Engedelmeskedj!

Szép havas, hideg idő van. Ilyenkor a világért sem mozdulnék ki a jó meleg szobámból. Épp kapóra jött, hogy szolgám bejelentkezett. Nem kívántam fogadni, de mikor könyörögni kezdett, hogy láthasson, kegyet gyakoroltam vele.
Pitizz, halljam! – mondtam neki a telefonba igen határozottan. Ő erre elkezdett könyörögni, esedezett kegyeimért, hogy láthasson és szolgálhasson nagy alázattal..

Nem, nem érdemled meg, hisz egy senki vagy, közöltem és ezzel be is fejeztem a beszélgetést.
Visszahívott. Nagyon mérges lettem rá, hogy merészel háborgatni?
Mégis mit képzelsz te magadról – kérdeztem tőle.
Ekkor már elkezdett pitizni. Lihegett, mint egy kutya és síró hangon könyörgött, hogy láthasson és legyek olyan engedékeny, hogy szíveskedjek fogadni őt.
Még meggondolom, modtam. Hívjál vissza pont öt perc műlva. Addig házi feladatot kapsz. Húzogatod a farkad és közben rám, az Úrnődre gondolsz, de nem élvezhetsz el! Pontban öt perc műlva jelented, hogyan teljesítetted a dolgod.
Közben épp rendezgettem a ruhatáram. Szebbnél szebb bőr miniruháim, mini szoknyácskáim vannak. Puhák, illatosak. Mikor megtaláltam egyik kedvenc kis ruhadarabomat: egy top, falatnyi és nagyon mélyen kivágott, vékony bőrpántok díszítik. Kedvelem és már régen nem volt rajtam.
Elidőztem gondolataimban, egy kedvenc szolgámtól kaptam húségének elismeréseként ajándéba. Ő Svájcban dolgozik évek óta, és most eszembe jutottak a szép emlékek, amikor megcsörrent a telefon..
Én őszintén szólva már meg is feledkeztem a házi feladatát teljesítő emberemről, mikor jelentette, hogy megtette, amit kiróttam rá. Nem élvezett el, de nagyon nehéz kérés volt. Most fájdalma van és láthatásért könyörög és epedezik.
Az órára sem néztem és leteremtettem. Megmondtam, hogy pontban öt perc múlva hívj, mit képzelsz te magadról?

Ő előszőr bizonygatta, hogy betartotta az előírt időpontot, de mivel én kijelentettem, hogy ez nem így van, ismét sűrű „mea culpába” kezdett.
Ekkor megparancsoltam neki, fél óra múlva itt csengessen az ajtómon, és hozzon a kutyámnak finom ennivalót, e nélkül be sem teheti a lábát.
Szépen lezuhanyoztam, bekentem magam testápolóval és kiszemeltem, mit fogok felvenni. Kedvenc parfümömmel, ami kesernyés és karakteres illatú – amolyan Úrnőhöz méltó -, befújtam magam. Csodás, leheletnyien vékoy fekete tangabugyit, csipkés, átlátszó melltartót, vékony kis pántokból álló harisnyatartót kaptam magamra, mikor csöngetett a szolgám.
Kiszóltam neki, ott állsz vigyázban, majd kimegyek, ha jónak látom.
Felvettem egy nagylyukú neccharisnyát, a bőr niniszoknyámat és az izgalmas, pántos top volt épp a kezemben, mikor ismét csöngettek.
Dühösen kinyitottam az ajtót, és láttam, ott térdepelt.
Gyere be mondtam, de négykézláb. Eküzben felvettem kis pántos felsőmet.
Ő jött. Mondtam, jó hogy jött, menjen így egy kört a szobában, és álljon meg kedvenc fotelom előtt, mert ő lesz a lábtartóm.
Engedelmeskedett, én pedig boldogan néztem, milyen hű szolgára tettem szert.
Hagytam ott állni egy darabig, majd megparancsoltam, kezdje el nyalogatni a csizmámat. Nagy élvezettel meg is tette nekem.
Tisztára nyalta csizmatalpamat, még a sarkát is, de láttam egy kis piszok foltot rajta, ezért a térdemre fektettem, és elfenekeltem. Közben megkérdeztem, kid vagyok én neked?
Az Úrnőm és parancsolom – mondta.
Ekkor megenyhültem, most tisztára nyalod a csizmát, de húzd le a lábomról!
Ő nyalogatta, közben pedig elkezdtem lakkozni a lábkörmeimet. Mivel ő ott térdepelt előttem, megparancsoltam, hogy fújja addig a lakkot, míg meg nem szárad. De nagyon vigyázzon, mert ha nem szárítja meg, meg fogom büntetni.

Fújta is becsülettel, és mivel kezdett vörösödni, a lábujjaimmal megnéztem, és jól sejtettem, ágaskodni kezdett a farka.
Ekkor közöltem, hogy most nyalja a talpam és szopogassa lábujjaimat. Ezt nagyon szeretem. Boldogan teljesítette kérésemet.
Egyszer meg kellett fenyítenem, mivel meg merészelte simogatni az én fenséges talpam.
Ezt nem engedtem! Büntetésként most jössz utánam négykézláb, és csókolgatod a lábam nyomát!
Engedelmes szolgaként teljesítette óhajom, azért rászóltam, hogy hangosabban, hallani akarom a cuppogást.
Könyörgött, hadd érinthesse meg újra a talpaimat, és minél jobban könyörgött, annál szívesebben tiltottam meg ezen kegytől.
Egyre jobban ágakodott a szerszáma, ezért megkérdeztem, kér-e enni?
Helyesen válaszolt: ha Úrnőm azt kéri tőlen, eszem.

Rendben, akkor hozd be a kutya edényét!
Kiment a konyhába és már hozta is.
Most hozd ide azt, amit a kutyámnak vettél. és bontsd ki!
Kibontotta, ekkor láttam, hogy egy tizenöt kilós zsákkal tért vissza. Kiöntöttem a tálba belőle és rádobáltam az asztalon lévő gyömölcstálból pár narancsgerezdet, és ráhajítottam egy félig megevett banánt héjastól.
Megparancsoltam neki, egyen! Az utolsó morzsáig meg kell ennie, ha azt akarja, hogy kegyet gyakolorjak vele, és a jövőben is szolgálhasson.
Előszőr próbált egyezkedni, de mivel hajthatatlan voltam, elkezdte enni. Meg is ette mindet. Nem mondanám, hogy kitörő lelkesedéssel, de ez engem egy csöpet sem érdekelt.
Ekkor rászóltam, vetkőzzön le és feküljön háttal végig a földön! Most megjutalmazom.
Csillogó szemekkel, izgalomtól kipurult arccal vetkőzött.le. Nem is vetkőzött, dobálta le magáról a ruhát.
Mi lesz a jutalmam Úrnőm?
Hogy mi lesz?
Hát ez bizony már egy másik történet.

Vélemény, hozzászólás?