Nemr\u00e9giben voltam di\u00e1kmunk\u00e1n. M\u00e1r hosszabb ideje dolgoztam ott, mikoris \u00faj munkat\u00e1rsat kaptunk. Kollegan\u0151m r\u00e9gebbr\u0151l ismerte, \u00edgy azt\u00e1n az alap inform\u00e1ci\u00f3kat hamar megtudtam az illet\u0151r\u0151l.
\nErik n\u00e1lam fiatalabb, magas, sz\u0151ke, k\u00e9kszem\u0171, olyan \u00e1tlagos t\u00edpus\u00fa sr\u00e1c, nem is tulajdon\u00edtottam neki k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb jelent\u0151s\u00e9get, l\u00e9v\u00e9n, hogy p\u00e1rkapcsolatom volt. Az elej\u00e9n egy\u00e9bk\u00e9nt is t\u00fal nagyk\u00e9p\u0171nek tartottam, m\u00e9gink\u00e1bb k\u00fcl\u00f6ncnek, sz\u00f3val a kapcsolatunk a k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sen k\u00edv\u00fcl nem igen terjedt ki. Teltek a h\u00f3napok, egyre t\u00f6bbet kellett egy\u00fctt dolgoznunk, saj\u00e1tos mag\u00e1n\u00e9leti probl\u00e9m\u00e1im felsz\u00ednre ker\u00fcltek.
\nNy\u00edltan besz\u00e9lek emberek el\u0151tt bizonyos dolgaimr\u00f3l, jobban \u00e9rzem magam, ha valaki meghallgat. \u00dagy l\u00e1tszott nem tal\u00e1ltam s\u00fcket f\u00fclekre, id\u0151vel Erik is megny\u00edlt, nemcsak hallgatta a t\u00f6rt\u00e9netem, de a saj\u00e1tj\u00e1t is mes\u00e9lni kezdte. Kider\u00fclt, hogy nagyon hasonl\u00f3 probl\u00e9m\u00e1ink vannak.
\nFel sem t\u0171nt, kis id\u0151 m\u00falva megszerettem, j\u00f3ban lett\u00fcnk, pedig ut\u00f3lagosan \u0151 is elmes\u00e9lte, egy\u00e1ltal\u00e1n nem kedvelt.
\nSzerettem vele dolgozni, a f\u0151n\u00f6k\u00fcnknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, majdnem minden alkalommal vele voltam beosztva, \u00edgy igaz\u00e1b\u00f3l fel sem t\u0171nt, mennyire nagyon kedvelem.
\nOtt kezdett felt\u0171nni a dolog, hogy hi\u00e1nyzott, amikor nem volt ott, ha dolgoztam. Gondolom \u0151 is \u00edgy volt vele, mert egyre t\u00f6bbet bej\u00e1rt, holott egy\u00e1ltal\u00e1n nem is kellett volna aznap dolgoznia.
\n\u00c9szrevett\u00fck, hogy nem vagyunk k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sek egym\u00e1snak, finoman kikezdt\u00fcnk egym\u00e1ssal, persze viccel\u0151d\u00e9sbe fulladt az eg\u00e9sz, \u00e9n szerelmes voltam a p\u00e1romba, \u0151 pedig tiszteletben tartotta ezt. Megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy nem lehet k\u00f6zt\u00fcnk semmi, tiszt\u00e1ztuk, hogy vonz\u00f3dunk egym\u00e1shoz, de itt meg is \u00e1llt a dolog.
\nMindig azt mondta, ha m\u00e1r nem dolgozunk egy\u00fctt, \u00e9s m\u00e1r \u00e9n sem leszek szerelmes, sz\u00f3ljak neki… Elt\u00f6lthetn\u00e9nk egy\u00fctt egy kis id\u0151t.
\nT\u00f6rt\u00e9nt azt\u00e1n, hogy otthagytam az \u00fczletet, a tanul\u00e1sra pr\u00f3b\u00e1ltam koncentr\u00e1lni, \u00e9s \u00e9lvezni az utols\u00f3 otthon t\u00f6lt\u00f6tt nyarat, miel\u0151tt m\u00e1sik iskol\u00e1ba megyek. El\u00e9g bonyolult volt a t\u00e1voz\u00e1som, \u00e9s megromlott a kapcsolatom a p\u00e1rommal is, szak\u00edtottunk. Magam alatt voltam.
\nErik k\u00e9rte, menjek \u00e1t hozz\u00e1, egyed\u00fcl van, besz\u00e9lgess\u00fcnk, mondjam el a kis b\u00e1natomat, pr\u00f3b\u00e1lt meggy\u0151zni r\u00f3la, ha most is kibesz\u00e9lem magam, ism\u00e9t jobb lesz.
\n\u00c1tmentem hozz\u00e1… Azzal egy\u00fctt, hogy tudtam; itt nem csup\u00e1n besz\u00e9lget\u00e9sr\u0151l lesz sz\u00f3. H\u00f3napok \u00f3ta tudtam, hogy vonz\u00f3dom hozz\u00e1, hogy remegek, ha a k\u00f6zelemben van, ha meg\u00e9rint, v\u00e9gigsim\u00edt a hajamon, miut\u00e1n bocs\u00e1natot k\u00e9r, mert t\u00fall\u00f6tte a c\u00e9lt az \u00e9lcel\u0151d\u00e9s\u00e9vel. Tudtam, ha most odamegyek, lehet, hogy egy bar\u00e1ts\u00e1got teszek t\u00f6nkre, m\u00e9gis elindultam.
\nEgy \u00fcveg v\u00f6r\u00f6sborral a kezemben els\u00e9t\u00e1ltam hozz\u00e1.
\nM\u00e1r s\u00f6t\u00e9tedett, mire oda\u00e9rtem. A f\u00e9lhom\u00e1lyb\u00f3l l\u00e1ttam, hogy egy f\u00e9rfitest rajzol\u00f3dik ki a h\u00e1ts\u00f3 bej\u00e1ratn\u00e1l, Erik alul\u00f6lt\u00f6zve, egy r\u00f6vidnadr\u00e1gban \u00e9s egy trik\u00f3ban csattogott ki el\u00e9m.
\nBeinvit\u00e1lt a h\u00e1zba.
\nOlyan \u00e9rz\u00e9sem volt, mintha teljesen term\u00e9szetes lenne, hogy ott vagyok n\u00e1la, mintha nem is v\u00e1rt volna r\u00e1m, mintha minden nap oda menn\u00e9k
\n\u00c9s besz\u00e9lgetni kezdt\u00fcnk… Az \u00e9let\u00fcnkr\u0151l, a gondjainkr\u00f3l, a vil\u00e1gr\u00f3l, az emberi kapcsolatokr\u00f3l. Szerettem vele besz\u00e9lgetni. Annyi mindenhez hozz\u00e1 tudott sz\u00f3lni, \u00e9s valahol feln\u00e9ztem r\u00e1, ami\u00e9rt fiatalabb n\u00e1lam, m\u00e9gis n\u00e9ha sokkal b\u00f6lcsebb.
\nEltelt egy kis id\u0151, \u00e9s \u00e9szrevettem magamon, hogy b\u00e1mulom. \u00c9s tetszik. K\u00edv\u00e1natos…
\nMegmutatta a pinc\u00e9t, a nappaliba visszat\u00e9rve nem b\u00edrtam visszatartani magam, v\u00e9gigsim\u00edtottam a v\u00e1ll\u00e1n.
\nFurcs\u00e1n n\u00e9zett r\u00e1m, att\u00f3l tartottam tolakod\u00f3nak tart, de el\u00e9m \u00e1llt \u00e9s a derekam ut\u00e1n ny\u00falt. \u00c9reztem, hogy a keze fortyog\u00f3 v\u00edzk\u00e9nt \u00e9geti b\u0151r\u00f6m. Mag\u00e1hoz h\u00fazott. B\u00fajtam volna, ekkor ell\u00f6k\u00f6tt:
\n– Ezt nem szabad.
\nNy\u00fcsz\u00edteni tudtam volna, mert annyira v\u00e1gytam r\u00e1, hogy a karjaiban tartson. Tudta… belel\u00e1tott a gondolataimba, tudta mit szeretn\u00e9k, m\u00e9gsem engedett. \u00dajra mag\u00e1hoz h\u00fazott.
\n– Ne j\u00e1tssz velem, k\u00e9rlek – k\u00e9rleltem, mik\u00f6zben m\u00e9lyen a szem\u00e9be n\u00e9ztem, \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtottam mindk\u00e9t v\u00e1ll\u00e1n.
\nEg\u00e9szen az arc\u00e1hoz h\u00fazott. Nem csak keze, lehelete is forr\u00f3 volt. Annyira szerettem volna megcs\u00f3kolni, m\u00e9gsem hagyta. M\u00e1r majdnem az ajkaimhoz \u00e9rt, mikor megint megsz\u00f3lalt:
\n– Ezt nem szabad, nem helyes.
\n– Igazad van, semmi keresnival\u00f3m nincs itt ilyenkor – ezzel a mondattal sarkon fordultam, \u00e9s elindultam az ajt\u00f3 fel\u00e9. \u00c9letemben nem \u00e9reztem m\u00e9g ekkora er\u0151t magam k\u00f6r\u00fcl. Arra eml\u00e9kszem, hogy a kezem ut\u00e1n ny\u00falt, \u00e9s majdhogynem mag\u00e1ra r\u00e1ntva cs\u00f3kolt meg a folyos\u00f3n. \u00d6leltem, simogattam, cs\u00f3koltam, ahogy \u00e9rtem.
\n\u00c9les nyelve finoman fedezte fel ajkaimat, \u00e9s ahogy telt az id\u0151, egyre ink\u00e1bb vert a sz\u00edvem, hallottam minden egyes dobban\u00e1s\u00e1t. \u00c9s hallotta \u0151 is… A falnak szor\u00edtott, \u00fagy cs\u00f3kolt tov\u00e1bb. V\u00e9gigsim\u00edtotta a derekam, majd a nyakamba cs\u00f3kolt. Hogy nyomat\u00e9kos\u00edtsa az \u00e9rz\u00e9st, kez\u00e9vel is nyakamhoz \u00e9rt, majd sz\u00e9pen-lassan, mintha a s\u00f6t\u00e9tben tapogat\u00f3zna v\u00e9gigcsiklandozott a melleim k\u00f6zt, eg\u00e9szen a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6mig. Ekkorra m\u00e1r teljesen kiment a fejemb\u0151l, hogy t\u00f6nkretehetek egy bar\u00e1ts\u00e1got, csak arra tudtam gondolni, amire testem v\u00e1gyott.
\n\u00c9rezni akartam az illat\u00e1t, a b\u0151r\u00e9t, az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t…
\nK\u00e9rte, v\u00e1rjak egy pillanatot. K\u00e9t perc sem telt bele, Erik a folyos\u00f3n termett, megcs\u00f3kolt, megfogta a kezem \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1kon \u00e1t a saj\u00e1tj\u00e1ig vezetett. A szob\u00e1ban gyerty\u00e1k, m\u00e9csesek \u00e9gtek, halk zene sz\u00f3lt, eg\u00e9szen f\u00fclledt hangulat uralkodott benn. Az \u00e1gy mell\u00e9 vezetett. Lassan, eg\u00e9szen lassan, hogy az \u0151r\u00fcletbe kergessen, leh\u00fazta a fels\u0151m, pillanatokra elmerengett a csipkemelltart\u00f3mban, majd ett\u0151l is megszabad\u00edtva l\u00e1gyan v\u00e9gigcs\u00f3kolt a nyakamt\u00f3l eg\u00e9szen a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6mig.
\n\u00dagy vetk\u0151ztetett, mintha ritu\u00e1l\u00e9n vettem volna r\u00e9szt. Minden apr\u00f3 r\u00e9szletre odafigyelt, egyetlen porcik\u00e1mat sem hagyta ki, majd finoman az \u00e1gyra fektetett. F\u00f6l\u00e9m hajolt, v\u00e9gignyalta ajkaim, a nyakamba s\u00f3hajtott, \u00e9s akkor elkezd\u0151d\u00f6tt, amire soha nem sz\u00e1m\u00edtottam volna…
\nBal kez\u00e9vel a fejem mellett t\u00e1maszkodott, jobb kez\u00e9vel kalandozott testemen. Perzselt, \u00e9getett, iszonyatosan k\u00edv\u00e1ntam m\u00e1r. Az volt az \u00e9rz\u00e9sem, ha sok\u00e1ig \u00e9rzem a lehelet\u00e9t, sim\u00edt\u00e1s\u00e1t, ott r\u00f6gt\u00f6n helyben el\u00e9lvezek. De ez csak a kezdet volt. Miut\u00e1n kez\u00e9vel kem\u00e9nyre morzsolta mellbimb\u00f3imat, a sz\u00e1j\u00e1val k\u00e9nyeztette \u0151ket, azt\u00e1n a k\u00f6ld\u00f6k\u00f6mig cik\u00e1zott. Egy pillanatra fel\u00fclt, a szemembe n\u00e9zett, l\u00e1ttam a gyertyaf\u00e9nyben azt a kaj\u00e1n mosolyt, amivel mindig levett a l\u00e1bamr\u00f3l.
\nTov\u00e1bb haladt. K\u00e9t k\u00e9zzel a l\u00e1baimat simogatta, gondosan elker\u00fclve a szem\u00e9remdombomat, a combom bels\u0151 fel\u00e9n j\u00e1tszadozott, mintegy zongor\u00e1zva. Lihegtem. Soha nem vettem \u00e9szre m\u00e9g magamon, de hangosan zil\u00e1ltam, \u00e9s szinte m\u00e1r k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, hogy ny\u00faljon hozz\u00e1 n\u0151iess\u00e9gem cs\u00facs\u00e1hoz, mikor egyszercsak fel\u00e9m hajolt, megcs\u00f3kolt, \u00e9s azt mondta:
\n– R\u00e1\u00e9r\u00fcnk m\u00e9g.
\n\u00c9s \u00fajra kezdte. \u00dajra. Az eg\u00e9szet el\u0151r\u00f6l. A cs\u00f3kokat, a simogat\u00e1st, a testem minden pontj\u00e1nak bec\u00e9z\u00e9s\u00e9t. \u00c9n meg \u0151rj\u00f6ngtem. V\u00e1gytam r\u00e1. Nem is egyszer\u0171en az \u00e9rint\u00e9s\u00e9re, akartam, hogy bel\u00e9mhatoljon, hogy \u00e9rezzem l\u00fcktet\u0151 f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t, mozg\u00e1s\u00e1t.
\nEkkor \u00f6lemhez kuporodott. Egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra \u00fagy bel\u00e9mf\u00farta nyelv\u00e9t, hogy felsik\u00edtottam. Azt\u00e1n finoman bec\u00e9zgetni kezdte \u00e1gaskod\u00f3 csikl\u00f3mat, ujjaival sim\u00edtotta puncim t\u00f6bbi r\u00e9sz\u00e9t, azt\u00e1n k\u00e9t, k\u00e9s\u0151bb h\u00e1rom ujjal bel\u00e9mhatolt. \u00d6szt\u00f6n\u00f6sen mozogni kezdtem.
\nCsikl\u00f3mon \u00e9reztem meleg, hegyes nyelv\u00e9t, h\u00fcvelyemben mozogtak hossz\u00fa, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 ujjai, \u00e9n a p\u00e1rn\u00e1ba temetett arcal a leped\u0151t szorongattam. Egy pillanatra feln\u00e9ztem, m\u00e9g jobban beindultam. A tudat, hogy akire h\u00f3napok \u00f3ta v\u00e1gyom, most minden erej\u00e9vel azon van, hogy kiel\u00e9g\u00edtsen, m\u00e9g jobban beind\u00edtott. \u00c9lveztem, hogy sz\u00edvja nedveim, cs\u00f3kolja puncim, markolja combom. Ny\u00fcsz\u00edtettem, s\u00f3hajtottam, egyre gyorsabban vonaglottam, n\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva csod\u00e1latos \u00e9rz\u00e9s ker\u00edtett hatalm\u00e1ba. Egy pillanatra minden elhom\u00e1lyosult, csikl\u00f3m bizseregni kezdett, vagin\u00e1m pulz\u00e1lva jelezte, kiel\u00e9g\u00fcltem.
\nErik lass\u00edtott mozdulatain, arcomhoz k\u00f6zel\u00edtve v\u00e9gigcs\u00f3kolta testem, ami m\u00e9g jobban beind\u00edtott. Most m\u00e1r \u00e9n is \u00e9rezni akartam az \u0151 v\u00e1gy\u00e1nak t\u00e1rgy\u00e1t, s\u00f3v\u00e1rogva ny\u00faltam k\u0151kem\u00e9ny f\u00e9rfiass\u00e1ga ut\u00e1n, de elutas\u00edtott, azt mondta, ma \u0151 szeretne engem k\u00e9nyeztetni. Nem sok v\u00e1laszt\u00e1som volt, megint finoman h\u00e1tamra d\u00f6nt\u00f6tt, fel\u00e9m hajolt.
\n– Biztosan akarod?
\nV\u00e1laszolni m\u00e1r nem tudtam, \u00e9gtem a v\u00e1gyt\u00f3l, minden mozdulata izgatott, magamra h\u00faztam, finoman bel\u00e9mhatolt, mozogni kezdt\u00fcnk.
\n\u00c1tkulcsoltam l\u00e1baimmal derek\u00e1t, min\u00e9l m\u00e9lyebben \u00e9rezni akartam magamban gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, nagy p\u00e9nisz\u00e9t. F\u00fcl\u00e9t harapd\u00e1ltam, m\u00edg nyakamat cs\u00f3kolta.
\nIstenien kit\u00f6lt\u00f6tte lukam, semmi m\u00e1sra nem tudtam gondolni, csak arra, mennyire t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rzem magam vele. Karmoltam a h\u00e1t\u00e1t, haraptam nyak\u00e1t…
\nHirtelen megford\u00edtott, hasam al\u00e1 p\u00e1rn\u00e1t tett, h\u00e1tulr\u00f3l hatolt bel\u00e9m. Lukam els\u0151 fala megfesz\u00fclt, m\u00e9gink\u00e1bb izgat\u00f3nak \u00e9reztem nagy p\u00e9nisz\u00e9t magamban, nem tudtam meg\u00e1llni, hangosakat ny\u00f6gtem.
\nK\u00f6zben keze a csikl\u00f3mra t\u00e9vedt, finoman d\u00f6rzs\u00f6lve gondoskodva arr\u00f3l, m\u00e9g jobban \u00e9rezzem magam.
\nL\u00fcktetett mindenem, testem megfesz\u00fclt, Erik tudta, mit kell tennie, egyre gyorsabban mozgott, m\u00e9lyebbre hatolt, nem sokkal k\u00e9s\u0151bb \u00fajra el\u00e9lveztem.
\nNem akartam idejekor\u00e1n lef\u00e1rasztani, ez\u00e9rt az \u00e1gyt\u00e1ml\u00e1nak d\u00f6nt\u00f6ttem, majd lassan \u00f6l\u00e9be \u00fclve kezdtem mozogni. L\u00e1ttam rajta, nagyon \u00e9lvezi, fejem h\u00e1trahajtva optikailag is tuningolni pr\u00f3b\u00e1ltam a helyzeten. \u00dajra cs\u00f3kolni kezdte nyakam, mellem, simogatta, paskolta fenekem. Egyre kem\u00e9nyebbnek \u00e9reztem fark\u00e1t, biztos voltam benne, hogy hamarosan el\u00e9lvez.
\n\u00dctemesen mozogtam rajt, amit\u0151l \u00fajra felizgultam, \u00e9rezte, derekamat fogva seg\u00edtett a ritmust tartani, nem telt bele sok id\u0151, test\u00fcnk megfesz\u00fclve, egy\u00fctt \u00e9rt\u00fck el az orgazmust.
\nHossz\u00fa percekig \u00fcltem m\u00e9g \u00edgy az \u00f6l\u00e9ben, azt\u00e1n elter\u00fcltem mellette az \u00e1gyon. Erik nem t\u00fal \u00e9rzelg\u0151s fajta, m\u00e9gis akkor azt k\u00e9rte aludjak mellette, mert most egy kis gyeng\u00e9ds\u00e9gre v\u00e1gyik.
\n\u00d6nz\u0151 voltam, tudtam, hogy haza kell mennem, m\u00e1r eg\u00e9szen reggel van, ilyen kimarad\u00e1st nem d\u00edjaztak volna… \u00d6sszeszedtem a moty\u00f3m, fel\u00f6lt\u00f6ztem, finoman megcs\u00f3koltam, \u00e9s elindultam haza.
\nEg\u00e9sz \u00faton azon gondolkodtam, vajon egym\u00e1sra tudunk-e m\u00e9g n\u00e9zni, nem sz\u00fartam-e el, hogy most otthagytam?!…
\nN\u00e9h\u00e1ny nappal k\u00e9s\u0151bb besz\u00e9lt\u00fcnk chat-en, amikor is hirtelen azt \u00edrta:
\n„Els\u0151nek nem is volt rossz, ugye?”
\nEgy\u00e9bk\u00e9nt a sors fintora: Az eset \u00f3ta nem tal\u00e1lkoztam vele… Sok\u00e1ig k\u00edv\u00e1ntam m\u00e9g, \u00e9s a mai napig is gondolok r\u00e1. De lehet, hogy ennek \u00edgy kellett lennie.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"