Eg\u00e9szen belesz\u00e9d\u00fcltem a l\u00e1tv\u00e1nyba. Abszol\u00fat nem k\u00e9sz\u00fcltem r\u00e1, hogy ajt\u00f3t nyitva egy bomb\u00e1z\u00f3 fog velem szembe n\u00e9zni. Kac\u00e9ran v\u00e9gigm\u00e9rt\u00e9l, tet\u0151t\u0151l talpig, \u00e9s tudtam, hi\u00e1ba van rajtam farmer, ing, gatya, olyannak l\u00e1tt\u00e1l, ahogy isten megteremtett. \u00c9n viszont le nem tudtam venni a szemem R\u00f3lad. Azaz a ruh\u00e1r\u00f3l, ami Rajtad volt. Ruha! Ez a sz\u00f3 nem fedi igaz\u00e1b\u00f3l a val\u00f3s\u00e1got! Kis, fekete csipk\u00e9s szeg\u00e9ly\u0171, v\u00f6r\u00f6s selyem melltart\u00f3, \u00e9s egyazon sz\u00edn- \u00e9s anyag-\u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00fa csoda bugyi. Nem tanga, ahogy fordult\u00e1l el\u0151ttem, megmutattad. Az is j\u00f3l \u00e1ll Neked, de ez igazi bugyi volt, beleb\u00fajtatva a legcsod\u00e1latosabb pop\u00f3, amit \u00e9letemben \u00e9rinthettem. Eg\u00e9szen belebambultam a l\u00e1tv\u00e1nyba.
\nMegfogtad az ingemet, \u00e9s ber\u00e1ntott\u00e1l az ajt\u00f3n. Majdnem hasra estem, de valahogy m\u00e9giscsak meg\u0151riztem az egyens\u00falyom. Sejtelmes f\u00e9lhom\u00e1ly fogadott a nappaliban, l\u00e1gy zene sz\u00f3lt. Mennyivel is m\u00e1sabb itt, mint a forr\u00f3, szikr\u00e1z\u00f3 naps\u00fct\u00e9sben az utc\u00e1n, ahol m\u00e9g az aszfalt is csak meleget ont! Kicsit magamhoz t\u00e9rve \u00e9pp k\u00e9rd\u0151re fogtalak volna, sz\u00e1m sz\u00f3ra ny\u00edlt, de ajkaid el\u0151tt figyelmeztet\u0151en tartottad k\u00f6z\u00e9ps\u0151 ujjad: cs\u00f6nd… Bel\u00e9m fagyott a sz\u00f3… Cs\u00e1bos l\u00e9ptekkel j\u00f6tt\u00e9l fel\u00e9m, majd szinte az \u00f6lembe vetetted magad, h\u00e1tr\u00e9bb kellett egyet l\u00e9pnem, hogy el ne essek. Na tess\u00e9k, ez m\u00e1r a m\u00e1sodik az elm\u00falt k\u00e9t percben. De m\u00e1r nem figyeltem az egyens\u00falyra, csak a sz\u00e1mba nyomul\u00f3 nyelvedre, ahogy akaratosan k\u00f6veteli a mag\u00e1\u00e9t. J\u00f3les\u0151 melegs\u00e9g futott v\u00e9gig a tark\u00f3mt\u00f3l a l\u00e1bam ujj\u00e1ig, majd vissza, \u00e9s mivel im\u00e1dom, ha \u00e9n is adhatok, \u00f3vatosan v\u00e9gigkarmoltam a h\u00e1tad, a lapock\u00e1dt\u00f3l derekadon kereszt\u00fcl a fenekedig. Belemarkoltam kem\u00e9ny, feszes popsidba, de a selyem bugyi cs\u00fasz\u00f3san h\u00e1r\u00edtotta el f\u00e1jdalmas szor\u00edt\u00e1som.
\nLassan a f\u00fcrd\u0151 fel\u00e9 terelt\u00e9l. \u00dajabb meglepet\u00e9s: a k\u00e1dban g\u0151z\u00f6lg\u0151 v\u00edz, vastag, puha t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151 k\u00e9zny\u00fajt\u00e1snyira. Most eszm\u00e9ltem, az el\u0151bb m\u00e1r a nappaliban is \u00e9reztem egy finom, keleti illatot, itt volt a forr\u00e1sa, a padl\u00f3r\u00f3l lust\u00e1n k\u00edgy\u00f3zott a leveg\u0151be egy f\u00fcst\u00f6l\u0151 aroma-szalagja. Lassan gombolni kezdted az ingem, szakavatott mozdulatokkal t\u00e1vol\u00edtottad el. Minden felszabadult, megmeztelenedett testr\u00e9szem apr\u00f3 cs\u00f3kokkal halmoztad el, nem maradt ki egyetlen porcik\u00e1m sem a k\u00e9nyeztet\u00e9sb\u0151l. Mozdulataid nem \u00e1lltak meg, mikor az ing a padl\u00f3ra hullt, \u00f6vem, majd nadr\u00e1gom is k\u00f6vette, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl az als\u00f3m is ott landolt. Pr\u00f3b\u00e1ltam visszaadni, amit kapok, de ak\u00e1rcsak az im\u00e9nt a pop\u00f3d, Te is \u00fcgyesen cs\u00faszol ki kezeim k\u00f6z\u00fcl, h\u00e1r\u00edtod el k\u00f6zeled\u00e9sem. Ism\u00e9t sz\u00f3lni akarok, de valami hihetetlen intu\u00edci\u00f3val pont akkor n\u00e9zel m\u00e9lyen a szemembe, ezzel bel\u00e9m fojtva a kit\u00f6rni k\u00edv\u00e1n\u00f3 sz\u00f3\u00e1radatot.
\nParancsol\u00f3an n\u00e9zel a k\u00e1dra, \u00e9n belel\u00e9pek, \u00e9s j\u00f3les\u0151 bizserg\u00e9ssel a tagjaimban mer\u00fcl\u00f6k nyakig a forr\u00f3 \u00e9s illatos v\u00edzbe. Ujjaid t\u00e1ncot j\u00e1rnak a testemen, hol a v\u00edz alatt, hol a v\u00edz felett ki\u00e1ll\u00f3 r\u00e9szeket k\u00e9nyezteted. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl mosdatsz, ink\u00e1bb simogat\u00e1s ez, m\u00e9gis, a b\u0151r\u00f6m tisztul, \u00e9rzem, ahogy felfriss\u00fcl\u00f6k. Lassan felegyenesedem, majd el\u0151re d\u0151l\u00f6k, hagyom, hogy h\u00e1tam is k\u00e9nyeztesd kicsit. Furcsa a csend, amit csak a v\u00edz csobban\u00e1sa, a cseppek zen\u00e9je t\u00f6r meg. A nappalib\u00f3l sem sz\u0171r\u0151dik be a halk zenesz\u00f3. Mikor h\u00f3nom al\u00e1 ny\u00falsz, tudom, k\u00e9szen vagyok. Ny\u00falok a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151 fel\u00e9, de az m\u00e1r a kezedben bomlik ki, mint egy szolg\u00e1l\u00f3, \u00fagy tartod magad el\u0151tt, felk\u00edn\u00e1lva, hogy sz\u00e1razra t\u00f6r\u00f6ld testem. Nem sz\u00f3lok, tudom m\u00e1r, a ma este nem a szavak\u00e9. Kisz\u00e1llva a k\u00e1db\u00f3l, hozz\u00e1d l\u00e9pek, te pedig finoman bor\u00edtod r\u00e1m a t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t. Mik\u00f6zben t\u00f6r\u00f6lgetsz, ism\u00e9t szem\u00fcgyre vehetem \u00e9pp hogy csak eltakart tested. Karjaidon fesz\u00fclnek az izmok a munk\u00e1t\u00f3l, melled ruganyosan mozog. Hasadon az izmok apr\u00f3 r\u00e1ncokat hoznak l\u00e9tre, majd elernyedve csak a feszes, barna b\u0151r marad. Hamar befejezed sz\u00e1r\u00edt\u00e1som, a nedves t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151 ruh\u00e1im halm\u00e1ra ker\u00fcl. Mire feln\u00e9zek, m\u00e1r a szob\u00e1ban v\u00e1rsz, \u00f6lel\u00e9sre t\u00e1rt karokkal.
\nNem v\u00e1rakoztattalak meg, meg\u00f6leltelek, \u00e9s hossz\u00fa, forr\u00f3 cs\u00f3kban forrtunk \u00f6ssze. Egym\u00e1s h\u00e1t\u00e1t, fenek\u00e9t simogatva, lassan l\u00e9pdelt\u00fcnk az \u00e1gy fel\u00e9 a l\u00e1gy zene ritmus\u00e1ra. Oda\u00e9rve, lassan leereszkedtem, r\u00e1\u00fcltem az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re, minden sz\u00e1m \u00fatj\u00e1ba es\u0151 b\u0151rfel\u00fcletedet v\u00e9gigcs\u00f3koltam, meg-meg\u00e1llva egy-egy fontosabb r\u00e9szn\u00e9l. Mikor kem\u00e9ny, \u00e1gaskod\u00f3 mellbimb\u00f3dat vettem a sz\u00e1mba, teljesen \u00e1tnedvesedett az apr\u00f3 selyem-h\u00e1romsz\u00f6g, mely fedte. Ujjaiddal belet\u00fart\u00e1l a hajamba, szor\u00edtottad magadhoz a fejem. Pedig eszemben nem volt abbahagyni, hol egyiket, hol a m\u00e1sikat k\u00e9nyeztettem, p\u00f6ck\u00f6lgettem a nyelvemmel, szopogattam. Teljesen beleborzongt\u00e1l, apr\u00f3 r\u00e1ng\u00e1sok futottak v\u00e9gig eg\u00e9sz testeden, libab\u0151r\u00f6s lett a karod, a hasad, l\u00e9legzeted gyors lett, szapora kis piheg\u00e9sekkel szedted a leveg\u0151t. M\u00e1r indult a kezed, hogy levesd a melltart\u00f3t, de nem engedtem, \u00fagy gondoltam, ha te szabhatsz j\u00e1t\u00e9kszab\u00e1lyokat, akkor \u00e9n is. Meg\u00e9rtve c\u00e9lz\u00e1som, leeresztetted kezed, \u00e9s lassan let\u00e9rdelt\u00e9l el\u00e9m.
\n\u00c9rz\u00e9kien fontad mered\u0151 f\u00e9rfiass\u00e1gom k\u00f6r\u00e9 ujjaidat, \u00e9s szinte \u00e1h\u00edtattal t\u00fcntetted el sz\u00e1dban. Szeretem n\u00e9zni, ahogy k\u00e9jelegve szopogatod a rudamat, lassan mozgatva ki-be, lehunyt szemmel. N\u00e9ha v\u00e9gignyalod k\u00edv\u00fclr\u0151l, a goly\u00f3kat is kezel\u00e9sbe veszed, n\u00e9ha kicsit messzebbr\u0151l tekintesz r\u00e1, mik\u00f6zben lassan h\u00fazogatod a b\u0151rt rajta. L\u00e1tszik az arcodon, hogy tetszik a l\u00e1tv\u00e1ny, tetszik az \u00e9rz\u00e9s, ahogy tenyeredben mozog a farkam. Ism\u00e9t a sz\u00e1dba veszed, most m\u00e1r kicsit gyorsabban mozgatva, mik\u00f6zben alkalmank\u00e9nt sz\u00edvsz rajta. Lassan a kem\u00e9nyebbn\u00e9l is kem\u00e9nyebb lesz, de nem engeded, folyamatosan szopod, fel-le, ujjaiddal a her\u00e9imet massz\u00edrozva. Elengeded teljesen a rudat, egyik kezeddel magadat kezded simogatni, l\u00e1tom, ahogy a csipkebugyi alatt matat finom kis kezed. Ett\u0151l kezdem elvesz\u00edteni a fejem, de pontosan tudod, mit \u00e9rzek, ki-kiengeded sz\u00e1db\u00f3l a szersz\u00e1mot, nedves hegy\u00e9re friss leveg\u0151t f\u00fajsz, majd lassan fel\u00e1llsz, \u00e9s megfordulsz el\u0151ttem.
\n\u00c1tkarolom a derekadat, magamhoz h\u00fazlak. Finoman cs\u00faszik arcom a v\u00f6r\u00f6s selymen, ujjaim birizg\u00e1lja az azt \u00f6vez\u0151 csipke. Orrom megtelik nedveid illat\u00e1val, \u00e9s ahogy v\u00e9gigsim\u00edtom \u00f6ledet, \u00e9rzem, hogy a v\u00f6r\u00f6s anyag teljesen \u00e1t van \u00e1zva. Az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9r\u0151l t\u00e9rdel\u00e9sbe ereszkedem, megford\u00edtalak, az \u00e1gy fel\u00e9, \u00e9s led\u00f6nt\u00f6m fels\u0151tested. \u00c9rted, tudod, mire k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, \u00edgy terpeszbe \u00e1llsz, pucs\u00edtasz. Tot\u00e1lban el\u0151ttem van a feneked, l\u00e1tszik, mennyire nedves vagy, a v\u00f6r\u00f6s selyem szinte b\u00edborsz\u00edn\u0171 nedveidt\u0151l. Ujjaimat finoman bevezetem a csipk\u00e9k al\u00e1, v\u00e9gigsimogatom ajkaidat eg\u00e9szen h\u00e1tulr\u00f3l el\u0151refele. Mikor el\u00e9rtem a csikl\u00f3dhoz, nem b\u00edrtad ki, \u00fagy mozgattad a derekad, hogy alaposan v\u00e9gigsim\u00edtsam. \u00cdgy j\u00e1tszottam veled egy kis ideig, lassan sim\u00edtottam benedvesedett puncidat, majd a bugyidon kereszt\u00fcl megcs\u00f3koltam. Kicsit f\u00e9lreh\u00faztam a ruhadarabot, \u00e9s benyaltam a nedves, forr\u00f3 ajkak k\u00f6z\u00e9.
\nNyelvem amennyire csak tudtam bedugtam h\u00fcvelyedbe, ujjaimmal kicsit \u00f6sszecsippentettem a csikl\u00f3dat. Hatalmas ny\u00f6g\u00e9s volt a v\u00e1lasz r\u00e1, \u00e9s tudtam, v\u00e1ltoztathatok a m\u00f3dszeren. Felt\u00e9rdeltem, szorosan m\u00f6g\u00e9d. A bugyi m\u00e9g mindig f\u00e9lreh\u00fazva engedte szabadon hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151v\u00e9 a bej\u00e1ratot. \u00c9pp csak oda kellett igaz\u00edtanom farkam hegy\u00e9t a puncidra, mire te egyetlen hat\u00e1rozott mozdulattal h\u00e1tratoltad magad, \u00e9s ezzel t\u00f6vig hatoltam bel\u00e9d. Szinte ugyanebben a pillanatban meg\u00e9reztem massz\u00edroz\u00f3 ujjaidat a her\u00e9men, szorosan, de m\u00e9gse f\u00e1jdalmasan fogtad, tudtomra adva, hogy ne akarjam kih\u00fazni bel\u0151led. Finom kis cs\u00edp\u0151mozdulatokkal k\u00f6r\u00f6zt\u00e9l, \u00e9reztem, ahogy farkam hegye k\u00f6rbej\u00e1rja a m\u00e9hsz\u00e1jadat. Azt\u00e1n el\u0151re billent\u00e9l, \u00e9s vissza, \u00e9s el\u0151re, \u00e9s vissza. Szeretem, ha nem \u00e9n mozgok, te adod a ritmust, te tudod, mikor mi a j\u00f3. Lassan kezdted, a mozg\u00e1st, m\u00e9g cs\u00edp\u0151d is k\u00f6r\u00f6z\u00f6tt k\u00f6zben, \u00e9s ahogy gyorsult az iram, \u00fagy lett egyre egyszer\u0171bb a mozdulatsor. S\u00f3hajaid m\u00e1r nem s\u00f3hajok voltak, minden egyes l\u00f6k\u00e9sre ny\u00f6g\u00e9ssel v\u00e1laszolt\u00e1l, \u00e9s \u00e9n is kezdtem rendellenesen venni a leveg\u0151t.
\nAzt\u00e1n megsz\u0171nt a vil\u00e1g. Belemarkoltam derekadba, magamhoz szor\u00edtottalak, \u00e9s nem b\u00edrtam ellen\u00e1llni h\u00fcvelyed \u00fctemes \u00f6sszeh\u00faz\u00f3d\u00e1sainak, m\u00e9lyen benned felrobbantam. Pump\u00e1lt bel\u00e9d a magom, az eddig is iszam\u00f3s h\u00fcvelyed m\u00e9g cs\u00fasz\u00f3sabb lett. F\u00e1radtan hanyatlottam r\u00e1d, m\u00e9g mindig benned, nem akar\u00f3dzott kics\u00faszni. \u00c1tkaroltalak, szorosan meg\u00f6leltelek, hozz\u00e1d b\u00fajtam, \u00e9s te ugyanezt tetted, belef\u00e9szkelted magad a karjaimba. \u00c9s mintegy megkoron\u00e1zva az est\u00e9t, egyszerre s\u00fagtuk egym\u00e1s f\u00fcl\u00e9be: Szeretlek!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"