„Bocs\u00e1sd meg Uram m\u00e9ltatlan szolg\u00e1d k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9seit!
\nA k\u00e9telked\u00e9s v\u00e9tk\u00e9t, a h\u00fas \u00e1tkozott s\u00f3v\u00e1rg\u00e1sait!
\nRombold le, ha tetszik, t\u00e9velyg\u00e9seim katedr\u00e1lis\u00e1t!
\nDe, n\u00e9zd \u0151t, ki ezen a f\u00f6ld\u00f6n megismerte m\u00e1r
\na purgat\u00f3rium minden k\u00ednjait. N\u00e9zd kez\u00e9n, l\u00e1b\u00e1n
\na kenderk\u00f6t\u00e9l cs\u00f3kolta sebek l\u00e1ngol\u00f3 vir\u00e1gjait.
\nV\u00e9gtelen kegyelmedben emeld \u0151t magadhoz Uram!
\nS tedd k\u00f6nny\u0171v\u00e9 n\u00e9ki az utols\u00f3 kaput!
\nAdd, hogy megt\u00f6rt test\u00e9t ne gyal\u00e1zza tov\u00e1bb a m\u00e1glya,
\nVastag f\u00fcstje gyorsan rejtse el a sz\u00e1jt\u00e1tik el\u0151l.
\nNe l\u00e1ss\u00e1k s\u00e1padt, feh\u00e9r b\u0151r\u00e9t, a v\u00e9kony pergament
\na S\u00e1t\u00e1n jel\u00e9t hi\u00e1ba kutat\u00f3 moh\u00f3 szemek.
\nA h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9nyek harap\u00e1sait \u00e9gbe\u00edvel\u0151 nyak\u00e1n,
\nkez\u00fck nyom\u00e1t, k\u00e9k b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151ket tejfeh\u00e9r combjain.
\nV\u00e9gtelen kegyelmedben emeld \u0151t magadhoz Uram!
\nS tedd k\u00f6nny\u0171v\u00e9 n\u00e9ki az utols\u00f3 kaput!<\/p>\n
„B\u0171neim, melyeket tudatlans\u00e1gomban, s a tudatlans\u00e1gban val\u00f3 cs\u00f6k\u00f6ny\u00f6s megr\u00f6gz\u00f6tts\u00e9gemben k\u00f6vettem el, megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlanok. Tudom, sz\u00e1mos \u00e9leten \u00e1t kell vezekelnem \u00e9rt\u00fck, am\u00edg megbocs\u00e1t\u00e1st nyerhetek. R\u00e9m\u00fclettel \u00e9s sz\u0171k\u00f6l\u0151 f\u00e9lelemmel t\u00f6lt el a gondolat: h\u00e1nyszor fogom \u00e9rezni a megp\u00f6rk\u00f6l\u0151d\u0151 sz\u0151rzet, az \u00e9g\u0151 h\u00fas illat\u00e1t a m\u00e1gly\u00e1k\u00e9rt cser\u00e9be, amelyeket saj\u00e1t kezemmel gy\u00fajtottam meg.”
\nF\u00e1radtan csapta be a sz\u00f3t\u00e1rt, tette le a tollat. F\u00e1jdalmasan ny\u00fajt\u00f3ztatta ki elg\u00e9mberedett tagjait, konyakot t\u00f6lt\u00f6tt mag\u00e1nak, r\u00e1gy\u00fajtott. Azt\u00e1n l\u00e1b\u00e1t a doh\u00e1nyz\u00f3asztal f\u00fcst\u00fcveg\u00e9re emelve, a m\u00e9ly, \u00f6bl\u00f6s fotelba s\u00fcllyedt:
\nMari itt hagyott, azt mondta, \u00fagy \u00e9rzi, h\u00fclye pics\u00e1nak n\u00e9zem, akinek farkamon k\u00edv\u00fcl semmi m\u00e1shoz nincs k\u00f6ze, ez pedig neki kev\u00e9s. Nem tehetek szemreh\u00e1ny\u00e1st ez\u00e9rt, igaza van. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben kapcsolatunk abban mer\u00fclt ki, hogy munka ut\u00e1n felugrott egy – egy fut\u00f3 szeretkez\u00e9sre, ha itthon voltam. Ut\u00e1na pedig ki\u00fcr\u00edtette a hamut\u00e1lakat, \u00e9s rendet rakott a konyh\u00e1ban, de ezt m\u00e1r t\u00falzott gondoskod\u00e1snak \u00e9reztem, \u00e9s alig v\u00e1rtam, hogy elmenjen v\u00e9gre. Hagyjon m\u00e1r dolgozni! H\u00e1t most hagy! T\u0171rt, ameddig t\u0171rhetett. Ma felj\u00f6tt, \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte, hogy \u0151 nem konyhal\u00e1nynak szeg\u0151d\u00f6tt mell\u00e9m, \u00e9s majd h\u00edvjam fel, ha \u00fajra norm\u00e1lis leszek, s meg\u00e9rtem azt, ami teljesen nyilv\u00e1nval\u00f3. De igyekezzek, mert nem fog sok\u00e1ig v\u00e1rni! Sajn\u00e1lom \u0151t, igaza is van, m\u00e9gis furcsa megnyugv\u00e1st \u00e9rzek, v\u00e9gre zavartalanul dolgozhatok.
\nTulajdonk\u00e9ppen j\u00f3l is kin\u00e9zhetett volna. Egy teniszp\u00e1ly\u00e1n feh\u00e9r sortban, uszod\u00e1ban v\u00e1llasan, s\u0171r\u0171n g\u00f6nd\u00f6r\u00f6d\u0151 mellsz\u0151rzettel, sz\u00e9les feh\u00e9r mosollyal, napbarn\u00edtottan. Arca azonban most legink\u00e1bb z\u00f6ldess\u00e1rga volt, szeme alatt vastag, s\u00f6t\u00e9t karik\u00e1k, \u00e1ll\u00e1n ki tudja h\u00e1ny napos borosta, h\u00f3na alja, \u00e1gy\u00e9ka hat\u00e1rozottan szaglott \u00e9s viszketett. Sz\u00f3val ugyanolyan rem\u00e9nytelen\u00fcl elhanyagolt volt, mint a szoba, amelynek falait kusza rendetlens\u00e9gben bor\u00edtott\u00e1k a k\u00f6nyvek. A hatalmas \u00edr\u00f3asztalt els\u00e1rgult f\u00f3li\u00e1nsok \u00e9s \u00fajabb k\u00e9ziratlapok \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k el. A k\u00f6nyvek, pap\u00edrok sz\u00e9tfolytak az eg\u00e9sz szob\u00e1ban, kisebb – nagyobb kupacokban hevertek a sarkokban, sz\u00e9keken, bonyolult \u00f6sv\u00e9nyeket hagyva csak a k\u00f6zleked\u00e9snek.
\nA cigaretta m\u00e9g csak f\u00e9lig \u00e9gett le, amikor elnyomta az \u00e1lom. Az asztalon a poh\u00e1rban maradt b\u0151 ujjnyi aranyl\u00f3 folyad\u00e9k felsz\u00edn\u00e9n lass\u00fa remeg\u00e9s futott \u00e1t. Az odakint m\u00e1r j\u00f3 ideje erej\u00e9t gy\u0171jt\u00f6get\u0151 vihar hirtelen t\u00f6rt r\u00e1 a szob\u00e1ra. A valahol a k\u00f6zelben lecsap\u00f3 vill\u00e1m term\u00e9szetellenes, \u00e9les f\u00e9nnyel vil\u00e1g\u00edtott be az ablakon, amelynek sz\u00e1rnyai a csattan\u00e1ssal egy id\u0151ben kiv\u00e1g\u00f3dtak. A bet\u00f6r\u0151 sz\u00e9l el\u0151sz\u00f6r az \u00e9g\u0151 csikket sodorta a sz\u0151nyegre, majd a poh\u00e1r kezdett a sima \u00fcvegfel\u00fcleten araszolni az asztal sz\u00e9le fel\u00e9. A vastag sz\u0151nyeg tomp\u00edtotta az \u00fct\u0151d\u00e9st, \u00edgy a poh\u00e1r \u00e9pen maradt, s gurulva \u00e1llapodott meg a fotel sark\u00e1n\u00e1l. A ki\u00f6ml\u0151 konyak eloltotta a csikket, csak a sz\u0151nyeg megp\u00f6rk\u00f6l\u0151d\u00f6tt gyapj\u00fasz\u00e1lainak orrfacsar\u00f3 b\u0171ze terjengett a leveg\u0151ben. A huzat r\u00e9gi metszeteket kapott fel, \u00e9s \u0151rj\u00f6ng\u0151 kavarg\u00e1sban sz\u00f3rta sz\u00e9t \u0151ket a szob\u00e1ban.
\nRajtuk pentagramma, okkult, m\u00e1gikus jelek, asztrol\u00f3giai sz\u00e1m\u00edt\u00e1sok t\u00e1bl\u00e1zatai. Boszork\u00e1ny – szombat vad fant\u00e1zi\u00e1j\u00fa \u00e1br\u00e1zol\u00e1sa: F\u00f6rtelmes, kecske alak\u00fa sz\u00f6rnyek h\u00e1gnak merev, g\u00f6rcs\u00f6s f\u00fctyk\u00f6ssel fiatal, verg\u0151d\u0151 sz\u00fczeket. L\u00e1ngol\u00f3 m\u00e1gly\u00e1kra k\u00f6t\u00f6z\u00f6tt el\u00edt\u00e9ltek, arcukon a hal\u00e1l el\u0151tti pillanat rettenete.
\nFiatal l\u00e1nyt vetnek al\u00e1 tort\u00far\u00e1nak, l\u00e1ba terpeszben, keze sz\u00e9tfesz\u00edtve egy l\u00e9traszer\u0171 alkotm\u00e1nyra k\u00f6t\u00f6zve. A test\u00e9t fed\u0151 rongyok ink\u00e1bb felt\u00e1rj\u00e1k, mint elrejtik titkos r\u00e9szeit. Arc\u00e1t nem l\u00e1tni az el\u0151rebuk\u00f3 hajt\u00f3l, csak feh\u00e9r b\u0151re vil\u00e1g\u00edt a kormoz\u00f3 f\u00e1kly\u00e1kt\u00f3l f\u00e9lhom\u00e1lyos pinc\u00e9ben. A felsz\u00edtott fasz\u00e9n k\u00e9kes lid\u00e9rcf\u00e9nnyel nyaldossa a h\u00e1roml\u00e1b\u00fa par\u00e1zstart\u00f3ban az akkur\u00e1tusan felsorakoztatott fog\u00f3kat, p\u00e1lc\u00e1kat.
\nA k\u00e9t tagbaszakadt h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9ny t\u00fcrelemmel v\u00e1r, tudj\u00e1k, aki ideker\u00fclt, az m\u00e1r az \u00f6v\u00e9k. Innen csak egy \u00fat vezet kifel\u00e9, de annak a v\u00e9g\u00e9n is \u0151k \u00e1llnak. Egyik\u00fck megemeli n\u00e9h\u00e1nyszor a f\u00fajtat\u00f3t, a par\u00e1zs h\u00e1l\u00e1san felragyog, majd ellen\u0151rzi a lapos v\u00e9g\u0171 p\u00e1lca izz\u00e1s\u00e1t. Az, n\u00e9h\u00e1ny ujjnyi t\u00e1vols\u00e1gr\u00f3l is moh\u00f3n zsugor\u00edtja \u00f6ssze alkarj\u00e1nak d\u00fas sz\u0151rzet\u00e9t. Az \u00e9g\u0151 sz\u0151r szaga gyorsan terjed a leveg\u0151tlen helys\u00e9gben.
\nA fekete – feh\u00e9r csuh\u00e1s szerzetes felkapja a fej\u00e9t. Inger\u00fclt, az \u00edrnok nem j\u00f6tt meg, egyszerre kell k\u00e9rdeznie, r\u00f6gz\u00edtenie a vallom\u00e1st az \u00edr\u00f3pulton hever\u0151 \u00e1rkuson, s \u00fcgyelni a vallat\u00e1s szab\u00e1lyoss\u00e1g\u00e1ra. S a vizsg\u00e1lat m\u00e1r harmadik h\u00f3napja folyik. Benne a s\u00falyos v\u00e1dak ellen\u00e9re egyre t\u00f6bb a k\u00e9tely.
\nTudja, hogy bizonyoss\u00e1g hi\u00e1ny\u00e1ban az \u00darra kell b\u00edznia az \u00edt\u00e9letet. De mi\u00e9rt, hogy \u0150 csak t\u0171zzel tud tiszt\u00edtani? „\u00c9n csak v\u00edzzel keresztelek, de \u0150 t\u0171zzel fog benneteket keresztelni…” Mi\u00e9rt kell fiatal, bimb\u00f3z\u00f3 testeket l\u00e1ngokban elpuszt\u00edtani? A l\u00e1ny m\u00e1r harmadik h\u00f3napja tagad. Tagad \u00e9s tagad. Karcs\u00fa, t\u00f6r\u00e9keny test\u00e9t meggy\u00f6t\u00f6rt\u00e9k m\u00e1r sz\u00e1zf\u00e9le m\u00f3don, csak a Gonosz adhatott neki er\u0151t a k\u00ednok elvisel\u00e9s\u00e9hez. S m\u00e1r oly r\u00e9gen f\u00fcst\u00f6lg\u00f6tt m\u00e1glya a v\u00e1ros f\u0151ter\u00e9n.
\nA n\u00e9pet pedig \u00fajra \u00e9s \u00fajra figyelmeztetni kell, hogy ne felejtse el f\u00e9lni a b\u0171nt, \u00e9s rettegni a Gonoszt. A szerzetes im\u00e1t mormol, keresztet vet.
\n– Elkezdj\u00fck. – int az egyik h\u00f3h\u00e9rnak, aki az el\u0151bb kipr\u00f3b\u00e1lt lapos v\u00e9g\u0171 p\u00e1lc\u00e1val k\u00e9szs\u00e9gesen \u00e1ll a l\u00e1ny mell\u00e9.
\n– Mi a neved?
\n– Nem mindegy az m\u00e1r?
\n– Vonakodik a szent kereszts\u00e9gben nyert nev\u00e9t megjegyezni. – r\u00f3ja gondos, lass\u00fa mozdulatokkal a sorokat.
\n– Tal\u00e1n a S\u00e1t\u00e1n adott nevet neked?
\n– Mindegy az a m\u00e1gly\u00e1nak, hogy kit em\u00e9szt el.
\n– A bizonyoss\u00e1ghoz tudnunk kell a nevedet, a bizonyoss\u00e1ghoz tudnunk kell, rajtad van-e a S\u00e1t\u00e1n jele. \u00c9gess\u00e9tek le r\u00f3la a sz\u0151rzetet!
\nA vigyorg\u00f3 h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9ny a l\u00e1ny has\u00e1ig hajtja a rongyokat, s l\u00e1that\u00f3 \u00e9lvezettel kezdi lep\u00f6rk\u00f6lni szem\u00e9rm\u00e9r\u0151l a koromfekete sz\u0151rzetet. A zsugorod\u00f3 sz\u0151rsz\u00e1lak lassan t\u00e1rj\u00e1k fel \u00f6l\u00e9nek par\u00e1zzsal veteked\u0151 l\u00e1ngol\u00f3 v\u00f6r\u00f6s\u00e9t. A l\u00e1ny meg – megvonagl\u00f3 testtel, de sikoly n\u00e9lk\u00fcl t\u0171ri az izz\u00f3 vas kutakod\u00e1s\u00e1t, mely elt\u00fcnteti r\u00f3la a h\u00f3naljsz\u0151rzetet is. A szerzetes arc\u00e1t elrejti a csuklya, az \u00edr\u00f3pult fel\u00e9 fordul, \u00edgy csak a vallat\u00e1s halk neszeit kell hallania.
\n– Nincsen jel Aty\u00e1m! Makul\u00e1tlan a teste. – jelenti a fiatalabbik h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9ny.
\n– A Gonosz tartja hatalm\u00e1ban evil\u00e1gi l\u00e9t\u00fcnket. T\u00e9rj meg! A Gonosz mindenhov\u00e1 behatol, de a legjobban a n\u0151i testben \u00e9rzi mag\u00e1t. Ez a mocskos \u00e9s ut\u00e1latos porh\u00fcvely, a l\u00e9lek engesztelhetetlen ellenfele. T\u00e9rj meg l\u00e1nyom, m\u00e1sk\u00e9nt folytatnunk kell!
\n– H\u00e1t azt akarod, hogy az eg\u00e9sz leck\u00e9t felmondjam? – k\u00e9rdezi a l\u00e1ny halkan, v\u00e9gk\u00e9pp belet\u00f6r\u0151dve a megv\u00e1ltoztathatatlanba.
\n– Azt akarom, hogy mindent elmondj a jegyz\u0151k\u00f6nyv sz\u00e1m\u00e1ra! Mikor tal\u00e1lkozt\u00e1l el\u0151sz\u00f6r a S\u00e1t\u00e1nnal?
\n– T\u00edzesztend\u0151s voltam, amikor el\u0151sz\u00f6r megl\u00e1togatott. R\u00e9m\u00fclt kiseg\u00e9r k\u00e9p\u00e9ben b\u00fajt meg a tenyeremben. J\u00e1tszottam vele, hagyta, hogy megsimogassam, etessem. Azt\u00e1n sz\u00ednes pillang\u00f3 lett, \u00e9s a r\u00e9tre csalogatott kerget\u0151zni.
\n– Mit tan\u00edtott neked?
\n– Megvil\u00e1g\u00edtotta el\u0151ttem a titkos utakat. Megismertette velem a vir\u00e1gok, f\u00fcvek, a hold \u00e9s a csillagok erej\u00e9t.
\n– Hogy \u00e9jjel n\u0151st\u00e9nyfarkass\u00e1 v\u00e1ltozhass\u00e1l, hogy gonosz praktik\u00e1iddal d\u00f6gv\u00e9szt id\u00e9zhess az emberek fej\u00e9re, hogy elapaszd a tehenek tej\u00e9t?
\n– Nem, csak seg\u00edtettem a szerencs\u00e9tlen \u00e1llatokon! – tiltakozna a l\u00e1ny, de az am\u00fagy is csal\u00f3dott h\u00f3h\u00e9r fenyeget\u0151en l\u00e9p k\u00f6zelebb, h\u00e1t elhallgat.
\n– R\u00e9szt vett\u00e9l – e a boszork\u00e1nyszombat t\u00e1ncain, \u00fclt\u00e9l – e n\u00e1szt d\u00e9monokkal \u00e9s a S\u00e1t\u00e1nnal?
\n– Hat \u00e9vig \u00e9ltem a d\u00e9monok k\u00f6z\u00f6tt, olyan boldogs\u00e1gban, amelyet nem ismerhet f\u00f6ldi haland\u00f3.
\n– \u00dclt\u00e9l – e n\u00e1szt a d\u00e9monokkal?
\n– \u00c9s j\u00f3l esett? – f\u0171zte hozz\u00e1 a vigyorg\u00f3 h\u00f3h\u00e9r.
\n– Mindegyik m\u00e1s, de a magja mindnek hideg. – emelte r\u00e1 tekintet\u00e9t a l\u00e1ny.
\n– Hogyan id\u00e9zted meg a d\u00e9monokat?
\nA l\u00e1ny pillant\u00e1sa megpr\u00f3b\u00e1lt a s\u00f6t\u00e9t csuklya al\u00e1 hatolni, megt\u00f6rt, er\u0151tlen hangja hirtelen zeng\u0151v\u00e9 v\u00e1lt. A h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9nyek f\u00fcl\u00e9nek ismeretlen latin szavak bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a pinc\u00e9t, felsz\u00e1lltak, keringtek a bolthajt\u00e1sok k\u00f6z\u00f6tt, k\u00f6rbet\u00e1ncolt\u00e1k a pap g\u00f6rnyedt, csuh\u00e1s alakj\u00e1t.
\n– Et per nomen stellae quae est Venus et per sigillum eius quod quidem est sanctum, super te Ana\u00e9l, qui es praepositus diei sextae, \u00fat pro me labores…(\u00c9s annak a csillagnak a nev\u00e9ben, amelyet V\u00e9nusznak h\u00edvnak, s a pecs\u00e9tje nev\u00e9ben, mely maga is szent, meghagyom neked, Anael, aki a hatodik nap el\u00f6lj\u00e1r\u00f3ja vagy, hogy szolg\u00e1lj engem…)
\nA pap r\u00e9m\u00fclten t\u00e1ntorodott h\u00e1tra, vetett keresztet a l\u00e1ny fel\u00e9.
\n– El\u00e9g! Nincs \u00e9rtelme a kihallgat\u00e1s folytat\u00e1s\u00e1nak. Bebizonyosodott!
\nA szerzetes remegve hajolt a pap\u00edr f\u00f6l\u00e9. A h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9nyek lassan ocs\u00fadtak, de a pap rettenet\u00e9t \u0151k is \u00e9szrevett\u00e9k. Az \u00fajra mag\u00e1ba roskadt, v\u00e9dtelen, h\u00f3feh\u00e9r test azonban m\u00e1r nem t\u0171nt vesz\u00e9lyesnek. H\u00e1t felb\u00e1torodva ker\u00fclgett\u00e9k, tapogatt\u00e1k a minden\u00fctt felt\u00e1rt, megfesz\u00edtett l\u00e1nyt, akinek er\u0151tlen ny\u00f6g\u00e9se jelezte, hogy kezd mag\u00e1hoz t\u00e9rni. A szerzetes a halk hangra lett figyelmes, haragos arccal fordult fel\u00e9j\u00fck. A l\u00e1ny mell\u00e9 l\u00e9pett, s a valaha ingk\u00e9nt haszn\u00e1lt rongydarabokat, megpr\u00f3b\u00e1lta lehajtani. Azok azonban nem voltak k\u00e9pesek elrejteni imm\u00e1r teljesen csupasz \u00f6l\u00e9t. Am\u00edg a ruh\u00e1t r\u00e1ngatta, k\u00e9ptelen volt levenni szem\u00e9t a nedvesen csillog\u00f3 szem\u00e9remajkakr\u00f3l. A szerzetesnek a csuklya alatt is j\u00f3l l\u00e1that\u00f3an arc\u00e1ba sz\u00f6k\u00f6tt a v\u00e9r. Meg – r\u00e1ntotta a rongyot, de akkor meg a l\u00e1ny kem\u00e9nyen \u00e1gaskod\u00f3 mellei t\u00e1rultak fel. A szinte term\u00e9szetellenesen feh\u00e9r, libab\u0151r\u00f6s halmokon apr\u00f3, hegyes mellbimb\u00f3k v\u00f6r\u00f6sl\u00f6ttek.
\n– \u00cdgy m\u00e9g jobb Aty\u00e1m! – r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt fel az egyik h\u00f3h\u00e9r, \u00e9szrev\u00e9ve a pap zavar\u00e1t.
\n– Nem a ti sz\u00f3rakoz\u00e1stokra vagyunk itt! Ha nem b\u00edrtok a gerjedelmetekkel, menjetek a kocsm\u00e1k cafk\u00e1ihoz!
\n– Az p\u00e9nzbe ker\u00fcl Aty\u00e1m. S azoknak nem ilyen kem\u00e9ny a h\u00fasuk. – markolt bele a h\u00f3h\u00e9r a l\u00e1ny sz\u00e9tfesz\u00edtett combj\u00e1ba.
\n– T\u00e1n nem fizet nektek eleget a Szent Officium? Hagyj\u00e1tok! T\u00f6redelmesen bevallott mindent. A S\u00e1t\u00e1nt holnap ki\u0171zi bel\u0151le a m\u00e1glya t\u00fcze. K\u00f6zeleg az \u00e9jszaka, im\u00e1val fogom t\u00f6lteni. – mondta a szerzetes, s felmarkolva az \u00edr\u00f3pulton hever\u0151 pap\u00edrt kisietett.
\nA folyos\u00f3n l\u00f3g\u00f3 kereszt el\u0151tt t\u00e9rdre rogyott. A hom\u00e1lyos folyos\u00f3t alig vil\u00e1g\u00edtott\u00e1k meg a nedvesen f\u00fcst\u00f6lg\u0151 f\u00e1kly\u00e1k. A t\u00e9rdepl\u0151 szerzetes csak egy halkan mormog\u00f3 fekete foltnak l\u00e1tszott:
\n– Libera me Domine, de morte aeterna!
\nTudta, hogy odabent mi k\u00f6vetkezik. Tulajdonk\u00e9pp a h\u00f3h\u00e9rok kiv\u00e1lts\u00e1ga volt ez, aff\u00e9le k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1s f\u00e1radts\u00e1gos munk\u00e1juk\u00e9rt. S az Aty\u00e1k mindig szemet hunytak felette.
\n– A Szent Officium t\u00f6bbet t\u00f6r\u0151dhetne a zseb\u00fcnkkel a lelk\u00fcnk helyett. – mondta az egyik h\u00f3h\u00e9rleg\u00e9ny.
\n– Csitt! Biztos, hogy elment? Te is megismerkedhetsz m\u00e9g a tort\u00far\u00e1val, ha ilyeneket besz\u00e9lsz.
\n– Ugyan! M\u00e1r elment, ilyenkor mindig im\u00e1dkozik, csak elmond egyet – kett\u0151t a mi lelk\u00fcnk\u00e9rt is.
\n– Akkor tal\u00e1n azt sem b\u00e1nja, ha mi itt elsz\u00f3rakozunk egy kicsit. – intett fej\u00e9vel a megfesz\u00edtett l\u00e1ny fel\u00e9.
\n– Neki m\u00e1r \u00fagyis mindegy, hallottad, holnap m\u00e1gly\u00e1ra ker\u00fcl. Legal\u00e1bb legyen m\u00e9g valami \u00f6r\u00f6me ebben az \u00e9letben.
\n– Mindig azt hittem, hogy a boszork\u00e1nyok sz\u00e1z\u00e9ves v\u00e9ns\u00e9gek, de ez itt m\u00e9g h\u00fasz sem lehet. – nyalta meg a sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9t.
\n– Nem biztos, csecsem\u0151v\u00e9rb\u0151l, sz\u00e1r\u00edtott b\u00e9k\u00e1b\u00f3l, bakkecske magj\u00e1b\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt ken\u0151ccsel kenegetik magukat, hogy sz\u00e9p feszes maradjon a b\u0151r\u00fck.
\n– Nekem mindegy, csak j\u00f3 szoros is legyen. – pr\u00f3b\u00e1lta hurk\u00e1s ujj\u00e1val a l\u00e1ny \u00f6l\u00e9t.
\n– V\u00e1rj m\u00e1r, neked t\u00e9nyleg nincs lelked! Nem l\u00e1tod, hogy nincs mag\u00e1n\u00e1l? Seg\u00edts leoldozni! – sz\u00f3lt r\u00e1 a m\u00e1sik.
\n\u00d3vatosan emelt\u00e9k le a keretr\u0151l, t\u00e1mogatt\u00e1k a sarokba ter\u00edtett birkab\u0151r\u00f6kh\u00f6z. A kimer\u00fclt l\u00e1ny h\u00e1t\u00e1t a hideg, nedves falnak t\u00e1masztva \u00fcltett\u00e9k le.
\n– Ne f\u00e9lj, most m\u00e1r nem b\u00e1ntunk! Hisz tudod, mi csak azt tessz\u00fck, amit a csuh\u00e1sok parancsolnak. Mi nem tehet\u00fcnk r\u00f3la. – vigasztalta a l\u00e1nyt, mik\u00f6zben borral itatta egy cser\u00e9pkors\u00f3b\u00f3l.
\n– Neked is jobb lesz, ha belet\u00f6r\u0151dsz a sorsodba, hallottad, m\u00e1r csak egy sz\u0171k \u00e9jszak\u00e1d van h\u00e1tra. – unszolta s\u00fcrget\u0151bben a m\u00e1sik.
\n– Hisz sz\u00e9p l\u00e1ny vagy, biztos volt m\u00e1r szeret\u0151d a faludban, igaz? H\u00e1t hozz\u00e1nk is lehetsz kedves egy kicsit. – folytatta, \u00e9s kutat\u00f3 kezei k\u00edv\u00e1ncsian siklottak v\u00e9gig a l\u00e1ny combjain, elt\u0171nve a rongyok alatt.
\nA l\u00e1ny eltolta sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l a kors\u00f3t, r\u00e1mosolygott a mellette guggol\u00f3, \u0151t itat\u00f3 leg\u00e9nyre. Ajk\u00e1n v\u00e9rcseppk\u00e9nt csillant meg a bor. Azt\u00e1n egyetlen mozdulattal leh\u00fazta mag\u00e1r\u00f3l a m\u00e1r am\u00fagy is cafatokban l\u00f3g\u00f3 ruh\u00e1t. A m\u00f6g\u00f6tte izz\u00f3 par\u00e1zs \u00e1ltal megvil\u00e1g\u00edtva ragyog\u00f3 sud\u00e1r test magasodott a k\u00e9t f\u00e9rfi f\u00f6l\u00e9. Felh\u00fazta a hozz\u00e1 gyeng\u00e9debbik leg\u00e9nyt, majd hat\u00e1rozott mozdulattal t\u00e9rdelt el\u00e9je, bontotta ki a nadr\u00e1gb\u00f3l annak dorongj\u00e1t. A gyorsan n\u00f6vekv\u0151 tagot teljes hossz\u00e1ban v\u00e9gigbec\u00e9zgette ajkaival, a v\u00f6r\u00f6sen el\u0151bukkan\u00f3 makkot nyelv\u00e9vel cir\u00f3gatta k\u00f6rbe. Azt\u00e1n sz\u00e1j\u00e1ba v\u00e9ve dolgozott rajta, \u00e1t\u00f6lelve a leg\u00e9ny fenek\u00e9t, mozg\u00e1sra k\u00e9nyszer\u00edtve \u0151t is. A halk, cuppan\u00f3 hangokhoz a leg\u00e9ny egyre hangosabb ny\u00f6g\u00e9sei t\u00e1rsultak.
\nA m\u00e1sik fick\u00f3 kikerekedett szemmel n\u00e9zte a jelenetet.
\n– Na mi van, – fordult fel\u00e9 a l\u00e1ny.
\n– Te eddig is csak az ujjaiddal kutakodt\u00e1l, a cun\u00e1m most is szabad!
\nA f\u00e9rfi durva kezei \u00e1h\u00edtattal k\u00fasztak a l\u00e1ny feh\u00e9r feneke fel\u00e9. Markolta, bec\u00e9zgette a l\u00e1ny tompor\u00e1t, v\u00e9kony combjait. Vastag hurkaujjai elmer\u00fcltek a sz\u0151rtelen punciban. Azt\u00e1n feljebb cs\u00fasztak \u00e9s meg\u00e9rintett\u00e9k a halv\u00e1nyr\u00f3zsasz\u00edn lyukat, amely \u00f6sszer\u00e1ndult a v\u00e1ratlan t\u00e1mad\u00e1sra. A l\u00e1ny meglep\u0151dve n\u00e9zett h\u00e1tra, azt\u00e1n t\u00e9rd\u00e9t sz\u00e9jjelvetve, jobban el\u0151rehajolva engedett a fick\u00f3 k\u00edv\u00e1ncsi v\u00e1gy\u00e1nak. Az ujjak n\u00f6vekv\u0151 \u00e9lvezettel mer\u00fcltek \u00fajra \u00e9s \u00fajra az engedelmesen t\u00e1rul\u00f3 anusba. Mintha a l\u00e1ny is jobban \u00e9lvezte volna, cs\u00edp\u0151je mozg\u00e1s\u00e1val seg\u00edtette a behatol\u00e1st.
\n– Nocsak, lehet, hogy te igaz\u00e1b\u00f3l a fi\u00fakat szereted? Engem nem zavar, csak adjatok most m\u00e1r valamit a cun\u00e1mnak is.
\nA hanyatt fektetett leg\u00e9ny szersz\u00e1mj\u00e1t biztos k\u00e9zzel beigaz\u00edtva el\u0151red\u0151lt, s\u00e1padt fenek\u00e9t felk\u00edn\u00e1lva a tagbaszakadt, sz\u0151r\u00f6s fick\u00f3nak., aki durva moh\u00f3s\u00e1ggal hatolt bel\u00e9je. A l\u00e1ny test\u00e9nek s\u00e1padt feh\u00e9rs\u00e9ge furcsa ellent\u00e9tben \u00e1llt a k\u00e9t verejt\u00e9kez\u0151, v\u00f6r\u00f6s f\u00e9rfitesttel. A h\u00e1rom r\u00e1ngat\u00f3z\u00f3 test \u00e1rny\u00e9ka kibogozhatatlan sz\u00f6rnyk\u00e9nt t\u00e1ncolt a falon. Id\u0151nk\u00e9nt mintha rettegett – ismer\u0151s k\u00e9p alakult volna ki bel\u0151le.
\nA s\u00farl\u00f3d\u00e1sok halk nesz\u00e9be, az elragadtatott ny\u00f6g\u00e9sekbe n\u00e9ha, mintha \u00e9les, g\u00fanyos kacaj keveredett volna, amelyet vil\u00e1gosan hallott odakint a kereszt el\u0151tt t\u00e9rdepl\u0151 szerzetes. A kisz\u0171r\u0151d\u0151 hangok vad v\u00e1gyat keltettek benne, ajka hangosabban mormolta az im\u00e1ds\u00e1got, de a f\u00fcl\u00e9t lehetetlen volt bez\u00e1rnia. A kamr\u00e1ban a l\u00e1ny sz\u00e1j\u00e1val borult a fekv\u0151 leg\u00e9nyre. A felspriccel\u0151 mag nagy \u00edvben sz\u00f6k\u00f6tt a magasba, a visszahull\u00f3 cseppek ragyog\u00f3 gy\u00f6ngy\u00f6kk\u00e9nt csillogtak a f\u00e9nyes, fekete hajon. A h\u00e1tulr\u00f3l dugatty\u00faz\u00f3 fick\u00f3 hirtelen feljajdult. L\u00e1that\u00f3an sikertelen\u00fcl igyekezett kit\u00e9pni mag\u00e1t a h\u00edmtagj\u00e1t szorosan tart\u00f3 fen\u00e9kb\u0151l. Arca eltorzult a f\u00e1jdalomt\u00f3l, sz\u0151r\u00f6s feneke meg – megr\u00e1ndult, ahogy bele\u00e9lvezett a meggy\u00f6t\u00f6rt v\u00e9gb\u00e9lbe. Kiszakadva a rettenetes szor\u00edt\u00e1sb\u00f3l, er\u0151tlen\u00fcl hullott a f\u00f6ldre. A mosolyg\u00f3 l\u00e1ny, haj\u00e1ban a csillog\u00f3 gy\u00f6ngy\u00f6kkel diadalmasan magasodott felett\u00fck. L\u00e1b\u00e1val megpiszk\u00e1lta a m\u00f6g\u00f6tte hever\u0151 f\u00e9rfi sz\u0151r\u00f6s \u00f6l\u00e9ben rejt\u0151z\u0151, apr\u00f3ra zsugorodott, petyh\u00fcdt herny\u00f3t.
\n– Ma haszn\u00e1ltad utolj\u00e1ra! – sziszegte.
\nA t\u00f6meg l\u00e9legzetvisszafojtva v\u00e1rta a r\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00f6tt l\u00e1tv\u00e1nyoss\u00e1got. A l\u00e1nyon \u00faj, h\u00f3feh\u00e9r, bok\u00e1ig \u00e9r\u0151 ing volt. Elfogadta a remeg\u0151 k\u00e9zzel fel\u00e9je ny\u00fajtott keresztet.
\n– Ne s\u00edrj! M\u00e9g eloltod a sz\u00edvedben \u00e9g\u0151 l\u00e1ngot! – s\u00fagta a szerzetesnek, akinek k\u00f6teless\u00e9ge volt az \u00e1ltala hozott \u00edt\u00e9let v\u00e9grehajt\u00e1s\u00e1t v\u00e9gign\u00e9zni.
\nA felkel\u0151 nap f\u00e9ny\u00e9t zs\u00edros, fekete f\u00fcst hom\u00e1lyos\u00edtotta el. A szerzetes m\u00e9lyen arc\u00e1ba h\u00fazta a csukly\u00e1t, elford\u00edtotta fej\u00e9t, ne l\u00e1ss\u00e1k lecsorg\u00f3 k\u00f6nnyeit.
\n– Rombold le, ha tetszik, t\u00e9velyg\u00e9seim katedr\u00e1lis\u00e1t!
\nDe, n\u00e9zd \u0151t, ki ezen a f\u00f6ld\u00f6n megismerte m\u00e1r
\nA purgat\u00f3rium minden k\u00ednjait. N\u00e9zd kez\u00e9n, l\u00e1b\u00e1n
\nA kenderk\u00f6t\u00e9l cs\u00f3kolta sebek l\u00e1ngol\u00f3 vir\u00e1gait.
\nV\u00e9gtelen kegyelmedben emeld \u0151t magadhoz Uram!
\nS tedd k\u00f6nny\u0171v\u00e9 n\u00e9ki az utols\u00f3 kaput!
\nHunyorogva n\u00e9zett a Napba. H\u00f3na al\u00f3l r\u00e9gi k\u00f6nyv kandik\u00e1lt ki. Lassan bandukolt a nedvesen csillog\u00f3 macskak\u00f6veken, ker\u00fclgette a f\u00e9lig a j\u00e1rd\u00e1n parkol\u00f3 kocsikat, a gyors ny\u00e1ri z\u00e1por hagyta t\u00f3cs\u00e1kat. Az egyik sok sz\u00e1zados h\u00e1zon keskeny, lefel\u00e9 vezet\u0151 l\u00e9pcs\u0151sor ny\u00edlt, a c\u00e9g\u00e9r boroz\u00f3t hirdetett. Odabent lepusztult kocsma fogadta a bel\u00e9p\u0151t. R\u00e9gi pincehelys\u00e9gb\u0151l alak\u00edthatt\u00e1k \u00e1t, az alacsony, s\u00f6t\u00e9t bolt\u00edvek hangulatosak, de a fel\u00e9b\u0151l – harmad\u00e1b\u00f3l, kapkodva felcsapkodott vakolat al\u00f3l itt – ott kikandik\u00e1l a r\u00e9gi, nedves t\u00e9glafal. Az olajos padl\u00f3, asztalok, sz\u00e9kek pedig ink\u00e1bb koszosak, mint patin\u00e1sak. A hars\u00e1ny – sz\u00ednesen vil\u00e1g\u00edt\u00f3 Marlboro – rekl\u00e1m ugyan\u00fagy nem illik ide, ahogy a polcra sorakoztatott whiskys \u00e9s konyakos \u00fcvegek sem. A k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g itt a b\u00e1dogkann\u00e1kb\u00f3l m\u00e9rt homoki savany\u00fas\u00e1gokat fogyasztja ink\u00e1bb. Ha van egy\u00e1ltal\u00e1n k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g, mert a bel\u00e9p\u0151t csak az unott csapos fogadta. Nem volt elragadtatva a vend\u00e9gt\u0151l, a kisfr\u00f6ccst\u0151l m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9.
\n– Nem viszi t\u00falz\u00e1sba? – mogorv\u00e1n tolta el\u00e9je a poharat, azt\u00e1n elfordult \u00e9s mosogatni kezdett, nem \u00f3hajtott besz\u00e9lgetni.
\nLassan kortyolgatta a bort, n\u00e9zegette a kopott, h\u00e1ml\u00f3 falakat. H\u00f3napok \u00f3ta napi 12\/14 \u00f3r\u00e1t dolgozik, s a rejt\u00e9lyes latin – fr\u00edz – \u00f3francia sz\u00f6veg lassan megadja mag\u00e1t elt\u00f6k\u00e9lts\u00e9g\u00e9nek. Egyre biztosabb benne, hogy a f\u00e9lig eml\u00e9kirat, f\u00e9lig inkviz\u00edci\u00f3s jegyz\u0151k\u00f6nyv jelent\u0151s felfedez\u00e9s, amely meghozza v\u00e9gre az oly r\u00e9g v\u00e1rt szakmai elismer\u00e9st. A felcsend\u00fcl\u0151 hang v\u00e1ratlanul \u00e9ri, \u00f6sszerezzen.
\n– H\u00edvj meg engem is egy italra! Megh\u00edvsz egy italra?
\nNem vette \u00e9szre, mikor l\u00e9pett be a feszes, sz\u00fcrke koszt\u00fcmbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt l\u00e1ny. A makul\u00e1tlan feh\u00e9r bl\u00faz, az eleg\u00e1ns koszt\u00fcm, az \u00e1polt, diszkr\u00e9ten festett k\u00f6rm\u00f6k ink\u00e1bb illettek volna egy vir\u00e1gz\u00f3 c\u00e9g h\u0171v\u00f6sen l\u00e9gkondicion\u00e1lt irod\u00e1j\u00e1ba, vagy egy el\u0151kel\u0151 sz\u00e1lloda hallj\u00e1ba, mint ebbe a negyedoszt\u00e1ly\u00fa cseh\u00f3ba. De a hangja egy\u00e9rtelm\u0171 volt, \u00e9s l\u00e9nyegre t\u00f6r\u0151.
\n– K\u00e9t konyakot! – sz\u00f3lt r\u00e1 a h\u00e1ttal mosogat\u00f3 csaposra, nem v\u00e1rva meg, hogy \u0151 rendeljen.
\n– Eg\u00e9szs\u00e9gedre! – a f\u00e9rfi csak belekortyolt. A h\u00e1trahajtott nyak, kih\u00fazott fels\u0151test l\u00e1tni engedte a l\u00e1ny feszes melleit, ink\u00e1bb azt n\u00e9zte. Nem \u00e9rtette a helyzetet, de az aj\u00e1nlat f\u00e9lre\u00e9rthetetlen volt.
\n– Gyere fel hozz\u00e1m! Nem lakom messze, s dr\u00e1ga sem vagyok.
\n– Nem \u00e9rdekel…
\n– Nem b\u00e1nn\u00e1d meg… Te mondhatod meg, hogy csin\u00e1ljuk!
\n– Nincs p\u00e9nzem. K\u00e1r a g\u0151z\u00e9rt…
\n– Na j\u00f3! Az\u00e9rt egy konyakra m\u00e9g megh\u00edvhatsz. A ti\u00e9d? Antipolus maleficorum. J\u00f3 r\u00e9ginek l\u00e1tszik. – ford\u00edtotta k\u00edv\u00e1ncsian maga fel\u00e9 a k\u00f6nyvet.
\nMaga sem \u00e9rtette, mi\u00e9rt kezdi magyar\u00e1zni, hogy ez nem is olyan r\u00e9gi, csak hasonm\u00e1s, azt jelenti, Boszork\u00e1nyp\u00f6r\u00f6ly, \u00e9s hogy csak egy tanulm\u00e1nyhoz gy\u0171jt anyagot a k\u00f6z\u00e9pkori boszork\u00e1nyperekr\u0151l, amiben az lesz az \u00e9rdekes, hogy egy eddig ismeretlen forr\u00e1st dolgoz fel benne…
\n– No n\u00e9zd csak, te ilyeneket olvasol? – h\u00fazta maga el\u00e9 a k\u00f6nyvet a l\u00e1ny, \u00e9s kezdte bet\u0171zni.
\n– Quid tardas? Ne morare!
\n– Ne csin\u00e1lj \u00fagy mintha \u00e9rten\u00e9d, ez latinul van. \u00cdgy a te kuncsaftjaiddal nem lehet besz\u00e9lni! – torkolta le durv\u00e1n, maga fel\u00e9 ford\u00edtotta a sz\u00f6veget, \u00e9s foly\u00e9konyan kezdte ford\u00edtani.
\n– Quid tardas? Mit k\u00e9slekedsz? Ne morare! Ne h\u00faz\u00f3dozz! Obedito praeceptori tuo… Engedelmeskedj parancsol\u00f3dnak…
\n– Gondolod? Veled p\u00e9ld\u00e1ul, lehet! – s\u00fagta a n\u0151 rekedt – k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesen a f\u00e9rfi f\u00fcl\u00e9be.
\n– Lingi! Lingi anum infendum meum! Lingi meum pudendum instinctorem! (Nyald! Nyald ki sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges seggemet! Nyald ki buja \u00f6lemet!) – az d\u00f6bbenten n\u00e9zett, megragadta a n\u0151 v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s nem lehetett tudni, most eltasz\u00edtja mag\u00e1t\u00f3l, vagy kapaszkodik bel\u00e9.
\n– Ki vagy te?
\n– Lili, Lili, Lilith… – kuncogta a n\u0151.
\nAzt\u00e1n fel\u00e1llt \u00e9s lass\u00fa, ring\u00f3 l\u00e9ptekkel indult a l\u00e9pcs\u0151 fel\u00e9. Form\u00e1s l\u00e1b\u00e1n fesz\u00fclt a harisnya, h\u00e1tul a varr\u00e1st, mintha vonalz\u00f3val h\u00fazt\u00e1k volna. A f\u00e9rfi szeme k\u00f6vette a vonalat a szoknya alatt is, v\u00e9gig a hossz\u00fa combokon a fekete harisnyak\u00f6t\u0151ig, amely l\u00e1gyan k\u00f6vette a cs\u00edp\u0151 g\u00f3tikus \u00edv\u00e9t.. A l\u00e9pcs\u0151n felfel\u00e9 l\u00e9pked\u0151 n\u0151 test\u00e9n m\u00e1r nem volt ruha. Egyetlen \u00f6lt\u00f6z\u00e9ke a fekete harisnya, s a v\u00e9kony harisnyatart\u00f3, mely al\u00e1h\u00fazta a s\u00e1padt fen\u00e9k f\u00e9nyl\u0151 f\u00e9lg\u00f6mbjeit. A l\u00e9pcs\u0151 tetej\u00e9r\u0151l m\u00e9g visszafordult:
\n– Lilith! Lilith! – form\u00e1lta ajka a ki nem mondott szavakat, \u00e9s kifordult a kocsm\u00e1b\u00f3l.
\nKapkodva sz\u00f3rt p\u00e9nzt a pultra, rohant, de odakint m\u00e1r senkit nem tal\u00e1lt. A k\u00e1nikul\u00e1ra j\u00f6tt hirtelen vihar g\u0151zf\u00fcrd\u0151t var\u00e1zsolt az utc\u00e1ra. A gomolyg\u00f3 k\u00f6d\u00f6n alig t\u00f6rt \u00e1t az am\u00fagy is ritk\u00e1san \u00e1ll\u00f3 n\u00e1triuml\u00e1mp\u00e1k s\u00e1rga f\u00e9nye. A h\u00e1z fal\u00e1t csak k\u00e9t girhes utcal\u00e1ny t\u00e1masztotta. Lelkesen fogadt\u00e1k az \u00e9rkez\u0151 zs\u00e1km\u00e1nyt, de kimondhatatlanul k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges mozdulataik ink\u00e1bb tasz\u00edtott\u00e1k, mint cs\u00e1b\u00edtott\u00e1k a f\u00e9rfit. T\u00e1volabb, az egyik l\u00e1mpa gy\u00e9r, s\u00e1rga f\u00e9nyk\u00f6r\u00e9ben felt\u0171nt egy pillanatra a koszt\u00fcm\u00f6s l\u00e1ny, azt\u00e1n a s\u00f6t\u00e9tben sietett tov\u00e1bb, \u00e9s csak cip\u0151sark\u00e1nak szapora kopog\u00e1sa hallatszott a nedves macskak\u00f6veken.
\nA nyom\u00e1ba szeg\u0151d\u00f6tt. A keskeny utca felfel\u00e9 kanyarodott a hegyoldalon, a villanegyed fel\u00e9 vezetve. K\u00e9t oldalr\u00f3l \u00f6reg h\u00e1rsak, plat\u00e1nok, vadgeszteny\u00e9k szeg\u00e9lyezt\u00e9k, alig megvil\u00e1g\u00edtott, s\u00f6t\u00e9t alagutat k\u00e9pezve. Id\u0151nk\u00e9nt megpillantotta az el\u0151tte siet\u0151 n\u0151alakot, mely hol fel\u00f6lt\u00f6zve, hol csak harisny\u00e1ban, s\u00e1padtan t\u0171nt fel a hold f\u00e9nye \u00e1ltal megvil\u00e1g\u00edtva. M\u00f6g\u00f6tte az utcal\u00e1nyok vis\u00edt\u00f3 nevet\u00e9se gurult, vony\u00edt\u00e1s, kutyaugat\u00e1s k\u00eds\u00e9rte l\u00e9pteit. A rozsd\u00e1s vasker\u00edt\u00e9se – ken t\u00fal \u00e1rny\u00e9kba borult kertek, elhagyottnak t\u0171n\u0151 vill\u00e1k vak ablakai.
\nA cip\u0151sarkak kopog\u00e1s\u00e1nak hirtelen v\u00e9ge szakadt. A l\u00e1ny az egyik villa kapuj\u00e1n\u00e1l \u00e1llt. L\u00e1b\u00e1t a mohos term\u00e9sk\u0151 ker\u00edt\u00e9sre emelte, megigaz\u00edtotta harisny\u00e1j\u00e1t. A s\u00e1padt comb vil\u00e1g\u00edtott, m\u00e9g visszan\u00e9zett, azt\u00e1n elt\u0171nt a kert m\u00e9ly\u00e9n. Cs\u00f6nd volt, nem hallatszott a k\u00e9t utcal\u00e1ny vis\u00edt\u00e1sa, v\u00e1rakozva lapultak a kuty\u00e1k.
\nHabozva \u00e1llt a kapu el\u0151tt, f\u00fcrk\u00e9szve n\u00e9zte a kertet, de a hold halv\u00e1ny f\u00e9nye csak s\u0171r\u0171bb\u00e9 tette a f\u00e1k, bokrok k\u00f6zti hom\u00e1lyt. V\u00e1llat vont \u00e9s bel\u00e9pett. L\u00e1ba alatt megcsikordult a kavics, hatalmas csattan\u00e1ssal v\u00e1g\u00f3dott be a kapu. A kert, mintha csak erre v\u00e1rt volna, megelevenedett. \u00c1gak mozdultak, susogtak, liheg\u00e9sek, ny\u00f6g\u00e9sek, kutya ny\u00fcsz\u00edt\u00e9se. A zajba lassan \u00e9rhet\u0151 szavak vegy\u00fcltek.
\n– Sz\u00e9p f\u00e9rfi!
\n– De m\u00e1r nem fiatal.
\n– Nem h\u00e1t. Nagyon is \u00f6reg. Nem is tudja, milyen \u00f6reg!
\n– Sokat tanult.
\n– M\u00e9gsem tud semmit!
\n– Biztos j\u00f3 er\u0151s.
\n– Majd kipr\u00f3b\u00e1ljuk, milyen er\u0151s!
\nA villa ablakait bel\u00fclr\u0151l apr\u00f3, vih\u00e1ncol\u00f3 l\u00e1ngnyelvek nyaldoss\u00e1k. Az \u00fcres el\u0151csarnokb\u00f3l egyetlen nyitott ajt\u00f3 mutatja az utat. Odabent a szob\u00e1t sz\u00e1mtalan gyertya f\u00e9nye ragyogja be. A k\u00edgy\u00f3z\u00f3, ind\u00e1z\u00f3 aranykeretes t\u00fckr\u00f6k megsokszorozz\u00e1k a f\u00e9nyt. A padl\u00f3n v\u00f6r\u00f6s kr\u00e9t\u00e1val rajzolt hatalmas pentagramma l\u00e1ngol. Sarkaiban okkult, m\u00e1gikus jelek, k\u00f6zep\u00e9n sz\u00e9les, fekete selyemmel letakart \u00e1gy, h\u00edvogat\u00f3 olt\u00e1ra valami rettenetes \u00e1ldozatnak. K\u00f6rben a falon bonyolult, soha nem ism\u00e9tl\u0151d\u0151, nyugtalan mint\u00e1j\u00fa tap\u00e9ta. Az \u00e1gyon k\u00edv\u00fcl egyetlen b\u00fatordarab tal\u00e1lhat\u00f3 a szob\u00e1ban. A karcs\u00fa l\u00e1b\u00fa, faragott f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151 asztalk\u00e1r\u00f3l most hi\u00e1nyoznak a f\u00e9s\u0171k, kef\u00e9k, csatok, t\u00e9gelyek n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zhetetlen kell\u00e9kei. Csak egy ez\u00fcst t\u00e1lca, rajta metszett krist\u00e1ly – serleg s\u0171r\u0171, m\u00e9lyv\u00f6r\u00f6s borral. A f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u0151 asztal t\u00fckre megkett\u0151zi a b\u00edborsz\u00edn\u0171 italt.
\nA f\u00e9rfi lassan j\u00e1rja k\u00f6r\u00fcl a szob\u00e1t. K\u00edv\u00e1ncsian, homlok\u00e1t r\u00e1ncolva vizsg\u00e1lgatja a padl\u00f3ra r\u00f3tt jeleket, l\u00e1that\u00f3an \u00e9rti \u0151ket. Az asztalhoz l\u00e9pve felemeli a serleget, el\u0151sz\u00f6r \u00f3vatosan, majd moh\u00f3n kortyol bel\u0151le. Sz\u00e1ja sark\u00e1ban megcsillan a v\u00f6r\u00f6s folyad\u00e9k.
\nA tap\u00e9t\u00e1ba simul\u00f3 ajt\u00f3n \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl l\u00e9p be a l\u00e1ny. El\u00e9gedetten j\u00e1rja k\u00f6rbe az italt\u00f3l k\u00e1ba f\u00e9rfit. A t\u00e1gra ny\u00edlt, de \u00fcveges szemekbe n\u00e9z, megsim\u00edtja az arc\u00e1t.
\n– H\u00e1t m\u00e9gis! – mosolyodik el.
\n\u00d3vatosan fejti le a f\u00e9rfi ujjait a poh\u00e1rr\u00f3l. Kiissza a marad\u00e9k bort, \u00e9s a serleg ezer csill\u00e1ml\u00f3 darabra t\u00f6rik a padl\u00f3n.
\n– Et per nomen stellae quae est Venus et per sigillum eius quod quidem est sanctum, super te Ana\u00e9l, qui es praepositus diei sextae, \u00fat pro me labores…(\u00c9s annak a csillagnak a nev\u00e9ben, amelyet V\u00e9nusznak h\u00edvnak, s a pecs\u00e9tje nev\u00e9ben, mely maga is szent, meghagyom neked, Anael, aki a hatodik nap el\u00f6lj\u00e1r\u00f3ja vagy, hogy szolg\u00e1lj engem…) – zeng\u0151 hangja bet\u00f6lti a szob\u00e1t. A tap\u00e9t\u00e1ba rejtett ajt\u00f3hoz l\u00e9p:
\n– Gyertek! A ti\u00e9tek. – a k\u00e9t vih\u00e1ncol\u00f3 succubussal m\u00e1r tal\u00e1lkoztunk.
\nNe higgye senki, hogy \u0151k nem haladnak a korral. A takaros, kem\u00e9ny\u00edtett feh\u00e9r csipke k\u00f6t\u00e9nyk\u00e9k b\u00e1rmely szobal\u00e1nyra, pinc\u00e9rn\u0151re illettek volna. M\u00e1s nem is volt rajtuk, eltekintve persze sz\u00e9nfekete, r\u00f6vid hajukt\u00f3l, v\u00e9konyra t\u00e9pett szem\u00f6ld\u00f6k\u00fckt\u0151l, \u00e9s s\u0171r\u0171, f\u00e9nyes szem\u00e9remsz\u0151rzet\u00fckt\u0151l. A v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s ajkakat j\u00f3 falatra v\u00e1rva sim\u00edtott\u00e1k v\u00e9gig a hegyes nyelvecsk\u00e9k, a pirosl\u00f3 mellbimb\u00f3k dacosan tolt\u00e1k f\u00e9lre a k\u00f6t\u00e9nyk\u00e9k p\u00e1ntjait.
\nA fekete-piros \u00f6rd\u00f6gfi\u00f3k\u00e1k tal\u00e1n maguk sem voltak tiszt\u00e1ban mindent leb\u00edr\u00f3, em\u00e9szt\u0151 hatalmukkal. D\u00e9vaj, vid\u00e1ms\u00e1ggal vetett\u00e9k magukat k\u00e1bult \u00e1ldozatukra. F\u00fcrge ujjak gombolt\u00e1k ing\u00e9t, nadr\u00e1gj\u00e1t, csupasz\u00edtott\u00e1k az izmos f\u00e9rfitestet. Az \u00e9les fogacsk\u00e1k bele – belemartak v\u00e1ll\u00e1ba, fels\u00e9rtett\u00e9k mellkas\u00e1t, a bimb\u00f3k gyenge b\u0151r\u00e9t. A moh\u00f3 sz\u00e1jak nyom\u00e1n piros vir\u00e1gok ny\u00edltak a magatehetetlen testen. A hegyes nyelvecsk\u00e9k felk\u00fasztak a combok oszlopain, az egyik bek\u00edv\u00e1ncsiskodott a sz\u0151r\u00f6s farpof\u00e1k k\u00f6z\u00e9, \u00e9s vid\u00e1m kuncog\u00e1ssal \u00e9lvezte azok \u00f6sszer\u00e1ndul\u00e1s\u00e1t. A m\u00e1sik a gyorsan mereved\u0151 phallost nyalogatta k\u00f6r\u00fcl.
\n– Na, milyen?
\n– Sz\u00e9p, er\u0151s!
\n– Seg\u00edts\u00fcnk neki m\u00e9g egy kicsit!
\nA k\u00e9t t\u00e9rdepl\u0151 l\u00e1ny sz\u00e1ja, fogai versenyeztek a l\u00fcktet\u0151 h\u00edmtag\u00e9rt. A s\u00e1padt test minden meleg v\u00e9re ott duzzadt, l\u00fcktetett a k\u00e9kl\u0151 erekben, amelyeket csak a csoda mentett meg att\u00f3l, hogy az \u00e9les fogak fels\u00e9rts\u00e9k. Az \u00e9rdes nyelvek \u00fajra \u00e9s \u00fajra v\u00e9gigborzongatt\u00e1k a makk finom b\u0151r\u00e9t. A s\u00falyos her\u00e9k remegve, szinte visszah\u00faz\u00f3dtak a testbe a kiszakad\u00e1s el\u0151tti rettenetes pillanatban. Azt\u00e1n v\u00e9ge\u00e9rhetetlen \u00e1rad\u00e1s bor\u00edtotta el a l\u00e1nyok arc\u00e1t. A k\u00e1bult f\u00e9rfi v\u00e1lla, h\u00e1t – \u00e9s cs\u00edp\u0151izmai r\u00e1ngat\u00f3ztak, \u00e9s egym\u00e1s ut\u00e1n, vastag, feh\u00e9r sug\u00e1rban t\u00f6rt ki bel\u0151le a mag, m\u00edg t\u00e9rdre nem rogyott, \u00e9s er\u0151tlen\u00fcl nem hullott a l\u00e1nyok el\u00e9.
\n– Egy. De biztos maradt m\u00e9g benne er\u0151. – fordult egym\u00e1shoz a k\u00e9t maszatos succubus.
\n– Nem is fejezt\u00fck m\u00e9g be! Hozd a ken\u0151cs\u00f6t, vigy\u00fck az \u00e1gyra!
\nA hanyatt fektetett f\u00e9rfi minden porcik\u00e1j\u00e1t v\u00e9gigmassz\u00edrozt\u00e1k. Kez\u00fck nyom\u00e1n a test f\u00e9nyleni kezdett, a fogak t\u00e9pte piros vir\u00e1gok feh\u00e9r hegekk\u00e9 forrtak \u00f6ssze, a petyh\u00fcdt szersz\u00e1m pedig hamarosan \u00fajra teljes pomp\u00e1j\u00e1ban \u00e1gaskodott.
\nAz egyik l\u00e1ny n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra ereszkedve remeg\u0151 horpasszal v\u00e1rta a t\u00e1mad\u00e1st. Kidudorod\u00f3 szem\u00e9rme duzzadt, v\u00f6r\u00f6sen f\u00e9nylett, mint egy t\u00fczel\u0151 szuk\u00e1nak. \u00dagy is morgott, amikor a m\u00e1sik ujjai bel\u00e9mer\u00fcltek. \u0150, m\u00edg a forr\u00f3, s\u00edkos h\u00fcvely l\u00fcktetve szor\u00edtotta, a f\u00e9rfi f\u00f6l\u00e9 kuporodott, \u00e9s teljes hossz\u00e1ban mag\u00e1ba vezette annak phallos\u00e1t. Az \u00e1gy\u00e9k, a has izmai hull\u00e1mzottak, ahogy sz\u00edvta, gy\u00f6t\u00f6rte a mag\u00e1ba fogadott idegen testet. A k\u00e9t succubus f\u00e1radhatatlan volt, k\u00f6rm\u00fckkel sz\u00e1ntott\u00e1k, fogukkal t\u00e9pt\u00e9k, combjukkal szor\u00edtott\u00e1k, h\u00fcvely\u00fckkel szopt\u00e1k a f\u00e9rfit, m\u00edg az utols\u00f3 cseppet is ki nem sajtolt\u00e1k bel\u0151le.
\nAz izzadts\u00e1gt\u00f3l, ken\u0151cst\u0151l, a f\u00e9rfi magj\u00e1t\u00f3l s\u00edkos testek kimer\u00fclten hevertek egym\u00e1son, amikor a l\u00e1ny visszat\u00e9rt.
\n– J\u00f3l van! \u00dcgyesek voltatok. – simogatta meg k\u00e9t succubus cs\u00edp\u0151j\u00e9t.
\n– Most menjetek!
\nLass\u00fa, \u00f3vatos mozdulatokkal tisztogatta v\u00e9gig a f\u00e9rfit. Elid\u0151z\u00f6tt az apr\u00f3, feh\u00e9r hegekn\u00e9l, nem hagyta ki egyetlen hajlat\u00e1t, ny\u00edl\u00e1s\u00e1t sem. Azt\u00e1n nyugodt mozdulatokkal vetk\u0151zni kezdett, \u00e9s a s\u00e1padt, karcs\u00fa test a f\u00e9rfi mell\u00e9 siklott. Fej\u00e9t a puha mellekre vonta, \u00e9s gyeng\u00e9den ringatni kezdte.
\n– L\u00e1tod? Nek\u00fcnk tal\u00e1lkozni kellett. Te nem hitt\u00e9l nekem, csak azt akartad hallani, amit ostoba, tudatlan emberek fant\u00e1zi\u00e1ltak r\u00f3lunk. Pedig \u00e9n igazat mondtam. Ismerem a vir\u00e1gok, f\u00fcvek, a hold \u00e9s a csillagok szellem\u00e9t. Ne f\u00e9lj, \u00e9n megvil\u00e1g\u00edtom el\u0151tted a titkos utakat, amelyek a f\u00f6ldi paradicsom h\u00e9t pecs\u00e9ttel z\u00e1rt kapuj\u00e1hoz vezetnek. N\u00e9zz r\u00e1m! M\u00e1r szabad! Feszesek a melleim, sim\u00e1k a combjaim, m\u00e1r nem bor\u00edtj\u00e1k \u0151ket sebek. Csak sz\u0151rzetem nincs. L\u00e1tod? Izz\u00f3 zsar\u00e1tnok \u00e9gette le r\u00f3lam \u00f6r\u00f6kre. De ne f\u00e9lj, m\u00e1r elfelejtettem. Olyan boldogs\u00e1gban fogsz \u00e9lni, amilyet f\u00f6ldi haland\u00f3 m\u00e9g soha nem ismert.
\nA reggeli nap m\u00e1r magasan j\u00e1rt, amikor fel\u00e9bredt. De az \u00f6l\u00e9be f\u00e9szkel\u0151d\u00f6tt puha, meleg tompor r\u00f6gt\u00f6n mag\u00e1hoz t\u00e9r\u00edtette. Mellette kismacskak\u00e9nt \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dve fiatal l\u00e1ny aludt. Ijedt mozdulata \u0151t is felriasztotta. A l\u00e1ny k\u00e9nyelmesen ny\u00fajt\u00f3zkodott, dorombolt, \u00e9s kinyitotta a szem\u00e9t.
\n– J\u00f3 reggelt! Nem f\u0151zt\u00e9l m\u00e9g k\u00e1v\u00e9t? Tudod, hogy vas\u00e1rnap \u00fagy szeretem az \u00e1gyban meginni. – \u00e9s a m\u00e1sik oldal\u00e1ra fordult.
\nZavarodottan ment a konyh\u00e1ba. Az ismer\u0151s rendetlens\u00e9g magyar\u00e1zatot ugyan nem adott, de megnyugtatta. A k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151 sz\u00f6rcs\u00f6g\u00e9se \u00fajra fel\u00e9bresztette a l\u00e1nyt. \u00dcd\u00e9n, mosolyogva v\u00e1rta a g\u0151z\u00f6lg\u0151 k\u00e1v\u00e9t. A f\u00e9rfi \u00f3vatosan ereszkedett mell\u00e9 az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re, \u00e9s majdnem elejtette a cs\u00e9sz\u00e9t. A padl\u00f3n szam\u00e1rf\u00fcles f\u00e9nyk\u00e9p hevert: m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljes villa el\u0151tt h\u00e1rom l\u00e1ny karolta egym\u00e1st. Mosolyogtak, \u00e9les foguk ragyogott a napf\u00e9nyben.
\n– Kik ezek?
\n– A bar\u00e1tn\u0151im. Nem ismered meg \u0151ket? M\u00e1r bemutattam \u0151ket neked. Ha akarod, m\u00e9g tal\u00e1lkozhatsz vel\u00fck. – nevette el mag\u00e1t a l\u00e1ny.
\n– Na, adod azt a k\u00e1v\u00e9t?<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"