Amikor felh\u00edvott, a hangja csupa izgalom volt, lobog\u00e1s – messzir\u0151l besz\u00e9lt, de a t\u00e1vols\u00e1gon is \u00e1ts\u00fct\u00f6tt az \u00f6r\u00f6me:
\n – Megvettem az aut\u00f3t! Megvettem! Megvettem!
\nKider\u00fclt, hogy v\u00e9gre siker\u00fclt olyan aut\u00f3t tal\u00e1lnia, elfogadhat\u00f3 \u00e1ron, amilyet m\u00e1r olyan r\u00e9g\u00f3ta szeretett volna, \u00e9s ami az \u00e9n \u00f3ri\u00e1si \u00e1lmom is volt: egy M5 – \u00f6s BMW – t.
\n – \u00dagy szeretn\u00e9m, ha elmenn\u00e9nk egy pr\u00f3ba\u00fatra! Most! Megy\u00fcnk, ugye? Ugye, megy\u00fcnk?
\nPersze, hogy azonnal f\u00e9lretettem mindent: mos\u00e1s, takar\u00edt\u00e1s, \u00e9s egy\u00e9b n\u0151i nyal\u00e1nks\u00e1gok nyugodtan v\u00e1rhatnak: egy M5 – be, egy most m\u00e1r val\u00f3ra v\u00e1lt \u00e1lomba viszont nem mindennap \u00fcl bele az ember l\u00e1nya. Megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy egy f\u00e9l\u00f3ra m\u00falva itt lesz \u00e9rtem, teh\u00e1t marad id\u0151m arra, hogy laza h\u00e1ziasszonyb\u00f3l ‘j\u00f3 b\u0151rr\u00e9’ var\u00e1zsoljam \u00e1t magam. Egy M5 – ben csakis csinos n\u0151 utazhat! Meg kell tisztelnem ezt az aut\u00f3t azzal, hogy adok magamra! Hamar k\u00e9sz\u00edtettem m\u00e9g p\u00e1r szendvicset, \u00e9s a h\u0171t\u0151b\u0151l is el\u0151kaptam egy j\u00f3 hideg \u00e1sv\u00e1nyvizet, arra gondolva, hogy a pr\u00f3ba\u00fatr\u00f3l sosem lehet tudni, hol \u00e9r v\u00e9get \u00e9s meddig tart – de egy biztos: az aut\u00f3t\u00f3l nem fogunk messzire elt\u00e1volodni, nem hagyjuk ott egy parkol\u00f3ban sem, hogy megeb\u00e9delj\u00fcnk vagy megvacsor\u00e1zzunk, teh\u00e1t j\u00f3, ha lesz n\u00e1lunk n\u00e9mi harapni – \u00e9s innival\u00f3.
\nUt\u00e1na gyorsan letusoltam, pici sminket tettem az arcomra – \u00e9s m\u00e1r csengettek is. Hopp, hamar egy ruh\u00e1t, szand\u00e1lt, az elem\u00f3zsi\u00e1s kosarat, \u00e9s m\u00e1r futottam is ki az ajt\u00f3n. A hajamat is m\u00e1r a h\u00e1zon k\u00edv\u00fcl igaz\u00edtottam meg – jaj dehogy igaz\u00edtottam! Kih\u00faztam a hajcsatot bel\u0151le, \u00e9s j\u00f3l megr\u00e1ztam a s\u00f6r\u00e9nyemet, azt\u00e1n hagytam, hogy a sz\u00e9l tegye meg az utols\u00f3 sim\u00edt\u00e1st rajta.
\nM\u00e1r a kaput z\u00e1rtam kulcsra, amikor egy apr\u00f3 r\u00e9szlet bevillant az agyamba: mintha elfelejtettem volna valamit… de r\u00f6gt\u00f6n ki is ment a fejemb\u0151l, mert akkor m\u00e1r megl\u00e1ttam az aut\u00f3t…
\nGy\u00f6ny\u00f6r\u0171, m\u00e9lypiros sz\u00edne azonnal bele\u00e9gett a szemembe, a kosarat is m\u00e1r csak \u00fagy mell\u00e9kesen nyomtam a kedves kez\u00e9be, \u00e9s mintegy f\u00e9l\u00e1lomban tettem meg a p\u00e1r l\u00e9p\u00e9st a g\u00e9ps\u00e1rk\u00e1nyig… A kezem mag\u00e1t\u00f3l mozdult, meg kellett simogatnom a forr\u00f3, piros karossz\u00e9ri\u00e1t, azt\u00e1n a ‘szem\u00e9be’ kellett n\u00e9znem – az orra, a ‘vese’ mint egy cs\u00f3kos sz\u00e1j, szinte b\u0171nre cs\u00e1b\u00edtott, a form\u00e1ja egyszer\u0171en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, a papucsok, a Fulda gumik m\u00e9g szinte \u00fajak voltak…
\n – Na, mit sz\u00f3lsz? Milyen?
\n – Mint egy \u00e1lom… \u00e9s piros! Te dr\u00e1ga, ez v\u00e9letlen, vagy miattam piros? – k\u00e9rdeztem a kedvesemet. Tudta, hogy egyszer\u0171en nem tudok ellen\u00e1llni a BMW – knek, \u00e9s ha r\u00e1ad\u00e1sul m\u00e9g pirosak is, akkor v\u00e9gk\u00e9pp elvesztem…
\n – Ez v\u00e9letlen, de im\u00e1dom az ilyen v\u00e9letleneket! – mosolygott rajtam.
\n – \u00dclj\u00fcnk bele! Bel\u00fclr\u0151l is l\u00e1tni akarom! – utas\u00edtottam, hiszen m\u00e1r alig v\u00e1rtam, hogy be\u00fclhessek.
\nA fekete b\u0151r\u00fcl\u00e9s m\u00e1r h\u00edvogatott: ahogy bele\u00fcltem, simogatta a combomat \u00e9s a v\u00e1llamat… mint egy nagyon \u00e9rz\u00e9ki \u00e9rint\u00e9s… Nem volt kellemetlen, hiszen az \u00fcl\u00e9sbe be\u00e9p\u00edtett ventill\u00e1torok kellemesen langyosan tartott\u00e1k a b\u0151r fel\u00fclet\u00e9t is. A m\u0171szerfal is feket\u00e9n csillogott: a be\u00e9p\u00edtett TV most \u00e9ppen csendben volt, de a HI – Fib\u0151l halk zene sz\u00f3lt, ami bet\u00f6lt\u00f6tte az eg\u00e9sz utasteret. Freddy Mercury hangja szinte al\u00e1fest\u00e9se volt az M5 – feelingnek. A s\u00f6t\u00e9t\u00edtett sz\u00e9lv\u00e9d\u0151k\u00f6n kereszt\u00fcl csak megsz\u0171rve jutott be hozz\u00e1nk a nap \u00e9s a k\u00fclvil\u00e1g.
\nA kedvesem keze lassan simogatta k\u00f6rbe a sportkorm\u00e1nyon a piros \u00e9s fekete mint\u00e1t, majd az ind\u00edt\u00f3kulcs kapott egy halk s\u00f3hajt t\u0151le, \u00e9s a motor, valahol t\u00e1vol, csendes, megnyugtat\u00f3 morg\u00e1sba kezdett. Azt\u00e1n a sebess\u00e9gv\u00e1lt\u00f3ra simult a keze: mintha \u00e1t\u00f6lelt\u00e9k volna az ujjai. A l\u00e1tv\u00e1nya is felizgatott, h\u00e1t m\u00e9g az elindul\u00e1s…
\n – Megn\u00e9zed, mit tud?
\n – H\u00e1t persze! Alig v\u00e1rom, hogy l\u00e1ssam, mit tud a kicsike!
\nA n\u00e9ptelen, csendes utc\u00e1n egyesbe tette a v\u00e1lt\u00f3t, \u00e9s egy k\u00f6v\u00e9r g\u00e1zzal elindultunk. Mit elindultunk: kil\u0151tt\u00fcnk, mint a ny\u00edl, a g\u00e9p orra szinte megemelkedett, azt v\u00e1rtam, hogy beindulnak a h\u00e1ts\u00f3 hajt\u00f3m\u0171vek, \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanat m\u00e1r a leveg\u0151ben \u00e9r minket. Azt\u00e1n kettes, \u00e9n egyre jobban bepassz\u00edroz\u00f3dtam az \u00f6lel\u0151 \u00fcl\u00e9sekbe, \u00e9s mire h\u00e1rmasba kellett v\u00e1ltani, addigra m\u00e1r sz\u00e1z f\u00f6l\u00f6tt \u00e1llt a km\/\u00f3ra mutat\u00f3ja.
\nHamar ki\u00e9rt\u00fcnk az aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1ra, \u00e9s tov\u00e1bb tesztelt\u00fck a g\u00e9pet. A kett\u0151negyven meg sem kottyant neki: a motor hangja egy icipicivel sem lett magasabb vagy zajosabb, m\u00e9gis er\u0151lk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl faltuk a kilom\u00e9tereket.
\nA kedvesem szinte \u00f6sszen\u0151tt az aut\u00f3val, mintha a ped\u00e1lok, a korm\u00e1ny, a v\u00e1lt\u00f3 a karjai – l\u00e1bai meghosszabb\u00edt\u00e1sa lettek volna, szinte eggy\u00e9 v\u00e1lt vele. Picit elny\u00edlt sz\u00e1ja, csillog\u00f3 szeme \u00e9s a kez\u00e9nek babusgat\u00f3 mozdulatai mind – mind arr\u00f3l \u00e1rulkodtak, hogy mennyire im\u00e1dja ezt az aut\u00f3t. \u00c9rdekes m\u00f3don most meg sem fordult a fejemben, hogy \u00e9n is akarom v\u00e9gre uralni ezt a s\u00e1rk\u00e1nyt, hanem…szerettem volna ink\u00e1bb az aut\u00f3 lenni… hogy t\u0151lem csillogjon a szeme \u00e9s engem cir\u00f3gasson ilyen szerelmesen, \u00edgy, b\u00e1r a j\u00e1rg\u00e1ny engem is leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt, most m\u00e9gis egyre ink\u00e1bb a kedvesem fel\u00e9 fordult a figyelmem. R\u00e1m n\u00e9zett, azt\u00e1n nemsok\u00e1ra mozdult a keze: index, jobb kanyar.
\n – El\u00e9g volt a pr\u00f3b\u00e1b\u00f3l? M\u00e1ris? – k\u00e9rdeztem mosolyogva.
\n – Nem, csak erre nagyon sz\u00e9p hegyi utak vannak. Azt m\u00e1r l\u00e1ttuk, mire k\u00e9pes, de k\u00edv\u00e1ncsi vagyok arra is, hogy emelked\u0151n, meg kanyarokban hogyan viselkedik.
\nNemsok\u00e1ra kanyarg\u00f3s hegyi \u00fatra jutottunk, \u00e9s lass\u00fara, n\u00e9zel\u0151d\u0151sre vett\u00fck a temp\u00f3t, \u00edgy leh\u00faztam az ablakot. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk s\u0171r\u0171 erd\u0151 futott visszafel\u00e9, \u00e9s a z\u00f6ld sz\u00e1z \u00e1rnyalat\u00e1ban pomp\u00e1z\u00f3 lombok buja p\u00e1r\u00e1t leheltek a most csendben, szinte hangtalanul suhan\u00f3 kocsiba. A kidugott kezemet a csukl\u00f3mt\u00f3l a v\u00e1llamig, nyakamig cs\u00f3kolta v\u00e9gig a erdei szell\u0151, \u00e9s az arcomra is k\u00edv\u00e1ntam egy mohaillat\u00fa puszit, ez\u00e9rt a fejemet is kidugtam a kocsib\u00f3l. Eg\u00e9szen lassan haladtunk, hegynek fel \u00e9s v\u00f6lgybe le, mik\u00f6zben a motor olyan halkan duruzsolt, mint ezer kis b\u00f3k. Mintha a g\u00e9p is \u00e9lvezte volna az erd\u0151t: mintha tudta volna, hogy itt csendben kell haladnia, r\u00e1\u00e9r\u0151sen.
\n\u00dagy l\u00e1tszik, a kir\u00e1ndul\u00f3k m\u00e1r hazamentek, mert csak n\u00e9ha j\u00f6tt szembe egy – egy aut\u00f3 az \u00faton, pedig gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, meleg d\u00e9lut\u00e1n volt. Az alkonyat m\u00e1r ott bimb\u00f3zott az \u00e9gbolt sz\u00e9l\u00e9n, \u00e9s az egyre ferd\u00e9bb napsugarak csak m\u00e9g m\u00e9lyebb\u00e9 var\u00e1zsolt\u00e1k az M5 – \u00f6s piross\u00e1g\u00e1t.
\nEgy „Parkol\u00f3” t\u00e1bl\u00e1n\u00e1l, ami kil\u00e1t\u00f3t is jelzett, let\u00e9rt\u00fcnk az \u00fatr\u00f3l, \u00e9s p\u00e1r m\u00e9ter ut\u00e1n m\u00e1r ott voltunk a kil\u00e1t\u00f3n\u00e1l. A kocsit leparkoltuk, \u00e9s kisz\u00e1lltunk, hogy az \u00faj csal\u00e1dtagot \u00fajra megcsod\u00e1ljuk k\u00edv\u00fclr\u0151l. Ahogyan a nap egyre lejjebb cs\u00faszott, a motorh\u00e1ztet\u0151n val\u00f3s\u00e1gos sz\u00ednorgia keletkezett: a s\u00e1rga, a narancs, a r\u00f3zsasz\u00edn, a bord\u00f3 \u00e9s az \u00e9g\u0151v\u00f6r\u00f6s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e1rnyalatai l\u00e1ngoltak a piroson. A kil\u00e1t\u00f3 korl\u00e1tj\u00e1t\u00f3l visszafordulva gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem a pillanatban: alattam a m\u00e9lys\u00e9g, m\u00f6g\u00f6ttem a Nap, ahogyan melegs\u00e9g\u00e9vel kellemesen bizsergeti a h\u00e1tamat, el\u0151ttem pedig, s\u00f6t\u00e9tz\u00f6ld lombok h\u00e1ttere el\u0151tt egy makul\u00e1tlan, er\u0151s, izgalmas v\u00e9rpiros aut\u00f3csoda.
\nA kedvesem odaj\u00f6tt hozz\u00e1m, \u00e1tkarolta a v\u00e1llamat, \u00e9s j\u00f3 darabig mindketten megillet\u0151dve \u00edzlelgett\u00fck az el\u00e9nk t\u00e1rul\u00f3 l\u00e1tv\u00e1ny minden apr\u00f3 r\u00e9szlet\u00e9t, csendben, szavak n\u00e9lk\u00fcl, \u00e1titat\u00f3dva a sz\u00ednekkel, illatokkal, f\u00e9nyorgi\u00e1val \u00e9s az aut\u00f3nak sz\u00f3l\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00fcnkkel. Azt\u00e1n egyszer csak, gondolom, a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk sug\u00e1rz\u00f3 b\u00e9k\u00e9b\u0151l \u00e9s a boldogs\u00e1g\u00e1b\u00f3l mer\u00edtve, egy ‘juh\u00e9\u00e9\u00e9\u00e9’ ki\u00e1lt\u00e1s k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben a kedvesem hirtelen szembefordult velem, \u00f6l\u00e9be kapott, megp\u00f6rgetett, \u00e9s ahogy lassan lecs\u00fasztatott a test\u00e9n, \u00e9reztem, hogy izgalma az eg\u00e9sz test\u00e9t el\u00e1rasztotta. Valahogy a k\u00fclvil\u00e1g \u00f6sszes csod\u00e1ja elhalv\u00e1nyodott, amikor a szem\u00fcnk \u00f6sszekapcsol\u00f3dott… a hajammal \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl takartam be kett\u0151nk arc\u00e1t, mintegy falat vonva a mi – ketten \u00e9s a minden – m\u00e1s k\u00f6z\u00e9. Tudtam, hogy az \u00f6r\u00f6m, hogy r\u00e9gi v\u00e1gya teljes\u00fclt \u00e9s v\u00e9gre az \u00f6v\u00e9 lett ez a g\u00e9pcsoda, valami alkot\u00f3i l\u00e1zat, valami megfoghatatlan, de cselekv\u00e9sre \u00f6szt\u00f6nz\u0151 t\u00f6rekv\u00e9st ind\u00edtott el benne – \u00e9n pedig partnere voltam b\u00e1rmiben, hiszen az \u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ge az eny\u00e9m is; ami neki j\u00f3, az a legjobb nekem is; amit \u0151 szeretne, azt akarom \u00e9n is.
\nAz els\u0151 cs\u00f3kkal csak \u00e9ppen hogy meg\u00e9rintett\u00fck egym\u00e1s ajkait, a szem\u00fcnk m\u00e9g mindig egym\u00e1s\u00e9ba fon\u00f3dott, \u00e9s a m\u00e1sodik cs\u00f3k is \u00edgy, finoman, puh\u00e1n \u00e9rkezett… azt\u00e1n valahogy megny\u00falt az id\u0151, az ajkai felforr\u00f3sodtak, \u00e9s ahogy a l\u00e1bam f\u00f6ldet \u00e9rt, a keze szor\u00edt\u00e1sa is meger\u0151s\u00f6d\u00f6tt a fenekemen, de m\u00e1r nem f\u00f6lfel\u00e9 emelt, hanem mag\u00e1hoz pr\u00e9selt.
\nA nyelve puhatol\u00f3zva indult el az eny\u00e9m fel\u00e9, mintha megk\u00e9rdezte volna, mit sz\u00f3lok hozz\u00e1, de a sz\u00e1guld\u00e1s \u00e9s az azt k\u00f6vet\u0151 csendes aut\u00f3z\u00e1s, azt\u00e1n pedig a sz\u00ednek var\u00e1zsa m\u00e1r engem is felp\u00f6rgetett, \u00edgy alig v\u00e1rtam, hogy v\u00e9gre \u00fagy igaz\u00e1b\u00f3l belecs\u00f3koljon a sz\u00e1mba. Az egyik l\u00e1bam mag\u00e1t\u00f3l \u00f6lelte \u00e1t \u0151t: a l\u00e1bait simogattam, azt\u00e1n egyre feljebb \u00e9s egyre jobban szor\u00edtottam magamhoz.
\nEkkor hirtelen lejjebb hajolt, \u00e9s \u00e1tfogva a fenekemet, felemelt, \u00e9s a p\u00e1r l\u00e9p\u00e9snyire lev\u0151 aut\u00f3ig az \u00f6l\u00e9ben vitt. A motorh\u00e1ztet\u0151re \u00fcltetett r\u00e1.
\nA pirosra f\u00e9nyezett ac\u00e9llemez m\u00e1r leh\u0171lt egy kiss\u00e9, de a forr\u00f3s\u00e1ga m\u00e9g igencsak \u00e9gette a fenekemet, mintha csak az izgalmam vet\u00fclt volna r\u00e1 \u00e9s azt sug\u00e1rozta volna vissza. Ahogy a motor h\u0171lt, \u00fagy pattant n\u00e9ha egyet – egyet diszkr\u00e9ten a f\u00e9m, a madarak pedig elpihenni k\u00e9sz\u00fcltek a f\u00e1kon.
\nA kedvesem \u00e9hes szemei mell\u00e9 nem hi\u00e1nyoztak a szavak. Csak engem l\u00e1tott, \u00e9s alattam az M5 – \u00f6st, de most m\u00e9gis r\u00e1m volt sz\u00fcks\u00e9ge. Combjaim k\u00f6z\u00e9 furakodott, \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s tov\u00e1bb cs\u00f3kolt. Vad, \u00e9rz\u00e9ki cs\u00f3kja arr\u00f3l \u00e1rulkodott nekem, hogy az \u00f6r\u00f6me, boldogs\u00e1ga m\u00e1r majd sz\u00e9trobban benne, \u00e9s hogy a fesz\u00fclts\u00e9ge levezet\u00e9s\u00e9hez most nagyon – nagyon r\u00e1m van sz\u00fcks\u00e9ge. Boldogan fogadtam a nyelv\u00e9t a sz\u00e1mba, hiszen aj\u00e1nd\u00e9k nekem minden pillanat, amit Velem t\u00f6lt – amikor csak velem van \u00e1titat\u00f3dva, csak r\u00e1m figyel… engem szeret. A keze k\u00f6zben vad t\u00e1ncot j\u00e1rt a testemen, mintha m\u00e9g ismeretlen volna a sz\u00e1m\u00e1ra. A b\u0151r\u00f6m minden apr\u00f3 n\u00e9gyzetcentim\u00e9ter\u00e9t meg akarta \u00e9rinteni: bele akart simogatni engem a saj\u00e1t b\u0151r\u00e9be. A ruha rugalmas fels\u0151r\u00e9sz\u00e9t szinte ler\u00e1ngatta r\u00f3lam, \u00e9s amikor a melleim el\u0151bukkantak, m\u00e1r nem volt titok sz\u00e1m\u00e1ra, hogy mennyire k\u00edv\u00e1nom \u00e9n is \u0151t. Ujjaival el\u0151sz\u00f6r csak \u00e1h\u00edtatos csod\u00e1lattal simogatta meg a mellbimb\u00f3mat, majd amikor felemelte a fej\u00e9t, \u00e9s \u00fajra m\u00e9lyen belecs\u00f3kolt a sz\u00e1mba, m\u00e1r nem b\u00edrt parancsolni a kez\u00e9nek. Marokra fogta a melleimet, de ujjai nem hagyt\u00e1k abba a bimb\u00f3k k\u00e9nyeztet\u00e9s\u00e9t. \u00d6r\u00fcltem, hogy a melleim pont beleillenek a kez\u00e9be.
\nAz inget nem eml\u00e9kszem, hogyan gomboltam ki rajta, de egyszerre azon kaptam magam, hogy a mell\u00e9n, a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 alakzatra n\u0151tt sz\u0151rben kutatnak az ujjaim. Megharaptam az ajk\u00e1t, kicsit, hogy \u00e9rezze, akarok valamit, \u00e9s lecs\u00fasztam a mell\u00e9re. A f\u00e9rfias, sz\u00e9les mellkason m\u00e1r \u00e1gaskodtak a mellbimb\u00f3k, \u00e9s nyelvem apr\u00f3 simogat\u00e1saira csak m\u00e9g kem\u00e9nyebb\u00e9 v\u00e1ltak.
\nAz \u0151 keze k\u00f6zben m\u00e1r let\u00e9vedt a l\u00e1baimra, \u00e9reztem a keze finom remeg\u00e9s\u00e9n, hogy legsz\u00edvesebben mindenhol egyszerre simogatna engem – \u00e9s ekkor d\u00f6bbentem r\u00e1 arra, hogy j\u00e1t\u00e9kunk m\u00e1r nem csak j\u00e1tszadoz\u00e1s, hanem val\u00f3di szerelmi j\u00e1t\u00e9k, ahol a v\u00e9gs\u0151kig fogunk elmenni. A b\u0151 szoknyar\u00e9szt egyre feljebb t\u00farta a combomon, keze csak n\u00e9ha akadt meg, amikor v\u00e1gy\u00e1val nem b\u00edrva, k\u00e9nytelen volt bel\u00e9m markolni. Azt\u00e1n oldalt araszolt feljebb a ruha alatt, \u00e9s kutat\u00f3 kezei el\u00e1rult\u00e1k nekem, mit keres… a bugyimat.
\nEkkor j\u00f6ttem r\u00e1 csak, hogy mi volt az, amit elfelejtettem: hogy mi\u00e9rt volt indul\u00e1s el\u0151tt hi\u00e1ny\u00e9rzetem. A nagy kapkod\u00e1sban a szand\u00e1lon \u00e9s a k\u00f6nny\u0171 ny\u00e1ri ruh\u00e1mon k\u00edv\u00fcl m\u00e1st nem h\u00faztam magamra: \u00e9szre sem vettem, hogy az a bizonyos apr\u00f3 ruhadarab nincs rajtam, mert a kedvesem \u00e9s az aut\u00f3 minden m\u00e1st kit\u00f6r\u00f6lt az agyamb\u00f3l.
\n – Nincs rajtad bugyi… – n\u00e9zett r\u00e1m elh\u0171lve, nagy kerek szemekkel.
\n – Nincs… – suttogtam vissza sz\u00e9gyenkezve, lehajtott fejjel. Soha nem fordult m\u00e9g el\u0151 velem az, hogy elfelejtsek feh\u00e9rnem\u0171t venni!
\n – Jaj, de j\u00f3 hogy nincs rajtad… – m\u00e9ly\u00fclt el a hangja, ahogy a nyakamba lehelte.
\nAmikor \u00fajra felemeltem a fejem, akkor a lenyugodni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 nap aranysz\u00edn\u0171re festette a test\u00e9t, a haj\u00e1t, \u00e9s a lil\u00e1sk\u00e9k \u00e9gbolt h\u00e1ttere el\u0151tt kirajzol\u00f3d\u00f3 alakja az Istenekre eml\u00e9keztetett. Azok lehetnek ilyenek: f\u00e9rfiasak, mer\u00e9szek, b\u00e1trak, boldogok, er\u0151sek \u00e9s tettre k\u00e9szek… mint \u0151.
\nA l\u00e1tom\u00e1s hirtelen ker\u00fclt ki a l\u00e1t\u00f3teremb\u0151l. A l\u00e1baimat a l\u00f6kh\u00e1r\u00edt\u00f3ra rakta \u00fagy, hogy a szand\u00e1lom magas sark\u00e1t az als\u00f3 spoilerre t\u00e1masztotta. Azt\u00e1n gyeng\u00e9den, de ellentmond\u00e1st nem t\u0171r\u0151en h\u00fazta sz\u00e9t a t\u00e9rdeimet, \u0151 pedig el\u00e9m t\u00e9rdelt… A nyelve ugyanolyan vad volt, mint amikor a sz\u00e1mat cs\u00f3kolta. Derekamn\u00e1l fogva lejjebb h\u00fazott, hogy m\u00e9g m\u00e9lyebben elmer\u00fclhessen bennem. \u00c9s a vads\u00e1ga, az a hihetetlen \u00e9rz\u00e9kis\u00e9g, amit az aut\u00f3 \u00e9s \u00e9n egy\u00fctt ny\u00fajtottunk neki, R\u00f3la, mintegy t\u00fck\u00f6rb\u0151l ver\u0151d\u00f6tt vissza \u00e9nr\u00e1m, \u00e9s a vill\u00e1mcsap\u00e1sk\u00e9nt \u00e9rkez\u0151 gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6m hangos sikolyt szak\u00edtott ki bel\u0151lem. A vil\u00e1g apr\u00f3 darabokra robbant, ezer csillag ragyogott egyszerre k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem \u00e9s bel\u0151lem, hogy \u00fajra \u00f6sszes\u0171r\u0171s\u00f6dj\u00f6n \u00e9s \u00fajra sz\u00e9trobbanjon, \u00e9s \u00fajra, \u00e9s \u00fajra…
\nA t\u00fcrelmetlen keze volt az, ami \u00fajra visszahozta k\u00f6r\u00e9m a vil\u00e1got… A nap m\u00e1r megcs\u00f3kolta a f\u00f6ldet, a madarak az erd\u0151ben felh\u00e1borodott csivitel\u00e9ssel adt\u00e1k tudtomra, hogy csendesebb legyek, \u00e9s az erd\u0151 m\u00e9g elm\u00e9ly\u00fcltebb z\u00f6ldre v\u00e1ltott.
\n – Gyere… – suttogta furcs\u00e1n fojtott hangon – Gyere, mert felrobbanok! Bel\u00e9d akarok b\u00fajni…
\nLeh\u00fazott az aut\u00f3r\u00f3l, megford\u00edtott \u00fagy, hogy h\u00e1ttal legyek neki, \u00e9s ahogy kezeimmel megt\u00e1maszkodtam a motorh\u00e1ztet\u0151n, felk\u00edn\u00e1lva magammal az enyh\u00fcl\u00e9st, azonnal \u00e9reztem, hogy k\u00f6zeledik. Farka el\u0151sz\u00f6r csak k\u00edv\u00fcl sim\u00edtott meg, de m\u00e1r \u00e9reztem, hogy \u0151r\u00fclten k\u00edv\u00e1n: \u00e9reztem a forr\u00f3s\u00e1g\u00e1n \u00e9s a l\u00fcktet\u00e9s\u00e9n, ahogy a csikl\u00f3mat cs\u00f3kolgatta makkj\u00e1val. Nem b\u00edrta sok\u00e1ig. Ahogy a forr\u00f3, nedves, \u00e9s m\u00e9g mindig hull\u00e1mz\u00f3 h\u00fcvelyem bej\u00e1rat\u00e1hoz \u00e9rt, m\u00e1r nem tudta visszafogni mag\u00e1t, m\u00e1r nem volt kontroll, \u00e9s egyetlen d\u00f6f\u00e9ssel felny\u00e1rsalt engem.
\nFelszisszentem… Tal\u00e1n jobb lett volna finomabban, \u00f3vatosabban, m\u00e9gis: tudtam, mennyire izgatott m\u00e1r, tudtam, hogy a v\u00e1gyainak m\u00e1r nem tud parancsolni, ez\u00e9rt nem b\u00e1ntam. S\u0151t. Ez a szilajs\u00e1g, ez az \u0151r\u00fclt h\u00e9v engem is annyira felt\u00fczelt, hogy azonnal teljesen be tudtam \u0151t fogadni.
\nHangos ny\u00f6g\u00e9se \u00e9s el\u00e9gedett s\u00f3haja tudatta velem, hogy n\u00e9mileg megnyugodott: r\u00e9vbe \u00e9rt. Itthon van, bennem van, tudja, hogy innen m\u00e1r csak jobb lehet, \u00e9rzi a teljes odaad\u00e1somat, \u00e9s tudja: csak az \u00f6v\u00e9 vagyok.
\nMozg\u00e1sa szeretgetve, tapogat\u00f3zva indult el bennem. K\u00f6rbesimogatott ott bel\u00fcl is, m\u00edg egyik keze a mellemben keresett fog\u00f3dz\u00f3t, a m\u00e1sikkal pedig a csikl\u00f3mat kutatta el\u0151 \u00fajra. Azt\u00e1n meg\u00e9reztem, hogy a combjai egyre jobban fesz\u00fclnek, hogy mellemet markol\u00f3 keze egyre g\u00f6rcs\u00f6sebb\u00e9 v\u00e1lik, \u00e9s hogy m\u00e1sik keze is t\u00e1maszt keres rajtam: a fenekemen, a cs\u00edp\u0151m\u00f6n… \u00c1tvettem h\u00e1t \u00e9n az \u0151 keze hely\u00e9t, \u00e9s a l\u00e1baim k\u00f6z\u00f6tt h\u00e1trany\u00falva megsimogattam az izgalomt\u00f3l megkem\u00e9nyedett zacsk\u00f3t. Ujjaimmal kitapogattam a goly\u00f3kat, finoman massz\u00edrozni kezdtem \u0151ket, \u00e9s n\u00e9ha – n\u00e9ha m\u00e9g h\u00e1tr\u00e9bb is kalandoztam k\u00edv\u00e1ncsi, adakoz\u00f3 kezemmel. Mozg\u00e1sa ekkor m\u00e1r hat\u00e1rozottabb\u00e1 v\u00e1lt, el\u0151sz\u00f6r csak lassan, majd egyre gyorsul\u00f3 temp\u00f3ban, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r v\u00e1gt\u00e1zva kereste bennem a gy\u00f6ny\u00f6rt: azt a fajta kiel\u00e9g\u00fcl\u00e9st, amit csak egy nagyon szerelmes f\u00e9rfi \u00e9rezhet egy nagyon szerelmes n\u0151 \u00f6l\u00e9ben.
\nAmikor ereimben \u00fajra sz\u00e9t\u00e1radni \u00e9reztem az ext\u00e1zis els\u0151 hull\u00e1mait, hangos ny\u00f6gd\u00e9csel\u00e9se \u00e9s m\u00e9lyr\u0151l fakad\u00f3 s\u00f3hajai egyre gyorsabb iramra \u00f6szt\u00f6k\u00e9lt\u00e9k izgalmamat. Beharaptam a sz\u00e1mat, de \u00edgy elz\u00e1rtam a balzsamos leveg\u0151t a t\u00fcd\u0151mt\u0151l, h\u00e1t ink\u00e1bb kinyitottam m\u00e9gis – ekkor viszont \u00fajra \u00e9breszt\u0151t ki\u00e1ltottam a lassan elszender\u00fclni v\u00e1gy\u00f3 erd\u0151nek. Gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6m most lassabban \u00e9rkezett, de teljesebb volt \u00edgy, hogy \u0151 bennem van. Eg\u00e9szen kit\u00f6lt\u00f6tt engem, \u00e9s boldogg\u00e1 tett az, hogy hallottam a hangj\u00e1n, \u00e9reztem a keze szor\u00edt\u00e1s\u00e1n, a teste fesz\u00fcl\u00e9s\u00e9n, hogy mennyire j\u00f3 neki velem.
\nAmikor izz\u00f3 gy\u00f6ny\u00f6r\u00e9t bel\u00e9m engedte, a csillagok \u00fajra sz\u00e9trobbantak csukott szemh\u00e9jam m\u00f6g\u00f6tt, az \u0151 g\u00f6rcs\u00f6s szor\u00edt\u00e1sa a testemen \u00e9s m\u00e9lyen bennem l\u00fcktet\u0151 farka pedig m\u00e9g tet\u00e9zte a boldogs\u00e1gomat.
\nL\u00e1baim megremegtek: nem b\u00edrt\u00e1k el m\u00e1r a s\u00falyomat, pedig olyan k\u00f6nny\u0171nek \u00e9reztem magam, mint egy tollpihe. Hogy \u00edgy, s\u00falytalanul el ne r\u00f6ppenjek, mindk\u00e9t kez\u00e9vel szorosan \u00e1t\u00f6lelte a derekamat, mag\u00e1hoz szor\u00edtott, \u00e9s a gerincemre kaptam j\u00f3 p\u00e1r kedvesked\u0151, h\u00e1l\u00e1s puszit, nyalogat\u00e1st.
\n\u00c9rdekes m\u00f3don ez \u00fajra annyira felizgatott, hogy \u00e9reztem: h\u00fcvelyem fala \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00f6sszer\u00e1ndul a gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l, meg – megszor\u00edtva gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 fark\u00e1t, amit m\u00e9g bennem hagyott. Ett\u0151l viszont \u0151 lett \u00fajra kem\u00e9ny, \u00e9s ahogy csod\u00e1lkozva h\u00e1trapillantottam r\u00e1, egy b\u00fcszke, gy\u0151ztes, cinkos mosolyt l\u00e1ttam az arc\u00e1n. Egy pillanatra m\u00e9gis elh\u00fazta mag\u00e1t t\u0151lem – kicsit csal\u00f3dottan vettem tudom\u00e1sul, azt\u00e1n m\u00e1r \u00e9rtettem a c\u00e9lj\u00e1t – , maga fel\u00e9 ford\u00edtott, de egyik l\u00e1bamat feltette az aut\u00f3ra, \u00e9s az \u00edgy szabadd\u00e1 v\u00e1lt kapun r\u00f6gt\u00f6n \u00fajra bel\u00e9pett.
\nA l\u00e1baim egyre jobban reszkettek az \u00e1t\u00e9lt gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6kt\u0151l, de \u0151 nem hagyta mag\u00e1t. \u00c9n belekapaszkodtam a nyak\u00e1ba, tenyeremet r\u00e1sim\u00edtottam az arc\u00e1ra, \u00e9s magamhoz h\u00faztam a sz\u00e1j\u00e1t: itt, f\u00f6nn is azt akartam, hogy birtokoljon \u00e9s hogy birtokolhassam. Apr\u00f3 harap\u00e1sokkal k\u00e9nyszer\u00edtettem ki nyelv\u00e9nek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t, \u00e9s nyelvemmel \u00e9n is felkutattam sz\u00e1j\u00e1nak minden apr\u00f3 zug\u00e1t. Cs\u00f3kunkt\u00f3l ott lenn egyre nagyobb lett, \u00e9s n\u00f6veked\u00e9s\u00e9t magamban, bel\u00fclr\u0151l \u00e9rezhettem \u00e9n is: minden pici rezd\u00fcl\u00e9se felfokozott \u00e9rz\u00e9keken kereszt\u00fcl jutott el agyamig, hogy ott engem is m\u00e9g \u0151r\u00fcltebb v\u00e1gyakra \u00f6szt\u00f6n\u00f6zz\u00f6n.
\nEgyre vadabb l\u00f6k\u00e9seinek nem tudtam \u00e9s nem is akartam ellen\u00e1llni, ink\u00e1bb \u00fasztam a boldogs\u00e1gban, amit t\u0151le kaptam, \u00e9s a harm\u00f3ni\u00e1ban, amit egy\u00fcttesen ny\u00fajtott nekem a most nagyon t\u00e1voli k\u00f6rnyezet: az erd\u0151, a f\u00e9nyek, az illatok, a csod\u00e1latos aut\u00f3, \u00e9s persze a kedvesem. A var\u00e1zsos egyveleg most m\u00e1r folyamatosan ott keringett az ereimben, mint valami nagyon dr\u00e1ga, nagyon finom, egyedi k\u00e1b\u00edt\u00f3szer…
\n\u00d6nk\u00edv\u00fcletben, k\u00f6d\u00f6n kereszt\u00fcl hatolt el \u00e9rz\u00e9keimhez a kedvesem \u00fajabb gy\u00f6ny\u00f6re: az els\u0151 m\u00e9g szinte ki sem h\u0171lt, \u00e9s m\u00e1ris itt volt a k\u00f6vetkez\u0151. Egym\u00e1st \u00e1t\u00f6lelve, f\u00e9nyes robban\u00e1sok k\u00f6zben, s\u00falytalanul suhantunk egy\u00fctt a csillagok k\u00f6z\u00f6tt, egyik ragyog\u00f3 f\u00e9ny\u00f6z\u00f6nt\u0151l a m\u00e1sikig…
\nEgy f\u00e9l\u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb elfogyott a p\u00e1r szendvics, \u00e9s az \u00e1sv\u00e1nyv\u00edz, ami ekkora m\u00e1r sajnos nem volt nagyon hideg, de szomjas sz\u00e1nknak \u00edgy is j\u00f3l esett. Amikor a nap v\u00e9gleg elt\u0171nt \u00e9s hely\u00e9t a csillagok vett\u00e9k \u00e1t, csak akkor indultunk hazafel\u00e9. A kis parkol\u00f3 a pazar kil\u00e1t\u00f3val csak nagyon lassan maradt el m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk, mert ha rajtunk m\u00falik, soha el nem hagyjuk ezt a helyet.
\nAz M5 f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3i egy cinkosan hallgatag, a titkunkat m\u00e9ly s\u00f6t\u00e9tj\u00e9be rejt\u0151 erd\u0151 f\u00e1it vil\u00e1g\u00edtotta meg.
\n – Szeretem ezt az aut\u00f3t – mondtam a kedvesemnek, mik\u00f6zben ujjai hol a sebess\u00e9gv\u00e1lt\u00f3t, hol a combomat simogatt\u00e1k – \u00e9rdekes, hogy m\u00e1r akkor is szerettem, amikor nem tudtam, mennyi mindenre haszn\u00e1lhat\u00f3. Most m\u00e9g jobban szeretem, mint akkor, amikor csak \u00e1lmodoztam r\u00f3la. Szeretn\u00e9m sokat, nagyon sokat vezetni… \u00e9s szeretn\u00e9k sokszor aut\u00f3zni Veled…<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"