„Az els\u0151t\u0151l az utols\u00f3ig” c\u00edm\u0171 t\u00f6rt\u00e9net kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9se. Nem is tudom, hol kezdjem. Eml\u00e9kszel a bisztr\u00f3ra? Tal\u00e1n f\u00e9l \u00e9ve dolgozhattam ott, mikor el\u0151sz\u00f6r megl\u00e1ttalak ott \u00e9tkezni. Tudom, hogy el\u0151tte m\u00e9g nem j\u00e1rt\u00e1l ott, mert eml\u00e9keztem volna r\u00e1d, de azt rem\u00e9ltem, hogy m\u00e9g l\u00e1tlak ott. \u00c9s j\u00f6tt\u00e9l is \u00fajra, \u00e9s \u00fajra, minden nap este f\u00e9l h\u00e9tkor, mintha odarendeltek volna. Tudtam, hogy t\u00f6nkretehetsz mindent, de nagyon tetszett\u00e9l nekem, \u00e9s szerintem \u00e9szre is vetted. F\u00e9ltem, hogy lesz k\u00f6zt\u00fcnk valami, de nem tudtam meg\u00e1llni, hogy ne kellessem magam. Hogy mi\u00e9rt f\u00e9ltem? Nem mertem neked megmondani, de kezd\u0151 callgirl voltam. Vagyok.
\nA bisztr\u00f3 fizet\u00e9se el\u00e9g lett volna, hogy meg\u00e9ljek bel\u0151le, de nem ott kezd\u0151d\u00f6tt az \u00e9n t\u00f6rt\u00e9netem. Any\u00e1m alkoholista volt, egy boszork\u00e1ny, ha \u00fagy tetszik. Gy\u0171l\u00f6ltem, de nem volt m\u00e1s lehet\u0151s\u00e9gem, vele kellett laknom, ki kellett b\u00edrnom 25 \u00e9ves koromig, amikor meghalt. Addig nem mertem elmenni otthonr\u00f3l, de akkor annyi ad\u00f3ss\u00e1got \u00e9s sz\u00e1ml\u00e1t hagyott maga ut\u00e1n, hogy nem mertem otthon maradni. Az addigi \u00e1ll\u00e1somat ott kellett hagynom, hogy az ad\u00f3hivatal, meg a t\u00f6bbi v\u00e9rsz\u00edv\u00f3 meg ne tal\u00e1ljon. El akartam felejteni a nevemet, de az \u00faj, amit szereztem, semmivel sem volt jobb, mint az addigi sz\u00e9gyenfolt. Az utc\u00e1n kerestem a kenyeremet, \u00e9s \u00fagy h\u00edvtak, az \u00c9dessz\u00e1j\u00fa. Mindenhov\u00e1 a k\u00e9t b\u0151r\u00f6nd\u00f6mmel mentem, m\u00e9g az idegen f\u00e9rfiak lak\u00e1s\u00e1ra is, mert abban a k\u00e9t b\u0151r\u00f6ndben volt az eg\u00e9sz \u00e9letem.
\nEml\u00e9kszel arra a filmre a prostir\u00f3l, akit egy kliense felkarolt, \u00e9s kimentette abb\u00f3l a vil\u00e1gb\u00f3l? A Micsoda n\u0151! Soha nem tudtam \u00fagy megn\u00e9zni, hogy ne b\u0151gjek rajta. J\u00f6tt azt\u00e1n egy f\u00e9rfi, aki felaj\u00e1nlotta a seg\u00edts\u00e9g\u00e9t, hogy szerez rendes munk\u00e1t nekem, meg alb\u00e9rletet is, hogy a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeimen jav\u00edtson. Eleinte \u00fagy \u00e9reztem magam, mint Julia Roberts, \u00e9s azt hittem csak akkor kell az utc\u00e1ra mennem, ha megszorulok. Nem fogtam fel, hogy m\u00e1r szor\u00edtanak. Amit a munk\u00e1m\u00e9rt kaptam, annak a fel\u00e9t oda kellett adnom a f\u00e9rfinak, a strichel\u00e9snek pedig a harminc sz\u00e1zal\u00e9k\u00e1t kaptam csak meg. Alig aludtam, az \u00e9letem m\u00e9gis rohamosan javult, \u00e9s nem voltam bez\u00e1rt helyzetben, egyed\u00fcl arra voltam k\u00e9nyszer\u00edtve, hogy fizessem a r\u00e9szesed\u00e9sem. Hab\u00e1r n\u00e9ha term\u00e9szetben kellett. Nem volt m\u00e1r bennem erk\u00f6lcs, megszokott\u00e1 v\u00e1lt az eg\u00e9sz, \u00e9s akkor j\u00f6tt\u00e9l te. A szexu\u00e1lis vonzalom nem sokat sz\u00e1m\u00edtott nekem, de te m\u00e1s volt\u00e1l, a szemeid, ahogyan n\u00e9zt\u00e9l r\u00e1m, nem azt a v\u00e1gyakoz\u00e1st l\u00e1ttam benned, amit a f\u00e9rfiakban a testem v\u00e1ltott ki. L\u00e1ttam, hogy te meg akarsz ismerni, \u00e9reztem, hogy t\u00f6bbet akarsz, mint lefek\u00fcdni velem. Tudtam, ha elmondom ki vagyok val\u00f3j\u00e1ban, akkor nem fogok tudni t\u00f6bbet adni neked.
\nV\u00e1rtam mikor l\u00e9psz. \u00c9s v\u00e1rtam. \u00c9s v\u00e1rtam. Pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9rz\u00e9keltetni veled, hogy szabad a p\u00e1lya, de nem tehettem meg az els\u0151 l\u00e9p\u00e9st, rem\u00e9ltem meg\u00e9rted. V\u00e9gsz\u00f3ra \u00e9rkezett az a h\u00e1rom r\u00e9szeg, akiket seg\u00edtett\u00e9l kitess\u00e9kelni, \u00e9s valahogy m\u00e9gsem jutottunk el\u0151bbre. Es\u0151s volt a s\u00e9t\u00e1m hazafel\u00e9, \u00e9s az egyik sarkon bele is botlottam abba a csoportba, amikor nem is tudom honnan, de el\u0151bukkant\u00e1l te. Az egyik sr\u00e1c ismer\u0151s volt, \u00e9s majdnem bep\u00e1nikoltam, mikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy m\u00e9g utcal\u00e1ny koromban voltam vele is. Remegtem t\u0151le, hogy felismer-e vajon, elsz\u00f3lja-e mag\u00e1t, de tal\u00e1n t\u00fal r\u00e9szeg volt m\u00e1r ahhoz. Eg\u00e9szen az alb\u00e9rletemig k\u00eds\u00e9rt\u00e9l, \u00e9s cs\u00f3kkal akart\u00e1l elv\u00e1lni. De nem tudtalak elereszteni. A kezeim k\u00f6zt volt\u00e1l, semmi p\u00e9nz\u00e9rt nem hagytalak volna elmenek\u00fclni. K\u00edv\u00e1ntalak, akartalak. Kapkodva h\u00faztam le a pul\u00f3veredet, kapkodva sim\u00edtottam v\u00e9gig a b\u0151r\u00f6det, az izmaidat, v\u00e9gre igaz\u00e1n kedvem volt a velem \u00e9rintkez\u0151 testhez, teljesen bevadultam. Tal\u00e1n \u00e9n hoztam ki bel\u0151led, tal\u00e1n te is \u00fagy szeretted, de let\u00e9pted r\u00f3lam a felszolg\u00e1l\u00f3i ruh\u00e1t, \u00e9s egyre nagyobb h\u00e9vvel vetetted r\u00e1m magad. Megfordultam, \u00e9s h\u00e1ttal pucs\u00edtottam, pr\u00f3b\u00e1ltam nekid\u00f6rg\u00f6lni a fenekemet a farkadhoz, de te elkezdted leh\u00fazni a szokny\u00e1mat, ajkaid nyom\u00e1t hagyva ott a hely\u00e9n. K\u00f6zben \u00e9n megszabadultam a melltart\u00f3mt\u00f3l, pont abban a pillanatban, amikor el\u0151reny\u00falt\u00e1l, hogy a melleimet marcangold. Nagyon j\u00f3 volt, de m\u00e1r alig b\u00edrtam magammal, \u00e9s egyik kezedet a bugyimba vezettem, hogy ott is izgass. M\u00e1r nem b\u00edrtam ny\u00f6g\u00e9sek n\u00e9lk\u00fcl. Szorosan \u00e1t\u00f6lelt\u00e9l, \u00e9s magadhoz h\u00fazt\u00e1l, a nyakamat cs\u00f3kolgattad, \u00e9n pedig a f\u00fcledbe s\u00fagtam – Akarom! M\u00e1r te is nagyon k\u00edv\u00e1nkozhatt\u00e1l bel\u00e9m, mert meg sem v\u00e1rtad, m\u00edg leveszem a bugyit, csak f\u00e9lreh\u00faztad, \u00e9s t\u00f6vig nyomtad bel\u00e9m a szersz\u00e1modat, ami teljesen kit\u00f6lt\u00f6tt, \u00e9s alig b\u00edrtam visszatartani, hogy sik\u00edtsak. A mozg\u00e1sod er\u0151teljes volt, \u00e9s pont annyira fesz\u00edtett\u00e9l, ahogy azt szeretem. Nem tudtam, hogy m\u00e9g az es\u0151, vagy m\u00e1r a k\u00f6nnyek folynak-e az arcomon, de \u00f6r\u00f6m\u00f6mben \u00e9s b\u00e1natomban egyszerre s\u00edrni lett volna kedvem. Hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta az els\u0151 \u0151szinte orgazmusom volt aznap este, amit akkor m\u00e9g k\u00e9t m\u00e1sik k\u00f6vetett.
\nNem tudtam, hogyan alakult, de kapcsolat lett bel\u0151le, \u00e9s folyamatosan rettegtem, hogy a m\u00faltam valamikor a felsz\u00ednre ker\u00fclhet. Boldog voltam melletted, \u00e9s nem v\u00e1llaltam t\u00f6bb klienset. Egy esti s\u00e9t\u00e1nk sor\u00e1n hull\u00f3csillagot l\u00e1ttunk \u00e9s k\u00edv\u00e1ntunk. \u00c9n azt k\u00edv\u00e1ntam, amit annyiszor el is mondtam neked, hogy rem\u00e9lem, ami k\u00f6zt\u00fcnk van, az sosem \u00e9rhet v\u00e9get. De a szerencsecsillagom \u00fagy l\u00e1tszik cserbenhagyott. \u00dagy t\u0171nt minden a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g fel\u00e9 halad, \u00e9s hogy rendez\u0151dnek a dolgaim, h\u00f3napok teltek el \u00edgy, mikor megkeresett a f\u00e9rfi. Nem akarta, hogy abbahagyjam, \u00e9s azonnal r\u00e1j\u00f6tt, hogy mi\u00e9rt akarom abbahagyni. Nem hagyta, \u00e9s azzal fenyegetett, hogy felkutatja ki vagy, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r megk\u00ednoz, azt\u00e1n meg\u00f6l t\u00e9ged, de m\u00e9g az is lehet, hogy r\u00e1dszabad\u00edtja a t\u00f6bbi l\u00e1nyt, hogy dolgozzanak meg a szemeim el\u0151tt. Azt mondta, hogy megadja az es\u00e9lyt, hogy \u00fagy vessek v\u00e9get a kapcsolatomnak, hogy ne der\u00fcljenek ki a dolgaim, \u00e9s csak ez\u00e9rt nem vert meg. Megijedtem. M\u00e9g aznap szak\u00edtottam veled, \u00e9s azt mondtam, m\u00e1st szeretek. Sz\u00f6rny\u0171 id\u0151k k\u00f6vetkeztek, mindk\u00e9t munk\u00e1mat rosszul v\u00e9geztem, ker\u00fcltem az embereket, csak akkor mozdultam ki az alb\u00e9rletemb\u0151l, ha musz\u00e1j volt. Sokszor mentem ki s\u00e9t\u00e1lni az es\u0151ben, mert az els\u0151 est\u00e9nkre eml\u00e9keztetett, \u00e9s mert olyankor m\u00e1s emberek ker\u00fclik az utc\u00e1kat. Egyed\u00fcl \u00e9rezhettem magam, \u00e9s mintha az es\u0151 a b\u0171neimet mosta volna r\u00f3lam, amelyeket napk\u00f6zben \u00fajra megszereztem. V\u00e9get nem \u00e9r\u0151 vezekl\u00e9snek n\u00e9ztem el\u00e9be, el\u0151sz\u00f6r nem is hittem, hogy siker\u00fcl \u00e1tv\u00e9szelnem azt az id\u0151szakot.
\nVolt egy alkalom, amikor \u00e9ppen azzal a f\u00e9rfival ment\u00fcnk egy \u00faj helyre, hogy \u00faj vend\u00e9get mutasson be nekem, \u00e9s az utc\u00e1n v\u00e9gre ism\u00e9t l\u00e1thattalak t\u00e9ged. R\u00e1m n\u00e9zt\u00e9l, sz\u00f6rny\u0171 \u00e1llapotban volt\u00e1l, \u00e9s egy sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl elhaladt\u00e1l mellettem. \u00c9reztem, hogy \u00e9n tettem ezt veled, \u00e9s a sz\u00edvem megszakadt, nem b\u00edrtam k\u00f6nnyek n\u00e9lk\u00fcl. A f\u00e9rfi l\u00e1tta ezt, \u00e9s \u00e1mulva n\u00e9zte, hogy m\u00e9g annyi id\u0151 ut\u00e1n is olyan er\u0151sen \u00e9rzek ir\u00e1ntad. Sokat veszekedtem vele, m\u00edg egy este azzal j\u00f6tt oda hozz\u00e1m, hogy ad egy lehet\u0151s\u00e9get. Visszaenged hozz\u00e1d, ha hamarosan el\u00e9rem, hogy hozz\u00e1dk\u00f6lt\u00f6zzek, \u00edgy meg\u00fassza az alb\u00e9rletem fizet\u00e9s\u00e9t, \u00e9s a bisztr\u00f3ban is sokkal kevesebbet kell lennem, helyette nappal kell az \u00fcgyfelekhez mennem. Sz\u00f6rny\u0171 volt a d\u00f6nt\u00e9s. Csak \u00fagy \u00e9lhettem egy\u00fctt veled, ha megcsallak, de \u00f6nz\u0151 voltam, jobban kellett\u00e9l nekem, mint amennyire v\u00e9deni akartalak a csal\u00f3d\u00e1st\u00f3l. Megint es\u0151ben \u00e1zva rohantam v\u00e9gig a v\u00e1roson, csak, hogy min\u00e9l el\u0151bb a karjaidban \u00e9rezhessem magam, azt\u00e1n a h\u00e1zad el\u0151tt mintha falnak \u00fctk\u00f6ztem volna. Nem tudtam, hogyan fogadn\u00e1l, visszafogadn\u00e1l-e egy\u00e1ltal\u00e1n. Egy \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g telt el, miut\u00e1n megnyomtam a cseng\u0151t, \u00e9s v\u00e9gre kinyitottad az ajt\u00f3t. Ott \u00e1lltunk egym\u00e1ssal szemben sz\u00f3tlanul, nem tudtam mit mondjak, neked pedig nem volt mit mondanod, v\u00e9g\u00fcl kib\u00f6ktem, hogy t\u00e9ged szeretlek, t\u00e9vedtem, mikor azt hittem, hogy m\u00e1s is olyan fontos lehet sz\u00e1momra, mint te. L\u00e1ttam, hogy magadban v\u00edv\u00f3dsz a d\u00f6nt\u00e9ssel, \u00e9s a n\u0151i vonzer\u0151met vetettem be. Pontosabban a testemet, aminek tudtam, hogy nem tudsz ellen\u00e1llni, de \u00e9n csak a c\u00e9lomban voltam bizonytalan \u00e9s nem a sz\u00e1nd\u00e9komban.
\nMinden majdnem olyan volt, mint r\u00e9gen. Bizonyos dolgok jobban mentek, mert hamar \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk, \u00e9s m\u00e1r a k\u00f6z\u00f6s j\u00f6v\u0151nket tervezt\u00fck, amiben benne volt a m\u00e1s v\u00e1rosba k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s is, \u00e9s rem\u00e9ltem, hogy akkor el tudok menek\u00fclni rejtett \u00e9letem el\u00f6l. Bizonyos dolgok romlottak, mert az \u00e9rzelmeim folyton v\u00e1ls\u00e1gos helyzetbe ker\u00fcltek, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam titkolni el\u0151led, az is rendszeresen el\u0151fordult, hogy az utc\u00e1n azok a f\u00e9rfiak r\u00e1mk\u00f6sz\u00f6ntek, akikkel dolgom volt. Sokkal t\u00f6bben voltak, mint r\u00e9gen, felt\u0171n\u0151en sokan, \u00e9s a bisztr\u00f3 kezdett a hirdet\u0151helyemm\u00e9 v\u00e1ltozni. Oda j\u00e1rtak a f\u00e9rfiak, \u00e9rdekl\u0151dtek a szolg\u00e1ltat\u00e1saim ir\u00e1nt, telefonsz\u00e1mokat osztogattak, hogy vigyem el a „menedzseremnek”. A f\u00e9rfit, a „menedzseremet”, hi\u00e1ba k\u00e9rtem arra, hogy szerezzen m\u00e1sik munkahelyet, \u0151 el\u00e9gedett volt a megn\u00f6vekedett keresletnek ut\u00e1nam. \u00c9n csak annak \u00f6r\u00fclhettem, hogy te m\u00e1r nem j\u00e1rsz oda, mert azonnal lebuktam volna. P\u00e9nzben nem volt hi\u00e1nyom, ez\u00e9rt azt kellett hazudnom neked, hogy fizet\u00e9semel\u00e9st kaptam. A legapr\u00f3bb hazugs\u00e1gokkal is meghalt bel\u0151lem egy darab, de a veled t\u00f6lt\u00f6tt percek, \u00f3r\u00e1k mindenn\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9rtek nekem. Azt\u00e1n egy nap a bisztr\u00f3ban a f\u0151n\u00f6k\u00f6m k\u00f6z\u00f6lte, hogy el\u0151z\u0151 d\u00e9lut\u00e1n keresett ott egy f\u00e9rfi, \u00e9s a le\u00edr\u00e1sb\u00f3l azonnal r\u00e1dismertem. F\u00e9ltem, hogy v\u00e9ge, hogy valamire r\u00e1j\u00f6tt\u00e9l. Azonnal elrohantam, el\u0151sz\u00f6r nem is tudtam hova, azt\u00e1n felkerestem a menedzseremet. K\u00f6z\u00f6ltem vele, hogy v\u00e9ge, nem \u00edgy kellett volna v\u00e9gz\u0151dnie, de m\u00e1r sem \u0151, sem \u00e9n tehet\u00fcnk ellene semmit. Ki\u00e1ltozott, hogy ne merjem azt hinni, hogy abbahagyhatom, mert \u0151 seg\u00edtett ki a szarb\u00f3l, \u0151 karolt fel, enged\u00e9keny volt, \u00e9s \u0151 tett mindent \u00e9rtem. \u00c9s \u0151 tett t\u00f6nkre mindent.
\nHazamentem hozz\u00e1nk. Vagyis hozz\u00e1d, mert m\u00e1r nem \u00e9reztem, hogy oda tartozn\u00e9k. Az eml\u00e9keim ki akartak tasz\u00edtani abb\u00f3l az \u00e9letb\u0151l, nem volt ott helyem. Te is otthon volt\u00e1l, aludt\u00e1l. L\u00e1ttam, hogy ki volt\u00e1l mer\u00fclve, \u00e9s nem akartalak fel\u00e9breszteni, csak csendesen kiosonni. \u00d6sszepakoltam a k\u00e9t b\u0151r\u00f6nd\u00f6met, minden gy\u0171jt\u00f6tt p\u00e9nzemet, \u00e9s azt hittem k\u00e9sz vagyok kil\u00e9pni a h\u00e1zadb\u00f3l \u00fagy, hogy vissza sem n\u00e9zek. De nem siker\u00fclt. M\u00e9g elmentem lezuhanyozni, azt\u00e1n le\u00fcltem mell\u00e9d az \u00e1gyra, \u00e9s csak n\u00e9ztelek. Azt hittem, tal\u00e1n utolj\u00e1ra l\u00e1thatlak, m\u00e9gsem \u00e9reztem m\u00e9g a v\u00e9g\u00e9t. Nem \u00fagy, mint az ut\u00f3bbi egy napban. Lassan leh\u00faztam r\u00f3lad az elny\u0171tt ruh\u00e1kat, \u00e9s te m\u00e9g arra sem \u00e9bredt\u00e9l fel. Odakint a naplemente utols\u00f3 percei teltek, narancss\u00e1rga \u00e9s r\u00f3zsasz\u00edn sugarak t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k be a szob\u00e1t, \u00e9n pedig fel\u00e9d helyezkedtem \u00e9s massz\u00edrozni kezdtem a v\u00e1llaidat, a h\u00e1tadat, eg\u00e9szen m\u00edg a sz\u00fcrk\u00fcletb\u0151l \u00e9jszak\u00e1ba nem v\u00e1ltott, \u00e9s fel nem \u00e9bredt\u00e9l. Szembe akartam n\u00e9zni veled, \u00e9letemben el\u0151sz\u00f6r v\u00e1llalni a felel\u0151ss\u00e9get, ha kell belepusztul a lelkem, de nem akartam elfutni el\u0151le. Akkor, utolj\u00e1ra nem.
\nA k\u00f6rmeimmel cir\u00f3gattam a h\u00e1tadat, \u00e9s tudtam, hogy \u00e9bren vagy, de egy sz\u00f3t sem sz\u00f3lt\u00e1l, csak az egyik pillanatban meg akart\u00e1l fordulni, \u00e9s \u00e9n lesz\u00e1lltam a h\u00e1tadr\u00f3l. Akkor l\u00e1ttam meg, hogy a mereved\u00e9sed miatt akart\u00e1l megfordulni, \u00e9s nem tudtam meg\u00e1llni. A sz\u00e1mba vettem, m\u00e9g miel\u0151tt megsz\u00f3lalhatt\u00e1l volna, \u00e9s lassan, \u00e9rz\u00e9kkel mozogtam rajta, semmi figura, semmi extra, csak az ajkaim a szersz\u00e1mod k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s a gyeng\u00e9d sz\u00edv\u00f3er\u0151 a sz\u00e1j\u00fcregemben. Azt akartam, hogy sok\u00e1ig tartson, h\u00faztam az id\u0151t, de te eltolt\u00e1l magadt\u00f3l. Nem \u00e9rtettem mi a baj. Csak n\u00e9zt\u00fcnk egym\u00e1s szem\u00e9be, sz\u00f3tlanul, azt v\u00e1rtam, hogy mikor t\u00f6r ki bel\u0151led a harag. A csend t\u00fal hossz\u00fa volt nekem, ez\u00e9rt \u00fajra \u00e9n l\u00e9ptem. H\u00e1trad\u00f6nt\u00f6ttelek, \u00e9s guggolva f\u00f6l\u00e9dhelyezkedtem, \u00fagy vezettem magamba a nemi szervedet. Addig nem \u00e9reztem, hogy nedvesedn\u00e9k, csak r\u00e1d figyeltem, de m\u00e9gis k\u00f6nnyed\u00e9n cs\u00faszt\u00e1l bel\u00e9m. Att\u00f3l tartottam, hogy valamit elrontok, \u00e9s nagyon nem akartam, mert \u00e9reztem, hogy az volt az utols\u00f3 szeretkez\u00e9s\u00fcnk. \u00c9reztem, hogy az m\u00e1sabb, k\u00fcl\u00f6nlegesebb, mint az addigiak. Azt vettem \u00e9szre, hogy m\u00e1r alig mozgok, csak az \u00e9rz\u00e9snek \u00e9lek, \u00e9s bel\u00fclr\u0151l szor\u00edtalak, k\u00f6r\u00fclfonlak, tal\u00e1n magamba is sz\u00edvlak, de azt csak te \u00e9rezhetted. Pillanatokkal k\u00e9s\u0151bb \u00e9reztem a bennem sz\u00e9t\u00e1rad\u00f3, forr\u00f3 nedvet, \u00e9s olyan melegs\u00e9g t\u00f6lt\u00f6tt el bel\u00fclr\u0151l, ami eg\u00e9szen az orgazmusig vezetett. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9rz\u00e9s volt, \u00e9s m\u00e9gis f\u00e1jdalmas a tudat, mert az akaratom elbukott. Ahogyan sz\u00e9tv\u00e1lt a test\u00fcnk, \u00fagy v\u00e1lt sz\u00e9t a lelk\u00fcnk is, \u00e9s a karny\u00fajt\u00e1snyi t\u00e1vols\u00e1g ellen\u00e9re is olyan t\u00e1volinak l\u00e1ttalak, hogy tudtam, m\u00e9g egyszer m\u00e1r soha nem \u00e9rhetlek el. A csend volt k\u00f6zt\u00fcnk, ami kit\u00f6lt\u00f6tte az \u0171rt, \u00e9s csak t\u00e1g\u00edtotta perceken \u00e1t, m\u00edg m\u00e1r azt sem tudtuk, mennyi ideje \u00fclt\u00fcnk ott, mennyi ideje b\u00e1mulunk egym\u00e1s szem\u00e9ben arra v\u00e1rva, hogy a m\u00e1sik kimondja azt, amit m\u00e1r \u00fagyis tudunk.
\nTe volt\u00e1l az er\u0151sebb, elmondt\u00e1l mindent, amire r\u00e1j\u00f6tt\u00e9l, \u00e9s a hangodban, a szavaidban \u00e9reztem m\u00e9g mindig a rem\u00e9nyt, hogy t\u00e9vedhetsz, hogy a dolgok rendbej\u00f6hetnek. De nem t\u00e9vedt\u00e9l, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r soha nem j\u00f6het rendbe semmi, ahogyan t\u00f6bb\u00e9 nem voltam k\u00e9pes r\u00e1dn\u00e9zni. Nem voltam k\u00e9pes elmondani az utols\u00f3 k\u00e9t dolgot, amire m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9g volt, hogy elmehessek. M\u00e9gis elmentem n\u00e9lk\u00fcle, mert az id\u0151m lej\u00e1rt, \u00e9s hang m\u00e1r nem j\u00f6tt ki a torkomon. Emiatt a k\u00e9t sz\u00f3 miatt maradtam ott azon az est\u00e9n, \u00e9s m\u00e1r csak ebben a lev\u00e9lben tudom k\u00f6z\u00f6lni.
\nSzeretlek! \u00c9s sajn\u00e1lom! A lev\u00e9l itt v\u00e9get \u00e9rt, \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9net m\u00e1r csak a h\u00edrekben folytat\u00f3dott. K\u00e9t szalagc\u00edm maradt h\u00e1tra. „Halott n\u0151tt tal\u00e1ltak a h\u00fasz emeletes b\u00e9rh\u00e1z udvar\u00e1n. A n\u0151 a b\u00e9rh\u00e1z egyik alb\u00e9rlet\u00e9ben lakott, ami egy ismeretlen f\u00e9rfi nev\u00e9re volt \u00edrva, aki ut\u00e1n m\u00e9g folyik a nyomoz\u00e1s. Meg nem er\u0151s\u00edtett h\u00edrek szerint a k\u00f6rny\u00e9k illeg\u00e1lis \u00f6r\u00f6ml\u00e1nyai neki dolgoznak, de az eset \u00f3ta senki nem l\u00e1tta, nem hallott r\u00f3la. A rend\u0151rs\u00e9g m\u00e9g az adatokat veszi fel, de szem\u00e9lyle\u00edr\u00e1st a k\u00f6vetkez\u0151 sz\u00e1munkban m\u00e1r adhatunk r\u00f3la. Az \u00f6ngyilkoss\u00e1g sem kiz\u00e1rt, de se b\u00facs\u00falevelet, se m\u00e1s nyomot nem tal\u00e1ltak, ami arra utalna, hogy saj\u00e1t maga vetett volna v\u00e9get \u00e9let\u00e9nek.”
\nK\u00e9t h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb: „A kilenc hete t\u00f6rt\u00e9nt h\u00fasz emeletes zuhan\u00e1s \u00e1ldozat\u00e1nak a s\u00edrj\u00e1n\u00e1l halott f\u00e9rfit tal\u00e1ltak. A f\u00e9rfi nem azonos a n\u0151 meggyilkol\u00e1s\u00e1val gyan\u00fas\u00edtott szem\u00e9llyel, \u00e9s a k\u00e9t eset k\u00f6zt a rend\u0151rs\u00e9g egy el\u00e1zott, k\u00e9zzel \u00edrt lev\u00e9lben tal\u00e1lta meg a kapcsolatot. Az egyetlen nyom egy poh\u00e1ral\u00e1t\u00e9t, rajta a k\u00f6vetkez\u0151 felirattal: \u2019Melyik vir\u00e1g lehetne olyan sz\u00e9p, hogy a Te gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ged mellett ne legyen eleny\u00e9sz\u0151?\u2019 \u00e9s egy mobiltelefonsz\u00e1m. A f\u00e9rfi egy nappal kor\u00e1bban vagyon\u00e1nak nagy r\u00e9sz\u00e9t k\u00f6lt\u00f6tte egy rendk\u00edv\u00fcl \u00e9rt\u00e9kes Colt l\u0151fegyverre, mellyel saj\u00e1t hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1ra c\u00e9lozva v\u00e9gzett mag\u00e1val. A halottk\u00e9m szerint az \u00f6ngyilkoss\u00e1g nem is k\u00e9rd\u00e9ses.”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"