Az ember hamar \u00f6sszeismerkedik teste d\u00e9monaival. \u00c9n sem voltam kiv\u00e9tel al\u00f3la. Iskol\u00e1ba j\u00e1rtam m\u00e9g, de az eszem a l\u00e1nyok k\u00f6r\u00fcl kalandozott.
\nPersze tudtam mindenf\u00e9l\u00e9t, amit sihederf\u0151vel a fi\u00fakr\u00f3l meg a l\u00e1nyokr\u00f3l tudni lehet – elvben. Elvben mindent pontosan tudtam. \u00c1m amikor el\u00e9rtek az \u00e9jszakai meg\u00f6ml\u00e9sek, \u00fagy \u00e9reztem, hogy r\u00e9m\u00fcletes dolog t\u00f6rt\u00e9nt velem. Holmi sz\u00e9gyenletes, j\u00f3v\u00e1tehetetlen dologba keveredtem. Nem \u00e9rtettem, hogyan. Akkoriban hosszabb ideig tartott az \u00fat az iskol\u00e1b\u00f3l hazafel\u00e9. Megn\u00e9ztem minden l\u00e1nyt-asszonyt, valah\u00e1ny az utamba akadt. Mit mondjak – rengeteg tetszett k\u00f6z\u00fcl\u00fck. N\u00e9melyiket egyenesen csod\u00e1latosnak tal\u00e1ltam. L\u00e1ttukon a farkam mereven, szem\u00e9rmetlen\u00fcl dagadozott a nadr\u00e1gomban. Egyszer-m\u00e1sszor nyom\u00e1ba eredtem valami csod\u00e1latos sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 n\u0151nek. B\u00e1multam, ak\u00e1rcsak furcsa titokzatos istens\u00e9get.
\nNyomk\u00f6vet\u0151 kalandoz\u00e1saim rendszerint azzal v\u00e9gz\u0151dtek, hogy csod\u00e1latom t\u00e1rgya befordult egy piszkos kapualjba. T\u00f6bbnyire r\u00f6videbb-hosszabb ideig \u00e1csorogtam az utc\u00e1n, h\u00e1tha el\u0151ker\u00fcl.
\nEgyszer sem ker\u00fclt el\u0151. El\u0151bb-ut\u00f3bb elkullogtam, \u00e9jszaka pedig – ha csak este nem ny\u00faltam a farkamhoz, ahogy oszt\u00e1lyt\u00e1rsaimt\u00f3l eltanultam – megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt a szok\u00e1sos esem\u00e9ny, amely mindig \u00fajra \u00e9s \u00fajra les\u00fajtott.
\nNagyon szerencs\u00e9tlennek \u00e9reztem magam.
\nT\u00f6rt\u00e9nt, hogy sud\u00e1r, sz\u00e9p arc\u00fa n\u0151 nyom\u00e1ba szeg\u0151dtem. B\u00e1m\u00e9szkodva ballagott. Jobbj\u00e1val \u00fagy kapaszkodott kis v\u00e1llt\u00e1sk\u00e1j\u00e1ba, mint a katon\u00e1k szor\u00edtj\u00e1k oldalukhoz a pusk\u00e1juk sz\u00edj\u00e1t. Ringat\u00f3z\u00f3 l\u00e9ptekkel j\u00e1rt, val\u00f3s\u00e1ggal lebegett a j\u00e1rda felett. Miniszokny\u00e1ja fedetlen\u00fcl hagyta form\u00e1s l\u00e1b\u00e1t. Cip\u0151j\u00e9nek sarka hangosan kopogott.
\n\u00c9szrevette, hogy k\u00f6vetem. Lassabban l\u00e9pkedett, mintha azt akarta volna, hogy be\u00e9rjem. Kicsit od\u00e9bb meg\u00e1llt egy kirakat el\u0151tt.
\nA sz\u00edvem a torkomban kalimp\u00e1lt.
\nA sz\u00e9ps\u00e9g lusta mozdulattal emelte r\u00e1m tekintet\u00e9t, v\u00e9gigm\u00e9rt.
\n– Van p\u00e9nzed? Meglep\u0151dve b\u00e1multam r\u00e1. F\u0151l\u00e9nyesen mosolygott.
\n– Ha ennyi p\u00e9nzed lesz, megtal\u00e1lsz amott\u2026 R\u00f3zsavir\u00e1got keresd.
\nA c\u00e9gt\u00e1bla non-stop sz\u00e9ps\u00e9gszalont hirdetett. R\u00f3zsavir\u00e1g visszan\u00e9zett az ajt\u00f3b\u00f3l, \u00e9s elt\u0171nt az ajt\u00f3 m\u00f6g\u00f6tt.
\nNyakamba szedtem a l\u00e1bam. Elhat\u00e1roztam, \u00e9l\u00e9re rakom a p\u00e9nzt, \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6m, ha t\u00f6rik, ha szakad. Akkoriban R\u00f3zsavir\u00e1gr\u00f3l \u00e1br\u00e1ndoztam \u00e9jjel is, nappal is.
\nA p\u00e9nz gy\u0171lt, gy\u0171lt. Lassan gy\u0171lt. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap m\u00falva sem volt annyi, amennyit R\u00f3zsavir\u00e1g k\u00e9rt. Viszont \u00f6sszeakadtam vele, s \u00faj\u00f3lag a nyom\u00e1ba eredtem. Nem ismert r\u00e1m. Most is ugyanann\u00e1l a kirakatn\u00e1l \u00e1llt meg, most is azt k\u00e9rdezte:
\n– Van p\u00e9nzed?
\nMegmondtam, hogy mennyi van. Megr\u00e1zta fej\u00e9t.
\n– Annyi\u00e9rt a szokny\u00e1m se hajtom fel\u2026
\nBe se fejezte a mondatot, elfordult.
\nTekintetemmel k\u00f6vettem t\u00e1volod\u00f3 alakj\u00e1t. Ez\u00fattal nem n\u00e9zett vissza a sz\u00e9ps\u00e9gszalon ajtaj\u00e1b\u00f3l. Az ajt\u00f3 becsuk\u00f3dott m\u00f6g\u00f6tte.
\nB\u00e1multam az ajt\u00f3t. A hal\u00e1nt\u00e9kom l\u00fcktetett. A farkam mereven \u00e1llt, majd sz\u00e9tszak\u00edtotta a nadr\u00e1gom.
\n– Szeretkezni akarsz kicsik\u00e9m?
\nA hang v\u00e1ratlanul \u00e9rt. Vid\u00e1m arc\u00fa, k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa n\u0151 mosolygott r\u00e1m. Fogalmam sem volt r\u00f3la, honnan cs\u00f6ppent mell\u00e9m. Pislogtam.
\n– Kev\u00e9s a p\u00e9nzem.
\n– H\u00e1tha nekem el\u00e9g a kev\u00e9s\u2026 Mennyit sz\u00e1nsz r\u00e1m?
\nHagyom\u00e1nyos \u00f6lt\u00f6z\u00e9ket viselt, haj\u00e1t is hagyom\u00e1nyosan f\u00e9s\u00fclte. Nem volt sz\u00e9p, de von\u00e1sai nyugalmat \u00e1rasztottak. Kiss\u00e9 f\u00e9lrehajtotta fej\u00e9t, \u00e9v\u0151dve k\u00e9rdezte:
\n– Mennyi a p\u00e9nzed?
\nKib\u00f6ktem. A mosoly elt\u0171nt az arc\u00e1r\u00f3l.
\n– Csak nem loptad?
\n– Gy\u0171jt\u00f6ttem\u2026 Egy l\u00e1nyra, \u00fagy h\u00edvj\u00e1k, R\u00f3zsavir\u00e1g, de\u2026 T\u00f6bbet akart.
\nHallgatott kicsit, kutat\u00f3 pillant\u00e1ssal f\u00fcrk\u00e9szett. Rekedtes hangon sz\u00f3lalt meg:
\n– Gyere ut\u00e1nam.
\nN\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9s t\u00e1vols\u00e1gb\u00f3l k\u00f6vettem. Sik\u00e1torokon \u00e1t vezetett, sz\u0171k kapun fordult be. A lak\u00e1s ajtaja a kapu alj\u00e1b\u00f3l ny\u00edlt. Bez\u00e1rta, nem gy\u00fajtott villanyt. Suttogva k\u00e9rdezte:
\n– M\u00e9g nem volt\u00e1l n\u0151vel?
\nRestelkedve vallottam de. Mosolygott a zavaromon. Lass\u00fa mozdulatokkal kezdett vetk\u0151zni.
\nSose l\u00e1ttam addig n\u0151t ruha n\u00e9lk\u00fcl, csak f\u00e9nyk\u00e9peken. B\u00e1multam r\u00e1. Halk, b\u00fag\u00f3 hangon besz\u00e9lt.
\n– Vetk\u0151zz te is\u2026 hogy h\u00edvnak?
\nArra k\u00e9rt, Gy\u0171sz\u0171vir\u00e1gnak sz\u00f3l\u00edtsam. Kapkodva h\u00e1nytam le a ruh\u00e1m. A farkam \u00fagy \u00e1llt, mint a c\u00f6vek. El\u00e9 tartottam a kezem. Kuncogva mondta:
\n– Ne sz\u00e9gyelld. Nem sz\u00e9gyellni val\u00f3\u2026 Tetszik.
\nMag\u00e1hoz vont. H\u0171v\u00f6snek \u00e9reztem a b\u0151r\u00e9t. G\u00f6mb\u00f6lyded, l\u00e1gy mell\u00e9t a mellemnek fesz\u00edtette. Megremegtem \u00f6lel\u0151 mozdulat\u00e1t\u00f3l. Farkam a combja k\u00f6z\u00e9 cs\u00faszott. Dobolt a hal\u00e1nt\u00e9kom. Minden porcik\u00e1m reszketett.
\nA hangj\u00e1t mintha nagyon t\u00e1volr\u00f3l hallottam volna.
\n– V\u00e1rj kicsik\u00e9m\u2026 K\u00f6nny\u00edt\u00fcnk rajta.
\nLeh\u00fazott az \u00e1gyra. Ujjai \u00f3vatosan vezett\u00e9k a farkam a h\u00fcvelye ny\u00edl\u00e1s\u00e1hoz. Moh\u00f3n benyomtam, t\u00f6vig.
\n– Lassabban kicsik\u00e9m\u2026
\nA hangja most is nagyon t\u00e1volinak t\u0171nt fel. A hal\u00e1nt\u00e9kom dobolt. A harmadik p\u00e1rz\u00f3 mozdulatn\u00e1l kifr\u00f6ccsent a magvam.
\n\u00d6sszevont szem\u00f6ld\u00f6kkel n\u00e9zett.
\n– Nem volt j\u00f3?
\nA k\u00e9rd\u00e9s ink\u00e1bb meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sk\u00e9nt csend\u00fclt. Nem tudom, hogy milyen k\u00e9pet v\u00e1gtam. Elmosolyodott.
\n– Pihenj keveset, azt\u00e1n megtan\u00edtalak\u2026
\nElh\u00fazta az \u00f6l\u00e9t a farkamt\u00f3l, felkelt. Csal\u00f3dottan hevertem az \u00e1gyon. Arra gondoltam, ha ez a szerelem, akkor mi ebben a j\u00f3? Err\u0151l nem \u00e9rdemes verseket \u00edrni, \u00f3d\u00e1kat zengedezni. Err\u0151l besz\u00e9lni sem \u00e9rdemes, h\u00e1t m\u00e9g fizetni \u00e9rte!
\nHamar visszaj\u00f6tt, forr\u00f3 te\u00e1t hozott.
\n– Iszogasd\u2026 Fel\u00fcd\u00fclsz t\u0151le.
\nK\u00f6zben besz\u00e9lgett\u00fcnk.
\nMez\u00edtelen\u00fcl ny\u00fajt\u00f3zott el az oldalamon. Arr\u00f3l besz\u00e9lt, hogy ez mindenkivel megesik, aki t\u00fals\u00e1gosan felizgul.
\n– Mi\u00f3ta \u00e1csing\u00f3zol az ut\u00e1n\u2026 a l\u00e1ny ut\u00e1n? Elfelejtettem a nev\u00e9t.
\n– Vagy f\u00e9l \u00e9ve\u2026 R\u00f3zsavir\u00e1gnak mondta mag\u00e1t.
\n– \u00c1lmodt\u00e1l is vele?
\nSok\u00e1ig k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt. Egy id\u0151 m\u00falva \u00e1t\u00f6lelt, hozz\u00e1m simult. Hallgatta a v\u00e1laszaimat, \u00fajra \u00e9s \u00fajra k\u00e9rdezett. Az \u00e9rdekelte, mit tudok a n\u0151i testr\u0151l, a szeretkez\u00e9sr\u0151l. Mondanival\u00f3j\u00e1nak l\u00e9nyege az volt, hogy f\u00e9rfinak-n\u0151nek akkor \u00e9lvezet a szerelem, ha mindig a m\u00e1sikra gondol el\u0151bb, csak azut\u00e1n gondol mag\u00e1ra. Keze \u00f6ssze-vissza kalandozott a testemen. Lassan j\u00f6tt meg a b\u00e1tors\u00e1gom, \u00e9n is simogatni kezdtem \u0151t. Mell\u00e9n felejtettem a kezem. Odapillantott a kezemre. Keble megmoccant a tenyeremben. R\u00f3zs\u00e1ja halv\u00e1nyan vir\u00edtott, simogat\u00e1sra provok\u00e1lt.
\nRekedtesnek \u00e9reztem a hangom.
\n– Megcs\u00f3kolhatom?
\n\u00dcgyetlen puszikkal illettem a kebl\u00e9t. Elh\u00fazta a fejem, sz\u00e1jon cs\u00f3kolt. Lassan vezette be nyelv\u00e9t a sz\u00e1mba, v\u00e9gig\u00f6lelgette vele a nyelvem. \u00dagy cs\u00f3kolt, hogy belesz\u00e9d\u00fcltem. Hirtelen fogott le a k\u00edv\u00e1ns\u00e1g, hogy \u00edgy cs\u00f3koljam meg a mell\u00e9t.
\nGyeng\u00e9den kebl\u00e9hez szor\u00edtotta a sz\u00e1m.
\n– Jobb tan\u00edtv\u00e1ny vagy, mint v\u00e1rtam\u2026
\nUjjaim \u00f6l\u00e9nek sz\u0151rzet\u00e9be f\u00e9s\u00fcltek. Sz\u00e9tt\u00e1rta \u00f6l\u00e9t. A hangj\u00e1n \u00e9reztem, hogy mosolyog.
\n– Megn\u00e9zed? Megn\u00e9zheted.
\nT\u00e1gra nyitott szemmel csod\u00e1ltam. Kez\u00e9vel kiss\u00e9 sz\u00e9th\u00fazta szem\u00e9rm\u00e9t.
\n– N\u00e9zd csak\u2026 Azt hiszem, nem cs\u00fanya.
\nSz\u00e9pnek tal\u00e1ltam. Annyira sz\u00e9pnek, hogy nem k\u00e9rdeztem meg, megcs\u00f3kolhatom-e? R\u00e1hajoltam a szem\u00e9rm\u00e9re.
\nHalk sz\u00f3val igazgatta, hogyan cs\u00f3koljam a csikl\u00f3j\u00e1t, szem\u00e9remajk\u00e1t, h\u00fcvely\u00e9t.
\n– Ott eg\u00e9szen l\u00e1gyan ereszd r\u00e1. Nekem ott nagyon \u00e9rz\u00e9keny\u2026 Az ajkakn\u00e1l ny\u00fajtsd hegyesre a ny\u00edl\u00e1st\u2026 Ott megmerev\u00edtheted a nyelved, \u00e9s ha k\u00f6rbeviszed, \u00fagy mereven, akkor\u2026 Nagyon felizgatsz most\u2026
\nMegr\u00e1ndult a teste. Tenyer\u00e9t a sz\u00e1j\u00e1ra tapasztotta, felny\u00f6g\u00f6tt. H\u00fcvely\u00e9nek ny\u00edl\u00e1sa lassan remegett-r\u00e1ngat\u00f3zott.
\nA farkam att\u00f3l \u00e1llt fel ism\u00e9t, ahogy el\u00e9lvezett. R\u00e1 akartam fek\u00fcdni.
\nNem engedte. Fel\u00fclt.
\n– Most d\u0151lj hanyatt kicsik\u00e9m. Csak d\u0151lj hanyatt\u2026 \u00e9s ne csin\u00e1lj semmit. Engedd el magad\u2026
\nF\u00f6l\u00e9m guggolt.
\nUjjai gyeng\u00e9d sim\u00edt\u00e1ssal vont\u00e1k le a b\u0151rt a makkomr\u00f3l. Lassan emelte a makkom a csikl\u00f3j\u00e1hoz, darabig simogatta vele csikl\u00f3j\u00e1t. Csak a csikl\u00f3t, semmi m\u00e1st. Annyira lassan csin\u00e1lta, hogy olyan \u00e9rz\u00e9sem t\u00e1madt, mintha lass\u00edtott filmet pergetn\u00e9nek a szemem el\u0151tt. T\u00e1tott sz\u00e1jjal b\u00e1multam az \u00f6l\u00e9t.
\nFelemelkedett kiss\u00e9, valamelyest sz\u00fcnetet tartott. Nem hossz\u00fat. Megfogtam k\u00f6zben a mell\u00e9t. Halkan lebbent fel a sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l:
\n– Ne vadul, kicsik\u00e9m. Ne siess\u2026 Lassan, eg\u00e9szen lassan.
\nPillanatra lehunytam a szemem. Mell\u00e9nek bimb\u00f3ja megmerevedett a tenyeremben.
\nVisszavitte makkomat a csikl\u00f3j\u00e1hoz. Ott tartotta kis ideig. \u00c9ppen csak oda\u00e9rintette hozz\u00e1. Kez\u00e9vel sz\u00e9tnyitotta szem\u00e9remajk\u00e1t. Eg\u00e9szen sz\u00e9lesre h\u00fazta. Farkamhoz ny\u00falt, h\u00fcvelye bej\u00e1rat\u00e1hoz igaz\u00edtotta.
\nMeg\u00e1llt megint. Der\u0171s tekintettel n\u00e9zett. \u00dagy \u00e9reztem, a h\u00fcvelye k\u00f6r\u00fclcs\u00f3kolja a makkom, pedig a farkam meg se moccant a ny\u00edl\u00e1sban. Amint moccanni akart, Gy\u0171sz\u0171vir\u00e1g figyelmeztet\u0151en suttogott.
\n– Engedd el magad, kicsik\u00e9m. hagyd, hogy \u00e9n\u2026
\nAkkor m\u00e9g nem sejtettem, hogy a j\u00f3szerencse micsoda oktat\u00f3mesterrel hozott \u00f6ssze.
\nAlig \u00e9szrevehet\u0151en s\u00fcllyesztette al\u00e1 az \u00f6l\u00e9t. Makkom karim\u00e1j\u00e1ig vett be a h\u00fcvely\u00e9be. Ism\u00e9t meg\u00e1llapodott kicsit. Pillant\u00e1som a szem\u00e9rm\u00e9re tapadt, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajtott. Csikl\u00f3j\u00e1hoz vitte jobbj\u00e1t, gy\u0171r\u0171sujj\u00e1val k\u00f6r\u00f6z\u00f6tt rajta. Elfogott a k\u00edv\u00e1ns\u00e1g, hogy \u00e9n csin\u00e1ljam. Engedelmesen h\u00fazta el a kez\u00e9t. L\u00e1gyan \u00e9rtem a csikl\u00f3j\u00e1hoz, a szemem sark\u00e1b\u00f3l lestem. Mosolyogva n\u00e9zte a pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1som. Amikor k\u00e9t ujjam k\u00f6z\u00e9 fogtam a csikl\u00f3t, halkan adta tudtomra:
\n– J\u00f3l j\u00e1tszol velem. Jobb, mint amikor \u00e9n\u2026
\nH\u00fcvelye lassan-lassan ereszkedett al\u00e1 k\u00f6zben. Elt\u00fcntette a farkam. Akkor \u00fajra sz\u00fcnetet tartott, j\u00f3kor\u00e1t. Megmocorgott a farkamon, ism\u00e9t sz\u00e9lesre h\u00fazta szem\u00e9remajk\u00e1t. Megint v\u00e1rt kicsit, eln\u00e9zte k\u00e9t ujjam k\u00f6z\u00e9 fesz\u00fcl\u0151 csikl\u00f3j\u00e1t.
\nAlig-alig mozogva simogattam.
\n\u00c9szrevehet\u0151en felizgatott. Az is, hogy h\u00fcvely\u00e9ben tart, az is, hogy j\u00e1tszom a csikl\u00f3j\u00e1val, az is, hogy n\u00e9zi. A szemem majd kig\u00favadt, a sz\u00edvem a torkomban kalimp\u00e1lt, a farkam dagadozott.
\nHirtelen h\u00fazta el a kezem a csikl\u00f3j\u00e1r\u00f3l, hirtelen kapta le h\u00fcvely\u00e9t a farkamr\u00f3l.
\n– M\u00e9g nem hagylak el\u00e9lvezni. Azt akarom, hogy tanuld meg visszatartani magad\u2026 Neked lesz jobb, kicsik\u00e9m.
\nSusogva mondta.
\nLihegtem, az arcom l\u00e1ngolt. Val\u00f3ban az utols\u00f3 pillanatban vette el a szem\u00e9rm\u00e9t.
\nGy\u0171sz\u0171vir\u00e1g a makkomat figyelte. A szeme nevetett. A farkam mereven \u00e1llt, de a makkom lelohadt, a b\u0151r felcs\u00faszott r\u00e1. Ujjai most nem sim\u00edtott\u00e1k h\u00e1tra a b\u0151rt. F\u00f6l\u00e9m guggolt megint, egyenesen a h\u00fcvely\u00e9be tett. Lassan hint\u00e1zott a farkamon, sz\u00e9th\u00fazta szem\u00e9rm\u00e9t.
\nUjjaim k\u00f6z\u00e9 fogta a csikl\u00f3j\u00e1t.
\nFels\u0151test\u00e9t el\u0151re d\u00f6nt\u00f6tte kiss\u00e9. Hint\u00e1z\u00f3 mozg\u00e1sa lelassult. N\u00e9zte, ahogy mozgatom a csikl\u00f3j\u00e1t. Nem tudtam, r\u00f6vid, vagy hossz\u00fa ideig j\u00e1tszottam-e vele. L\u00e9legzete felgyorsult. A kezem \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen mozdult gyorsabban.
\nHirtelen r\u00e1zk\u00f3dott \u00f6ssze. H\u00fcvelye vonaglott a farkamon. Most is a sz\u00e1j\u00e1ra tapasztotta tenyer\u00e9t, ki\u00e1lt\u00e1sa k\u00e9jes ny\u00f6g\u00e9sbe f\u00falt. V\u00e9gigd\u0151lt testemen, darabig al\u00e9ltan hevert rajtam.
\nAmikor fel\u00fct\u00f6tte a fej\u00e9t, mosolygott.
\n– Engedd el magad\u2026
\nIsm\u00e9t olyan \u00e9rz\u00e9sem t\u00e1madt, mintha lass\u00edtott felv\u00e9telt n\u00e9ztem volna. Lassan vonta le h\u00fcvely\u00e9t a farkamr\u00f3l, m\u00e9g lassabban cs\u00fasztatta vissza bel\u00e9. T\u00f6vig cs\u00fasztatta. Csikl\u00f3ja csakhamar kimerevedett az \u00f6l\u00e9b\u0151l. K\u00f6r\u00f6zni kezdtem rajta az ujjammal, ahogy t\u0151le l\u00e1ttam. A tekintet\u00fcnk \u00f6ssze-\u00f6sszeakadt. Megpirosodott az arca. Ujjaim k\u00f6z\u00e9 vettem a csikl\u00f3j\u00e1t. Halk s\u00f3haj sz\u00e1llt fel az ajk\u00e1r\u00f3l.
\n– De j\u00f3l csin\u00e1lod, kicsik\u00e9m.
\n\u0150 is odany\u00falt a csikl\u00f3j\u00e1hoz. \u00c9n fogtam a csikl\u00f3j\u00e1t, \u0151 k\u00f6r\u00f6z\u00f6tt f\u00f6l\u00f6tte ujjaival, oda-oda\u00e9rt hozz\u00e1. H\u00fcvelye lassan-lassan mozdult a farkamon. Sz\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl mosoly j\u00e1tszadozott.
\n– Neked is annyira j\u00f3?
\nIzgatott a hangja.
\nB\u00e1multam a k\u00f6z\u00f6s j\u00e1t\u00e9kunkat a csikl\u00f3j\u00e1n. Az \u0151 tekintete is odatapadt. A farkam \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl adta vissza h\u00fcvely\u00e9nek szor\u00edt\u00e1s\u00e1t. Ez\u00fattal nem intett le. H\u00fcvelye csak egy pillanatra \u00e1llapodott meg. Akkor a csikl\u00f3j\u00e1n j\u00e1tszadoz\u00f3 ujjai is meg\u00e1lltak. Felemelkedett a farkamr\u00f3l. Balj\u00e1val meg\u00e9rintette a farkam, leh\u00fazta red\u0151it.
\n– Jobb \u00edgy?
\nIzgatott, hogy a makkom p\u0151r\u00e9n hatol a test\u00e9be. Ujjai k\u00f6r\u00f6zni kezdtek a csikl\u00f3ja felett. A farkam egyre hevesebben feszegette h\u00fcvely\u00e9t. H\u00fcvely\u00e9nek mozg\u00e1sa egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra gyorsult meg. M\u00e1r nem tudtam figyelni r\u00e1 – csak \u00f6nmagamra figyeltem. Valami odabenn, legbel\u00fcl bennem megmozdult. F\u00e1jt szinte. A farkam l\u00f6vellni kezdte a magv\u00e1t.
\nA gy\u00f6ny\u00f6r elk\u00e1b\u00edtott.
\n\u0150 is akkor \u00e9lvezett el. H\u00fcvely\u00e9nek r\u00e1ng\u00e1sai az utols\u00f3 csepp magvat is kisajtolt\u00e1k bel\u0151lem. H\u00fcvelye akkor is meg-megr\u00e1ndult, amikor ellankadva r\u00e1d\u0151lt a testemre.
\nDarabig hevert rajtam. \u00c9reztem, hogy a farkam \u00f6sszezsugorodik. Lassan bukott ki a h\u00fcvely\u00e9b\u0151l.
\nFelemelte fej\u00e9t. Komoly szemmel tekintett r\u00e1m.
\nAz eszembe \u00f6tl\u00f6tt: \u00e9letem els\u0151 kedvese. \u00c1t\u00f6leltem, heves mozdulattal szor\u00edtottam magamhoz. Mosoly futott az arc\u00e1ra. Orr\u00e1t orromhoz \u00e9rintette.
\n– Eressz most, kicsik\u00e9m\u2026 \u00d6lt\u00f6zz. Nem fognak otthon megszidni, hogy elmaradt\u00e1l?
\nH\u00e1t alaposan elmaradtam. Kapkodva szedtem magamra a ruh\u00e1t.
\nK\u00f6nt\u00f6sben j\u00f6tt vissza. M\u00e1r fogtam a t\u00e1sk\u00e1m. Hamisk\u00e1san hunyor\u00edtott.
\n– P\u00e9nzt \u00edg\u00e9rt\u00e9l nekem\u2026 Egy yennel tartozol.
\nA sz\u00e1m t\u00e1tva maradt. Egy yen – alig p\u00e9nz. El\u00e9m ny\u00fajtotta tenyer\u00e9t. Egyenesen fek\u00fcdt rajta.
\n– Pontosan egy yen! Helyette fogd ezt. Legk\u00f6zelebb is egy yent fizetsz, \u00e9s \u00e9n is annyit fizetek \u00e9rted\u2026 Mikor lesz id\u0151d r\u00e1m?
\nKicser\u00e9ltem a p\u00e9nzdarabot.
\nK\u00e9s\u0151bb tudtam meg, \u00f6zvegyasszony. Gyakran cser\u00e9lt\u00fcnk yent. Azt\u00e1n egy nap f\u00e9rjhez ment, \u00e9s akkor v\u00e9ge szakadt a p\u00e9nz-cser\u00e9lget\u00e9snek.
\nNagyon b\u00fasultam ut\u00e1na. Azt hiszem, manaps\u00e1g is minden asszonyban kicsit \u0151t keresem. Bizonyos, hogy sosem tudom eg\u00e9szen elfeledni. \u00c9letem v\u00e9g\u00e9ig \u0151rz\u00f6m azt a sokat cser\u00e9lgetett egyyenest, s ha olykor el\u0151veszem, arra eml\u00e9keztet, hal\u00e1lomig h\u00e1l\u00e1val tartozom Gy\u0171sz\u0171vir\u00e1gnak: iskol\u00e1ja n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3sz\u00edn\u0171leg szexu\u00e1lis nyomor\u00e9kk\u00e9nt tengettem volna v\u00e9gig az \u00e9letem ebben a p\u00e9nz\u00e9hes, sz\u00e1m\u00edt\u00f3 vil\u00e1gban.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"