u00e9nylik, h\u00f3feh\u00e9ren villannak a kis r\u00e9sben a feh\u00e9r fogak, melyek egy enyhe hib\u00e1val, kiss\u00e9 szab\u00e1lytalan rendben sorakoznak egym\u00e1s mellett. Nem volt sz\u00e1mottev\u0151 a hiba, csup\u00e1n akkora, hogy felh\u00edvja a figyelmet a k\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9p ajkakra. – Vajon mit \u00e9rezn\u00e9nk, ha a nyelvem hegy\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edtan\u00e1m. \u00c9ppen csak meg\u00e9rintve – gondolta, de azt\u00e1n elhessegette mag\u00e1t\u00f3l az \u00f6tletet.
\n– Mit n\u00e9zel? – Fl\u00f3ra furcs\u00e1ll\u00f3 pillant\u00e1st vetett besz\u00e9lget\u0151 t\u00e1rsa fel\u00e9. Megigaz\u00edtotta mindig k\u00f3cos haj\u00e1t, amelyet most a t\u00edz m\u00e9ter magas tet\u0151teraszon szabadon cib\u00e1lhatott a k\u00f6nny\u0171 sz\u00e9l. – Valami nincs velem rendben?
\nFerk\u00f3 zavartan elkapta a tekintet\u00e9t.
\n– Nem – elakadt a szava. – Minden rendben van.
\nNem tudta hogyan fejezze be, \u00edgy a k\u00e9rd\u00e9s megv\u00e1laszolatlan maradt, de szerencs\u00e9re Fl\u00f3ra nem ragaszkodott a v\u00e1laszad\u00e1shoz. – Indulnunk kellene – folytatta Ferk\u00f3 v\u00e1lasz helyett. – K\u00e9s\u0151n \u00e9r\u00fcnk haza, ha nem igyeksz\u00fcnk. – Kez\u00e9vel el\u0151z\u00e9kenyen ir\u00e1ny\u00edtani akarta egy kicsit a fordul\u00e1sban a l\u00e1nyt. \u00d6nk\u00e9ntelen mozdulat volt, \u00e9s furcsa bizserg\u00e9st \u00e9rzett t\u0151le. Ujjai egy pillanatra v\u00e9letlen\u00fcl r\u00e1fon\u00f3dtak a karcs\u00fa der\u00e9kra, \u00e9s ez szokatlan \u00e9rz\u00e9s volt. Majdnem \u00edgy maradt. Felid\u00e9z\u0151d\u00f6tt benne a pillanat, amikor a csincsill\u00e1k mellett azt pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k, \u00e1t\u00e9ri-e k\u00e9t arasszal Fl\u00f3ri derek\u00e1t. Azon az egy eseten k\u00edv\u00fcl, nem \u00e9rintett m\u00e9g meg ennyire bizalmasan egy l\u00e1nyt sem. Nem volt persze teljesen tapasztalatlan, m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny fut\u00f3 cs\u00f3k is volt addigi, valamennyivel t\u00f6bb, mint tizen\u00f6t \u00e9ves kor\u00e1ra m\u00f6g\u00f6tte, de azok ink\u00e1bb csak pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1sok, \u00fcgyetlen incselked\u00e9sek voltak. Akikkel elk\u00f6vette, azok is csup\u00e1n j\u00e1t\u00e9knak tekintett\u00e9k, \u00e9s \u00f6lel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli fut\u00f3 pillanatok maradtak, puszt\u00e1n az ismeretszerz\u00e9st szolg\u00e1lt\u00e1k.
\nA forg\u00f3ajt\u00f3n\u00e1l v\u00e9g\u00fcl m\u00e9gis elengedte a kez\u00e9hez simul\u00f3 cs\u00edp\u0151t.
\nAz egyik vas\u00fati \u00e1tj\u00e1r\u00f3n\u00e1l \u00e1csorogtak, v\u00e1rt\u00e1k, hogy a lassan tovad\u00f6c\u00f6g\u0151 tehervonat vagonjai \u00e1tcsattogjanak az \u00faton.
\n– \u00c9n \u00edgy is sz\u00edvesen utazn\u00e9k. Mint az amerikai filmek csavarg\u00f3i.
\n– Lehets\u00e9ges Marokk\u00f3ig utazni potyautask\u00e9nt tehervagonokban? – n\u00e9zett r\u00e1 a korm\u00e1nyra t\u00e1maszkodva Fl\u00f3ra.
\n– Casablanc\u00e1ig? Biztosan nem.
\nHalkult a vonatkerekek csattog\u00e1sa, szabadra v\u00e1ltott a f\u00e9nysoromp\u00f3, \u00e9s \u00fajra nyeregbe sz\u00e1llhattak.
\nFl\u00f3ra haza\u00e9rkez\u00e9skor a kapu el\u0151tt, puszira ny\u00fajtotta az arc\u00e1t a fi\u00fa fel\u00e9. Ferk\u00f3 most is a sz\u00e1j\u00e1t n\u00e9zte, de az\u00e9rt siker\u00fclt ellen\u00e1llnia a k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek, \u00e9s nem az ajkaihoz \u00e9rintette hozz\u00e1 a saj\u00e1tj\u00e1t.
\n– Elj\u00f6ssz velem bring\u00e1zni m\u00e1skor is? – k\u00e9rdezte, \u00e9s kellemesen megborzongott, amikor az arc\u00e1n \u00e9rezte a l\u00e1ny ajkait egy r\u00f6vid pillanatra.
\n– Persze. Mi\u00e9rt ne?
\nFl\u00f3ra nem \u00e9rtette, mit\u0151l \u00e9rzi olyan forr\u00f3nak az arc\u00e1t. Eddig arra mozdult meg a fant\u00e1zi\u00e1ja, ha \u00e9retts\u00e9gire k\u00e9sz\u00fcl\u0151 tizennyolc \u00e9ves fi\u00fak forgol\u00f3dtak el\u0151tte, \u00e9s most ett\u0151l a vele csaknem egykor\u00fa sr\u00e1ct\u00f3l, meg az invit\u00e1l\u00e1s\u00e1t\u00f3l egy \u00fajabb bring\u00e1z\u00e1sra, kipiros\u00edtotta az arc\u00e1t. Nem \u00e9rtette saj\u00e1t mag\u00e1t. P\u00e1r napja egyfolyt\u00e1ban nyugtalan volt, \u00e9s ma, amikor Ferk\u00f3 becs\u00f6ngetett hozz\u00e1juk, m\u00e1r azel\u0151tt tudta, hogy ki nyomja a gombot a kapuban, miel\u0151tt kin\u00e9zett volna az ablakon. Valahogy meg\u00e9rezte. Nem akart felt\u0171n\u0151en gyorsan kinn teremni a kertkapun\u00e1l, \u00e9s m\u00e9gis egy pillanat alatt ott tal\u00e1lta mag\u00e1t.
\nVas\u00e1rnap mindj\u00e1rt eb\u00e9d ut\u00e1n elindultak. A Merzse mocs\u00e1r volt a c\u00e9l, \u00e9s olyan vihargyorsan eltelt a d\u00e9lut\u00e1n, hogy csaknem megk\u00e9stek a haza\u00e9rkez\u00e9ssel.
\nA b\u00facs\u00faz\u00e1skor Fl\u00f3ra nem az arc\u00e1t ny\u00fajtotta puszira, hanem \u00f6sszez\u00e1rt ajkait.
\nMegint hosszan kellett matatnia a bicikli elrendez\u00e9s\u00e9vel a kamr\u00e1ban, mert nem akart felt\u0171n\u0151en piros \u00e1br\u00e1zattal bevonulni a lak\u00e1sba.
\nKedden reggel kilenc k\u00f6r\u00fcl megcs\u00f6rrent Ferk\u00f3 telefonja. A sz\u00e1m ismeretlen volt, de a hangra azonnal r\u00e1ismert.
\n– Szia Fl\u00f3ra! – k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte leplezetlen \u00f6r\u00f6mmel a hangj\u00e1ban.
\n– Elromlott a bring\u00e1m – panaszolta a l\u00e1ny. – \u00c1tj\u00f6nn\u00e9l megrepar\u00e1lni?
\n– Most? – k\u00e9rdezte Ferk\u00f3.
\n– Persze – er\u0151s\u00edtette meg ig\u00e9ny\u00e9t Fl\u00f3ra. – Be kellene v\u00e1s\u00e1rolnom, \u00e9s nem tudok elmenni vele.
\nFerk\u00f3 m\u00e1r indult is. A kapuban szembe tal\u00e1lkozott R\u00f3berttel, \u00e9s esz\u00e9be jutott, hogy meg se k\u00e9rdezte az el\u0151bb, mi\u00e9rt nem igaz\u00edtja meg Robi a g\u00e9pet. Most m\u00e1r tudta.
\nMire meg\u00e9rkezett a Dombh\u00e1t utc\u00e1ba, Fl\u00f3ra kitolta a g\u00e9pet a kamra el\u00e9 a gyepre.
\n– Leesett a l\u00e1nc – mutatott a ped\u00e1lra tehetetlen\u00fcl. – Visszatettem r\u00e1, de egy p\u00e1r m\u00e9ter ut\u00e1n megint lenn volt. K\u00e9t kez\u00e9vel g\u00f6rnyedt tart\u00e1sban t\u00e1maszkodott a t\u00e9rdeire, a feje egy magass\u00e1gban volt a fi\u00fa fej\u00e9vel.
\n– Mindj\u00e1rt rendbe teszem – aj\u00e1nlotta Ferk\u00f3.
\nEl\u0151vette a szersz\u00e1mokat, \u00e9s nekil\u00e1tott a szerel\u00e9snek. A l\u00e1ny \u00e9rdekl\u0151dve figyelte a munk\u00e1t, borzas haja el\u0151rel\u00f3gott, n\u00e9h\u00e1ny tincs olykor a fi\u00fa arc\u00e1t csiklandozta. Ferk\u00f3 egy pillanatra odakapta a fej\u00e9t, de a tekintete megakadt a kis vir\u00e1gokkal d\u00edsz\u00edtett apr\u00f3mint\u00e1s ingbl\u00faz el\u0151reoml\u00f3 kiv\u00e1g\u00e1s\u00e1n. A k\u00e9t kihajtott gall\u00e9r k\u00f6z\u00f6tt, egy m\u00e9lyed\u00e9s kezd\u0151d\u00f6tt, egy kis \u00e1rok a k\u00e9t lank\u00e1san emelked\u0151 domborulat k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s a tekintet elveszett a ruha \u00e1rny\u00e9ka m\u00f6g\u00f6tt a hom\u00e1lyba vesz\u0151 m\u00e9lys\u00e9gben. Izgalmasabb l\u00e1tnival\u00f3 volt, mint a kis gombocsk\u00e1kkal d\u00edsz\u00edtett t\u0171zpiros p\u00f3l\u00f3 az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1s alkalm\u00e1val, amikor Fl\u00f3ra a meggyf\u00e1r\u00f3l pottyant el\u00e9.
\n– \u00daj l\u00e1ncot kellene venned – mondta, hogy leplezze zavarts\u00e1g\u00e1t, \u00e9s akaratlanul is \u00fajra meg \u00fajra a bl\u00faz kiv\u00e1g\u00e1s\u00e1ba pillantott, ahol a l\u00e1tott k\u00e9p egy kicsit mindig m\u00e1s volt, mint az el\u0151z\u0151 – att\u00f3l f\u00fcgg\u0151en, hogy honnan n\u00e9zte, \u00e9s, hogy Fl\u00f3ra merre hajladozott k\u00e9nyelmetlen t\u00e1maszkod\u00e1sa k\u00f6zben.
\nFl\u00f3ra is \u00e9rezte, hogy a fi\u00fa \u00e1lland\u00f3an fel\u00e9 pislog, de a pillant\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1nak nem tulajdon\u00edtott jelent\u0151s\u00e9get. Tudta, hogy ruh\u00e1ja rendeltet\u00e9sszer\u0171en elrejti a rejteni val\u00f3it, \u00e9s a kandi pillant\u00e1s kevesebbet tal\u00e1l, mint ha f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ban ugr\u00e1lna el\u0151tte a strandon, vagy tornatrik\u00f3ban az iskolai torna\u00f3r\u00e1n. A pislog\u00e1s t\u00e9nye tette ism\u00e9t piross\u00e1 az arc\u00e1t, \u00e9s most m\u00e1r sokadszor gondolt d\u00fch\u00f6sen arra, hogy nincs el\u00e9g baja az arc\u00e1n l\u00e9v\u0151 n\u00e9h\u00e1ny szepl\u0151vel, m\u00e9g az \u00e1lland\u00f3 piross\u00e1g is ront a k\u00fclalakj\u00e1n. Szeretett volna uralkodni mag\u00e1n, de erre semmif\u00e9le technik\u00e1t nem tal\u00e1lt. Id\u0151nk\u00e9nt forr\u00f3nak \u00e9rezte az arc\u00e1t, \u00e9s tudta, hogy ilyenkor a p\u00edr is el\u00f6nti. Az volt a furcsa, hogy ez a jelens\u00e9g, mostan\u00e1ban el\u00e9g s\u0171r\u0171n, \u00e9s t\u00f6bbnyire ennek a fiatal sr\u00e1cnak a k\u00f6zel\u00e9ben lepte el.
\nFerk\u00f3 a munka v\u00e9gezt\u00e9vel, a szersz\u00e1mok csomagol\u00e1s\u00e1ra haszn\u00e1lt rongyba t\u00f6r\u00f6lgette a kez\u00e9t, de a fekete, olajos kosz makacsul beette mag\u00e1t a k\u00f6rmei al\u00e1, \u00e9s b\u0151r\u00e9nek v\u00e9kony r\u00e1ncai k\u00f6z\u00e9.
\n– Kezet kellene mosnom – n\u00e9zett sz\u00e9t t\u00e9tov\u00e1n, de sehol sem tal\u00e1lta a kerti csapot. – Szappan is kellene.
\nFl\u00f3ra bek\u00eds\u00e9rte a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, udvariasan a keze \u00fcgy\u00e9be rakta a sz\u00fcks\u00e9ges tiszt\u00e1lkod\u00f3 eszk\u00f6z\u00f6ket. Szappant, s\u00farol\u00f3szert, k\u00f6r\u00f6mkef\u00e9t, \u00e9s t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151vel a k\u00e9zben \u00e1llt mellette, m\u00edg koszmentesre suvickolja mag\u00e1t a fi\u00fa. K\u00f6zben a mosd\u00f3 feletti t\u00fck\u00f6rben tanulm\u00e1nyozta az arc\u00e1t, m\u00falik-e r\u00f3la a piross\u00e1g, de a l\u00e1tott k\u00e9pet nem tal\u00e1lta kiel\u00e9g\u00edt\u0151nek. Nemcsak a sz\u00edn\u00e9vel volt el\u00e9gedetlen, de tov\u00e1bbra is bosszantott\u00e1k \u0151t a szepl\u0151i, meg borzas frizur\u00e1ja, melyen sehogyan sem tudott \u00farr\u00e1 lenni. – Legal\u00e1bb nem vagyok egy dagad\u00e9k – gondolta mag\u00e1ban, hogy valamivel m\u00e9gis ellens\u00falyozza a mag\u00e1r\u00f3l kialak\u00edtott h\u00e1tr\u00e1nyos l\u00e1tszatot.
\nFerk\u00f3 is zavarban volt.
\nMikor v\u00e9gzett a k\u00e9zmos\u00e1ssal, felegyenesedett, \u00e9s t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151t keresve sz\u00e9ttekintett. Fl\u00f3ra ny\u00fajtotta fel\u00e9 a tiszta t\u00f6rl\u0151t, \u00e9s most minden b\u00e1tortalans\u00e1guk ellen\u00e9re tal\u00e1lkozott a pillant\u00e1suk. A fi\u00fa \u00fajk\u00e9nt csod\u00e1lkozott r\u00e1 a fel\u00e9 tekint\u0151 szemekre, \u00e9s valami gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges m\u00e9lys\u00e9get l\u00e1tott megcsillanni a hossz\u00fa szempill\u00e1k alatt mozdulatlann\u00e1 v\u00e1l\u00f3 fekete szemgoly\u00f3kban.
\nPillant\u00e1sa lassan lejjebb v\u00e1ndorolt, a csillog\u00f3, v\u00e9kony r\u00e9snyire ny\u00edl\u00f3 ajkakra, \u00e9s a bel\u0151l\u00fck hamisk\u00e1s mosolyra villan\u00f3 fogsorra. Esz\u00e9be villant, hogy legut\u00f3bb, a kapuban nem az arc\u00e1t ny\u00fajtott fel\u00e9 a l\u00e1ny, hanem ezeket az izgalmas, f\u00e9nyes, akkor \u00f6sszez\u00e1rt ajkakat. Vajon most is bez\u00e1r\u00f3dn\u00e1nak-e, ha hozz\u00e1\u00e9rne a saj\u00e1t sz\u00e1j\u00e1val?
\nKez\u00fck akaratlanul \u00f6ssze\u00e9rt, de Ferk\u00f3 lek\u00fczdve felt\u00f6rekv\u0151 gy\u00e1vas\u00e1g\u00e1t, lassan Fl\u00f3r\u00e1hoz hajolt, \u00e9s kipr\u00f3b\u00e1lta az im\u00e9nt v\u00e9giggondolt k\u00eds\u00e9rletet, s a csoda megt\u00f6rt\u00e9nt. Fl\u00f3ra nem ugrott el, nem is ki\u00e1ltott egy nagyot, nem \u00fct\u00f6tte pofon, hanem ott maradva ahol volt, k\u00edv\u00e1ncsian engedte, hogy a fi\u00fa vibr\u00e1l\u00f3, hegyes nyelve, k\u00f6rbej\u00e1rja sz\u00e1ja ker\u00fclet\u00e9t. Nem mert megmozdulni, f\u00e9lt, hogy a kellet\u00e9n\u00e9l t\u00f6bbet \u00e1rul el abb\u00f3l amit m\u00e9g \u0151 sem tud mag\u00e1r\u00f3l biztosan. Meg azt\u00e1n j\u00f3 is volt kipr\u00f3b\u00e1lni azt, amit eddig csak elm\u00e9letben ismert. Azok a puszik, amelyekkel \u0151 is megaj\u00e1nd\u00e9kozta olykor az erre jelentkez\u0151ket, nem ny\u00fajtottak el\u00e9g ismeretet arr\u00f3l, milyen dolog a cs\u00f3kol\u00f3z\u00e1s. Lassan sz\u00e9jjelebb nyitotta a fogsor\u00e1t, \u00e9s kidugva nyelve hegy\u00e9t, \u0151 is meg\u00e9rintette Ferk\u00f3 sz\u00e1ja szeglet\u00e9t, azt\u00e1n v\u00e9gigsim\u00edtotta vele az ajkakat alul \u00e9s fel\u00fcl is.
\nTapasztalatlans\u00e1guk kicsit \u00fcgyetlenn\u00e9 tette \u0151ket, de ezt \u00e9szre sem vett\u00e9k. Egy r\u00f6vid ideig m\u00e9g n\u00e9zt\u00e9k egym\u00e1st, azt\u00e1n mindketten becsukt\u00e1k a szem\u00fcket. Az esz\u00fckbe sem jutott, hogy \u00f6ssze\u00f6lelkezzenek, csak \u00e1lltak egym\u00e1ssal szemben, der\u00e9kmagass\u00e1gban ottmaradt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck egym\u00e1sba kapcsol\u00f3d\u00f3 kez\u00fck, meg az \u00e1tnedvesedett t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151.
\nMeg\u00e1llt az id\u0151. Nem tudt\u00e1k mennyi ideig tartott a cs\u00f3k, \u00e9s nem is t\u00f6r\u0151dtek vele. Erre a v\u00e9gtelen pillanatra kikapcsolt\u00e1k a bel\u00e9j\u00fck nevel\u0151d\u00f6tt g\u00e1tl\u00e1sokat, szok\u00e1sokat, \u00e9s csak az ismeretlen, \u00faj \u00e9lm\u00e9nnyel voltak elfoglalva.
\nA val\u00f3s\u00e1gban, csak p\u00e1r m\u00e1sodpercr\u0151l volt sz\u00f3. Nem tudt\u00e1k volna hosszan elny\u00fajtani ezt az els\u0151 cs\u00f3kot. Hi\u00e1nyoztak ehhez az ismeretek, a megszokott mozdulatok, \u00e9s azt sem tudt\u00e1k volna, mit is keressenek a delejes \u00e9rint\u00e9sekben. Kider\u00fclt, ezt is tanulni kell. Nem \u00fagy, mint a matekot, vagy az angolt, eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9pp. Sokkal kellemesebb m\u00f3don, de tanulni kell. Mindketten eld\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k, hogy ezen a ny\u00e1ron elm\u00e9lyednek a tanul\u00e1sban. Most ezt az els\u0151, hossz\u00fara ny\u00falt pillanatot azonban nem terjeszthett\u00e9k ki a v\u00e9gtelenbe.
\nElt\u00e1volodtak egym\u00e1st\u00f3l, ism\u00e9t kinyitott szem\u00fck egy pillanatra megint tal\u00e1lkozott azt\u00e1n riadtan kapt\u00e1k f\u00e9lre a tekintet\u00fcket, ne kelljen egy pillant\u00e1ssal se megmagyar\u00e1zni azt, ami t\u00f6rt\u00e9nt. Ehhez sem lettek volna szavaik.
\nFl\u00f3ra felakasztotta a t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151t a nikkelezett konzolra, Ferk\u00f3 pedig kis kr\u00e1kog\u00e1ssal a haj\u00e1t igazgatta.
\n– Gyere! – mondta a kr\u00e1kog\u00e1s v\u00e9g\u00e9n. – Pr\u00f3b\u00e1ljuk ki a g\u00e9ped!
\nCsak a szikr\u00e1z\u00f3 ny\u00e1ri naps\u00fct\u00e9sben tal\u00e1ltak vissza a kor\u00e1bbi, megszokott viselked\u00e9si norm\u00e1khoz.
\nJulcsi \u00e9s Robi l\u00e9nyegesen nagyobb gyakorlattal b\u00edrtak, de az \u0151 sz\u00e1mukra sem volt h\u00e9tk\u00f6znapi dolog a szerelmi kapcsolat teljess\u00e9 v\u00e1l\u00e1s\u00e1nak kezdete.
\nSokf\u00e9le m\u00f3don alakulhat egy emberp\u00e1r k\u00e9t tagj\u00e1nak egym\u00e1shoz val\u00f3 viszonya. Nincs k\u00e9t egyforma szerelem, legal\u00e1bb is egy ember \u00e9let\u00e9n bel\u00fcl. Az \u00faj szerelemet mindenki m\u00e1sk\u00e9pp akarja kezdeni, mint a kor\u00e1bbit. Aki nem \u00edgy tesz, \u00e9s a r\u00e9gi szeret\u0151j\u00e9t akarja megtal\u00e1lni az \u00fajban, az \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig keresg\u00e9lhet, \u00e9s soha sem tal\u00e1l r\u00e1 az igazira. Az ember folyton v\u00e1ltozik, fejl\u0151dik, \u00e9s ha meg is tal\u00e1ln\u00e1nk valakiben azt a r\u00e9git, akkor m\u00e1r nem \u00e9rezn\u00e9nk ugyanazt, amit a r\u00e9givel a kezdetben \u00e9rezt\u00fcnk. Az sem mell\u00e9kes, hogy a r\u00e9git\u0151l valami miatt el kellett szakadni, most h\u00e1t melyik \u00e9nj\u00e9t kellene is megtal\u00e1lni? Azt, amelyikkel eleinte sz\u00e9p volt az egy\u00fcttl\u00e9t, vagy azt, amelyikkel a v\u00e9ge fel\u00e9 m\u00e1r nem lehetett kij\u00f6nni? Ez\u00e9rt kell mindig meg\u00fajulni egy \u00faj szerelem el\u0151tt!
\nJulcsi is arra sz\u00e1m\u00edtott, hogy valami m\u00e1st, valami \u00fajat fog kapni Robit\u00f3l.
\nA f\u00e9rfiak k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 m\u00f3dokon viselkedhetnek, \u00e9s ezek a m\u00f3dozatok, az emberi term\u00e9szetb\u0151l fakadnak. Amilyen az alapterm\u00e9szete valakinek, \u00fagy fog viselkedni a szerelemben. Lesz, aki h\u00f3d\u00edt, \u00e9s ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151 m\u00f3don k\u00fczdi le az akad\u00e1lyokat. Van n\u0151, aki ezt szereti. Azt mondja, ilyen egy igazi f\u00e9rfi. Van, aki gyeng\u00e9d, meg\u00e9rt\u0151, \u00e9s eln\u00e9zi n\u0151je hib\u00e1it. A f\u00e9rfias alkatok kedvel\u0151i, ne h\u00e1zasodjanak ilyen f\u00e9rfival. Ezekhez a f\u00e9rfiakhoz a kicsit hisztis, kicsit \u00f6nt\u00f6rv\u00e9ny\u0171 asszony val\u00f3. Fel lehetne sorolni sz\u00e1mtalan kombin\u00e1ci\u00f3t, de felk\u00e9sz\u00fclni mindenre lehetetlen. Ez hozza azt\u00e1n mag\u00e1val a kellemes, vagy kellemetlen meglepet\u00e9seket, a s\u00edrig tart\u00f3 szerelmeket, vagy a pokoll\u00e1 v\u00e1l\u00f3 h\u00e1zass\u00e1gokat \u00e9s v\u00e1l\u00e1sokat.
\nAz a buktat\u00f3 ebben az eg\u00e9szben, hogy megette a fene, ha valaki v\u00e9giggondolja a felsorolt szempontokat, amikor r\u00e1n\u00e9z egy ellenkez\u0151 nem\u0171, potenci\u00e1lis partnerre. A szerelem ugyanis vak, \u00e9s t\u00e1gra nyitott szemmel szerelmeskedni t\u00e9nyleg nem szok\u00e1s.
\nRobi \u00e9s Juli sem gondolkodott ilyen fontos dolgokr\u00f3l azon a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n.
\nEleinte el\u00e9g b\u00e1tortalanul, \u00e9s el\u00e9g hi\u00e1baval\u00f3an \u00fcld\u00f6g\u00e9ltek a kertben, azt\u00e1n Julcsi k\u00e9zen fogta a fi\u00fat, \u00e9s sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl vezette be a szob\u00e1j\u00e1ba.
\nAmikor meg\u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st, bez\u00e1r\u00f3dott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck egy b\u00fara, \u00e9s megsz\u0171nt sz\u00e1mukra a k\u00fclvil\u00e1g. A becsuk\u00f3dott szobaajt\u00f3 kett\u00e9osztotta a l\u00e9tet, egy olyan helyre ahol \u0151k vannak ketten, \u00e9s az ezen k\u00edv\u00fcli t\u00e9rre. Ha belegondolunk, hogy a nagy sz\u00e1mok t\u00f6rv\u00e9nye alapj\u00e1n, ez egyszerre t\u00f6bb helyen is lezajlott ugyanabban a pillanatban, elt\u00f6prenghet\u00fcnk a vil\u00e1gmindens\u00e9g csod\u00e1in, \u00e9s a t\u00e9rid\u0151 rendszer sokr\u00e9t\u0171s\u00e9g\u00e9n. H\u00e1ny helyen is lehet egyszerre kett\u00e9osztani a k\u00fcl\u00f6nben egys\u00e9ges vil\u00e1gmindens\u00e9get?
\nJulcsi \u00e9s Robi a saj\u00e1t szempontjukb\u00f3l nem kett\u00e9osztani akarta, hanem egyes\u00edteni az addig k\u00fcl\u00f6n l\u00e9tez\u0151 r\u00e9szeket. Egy id\u0151 ut\u00e1n olyan szorosan \u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st, mintha minden sejt\u00fckkel a m\u00e1sikba akarn\u00e1nak olvadni.
\nGyeng\u00e9d simogat\u00e1sokb\u00f3l jutottak el id\u00e1ig. Robi, az izmos, kisportolt fi\u00fa legkev\u00e9sb\u00e9 sem volt er\u0151szakos, \u00e9s gyeng\u00e9d simogat\u00e1sai a h\u00e1ton, el\u0151bb k\u00f6nny\u0171 bizserg\u00e9st okoztak a l\u00e1nyban, azt\u00e1n \u00e9ppen \u0151 volt az, aki ezt a k\u00f6nny\u0171 simogat\u00f3 \u00f6lel\u00e9st szoros \u00f6sszetapad\u00e1sra cser\u00e9lte. Melleit nekinyomta az izmos f\u00e9rfi mellkasnak, \u00e9s a k\u00f6z\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 v\u00e9kony ruha szinte elhanyagolhat\u00f3v\u00e1 lett az er\u0151s \u00f6lel\u00e9sben. Ami l\u00e9nyegtelen, azt pedig ak\u00e1r mell\u0151zhetj\u00fck is. Ezt tett\u00e9k. Nem t\u00fcrelmetlen\u00fcl, nem gyorsan, de nagyon hat\u00e1rozottan.
\nEl\u0151sz\u00f6r der\u00e9kon fel\u00fcl sz\u00fcntett\u00e9k meg a kontaktust g\u00e1tl\u00f3 jelenl\u00e9tet. Egym\u00e1sr\u00f3l vett\u00e9k le a trik\u00f3t. Robi izmos teste, am\u00fagy is sz\u00e9tfesz\u00edtette a trik\u00f3t, de Julcsi g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 keble is csaknem ki akarta f\u00farni a v\u00e9kony ny\u00e1ri bl\u00fazt, amelyben a fi\u00fat fogadta. Izgalomban l\u00e9v\u0151 mellbimb\u00f3i csaknem \u00e1tb\u00fajtak a sz\u00f6veten.
\nA fi\u00fa kedveskedve harapd\u00e1lta Julcsi melleit, azok pedig fesz\u00fclve kerest\u00e9k az utat Robi ajkai k\u00f6z\u00e9, amikor egy-egy pillanatra elt\u00e1volodott t\u0151l\u00fck. V\u00e9g\u00fcl, mikor \u00fajra cs\u00f3kol\u00f3zni k\u00edv\u00e1nt a l\u00e1nnyal, kez\u00e9be fogta a k\u00e9t keblet, hogy ne maradjanak k\u00e9nyeztet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl.
\nJuli tenyer\u00e9vel tapadt a fi\u00fa mellkas\u00e1ra, finoman simogatva, karmol\u00e1szva Robit.
\nEgy id\u0151 m\u00falva a der\u00e9kon aluli ruh\u00e1zat is leker\u00fclt r\u00f3luk, meztelen\u00fcl \u00e1lltak egym\u00e1s el\u0151tt. Robi lassan let\u00e9rdelt, de most nem cs\u00f3kolt a l\u00e1bak k\u00f6z\u00e9, hanem a l\u00e1ny test\u00e9nek m\u00e1s, a szem\u00e9remhez k\u00f6zeli r\u00e9szeit r\u00e9szes\u00edtette kit\u0171ntetett figyelemben. Ujjaival puh\u00e1n cir\u00f3gatta a combokat, \u00e9s a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 popsit, ajkaival pedig a hasfalat cs\u00f3kolta v\u00e9gig. Mikor lejjebb vonult volna, Julcsi a kez\u00e9n\u00e9l fogva pr\u00f3b\u00e1lta felseg\u00edteni.
\n– Most nem – mondta. – Most nem azt akarom.
\n– \u00c9n sem – felelte a fi\u00fa. – Most mindent akarok.
\nLassan eljutottak az \u00e1gyig. Juli v\u00e9gigd\u0151lt rajta, \u00e9s kez\u00e9vel h\u00edvta maga ut\u00e1n Robit. Egym\u00e1ssal szembefordulva, oldalukon fek\u00fcdtek, \u00e9s ujjaikkal bec\u00e9zgett\u00e9k a m\u00e1sikat. Mindketten a m\u00e1sik l\u00e1gy\u00e9ka fel\u00e9 ny\u00faltak, azt\u00e1n \u00e9rz\u00e9kelt\u00e9k, hogy nedvek \u00e9s feszess\u00e9g dolg\u00e1ban minden rendben van, lassan egym\u00e1sba cs\u00fasztak. A k\u00e9t sz\u00e9tt\u00e1rt le\u00e1nycomb k\u00f6z\u00e9 bes\u00fcppedt a fi\u00fa teste, azt\u00e1n a tov\u00e1bbi r\u00e9st is kit\u00f6ltve, lassan mozogni kezdett benne. Julcsi lehunyta szem\u00e9t, fej\u00e9t h\u00e1traszegte, \u00e9s k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t ennek a l\u00fcktet\u00e9snek. Cs\u00edp\u0151j\u00e9t el\u0151refesz\u00edtve igyekezett maga is cs\u00f6kkenteni a t\u00e1vols\u00e1got kett\u0151j\u00fck k\u00f6z\u00f6tt, pedig az m\u00e1r am\u00fagy is nulla volt.
\nRobi gyeng\u00e9den hanyatt ford\u00edtotta, \u00e9s szorosan mag\u00e1hoz \u00f6lelte, \u00fajra felv\u00e9ve a teljes testi kontaktust a kedves\u00e9vel.
\nHengeredve, forogva, egym\u00e1st \u00f6lelve \u00e9s cs\u00f3kolva, kis sz\u00fcnetekkel igyekeztek az egy\u00fctt m\u00e9g ki nem pr\u00f3b\u00e1lt gy\u00f6ny\u00f6r fel\u00e9.
\nJulcsi m\u00e9lyeket l\u00e9legzett, s\u00f3hajtva t\u00e1rta \u00f6l\u00e9t a bel\u00e9hatol\u00f3 h\u00edmtag el\u00e9, \u00e9s \u00e9rezte, hogy el\u00e9ri \u0151t a megsemmis\u00edt\u0151 \u00e9lm\u00e9ny, az \u00e9rz\u00e9s, amikor a h\u00fcvelye k\u00f6r\u00fcli izmok \u00f6nk\u00e9ntelen g\u00f6rcs\u00f6k k\u00f6z\u00f6tt k\u00e9jr\u0151l k\u00fcldenek jeleket az idegrostokon kereszt\u00fcl az agy\u00e1ba.
\nBehunyt szemh\u00e9jaik m\u00f6g\u00f6tt robbant a szikra, \u00e9s egy id\u0151re elnyelte \u0151ket a boldog\u00edt\u00f3 sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s, a m\u00e1moros megsemmis\u00fcl\u00e9s.
\nAzt\u00e1n, m\u00e9g mindig egym\u00e1st \u00f6lelve, de most m\u00e1r \u00fajra egym\u00e1s mellett fekve lehanyatlottak a matracra, \u00e9s apr\u00f3 cs\u00f3kokat adva a m\u00e1siknak, csendesen pihentek a tovav\u00e1gtat\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny percei ut\u00e1n.
\n– Nagy a csend odakint – \u00e1llap\u00edtotta meg \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s k\u00f6zben Julcsi. – Rem\u00e9lem, az \u00f6cs\u00e9m nem vetemedett arra, hogy leskel\u0151dj\u00e9k ut\u00e1nunk.
\n– Nem hiszem – Robi megigaz\u00edtotta mag\u00e1n a p\u00f3l\u00f3t. – Akkor indult hozz\u00e1nk, amikor \u00e9rkeztem. A kapuban szembetal\u00e1lkoztunk.
\n– Csak nem kettesben vannak otthon?
\n– Csak nem agg\u00f3dsz emiatt?
\n– Te nem agg\u00f3dsz a h\u00fagod\u00e9rt?
\nRobi kicsit elgondolkodott a v\u00e1lasz el\u0151tt.
\n– Valaki \u00fagyis megkettyinti \u0151t. El\u0151bb, vagy ut\u00f3bb – mondta. – El\u00e9g nagyl\u00e1ny ahhoz, hogy tudjon vigy\u00e1zni mag\u00e1ra. Az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6kn\u0151je, az iskolaorvos, meg persze any\u00e1m, gondolom, kell\u0151k\u00e9ppen felvil\u00e1gos\u00edtotta \u0151t az ilyenfajta szikl\u00e1k k\u00f6z\u00f6tti biztons\u00e1gos mozg\u00e1shoz.
\n– No de m\u00e9gis! – m\u00e9ltatlankodott Julcsi. – Fl\u00f3ra m\u00e9g tizenhat sincs, \u00e9s Ferk\u00f3 is alig m\u00falt annyi.
\n– Nem hiszem, hogy p\u00e1r hetes ismerets\u00e9g ut\u00e1n \u00e1gyba b\u00fajn\u00e1nak.
\n– Mi is azt tett\u00fck! – v\u00e1gta r\u00e1 Juli.
\n– Mi m\u00e1r feln\u0151ttek vagyunk, hozz\u00e1juk k\u00e9pest. Egy\u00e9bk\u00e9nt meg j\u00f3 fej az \u00f6cs\u00e9d, nem f\u00e9ltem t\u0151le Fl\u00f3r\u00e1t, nem fog k\u00e1rt tenni benne. P\u00e1r h\u00e9t, n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap ut\u00e1n persze ker\u00edtenek majd r\u00e1 alkalmat, hogy leut\u00e1nozz\u00e1k azt, amit mi most tett\u00fcnk, de rem\u00e9lhet\u0151leg mindkett\u0151j\u00fck \u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9t fogja szolg\u00e1lni az esem\u00e9ny.
\nBe akarta fejezni a t\u00e9ma boncolgat\u00e1s\u00e1t, de azt\u00e1n m\u00e9g megtoldotta egy mondattal. – Ne irigykedj\u00fcnk r\u00e1juk!
\nPillanatnyilag nem volt mit irigykedni rajtuk, ugyanis a d\u00e9lel\u0151tti cs\u00f3kot, nem akart\u00e1k megism\u00e9telni. Egyik\u00fckben sem volt hozz\u00e1 elegend\u0151 elsz\u00e1n\u00e1s. Bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1s ut\u00e1n ink\u00e1bb tov\u00e1bb kerekeztek az \u00e1lmos kisv\u00e1rosi utc\u00e1kon. Amikor megint haza\u00e9rtek, Fl\u00f3ra anyja m\u00e1r otthon volt.<\/p>\n
K\u00e9t nap m\u00falt\u00e1n tal\u00e1lkoztak \u00fajra. Ferk\u00f3 csenget\u00e9s\u00e9re, most is v\u00e1rakoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl ker\u00fclt el\u0151 Fl\u00f3ra, \u00e9s kit\u00e1rta a kaput a fi\u00fa el\u0151tt.
\n– Gyere be! – invit\u00e1lta dobog\u00f3 sz\u00edvvel, mert most sem volt otthon senki, \u00e9s ez j\u00e1rt a fej\u00e9ben, amikor megpillantotta a biciklij\u00e9re t\u00e1maszkod\u00f3 Ferit.
\nFerk\u00f3 sz\u00edve is hevesen dobogni kezdett, amikor a t\u0171zpiros p\u00f3l\u00f3n megjelen\u0151 k\u00e9t, ismer\u0151s g\u00f6mb\u00f6cske kidudorodva az anyagon kereszt\u00fcl \u00e1tsejlett a napf\u00e9nyben.
\n– Hoztam csemeg\u00e9t a csincsill\u00e1idnak – kezdte. – Megk\u00edn\u00e1lhatom \u0151ket bel\u0151le?
\n– Persze – helyeselt Fl\u00f3ra, \u00e9s k\u00e9zen fogva elindultak az emeletre. Most valahogy nem \u00fagy t\u0171nt, hogy csak egy v\u00e9letlen mozdulatr\u00f3l lenne sz\u00f3. Most nem is rohantak felfel\u00e9, hanem lassan, egym\u00e1s mellett l\u00e9pkedve mentek a keskeny l\u00e9pcs\u0151n.
\nA l\u00e1ny megint kivette a kis \u00e1llatk\u00e1t a ketrecb\u0151l, \u00e9s a karj\u00e1ban tartva fordult a fi\u00fa fel\u00e9.
\n– Pr\u00f3b\u00e1ld meg \u00e1tvenni! H\u00e1tha nem f\u00e9l t\u0151led! – kicsit el\u0151reny\u00fajtotta a kis sz\u0151rgomolyagot, Ferk\u00f3 \u00e9rte ny\u00falt, de a csincsilla riadtan h\u00faz\u00f3dott h\u00e1tra, a biztos, \u00e9s ismer\u0151s mened\u00e9kbe.
\n– Ink\u00e1bb csak etetek – mondta l\u00e1tva, hogy az \u00e1llat f\u00e9l t\u0151le.
\nEl\u0151vette a zseb\u00e9b\u0151l a celof\u00e1nzacsk\u00f3ba csomagolt aszalt alm\u00e1t, \u00e9s abb\u00f3l ny\u00fajtott a kis l\u00e9ny fel\u00e9 apr\u00f3 adagokat, amiket az vill\u00e1m gyors mozdulatokkal kapkodott ki a kez\u00e9b\u0151l, \u00e9s bekebelezett.
\nFerk\u00f3 tekintete megint \u00f6ssze-vissza v\u00e1ndorolt. Hol a csemeg\u00e9t ropogtat\u00f3 \u00e1llatot figyelte, hol a piros bl\u00fazt m\u00f6g\u00f6tte, hol pedig Fl\u00f3ra sz\u00e1j\u00e1t. Kis mosolya miatt, most is kil\u00e1tszottak a fogai egy keskeny r\u00e9sen.
\n– Ennyi el\u00e9g – mondta a l\u00e1ny, \u00e9s visszak\u00fcldte a csincsill\u00e1t a hely\u00e9re. – A m\u00e1sikat is megeteted?
\nFerk\u00f3 nyelt egy nagyot. – Majd kicsit k\u00e9s\u0151bb. – T\u00e9tov\u00e1n Fl\u00f3ra dereka fel\u00e9 ny\u00falt. Nem tudta, mondani kellene-e m\u00e9g valamit, vagy sem, ez\u00e9rt ink\u00e1bb cselekedett.
\nFl\u00f3ra meg\u00e9rtette a sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t, \u00e9s nem tiltakozott. R\u00e9g\u00f3ta v\u00e1rt arra, hogy tal\u00e1ljon valakit, aki meg\u00f6lelni k\u00e9sz\u00fcl \u0151t, \u00e9s akit neki sem ellenszenves vissza\u00f6lelni. Ferk\u00f3 egy\u00e1ltal\u00e1n nem volt ellenszenves, karjait teh\u00e1t lassan felemelte, a nyaka k\u00f6r\u00e9 fonta, \u00e9s \u0151szinte kit\u00e1rulkoz\u00e1ssal, valamint hevesen dobog\u00f3 sz\u00edvvel k\u00f6zeledett ajkaival, az ajkai fel\u00e9.
\nMost nem kapkodt\u00e1k el. Felk\u00e9sz\u00fcltek arra amit tettek, \u00e9s tudatosan kerest\u00e9k a cs\u00f3k titkait. Lassan egym\u00e1shoz simultak, \u00f6lel\u00e9s\u00fck szoros lett, \u00e9s amikor id\u0151nk\u00e9nt sz\u00fcnetet tartottak, akkor sem t\u00e1volodtak el egym\u00e1st\u00f3l, fej\u00fcket a m\u00e1sik v\u00e1ll\u00e1ra hajtva tov\u00e1bb \u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st. Besz\u00e9lni nem besz\u00e9ltek, a mondand\u00f3jukat testbesz\u00e9d \u00fatj\u00e1n adt\u00e1k \u00e1t a m\u00e1siknak.
\nHetek teltek \u00edgy, boldogan, gyakran egym\u00e1s karj\u00e1ban. A v\u00e1ros k\u00f6r\u00fcl biciklizve, vagy d\u00e9lel\u0151tt\u00f6nk\u00e9nt a lak\u00e1sban, nem volt neh\u00e9z alkalmat tal\u00e1lni az \u00f6lel\u00e9sre.
\nLassank\u00e9nt mindkett\u0151j\u00fckben fel\u00e9bredt a v\u00e1gy, valami t\u00f6bbre. Ferk\u00f3nak ruh\u00e1n kereszt\u00fcl, m\u00e1r ismer\u0151s volt Fl\u00f3ra kebl\u00e9nek tapint\u00e1sa, \u00e9s egyre t\u00f6bbsz\u00f6r gondolt arra, hogy milyen lehet a sima b\u0151r \u00e9rint\u00e9se a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 kebleken. Fl\u00f3ra is sokszor elk\u00e9pzelte, hogy milyen az, amikor a fi\u00fa ujjai v\u00e9gigsiklanak a domborulaton a mellbimb\u00f3ig, \u00e9s gyeng\u00e9den megszor\u00edtj\u00e1k azt. Most, hogy azt tapasztalta, Feri, az ingecsk\u00e9j\u00e9nek gall\u00e9rj\u00e1t feszegeti, ajkai mellett a kez\u00e9vel is laz\u00edtani igyekszik a gombol\u00e1son, eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy seg\u00edt neki.
\n– Al\u00e1 akarsz b\u00fajni? – k\u00e9rdezte, \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fekete szem\u00e9ben nem harag szikr\u00e1zott, hanem pajkos cinkoss\u00e1g t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt.
\nFerk\u00f3 ismerte a l\u00e1ny szem\u00e9nek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t, \u00e9s l\u00e1tta benne a belegyez\u00e9st.
\n– Nagyon szeretn\u00e9lek megsimogatni en\u00e9lk\u00fcl a bl\u00faz n\u00e9lk\u00fcl.
\n– Megkaphatod, amit alatta tal\u00e1lsz – mondta Fl\u00f3ra, \u00e9s gyors mozdulatokkal kigombolta a bl\u00faz\u00e1t, azt\u00e1n leejtette magam\u00f6g\u00e9, a hever\u0151re, amin \u00fcltek. K\u00e9t keble, szinte villan\u00e1snyi id\u0151 alatt ker\u00fclt napvil\u00e1gra, \u00e9s Ferk\u00f3 h\u00e1l\u00e1san sim\u00edtotta v\u00e9gig az egyiket, azt\u00e1n meg is cs\u00f3kolta a r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 t\u00e1ny\u00e9rka k\u00f6zep\u00e9n \u00e1gaskod\u00f3 bimb\u00f3t. Fl\u00f3ra behunyta a szem\u00e9t, \u00e9s csaknem elolvadt a pillanat var\u00e1zs\u00e1t\u00f3l. Borzongott a b\u0151re, a has\u00e1ban k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, \u00e9melyg\u00e9shez hasonl\u00f3, de nagyon kellemes \u00e9rz\u00e9st \u00e9szlelt.
\nArra gondolt, hogy \u00e9vekig azt hitte, hogy sz\u00e9gyenl\u0151sen takargatni fogja mag\u00e1t, amikor v\u00e9gre egy fi\u00fa meg\u00e9rinti a mell\u00e9t, \u00e9s most az ellenkez\u0151je t\u00f6rt\u00e9nik. Gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kit\u00e1rta mag\u00e1n a ruh\u00e1t, felk\u00edn\u00e1lta \u00e9rint\u00e9sre, cs\u00f3kra a kebl\u00e9t, \u00e9s az arc\u00e1t gyakran l\u00e1ngba bor\u00edt\u00f3 piross\u00e1g is t\u00e1vol marad, csak gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get \u00e9rez. K\u00e9t kez\u00e9be fogta Ferk\u00f3 tark\u00f3j\u00e1t, a haj\u00e1t borzolta, \u00e9s behunyt szemmel t\u0171rte a k\u00e9nyeztet\u00e9st.
\nP\u00e1r nap m\u00falva, egy combk\u00f6z\u00e9pig \u00e9r\u0151 ny\u00e1ri ruha volt rajta, \u00e9s annak a gombjait kellett Ferk\u00f3nak kioldani. A fi\u00fanak sehogyan sem siker\u00fclt megtal\u00e1lni a derek\u00e1n\u00e1l l\u00e9v\u0151 hat\u00e1rvonalat jelent\u0151 gombot. Tal\u00e1n v\u00e9gz\u00e1r kapcsot kellett volna a ruh\u00e1ra varrni, mint a h\u00faz\u00f3z\u00e1rakra szok\u00e1s, de mivel ilyen nem volt, a gombok a legals\u00f3val egyetemben ny\u00edltak meg. Fl\u00f3ra nem akarta \u00e9szrevenni, hogy a ruh\u00e1ja \u00faj ter\u00fcleteket szabad\u00edt fel a gyeng\u00e9d cir\u00f3gat\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra. K\u00f6nnyed mozdulattal dobta le a v\u00e1llair\u00f3l a ruh\u00e1t, \u00e9s egyetlen sz\u00e1l ruh\u00e1j\u00e1ban, egy nem t\u00fals\u00e1gosan szexis bugyiban v\u00e9gigd\u0151lt a hever\u0151n. Egyik t\u00e9rd\u00e9t magasra h\u00fazva, hanyatt fekve v\u00e1rta a kalandoz\u00f3 ujjakat. Maga egyel\u0151re megel\u00e9gedett azzal is, hogy a trik\u00f3t leh\u00fazta a fi\u00far\u00f3l.
\nFerk\u00f3 ujjai lassan, puha mozdulatokkal siklottak lefel\u00e9, az addig m\u00e9g soha sem \u00e9rintett csoda ir\u00e1ny\u00e1ba. K\u00f6rbej\u00e1rta a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6t, kicsit megismerkedve a l\u00e1ny has\u00e1nak feszes izomzat\u00e1val, azt\u00e1n lejjebb csusszant a bugyi fel\u00e9, ott t\u00e9tov\u00e1zott egy ideig, n\u00e9ha bekandik\u00e1lt a gumi al\u00e1, azt\u00e1n visszah\u00faz\u00f3dott, el\u0151rehaladt a v\u00e9kony anyag felett, elj\u00e1tszadozott a perem\u00e9vel, azt\u00e1n megint alatti siklott lefel\u00e9 egy centit, kett\u0151t. Fl\u00f3ra mozg\u00e9kony ujjai a tark\u00f3j\u00e1n, meg a nyak\u00e1n szaladoztak, belet\u00fartak a haj\u00e1ba, v\u00e9gigfutottak a v\u00e1ll\u00e1n, a karj\u00e1n, \u00e9s ett\u0151l felemelkedtek a sz\u0151rsz\u00e1lak a fi\u00fa karj\u00e1n.
\nAzt\u00e1n a l\u00e1ny egyik keze is elmozdult lefel\u00e9, a der\u00e9k t\u00e1j\u00e9k\u00e1ra. Elj\u00e1tszotta a nadr\u00e1g korc\u00e1n ugyanazt, amit az el\u0151bb Ferk\u00f3 ujjai j\u00e1tszottak a bugyival. Mozdulatai nem voltak t\u00fals\u00e1gosan tudatosak, \u00e1tadta mag\u00e1t fiatal teste \u00e1ltal ny\u00fajtott ingerzuhatagnak, amelyet a t\u00e1rs frissen megismert j\u00e1tszadoz\u00f3 mozdulataib\u00f3l eredt. Zsongott, zsibbadt, l\u00e1ngolt, d\u00fcb\u00f6rg\u00f6tt benne minden. A szerelem m\u00e1mora er\u0151sebb hat\u00e1st gyakorolt r\u00e1, mint addigi \u00e9let\u00e9ben b\u00e1rmi. Ferk\u00f3 fel\u00e9 fordulva tolta a l\u00e1gy\u00e9k\u00e1t a fi\u00fa keze ir\u00e1ny\u00e1ba, hogy min\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9rezhessen a simogat\u00f3 ujjakb\u00f3l, \u00e9s b\u00e1tortalan mozdulatokkal maga is megkereste kem\u00e9nyre duzzadt f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t. F\u00e9lretolta az \u00fatj\u00e1ban l\u00e9v\u0151 nadr\u00e1got, \u00e9s t\u00e9tov\u00e1n keresg\u00e9lve az als\u00f3n kereszt\u00fcl simogatta a meredez\u0151 vessz\u0151t, azt\u00e1n amikor Ferk\u00f3 elhat\u00e1rozva mag\u00e1t, v\u00e9gre legy\u0151zte b\u00e1tortalans\u00e1g\u00e1t, \u00e9s a bugyi alatt indult felfedezni az ismeretlent, akkor a v\u00e9kony le\u00e1nyujjaik is becsusszantak a boxer als\u00f3 titokzatos vil\u00e1g\u00e1ba.
\nFeri abbahagyta a kedves l\u00e1nyajkak cs\u00f3kolgat\u00e1s\u00e1t, \u00e9s m\u00edg keze \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen haladt lefel\u00e9 a gy\u00f6ny\u00f6r h\u00e1romsz\u00f6g\u00e9nek ir\u00e1ny\u00e1ba, a feh\u00e9r v\u00e1llakat, azt\u00e1n a g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 kebleket harapd\u00e1lta k\u00e9jesen. Fl\u00f3ra nagyokat s\u00f3hajtott, ny\u00f6gd\u00e9cselt, \u00e9s m\u00edg egyik keze Ferk\u00f3 l\u00e1gy\u00e9ka k\u00f6r\u00fcl ismerkedett az \u00fajdons\u00e1ggal, m\u00e1sikkal kedves\u00e9t h\u00fazta mag\u00e1hoz. Szinte folyamatosan lehunyva tartotta szempill\u00e1it, hogy a l\u00e1that\u00f3 f\u00e9ny, \u00e9s a k\u00f6rnyezetb\u0151l k\u00e9pi \u00faton \u00e9rkez\u0151 ingerek ne vonhass\u00e1k el a figyelm\u00e9t a hasfala m\u00f6g\u00f6tt jelentkez\u0151 hull\u00e1mz\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s a vele j\u00e1r\u00f3 kellemes \u00e9rz\u00e9sr\u0151l.
\nA fi\u00fa hat\u00e1rozott ujjai \u00e1tsiklottak a fazonra igaz\u00edtott kicsiny, bolyhos h\u00e1romsz\u00f6g felett, \u00e1t a csikl\u00f3 felett, \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl gyeng\u00e9d simogat\u00e1sba kezdtek a szem\u00e9remajkak k\u00f6r\u00fcl. Fl\u00f3ra megint felemelte egy id\u0151re a cs\u00edp\u0151j\u00e9t, de mivel a lehets\u00e9ges legk\u00f6zvetlenebb \u00e9rintkez\u00e9sben volt m\u00e1r Ferk\u00f3 kez\u00e9vel, ez ink\u00e1bb csak egy par\u00e1nyi \u00e9lvteljes g\u00f6rcs\u00f6t eredm\u00e9nyezett valahol bel\u00fcl a has\u00e1ban.
\nA fi\u00fa k\u00e9t ujjal b\u00fajt be a nedvekt\u0151l \u00e1z\u00f3 barlangba, majd tenyer\u00e9t a szem\u00e9remdombra szor\u00edtva cs\u00faszk\u00e1lni kezdett ki-be. Fl\u00f3ra felny\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is marokra fogta Ferk\u00f3 keze \u00fcgy\u00e9ben l\u00e9v\u0151 szersz\u00e1m\u00e1t. Nem igaz\u00e1n tudta, mit kezdjen vele, de a fi\u00fa \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is megmozdult a v\u00e9kony ujjak gyeng\u00e9d \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben, mintha farka az arra a c\u00e9lra rendelt helyen melegedne. A l\u00e1ny k\u00e9szs\u00e9gesen \u00e1tvette a mozg\u00e1st, \u00e9s a legteljesebb harm\u00f3ni\u00e1ban mozogva, csaknem egyszerre l\u00e9pt\u00e9k \u00e1t \u00e9let\u00fck els\u0151, k\u00f6z\u00f6sen \u00e1t\u00e9lt orgazmus\u00e1nak hat\u00e1r\u00e1t. Nem nagyon lep\u0151d\u00f6tt meg att\u00f3l, hogy amikor el\u00e9lvezett, a csukl\u00f3j\u00e1ra forr\u00f3s\u00e1got \u00e9s nedvess\u00e9get bocs\u00e1tva, kedves is megnyugodott.
\nZih\u00e1lva fek\u00fcdtek egym\u00e1s mellett. Tov\u00e1bb \u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st, v\u00e1rva, hogy lecsendesedj\u00e9k az \u00e9rzelmi, \u00e9s \u00e9rz\u00e9ki vihar a test\u00fckben, lelk\u00fckben. Elcsendesedve, pihegve csit\u00edtgatt\u00e1k egym\u00e1s szenved\u00e9ly\u00e9t az els\u0151 ilyenfajta pr\u00f3ba ut\u00e1n.
\n– Ne haragudj! – sz\u00f3lalt meg Feri, kezeivel Fl\u00f3ra v\u00e1ll\u00e1ba kapaszkodva. – \u00d6sszekentelek.
\n– Hallgass kedves! – felelte Fl\u00f3ra, \u00e9s lassan sz\u00e1razz\u00e1 v\u00e1l\u00f3 kez\u00e9vel a fi\u00fa haj\u00e1t sim\u00edtotta f\u00e9lre az arc\u00e1b\u00f3l. – Nagyszer\u0171 volt\u00e1l! – Megcs\u00f3kolta.
\nNem volt k\u00f6nny\u0171 felemelkedni az \u00e9rz\u00e9sek m\u00e9lys\u00e9g\u00e9b\u0151l.
\nHosszan hevertek egym\u00e1s t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmilyen k\u00fcls\u0151 inger zavarta volna \u0151ket.
\nFerk\u00f3 egyszer csak, mintha csup\u00e1n mag\u00e1ban besz\u00e9lne, f\u00e9lhangosan d\u00fcnny\u00f6gni kezdett.
\n„Fl\u00f3ra, csin\u00e1ljunk gyereket, hadd vessen cig\u00e1nykereket\u2026
\nA karjaiban fekv\u0151 le\u00e1ny is \u00e1tvette a d\u00fcnny\u00f6g\u00e9st, \u00e9s egy\u00fctt mormolt\u00e1k tov\u00e1bb J\u00f3zsef Attila vers\u00e9t
\n\u2026mert \u00e9n neh\u00e9z vagyok m\u00e1r
\ns elviszi k\u00f6nny\u0171 szerelem; hisz hogy \u00e9n legyek h\u0171telen ahhoz neh\u00e9z a sz\u00edvem.
\nFerk\u00f3 megint egyed\u00fcl maradt a verssel, Fl\u00f3ra elgondolkodva hallgatott.
\nF\u00e9nysz\u00f3r\u00f3k\u00e9nt kutatja mint \u00f6ntudatos \u0171rt, a lelkemet
\nhogy val\u00f3ban im\u00e1djalak a telhetetlen \u0171r alatt \u00e9s m\u00e9gse csalj meg engem. ”
\n– Ne l\u00e9gy cs\u00e9lcsap, \u00e9s \u00e9n is h\u0171 maradok hozz\u00e1d! – s\u00fagta halkan a l\u00e1ny, \u00e9s ism\u00e9t megcir\u00f3gatta a fi\u00fa arc\u00e1t – De a gyerekcsin\u00e1l\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3 sem lehet. – B\u00e1tran, f\u00e9lmosollyal az arc\u00e1n Ferk\u00f3 szem\u00e9be n\u00e9zett. – Elj\u00f6n majd az ideje, hogy mindent megengedek neked, de csak \u00fagy, hogy gyerek, egyel\u0151re nem lehet bel\u0151le.<\/p>\n
H\u00f3 bor\u00edtotta az utakat, az ablakp\u00e1rk\u00e1nyon is meg\u00fclt valamennyi a feh\u00e9r csapad\u00e9kb\u00f3l. K\u00f6zeledett a kar\u00e1csony, a hangulat egy\u00e9rtelm\u0171en kezdett \u00fcnnepiv\u00e9 v\u00e1lni. M\u00e1snap, Ferk\u00f3 megfogadva a tan\u00e1csot, \u00fct\u00f6tt-kopott biciklij\u00e9n a Dombh\u00e1t utca fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. \u00datk\u00f6zben egyre csak azon t\u00f6rte a fej\u00e9t, mi a csud\u00e1\u00e9rt is megy oda, hiszen t\u00e9nyleg nem esete a szepl\u0151s, v\u00e9konytest\u0171, v\u00f6r\u00f6ses haj\u00fa l\u00e1ny, de az\u00e9rt csak taposta a ped\u00e1lt. A meggyf\u00e1k alatt lef\u00e9kezett, kicsit rendbe szedte a ruh\u00e1zat\u00e1t, megigaz\u00edtotta frizur\u00e1j\u00e1t, azt\u00e1n … Olvass tov\u00e1bb<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1115,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[15],"tags":[1069,4630,2879],"class_list":["post-1247990","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-tortenetek","tag-hetero","tag-karacsony","tag-tortenet"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1247990","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1115"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=1247990"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/1247990\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=1247990"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=1247990"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/s1ex.com\/news\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=1247990"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}
\n– Tankolnom kell – vetette oda Julcsi az \u00f6ccs\u00e9nek. – Elk\u00eds\u00e9rsz?
\nFerk\u00f3 kin\u00e9zett az ablakon, a kem\u00e9nyre fagyott t\u00e9li vil\u00e1gba, \u00e9s arra gondolt, hogy esze \u00e1g\u00e1ban sincs kimozdulni a j\u00f3l f\u0171t\u00f6tt h\u00e1zb\u00f3l, de azt\u00e1n legy\u0151zve lustas\u00e1g\u00e1t igent mondott. Nem \u00e1rt a szombat d\u00e9lel\u0151tt unalm\u00e1t kicsit f\u00e9lres\u00f6p\u00f6rni egy kis kimozdul\u00e1ssal.
\nM\u00e1r v\u00e9geztek az \u00fczemanyagt\u00f6lt\u00e9ssel. Ferk\u00f3, hogy valami haszna is legyen jelenl\u00e9t\u00e9nek, ellen\u0151rizte a n\u00e9gy gumiban a l\u00e9gnyom\u00e1st, lemosta sz\u00e9lv\u00e9d\u0151t, \u00e9s most a p\u00e9nzt\u00e1r k\u00f6r\u00fcl \u0151gyelegve n\u00e9zegette a kirakott mindenf\u00e9l\u00e9t, amivel a benzink\u00fat tulajdonosa k\u00edv\u00e1nta kicsit fellend\u00edteni a bev\u00e9telt az \u00fczemanyagon l\u00e9v\u0151 haszon felett is.
\nKez\u00e9t koszosnak \u00e9rezte a gumik szelepjeinek tekerget\u00e9s\u00e9t\u0151l, elindult a mosd\u00f3 fel\u00e9.
\nA sz\u00e1r\u00edt\u00f3 forr\u00f3 leveg\u0151j\u00e9t\u0151l \u00e1tmeleged\u0151 tenyer\u00e9t forgatva, sz\u00e9tn\u00e9zett az el\u0151t\u00e9rben, \u00e9s megakadt a szeme az egyik automat\u00e1n, amelyik \u00f3vszereket k\u00edn\u00e1lt, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 sz\u00ednekben. K\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, l\u00e1tta, hogy egyed\u00fcl van a helys\u00e9gben, \u00e9s hirtelen elhat\u00e1roz\u00e1ssal p\u00e9nzt vett el\u0151 a buksz\u00e1j\u00e1b\u00f3l. Kisz\u00e1molta a sz\u00fcks\u00e9ges \u00e9rm\u00e9ket, azt\u00e1n bedobva az automat\u00e1ba, gyorsan zsebre v\u00e1gta a kies\u0151 csomagocsk\u00e1t, miel\u0151tt valaki bel\u00e9p az el\u0151t\u00e9rbe, \u00e9s tan\u00faj\u00e1v\u00e1 lesz a v\u00e1s\u00e1rl\u00e1snak.
\nJulcsi, m\u00e9g mindig csak utols\u00f3 el\u0151tti volt a sorban, valami miatt elakadt a p\u00e9nzt\u00e1rban a munka. Nem stimmelt egy bankk\u00e1rtya, vagy az \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9sben t\u00f6rt\u00e9nt zavar, de csak \u00e1csorogtak unatkozva az emberek a sorban, v\u00e1rva, hogy t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k v\u00e9gre valami.
\nFerk\u00f3 igyekezett a zseb\u00e9ben lapul\u00f3 kis csomagocsk\u00e1t j\u00f3 m\u00e9lyre elrejteni, nehogy a zsebkend\u0151j\u00e9vel, vagy valamilyen m\u00e1s \u00f3vatlan mozdulattal kir\u00e1ntva onn\u00e9t, el\u00e1rulja mag\u00e1t a n\u0151v\u00e9re el\u0151tt.
\nAz egyik t\u00e1rol\u00f3ban DVD lemezek sorakoztak, er\u0151sen le\u00e1razva. Az egyik bor\u00edt\u00f3r\u00f3l, mintha R\u00f3bert sz\u0151ke feje mosolygott volna fel\u00e9. K\u00f6zelebbr\u0151l megn\u00e9zte az ismer\u0151s arcot, a felirat szerint a lemezen l\u00e9v\u0151 film k\u00f6zel \u00f6tven \u00e9vvel ezel\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt, \u00e9s a c\u00edme a Mez\u00edtl\u00e1b a parkban volt, Robert Redford \u00e9s Barbra Streisand j\u00e1tszott benne. A sz\u0151ke filmszt\u00e1r csakugyan a megt\u00e9veszt\u00e9sig hasonl\u00edtott Julcsi bar\u00e1tj\u00e1ra, aki egyre forr\u00f3bb szerelemben volt Julcsival.
\nJulcsi l\u00e1tta, hogy az \u00f6ccse a filmek k\u00f6z\u00f6tt kutat, ez\u00e9rt nem is lep\u0151d\u00f6tt meg, hogy amikor a kassz\u00e1n\u00e1l v\u00e9gre siker\u00fclt kifizetnie a tankol\u00e1st, Ferk\u00f3 arra k\u00e9rte, had v\u00e1logasson m\u00e9g, Julcsi pedig v\u00e1rja meg \u0151t a kocsiban. – Kar\u00e1csonyi aj\u00e1nd\u00e9k – gondolta Juli, \u00e9s tapintatosan t\u00e1vozott.
\nFerk\u00f3 megvette a n\u0151v\u00e9r\u00e9nek sz\u00e1nt Redford filmet, azt\u00e1n m\u00e9g egy m\u00e1sikat is, aminek a c\u00edme volt ismer\u0151s. A Casablanca szer\u00e9ny fekete-feh\u00e9r bor\u00edt\u00f3ban k\u00edn\u00e1lta mag\u00e1t igen olcs\u00f3n, vil\u00e1gh\u00edres klasszikushoz m\u00e9ltatlanul alacsony \u00e1ron.
\nLent a nappaliban \u00e9gtek a f\u00e9nyek a kar\u00e1csonyf\u00e1n.
\nFerk\u00f3 \u00e9s Fl\u00f3ra ruh\u00e1ban fek\u00fcdtek a l\u00e1nyszoba hever\u0151j\u00e9n. Az \u00fcnnep m\u00e1r m\u00f6g\u00f6tt\u00fck volt, a Szilveszter pedig m\u00e9g el\u0151tt\u00fck. A sz\u00fcl\u0151k munk\u00e1ban, Robi Julcsival, tal\u00e1n \u0151k is \u00e9ppen az \u00e1gyat nyomt\u00e1k a l\u00e1nyszob\u00e1ban.
\nFeri a zseb\u00e9be ny\u00falt, megtapintotta a kis \u00f3vszeres csomagot, nyelt egyet, \u00e9s ingadoz\u00f3 hangon besz\u00e9lni kezdett.
\n– Arra gondoltam\u2026 – nem tudta, hogyan folytassa. Fl\u00f3ra felk\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt, \u00e9s \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1 eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l. Haja most is borzasan, mintha reggel nem is f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00f6tt volna, rendezetlennek l\u00e1tsz\u00f3an hullott a homlok\u00e1ra.
\n– Mire? – k\u00e9rdezte b\u00e1tor\u00edt\u00f3an.
\nFerk\u00f3 megint nyelt egyet.
\n– Eml\u00e9kszel a J\u00f3zsef Attila versre?
\nFl\u00f3ra csak n\u00e9zett r\u00e1, nem akart seg\u00edteni a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyes el\u0151ad\u00e1sban.
\n– Mi lenne, ha siker\u00fclne megoldani, hogy\u2026
\nMegint sz\u00fcnet.
\n– Mit? Ferik\u00e9m!
\n– Hogy\u2026 – nehezen j\u00f6tt a l\u00e9nyeg. – Hogy \u00fagy csin\u00e1ljunk gyereket, hogy ne legyen bel\u0151le gyerek.
\nFl\u00f3ra ajkaival fogta be a fi\u00fa sz\u00e1j\u00e1t.
\n– Tal\u00e1lt\u00e1l r\u00e1 m\u00f3dszert? – n\u00e9zett r\u00e1 magj\u00e1tszott naivs\u00e1ggal a l\u00e1ny. – Szeretn\u00e9d, ha kipr\u00f3b\u00e1ln\u00e1nk? – k\u00e9rdezte, amikor v\u00e9ge szakadt a cs\u00f3knak.
\n– Tal\u00e1ltam bizony! \u00c9s nagyon szeretn\u00e9m veled kipr\u00f3b\u00e1lni! – Megmutatta izgalomt\u00f3l \u00e1tnedvesedett mark\u00e1ban az \u00f3vszert. – Azt hiszem, neked is tetszene – tette m\u00e9g hozz\u00e1.
\nEgyforma m\u00e9rt\u00e9kben voltak izgatottak, k\u00edv\u00e1ncsiak, de figyelmesek is. Ismert\u00e9k m\u00e1r egym\u00e1s test\u00e9t, az egym\u00e1snak adhat\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6k majd mindegyik\u00e9t, tulajdonk\u00e9ppen csak ezt az egyet, a val\u00f3di eggy\u00e9 v\u00e1l\u00e1st nem pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k m\u00e9g.
\nMeztelen\u00fcl fek\u00fcdtek egym\u00e1s mellett, \u00e9s a m\u00e1sik simogat\u00e1s\u00e1b\u00f3l mer\u00edtettek b\u00e1tors\u00e1got a k\u00f6vetkez\u0151, eddig m\u00e9g sohasem keresett pr\u00f3b\u00e1hoz. Ferk\u00f3 gyeng\u00e9den simogatta kedves\u00e9t, \u00e9s mintha maga is h\u00fazta volna az id\u0151t, miel\u0151tt f\u00e9rfiv\u00e1 v\u00e1l\u00e1s\u00e1nak erre a jelent\u0151s aktus\u00e1ra sort ker\u00edtene. Nem fukarkodott az apr\u00f3 cs\u00f3kokkal, cir\u00f3gat\u00e1sokkal, \u00e9s kez\u00e9vel is, meg nyelv\u00e9vel is gondoskodni igyekezett arr\u00f3l, hogy a szersz\u00e1m\u00e1val megl\u00e1togatni sz\u00e1nd\u00e9kozott barlang ne sz\u00e1razon v\u00e1rja a bevet\u00e9sre ker\u00fcl\u0151 fegyvert, a gy\u00f6ny\u00f6r harci eszk\u00f6z\u00e9t.
\nFl\u00f3r\u00e1nak kicsit furcsa volt a gumik\u00f6penybe \u00f6lt\u00f6ztetett vesz\u0151 tapint\u00e1sa, de figyelme lassacsk\u00e1n elterel\u0151d\u00f6tt a v\u00e9delm\u00fcket szolg\u00e1l\u00f3 \u00f3vszer jelenl\u00e9t\u00e9r\u0151l, egyre ink\u00e1bb r\u00e1hangol\u00f3dott a v\u00e1rt \u00e9lm\u00e9ny fogad\u00e1s\u00e1ra. Kicsit felszisszent, amikor a minden \u00f3vatoss\u00e1guk ellen\u00e9re jelentkez\u0151 par\u00e1nyi f\u00e1jdalom felkereste \u0151t, de a kellemetlen \u00e9rz\u00e9s gyorsan m\u00falt, hogy helyt adjon az \u00f6r\u00f6m\u00f6knek. Hanyatt fekve, sz\u00e9tt\u00e1rt combokkal, \u00f6l\u00e9t megnyitva fogadta mag\u00e1ba a szeretett fi\u00fat, \u00e9s a has\u00e1ban jelentkez\u0151 hull\u00e1mz\u00f3, k\u00e9jes g\u00f6rcs\u00f6k elt\u0171ntett\u00e9k kisl\u00e1nykora par\u00e1nyi marad\u00e9k\u00e1nak \u00e1tszakad\u00e1s\u00e1b\u00f3l ered\u0151 f\u00e1jdalom eml\u00e9k\u00e9t.
\nHull\u00e1mz\u00f3 mozg\u00e1sukkal lassan megindult vel\u00fck a „szerelemvonat”. Lassan, \u00f3vatosan, egy \u00fajabb v\u00e1ratlanul t\u00e1mad\u00f3 f\u00e1jdalomt\u00f3l tartva, apr\u00f3zva, de egyre c\u00e9ltudatosabban g\u00f6rd\u00fclt a mozdony, hogy a „kinn is vagyok, benn is vagyok” j\u00e1t\u00e9ka mindent fel\u00fclm\u00fal\u00f3 \u00e9lm\u00e9nnyel gazdag\u00edtsa \u0151ket, mire fel\u00e9r vel\u00fck a mozdony az emelked\u0151 tetej\u00e9re.
\nNem j\u00f6tt semmif\u00e9le \u00fajabb, alattomb\u00f3l el\u0151bukkan\u00f3 f\u00e1jdalom, csak az \u00e9des, egym\u00e1snak ny\u00fajtott \u00f6lel\u00e9sek, \u00e9s az egym\u00e1sban l\u00fcktet\u0151 szerelem v\u00e1rt r\u00e1juk.
\nMindketten tal\u00e1lkoztak m\u00e1r a szexu\u00e1lis \u00f6r\u00f6m\u00f6kkel, egym\u00e1snak is okoztak m\u00e1r m\u00e1s m\u00f3dokon \u00f6r\u00f6met sokszor, de ezt a szolg\u00e1latot m\u00e9g egyszer sem ny\u00fajtott\u00e1k a m\u00e1siknak, \u00e9s most ismerkedni\u00fck kellett a jelekkel, amelyek m\u00e1sk\u00e9nt \u00e1radtok egyik testb\u0151l a m\u00e1sikba, mint eddig. R\u00e1j\u00f6ttek, hogy m\u00e9g mindig van tanulnival\u00f3juk ebb\u0151l a tananyagb\u00f3l, \u00e9s most \u00e9bredtek r\u00e1, hogy ezt is kellemes lesz elsaj\u00e1t\u00edtaniuk, \u00e9s \u00e9rdemes gyakorolniuk a tanulnival\u00f3t m\u00e1skor is.
\nFerk\u00f3t k\u00f6r\u00fclvette a rugalmas, de m\u00e9gis szoros \u00f6lel\u00e9s, Fl\u00f3ra pedig azt \u00e9rezte, hogy teljesen kit\u00f6lti \u0151t a kem\u00e9ny szersz\u00e1m, amely bel\u00fclr\u0151l kellemesen t\u00e1g\u00edtja h\u00fcvely\u00e9t, \u00e9s \u00fctemes l\u00fcktet\u00e9se sokkal d\u00fasabb \u00e9lm\u00e9nyt ny\u00fajt, mint a szex b\u00e1rmely m\u00f3dja kor\u00e1bban.
\nSzerelmes szavakat sugdostak egym\u00e1s f\u00fcl\u00e9be, de k\u00f6zben sem \u00e1llt le a mozg\u00e1s, amely egyre nagyobb magaslatokba rep\u00edtette \u0151ket.
\nNem tudt\u00e1k pontosan, mire sz\u00e1m\u00edtsanak, mit fognak kapni \u00e9s ny\u00fajtani az aktus ideje alatt egym\u00e1snak. Ennek megfelel\u0151en nem is tudt\u00e1k, mik\u00e9nt ny\u00fajts\u00e1k a szerelemre sz\u00e1nt perceket hossz\u00fara. M\u00e9g nem voltak k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben \u00fcgyesek, \u00e9s nem ismert\u00e9k azokat a kis tr\u00fckk\u00f6csk\u00e9ket, amelyek seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel k\u00e9s\u0151bb, majd a mostanin\u00e1l is nagyobb \u00e9lm\u00e9nyt ny\u00fajthatnak egym\u00e1snak, de m\u00e9gis elmer\u00fcltek mindketten a gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6kben, \u00e9s egyszerre \u00e9rtek a v\u00e9g\u00e9re a rohan\u00e1snak. Ferk\u00f3 elgyeng\u00fclt karokkal alig tudta mag\u00e1t tartani a l\u00e1ny teste felett, vigy\u00e1zva, hogy meg ne fullassza \u0151t a s\u00faly\u00e1val. Fl\u00f3ra halk sikollyal \u00e9lvezett el, \u00e9s \u00edvbe fesz\u00fcl\u0151 teste csaknem megemelte a felette l\u00fcktet\u0151 Ferk\u00f3t.
\nAzt\u00e1n j\u00f6tt a csendes puszik, \u00e9s szel\u00edden karmol\u00e1sz\u00f3 ujjhegyek ideje.
\n– Ez melyik\u00fcnk aj\u00e1nd\u00e9ka volt? – k\u00e9rdezte \u00fajra Fl\u00f3ra, mikor sz\u00f3lni is tudott m\u00e1r.
\n– \u00c9n neked sz\u00e1ntam – felelte Ferk\u00f3.
\n– \u00c9n is neked sz\u00e1ntam, amit adtam – mondta a l\u00e1ny. – Ugyanazt az aj\u00e1nd\u00e9kot adtuk egym\u00e1snak.
\n– Nem tudom kaphatok-e nagyobb aj\u00e1nd\u00e9kot valaha az \u00e9letben. – felelte Ferk\u00f3.
\n– Boldog kar\u00e1csonyt! – mondt\u00e1k egym\u00e1snak egyszerre. – Boldog kar\u00e1csonyt!
\nAz 1 r\u00e9sz itt<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"