Lilla mag\u00e1ra maradt a tan\u00e1cstalans\u00e1ggal a f\u00e9lhom\u00e1lyos szob\u00e1ban, amit csup\u00e1n a k\u00f6nyvespolc h\u00e1rom spot-l\u00e1mp\u00e1ja vil\u00e1g\u00edtott meg halv\u00e1nyan. Elt\u0171n\u0151d\u00f6tt az im\u00e9nt hallottakon. Mindent, amit tudott a szexr\u0151l, j\u00f3r\u00e9szt a f\u00e9rfi mutatott meg neki… mindig az \u0151 akarata \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclt, az \u0151 j\u00e1t\u00e9kait j\u00e1tszott\u00e1k, m\u00e9g ha \u0151 \u00e9lvezte is mindet. \u00c9s \u00f3, igen, n\u00e9ha mennyire \u00e9lvezte. Akkor most ez mi a fene? Kital\u00e1lt valami \u00faj j\u00e1t\u00e9kot? De mi lehet az? Vibr\u00e1tor, k\u00f6t\u00e9l, bilincs, ostor, szemkend\u0151 \u00edgy vagy \u00fagy, de m\u00e1r mindet kipr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k egy\u00fctt… Esetleg valami h\u00fclye szerepj\u00e1t\u00e9k? Nem, az biztos nem. Valahogy nem tudta elk\u00e9pzelni, ahogy G\u00e1bor rend\u0151rtisztnek \u00f6lt\u00f6zve igazoltatja a nappaliban, vagy v\u00edzvezet\u00e9k-szerel\u0151nek \u00f6lt\u00f6zve k\u00e9rdezi meg, hogy elromlott-e a saj\u00e1t mos\u00f3g\u00e9pe, nem, ez marhas\u00e1g. Biztos ami biztos, k\u00f6zben gyorsan lekapta mag\u00e1r\u00f3l a szokny\u00e1t \u00e9s a topot. M\u00e1st nem, annyira az\u00e9rt m\u00e9gsem akart kit\u00e1rulkozni, \u00e9s m\u00e1r \u00edgy is t\u00fal r\u00e1men\u0151snek \u00e9rezte mag\u00e1t.
\nA f\u00e9rfi hamar visszat\u00e9rt \u00e9s nyugodtan, egym\u00e1s ut\u00e1n, akkur\u00e1tusan tette le az asztalra a kez\u00e9ben tartott t\u00e1rgyakat: egy boltban kaphat\u00f3 massz\u00e1zs-zsel\u00e9t, egy vastag f\u00e9rfimutat\u00f3ujj-m\u00e9ret\u0171, bord\u00e1zott, fekete vibr\u00e1tort, egy p\u00e9niszgy\u0171r\u0171t \u00e9s egy lapos dobozt, rajta arab kalligr\u00e1fi\u00e1val. A t\u00e1rgyak egy r\u00e9sze kellemes eml\u00e9keket \u00e9bresztett Lill\u00e1ban, ahogy a kanap\u00e9n elny\u00falva szeml\u00e9lte \u0151ket… A kis vibr\u00e1tort a f\u00e9rfi gyakran pr\u00f3b\u00e1lta ki rajta, mert b\u00e1r messze elmaradt f\u00e9rfiass\u00e1g\u00e1t\u00f3l, a l\u00e1ny m\u00e9gis mindig \u00e9lvezte v\u00e1ltozatoss\u00e1g gyan\u00e1nt. (Igaz, meg\u00e9rinteni nem nagyon merte, \u00fagy gondolta, az egy\u00e1ltal\u00e1n nem illedelmes dolog mag\u00e1ban titkolni val\u00f3 perverzi\u00f3nak \u00e9rezte az apr\u00f3 j\u00e1t\u00e9kszert.) A gy\u0171r\u0171… mindig esz\u00e9be juttatta, hogy nem tudta a f\u00e9rfi ujj\u00e1ra h\u00fazni a megfelel\u0151 p\u00e1rj\u00e1t… m\u00e9gis, az \u00e1gyban kitart\u00f3v\u00e1 tette \u0151t \u00e9s am\u00fagy sem kis farka m\u00e9g nagyobbnak t\u0171nt t\u0151le… hmmm, csak \u00fagy duzzadtak az erek, ha rajta volt. A dobozka is ismer\u0151s volt, sejt\u00e9se szerint keleti f\u0171szerekt\u0151l illatos s\u00edkos\u00edt\u00f3 lehetett benne egyszer egy csikl\u00f3j\u00e1ra sim\u00edtott cseppt\u0151l is t\u00fczelni kezdett az eg\u00e9sz teste… De ennek halv\u00e1ny r\u00f3zsasz\u00edn volt a c\u00edmk\u00e9je, nem \u00fagy, mint annak a m\u00e1siknak, r\u00e9gen. A massz\u00e1zszsel\u00e9t nem l\u00e1tta m\u00e9g (csak t\u00e1volr\u00f3l, odasand\u00edtva, egy drog\u00e9ri\u00e1ban), de vaskos h\u00edmtagra eml\u00e9keztet\u0151 form\u00e1j\u00e1t megig\u00e9zve b\u00e1multa. Mag\u00e1ban G\u00e1borhoz pr\u00f3b\u00e1lta hasonl\u00edtgatni, de olyb\u00e1 t\u0171nt, mereven a f\u00e9rfi sz\u00e9lt\u00e9ben is, de hossz\u00e1ban mindenk\u00e9pp centiket ver a lila flakonra. (Lila… megborzongott, ahogy esz\u00e9be jutott a f\u00e9rfi fi\u00f3kj\u00e1ban egykor meglesett, hatalmas lil\u00e1s-r\u00f3zsasz\u00edn vibr\u00e1tor \u00e9s keser\u0171s\u00e9ggel gondolt arra, akivel G\u00e1bor azt haszn\u00e1lhatta… De a rossz eml\u00e9kek a hangulatf\u00e9nyben k\u00f6zszeml\u00e9re tett j\u00e1t\u00e9kszerek mellett pillanatok alatt elhalv\u00e1nyultak.)
\nEzek…? k\u00e9rdezte f\u00e9l\u00e9nken.
\nEzek… hisz szinte mindet ismered… \u00e9s szeretted valaha.
\nIgen… suttogta elhal\u00f3an. G\u00e1bor k\u00f6zelebb h\u00fazta a fotelt, imm\u00e1r k\u00f6zvetlen\u00fcl a kanap\u00e9n fekv\u0151 Lilla mellett \u00fclt meztelen\u00fcl, farka nyugodtan, szinte norm\u00e1lis m\u00e9ret\u00e9ben nyugodott enyh\u00e9n sz\u00e9tvetett l\u00e1bai k\u00f6z\u00f6tt.
\nAkkor meg mit\u0151l f\u00e9lsz…? mosolyodott el. Lilla nagyot nyelt, rebben\u0151 pillant\u00e1sa nyugtalanul konstat\u00e1lta, hogy a f\u00e9rfit szemmel l\u00e1that\u00f3an nem ny\u0171g\u00f6zi le sem megemelt, duzzad\u00f3 dekolt\u00e1zsa, sem a sportnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en leadott kil\u00f3k. Hallgatott.
\nNa ugye. Ezek csak r\u00e9gi, elveszett j\u00e1t\u00e9kok duruzsolta halkan \u00e9s mi ma nem csin\u00e1lunk m\u00e1st… csak j\u00e1tszunk. K\u00e1r lenne, ha ezeket baj \u00e9rn\u00e9… suttogta, \u00e9s k\u00e9t gyors mozdulattal megszabad\u00edtotta a melltart\u00f3t\u00f3l \u00e9s bugyit\u00f3l.
\nLilla rettenetesen sz\u00e9gyellte mag\u00e1t, de nem tudta kivonni mag\u00e1t a f\u00e9rfi m\u00e9ly, zsong\u00edt\u00f3 hangj\u00e1nak hat\u00e1sa al\u00f3l. L\u00e1tta, ahogy az v\u00e9gigpillant a test\u00e9n, \u00e9s egy pillant\u00e1s\u00e1val felm\u00e9ri \u0151t. Hirtelen tudat\u00e1ra \u00e9bredt, hogy m\u00e1r nem h\u00fasz\u00e9ves \u00e9s egyszeriben sz\u00e9gyellni kezdte mag\u00e1t. Test\u00e9n annyi igyekezet \u00e9s edz\u00e9s ellen\u00e9re is megl\u00e1tszottak az eltelt \u00e9vek, telt, s\u00falyos keblei megereszkedtek valamelyest, has\u00e1nak r\u00e9gi feszess\u00e9ge hely\u00e9n a gyors fogy\u00f3k\u00far\u00e1k \u00e9s hirtelen megh\u00edz\u00e1sok hurk\u00e1i \u00e9s cs\u00edkjai \u00e9ktelenkedtek… Vastagnak \u00e9rezte a combj\u00e1t \u00e9s karjait, \u00fagy \u00e9rezte feneke sz\u00e9tfolyik a kanap\u00e9n. De a d\u00f6bbenet akkor \u00e9rte, amikor feln\u00e9zett a f\u00e9rfira.
\nG\u00e1bor tekintet\u00e9ben \u0151szinte csod\u00e1lat \u00fclt, \u00e1ls\u00e1goss\u00e1 t\u00e9ve a mag\u00e1ra er\u0151ltetett nyugalmat. L\u00e1tta a szemeiben a… nem, nem szerelmet, t\u0171n\u0151d\u00f6tt. Ink\u00e1bb a k\u00edv\u00e1n\u00e1st. \u00d3 nem, nem a mostani teste ir\u00e1nt, persze… De szemeiben a r\u00e9gi t\u0171z par\u00e1zslott, mint amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta \u0151t ruha n\u00e9lk\u00fcl, amikor kutat\u00f3 ujjai el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rt\u00e1k be test\u00e9nek valamennyi rejtett zug\u00e1t. R\u00e1j\u00f6tt, hogy a f\u00e9rfi csak a szemeivel n\u00e9zi \u0151t, de lelk\u00e9vel val\u00f3j\u00e1ban egyszerre l\u00e1tja benne a valamikori csitrit, az \u00e9rett n\u0151t… \u00e9s ki tudja? Tal\u00e1n ez az ember akkor is \u00edgy n\u00e9zne r\u00e1, ha m\u00e1r fonnyadt \u00e9s r\u00e1ncos lenne… K\u00f6nny sz\u00f6k\u00f6tt a szem\u00e9be annak a gondolat\u00e1ra, hogy milyen lehetett volna mellette meg\u00f6regedni, \u00e9s a pillanat t\u00f6rtr\u00e9sz\u00e9ig sajn\u00e1lta ezt a f\u00e9rfit, aki alighanem lelki nyugalm\u00e1val fizet az\u00e9rt, mert k\u00e9pes szinte minden n\u0151ben megtal\u00e1lni a sz\u00e9pet \u00e9s a j\u00f3t, mindben valamif\u00e9le `\u00f6r\u00f6k n\u0151t` l\u00e1tni… Lassacsk\u00e1n megs\u0171r\u0171s\u00f6d\u00f6tt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck a ny\u00e1ri naplemente hom\u00e1lya.
\nT\u00e9vedsz, mondta halkan a f\u00e9rfi, ak\u00e1rha a gondolataiban olvasna \u00e9s m\u00e9lyet sz\u00edvott a cigarett\u00e1j\u00e1b\u00f3l. Megmondtam. Ma az \u00e9n szab\u00e1lyaim szerint j\u00e1tszunk. Ma neked kell tenned a gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9rt. hangja ostorcsap\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rte a n\u0151t, cs\u00f6ndes hat\u00e1rozotts\u00e1ga olyan fenyeget\u0151 volt, mint a morajl\u00f3 j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1k recseg\u00e9se…
\nNem! Azt nem k\u00edv\u00e1nhatod…! t\u00f6rt el\u0151 bel\u0151le fojtottan a felismer\u00e9s Nem vagyok hajland\u00f3, azt sosem…
\nDehogynem. egy kurta szippant\u00e1s… el\u0151gomolyg\u00f3 arom\u00e1s f\u00fcstfelh\u0151… L\u00e1tod, te is \u00e9rted a szab\u00e1lyokat \u00e9s pontosan tudod, mire gondolok. Nos, most sem k\u00e9rtem semmi olyat, amit magadt\u00f3l ne tett\u00e9l volna m\u00e1r meg eddig, vagy amit\u0151l irt\u00f3zol. Rettegt\u00e9l, hogy egyszer a g\u00f6mb\u00f6lyded fenekedet akarom. Nem. Nem akarom. De ezt igen. Azt akarom, hogy magadnak csin\u00e1ld… \u00e9s ezzel. Tudom, hogy val\u00f3j\u00e1ban nagyon is szeretn\u00e9d ezt.
\nNem… nem szeretn\u00e9m! \u00c9n… nem… Sose lenn\u00e9k k\u00e9pes el\u0151tted… \u00fagy \u00e9rtem b\u00e1rki el\u0151tt… ilyet.
\nNem…? a k\u00e9rd\u00e9s hosszan zengett a leveg\u0151ben L\u00e1tod, m\u00e1ris el\u00e1rultad magad.A l\u00e1ny megr\u00e1zk\u00f3dott a hangt\u00f3l Pontosan tudom, hogy amikor egyed\u00fcl vagy, sz\u00e9gyenkezve b\u00e1r, de magadhoz ny\u00falsz. Sz\u00e1nalmasan szor\u00edtod k\u00f6zben magadhoz a p\u00e1rn\u00e1dat, mintha az k\u00e9pes lenne vissza\u00f6lelni, \u00e9s mire a cs\u00fccsk\u00e9b\u0151l csak egy szikra gy\u00f6ny\u00f6rt facsarsz magadnak m\u00e1r b\u00e1nod, hogy belekezdt\u00e9l. Azt akarom, hogy \u00e9letedben egyszer kezdd el igaz\u00e1n. \u00c9s azt\u00e1n fejezd is be.
\n\u00c9n nem… suttogta izgatottan a fekete rudacsk\u00e1ra meredve nem, erre sosem veszel r\u00e1.
\nUgyan… akarod, hogy \u00e9n is csin\u00e1ljam? A szemed l\u00e1tt\u00e1ra? Ezt akarn\u00e1d?
\nNem… nem… a l\u00e1ny eg\u00e9sz test\u00e9ben remegett.
\nGy\u00e1va vagy, mosolyodott el G\u00e1bor, de nem baj. Pedig nem megy m\u00e1sk\u00e9pp… A szab\u00e1lyok vil\u00e1gosak. De legyen, megk\u00f6nny\u00edtem a dolgod…
\nLassan, mintha egy tollpih\u00e9t h\u00fazna v\u00e9gig rajta, mutat\u00f3ujja k\u00f6rberajzolta Lilla kebl\u00e9nek als\u00f3 \u00edv\u00e9t. El\u0151bb a balt, azt\u00e1n a jobbat. A l\u00e1ny ism\u00e9t megr\u00e1zk\u00f3dott, mellbimb\u00f3i megmerevedtek. Elny\u00edl\u00f3 s\u00f3haj\u00e1t szenved\u00e9lyes cs\u00f3k tapasztotta be, amit \u0151 hevesen viszonzott. A f\u00e9rfi tettetett er\u0151szakkal markolta meg beg\u00f6nd\u00f6r\u00edtett f\u00fcrtjeit \u00e9s visszanyomta \u0151t a kanap\u00e9ra. Sz\u00e1ja buj\u00e1n siklott v\u00e9gig Lilla nyak\u00e1n, \u00f3vatosan meg-megharapva a puha barna b\u0151rt, lehelete bizsergette a l\u00e1ny \u00e9rz\u00e9keit. Egyik keze a tark\u00f3j\u00e1t simogatta, m\u00e1sikkal a combjain kalandozott. K\u00ednos lass\u00fas\u00e1ggal cs\u00f3kolta v\u00e9gig a kulcscsontj\u00e1t, m\u00e9ly s\u00f3hajokat gerjesztve. Lilla megnyugodott… az ismer\u0151s, kedves mozdulatok, amelyeket szenved\u00e9ly k\u00f6vet.
\nG\u00e1bor \u00f3vatosan ny\u00falt a r\u00f3zsasz\u00edn fedeles, piktogramos t\u00e9gely\u00e9rt. Halv\u00e1ny cseresznyeillat t\u00f6lt\u00f6tte be a leveg\u0151t. Miel\u0151tt Lilla felfoghatta volna mi t\u00f6rt\u00e9nik, mindk\u00e9t mellbimb\u00f3j\u00e1n t\u0171z l\u00e1ngolt fel, majd egy pillanattal k\u00e9s\u0151bb eg\u00e9sz szem\u00e9rme l\u00e1ngba borult. Telt kebleit hatalmas tenyerek ter\u00edtett\u00e9k be, massz\u00edroz\u00f3, simogat\u00f3 mozdulattal. A kezek folytatt\u00e1k \u00fatjukat, mik\u00f6zben a m\u00e1sik flakonb\u00f3l has\u00e1ra, combj\u00e1ra, v\u00e1ll\u00e1ra m\u00e1s, h\u0171s, ragacsos folyad\u00e9k spriccelt, majd a simogat\u00e1s nyom\u00e1n a t\u00falhev\u00fclt b\u0151r\u00f6n izz\u00f3 l\u00e1v\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. Lehunyta szemeit \u00e9s felny\u00f6g\u00f6tt. Combj\u00e1n ism\u00e9t ujjak araszoltak puncija fel\u00e9 k\u00ednos lass\u00fas\u00e1ggal, majd el\u00e9rt\u00e9k \u00e9s sziromszer\u0171en sz\u00e9thajtott\u00e1k ajkait. Hihetetlennek t\u0171nt a dolog, mintha nem \u00f6t, de tucatnyi ujj k\u00e9nyeztetn\u00e9 egyszerre, ahogy a f\u00e9rfi finoman j\u00e1tszadozott vele. A kanap\u00e9ba tapadva szinte \u00e9gett a teste, minden porcik\u00e1ja nagyobb \u00e9s nagyobb gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9rt ord\u00edtott. Hirtelen meg\u00e9rezte, hogy a kis fekete vibr\u00e1tor lucskos ajkai k\u00f6zt m\u00e9lyen bel\u00e9hatol. Halkan felny\u00f6g\u00f6tt. Az intim k\u00e9nyeztet\u00e9s nem maradt abba, G\u00e1bor egyszerre volt `kint \u00e9s bent`, mik\u00f6zben l\u00e1thatatlan ujjaik fogt\u00e1k finoman satuba mellbimb\u00f3it.
\nBasszus… ny\u00f6gte ezt hogy csin\u00e1lod…?
\nNehezen… j\u00f6tt a v\u00e1lasz eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l, megborzolva tark\u00f3j\u00e1n a tincseit Egy\u00e9bk\u00e9nt elfelejtettem m\u00e9g valamit… nem \u00e9lvezhetsz el, am\u00edg nem vagy hajland\u00f3 seg\u00edteni nekem…
\nAzt… lesheted… te… perverz. szedte szapor\u00e1n a leveg\u0151t, mik\u00f6zben a tapogat\u00f3 kezek a mellein egyre durv\u00e1bb j\u00e1t\u00e9kba kezdtek.
\nTapogatt\u00e1k, massz\u00edrozt\u00e1k, al\u00e1ny\u00faltak s\u00falyukat becs\u00fclgetve, majd forr\u00f3, irdatlan cs\u00f3k\u00f6z\u00f6n bor\u00edtotta be mindk\u00e9t kebl\u00e9t, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171tlennek t\u0171nt, egy\u00e1ltal\u00e1n ennyi elf\u00e9r rajtuk. K\u00f6zben k\u00e9t m\u00e1sik k\u00e9z ujjai (de vajon ki\u00e9?) v\u00e9gigsz\u00e1ntottak a combj\u00e1n, al\u00e1ny\u00faltak \u00e9s a fenek\u00e9be markoltak. Saj\u00e1t kezei, ak\u00e1rha maguknak engedelmeskedn\u00e9nek, lefel\u00e9 vett\u00e9k az ir\u00e1nyt, m\u00edgnem ujjai a szabadon rezg\u0151 fekete vibr\u00e1tor v\u00e9g\u00e9t \u00e9rintett\u00e9k. Mi ez? Hol van G\u00e1bor? Ujjai \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is r\u00e1kulcsol\u00f3dtak a mag\u00e1nyosan rezg\u0151 j\u00e1t\u00e9kszer v\u00e9g\u00e9re, mik\u00f6zben ritmikusan igyekezett mind m\u00e9lyebbre tasz\u00edtani mag\u00e1ba. \u00dagy \u00e9rezte eg\u00e9sz teste verejt\u00e9kben (s\u00edkos\u00edt\u00f3ban?) fetreng, mik\u00f6zben k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte elfogy a leveg\u0151. V\u00e1ratlanul durva karmol\u00e1st \u00e9rzett a lapock\u00e1j\u00e1n, amit nem \u00e9rtett, hiszen a h\u00e1t\u00e1n fek\u00fcdt… Valaki a bal mell\u00e9be markolt \u00fagy, hogy egy pillanatra l\u00e9legzethez sem jutott meglepet\u00e9s\u00e9ben, f\u00e1jdalm\u00e1ban \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9ben, majd szempillant\u00e1ssal k\u00e9s\u0151bb sik\u00edtva felrobbant k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a vil\u00e1g. Ahogy mag\u00e1hoz t\u00e9rt, m\u00e1r csak a fesz\u00edt\u0151 rezg\u00e9st \u00e9rezte ott lent m\u00e9lyen, \u00e9s a kebleit l\u00e1gyan simogat\u00f3 kezet… Ak\u00e1rkik voltak a t\u00f6bbiek, mostanra m\u00e1r csak G\u00e1bor maradt. Farka h\u00edvogat\u00f3an meredezett a f\u00e9lhom\u00e1lyban.
\nNe haragudj… suttogta neki bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151en, k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dva Nem tehetek r\u00f3la… nekem most ezt musz\u00e1j…
\nCsak nyugodtan d\u00f6rm\u00f6gte a f\u00e9rfi azt akarod, hogy nagy legyen? Igaz\u00e1n nagy? Olyan, amilyennek szereted?
\nIgen… tapogat\u00f3ztak tov\u00e1bb a l\u00e1ny kezei. G\u00e1bor gyors mozdulattal mag\u00e1ra var\u00e1zsolta a p\u00e9niszgy\u0171r\u0171t \u00e9s teret engedett a kutat\u00f3 ujjaknak, amelyek nem t\u00e9tlenkedtek. Valahol messze m\u00e9lyen a rezg\u00e9s er\u0151s\u00f6d\u00f6tt \u00e9s Lilla \u00e9szre sem vette, hogy ujjai imm\u00e1r \u00f6n\u00e1ll\u00f3an, ritmikusan h\u00fazogatj\u00e1k ki-be a kicsiny, fekete rudat, mik\u00f6zben bal k\u00e9zzel igyekezett k\u00f6rbefogni a mark\u00e1ba simul\u00f3, eres szersz\u00e1mot.
\nAhh… mennyire szeretem a farkad… jajj, el sem hiszed… Olyan j\u00f3 form\u00e1j\u00fa… \u00e1hh… \u00e9s m\u00e9ret\u0171… a legjobb farok amivel \u00e9letemben tal\u00e1lkoztam…
\nIgen? Akkor add ide a kezed… a l\u00e1ny engedelmeskedett, szor\u00edt\u00e1sa gyeng\u00fclt Fogd \u00e1t itt, a goly\u00f3im alatt. G\u00e1bor finoman vezette Lilla t\u00e9tova, v\u00f6r\u00f6sre lakozott k\u00f6rm\u0171 ujjait …kicsit feljebb… ott. Szor\u00edts meg. \u00c9rzed? Lilla elbizonytalanodott, ujjai alatt kem\u00e9nyen \u00e9rezte a f\u00e9rfi l\u00fcktet\u00e9s\u00e9t.
\nNem is tudom… f\u00e9lek, hogy a k\u00f6rmeim…
\n\u00c9rzem a k\u00f6rmeidet. Nem f\u00e1j. Szor\u00edts er\u0151sebben. Karmolj, ha akarsz… M\u00e9g. M\u00c9G! Ez az. \u00c9rzed, ahogy megn\u0151 a kezedben? – Lilla mindent elfeledve hagyta, hogy h\u00fcvelye szinte beszippantsa a zizeg\u0151 vibr\u00e1tort \u00e9s k\u00e9t k\u00e9zzel markolt r\u00e1 a kez\u00e9ben megn\u00f6v\u0151, l\u00fcktet\u0151 h\u00edmtagra.
\n– \u00daristen… \u00e9n ezt… ezt nem hittem volna… gyere m\u00e1r k\u00f6zelebb! Akarom ezt a sz\u00e1mban is \u00e9rezni.
\nA l\u00e1ny szinte \u0151rj\u00f6ngve esett neki az arca fel\u00e9 mered\u0151 fasznak, k\u00e9t k\u00e9zzel pump\u00e1lta teljes erej\u00e9vel, eg\u00e9sz hossz\u00e1ban. Moh\u00f3n k\u00e9nyeztette ajkaival a hatalmas, \u00e9rett szilvak\u00e9nt duzzad\u00f3 makkot \u00e9s igyekezett az eg\u00e9szb\u0151l mind t\u00f6bbet \u00e9s t\u00f6bbet a sz\u00e1j\u00e1ba gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lni. G\u00e1bor kezei ek\u00f6zben ism\u00e9t t\u00e1ncba kezdtek, jobbj\u00e1val Lilla melleit k\u00e9nyeztette \u00e9s k\u00ednozta egyre durv\u00e1bban, amit a l\u00e1ny fojtott sikolyokkal honor\u00e1lt, m\u00edg balja szakadatlanul ostromolta az imm\u00e1ron l\u00e9d\u00fasan tocsog\u00f3 bej\u00e1ratot, amely m\u00f6g\u00f6tt v\u00e1ltozatlanul folytatta ritmikus k\u00f6rt\u00e1nc\u00e1t a vibr\u00e1tor… Nedvess\u00e9gben \u00e1z\u00f3 ujjai felder\u00edt\u0151 \u00fatra indultak Lilla \u00e1nusza fel\u00e9, finoman simogatva k\u00f6rbe barn\u00e1s \u00e1rnyalat\u00fa r\u00f3zs\u00e1j\u00e1t, \u00e9s mivel akad\u00e1lyba nem \u00fctk\u00f6z\u00f6tt, b\u00e1r meg\u00edg\u00e9rte, de \u00edg\u00e9ret\u00e9t szegve finoman m\u00e9gis bel\u00e9hatolt. Lilla megr\u00e1ndult \u00e9s a h\u00edmtagot sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l kiengedve, g\u00f6rcsben fetrengve, h\u00f6r\u00f6gve \u00e9lvezett el. Leveg\u0151 ut\u00e1n kapkodva pr\u00e9selte ki mag\u00e1b\u00f3l a szavakat.
\nTe rohad\u00e9k! Tudtad, hogy hogyan \u00e9lveztess el… Csak adj egy percet \u00e9s… r\u00e1markolt G\u00e1bor fark\u00e1ra Nem. Ahogy l\u00e1tom neked egy perc sem kell…
\nDe nem \u00e1m… h\u00fazta ki szersz\u00e1m\u00e1t a n\u0151 kez\u00e9b\u0151l, mik\u00f6zben sima mozdulatokkal izgatta tov\u00e1bb mag\u00e1t Hogyan is szeretn\u00e9d…?
\nH\u00e1t… t\u00e9tov\u00e1zott…
\n\u00d3, persze… h\u00e1tulr\u00f3l mosolyodott el azt mindig is im\u00e1dtad. De ez \u00edgy t\u00fal sok lesz…
\nEh mit… gyere m\u00e1r t\u00fcrelmetlenkedett a l\u00e1ny \u00e9s felt\u00e9rdelt a kanap\u00e9ra.
\nIgen? Add ide a kezed ragadta meg Lilla csukl\u00f3j\u00e1t G\u00e1bor \u00e9s karj\u00e1t h\u00e1trah\u00fazva ism\u00e9t r\u00e1kulcsolta ujjait l\u00fcktet\u0151 p\u00e9nisz\u00e9re.
\nUramisten… hiszen \u00e1t sem \u00e9rem… s\u00f3hajtott Lilla, majd dacosan odavetette Na mire v\u00e1rsz?
\nG\u00e1bornak t\u00f6bb sem kellett, vigy\u00e1zva, de hat\u00e1rozott mozdulattal hatolt a l\u00e1nyba, aki felszisszent.
\nAztarohadt… m\u00e1r el is felejtettem, hogy ekkora is tudsz lenni… Nem, nem j\u00f3l vagyok. lihegte, mert a f\u00e9rfi egy pillanatra meg\u00e1llt Csin\u00e1ld csak…!
\nPartner\u00e9nek t\u00f6bb sem kellett, lass\u00fa l\u00f6k\u00e9sekkel \u00fcgyeskedte mag\u00e1t egyre beljebb a forr\u00f3, l\u00fcktet\u0151 alag\u00fatba, amely az im\u00e9nti orgazmus ut\u00e1n elk\u00e9peszt\u0151en sz\u0171knek t\u0171nt. A l\u00e1ny h\u00fcvelye minden mozdulat\u00e1ra szorosan, remegve \u00f6lelte k\u00f6rbe, mik\u00f6zben Lilla halkan s\u00f3hajtozott. G\u00e1bor a l\u00e1ny h\u00e1t\u00e1ra hajolva a f\u00fcl\u00e9be suttogta: `ugye nem baj, ha nem sietem el?`. Lilla sz\u00f3tlanul r\u00e1zta meg a fej\u00e9t, eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9vel a kezd\u0151d\u0151 \u00e9lvezetekre koncentr\u00e1lva. A f\u00e9rfi percekig n\u00e9m\u00e1n, elny\u00fajtott, k\u00e9nyelmes mozdulatokkal dugta \u0151t. An\u00e9lk\u00fcl hogy kih\u00fazta volna, fark\u00e1t teljes hossz\u00e1ban v\u00e9gigj\u00e1ratta h\u00fcvely\u00e9ben, fokozva a l\u00e1ny gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9t, id\u0151nk\u00e9nt k\u00f6rk\u00f6r\u00f6sen k\u00f6rbesim\u00edtva bel\u00fclr\u0151l, amit\u0151l Lilla kis h\u00edj\u00e1n esz\u00e9t vesztette. L\u00e9legzete kapkod\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt, majd hirtelen el\u00f6nt\u00f6tte a gy\u00f6ny\u00f6r \u00e9s a p\u00e1rn\u00e1kra rogyott.
\nM\u00e9g? duruzsolta a f\u00fcl\u00e9be G\u00e1bor.
\nH\u00e1t… pihegte, ha b\u00edrod…?
\nB\u00edrom… az elk\u00e9peszt\u0151 szersz\u00e1m ism\u00e9t t\u00e1ncolni kezdett benne, hogy Lilla felh\u00f6rd\u00fclt.
\nAz… Istenit… pr\u00e9selte a szavakat ho… hov\u00e1 tudsz m\u00e9g n\u0151ni?!
\nTe teszed ezt velem… a f\u00e9rfi szuggeszt\u00edv hangja megbabon\u00e1zta a l\u00e1nyt a te fantasztikus tested miatt ilyen… ett\u0151l a forr\u00f3, szerelemre termett testt\u0151l… d\u00fcnny\u00f6gte.
\nValahol m\u00e9lyen p\u00e1r pillanat m\u00falva ism\u00e9t felrobbant benne a gy\u00f6ny\u00f6r, \u00f6r\u00f6msikolyai bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a szob\u00e1t. Ez\u00fattal gyorsabban lett \u00farr\u00e1 test\u00e9nek remeg\u00e9s\u00e9n, mik\u00f6zben h\u00fcvely\u00e9ben tov\u00e1bbra is lassan zakatolt G\u00e1bor farka. E… ennyi…? mozgatta meg fenek\u00e9t az \u0151t felny\u00e1rsal\u00f3 h\u00edmvessz\u0151n zih\u00e1lva T\u0151led az\u00e9rt t\u00f6bbet v\u00e1rtam. \u00d3\u00f3\u00f3… mint p\u00e9ld\u00e1ul a t\u00e1nctan\u00e1rt\u00f3l? mondta G\u00e1bor \u00e9s bal l\u00e1b\u00e1t \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl Lilla teste mell\u00e9 t\u00e1masztott a kanap\u00e9ra. Ak\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1\u00e1r… sikoltott fel a l\u00e1ny, ahogy a sr\u00e1c farka teljes er\u0151b\u0151l bel\u00e9v\u00e1g\u00f3dott, m\u00e9lyebben, mint eddig b\u00e1rmikor.
\nG\u00e1bor elk\u00e9peszt\u0151 temp\u00f3t dikt\u00e1lt, megragadta Lilla cs\u00edp\u0151j\u00e9t \u00e9s egyre gyorsul\u00f3 \u00fctemben r\u00e1ntotta \u0151t mag\u00e1ra. Hagyott mag\u00e1nak id\u0151t, pihen\u00e9sk\u00e9ppen kez\u00e9vel ritmikusan mozgatta a l\u00e1ny fenek\u00e9t k\u00f6rbe, mik\u00f6zben tenyer\u00e9vel meg-megpaskolta, kisz\u00e1m\u00edtott f\u00e1jdalmat \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6rt osztva. Balj\u00e1val megragadta Lilla v\u00e1ll\u00e1t, ujjai er\u0151sen tartott\u00e1k a teniszen edz\u0151d\u00f6tt izmokat, mik\u00f6zben jobb keze szorosan, de gyeng\u00e9den a l\u00e1ny nyak\u00e1ra kulcsol\u00f3dott. Lilla el\u00e9rtette a mozdulatot \u00e9s oldalra hajolva vadul szopni kezdte G\u00e1bor ujjait. A f\u00e9rfi egy darabig k\u00e9jesen figyelte, de hamar elunta a dolgot \u00e9s mindk\u00e9t tenyer\u00e9vel Lilla szabadon ring\u00f3 kebleit ragadta meg, vasmark\u00e1nak \u00f6lel\u00e9s\u00e9be z\u00e1rva \u00e9s gyors\u00edtott. Igyekezett v\u00e1ltozatosan mozogni, \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb sz\u00f6gb\u0151l hatolva a l\u00e1nyba, m\u00edgnem a leg\u00e9rz\u00e9kenyebb pontj\u00e1n \u00e9rte el, amit\u0151l az megvonaglott. A l\u00e1ny megingott, karjai felmondt\u00e1k a szolg\u00e1latot, csak a f\u00e9rfi \u00f6lel\u0151 keze tartotta m\u00e1r… De a sz\u0171k alag\u00fat ostroma egy pillanatra sem maradt abba. Sikolyai f\u00e1jdalmas, falrepeszt\u0151 \u00f6sszhangzatt\u00e1 er\u0151s\u00f6dtek, majd megt\u00f6rtek, mint a dag\u00e1ly a hull\u00e1mt\u00f6r\u0151n \u00e9s Lilla magatehetetlen\u00fcl hanyatlott a kanap\u00e9ra, pihegve t\u0171rve, ahogy a f\u00e9rfi is r\u00e1ngva el\u00e9lvez benne…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"