Az nap, amikor a f\u00e9rjem k\u00f6z\u00f6lte velem, hogy van valaki m\u00e1s is az \u00e9let\u00e9ben, azt hittem v\u00e9ge a vil\u00e1gnak, \u00f3ri\u00e1si veszeked\u00e9st csaptam. D\u00f6bbenten b\u00e1multam \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam lebesz\u00e9lni arr\u00f3l a m\u00e1sikr\u00f3l, nem hittem el, hogy igaz.
\nK\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem is, k\u00e9t k\u00e9zzel pr\u00f3b\u00e1ltam bele csimpaszkodni. A test\u00e9be \u00e9s a lelk\u00e9be ugyan\u00fagy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem t\u00f6rt\u00e9nhet meg az ilyesmi soha! Mi m\u00e1sok vagyunk, a mi esk\u00fcnk szent \u00e9s s\u00e9rthetetlen!
\n-Sz\u00fcrke vagy Anna finom, de kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3. Meguntalak, az \u00e9n hib\u00e1m tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem el\u00e9g, a h\u00e9tk\u00f6znapis\u00e1god f\u00e1raszt!
\nNeki estem G\u00e1bornak, \u00e9s \u00fct\u00f6ttem, vertem ahol \u00e9rtem. Beler\u00fagtam, t\u00e9ptem a haj\u00e1t \u00e9s \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem. Nem \u00e9rtem el vele semmit. K\u00e9t h\u00e9t m\u00falva \u00f6sszepakolt \u00e9s egy m\u00e9lyet s\u00f3hajtva kil\u00e9pett az \u00e9letemb\u0151l. Amikor becsuk\u00f3dott m\u00f6g\u00f6tte az ajt\u00f3, ord\u00edtottam a f\u00e1jdalomt\u00f3l, a sportt\u00e1sk\u00e1n \u00e9s a b\u0151r\u00f6nd\u00f6n k\u00edv\u00fcl mag\u00e1val vitte a fiatals\u00e1got, a hitet, a rem\u00e9nyt \u00e9s az odaad\u00e1st is, minden f\u00e9nnyel \u00e9s ragyog\u00e1ssal egy\u00fctt. Nekem csak a tapogat\u00f3z\u00f3 s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get hagyta h\u00e1tra, \u00e9s nem volt hozz\u00e1 er\u0151m, hogy vil\u00e1got gy\u00fajtsak.
\nVolt pof\u00e1ja azt mondani, hogy m\u00e9g mindig szeret, csak abba a m\u00e1sikba belebolondult!
\nHivatalosan nem v\u00e1ltunk el, pap\u00edron m\u00e9g feles\u00e9g vagyok. Gyerek\u00fcnk nincs sajnos, pedig nem v\u00e9dekezt\u00fcnk. Gondoltuk j\u00f6n majd a gyerek, amikor itt lesz az ideje. \u00cdgy most m\u00e1r a t\u00f6rt\u00e9ntek ut\u00e1n, nem is b\u00e1nom, hogy nem vagyok anya.
\nEml\u00e9kszem, annyi \u00e9rz\u00e9s kavargott bennem!
\nF\u00e1jdalom, szenved\u00e9s, k\u00edn, gyilkos \u00f6szt\u00f6n, bossz\u00fa \u00e9s \u00fcress\u00e9g. Minden \u00f6sszeomlott, az eg\u00e9sz addigi biztons\u00e1gosnak hitt \u00e9letem. Nem volt mibe kapaszkodnom, minden egyetlen f\u00e1j\u00f3 pontt\u00e1 zsugorodott \u00f6ssze. Az \u00e9jszak\u00e1k \u00e9s nappalok egyform\u00e1n, pokoli k\u00ednban teltek.
\nSzenvedtem. Biztos titeket is hagytak m\u00e1r el, vagy vesz\u00edtettetek el valami fontosat, tudj\u00e1tok milyen \u00e9rz\u00e9s.
\nA t\u00f6rt\u00e9ntek miatt az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9sem a null\u00e1val lett egyenl\u0151. Ott \u00e1lltam egyed\u00fcl, huszonh\u00e9t \u00e9vesen, teljesen \u00e1tlagos k\u00fcls\u0151vel a semmi k\u00f6zep\u00e9n. Beleb\u00e1multam sz\u00e1mtalanszor a t\u00fck\u00f6rbe, hogy megl\u00e1ssam a hib\u00e1imat. Pr\u00f3b\u00e1ltam idegenk\u00e9nt tekinteni magamra, de nem l\u00e1ttam cs\u00fany\u00e1t, csak h\u00e9tk\u00f6znapit. Barna v\u00e1llig \u00e9r\u0151 hajat, barna, nagy szemet, fitos, szepl\u0151kkel tark\u00edtott orrot, vonz\u00f3 n\u0151ies alakot. Akkor meg mi\u00e9rt? Suhant \u00e1t a k\u00e9rd\u00e9s az agyamon sz\u00e1mtalanszor. Az b\u00e1ntott legink\u00e1bb, hogy hozz\u00e1m k\u00e9pest egy bomb\u00e1z\u00f3val j\u00f6tt \u00f6ssze.
\nDe. Legal\u00e1bb b\u00fcszke lehettem r\u00e1, hogy jobbra cser\u00e9lt le, mint amilyen \u00e9n vagyok! Legal\u00e1bbis k\u00fcls\u0151re. Mert szerintem \u0151 csak azt n\u00e9zte. Szebb, csinosabb, az \u00fajdons\u00e1g var\u00e1zs\u00e1r\u00f3l pedig ne is besz\u00e9lj\u00fcnk! Mindegy, hagyjuk ezt.
\nSz\u00f3val h\u00e1rom h\u00f3napra r\u00e1, a bar\u00e1tn\u0151m r\u00e1 vett, hogy k\u00eds\u00e9rjem el egy bar\u00e1ti \u00f6sszej\u00f6vetelre. Persze el\u0151sz\u00f6r hadakoztam, nem akartam kimozdulni sem.
\n– Ne haragudj \u00c9va, de nekem ez nem megy. Elrontan\u00e1m a hangulatot, a lelomboz\u00f3dott egy\u00e9nis\u00e9gemmel! Csak r\u00e1m kell n\u00e9zni, egy rak\u00e1s szerencs\u00e9tlens\u00e9g vagyok!
\n– Begub\u00f3zva \u00e9lsz, saj\u00e1t kis lelki vil\u00e1godba bez\u00e1rva! \u00dagy csin\u00e1lsz, mintha G\u00e1bor lenne az egyetlen f\u00e9rfi a f\u00f6ld\u00f6n! Bebesz\u00e9led magadnak, hogy cs\u00fanya vagy, \u00e9s \u00f6r\u00f6k egyed\u00fcll\u00e9tre k\u00e1rhoztatott. Ez nem \u00edgy van! Anna, te sz\u00e9p vagy \u00e9s j\u00f3 ember. Gyere velem, adj egy es\u00e9lyt magadnak! Kapcsol\u00f3dj ki, m\u00e1r az\u00e9rt is meg\u00e9ri elj\u00f6nn\u00f6d!- Vitatkoz\u00e1s k\u00f6zben boroztunk \u00e9s tal\u00e1n ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, m\u00e9gis csak beadtam a derekamat! \u00c9v\u00e1val mentem a h\u00e1zibuliba!
\nNem festettem magam ki er\u0151sen, csak egy kis szemceruza, piros\u00edt\u00f3 \u00e9s ennyi. Farmer \u00e9s p\u00f3l\u00f3, nem h\u00f3d\u00edtani mentem \u00e9n!
\nAmikor oda\u00e9rt\u00fcnk egy kicsit megszeppentem az \u00e9gvil\u00e1gon nem ismertem senkit. P\u00e1ran v\u00e9gig n\u00e9ztek rajtam, majd folytatt\u00e1k tov\u00e1bb a besz\u00e9lget\u00e9st, nevetg\u00e9l\u00e9st.
\n– Gyere, bemutatlak p\u00e1r embernek- karolt bel\u00e9m \u00c9va, de \u00e9n csak a fejemet r\u00e1ztam \u00e9s ink\u00e1bb r\u00e1gy\u00fajtottam egy cigire, mert id\u0151k\u00f6zben visszaszoktam r\u00e1. Kimentem a teraszra, ami az eg\u00e9sz h\u00e1zat k\u00f6rbe futotta, hangulatos kil\u00e1t\u00e1st engedve a f\u00fcves kertre. \u00c9va h\u00fazta a sz\u00e1j\u00e1t, ami\u00e9rt nem maradtam mellette, de nem volt kedvem besz\u00e9lgetni, j\u00f3 pofizni pedig egy\u00e1ltal\u00e1n.
\nAhogy \u00e1lltam a vaskorl\u00e1t mellett, egyszer csak egy er\u0151s szor\u00edt\u00e1st \u00e9reztem a v\u00e1llamon. H\u00e1tran\u00e9ztem \u00e9s majdnem azt hittem \u00f6sszesek! Nem mintha \u00e1jul\u00f3s t\u00edpus lenn\u00e9k, de egy isteni fazon \u00e1llt m\u00f6g\u00f6ttem. Egy magas, er\u0151s, izmos fel\u00e9p\u00edt\u00e9s\u0171 alak. A szemei bar\u00e1ts\u00e1gos ny\u00edlts\u00e1got sug\u00e1roztak magukb\u00f3l, de ann\u00e1l is er\u0151sebben \u00e9reztem a f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t, ami \u00e1radt bel\u0151le. R\u00e1m legal\u00e1bbis lehengerl\u0151 hat\u00e1ssal volt.
\nNem az a tipikus sz\u00e9pfi\u00fa fazon, aki a c\u00edmlapokon szerepel. Emberibbnek t\u0171nt \u00e9s semmi mesterk\u00e9ltet nem l\u00e1ttam benne!
\nA teste, abban a sz\u0171k feh\u00e9r p\u00f3l\u00f3ban \u00e9s a cs\u00edp\u0151j\u00e9re tapad\u00f3 farmernadr\u00e1gban, nagyon j\u00f3l n\u00e9zett ki. Az arca kiss\u00e9 sz\u00f6gletes, a barna haja bezsel\u00e9zve meredezett az \u00e9gnek, a sz\u00e1ja tal\u00e1n kiss\u00e9 t\u00fal h\u00fasos, de az \u00f6sszhat\u00e1s! Az \u00e1lmaim pasija n\u00e9zett farkasszemet velem!
\n– Szia! L\u00e1tom egyed\u00fcl \u00e9rkezt\u00e9l. Tam\u00e1s vagyok-ny\u00fajtotta fel\u00e9m az er\u0151s tenyer\u00e9t.
\n– Hel\u00f3! \u00c9n pedig Anna – a keze meleg volt, olyannyira hogy k\u00e9s\u0151bb h\u00faztam el az eny\u00e9met, mint ahogy illett volna.
\n– Adsz egy sz\u00e1lat?- Intett a f\u00e9lig elsz\u00edvott cigarett\u00e1m fel\u00e9. Megk\u00edn\u00e1ltam, fel\u00e9 ny\u00fajtottam a dobozt.
\nK\u00f6vettem a tekintetemmel, az els\u0151 slukkj\u00e1b\u00f3l felfel\u00e9 sz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcstcs\u00edkot. A csillagok ekkor kezdtek ragyogni az \u00e9gen, legal\u00e1bbis \u00e9n ekkor vettem \u0151ket \u00e9szre el\u0151sz\u00f6r. Az esti, s\u00f6t\u00e9t lepel megborzongatott, ami miatt f\u00e1z\u00f3san h\u00faztam magam \u00f6ssze.
\n– Menj\u00fcnk be, te f\u00e1zol!
\nEzut\u00e1n nem eml\u00e9kszem mindenre, hagytam, hogy az \u00e1r mag\u00e1val ragadjon, az a hull\u00e1m, amit Tam\u00e1snak h\u00edvnak. Elragadott a l\u00e9nye, hallgattam a m\u00e9ly zeng\u00e9s\u0171 hangj\u00e1t, figyeltem a bar\u00e1ts\u00e1gos, barna tekintet\u00e9t \u00e9s mindig elfogadtam a poh\u00e1r italt, amit rendszeresen a kezembe nyomott.
\n– Le akarsz itatni?- k\u00e9rdeztem t\u0151le incselkedve.
\n– Dehogy, csak l\u00e1tom, hogy b\u00e1natod van. Elmes\u00e9led?- Csak a fejemet r\u00e1ztam v\u00e1laszul. Nem akartam arr\u00f3l papolni neki, hogy elhagytak. K\u00fcl\u00f6nben is, a lelkem megk\u00f6nnyebb\u00fclt \u00e9s m\u00e1r nem is l\u00e1ttam olyan k\u00e9ts\u00e9gbeejt\u0151nek a helyzetemet. V\u00e9gign\u00e9ztem Tam\u00e1son \u00e9s a n\u0151i sejtjeim belef\u00fajtak, ama bizonyos k\u00fcrtbe. A bels\u0151mben megsz\u00f3lalt egy hangocska.
\nKap\u00e1s van! Szedd fel, ne hagyd ki az alkalmat. Egyetlen \u00f3r\u00e1ra is \u00e9rdemes, m\u00e9g \u00fagy sem csin\u00e1lt\u00e1l ilyesmit!- Hallgass!- ki\u00e1ltottam hangosan, Tam\u00e1s pedig k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett r\u00e1m.
\n– Hogy mondod?
\n-\u00c1, semmi, nem \u00e9rdekes, csak a kis kobolddal veszekszem, aki idebent lakik-mutattam a fejemre.
\nTam\u00e1s nevet\u00e9se minden g\u00e1tl\u00e1somat els\u00f6p\u00f6rte. \u00dagy \u00e9reztem, nem akarok semmi m\u00e1st, csak j\u00f3l \u00e9rezni magam, vele.
\nK\u00f6zben picit k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, a hangulat a tet\u0151fok\u00e1ra h\u00e1gott, t\u00e1ncoltak, kurjongattak, sz\u00f3lt a diszk\u00f3zene. Odakint az udvaron kisebb t\u00e1bort\u0171z \u00e9gett, az emberek vonultak ki-be. \u00d6tvenf\u0151s t\u00e1rsas\u00e1g gy\u0171lhetett \u00f6ssze \u00e9s mi v\u00e9gig, csak egym\u00e1snak szentelt\u00fck a figyelm\u00fcnket, mintha egy k\u00fcl\u00f6n kis szigetet alkottunk volna.
\n– Elrabolom az id\u0151t, a t\u00f6bbiek biztos v\u00e1rnak! Menj csak, \u00e9n elvagyok magam is!- Szabadkoztam.
\n– Nem! \u00c9reztem, hogy ma r\u00e9szt kell vennem ezen a bulin, T\u00c9GED v\u00e1rtalak, m\u00e1r nagyon r\u00e9g\u00f3ta – v\u00e1laszolta Tam\u00e1s, nagyon \u0151szint\u00e9nek t\u0171n\u0151en.
\nNevet\u00e9s.
\nEz jellemezte a besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnket v\u00e9gig. Udvarolt \u00e9s bevallom j\u00f3l esett, m\u00e9g akkor is, ha tudtam mire megy ki a j\u00e1t\u00e9k.
\n– Egy pillanat, azonnal j\u00f6v\u00f6k!- Tam\u00e1s a fi\u00fahoz ment a t\u00e1nct\u00e9r sark\u00e1ba, aki a hifi berendez\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt \u00fclt. Odahajolt a sr\u00e1choz \u00e9s a f\u00fclhallgat\u00f3t f\u00e9lretolva, valamit beles\u00fagott a f\u00fcl\u00e9be.
\nAhogy vissza\u00e9rt m\u00e1r ny\u00fajtotta is fel\u00e9m az er\u0151s tenyer\u00e9t, mert egy lass\u00fa, dallamos sz\u00e1m csend\u00fclt fel. Sok p\u00e1r simult \u00f6ssze, ahogy mi is. El\u0151sz\u00f6r volt k\u00f6zt\u00fcnk p\u00e1r centi, de ahogy lehunytam a szemem, \u00e9rezni akartam a teste meleg\u00e9t. Odanyomtam magam neki, a sz\u00e9les mellkas\u00e1ba f\u00fartam a fejem.
\nKicsit sz\u00e9d\u00fcltem, \u00edgy r\u00e1 b\u00edztam magam eg\u00e9szen. A zene l\u00e1gyan ringatott, a kem\u00e9ny izmok meleg\u00edtettek \u00e9s most el\u0151sz\u00f6r a h\u00e1rom h\u00f3nap ut\u00e1n, \u00fajra biztons\u00e1gban \u00e9reztem magam.
\n\u00c9reztem, amikor n\u00e9ha k\u00f6rbe fordult velem, vagy l\u00e9pt\u00fcnk p\u00e1rat valamerre.
\nEgyszer csak kinyitottam a szemem, mert a zene kezdett nagyon t\u00e1volr\u00f3l hallatszani. Egy szob\u00e1ban tal\u00e1ltam magam, ahol az \u00e9jjeli l\u00e1mpa szel\u00edd f\u00e9nye vonta be a berendez\u00e9st. A hatalmas francia\u00e1gyat, a s\u00fcpped\u0151s sz\u0151nyeg v\u00f6r\u00f6s\u00e9t, a jobbra \u00e1ll\u00f3 asztalt \u00e9s a k\u00e9t karossz\u00e9ket is.
\nM\u00e9g mindig Tam\u00e1s karjaiban voltam, \u00e9s tudatosult bennem, kettesben vagyunk eg\u00e9szen! Mosoly suhant \u00e1t az arcomon, amikor az \u00e1llam al\u00e1 ny\u00falt \u00e9s felemelte a fejem. A tekintetem beleveszett a kit\u00e1gult pupill\u00e1k m\u00e9lys\u00e9g\u00e9be, az eg\u00e9sz testem beleremegett a visszafojtott v\u00e1rakoz\u00e1sba.
\nMegnyaltam az ajkamat \u00e9s szinte felk\u00edn\u00e1ltam neki \u0151ket. Amikor oldalra biccentette a fej\u00e9t, \u00e9s lehajolt hozz\u00e1m, \u00f6ssze\u00e9rt a sz\u00e1nk. Puh\u00e1n \u00e9s l\u00e1gyan \u00e9rintett, amit\u0151l olvadt viasznak \u00e9reztem magam. Mintha ezernyi elektromos szikr\u00e1cska kezdett volna pattogni a bels\u0151mben, egy hatalmas robban\u00e1s el\u0151jelek\u00e9nt. Amikor bedugta a nyelv\u00e9t, megrogytak a t\u00e9rdeim, de \u0151 er\u0151sen tartott, majd az \u00e1gyhoz tolatott velem.
\n\u00d3vatosan d\u00f6nt\u00f6tt r\u00e1, a karj\u00e1t v\u00e9gig a h\u00e1tam alatt tartva. A leg\u00e9desebb tehernek \u00e9reztem a test\u00e9t, amikor r\u00e1m fek\u00fcdt a teljes s\u00faly\u00e1val. Nagyon megk\u00edv\u00e1ntam, m\u00e1r minden porcik\u00e1m izzott. Csak most \u00e9reztem mennyire hi\u00e1nyzott nekem a testis\u00e9g. Annyira akartam ott \u0151t akkor, mint m\u00e9g soha senkit az \u00e9letben.
\nValami elpattant bennem, a sz\u00e9gyenl\u0151ss\u00e9g k\u00f6penye lehullott, meg akartam kapni mindent, amit a m\u00e1sik csak adni tud.
\nFelb\u00e1torodva a p\u00f3l\u00f3ja al\u00e1 ny\u00faltam, hogy v\u00e9gre megfoghassam az izom k\u00f6tegeket. Forr\u00f3 volt a b\u0151re, az illata \u0151rj\u00edt\u0151. Ott simogattam, ahol \u00e9rtem, belemarkoltam az izmos fenek\u00e9be is.
\n– Istenem, csin\u00e1ld m\u00e9g!- ny\u00f6gte a sz\u00e1mba, amikor az izmos, kem\u00e9ny h\u00e1ts\u00f3j\u00e1t fogdostam. Tetszett nekem a hang, amit kiadott, m\u00e9g t\u00f6bbet akartam kicsalni bel\u0151le.
\n– Vetk\u0151zz le! – utas\u00edtottam, amit meg is tett.
\nN\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, amikor egym\u00e1ssal szemben \u00e1llva, szabadultunk meg minden egyes ruhadarabt\u00f3l. Nem \u00e9reztem sz\u00e9gyent, \u00fagy tekintett r\u00e1m, mint egy istenn\u0151re. Figyelte a feh\u00e9r melltart\u00f3 al\u00f3l el\u0151bukkan\u00f3 melleimet, a tekintet\u00e9t\u0151l megduzzad\u00f3 bimb\u00f3kat v\u00e9g\u00fcl, amikor a tang\u00e1mb\u00f3l is kil\u00e9ptem, a sima h\u00e1romsz\u00f6get a l\u00e1bam k\u00f6z\u00f6tt. Szinte hallottam mekkor\u00e1t nyel, amikor odapillantott.
\n\u00c9n is hasonl\u00f3 \u00e1llapotban voltam, fantasztikusan festett Tam\u00e1s teste. Izmos, de nem cs\u00fany\u00e1n kigy\u00fart, sz\u00e9les sz\u0151r\u00f6s, mellkas, keskeny cs\u00edp\u0151, bord\u00e1s has, \u00e9s amikor levette a bokszer\u00e9t! Felsikkantottam a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l, \u00f6r\u00f6m\u00f6mben.
\nSz\u00e9p nagy p\u00e9nisze volt, ami duzzadtan, eresen \u00e9s nagyon kem\u00e9nynek t\u0171n\u0151en meredezett. Barn\u00e1n g\u00f6nd\u00f6r\u00f6d\u0151 sz\u0151r \u00f6lelte k\u00f6rbe.
\n\u0150 l\u00e9pett el\u0151sz\u00f6r mell\u00e9m \u00e9s azonnal a mellemre tapasztotta a sz\u00e1j\u00e1t. Enyh\u00e9n sz\u00edvott \u00e9s nyalintott finoman, de \u00e9rezhet\u0151en. Egyik mellemr\u0151l a m\u00e1sikra v\u00e1ndorolt, repkedett ak\u00e1r egy \u00e9hes kis dar\u00e1zs a vir\u00e1gfejek felett.
\n\u00c9n sem b\u00edrtam ki. Musz\u00e1j volt v\u00e9gigsim\u00edtanom a fels\u0151test\u00e9t. Amikor \u00fagy \u00e9reztem, m\u00e1r mindenhol meg\u00e9rintettem, sz\u00e9pen fokozatosan,a kezem lecs\u00faszott a l\u00e1ba k\u00f6z\u00e9.
\nAnnyira j\u00f3 volt a m\u00e9retes falloszt fogni! V\u00e9gig sim\u00edtottam a hossz\u00e1n, fogdostam a vastags\u00e1g\u00e1t, majd meggy\u00fartam a her\u00e9t is, \u00f3vatosan gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6ltem.
\nAmikor m\u00e1r mindent bej\u00e1rt a kezem, r\u00e1kulcsoltam az ujjaimat a vessz\u0151re, mozgattam a b\u0151rt lassan, majd egyre gyorsabb \u00fctemben. Tam\u00e1s ny\u00f6g\u00f6tt \u00e9s h\u00f6rg\u00f6tt, az \u0151r\u00fcletbe kergetve vele. Nem is b\u00edrtam tov\u00e1bb, t\u00e9rdre rogytam, hogy k\u00f6zelr\u0151l is l\u00e1thassam a forr\u00f3 h\u00edmvessz\u0151t.
\nOdadugtam az orrom, besz\u00edvtam az illat\u00e1t, b\u00e1multam a selymess\u00e9g\u00e9t \u00e9s az er\u0151ss\u00e9g\u00e9t, a szemem csak itta a l\u00e1tv\u00e1nyt. A makk tetej\u00e9n m\u00e1r ott csillogtak azok a harmatcseppekhez hasonlatos kis g\u00f6mb\u00f6csk\u00e9k, amelyek az izgalmi \u00e1llapot el\u0151re halad\u00e1s\u00e1t jelezt\u00e9k. Musz\u00e1j volt megk\u00f3stolnom, lenyalnom \u0151ket. Cuppogtam az \u00edzt\u0151l, egyszer\u0171en elk\u00e1b\u00edtott, arra sarkallva, hogy m\u00e9g t\u00f6bbet szerezzek bel\u0151le. Ekkor h\u00e1trah\u00faztam a b\u0151rt, am\u00edg csak a fityma engedte \u00e9s elkezdtem k\u00f6rbe- k\u00f6rbe k\u00e9nyeztetni. Tam\u00e1s ny\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s n\u00e9zett k\u00f6zben.
\nAz ujjai a hajamat t\u00fart\u00e1k. Borzolta \u00e9s sim\u00edtotta abban a ritmusban, ahogy \u00e9n finoman elkezdtem szopni. A l\u00e1bam k\u00f6z\u00f6tt m\u00e1r nedves \u00e9s duzzadt voltam. Az egyik kezemmel leny\u00faltam, hogy meg\u00e9rintsem magam a leg\u00e9rz\u00e9kenyebb helyen. Minden puha volt odalent \u00e9s v\u00e1rakoz\u00f3. Nem tudtam k\u00e9tfel\u00e9 figyelni, \u00edgy ink\u00e1bb csak a szop\u00e1sra koncentr\u00e1ltam, amibe egyre ink\u00e1bb kezdtem belelovalni magam.
\n-V\u00e1rj, \u00edgy el fogok menni!- Kih\u00fazta a szersz\u00e1m\u00e1t a sz\u00e1mb\u00f3l, majd nagyokat s\u00f3hajtott. K\u00f6zben a k\u00e9t ujj\u00e1val k\u00e9t oldalt, elszor\u00edtotta a farka t\u00f6v\u00e9t. Kellett egy perc, am\u00edg megnyugodott \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte folytathatjuk a dolgot.
\nEkkor d\u00f6nt\u00f6tt az \u00e1gyra \u00e9s fek\u00fcdt a l\u00e1bam k\u00f6z\u00e9.
\nFelsikoltottam, amikor el\u0151sz\u00f6r belenyalt a puha, sz\u00e9tny\u00edlt ajakim k\u00f6z\u00e9. Nyalogatott le- fel, a luk k\u00f6r\u00fcl, majd csak a csikl\u00f3mra koncentr\u00e1lt. A combjaim remegni kezdtek, a testem megfesz\u00fclt. A leped\u0151t markol\u00e1sztam, majd a f\u00e9rfi haj\u00e1t sim\u00edtottam, vonaglottam \u00e9s dob\u00e1ltam a fejem.
\nK\u00e9t perc biztosan nem telt el, m\u00e1ris \u00e9reztem, ahogy a gerincem t\u00f6v\u00e9b\u0151l kiindul a bizserg\u00e9s \u00e9s a k\u00e9j hull\u00e1mai magukkal ragadnak. Sikoltozva \u00e9lveztem el, mik\u00f6zben szinte majd kit\u00e9ptem Tam\u00e1s haj\u00e1t. Mosolygott, amikor sz\u00e9gyenl\u0151sen \u00e9s elpirultan kinyitottam a szemem. F\u00f6ljebb cs\u00faszott \u00e9s a szemembe n\u00e9zett. Szikr\u00e1kat l\u00e1ttam a tekintet\u00e9ben, csillog\u00f3 v\u00e1gyat. \u00dagy \u00e9reztem a f\u00e9nyei eg\u00e9szen a lelkemig hatolnak.
\nA teste meleg\u00edtette az eny\u00e9met, a kem\u00e9ny p\u00e9nisze a hasamat nyomta. Semmi m\u00e1st nem akartam, mint magamban tudni azt a kem\u00e9nys\u00e9g\u00e9t. Odanyomtam magam a cs\u00edp\u0151mmel, ritmikusan \u00e9s ny\u00f6sz\u00f6r\u00f6gve.
\n– Mindj\u00e1rt megkapod, csak egy pillanatot v\u00e1rj- mondta kedvesen a rekedt hangj\u00e1n, mik\u00f6zben gyorsan fel\u00e1llt \u00e9s addig kotor\u00e1szott a levetett nadr\u00e1gja zseb\u00e9ben, m\u00edg egy f\u00e9nyes, kis tasakot, nem h\u00fazott ki bel\u0151le. Hamar felt\u00e9pte a kotongumi csomagol\u00e1s\u00e1t \u00e9s a p\u00e9nisz\u00e9re g\u00f6rd\u00edtette a vil\u00e1gos sz\u00edn\u0171, s\u00edkos, v\u00e9kony anyagot. Felszisszent, mik\u00f6zben az \u00e9rz\u00e9keny r\u00fadj\u00e1hoz \u00e9rve a m\u0171veletet v\u00e9gezte. M\u00e1r nagyon v\u00e1rtam, er\u0151sen magamhoz szor\u00edtottam, amikor \u00fajra rajtam fek\u00fcdt.
\nKicsit megigaz\u00edtottam magam, a l\u00e1bammal k\u00f6rbe\u00f6leltem \u0151t. Harmadikra becsusszant az er\u0151s makk, majd v\u00e9gig az eg\u00e9sz vastag, forr\u00f3 r\u00fad. Felki\u00e1ltottam a boldogs\u00e1gt\u00f3l, amikor eg\u00e9szen be\u00e9rt.
\nMusz\u00e1j volt a sz\u00e1nkkal is \u00f6sszekapcsol\u00f3dnunk, mindketten v\u00e1gytunk r\u00e1. Borzongat\u00f3an finom volt, ez a fajta egyes\u00fcl\u00e9s, majd belefulladtam a cs\u00f3kba, az eg\u00e9sz dologba. Mintha egy pillanat alatt \u00e1t\u00e9rt\u00e9kel\u0151d\u00f6tt volna bennem minden, ak\u00e1rha egy vastag sz\u00f6vetf\u00e1tyol hullott volna le, a szemem el\u00f6l.
\nAnnyira \u00e9l\u0151nek \u00e9s er\u0151snek \u00e9reztem magam, mint soha, semmikor azel\u0151tt! Ez az \u00e9rz\u00e9s volt a legeslegjobb a t\u00f6bbi finoms\u00e1g mellett!
\nTam\u00e1s elkezdte a pump\u00e1l\u00f3 mozg\u00e1st, veszett\u00fcl j\u00f3l volt, egy ritmusra j\u00e1rt a test\u00fcnk, keresve a k\u00f6z\u00f6s beteljes\u00fcl\u00e9st.
\n\u0150si er\u0151t \u00e9s energi\u00e1t \u00e9reztem, mintha \u00e9n lenn\u00e9k az els\u0151 asszony a f\u00f6ld\u00f6n, Tam\u00e1s pedig a domin\u00e1ns h\u00edm, aki csak az eny\u00e9m. Beleharaptam a v\u00e1ll\u00e1ba, nyaltam a b\u0151r\u00e9t az er\u0151s nyak\u00e1t, szor\u00edtottam \u00e9s karmoltam, megfeledkeztem magamr\u00f3l teljesen.
\nSzenved\u00e9lyes vihart gy\u00fajtottunk egym\u00e1sban, szikr\u00e1zott minden \u00e9s robbanni l\u00e1tszott az eg\u00e9sz vil\u00e1g.
\nTam\u00e1s felt\u00e9rdelt, majd a fenekem al\u00e1 ny\u00falt \u00e9s az eg\u00e9sz cs\u00edp\u0151met felemelte. \u00cdgy mozgott tov\u00e1bb, \u00e9n pedig m\u00e9g m\u00e9lyebben magamban \u00e9rezhettem \u0151t.
\nA ny\u00f6g\u00e9sem \u00e9s a h\u00f6rg\u00e9se \u00f6sszekeveredett, egy hatalmas z\u00fag\u00f3 \u00e9s \u0151rj\u00edt\u0151 egyvelegg\u00e9 s\u0171r\u0171s\u00f6dve. Sz\u00e1rnyaltam a k\u00e9j madar\u00e1n, rep\u00fcltem vele egy\u00fctt, fel, sz\u00e9d\u00edt\u0151 magasra.
\nEgyszerre \u00e9rt minket utol az orgazmus, ami megremegtette a test\u00fcnket. Ah\u00e1nyszor \u0151 kil\u0151tt a bels\u0151mben, \u00e9n annyiszor r\u00e1ndultam \u00f6ssze, szor\u00edtva \u0151t er\u0151sen. Val\u00f3s\u00e1ggal magamba pr\u00e9seltem az ond\u00f3j\u00e1t. Nagyon j\u00f3 volt, szinte minden sejtem r\u00e9szt vett a dologban, egy magasabb szf\u00e9r\u00e1j\u00e1t \u00e9ltem meg az orgazmusnak, amit Tam\u00e1s a l\u00e9ny\u00e9vel tudott bel\u0151lem kicsalni.
\nAmikor r\u00e1m hanyatlott csak pihegt\u00fcnk, a b\u0151r\u00fcnk cs\u00fasz\u00f3ss\u00e1 v\u00e1lt a verejt\u00e9kt\u0151l. Kicsit sem b\u00e1ntam, nagyon finom \u00e9rz\u00e9s volt, szinte lebegt\u00fcnk az orgazmus ut\u00e1ni csod\u00e1latos \u00e9s b\u00e1gyaszt\u00f3 k\u00f6dben.
\nP\u00e1r perc m\u00falva legurult r\u00f3lam \u00e9s mell\u00e9m fek\u00fcdt, a leped\u0151t \u00f3v\u00f3n h\u00fazta r\u00e1m.
\n– K\u00f6szi!- ny\u00f6gtem pirulva, mert valamit mondanom kellett \u00e9s val\u00f3ban h\u00e1l\u00e1t \u00e9reztem az eg\u00e9sz est\u00e9\u00e9rt.
\n– \u00c9n, k\u00f6szi! \u00c9n k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m neked ezt az est\u00e9t, nagyon- nagyon, j\u00f3 volt! K\u00e9rlek, mondj igent, mondd, hogy holnap velem vacsor\u00e1zol!
\n– J\u00f3l van, sz\u00edvesen!Viszont lehet, hogy keresnek a t\u00f6bbiek, engem pedig \u00c9va a bar\u00e1tn\u0151m.
\n– Nem, \u00c9va nem keres, mert \u0151 m\u00e1r hazament az egyik bar\u00e1tommal. Engem se fognak itt zavarni hidd el, a vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3 apja vagyok!
\n– Hogyan?- n\u00e9ztem r\u00e1 nagy, csod\u00e1lkoz\u00f3 szemekkel.
\n– H\u00e1t igen, m\u00e1r nem vagyok fiatal, negyvenkett\u0151 leszek a ny\u00e1ron. De, ha neked ez ilyen nagy gond, akkor…
\n– Nem! Csak meglep\u0151dtem. Nagyon is tetszel!- Tam\u00e1s elmosolyodott \u00e9s ezut\u00e1n cs\u00f3kolt meg \u00fajra, amit\u0151l a testem megint l\u00e1zba kezdett j\u00f6nni. Igen, m\u00e9g h\u00e1romszor fek\u00fcdtem le vele ezen az \u00e9jjelen \u00e9s ott maradtam a h\u00e1z\u00e1ban.
\nJ\u00f3l gondolj\u00e1tok, nem tudtunk csak \u00fagy elszakadni egym\u00e1st\u00f3l m\u00e1snap, ahhoz t\u00fals\u00e1gosan j\u00f3l \u00e9rezt\u00fck magunkat egy\u00fctt. K\u00f6z\u00f6s kincsre lelt\u00fcnk, \u00e9s egyik\u00fcnk sem naiv, hogy hagytuk volna, csak \u00fagy k\u00e1rba veszni!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"