Egyre t\u00f6bben \u00e9s t\u00f6bben. Fiatalok, fi\u00fak, l\u00e1nyok. Hossz\u00fa, egyel\u0151re m\u00e9g \u00f6sszefogott hajkoron\u00e1k \u00e9s loboncok gy\u00fclekeznek. El\u00e9g kicsi a helyis\u00e9g, de a t\u00f6meg csak n\u0151 \u00e9s n\u0151 – hihetetlen, pedig el\u00e9g ismeretlenek. Egyel\u0151re – rem\u00e9nykedem. A falhoz szorulok, m\u00e1r nemcsak a t\u00f6meg miatt neh\u00e9z leveg\u0151t venni – cigarettaf\u00fcst k\u00edgy\u00f3i tekeregnek a fej\u00fcnk felett. F\u00e9lhom\u00e1ly, a f\u00fcst nemcsak a t\u00fcd\u0151nkre telepszik, r\u00e1ter\u00fcl a l\u00e1mp\u00e1kra is, mint p\u00f3kh\u00e1l\u00f3v\u00e9kony t\u00fcllf\u00e1tyol – m\u00e9g l\u00e1tszik is a falikarokr\u00f3l l\u00f3g\u00f3 f\u00fcstf\u00e1tyol szeg\u00e9lye, sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1n k\u00edv\u00fcl a f\u00fcst saj\u00e1t \u00e9letre kelt \u00e9s sz\u00e1z \u00e9s sz\u00e1z elt\u0171n\u0151 mint\u00e1ba csavarodik a fejek k\u00f6r\u00fcl. A sz\u00ednpadon is mozg\u00e1s kezd\u0151dik – a teremben a moraj elhalkul, a be\u00e1ll\u00e1s els\u0151 n\u00e9h\u00e1ny hangj\u00e1t szinte \u00e1h\u00edtatos csend fogadja, azt\u00e1n feld\u00f6rm\u00f6gnek \u00fajra a fiatal basszusok \u00e9s baritonok \u00e9s fel\u00edvelnek az ifj\u00fa szopr\u00e1nok \u00e9s altok. Hozz\u00e1teszek a magam mag\u00e1ny\u00e1ban is n\u00e9h\u00e1ny f\u00fcst-szellemet a plafon magass\u00e1g\u00e1ban gy\u00fclekez\u0151kh\u00f6z – n\u00e9h\u00e1ny k\u00edv\u00e1ncsi-elismer\u0151 pillant\u00e1st kapok jutalmul, hiszen pipaf\u00fcst\u00f6t eregetek. Lenyelem, megj\u00e1ratom a torkomban, ki\u00f6bl\u00edtem a s\u00f6r \u00edz\u00e9t, majd ez az entit\u00e1s is \u00f6n\u00e1ll\u00f3 akaratra \u00e9bred a gerend\u00e1k k\u00f6zt.
\nA sz\u00ednpadot n\u00e9zem, izgatottan, m\u00e1r j\u00f3 ideje v\u00e1rom ezt a koncertet. \u00d6cs\u00e9m\u00e9k csapata hangol, els\u0151 nagylemez\u00fck bemutat\u00f3j\u00e1ra k\u00e9sz\u00fclnek. Szerencs\u00e9s vagyok – a korong m\u00e9g nem jelent meg, de a master p\u00e9ld\u00e1ny m\u00e1r f\u00e9nyesre kopott a cd j\u00e1tsz\u00f3mban. Egyre n\u0151 a fesz\u00fclts\u00e9g, a t\u00f6meg \u00e9rzi, hogy k\u00f6zeledik a kezd\u00e9s. A f\u00e9nyek is halv\u00e1nyulnak. Szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl \u00e1ll be a teljes s\u00f6t\u00e9t. Azt\u00e1n, egy pillanatig – mint a fagyott \u00e9jszaka, mintha a vil\u00e1g fojtan\u00e1 vissza a l\u00e9legzet\u00e9t, nincs hang, nincs l\u00e9gv\u00e9tel, nincs f\u00e9ny, nincs test\u00fcnk, nincs semmi, csak a v\u00e1rakoz\u00e1s, ahogy minden idegsz\u00e1l valahova el\u0151re figyel, azt\u00e1n… Egy mag\u00e1nyos heged\u0171 hangja s\u00edr fel, azt\u00e1n elszabadulnak a visszafojtott mozdulatok, a megfagyott \u00e9rz\u00e9sek. Felvillannak a f\u00e9nyek, csatlakoznak a git\u00e1rok \u00e9s a dob, fel\u00edvel az \u00e9nekes hangja. A t\u00f6meg megrezzen, megmozdul, \u00e9s innent\u0151l nincs meg\u00e1ll\u00e1s. Ezerfej\u0171, ezerkar\u00fa \u00e9l\u0151l\u00e9ny vagyunk, egyetlen aggyal, vagy tal\u00e1n agy n\u00e9lk\u00fcl, csak \u00e9rz\u00e9sekkel, amik ezerfel\u0151l \u00e1ramlanak, de egyetlenk\u00e9nt hajtanak minket.
\nInnent\u0151l nem l\u00e1tok, nem hallok, csak n\u00e9h\u00e1ny villan\u00e1st, csak a zen\u00e9t. Nem tudom, mennyi id\u0151 telik el, a sz\u00e1mok k\u00f6zt csak n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9legzetre van id\u0151m. Ilyenkor az ezerfej\u0171 kicsit sz\u00e9thullik, \u00e9rzem a k\u00f6t\u00e9st, de tudom, hogy van saj\u00e1t tudatom, de azt\u00e1n megint felhangzik a zene, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 n\u00f3ta \u00fajra egybekov\u00e1csol a t\u00f6meggel. Villan\u00e1sokkal kommunik\u00e1l velem a k\u00fclvil\u00e1g, de nem tudj\u00e1k \u00e1tt\u00f6rni azt az ext\u00e1zist, amit a zene okoz. Illetve… Lassan felt\u0171nik egy villan\u00e1s, ami m\u00e1s, mint a t\u00f6bbi. Hat\u00e1rozottan felt\u0171nik, tal\u00e1n m\u00e9g arra is k\u00e9pes lenne, hogy lev\u00e1lasszon az ezeragy\u00far\u00f3l, hogy saj\u00e1t magamm\u00e1 tegyen \u00fajra. Drukkolok neki, mert eg\u00e9szen k\u00edv\u00e1ncsiv\u00e1 tett. Megpr\u00f3b\u00e1lom megfigyelni, m\u00e1r amennyire ez lehets\u00e9ges jelen \u00e1llapotomban. Tal\u00e1n… Tal\u00e1n egy barna szemp\u00e1r, vagy a benne ugr\u00e1l\u00f3 szikr\u00e1k. Tal\u00e1n egy huncut mosoly… vagy…vagy a hossz\u00fa, csillog\u00f3 fekete haj. Tal\u00e1n a fitos orr, az apr\u00f3, festetlen sz\u00e1j… [\u00e9rdekes, tudom, hogy festetlen, de m\u00e9gis, olyan, mint egy \u00e9rett f\u00f6ldieper – elb\u00fajik a lev\u00e9l alatt, de amikor kivillan, s\u00f6t\u00e9tv\u00f6r\u00f6s, feszes, csillog\u00f3, \u00e9s mag\u00e1ban hordozza a megism\u00e9telhetetlen\u00fcl \u00e9des cs\u00f3k \u00edg\u00e9ret\u00e9t] Hmmm.
\nSz\u00fcnet van. L\u00e1ssuk csak, miket is l\u00e1ttam \u00e9n itt k\u00f6zben? Valahol itt volt mellettem. Hol is… Hova lett? \u00c1lmodtam? K\u00e9pzel\u0151dtem? K\u00f6r\u00fcln\u00e9zek, spicces, ne adj’ allah bef\u00fcvezett arcok n\u00e9znek vissza r\u00e1m. Sehol nem l\u00e1tom azokat a szikr\u00e1kat. M\u00e1r amelyik szemp\u00e1rban b\u00e1rmit is lehet l\u00e1tni… Teljes testtel forgol\u00f3dok, sajog a nyakam, a h\u00e1tam. \u00d6reg vagyok \u00e9n m\u00e1r ehhez. Mire v\u00e9ge lesz, nem fogom tudni egyenesen tartani a fejem, ha esetleg meg\u00e1ll\u00edt a rend\u0151r, azonnal bevitet v\u00e9rvizsg\u00e1latra, mert nem fogok tudni rendesen r\u00e1n\u00e9zni, a mellemre ejtett fejjel fogok felb\u00e1mulni r\u00e1, mint aki bankot rabolt, vagy ink\u00e1bb mint akinek nincsenek csigoly\u00e1k a nyak\u00e1ban. \u00dagy is \u00e9rzem magam. \u00dajra megd\u00f6rrennek a hangfalak, \u00fajabb n\u00f3ta ront nek\u00fcnk. Vit\u00e9z\u00fcl harcolok, de persze leg\u00e1zol – hiszen v\u00e9gt\u00e9re is ez\u00e9rt j\u00f6ttem ide, hogy \u00e1tadjam magam a zen\u00e9nek. Na de ez m\u00e1r mindennek a teteje! Megint az a szemp\u00e1r. Most nem fogsz elsz\u00f6kni! – fogadkozom. Felem\u00e1s \u00e9rz\u00e9s, de nincs v\u00e1laszt\u00e1som. Tudatom egyik fele az ezeragy\u00fa mark\u00e1ban verg\u0151dik az \u00e9lvezett\u0151l, m\u00e1sik fele sz\u00ednj\u00f3zanul vizsg\u00e1l\u00f3dik, a ritka f\u00e9nyvillan\u00e1sokban felk\u00f6dl\u0151 k\u00f6rnyezetet f\u00fcrk\u00e9szi. Skizoid \u00e9rz\u00e9s, rem\u00e9lem, senki nem figyel, el sem merem gondolni, hogy n\u00e9zhetek ki.
\n\u00c9s akkor az a felem, amelyik nem a zen\u00e9t hallgatja, egyszer\u0171en leszak\u00edt az ezeragy\u00far\u00f3l. Ott \u00e1llok, mozdulatlanul, k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem hull\u00e1mzik a t\u00f6meg, t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 artikul\u00e1ltan \u00fcv\u00f6lti sz\u00e1z torok a dal sz\u00f6veg\u00e9t, pr\u00f3b\u00e1lnak magukkal sodorni, de es\u00e9ly\u00fck sincs. K\u00e9t emberrel od\u00e9bb \u0151 is ott van, hull\u00e1mzik, ingadozik, lengedezik – biztosan szellemb\u0151l van – \u00e9s k\u00f6zben r\u00e1m mosolyog. Egyenk\u00e9nt fogom fel a r\u00e9szleteket, virtu\u00e1lis szobr\u00e1sz vagyok, vagy legal\u00e1bbis pr\u00f3bababa-\u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00f3 mester. Rakosgatom a darabokat, \u00e9s lassan \u00f6ssze\u00e1ll valami – valami mes\u00e9s. Alacsonyabb n\u00e1lam, tal\u00e1n a mellkasomig \u00e9r, viszont a haj\u00e1val betakar\u00f3zhatn\u00e9k der\u00e9kig. Nagyon szeretn\u00e9k egyszer egy ilyen selyem-takar\u00f3t, de nem is csak \u00fagy egyet, hanem ezt, az \u00f6v\u00e9t – k\u00f6dlik fel bennem. Karcs\u00fa \u00e9s mozg\u00e9kony, tal\u00e1n benne nincs egyetlen csont sem, mint a nyakamban. Nem is barna a szeme. Meghat\u00e1rozhatatlan. Ha r\u00e1vil\u00e1g\u00edt valamelyik reflektor, akkor z\u00f6ld izz\u00e1s, ha mellette felpar\u00e1zslik annak a sr\u00e1cnak a cigarett\u00e1ja, akkor fekete, mint a k\u00fat m\u00e9lye, aminek fenek\u00e9n a csillagok visszf\u00e9nye szikr\u00e1zik. Az a kis szam\u00f3ca-sz\u00e1j pedig csak mosolyog…
\nH\u00e1la Istennek, \u00fajabb l\u00e9legzetv\u00e9telnyi sz\u00fcnet. Ugyan sz\u00e9tszakadt az ezerfej\u0171t \u00f6sszek\u00f6t\u0151 kapocs, \u00e9s \u00e9n m\u00e1r am\u00fagy is lehas\u00edtottam magam r\u00f3la tal\u00e1n, m\u00e9gis, mintha nem \u00e9n emeln\u00e9m a kezem. Szem\u00f6ld\u00f6k\u00f6m a homlokomra ugrik, ahogy n\u00e9zem a karom, ami lassan emelkedik, \u00e9s fel\u00e9 ny\u00falik. \u0151 r\u00e1pillant, azt\u00e1n kiny\u00fajtja az \u0151 karj\u00e1t \u00e9s ujjai hegy\u00e9vel meg\u00e9rinti felfel\u00e9 ford\u00edtott tenyeremet. Engem eddig k\u00e9tszer r\u00e1zott meg \u00e1ram. Mindk\u00e9tszer vag\u00e1nyul villanyt szereltem a lak\u00e1sban, lekapcsolatlan biztos\u00edt\u00e9kkal. Amikor \u00e1tszaladt rajtam a delej, a csavarh\u00faz\u00f3 \u00fagy rep\u00fclt kereszt\u00fcl a szob\u00e1n, mintha cs\u00fazlival l\u0151ttem volna ki, a karom pedig igyekezett visszah\u00faz\u00f3dni a v\u00e1llamba, ahogy minden izom \u00f6sszer\u00e1ndult benne. Most is ilyesmit \u00e9reztem. Csak \u00e9ppen egyetlen izmom sem akart \u00f6sszer\u00e1ndulni, hanem ink\u00e1bb minden sejtem, minden idegsz\u00e1lam arra t\u00f6rekedett, hogy k\u00f6zelebb ker\u00fclj\u00f6n ahhoz a p\u00e1r ujjacsk\u00e1hoz. Nem tud r\u00f3la, milyen folyamatokat ind\u00edtott el, hanem mintha azokkal a n\u00e9h\u00e1ny n\u00e9gyzetmillim\u00e9ternyi \u00e9rint\u00e9sekkel bel\u00e9m kapaszkodott volna, sz\u00e9pen \u00e1th\u00fazza mag\u00e1t a t\u00f6megen, oda mell\u00e9m. \u00c9s k\u00f6zben a tekintet\u00e9vel az agyamban, a sz\u00edvem m\u00e9ly\u00e9n kutat. \u00c9n meg csak \u00e1llok, mint akib\u0151l kir\u00e1ngatt\u00e1k a lelket, \u00e9s a test ottmaradt, akarat n\u00e9lk\u00fcl.
\n– Szia! – erre rezzenek fel.
\nBiztosan van valami automata valahol bennem, mert az tuti, hogy nem \u00e9n kezdek besz\u00e9lni, de valaki az \u00e9n hangomon visszak\u00f6sz\u00f6n, s\u0151t, valaki az \u00e9n sz\u00e1mmal visszamosolyog r\u00e1. H\u00e1la Istennek, legal\u00e1bb nem n\u00e9zek ki hal\u00e1l idi\u00f3t\u00e1nak. Az a valaki mond m\u00e9g k\u00e9t-h\u00e1rom sz\u00f3t, amikor \u00fajra megsz\u00f3lalnak a hangszerek. \u0151 pedig, mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 term\u00e9szetess\u00e9ggel karolja \u00e1t a derekam, hogy velem egy\u00fctt mozogjon. Hogy ne csak a zene t\u00f6lts\u00f6n el, de az \u0151 \u00e9rint\u00e9se is. Tal\u00e1n \u00e9rthet?, hogy csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3val k\u00f6sz\u00f6ntem el \u00f6cs\u00e9mt\u0151l a koncert v\u00e9g\u00e9n. Mondtam ugyan neki, hogy ilyen j\u00f3l m\u00e9g sosem j\u00e1tszottak, de biztosan l\u00e1tta rajtam, hogy t\u0151lem ak\u00e1r l\u00e1ncf\u0171r\u00e9szekkel is heged\u00fclhettek volna, azt is ext\u00e1zisk\u00e9nt \u00e9lem meg. Nem kellett k\u00e9rnem, megv\u00e1rt. Ott \u00e1ll a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, mikor visszafordulok, bele\u00fctk\u00f6z\u00f6m. Lend\u00fcl a karja, k\u00f6r\u00e9m fon\u00f3dik, fej\u00e9t a mellkasomra hajtja. \u00c1t\u00f6lelem, \u00e9s szor\u00edtom, \u00e9s \u0151 visszaszor\u00edt. Elindulunk kifel\u00e9, az itt maradt k\u00e1ba f\u00fcst-szellemek lust\u00e1n rebbennek f\u00e9lre el\u0151l\u00fcnk, n\u00e9melyik v\u00e9gigsim\u00edt az arcomon, mik\u00f6zben \u00e1tt\u00f6r\u00fcnk a t\u00f6megen.
\nOdakint mellbev\u00e1g a friss \u00e9jjeli leveg\u0151. Nagyot s\u00f3hajtunk, szinte egyszerre. Az – odabentihez k\u00e9pest – h\u0171v\u00f6s leveg\u0151 szinte kil\u00fagozza bel\u0151lem a f\u00e1radts\u00e1got, el\u0171zi a k\u00e1bas\u00e1got. R\u00e1n\u00e9zek, \u00e9ppen akkor, amikor \u0151 r\u00e1mn\u00e9z. \u00d6sszevigyorgunk.
\n– Elk\u00eds\u00e9rhetlek? – k\u00e9rdezem.
\n– Persze! – simogat a hangja – De nem kell nagyon sietnem… – teszi hozz\u00e1, \u00e9s \u00fajra az a huncut mosoly.
\n– Akkor legm\u00e9lyebb \u00fariemberi tiszteletemmel megk\u00e9rdezn\u00e9m, hogy be\u00fclsz-e az aut\u00f3mba, am\u00edg eljutunk innen a belv\u00e1rosb\u00f3l egy olyan helyre, ahol f\u00e1k vannak, leveg\u0151, csillagok \u00e9s csend, \u00e9s lehet s\u00e9t\u00e1lni, an\u00e9lk\u00fcl, hogy h\u00e1zfalakba \u00fctk\u00f6zz\u00fcnk? Nem v\u00e1laszol, csak b\u00f3lint, de nincs is sz\u00fcks\u00e9g r\u00e1.
\nNem tudom, hogyan jutottunk fel a Szabads\u00e1g hegyre. F\u0151leg azt nem, hogyan \u00fasztuk meg karambol n\u00e9lk\u00fcl, mert az biztos, hogy nem a vezet\u00e9sre figyeltem. Hanem r\u00e1, ahogyan csacsogott mellettem, ahogyan piszk\u00e1l\u00f3dott az \u00fct\u0151d\u00f6tt k\u00e9rd\u00e9seimen, ahogyan \u0151 k\u00e9rdezett. Egy olyan helyre viszem, ahol ritk\u00e1n j\u00e1rok, de tudom, hogy \u00e9jjel senki m\u00e1s. Hajt\u00f3kanyar a hegy tetej\u00e9n\u00e9l, aminek a k\u00fcls\u0151 oldal\u00e1n meg lehet \u00e1llni az aut\u00f3val. Odagurulok a szalagkorl\u00e1thoz, eg\u00e9szen k\u00f6zel. El\u00e9gedetten hallom, hogy elakad a szava – itt nekem sem szokott egy ideig eszembe jutni semmi. A korl\u00e1t mellett a bokrok egy helyen elfogytak, \u00e9s l\u00e1that\u00f3v\u00e1 tett\u00e9k az \u00e9jszakai v\u00e1rost, amint a l\u00e1bunk el\u0151tt hevert, kit\u00e1rulkozva. Olyan \u00e9rz\u00e9s itt lenni, mintha a v\u00e1ros minden egyes apr\u00f3 titk\u00e1t innen megtudhatn\u00e1nk, csup\u00e1n azzal, hogy k\u00f6r\u00fcln\u00e9z\u00fcnk \u00e9s magunkba sz\u00edvjuk az \u00e9jszakai leveg\u0151t.
\nFel\u00fcl\u00fcnk a motorh\u00e1ztet\u0151re, \u00e9s hossz\u00fa percekig csak b\u00e1mulunk lefel\u00e9, egym\u00e1shoz simulva. Azt\u00e1n, mikor betel\u00fcnk a l\u00e1tv\u00e1nnyal, h\u00e1trad\u0151l\u00fcnk, \u00e9s a csillagokat n\u00e9zz\u00fck. Mes\u00e9lek neki a csillagokr\u00f3l. Issza minden szavam, ahogy \u00f6ssze-vissza csatangolok a fizika \u00e9s a fant\u00e1zia vil\u00e1gaiban, ahogy kevergetem az anyagot \u00e9s a szellemet. Id\u0151vel azzal sz\u00f3rakoztatom, hogy ott kital\u00e1lok t\u00f6rt\u00e9neteket n\u00e9melyik csillagk\u00e9pr\u0151l, \u0151 pedig a mes\u00e9imbe sz\u00f6vi a saj\u00e1t mes\u00e9it. \u00c1lomvil\u00e1gunk eggy\u00e9 v\u00e1lt, nem is \u00e9n, \u00e9s nem is \u0151 tal\u00e1lta ki a t\u00f6rt\u00e9neteket, hanem MI. Hanyatt fek\u00fcdt\u00fcnk, feje a v\u00e1llamon, karja a mellkasomon. \u00c9szre sem vett\u00fck, \u00e9s a mes\u00e9k egyre sikaml\u00f3sabbak lettek. Csikland\u00f3san kacag n\u00e9melyik t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9n, ilyenkor arc\u00e1t a nyakamba f\u00farja, \u00e9rzem, ahogy a pih\u00e9ket emelgeti a l\u00e9legzete a tark\u00f3mon \u00e9s a kulccsontom g\u00f6dr\u00e9ben.
\nAz egyik ilyen t\u00f6rt\u00e9netben \u00e9ppen azt mes\u00e9lem neki, hogy Herkules nem az\u00e9rt ker\u00fclt az \u00e9gre, mert akkora h\u0151s volt. Ugyan t\u00e9nyleg nagy h\u0151s volt, \u00e9s sziklaizm\u00fa pasas, de esze annyi sem volt, mint egy szatyor k\u00f6r\u00f6mkef\u00e9nek. Viszont a n\u0151ket mindig is szerette. Nem volt rosszindulat\u00fa, s\u0151t nemes sz\u00edv\u0171 \u00fcrge volt, de b\u00e1rmelyik n\u0151, aki nem zavarta fel jelenl\u00e9t\u00e9vel a szenet a b\u00e1ny\u00e1b\u00f3l, b\u00e1rmikor b\u00e1rmire r\u00e1vehette. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy Cassiopeia, Cepheus kir\u00e1ly l\u00e1nya [aki szint\u00e9n nem volt egy hamvas sz\u0171z] egyszer r\u00e1vette arra, hogy rabolja el \u0151t apja palot\u00e1j\u00e1b\u00f3l. El\u00e9g macer\u00e1s volt a dolog, mert a kisasszony ugyanakkor figyelmeztette az \u0151rs\u00e9g kapit\u00e1ny\u00e1t is. \u00cdgy a nagy erej\u0171, de gyagy\u00e1s h\u0151s \u00e1tverekedte mag\u00e1t a teljes kir\u00e1lyi \u0151rs\u00e9gen, n\u00e9h\u00e1ny z\u00faz\u00f3d\u00e1st \u00e9s t\u00f6r\u00f6tt \u00e1llkapcsot hagyva maga ut\u00e1n. Meg sem \u00e1lltak a v\u00e1roska melletti hegytet\u0151ig. Az \u00f6reg Cepheus nem nagyon tudott kit ut\u00e1nuk k\u00fcldeni, hiszen tele volt a gyeng\u00e9lked\u0151. \u00cdgy a huncut Cassiopeia elmondhatta mag\u00e1r\u00f3l, hogy egy teljes \u00e9jszak\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt kettesben a vadonban mag\u00e1val Herkulessel.
\n– \u00c9s m\u00e9gis, mit csin\u00e1ltak \u0151k ott \u00e9jjel kettesben? – j\u00f6tt a k\u00e9rd\u00e9s
\n– H\u00e1t… – r\u00e1n\u00e9zek. Gyan\u00fas volt a hangs\u00faly.
\nAzokban a m\u00e1mor\u00edt\u00f3 tekintet\u0171 szemekben megint ott \u00fclnek azok a szikr\u00e1k. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6k, nem veszem a lapot.
\n– Herkules menek\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben r\u00e1j\u00f6tt, hogy nagy balh\u00e9 lesz a dologb\u00f3l, ez\u00e9rt, hogy mentse, ami menthet\u0151, megpr\u00f3b\u00e1lt a l\u00e1ny lelk\u00e9re besz\u00e9lni. Persze k\u00f6zben nem akarta elhanyagolni az \u0151rk\u00f6d\u00e9st sem, mert a kir\u00e1ly katon\u00e1in k\u00edv\u00fcl m\u00e9g sok minden m\u00e1szk\u00e1lhat szabadon \u00e9jjel egy erd\u0151ben. Sz\u00f3val szerencs\u00e9tlen h\u0151s\u00fcnk addig hajtogatta a mag\u00e1\u00e9t, mik\u00f6zben csak f\u00e9lig figyelt, hogy Cassiopeia megunta, \u00e9s takar\u00f3iba burkol\u00f3zva elaludt. Term\u00e9szetesen Herkules takar\u00f3iba is. \u00dagyhogy reggel arra \u00e9bredt, hogy egy rettenetesen mor\u00f3zus, \u00e9s reszket\u0151sre fagyott izompacni cipeli lefel\u00e9 a hegyoldalon, a v\u00e1ros fel\u00e9.
\n– Ez h\u00fclyes\u00e9g – durc\u00e1s hang a jobb v\u00e1llam fel?l. – \u00c9n TUDOM, hogy nem \u00edgy volt! Nem j\u00e1rt\u00e1l t\u00f6rt\u00e9nelem\u00f3r\u00e1n?! – vigyor.
\n– No akkor mondd el, te mit tudsz err\u0151l a dologr\u00f3l!
\n– El is mondom, nehogy nekem tudatlan maradj! – elhelyezkedik m\u00e9g k\u00e9nyelmesebben, \u00e9s belefog.
\n– Sz\u00f3val. Herkules t\u00e9nyleg nem volt egy \u00e9szl\u00e9ny – de a sz\u00e9ps\u00e9get mindenn\u00e9l t\u00f6bbre becs\u00fclte.
\nAmikor Cepheus udvar\u00e1ba ker\u00fclt, azonnal felfigyelt a kir\u00e1ly l\u00e1ny\u00e1ra, aki fiatal volt, \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r?. \u00c9s a l\u00e1ny sem maradt \u00e9rz\u00e9ketlen. Ha Herkulesnek megtetszett valaki, akkor igaz\u00e1n \u00e9rtette, hogyan vegye le a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l. Mondhatni, udvarl\u00e1sban \u0151 volt a mester, nem akadt senki, aki felvehette volna a versenyt az \u0151 b\u00f3kjaival \u00e9s aj\u00e1nd\u00e9kaival. Kital\u00e1lta a legm\u00e9lyebb v\u00e1gy\u00e1t annak, akit kiszemelt, \u00e9s \u00fagy teljes\u00edtette, hogy a m\u00e1siknak a lehet\u0151 legromantikusabb \u00e9s legjobb legyen. Sok p\u00e9nzt keresett az erej\u00e9vel, de ilyenkor mindent k\u00e9pes volt elsz\u00f3rni egy olyan vir\u00e1g\u00e9rt, ami csak k\u00e9t \u00f3r\u00e1t vir\u00e1gzik, \u00e9s ar\u00e1bi\u00e1b\u00f3l hozt\u00e1k m\u00e9g pal\u00e1ntak\u00e9nt. Vagy egy olyan \u00e9kszer\u00e9rt, amit egy s\u00e1rk\u00e1ny rabolt el sz\u00e1z \u00e9ve, \u00e9s az\u00f3ta f\u00e9lt\u00e9kenyen \u0151riz, k\u00e9pes volt egymaga nekiv\u00e1gni, hogy elhozza. \u00c9s persze mindig sikerrel j\u00e1rt – a s\u00e1rk\u00e1nyok m\u00e1r v\u00e9rd\u00edjat t\u0171ztek a fej\u00e9re, s\u0151t n\u00e9h\u00e1ny gy\u00e1v\u00e1bb m\u00e1r nem is volt hajland\u00f3 \u00e9kszert rabolni. Sz\u00f3val elhalmozta mindennel Cassiopei\u00e1t, amire az csak gondolni tudott.
\nViszont a kir\u00e1ly nem n\u00e9zte j\u00f3 szemmel kapcsolatukat. Egy nemsok\u00e1ra ki\u00f6reged\u0151 h\u0151s, \u00e9s az \u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, \u00e9rintetlen, fiatal l\u00e1nyk\u00e1ja… Eltiltotta \u0151ket egym\u00e1st\u00f3l, csak n\u00e9ha lophattak egy-egy cs\u00f3kot, amikor Herkules felkapaszkodott \u00e9jjel a palota b\u00e1sty\u00e1j\u00e1ra. A l\u00e1nyt \u0151rizt\u00e9k, \u00edgy semmi m\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g\u00fck nem volt, pedig mindketten m\u00e1r \u00e9gtek a szerelem em\u00e9szt\u0151 t\u00fcz\u00e9ben. Egyik \u00e9jjel Cassiopeia \u00e1llt el\u0151 az \u00f6tlettel – sz\u00f6kjenek meg, mert m\u00e1r egyik\u00fck sem b\u00edrja a v\u00e1gyakoz\u00e1st. Herkules m\u00e1snap \u00e9jjelre m\u00e1r \u00f6ssze is k\u00e9sz\u00edtett mindent, a k\u00e9t lovat a palota h\u00e1ts\u00f3 fal\u00e1hoz vezette, \u00e9s ugyanott felm\u00e1szva v\u00e1rta kedves\u00e9t. A l\u00e1ny meg is \u00e9rkezett, de az egyik \u0151r \u00e9szrevette, amikor kisurrant h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l. \u00cdgy azt\u00e1n nemsok\u00e1ra a teljes kir\u00e1lyi \u0151rs\u00e9g a nyomukban volt, \u00e9s egy g\u00e1zl\u00f3n\u00e1l be is \u00e9rt\u00e9k \u0151ket. Herkules \u00fagy k\u00fczd\u00f6tt, mint egy megtestes\u00fclt d\u00e9mon. Hullottak a katon\u00e1k, mint a b\u00e1gyadt ny\u00e1ri legyek, pedig fegyver nem volt a h\u0151sn\u00e9l.
\nNem \u00edgy a katon\u00e1kn\u00e1l, ez\u00e9rt, mire m\u00e1r csak az \u00e1jult ellenfelek fek\u00fcdtek k\u00f6r\u00f6s-k\u00f6r\u00fcl, Herkules mellkas\u00e1n k\u00e9t v\u00e1g\u00e1s is \u00e9ktelenkedett, \u00e9s combj\u00e1ban tollatlan ny\u00edlvessz\u0151 rezgett. A l\u00e1ny seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel a katon\u00e1k fegyvereit a v\u00edzbe sz\u00f3rt\u00e1k, azt\u00e1n l\u00f3ra kapva elszeleltek. A k\u00f6zeli hegytet\u0151ig jutottak, Herkules eddig b\u00edrta. Meg\u00e1lltak, \u00e9s kedvese gondjaiba vette a leharcolt h\u0151st. Kimosta \u00e9s bek\u00f6t\u00f6zte sebeit, a ny\u00edlvessz\u0151t elt\u00f6rte, \u00e9s fogait \u00f6sszeszor\u00edtva r\u00e1ntotta ki a m\u00e1sik oldalon. H\u0151se v\u00e9r\u00e9vel egy\u00fctt az \u0151 k\u00f6nnycseppjei is kicsordultak. Herkules fel\u00e9je fordult, \u00e9s az arc\u00e1t simogatva nyugtatta, hiszen nem komoly seb egyik sem, tal\u00e1n p\u00e1r nap, \u00e9s \u00f6sszeforrnak. Csak kimer\u00fclt egy kicsit. Tal\u00e1n j\u00f3 lenne, ha most pihenn\u00e9nek, \u00e9s majd m\u00e1snap tov\u00e1bbmennek.
\nCassiopeia hozott m\u00e9g vizet, \u00e9s egy kend\u0151t. Ezzel t\u00f6r\u00f6lgette h\u0151se homlok\u00e1t, azt\u00e1n r\u00e1ter\u00edtette a kend\u0151t, \u00e9s kezeit megm\u00e1rtva Herkules mellkas\u00e1t cir\u00f3gatta, a sebeket \u00f3vatosan elker\u00fclve.
\n– Hmm. Sz\u00f3val k\u00e9t ujja hegy\u00e9vel csiklandozta? Mert k\u00e9t kard-v\u00e1gta sebet el\u00e9g neh\u00e9z m\u00e1shogy elker\u00fclni – sz\u00f3lok k\u00f6zbe.
\n– Teee! K\u00f6t\u00f6zk\u00f6dsz velem? – fel\u00fcl, \u00e9s tettetett felh\u00e1borod\u00e1ssal n\u00e9z r\u00e1m. – Nem hiszed el, hogy meg lehet csin\u00e1lni?
\n– De nem \u00e1m!
\n– H\u00e1t j\u00f3, te hitetlen, ezt figyeld! – nyakig r\u00e1ntja a p\u00f3l\u00f3mat. K\u00f6rme k\u00e9t \u00e1rkot rajzol a mellkasomra, egym\u00e1st keresztezve.
\n– Na itt a k\u00e9t seb, te h\u0151s – felszisszentem. Ha kicsit er\u0151sebben nyomja meg, t\u00e9nyleg v\u00e9r csordul. – V\u00edz ugyan nincs, de majd f\u00fajom a kezem, hogy hideg legyen – azzal elkezdi cir\u00f3gatni ujjai hegy\u00e9vel a fels\u0151testem. Azt nem tudom, hogy a „sebeket” kiker\u00fclte-e, de az els\u0151 m\u00e1sodperc ut\u00e1n m\u00e1r nem is \u00e9rdekelt.
\nA koncerten m\u00e1r \u00e1t\u00e9lt negat\u00edv \u00e1ram\u00fct\u00e9s s\u00e9t\u00e1l a b\u0151r\u00f6m alatt, fel \u00e9s al\u00e1. Egy perc ut\u00e1n veszem \u00e9szre, hogy az \u0151 szava is elakadt. Hamarabb eszm\u00e9lek.
\n– No \u00e9s ut\u00e1na mi t\u00f6rt\u00e9nt? Felemeli a tekintet\u00e9t a hasamr\u00f3l, ahol \u00e9ppen gl\u00e9d\u00e1ba \u00e1llnak a sz\u0151rsz\u00e1lak az ujja nyom\u00e1n.
\n– Herkules h\u00e1l\u00e1san mosolygott. L\u00e1tta, hogy a l\u00e1ny visszamosolyog r\u00e1. Azt\u00e1n l\u00e1tta, hogy a mosolya lassan megv\u00e1ltozik, elhalv\u00e1nyul… ugyanakkor szem\u00e9be a v\u00e1gyakoz\u00e1s k\u00f6lt\u00f6zik. R\u00e1 sem maradt hat\u00e1stalan a kezek j\u00e1t\u00e9ka, \u00e9s l\u00e1tta, hogy Cassiopei\u00e1ra sem a sima b\u0151r \u00e9s a feszes izmok \u00e9rint\u00e9se. Hipnotiz\u00e1ltan b\u00e1mult\u00e1k egym\u00e1st, a l\u00e1ny kezei pedig meg\u00e1ll\u00edthatatlanul cir\u00f3gattak \u00e9s simogattak. Azt\u00e1n Herkules keze megemelkedett, \u00e9s a l\u00e1ny combj\u00e1ra simult. Cassiopeia pedig r\u00e1hajolt a h\u0151s mellkas\u00e1ra, \u00e9s cs\u00f3kjaival bor\u00edtotta kezei nyom\u00e1t.
\n\u00cdgy – azzal \u0151 is el\u0151rehajolt. Behunytam a szemem. Ajkai forr\u00f3ak voltak, lehelete borzongat\u00f3. Minden sejtemmel k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n \u00e9reztem, hogy mit \u00e9s hogyan csin\u00e1l, m\u00e9gsem tudtam k\u00f6vetni. Kezeim felemelkedtek, \u00e9s a h\u00e1t\u00e1ra simultak. Ameddig el\u00e9rtem, amij\u00e9t \u00e9rtem, igyekeztem bebor\u00edtani tenyeremmel. Ide-oda csapongtam test\u00e9n, mik\u00f6zben ajkai el\u0151sz\u00f6r a hasamon kacskaring\u00f3ztak, majd elindulva felfel\u00e9 a mellbimb\u00f3mat vett\u00e9k c\u00e9lba. El\u0151ker\u00fclt a nyelve hegye is, \u00e9ppen akkor, amikor el\u00e9rte a jobb oldalon meredez\u0151 apr\u00f3s\u00e1got. M\u00e9lyr\u0151l j\u00f6v\u0151 csendes morg\u00e1s szakadt fel bel\u0151lem. Kinyitottam a szemem. Felemelte a fej\u00e9t, mik\u00f6zben kezei tov\u00e1bbra sem \u00e1lltak meg egy pillanatra sem, a szemembe n\u00e9zett, azt\u00e1n a sz\u00e1mra hajolt. \u00dagy cs\u00f3kolt, ahogy senki m\u00e1s. Mi\u00f3ta el\u0151sz\u00f6r megl\u00e1ttam a sz\u00e1j\u00e1t, sz\u00e1zszor \u00e9s sz\u00e1zf\u00e9lek\u00e9ppen elk\u00e9pzeltem a cs\u00f3kja \u00edz\u00e9t. Minden k\u00e9pzeletemn\u00e9l \u00e9desebb volt, \u00e9s sokkal de sokkal forr\u00f3bb. Sima volt, \u00e9s \u00e9rz\u00e9keny. Nyelvemmel fedeztem fel ajkai minden millim\u00e9ter\u00e9t, \u00e9reztem, ahogy ajkai elny\u00edlnak \u00f6ntudatlanul, \u00edgy m\u00e9g jobban hozz\u00e1f\u00e9rtem a sz\u00e1ja szeglet\u00e9hez.
\nCsiklandoztam, de egyel\u0151re nem akartam beljebb keveredni. Ezernyi csod\u00e1latos \u00e9rz\u00e9st tal\u00e1ltam idekint is. De \u0151 nem volt ilyen t\u00fcrelmes. Abbahagyta, amit odalent m\u0171velt, lek\u00f6ny\u00f6k\u00f6lt mellettem, megfogta m\u00e1sik kez\u00e9vel a tark\u00f3mat, azt\u00e1n a sz\u00e1mra vetette mag\u00e1t. Meg\u0151r\u00fclt, bizonyosan, de \u00e9n is. Faltuk egym\u00e1st, haraptuk, magunkba sz\u00edvtuk a m\u00e1sik minden sejtj\u00e9t, \u00e9s \u00e1tengedt\u00fck a saj\u00e1tunkat. Keze a tark\u00f3mon k\u00f3colta \u00f6ssze a hajamat, az eny\u00e9m az ing\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lta feljebb h\u00fazni a derek\u00e1r\u00f3l, \u00e9s mikor siker\u00fclt, eszel\u0151s m\u00f3don vetette r\u00e1 mag\u00e1t a felt\u00e1rul\u00f3 selyemfinom b\u0151rre. Nem tudom, hogy ker\u00fclt le r\u00f3lam a p\u00f3l\u00f3, sem azt, hogy r\u00f3la hogyan a nadr\u00e1g. Az ing sz\u00e9tgombolva – gyan\u00edtottam, hogy n\u00e9melyik gomb valahol a kocsi mellett lehet – l\u00f3gott v\u00e1llain, ahogy f\u00f6l\u00f6ttem, rajtam hevert, a k\u00e9t sz\u00e1rnya betakart engem is. Ez alatt a s\u00e1tor alatt kalandoztak a kezeim, mik\u00f6zben \u0151 k\u00e9t oldalt t\u00e1maszkodott kiny\u00fajtott karral, \u00e9s fej\u00e9t lehajtva cs\u00f3kolta a nyakam. Nem keresg\u00e9ltem kapcsot a melltart\u00f3j\u00e1n, a k\u00e9t kosarat felhajtottam, hogy mihamarabb hozz\u00e1f\u00e9rjek. Nem voltak nagy mellei, teny\u00e9rbe ill\u0151 alm\u00e1k, b\u00e1r azokn\u00e1l sokkal de sokkal finomabbak voltak.
\nAmikor r\u00e1juk borultak a tenyereim, felemelte a fej\u00e9t \u00e9s fels\u00f3hajtott, haja kibomolva \u00f6ml\u00f6tt k\u00f6r\u00e9nk. Felt\u00e9rdelt, \u00e9s lecsapott a nadr\u00e1gsz\u00edjam csatj\u00e1ra, haja a hasamon \u00f6rv\u00e9nylett, \u00e9s \u00fagy simogatott, mintha sz\u00e1z keze lett volna. \u00d6r\u00fcltem, hogy nem zippz\u00e1ras a farmerom – tal\u00e1n baj lett volna, ha azt is egy mozdulattal r\u00e1ntja le. A gombok viszont engedtek akarat\u00e1nak, \u00e9s a beljebb fesz\u00fcl\u0151 v\u00e9gtagom sem l\u00e1tta k\u00e1r\u00e1t. Lecsusszant a motorh\u00e1zr\u00f3l h\u00e1trafel\u00e9, \u00e9s ler\u00e1ngatta a nadr\u00e1gomat. H\u00e1tamon \u00e9reztem a motorh\u00e1ztet\u0151 langymeleg\u00e9t, mellkasomat a h\u0171v\u00f6s\u00f6d\u0151 \u00e9jszaka cir\u00f3gatta, odalent meg… Odalent meg a lehull\u00f3 nadr\u00e1got k\u00f6vette az als\u00f3nadr\u00e1g is, a farkam pedig azonnal \u00e9gnek meredt. L\u00e1ttam, hogy ledobja az als\u00f3gaty\u00e1t, azt\u00e1n k\u00f6zelebb l\u00e9p. Mosolygott, mikor a combjaimra tette a kez\u00e9t, \u00e9s lassan elkezdett simogatni. Egyre feljebb. Most bezzeg b\u00edrt lass\u00fa lenni, mikor \u00e9n m\u00e1r majdnem meg\u0151r\u00fcltem, most b\u00edrt csak a perif\u00e9ri\u00e1kkal foglalkozni, t\u00fcrelmes lenni…
\nTudta, mit csin\u00e1l, tudta, hogy azt sem tudom lassan, hol vagyok. Az \u00e1rb\u00f3c egyre hangs\u00falyosabban l\u00fcktetett, ahogy k\u00f6zel\u00edtett fel\u00e9. El\u0151sz\u00f6r a combom belsej\u00e9re t\u00e9rt \u00e1t, azt\u00e1n felfel\u00e9 haladva a zacsk\u00f3ig \u00e9rt el. Pillek\u00e9nt \u00e9rintette el\u0151sz\u00f6r, azt\u00e1n elj\u00e1tszadozott tartalm\u00e1val. \u00c9reztem, hogy a haja beter\u00edti a combomat, hogy forr\u00f3 lehelete meleg\u00edt, hogy egyre k\u00f6zelebb… Tal\u00e1n m\u00e1r \u0151 sem b\u00edrta. Megragadta a farkam t\u00f6v\u00e9t, ajkai lecsaptak a goly\u00f3kra. Kezeim \u00f6ntudatlanul t\u00fartak bele a haj\u00e1ba. Valahogy, valamikor helyet cser\u00e9ltek a kezei \u00e9s a sz\u00e1ja, de nem tudn\u00e1m megmondani, mikor, vagy hogy h\u00e1nyszor. Annyit tudtam csak, ha \u00edgy folytatja, csak n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercem van h\u00e1tra. Biztosan ez seg\u00edtett. Fel\u00fcltem, \u00e9s eltoltam. K\u00edv\u00e1ncsian n\u00e9zett, de a kezei nem hagyt\u00e1k el az\u00e9rt a c\u00e9lter\u00fcletet. Lecsusszantam mell\u00e9, magamhoz szor\u00edtottam \u00e9s megcs\u00f3koltam \u00fajra. \u00c1t\u00f6lelt, \u00e9s szor\u00edtott, hogy hamar kifulladtam. Eltoltam magamt\u00f3l, azt\u00e1n sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl pr\u00f3b\u00e1ltam a motorh\u00e1z fel\u00e9 terelni.
\nEl\u00e9rtette, megfordult, \u00e9s fel\u00fclt r\u00e1. Ut\u00e1nal\u00e9ptem, \u00e9s finoman h\u00e1tratoltam. Led\u0151lt, homor\u00edtva, el\u0151sz\u00f6r az ing \u00e9s a haja, azt\u00e1n a tark\u00f3ja \u00e9rt\u00e9k el a f\u00e9met. Lecsaptam r\u00e1, mint a vad\u00e1sz\u00f3 r\u00e9tisas, \u00e1tkaroltam, \u00edvbe fesz\u00fclt dereka alatt \u00e1tny\u00falva szor\u00edtottam a test\u00e9t az arcomhoz, m\u00e1sik kezemmel \u00e9s a sz\u00e1mmal \u00e9s a nyelvemmel igyekeztem minden n\u00e9gyzetcentim\u00e9ter\u00e9t bebor\u00edtani. Hallottam a s\u00f3hajait, \u00e9reztem, ahogy l\u00e1b\u00e1val \u00e1t\u00f6lel, \u00e9s cs\u00edp\u0151nket \u00f6sszeszor\u00edtja. Farkam nekifesz\u00fclt a v\u00e9nuszdombj\u00e1nak, mellkasom a has\u00e1nak. Fejemet belef\u00fartam a mellei k\u00f6z\u00e9, elengedtem a derek\u00e1t, \u00e9s \u00fajra bebor\u00edtottam a melleit a kezeimmel, tenyeremmel cir\u00f3gattam a mellbimb\u00f3it. Cs\u00f3kokkal bor\u00edtottam a nyak\u00e1t, \u00e9s \u00e9reztem, hogy a keze a derekamn\u00e1l j\u00e1r \u00e9s egyre lejjebb sim\u00edt. Azt\u00e1n belemarkolt a fenekembe, \u00e9s m\u00e9g jobban mag\u00e1hoz szor\u00edtott. Megfesz\u00fclt a h\u00e1tam, fels\u0151testem felemelkedett. Egym\u00e1s szem\u00e9be n\u00e9zt\u00fcnk, egy v\u00e9gtelen pillanatig. \u00c9reztem, hogy emeli a cs\u00edp\u0151j\u00e9t. Odany\u00faltam mindk\u00e9t kezemmel, \u00e9s leseg\u00edtettem r\u00f3la a finom selymes tang\u00e1t.
\nA szersz\u00e1mom m\u00e1r mag\u00e1t\u00f3l kereste a bej\u00e1ratot, de nem engedtem neki. Let\u00e9rdeltem a j\u00e1rg\u00e1nyom el\u00e9, \u00e9s r\u00e1hajoltam gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 v\u00e9nuszdombj\u00e1ra. Besz\u00edvtam az illat\u00e1t, kezeim a nagyajkakat cir\u00f3gatt\u00e1k. Azt\u00e1n nem b\u00edrtam \u00e9n sem tov\u00e1bb, sz\u00e9th\u00faztam gyeng\u00e9den, \u00e9s nyelvem elindult azon az \u0151si \u00faton, amit m\u00e1r \u00e9vezredek \u00f3ta bej\u00e1rnak a nyelvek. Egyre m\u00e9lyebbek \u00e9s szaggatottabbak lettek a s\u00f3hajai, ny\u00f6g\u00e9sei. \u00c9s hangosabbak. Ny\u00e1lam \u00e9s az \u0151 nedve keveredett az arcomon, \u00e9s \u00e9reztem, hogy lassan remeg\u00e9s indul a combjaiban, a fenek\u00e9ben, a derek\u00e1ban, teljes test\u00e9ben. Azt\u00e1n a kezei, amik eddig a hajamat k\u00f3colt\u00e1k, belemarkoltak, \u00e9s elemi er\u0151vel szor\u00edtotta arcomat puncij\u00e1hoz. Nyelvem a csikl\u00f3j\u00e1n t\u00e1ncolt, k\u00e9t ujjam pedig benne j\u00e1rta saj\u00e1t t\u00e1nc\u00e1t. Azt hittem, \u00f6sszeroppantja a fejem a combjaival. De m\u00e9g \u00edgy is hallottam, ahogy felny\u00f6g, szinte felsikolt. \u00c9reztem, hogy minden egyes apr\u00f3 izma megfesz\u00fclt, azt\u00e1n elemi er\u0151vel elragadta az orgazmus.
\nR\u00e1ngott \u00e9s hull\u00e1mzott a medenc\u00e9je, remegett a hasa, k\u0151kem\u00e9nyre fesz\u00fcltek a mellbimb\u00f3i. Hangos ny\u00f6g\u00e9sek – halk sikolyok szakadtak fel tork\u00e1b\u00f3l. Lassan csendes\u00fclt el. Ahogy egyre lassult, \u00fagy lettem \u00e9n is egyre finomabb \u00e9s lassabb. N\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercig csak fek\u00fcdt pihegve, hallottam, ahogy nyelt egy hatalmasat. Azt\u00e1n fel\u00fclt, \u00e9s engem is felh\u00fazott mag\u00e1hoz. \u00dagy cs\u00f3kolt, hogy majdnem megfulladtam. Leugrott a kocsir\u00f3l, bel\u00e9m kapaszkodott, hogy \u00f6ssze ne rogyjon. Azt\u00e1n eltolt, \u00e9s megragadta a farkam. Megfordult \u00e9s egyik t\u00e9rd\u00e9t felh\u00fazta a motorh\u00e1zra. H\u00e1tran\u00e9zett a v\u00e1lla felett, \u00e9s gyakorlatilag mag\u00e1ba r\u00e1ntott. Nem tudok r\u00e1 jobb sz\u00f3t. Elmer\u00fcltem benne, t\u00f6vig, teljes m\u00e9lys\u00e9gben \u00e9reztem, hogy a m\u00e9hsz\u00e1j\u00e1nak koccanok. H\u00e1trafesz\u00fclt a nyaka, feje a v\u00e1llamra hullt. Azt\u00e1n el\u0151re d\u0151lt, r\u00e1t\u00e1maszkodott a motorh\u00e1zra. \u0150 kezdte el a mozg\u00e1st. \u00c1tvettem a ritmus\u00e1t, azt\u00e1n m\u00e1r \u00e9n dikt\u00e1ltam. Lassan \u00e9s m\u00e9lyen.
\nV\u00e1ltogattam a gyorsat a lass\u00faval, n\u00e9ha az utols\u00f3 f\u00e9l centim\u00e9terig kih\u00faztam, hogy \u00fajra \u00e1t\u00e9lhessem, ahogy teljes hosszban elmer\u00fcl\u00f6k benne. Azt\u00e1n m\u00e1r nem volt semmif\u00e9le megfontol\u00e1s. Csak mozogtam, ahogy az \u0151si \u00f6szt\u00f6n\u00f6k vezettek, \u00e9reztem, hogy egyre feljebb \u00e9s feljebb rep\u00fcl\u00f6k valamif\u00e9le spir\u00e1lon, \u00e9s hogy \u0151 is ott van mellettem, \u00e9s egy\u00fctt rep\u00fcl\u00fcnk, azt\u00e1n elveszett a spir\u00e1l, elveszett a t\u00e9r, elveszett az id\u0151, csak az a vill\u00e1m l\u00e9tezett, ami a gerincembe has\u00edtott, az a l\u00fcktet\u00e9s, ahogy \u0151 szor\u00edtott vadul, \u00fctemesen mag\u00e1ban, \u00e9s az a ny\u00f6g\u00e9s, amivel ism\u00e9telten elrep\u00fclt \u00e9s amivel \u00e9n is elrep\u00fcltem. Sz\u00e9tsz\u00f3rt ruh\u00e1ink k\u00f6z\u00e9 rogytunk a f\u0171be. Kapkodtuk a leveg\u0151t, mint a fuldokl\u00f3k, mint akik most \u00faszt\u00e1k le a t\u00edzezer pillang\u00f3t. Kez\u00fcnk egym\u00e1st kereste, tekintet\u00fcnk a m\u00e1sik szem\u00e9ben olvadt fel. \u00d6sszetartoztunk.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"