F\u00e1radt vagyok ma este, hogy ig\u00e9nybe vegyem a szolg\u00e1latiadat – \u00e1s\u00edtott Dominika kisasszony, a rabszolga \u00f6szinte r\u00e9m\u00fclet\u00e9re. Ez vajon azt jelenti, hogy nem kap kegyelmet? De k\u00fcl\u00f6nben, ha m\u00e1r ilyen sz\u00e9pen k\u00e9red, – folytatta nagy kegyesen, mintha akkor gondoln\u00e1 meg mag\u00e1t, – megengedem, hogy ez \u00e9jszaka m\u00e9g egy pr\u00f3b\u00e1t ki\u00e1llj. Tapsolt az \u00f6rs\u00e9gnek, akik azonnal benn teremtek, \u00e9s egy int\u00e9s\u00e9re felkapt\u00e1k a m\u00e9g mindig hal\u00e1lf\u00e9lelemt\u00f6l reszket\u00f6 szolg\u00e1t. Kihurcolt\u00e1k a teremb\u00f6l. \u00dajabb j\u00e1t\u00e9k k\u00f6vetkezik teh\u00e1t. Mosdass\u00e1tok le \u00e9s j\u00f3 er\u00f6sen l\u00e1ncolj\u00e1tok az \u00e1gyam v\u00e9g\u00e9be! – parancsolt az \u00darn\u00f6, a szolg\u00e1l\u00f3kat pedig egy int\u00e9ssel elk\u00fcldte aludni.
\nMiut\u00e1n \u00f6 maga is \u00e1t\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt az \u00e9jszakai k\u00f6nt\u00f6s\u00e9be, bevonult a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, kez\u00e9ben m\u00e9g mindig a boroskupa. Amikor a katon\u00e1k v\u00e9geztek, kik\u00fcldte \u00f6ket. \u00cdgy teljesen mag\u00e1ra maradt a maga tehetetlen, megl\u00e1ncolt, megk\u00ednzott rabbal. Lassan itta a kupa bort, k\u00f6zben bele-belen\u00e9zett a t\u00fck\u00f6rbe, \u00e9s f\u00e9s\u00fclgette a haj\u00e1t. D\u00fadolt valamit mag\u00e1ban, \u00e9s lassan \u00fagy t\u00fcnt, mintha m\u00e1r meg is feledkezett volna az \u00e1gya v\u00e9g\u00e9ben egyre k\u00e9nyelmetlenebb\u00fcl hever\u00f6 rabszolg\u00e1r\u00f3l. Kiss\u00e9 megsz\u00e9d\u00fclt a bort\u00f3l, de hat\u00e1rozottan jobban \u00e9rezte mag\u00e1t t\u00f6le. Hagyta, hogy j\u00f3l \u00e1tj\u00e1rja minden tagj\u00e1t a kellemes ital ny\u00fajtotta zsibbad\u00e1s. A dallamhoz, amit d\u00fadolt, mosolyogva lejtett egy t\u00e1ncot. Egyre vadabbul forgott, k\u00f6zben ler\u00fagta a cip\u00f6j\u00e9t, eldobta a kup\u00e1t, \u00e9s lend\u00fcletb\u0151l – zsupsz – bevetette mag\u00e1t az \u00e1gyba. Ett\u00f6l \u00f6sszerezzent a rabszolga ott a l\u00e1bain\u00e1l. Nem tudott, \u00e9s nem is mert volna mozdulni, b\u00e1r l\u00e1that\u00f3lag k\u00e9nyelmetlen volt a kicsavart, f\u00e9loldalas helyzet, amiben odal\u00e1ncolt\u00e1k. Dominika kisasszonyban ezzel m\u00e9gis \u00fajra fel\u00e9bresztette k\u00fcl\u00f6n\u00f6s hajlam\u00e1t az uralkod\u00e1sra.
\n– H\u00e1t, \u00edgy nem igen tudod v\u00e9grehajtani a parancsaimat, ugye? – incselkedett vele kacagva. Deh\u00e1t, be kell l\u00e1tnod, nem v\u00e1rhatom el, hogy a szolg\u00e1l\u00f3im miattad fenn legyenek eg\u00e9sz \u00e9jjel! \u00cdgy az \u00e1gyon fekve a rabszolga test\u00e9nek fesz\u00edtette a l\u00e1bait, \u00e9s egy nagyot ny\u00fajt\u00f3zkodott.
\n– Mit tudn\u00e1l nekem megtenni, amihez nem lenne sz\u00fcks\u00e9ged a lel\u00e1ncolt tagjaidra? R\u00e1ad\u00e1sul, amit akkor is tudsz folytatni, ha k\u00f6zben elalszom…
\nA rabszolga k\u00e9rlel\u00f6en n\u00e9zett r\u00e1. Megsz\u00f3lalni nem mert, de a szemei, mintha azt mondt\u00e1k volna:
\nB\u00e1rmit k\u00e9rj, amit csak tudok, megteszek!
\n– Mondtam m\u00e1r, hogy ne pr\u00f3b\u00e1lj meghatni ezzel a n\u00e9z\u00e9ssel – dorg\u00e1lta incselked\u0151n Dominika. Na mindegy, most m\u00e1r \u00fagyis aludni akarok. Tal\u00e1n \u00fagyis hi\u00e1ba hatn\u00e1l meg. A szolga \u00fajra \u00f6sszerezzent. Tal\u00e1n azt tal\u00e1lgatta: ez most mit jelenthet ? Mik\u00f6zben Dominika kisasszony ezt t\u00e1rgyilagosan, \u00e1lmosan-unottan mondta, j\u00e1t\u00e9kosan l\u00e9pegetett v\u00e9gig a f\u00e9rfitesten. Mintegy apr\u00f3kat ny\u00fajt\u00f3zkodva, neki fesz\u00fclt a l\u00e1b\u00e1val a rabszolga has\u00e1nak, azt\u00e1n mellkas\u00e1nak, a m\u00e1sik l\u00e1b\u00e1val is, majd az arc\u00e1nak. V\u00e9g\u00fcl k\u00e9t l\u00e1ba k\u00f6z\u00e9 fogta a rabszolga fej\u00e9t, \u00fagy n\u00e9zett le r\u00e1 mosolyogva, \u00e9lvezettel duruzsolva.
\n– Tudod mit?Cs\u00f3kolgasd egy kicsit! – nyomta a sz\u00e1j\u00e1ra mindk\u00e9t l\u00e1b\u00e1t egyszerre, azt nagyon szeretem egy ilyen f\u00e1raszt\u00f3 nap ut\u00e1n. A sok j\u00e1rk\u00e1l\u00e1st\u00f3l elf\u00e1radtak a l\u00e1baim. Majd most egy kicsit megenyh\u00fclnek. A rabszolga engedelmeskedett. El\u00f6sz\u00f6r b\u00e1tortalanul, \u00fcgyetlen\u00fcl adott r\u00e1 puszikat, majd egyre jobban neki b\u00e1torodva cs\u00f3kolgatta \u00darn\u00f6je l\u00e1bait. Dominika kisaszonynak nagyon tetszett, hogy egy f\u00e9rfi egyetlen szav\u00e1ra azonnal megteszi ezt. Lehunyt szemmel \u00e9lvezte a bizserget\u0151 \u00e9lm\u00e9nyt, ahogy a sz\u00e1j v\u00e9gigmajszolgatja talpait.
\n– Tudom m\u00e1r, az lesz a pr\u00f3bat\u00e9teled, – villant esz\u00e9be az \u00faj \u00f6tlet. – hogy addig fogod nyalogatni a l\u00e1baimat, am\u00edg el nem alszom. \u00dagy akarok elaludni, hogy k\u00f6zben folyamatosan \u00e9rezni akarom a forr\u00f3, remeg\u00f6 sz\u00e1dat, a nyelvedet a talpaimon. De j\u00f3l vigy\u00e1zz, mert ha abba mer\u00e9szeled hagyni, miel\u00f6tt elalszom, akkor v\u00e9ged! Kezdheted is – kacagott apr\u00f3kat Dominika kisasszony.
\nA rabszolga tudta a dolg\u00e1t. \u00c9s azt is tudta, hogy ez az egyetlen es\u00e9lye. Tulajdonk\u00e9ppen \u00f6r\u00fclhetett, hogy v\u00e9g\u00fcl ilyen k\u00f6nnyen meg\u00faszta, ha csak ezt kell megtennie. Hevesen nyalogatni kezdte a fej\u00e9hez k\u00f6zelebb lev\u00f6 bal talpat. Kellemes \u00e9rz\u00e9s j\u00e1rta \u00e1t Dominika \u00darn\u0151t. Most v\u00e9giggondolta a mai nap izgalmait, gy\u00f6ny\u00f6reit… A vacsor\u00e1ra felt\u00e1lalt finoms\u00e1gokat; a zen\u00e9t, amit hallgatott nap k\u00f6zben. A k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte s\u00fcrg\u00f6-forg\u00f3 szolg\u00e1kat \u00e9s katon\u00e1kat, akik minden parancs\u00e1t vakon teljes\u00edtett\u00e9k. A j\u00e1t\u00e9kot ezzel a l\u00e1zad\u00f3val akit, \u00fagy t\u00fcnik, el\u00e9g k\u00f6nnyen bet\u00f6rt.
\n„Mintha nem is b\u00e1nn\u00e1 nagyon, ha \u00e9n al\u00e1zom meg” t\u00fcn\u00f6d\u00f6tt mag\u00e1ban. Mindennel egy\u00fctt, nagyon szeretek \u00edgy \u00e9lni, \u00e1llap\u00edtotta meg \u00fajra. Hagyta, hogy egy kiss\u00e9 \u00e1tj\u00e1rja a bor \u00e9s f\u00e1radts\u00e1g. Lassan leragadtak szemei, f\u00e9lig m\u00e1r \u00e1lmodott. Tal\u00e1n \u00e9ppen egy t\u00fal \u00e9l\u00e9nk \u00e1lom riasztotta fel \u00fajra egy pillanatra. J\u00f3l esett neki, hogy a l\u00e1ba ilyen kellemes h\u0171s\u00edt\u00e9st kap k\u00f6zben, b\u00e1r mintha a rabszolga nyelve n\u00e9mik\u00e9pp f\u00e1radna m\u00e1r. Tal\u00e1n f\u00e9l \u00f3ra is eltelt k\u00f6zben. Most azt is \u00e9szre vette, hogy m\u00e9g mindig csak a bal l\u00e1ba kapott a k\u00e9nyeztet\u00e9sb\u00f6l.
\n– Most m\u00e1r a m\u00e1sikat is! – s\u00f3hajtotta oda f\u00e9l\u00e1lomban. M\u00e9g \u00e9rezte, ahogy a kellemes nyelvcsap\u00e1sok egy pillanatra meg\u00e1llnak, am\u00edg jobb l\u00e1b\u00e1t is odadugta a megk\u00f6t\u00f6z\u00f6tt rabszolga sz\u00e1j\u00e1hoz. Azt\u00e1n azon folytat\u00f3dott az \u00e9lvezet. A l\u00e1bain\u00e1l hever\u00f6 f\u00e9rfi tov\u00e1bb engedelmeskedett. K\u00fcl\u00f6n izgalmas \u00e9rz\u00e9s volt, hogy ennyire al\u00e1rendeli mag\u00e1t \u00darn\u00f6j\u00e9nek. A m\u00e1sik talpnak m\u00e9g \u00faj volt az \u00e9rz\u00e9s. Dominika kisasszony \u00fajra \u00e1tadta mag\u00e1t az \u00e9lvezetnek, apr\u00f3kat ny\u00f6gve, egyre halkabban. K\u00f6zben lassan csodasz\u00e9p \u00e1lomra szender\u00fclt. …
\nM\u00e1snap reggel, amikor fel\u00e9bredt, a szolg\u00e1l\u00f3k m\u00e1r ott szorgoskodtak a szob\u00e1ban. Rendet tettek. Kivitt\u00e9k a tegnapi bort, a kup\u00e1t, elrendezgett\u00e9k Dominika kisasszony aznapi ruh\u00e1it, cip\u00f6it. Kitakaritottak. K\u00f6zben huncut tekintettel m\u00e9ricsk\u00e9lt\u00e9k Dominika kisasszony l\u00e1bain\u00e1l m\u00e9g mindig kil\u00e1ncolt rabszolg\u00e1t, aki szint\u00e9n \u00e9bren volt m\u00e1r.
\n„Vajon milyen szolg\u00e1latokat kellett tennie tegnap \u00e9jjel ?”
\nDominika \u00darn\u00f6, r\u00e1 se n\u00e9zve a rabszolg\u00e1ra fel\u00fclt, \u00e9s hozatott mag\u00e1nak reggelit. Aznap d\u00e9lel\u0151tt rengeteg gondja volt, hiszen, mint a tartom\u00e1ny \u00darn\u00f6j\u00e9nek, el kellett l\u00e1tnia a cs\u00e1sz\u00e1ri helytart\u00f3 feladatait. H\u00edvatta a nagyterembe a hivatalnokokat, kihallgat\u00e1sokat tartott, a szomsz\u00e9dos barb\u00e1r t\u00f6rzsek k\u00fcld\u00f6tteivel t\u00e1rgyalt. Igen elfoglalt napnak n\u00e9zett el\u00e9be. Hozatta nappali ruh\u00e1it, cip\u0151j\u00e9t. Rendbe szedette mag\u00e1t a szolg\u00e1l\u00f3kkal. M\u00e1r k\u00e9sz\u00fclt is megjelenni az alattval\u00f3k el\u0151tt. Indult kifel\u00e9 az ajt\u00f3n, amikor az egyik szolg\u00e1l\u00f3 csendesen megk\u00e9rdezte:
\n– Na, \u00e9s mi legyen a l\u00e1zad\u00f3val, \u00darn\u0151m?
\n– Ja, igen, a tegnapi rabszolga… – fordult vissza Dominika kisasszony, – majdnem elfelejtettem… A l\u00e1ncok s\u00falyos nyomait visel\u0151 kreol test mozdulatlanul fek\u00fcdt, \u00e9s v\u00e1rta a v\u00e9gs\u0151 \u00edt\u00e9letet….<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"