Körbekerültem a csupa-szöglet épületkolosszust. Mintha formákkal és színekkel ismerkedő gyerek építette volna: a formát a kocka és a téglatest, a ...

Amikor üdén és illatosan beültek a kocsiba – Mariann mellém, Tünde hátul, középre -, csillogó szemeiken és állandósult mosolyukon kívül ...

- Az is én vagyok! – szólalt meg váratlanul mögöttem. Tényleg! Mindenütt őt láttam hirtelen: a tükörben, a nyitott ajtóban, ...

Az egyik csütörtöki bulin itallal a kezemben nézelődtem a táncolók mellett, egyszer csak visítozva a nyakamba ugrik valaki és hatalmas ...

Sikerült délután két óra felé felébrednem. Ildi még javában aludt, félig oldalt, félig hanyatt feküdt az ágyon, egyik kezével a ...

Az üres korsók szinte egyszerre koccantak a tisztának épp nem mondható asztallaphoz, a három férfi pedig lusta elégedettséggel mosolygott egymásra ...

Valamivel 11 óra előtt értünk be közös munkahelyünkre, ami kívülről hatalmas piszkos-szürke épületnek tűnt, mi viszont jól tudtuk, hogy belül ...

- Kislányom! – súgta egy hang mellettem vagy felettem. Nem én vagyok az! – morogtam volna vissza, ha bizonyos vagyok ...

Sylvia tettetett közönnyel végezte a dolgát, miközben a szomszéd helyiségből nyögdécselés hangjai szűrődtek át a dohányzóba. Bár nem szándékosan, de ...

Szorgos tűhegyek zizzentek vállaimon és homlokomba húzott kapucnim átnedvesedő csúcsán. Amint megtelt egy-egy vízgyűjtő óriáscsepp, gyorsuló irammal cipőm orrát bombázta ...