Hogy mi n\u0151k milyen d\u00f6g\u00f6k tudunk lenni… V\u00e1ratlanul \u00e9rt a nyomaszt\u00f3 h\u0151s\u00e9g, \u00e9s leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodtam ahogy kil\u00e9pt\u00fcnk a klimatiz\u00e1lt \u00e9p\u00fcletb\u0151l. Emese homlok\u00e1n is azonnal megjelentek az izzadts\u00e1gcseppek, a kist\u00e1sk\u00e1m b\u0151rfoganty\u00faja pedig szinte a tenyerembe olvadt. Az \u00fat t\u00faloldal\u00e1n M\u00e1t\u00e9 parkolt \u00e9s vigyorogva \u00fccs\u00f6rg\u00f6tt s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k Fordj\u00e1ban. Az ablakok felh\u00fazva, jelezv\u00e9n, hogy bizony ama helyis\u00e9g is klimatiz\u00e1lt vala. A bal egyes n\u00e9h\u00e1ny ujjnyira lecs\u00faszott, majd M\u00e1t\u00e9 tompa hangj\u00e1t hallottuk.
\n– Merre menn\u00e9nek a sz\u00e9p h\u00f6lgyek?
\n– Toronyir\u00e1nt! \u2013 v\u00e1laszoltam a kezemmel intve.
\nErre felt\u0171n\u0151en v\u00e9gigm\u00e9rt minket, mint aki azon morfond\u00edrozik mennyit \u00e9rne neki a fuvar.
\n– Elvinn\u00e9m \u00e9n magukat, de bizony a fuvar nem volna ingyen…!
\n– Mennyire gondol fiatalember?
\n– Valut\u00e1t nem fogadok el…
\n\u00d6sszen\u00e9zt\u00fcnk bar\u00e1tn\u0151mmel, majd M\u00e1t\u00e9ra mosolyogva mindketten az ablakhoz hajoltunk \u00e9s egyszerre tett\u00fck fel a k\u00e9rd\u00e9st:
\n– M\u00e9gis akkor mire gondol fiatalember?
\n– J\u00f3 \u00faton j\u00e1runk… \u2013 v\u00e1laszolta M\u00e1t\u00e9 leplezetlen\u00fcl b\u00e1mulva a h\u0151s\u00e9g miatt el\u00e9g leng\u00e9n hagyott dekolt\u00e1zsunkra.
\n– \u00c9s ez m\u00e9g csak az \u00fat eleje \u2013 doromboltam.
\nKattantak az ajt\u00f3z\u00e1rak. Ezek szerint m\u00e9g kor\u00e1bban ki is z\u00e1rt minket a piszok, nehogy be tudjunk sz\u00e1llni. Gyorsan beugrottam h\u00e1tra, s m\u00e1ris M\u00e1t\u00e9 forr\u00f3 kez\u00e9t \u00e9reztem a bok\u00e1mra fon\u00f3dni arra a k\u00e9t m\u00e1sodpercre m\u00edg Emese megker\u00fclte a kocsit \u00e9s besz\u00e1llt.
\n– Nos teh\u00e1t a tarif\u00e1ban megegyezt\u00fcnk, hov\u00e1 is lesz a fuvar? \u2013 k\u00e9rdezte titkos kedvesem.
\nMiut\u00e1n Emese j\u00e1t\u00e9kosan bemondta a c\u00edmet, elindultunk.
\n– Volna itt egy kis probl\u00e9ma, fiatalember! \u2013 tettem a v\u00e1ll\u00e1ra a kezem.
\n– Mi lenne az h\u00f6lgyem? \u2013 k\u00e9rdezte a visszapillant\u00f3ban mosolyogva r\u00e1m.
\n– \u00c9n m\u00e1s c\u00edmre szeretn\u00e9k eljutni, mint a bar\u00e1tn\u0151m.
\n– Messzebb van?
\n– Igen, n\u00e9h\u00e1ny kilom\u00e9terrel.
\n– Ebben az esetben emelkedik a tarifa.
\nK\u00f6z\u00e9pre \u00fcltem a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sen \u00e9s amennyire lehet\u0151s\u00e9gem volt kih\u00faztam magam, hogy j\u00f3l l\u00e1thassa, amint egy \u00fajabb gomb enged a bl\u00fazomon.
\n– Nem tudom… \u2013 n\u00e9zett elgondolkod\u00f3 arccal \u2013 ez m\u00e9g alku t\u00e1rgya. De azt hiszem rendben lesz\u00fcnk… \u2013 mondta csillog\u00f3 szemekkel, mosolyogva.
\n– El\u00e9g olcs\u00f3n meg\u00fasztam! \u2013 nevett\u00fcnk fel Emes\u00e9vel.
\n– \u00c9n nem szeretn\u00e9m elijeszteni a kuncsaftjaimat azzal, hogy az egekbe emelem a tarif\u00e1kat. \u00c9ppen ellenkez\u0151leg, azt szeretn\u00e9m, hogy megel\u00e9ged\u00e9s\u00fckre szolg\u00e1lhassak, \u00e9s m\u00e1skor is velem utazzanak! \u2013 nyomta meg a mondat v\u00e9g\u00e9t M\u00e1t\u00e9, mik\u00f6zben a visszapillant\u00f3ban engem figyelt.
\n– Ah… azt m\u00e9g megl\u00e1tjuk fiatalember! \u2013 v\u00e1laszoltam te\u00e1tr\u00e1lisan legyintve.
\nBelebonyol\u00f3dtunk egy kis tarifasz\u00e1m\u00edt\u00e1si elm\u00e9letbe, \u00e9s j\u00f3kat nevett\u00fcnk, m\u00edg Emes\u00e9\u00e9khez nem \u00e9rt\u00fcnk.
\n– V\u00e1rjon fiatalember! Ink\u00e1bb el\u0151re \u00fcln\u00e9k elv\u00e9gre is most \u00e9n leszek a mitfahrer.
\nEmes\u00e9vel megbesz\u00e9lt\u00fck a m\u00e1snap reggeli tal\u00e1lk\u00e1t, azt\u00e1n beh\u00faz\u00f3dtam M\u00e1t\u00e9 mell\u00e9. Alighogy kikanyarodtunk a kis utc\u00e1b\u00f3l M\u00e1t\u00e9 keze m\u00e1r a combomon k\u00faszott felfel\u00e9.
\n– A vezet\u00e9sre figyelj! \u2013 legyintettem j\u00e1t\u00e9kosan pofon.
\n– \u00d6\u00f6\u00f6\u00f6… a sebv\u00e1lt\u00f3t keresem… \u2013 mondta vigyorogva.
\n– Kiss\u00e9 mell\u00e9ny\u00falt\u00e1l. \u2013 k\u00f6z\u00f6ltem vele, de boldog voltam, hogy egy kicsit v\u00e9gre kettesben lehet\u00fcnk.
\nFinoman simogatta a t\u00e9rdem, majd keze combom bels\u0151 fel\u00e9re t\u00e9vedve lassan elindult felfel\u00e9. Ujjaim az \u00f6v\u00e9ire cs\u00fasztattam \u00e9s felemeltem kez\u00e9t. \u0150 csak mosolygott majd cs\u00f3kot nyomott a k\u00e9zfejemre. \u00c9reztem ahogy el\u00f6nt a melegs\u00e9g, sz\u00edvem gyorsabban dobogott, mik\u00f6zben csillog\u00f3 szemeit f\u00fcrk\u00e9sztem.
\n– Van m\u00e9g egy kis id\u0151d, miel\u0151tt hazavinn\u00e9lek? \u2013 k\u00e9rdezte. \u2013 Elvinn\u00e9lek valahov\u00e1… \u2013 tette azt\u00e1n hozz\u00e1.
\n– Hov\u00e1 szeretn\u00e9l menni?
\n– El… \u2013 mosolygott kaj\u00e1nul.
\n– Menj\u00fcnk csak hozz\u00e1nk. \u2013 sz\u00f3ltam r\u00e1, mire \u0151 kedvetlen\u00fcl b\u00f3lintott. \u2013 A f\u00e9rjem \u00fagysincs otthon… \u2013 folytattam mosolyogva.
\n– Nincs…? \u2013 k\u00e9rdezte rem\u00e9nyked\u0151, egyben hitetlenked\u0151 hangon.
\n– Nincs.
\n– Merre van?
\n– Orvosi vizsg\u00e1latra van \u00e9ppen id\u0151pontja a k\u00f3rh\u00e1zba.
\n– Beteg?
\n– Nem, csak…
\n– …Csak…?
\n– Ezt csak k\u00e9s\u0151bb akartam neked elmondani.
\n– De m\u00e9gis mit? \u2013 k\u00e9rdezte k\u00edv\u00e1ncsian. \u2013 Csak nincs valami baj?
\n– Baj?… az mindig akad… \u2013 s\u00f3hajtottam.
\n– Viki!
\n– J\u00f3l van na…!
\n– Mindent \u00fagy kell bel\u0151led kih\u00fazni!
\n– Eeeegen…, de csak miut\u00e1n betoltad…!
\nM\u00e1t\u00e9 nagyot f\u00fajt, azt\u00e1n csak mosolyogtunk mindketten.
\n– Sz\u00f3val? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n– Attila k\u00fclf\u00f6ldre igyekszik dolgozni. Ausztri\u00e1ba valahov\u00e1…
\n– Aha…
\n– Mit aha?!
\n– Csak \u00fagy… aha.
\n– Ahha…
\nP\u00e1r percig csendben \u00fclt\u00fcnk egym\u00e1s mellett, majd az ablakon kifel\u00e9 b\u00e1mulva meg\u00e9reztem, hogy keze ism\u00e9t felfedez\u0151\u00fatra indul.
\n– A vezet\u00e9sre koncentr\u00e1lj! \u2013 sz\u00f3ltam r\u00e1, \u00e9s tov\u00e1bbra is kifel\u00e9 b\u00e1multam.
\n– Azt teszem \u2013 mondta halkan, \u00e9s nem t\u00e1g\u00edtott a t\u00e9rdemt\u0151l.
\nMi a fen\u00e9t jelentsen ez az \u201eaha\u201d?! \u2013 dohogtam magamban. \u2013 Ink\u00e1bb \u00f6r\u00fclnie k\u00e9ne, hogy j\u00f3val t\u00f6bbet lehet\u00fcnk egy\u00fctt a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00f3napokban! \u2013 Dohog\u00e1som k\u00f6zepette \u00e9reztem, ahogy keze finoman a combom bels\u0151 fel\u00e9re v\u00e1ndorol.
\n– Ugye figyeled az utat is? Nem akarom egy f\u00e1n v\u00e9gezni!
\n– Esetleg egy r\u00fadon?- k\u00e9rdezte kaj\u00e1nul.
\nErre nem v\u00e1laszoltam. Ha tudn\u00e1, hogy \u00e9ppen erre gondolok! \u00c9n h\u00fclye, m\u00e1r megint mire k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k! K\u00f6nny\u0171, ny\u00e1ri szokny\u00e1m egyre feljebb cs\u00faszott. Amikor ujjai m\u00e1r a m\u00e1sik combom is \u00e9rintett\u00e9k beh\u00fanytam a szemem \u00e9s lassan sz\u00e9tt\u00e1rtam l\u00e1baimat. Szemh\u00e9jam riadtan felpattant \u2013 J\u00e9zusom, ha valaki l\u00e1t, azonnal \u00e9szreveszi, hogy mi zajlik idebenn a kocsiban…! – \u00dagyhogy a tov\u00e1bbiakban meg-megrebben\u0151 pill\u00e1kkal \u00e9lveztem M\u00e1t\u00e9 munk\u00e1lkod\u00e1s\u00e1t. Mosolyogva vettem tudom\u00e1sul ahogy finom keze el\u00e9rte legrejtettebb zugom, \u00e9s gyeng\u00e9den kezel\u00e9sbe vette azt. Falatnyi tang\u00e1m n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercen bel\u00fcl csupa nedv lett, ahogy M\u00e1t\u00e9 az anyagon kereszt\u00fcl simogatta barlangom bej\u00e1rat\u00e1t, k\u00f6rbe-k\u00f6rbe… Azt\u00e1n egyik ujj\u00e1val \u00fcgyesen f\u00e9lreh\u00fazta a nedves kis ruhadarabot, egy m\u00e1sikkal pedig imm\u00e1r szabadon vette kezel\u00e9sbe kit\u00e1rulkoz\u00f3 puncim..
\n– Az utat figyeld, mondtam m\u00e1r! \u2013 ripakodtam r\u00e1 felny\u00f6gve, \u00e9s megremegtem, ahogy ujja csikl\u00f3mhoz \u00e9rt.
\nEz \u00edgy nem lesz j\u00f3 \u2013 gondoltam, kezem \u00fajra az \u00f6v\u00e9re sim\u00edtottam, hogy felemeljem, de nem engedett. Egyik ujja bel\u00e9m hatolt. Fels\u00f3hajtottam. Kezem a kez\u00e9n, mik\u00f6zben \u0151 lassan mozgatta bennem ujj\u00e1t. – mintha magamnak csin\u00e1ln\u00e1m… \u2013 Finoman, lassan mozgatta, h\u00e1t nem ellenkeztem tov\u00e1bb, \u00e9s p\u00e1r m\u00e1sodperc m\u00falva azon kaptam magam, hogy elf\u00fal\u00f3 hangon s\u00f3hajtozva \u00e9lvezem t\u00e9nyked\u00e9s\u00e9t mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1lunk az utc\u00e1nkba kanyarodni. Na azt l\u00e1tni kellett volna… illetve m\u00e9gsem! M\u00e1t\u00e9 jobb keze a l\u00e1baim k\u00f6zt, \u00e9n pedig minden kuplungol\u00e1sn\u00e1l bal k\u00e9zzel v\u00e1ltom a sebess\u00e9get. Miut\u00e1n meg\u00e1lltunk \u00e9s \u00e9n ballal beh\u00faztam a k\u00e9zif\u00e9ket r\u00f6h\u00f6g\u0151g\u00f6rcs\u00f6t kaptunk.
\n– Akkor bej\u00f6ssz? \u2013 k\u00e9rdeztem nevetve.
\n– Akarod?
\n– \u00c1\u00e1\u00e1\u00e1 nem… Tudod hogy felh\u00fazt\u00e1l?
\n– M\u00e9g nem…, de ha bemegyek, megteszem.
\n– Na ne a sz\u00e1d j\u00e1rjon, gyere! \u2013 azzal kisz\u00e1lltam \u00e9s megv\u00e1rtam m\u00edg M\u00e1t\u00e9 bez\u00e1rja a kocsit.
\n– \u00c9s mi van, ha m\u00e9gis itthon van?
\n– Majd azt mondom, hogy Emes\u00e9nek k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6k egy ruh\u00e1t \u00e9s te viszed el neki. Rendben?
\n– L\u00e1tom mindenre van v\u00e1laszod…
\n– Nan\u00e1!
\nKellemes h\u0171v\u00f6s fogadott ahogy bel\u00e9pt\u00fcnk.
\n– N\u00e9zz k\u00f6r\u00fcl nyugodtan, mindj\u00e1rt j\u00f6v\u00f6k!
\nFelsiettem a tet\u0151t\u00e9rbe megn\u00e9zni, hogy t\u00e9nyleg egyed\u00fcl vagyunk-e. Nagyobbik fiam t\u00e1borozik a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel, de a kissebbik ak\u00e1r itthon is lehet. Azt mondta ugyan, hogy levonatoznak a Balcsira a haverokkal, de sose lehet tudni, az \u00f6rd\u00f6g soha nem alszik… De nem, nincs itthon. Akkor teh\u00e1t szabad a p\u00e1lya. – De sietni kell, nehogy Attila be\u00e1ll\u00edtson! Jaaj azt meg nagyon nem szeretn\u00e9m! \u2013 morfond\u00edroztam magamban.
\n– Milyen h\u0171s\u00edt\u0151t szeretn\u00e9l? \u2013 l\u00e9ptem a konyh\u00e1ba \u2013 van hideg nara…
\n– Ne sorold, nem iszom most semmit… b\u00e1r szomjazom nagyon!
\n– J\u00f3, akkor egy poh\u00e1r finom, hideg narancsjuice rendel.
\nMire a poh\u00e1r megtelt, addig M\u00e1t\u00e9 szorosan m\u00f6g\u00e9m l\u00e9pett \u00e9s az \u0151 markai is tele lettek. Szel\u00edd er\u0151szakkal tartott, azt sem engedte, hogy a juicet viszategyem a h\u0171t\u0151be. V\u00e9kony bl\u00fazomon kereszt\u00fcl gy\u00farta melleimet, \u00e1gaskod\u00f3 f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t pedig a fenekemhez szor\u00edtotta. \u2013 Na j\u00f3, akkor legyen! \u2013 ell\u00f6ktem magamt\u00f3l.
\n– Gyere… nincs sok id\u0151nk! – keze ut\u00e1n kapva a nappaliban terpeszked\u0151 kanap\u00e9 fel\u00e9 h\u00faztam.
\nGondoltam itt lesz a legbiztons\u00e1gosabb, mert innen l\u00e1tom az utc\u00e1t, meg a bej\u00e1ratot, b\u00e1r a kocsibej\u00e1r\u00f3t nem eg\u00e9szen. A kanap\u00e9ra l\u00f6ktem \u00e9s szorosan el\u00e9\u00e1lltam, M\u00e1t\u00e9 keze azonnal a szokny\u00e1m alatt a fenekemre simult. Ahogy v\u00e9giggomboltam bl\u00fazom, \u00fagy cs\u00f3kolta a szabadd\u00e1 v\u00e1l\u00f3 hasam, k\u00f6ld\u00f6k\u00f6m…. Im\u00e1dom ezt a sr\u00e1cot, ahogy k\u00e9nyeztet! Azt\u00e1n az \u0151 pol\u00f3ja k\u00f6vetkezett, majd ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151en h\u00e1tral\u00f6ktem \u00e9s pillanatok alatt megszabad\u00edtottam r\u00f6vidnadr\u00e1gj\u00e1t\u00f3l, ami alatt legnagyobb meglepet\u00e9semre semmit nem viselt, \u00edgy meredez\u0151 fallosza az arcom el\u00e9 pattant. Egy pillanatra elj\u00e1tszottam a gondolattal, hogy meg\u00edzlelem \u2013 de nem, nincs id\u0151nk \u00e9s \u00e9n nagyon akarom \u0151t! \u2013 gyorsan ledobtam a szokny\u00e1m \u00e9s kis tang\u00e1m azt\u00e1n M\u00e1t\u00e9 \u00f6l\u00e9be ereszkedtem \u00e9s \u2013 in medias res \u2013 magamba vezettem f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t. Mindketten felny\u00f6gt\u00fcnk…
\n– Basszus, micsoda forr\u00f3s\u00e1g…! \u2013 ny\u00f6g\u00f6tt \u0151.
\n– \u00da\u00fa\u00fa\u00fa… de j\u00f3 vastag vagy! \u2013 ny\u00f6gtem \u00e9n.
\nSz\u00f3, ami sz\u00f3 nagyon beindultam… lass\u00fa mozg\u00e1sba kezdtem. Neh\u00e9z volt visszafogni magam, hiszen legsz\u00edvesebben vadul v\u00e1gt\u00e1ztam volna, m\u00e1rcsak az id\u0151 sz\u0171k\u00f6ss\u00e9ge \u00e9s a lebuk\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge miatt is. De az\u00e9rt ki akartam \u00e9lvezni ezt a p\u00e1r percet is! M\u00e1t\u00e9 a cs\u00edp\u0151mn\u00e9l fogva pr\u00f3b\u00e1lt gyorsabb temp\u00f3ra \u00f6szt\u00f6k\u00e9lni…, de nem engedtem. Pr\u00f3b\u00e1ltam min\u00e9l tov\u00e1bb \u00e9lvezni, ahogy fesz\u00edt. Akkor a fenekemn\u00e9l fogva megemelt kiss\u00e9 \u00e9s \u00edgy kezdett gyorsabb mozg\u00e1sba… \u00fagyhogy teljes s\u00falyommal r\u00e1nehezedtem \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam \u0151t leszor\u00edtani, mik\u00f6zben arc\u00e1t a tenyerembe v\u00e9ve sz\u00e1j\u00e1ra tapasztottam a sz\u00e1m…
\n– Nyugi…! Nehogy itthagyj…! \u2013 lihegtem, azt\u00e1n nyelv\u00fcnk tov\u00e1bb csat\u00e1zott.
\nP\u00e1r m\u00e1sodperc ut\u00e1n azt\u00e1n lenyugodott kiss\u00e9, \u00edgy m\u00e1r k\u00e9nyelmesebben t\u00e1maszkodhattam a kanap\u00e9 t\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra, s kiss\u00e9 felemelkedve M\u00e1t\u00e9r\u00f3l \u00edgy felk\u00edn\u00e1lhattam a m\u00e9g mindig tart\u00f3jukban szenved\u0151 melleimet. Ahogy arca el\u00e9 tartottam \u0151ket, nyelve azonnal lecsapott, keze pedig \u00fajra a fenekem \u00e9s combom simogatta… el\u0151bb nyelve hegy\u00e9vel a v\u00e9kony anyagon kereszt\u00fcl izgatta kem\u00e9ny bimb\u00f3imat, majd egyik mellem a m\u00e1sik ut\u00e1n kiker\u00fclt kosar\u00e1b\u00f3l… \u00dajra felny\u00f6gtem, amikor nyelve lassan az egyik imm\u00e1r szabadd\u00e1 v\u00e1lt bimb\u00f3mra tal\u00e1lt… majd p\u00e1r m\u00e1sodperc m\u00falva elmer\u00fclt sz\u00e1j\u00e1ban… borzong\u00e1s futott v\u00e9gig testemen, ahogy megsz\u00edvta… Hamar eltal\u00e1ltuk a k\u00f6z\u00f6s \u00fctemet, amikor \u00e9n r\u00e1cs\u00fasztam r\u00fadj\u00e1ra \u0151 ellenkez\u0151leg emelte cs\u00edp\u0151j\u00e9t… Patakokban kezdett folyni r\u00f3lam az izzaddts\u00e1g, ahogy M\u00e1t\u00e9n mozogtam, pedig idebenn h\u0171v\u00f6s a leveg\u0151. N\u00e9ha kinyitottam a szemem \u00e9s figyeltem ahogy M\u00e1t\u00e9 s\u00f3hajtozik alattam. \u2013 De k\u00e1r, hogy nincs t\u00f6bb id\u0151nk! -…
\nCseng\u0151hang vis\u00edtott a leveg\u0151be… Ijedten ugrottam le M\u00e1t\u00e9r\u00f3l, sz\u00edvem 200-at vert, pr\u00f3b\u00e1ltam felfogni a val\u00f3s\u00e1got. M\u00e1sodpercekbe telt mire telefonom hangj\u00e1ra ismertem, a hang alapj\u00e1n pedig f\u00e9rjem h\u00edv\u00e1s\u00e1ra. Az eb\u00e9dl\u0151asztalhoz rohantam a telefonom\u00e9rt \u00e9s felkaptam.
\n– Na hello…! \u2013 lihegtem bele.
\n– Na szevasz, dr\u00e1g\u00e1m! Mit lihegsz ennyire?
\n– \u00dagy ugrottam ide a telefonhoz… \u2013 ajkamba haraptam, ahogy r\u00e1j\u00f6ttem, hogy elsz\u00f3ltam magam.
\n– Nocsak, \u00e9s mi\u00e9rt ugr\u00e1lsz aranyom?
\n– … Azt hittem… nem tudtam nincs-e valami baj, hiszen a k\u00f3rh\u00e1zban vagy,… vagy nem? \u2013 n\u00e9ztem ijedten M\u00e1t\u00e9ra, aki csendben figyelt. Az\u00e9rt ujjam a sz\u00e1m el\u00e9 tartottam, hogy tov\u00e1bbra is csendre intsem \u0151t.
\n– De… \u00e9s nincs semmi baj!
\n– H\u00e1l\u2019 Istennek!
\nKicsit megnyugodva l\u00e9pdeltem vissza M\u00e1t\u00e9hoz. \u0150 pedig a derekamn\u00e1l fogva h\u00fazott k\u00f6zelebb mag\u00e1hoz. Pr\u00f3b\u00e1ltam eltolni magamt\u00f3l, hasztalan, \u00fagyhogy ujjam \u00fajra a sz\u00e1m el\u00e9 tartottam \u00e9s hangtalanul form\u00e1ltam a szavakat:\u201dNYUGI\u201d…\u201dNE PISZK\u00c1LJ!\u201d Alig tudtam figyelni arra amit Attila mond.
\n– … \u00e9s m\u00e9g mindig itt v\u00e1rakozom, de m\u00e1r csak ketten vannak el\u0151ttem, azt\u00e1n, rem\u00e9lem, v\u00e9gre bejutok \u00e9n is. M\u00e9g j\u00f3, hogy id\u0151pontra kellett j\u00f6nn\u00f6m, meg j\u00f3, hogy a doki betartja azokat! \u2013 hallottam ahogy visszat\u00e9rtem telefonom vil\u00e1g\u00e1ba \u00fajra.
\n– M\u00e9g mindig ketten…? \u2013 k\u00e9rdeztem. Basszus, m\u00e1r csak ketten! M\u00e1t\u00e9nak el kell t\u0171nnie! \u2013 gondoltam ijedten.
\nAki k\u00f6zben persze nem t\u00e9tlenkedett \u00e9s \u00fajra mag\u00e1hoz h\u00fazott. Homlokom r\u00e1ncolva pr\u00f3b\u00e1ltam nagyon szigor\u00faan n\u00e9zni r\u00e1, de csak mosolygott. Engedtem neki \u00e9s \u00f6l\u00e9be ereszkedtem, de csak combj\u00e1ra \u00fcltem le.
\n– Csak az\u00e9rt sz\u00f3lok… \u2013 besz\u00e9lt a f\u00e9rjem, mik\u00f6zben M\u00e1t\u00e9 el\u0151rehajolva nyelv\u00e9vel ingerelni kezdte egyik bimb\u00f3m -, hogy k\u00e9sz\u00fclj, mert ha haza\u00e9rek m\u00e1r indulunk is.
\n– Hova? \u2013 k\u00e9rdeztem meglep\u0151dve, de a kellet\u00e9n\u00e9l kicsit inger\u00fcltebben. Pr\u00f3b\u00e1ltam eltolni M\u00e1t\u00e9t, de persze, hogy nem siker\u00fclt…!
\n– Van egy kis meglepet\u00e9sem a sz\u00e1modra.
\n– …Meg…lepet\u00e9s?
\n– Aha…
\n– Mi…milyen meglepet\u00e9s? \u2013 M\u00e1t\u00e9 elhat\u00e1rozta, hogy mindenk\u00e9ppen lebuktat minket. El\u0151recs\u00faszott alattam a kanap\u00e9n \u00e9s \u00e1gaskod\u00f3 szersz\u00e1m\u00e1t az ily m\u00f3don el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lt puncimhoz illesztette. Az ijedts\u00e9gt\u0151l \u00fajra kalap\u00e1lni kezdett a sz\u00edvem, ahogy, rem\u00e9nyeim szerint nagyon halkan, visszafojtva s\u00f3hajtottam, amikor makkja nagyajkaim k\u00f6z\u00e9 simult.
\n– Na most mi\u00e9rt s\u00f3hajtozol? \u2013 elsz\u00e9d\u00fcltem az ijedts\u00e9gt\u0151l…Basszus, ez a kurva telefon! Attila mindent hallott!
\n– … Azt hittem lesz egy nyugis d\u00e9lut\u00e1nunk… itthon… kettesben \u2013 s\u00f3hajtottam \u00fajra, de pr\u00f3b\u00e1ltam lemond\u00f3an. K\u00f6zben magamban sik\u00edtottam \u2013 ugye nem hallottad?!
\nSz\u00e1mat \u00e9s szemh\u00e9jamat is \u00f6sszeszor\u00edtottam nehogy el\u00e1ruljam magam, amikor M\u00e1t\u00e9 a cs\u00edp\u0151j\u00e9t megemelve bel\u00e9mhatolt.
\n– Ezt szeretn\u00e9d? \u2013k\u00e9rdezte f\u00e9rjem. K\u00ednomban majdnem elnevettem magam \u2013 IGEN, EZT!
\nMegfordult ugyan a fejemben, hogy azonnal felugrok, de nem tettem. Igaz\u00e1n nem is akartam.
\n– H\u00e1t… ha m\u00e1r betervezt\u00e9l valamit… akkor legyen \u00fagy \u2013 v\u00e1laszoltam v\u00e9g\u00fcl. M\u00e1t\u00e9 lassan visszaengedte mag\u00e1t, azt\u00e1n \u00fajra cs\u00edp\u0151emel\u00e9s k\u00f6vetkezett.
\n– Ok\u00e9s, akkor sietek!
\n– Siess! \u2013 mondtam Attil\u00e1nak \u00e9s kinyomtam a telefont.
\nAmi azt\u00e1n mellett\u00fcnk landolt a kanap\u00e9n \u00e9s \u00e9n m\u00e1r biztosan megkapaszkodva tudtam ellentartani M\u00e1t\u00e9 roham\u00e1nak. M\u00e1r nem akartam lass\u00edtani… csak \u00e9lveztem minden mozdulatot, ahogy k\u00f6nnyed\u00e9n cs\u00faszik bennem… ahogy fesz\u00edt… melleim ugr\u00e1lnak… M\u00e1t\u00e9 ny\u00f6g… saj\u00e1t s\u00f3hajaim… Izmai j\u00e1t\u00e9k\u00e1t… Ez a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fi\u00fa megint megcsin\u00e1l…! M\u00e1r nem \u00e9rdekelt a h\u00e1z el\u0151tti forgalom fikarcnyit se, nem \u00e9rdekelt a f\u00e9rjem, nem akartam m\u00e1st csak \u00e9lvezni! Hirtelen meg\u00e1llt t\u00f6vig bennem \u00e9s cs\u00edp\u0151j\u00e9vel csak emelt… Csak pihegtem, ahogy lassan visszaereszkedett leengedve mag\u00e1val egy\u00fctt engem is… K\u00e9rd\u0151n n\u00e9ztem r\u00e1 egy m\u00e1sodpercig, de azt\u00e1n meg\u00e9rtettem mi t\u00f6rt\u00e9nik, meg\u00e9rtettem, hogy mostant\u00f3l \u00e9n ir\u00e1ny\u00edtok. Izmos mellkas\u00e1ra t\u00e1maszkodva kezdtem emelgetni cs\u00edp\u0151m \u00e9s hangot is adtam \u00e9lvezetemnek… tudom, hogy szereti… tudom, hogy szeretem…SZERETEM!
\nEngedte, hogy \u00fagy mozogjak, ahogy nekem j\u00f3lesik… im\u00e1dom, amikor sz\u00e9tfesz\u00edti h\u0171velyem, ez\u00e9rt igyekeztem min\u00e9l m\u00e9lyebben magamba engedni… remegve mozgattam cs\u00edp\u0151m el\u0151re-h\u00e1tra, n\u00e9ha k\u00f6rbe-k\u00f6rbe k\u00f6zben csikl\u00f3mat folyamatosan ingerelte M\u00e1t\u00e9 sz\u0151rzete… Mellem \u00fajra a sz\u00e1j\u00e1hoz tartottam \u00e9s hangosan felny\u00f6gtem, amikor sz\u00edvni kezdte kem\u00e9ny bimb\u00f3m… a m\u00e1sikat pedig er\u0151sen gy\u00farta. Szabad kez\u00e9vel fenekembe markolt \u00e9s akkor \u00e9reztem, hogy elindul bennem a j\u00f3l ismert \u00e9rz\u00e9s, aminek a v\u00e9g\u00e9n a h\u0151n \u00e1h\u00edtott \u00e9lvezet marad csak!
\n– Ne haragudj! \u2013 l\u00f6k\u00f6tt rajtam hatalmasat M\u00e1t\u00e9.
\n– Ez az kedvesem… l\u0151dd bel\u00e9m mindet! \u2013 ki\u00e1ltottam.
\n\u00c9s akkor megfesz\u00fclt, hangosan felny\u00f6g\u00f6tt, vad \u00e9s rendszertelen d\u00f6f\u00e9sekkel igyekezett sz\u00e9tszak\u00edtani… Ahogy \u00e9reztem a bennem tombol\u00f3, r\u00e1ngatoz\u00f3, k\u0151kem\u00e9nys\u00e9g\u0171v\u00e9 v\u00e1lt f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t, \u00e9reztem, hogy minden \u00fajabb l\u00f6k\u00e9s\u00e9n\u00e9l combom bels\u0151 fel\u00e9n folyik bel\u0151lem forr\u00f3 magja, sz\u00e1ja v\u00e1kuumk\u00e9nt sz\u00edvja bimb\u00f3m, h\u0171velyem g\u00f6rcs\u00f6sen szor\u00edtja \u0151t… na akkor elsz\u00fcrk\u00fclt minden… csak hangos ny\u00f6g\u00e9s\u00fcnket, liheg\u00e9s\u00fcnket hallottam \u00e9s puncim felrobbant… \u00e9s vele felrobbant a vil\u00e1g.
\nM\u00e1sodpercek, vagy percek m\u00falt\u00e1n t\u0171nt fel, hogy ujjaim elfeh\u00e9redtek \u00e9s f\u00e1jdalom has\u00edtott bel\u00e9j\u00fck, ahogy a t\u00e1ml\u00e1t szor\u00edtottam… Akkor r\u00e1omlottam M\u00e1t\u00e9ra \u00e9s csak pihegt\u00fcnk mindketten.
\n– Ha j\u00f3l \u00e9rzem j\u00f3 kis adagot kaptam t\u0151led…
\n– H\u00e1t, gy\u0171jt\u00f6gettem Neked egy kicsit \u2013 n\u00e9zett r\u00e1m mosolyogva.
\nKisim\u00edtotta csatakos hajam a szememb\u0151l \u00e9s megcs\u00f3kolt. Finoman, \u00e9desen…
\n– Nem akarlak kir\u00fagni, de menned k\u00e9ne! Nem akarom, hogy Attila itt tal\u00e1ljon!
\n– Tudom… \u2013 s\u00f3hajtotta.
\nA sz\u00edvem szakadt meg. Nem akartam, hogy elmenjen, de most nem maradhat, \u00e9s \u0151 is tudja j\u00f3l, hogy m\u00e9g v\u00e1rnunk kell, am\u00edg t\u00f6bb id\u0151t t\u00f6lthet\u00fcnk egy\u00fctt.
\n\u00d6sszeszedte mag\u00e1t \u00e9s felh\u00f6rpintette narancslev\u00e9t, elv\u00e9gre is megdolgozott \u00e9rte. \u00c9n pedig \u00fagy, ahogy voltam, egy sz\u00e1l melltart\u00f3ban k\u00eds\u00e9rtem a bej\u00e1rati ajt\u00f3hoz. Nyitottam is volna az ajt\u00f3t, de l\u00e1b\u00e1val megt\u00e1masztotta, derekamn\u00e1l fogva lezseren mag\u00e1hoz h\u00fazott, \u00e9s megcs\u00f3kolt. Nyelve az eny\u00e9met kereste, azt\u00e1n fullaszt\u00f3 \u00e9s szenved\u00e9lyes m\u00e1sodpercek ut\u00e1n kil\u00e9pett a d\u00e9lut\u00e1ni h\u0151s\u00e9gbe.
\nSzerencs\u00e9re, b\u00e1r Attila nagyon m\u00e9rges volt miatta, de m\u00e9g j\u00f3 darabig v\u00e1rnom kellett, m\u00edg haza\u00e9rt.
\nM\u00e1t\u00e9 t\u00e1voz\u00e1sa ut\u00e1n azonnal sarkig t\u00e1rtam a teraszajt\u00f3kat, hogy kiszell\u0151zz\u00f6n a lak\u00e1s, m\u00e9g azon az \u00e1ron is, hogy kiss\u00e9 felmelegszik idebenn a leveg\u0151. Rendbeszedtem magam egy kellemes tusol\u00e1ssal, \u00e9s m\u00edg v\u00e1rtam volt id\u0151m gondolkodni… A legfurcs\u00e1bb az volt, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9reztem lelkiismeretfurdal\u00e1st, mert megcsalom a f\u00e9rjem… \u00c9s nem \u00e9reztem lelkiismeretfurdal\u00e1st, mert mindezt most a csal\u00e1di f\u00e9szk\u00fcnkben tettem… <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"