Ma kell mennem a nőgyógyászatra. Amióta magánorvoshoz járok, amikor a legféltettebb kincsemhez nyúlnak, egészen máshogy áll hozzá az orvoshoz. Volt egy pár kellemetlen élnényem régen. Előfordult, hogy a nővért kiküldte a szobából a nőgyógyászom és szexelni próbált velem akaratom ellenére. De próbálom ezt elfelejteni, ezért váltottam orvost. Úgy érzem, megéri a pénzt, hogy figyel rám, pár percet beszélgetünk is, és szívesen lépek be a rendelőbe. Mindig tisztaság van, bejelentkezve alig kell várnom.
Az állami rendelőben órákig kellett várakozni, hatalmas pocakú állapotos nőkkel, ki tudja, milyen nemibetegségekkel bajlódó, kétes arcú lányokkal azért, hogy aztán egy mogorva, durva fickó megvizsgáljon. Az is érdekes, hogy a doki olyan negyven év körüli nő. Hogy ez különleges, azóta tudom, amióta barátaimmal szóba került, mivel kivétel nélkül mindenkinek férfi nőgyógyásza van közülük.
Kellemetlen érzés már a tudat is, hogy egy hideg vasat fog belém dugni. Hiába mondta nekem, hogy
lazítsam el magam, gondoljak másra. Nehéz nem odafigyelni akkor, ha egy orvosi rendelőben van az ember, deréktól lefelé teljesen mezítelenül, és egy hideg idegen tárgy hatol belé. Nem fájdalomról van szó, inkább kellemetlenségről.
Amikor megérkeztem a rendelőbe, nem volt senki a váróban. A rendelő (ami egy lakásból lett átalakítva) ajtaja nyitva volt, beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Az ajtó csukásra kinyílt a rendelő ajtaja. Meglepetésemre egy fehér köpenyes, fiatal férfi lépett ki rajta. Meglepett arcomat látva – hiszen még az egész lakásban sem láttam soha férfit – megszólalt:
– Fáradjon be, a doktornőnek ma délelőtt sürgősen el kellett utaznia, én vettem át az egész napi műszakját – és beinvitált a vizsgáló helyiségbe.
Leesett az állam, és gyanakodni is kezdtem, hogy ez helyén való-e így?
Azután a doki névtáblájára pillantottam, és megnyugodtam, hogy azt a nevet láttam, amit érkezéskor mindig a bejárat melletti táblákon, a doktornő neve alatt. Magánrendelő lévén a doktornő is csak heti egy napon rendel, és valószínűleg ezért szerepel még azokon a táblákon másik négy név. Biztos felosztották egymás között, hogy ki milyen napokon birtokolja a rendelőt. Ezzel megnyugodtam, újra ránéztem a férfire, és megállapítottam, hogy komoly, intelligens arcú, kedves. Ha már az arcán időztem, azt is észre vettem, milyen jóképű.
Leültem a szokásos székbe az íróasztal mellett. A doki kicsit kérdezgetett, közben nézegette a doktornő füzetét, amibe minden adatot össze szokott irkálni a páciensekről. Megbeszélték, hogy most csinálják meg az évente kötelező rákszűréshez szükséges vizsgálatokat. Bólintottam, majd miután a doki a paraván mögötti székre mutatott, hogy legyen szíves levetkőzni alulról, majd a vizsgáló székre ülni, arra gondoltam, amikor felkelt az íróasztal mellől a székből, hogy most kicsit könnyebb lesz elterelni gondolataimat a csúnya nagy vasról.
Erőnek erejével próbáltam gondolataimat egész más irányba terelni. Leültem a székre, kikötöttem cipőimet, levettem a zoknikat és beleraktam, majd felálltam, kigomboltam farmernadrágom, és elkezdtem levenni a nadrágom is. Közben gondolatam azon jártak, milyen jóképű ez a férfi. Próbáltam a helyzet pozitív oldalát nézni, és azt mondogattam magamban, mennyire szerencsés vagyok, hogy egy ilyen pasi fog megvizsgálni.
Amikor a bugyimat is levettem, és a székre raktam a nadrág mellé, elindultam, hogy felüljek a vizsgálóágyra. Ahogy egyet léptem, meglepve tapasztaltam, hogy teljesen benedvesedtem. Magamban nevettem, és megdícsértem önmagam. Ez az, most aztán sikerült elterelni a gondolataimat! Mosolyogtam, bár gyorsan észhez kaptam, nehogy a doki észrevegye. Ő közben a füzetet lapozgatta, írogatott, én meg kezdtem aggódni, mi lesz, ha észre veszi. Aztán megvontam a vállam, és felfeküdtem. Csak látott már ilyet, no meg amúgy sem tehetek róla. Felfeküdtem az ágyra, két lábam beakasztottam, kezeimet hasamra tettem, és behúnytam a szemeimet. Mivel a doki még nem jött, az aggódásból huncutság lett. Ott feküdve széttárt lábakkal, meztelen alsó testtel az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha tényleg, direkt ingerelném még magam gondolatban?
Becsukott szemmel elképzeltem, hogy milyen lehet a doki ruha nélkül. Biztos csupa izom. Milyen jó lenne végigsimítani egész testét, azután végigcsókolnám… és ahogy így álmodoztam, éreztem, hogy a nedv már folyik ki belőlem, annyira felizgultam. Aztán hirtelen az is eszembe jutott, hogy nem csak a nedvről fogja észrevenni a helyzetet, hanem biztos ugyanúgy odatódul minden vér. Jaj, mi lesz? Biztosan észre fogja venni, hogy az egész nemiszervem környéke tiszta vörös – és főleg, hogy lüktet. Ezt még jobban élvezve vártam a csúnya nagy vasat, és szemem még mindig csukva tartva hallottam, ahogy a doki a szekrényhez lép, kinyitja azt, a fém szerszámok között turkál, majd odalép hozzám. Próbáltam nagy levegőt venni, hiszen a doktornő mindig azt mondta nekem, és vártam a borzasztót…
Ám ekkor, ahogy a doki az eszközzel a kezében odalépett, és meglátta az elétárt „anyagot”, majdnem leejtette kezéből a vasat, úgy meglepődött. Mintegy megsajnált, de az is lehet, hogy a látványtól maga is azonnal felizgult. Igazából maga sem tudta már pontosan, minden esetre az eszköz helyett, azt továbbra is a kezében tartva a fejével hajolt felém, és egy lehellet kíséretével nyelvével lentről fölfelé végigszántotta az egész nyílást.
Én a kellemetlenre számítva először nem értettem, mi történik. Csak azt éreztem, hogy ez nem a csúnya vas érzése, és annyira meglepődtem, hogy azonnal kinyitottam szememet. Fejem felemelve megláttam a doki fejét lábaim között. Először leesett az állam, szinte a vérkeringésem is leállt, annyira meglepődtem. Azután elmosolyodtam, és azt mondtam magamban: „igen, ez az én napom!”
Hatalmas vigyor és elégedettség kíséretével visszafeküdtem, és úgy döntöttem, ha már így alakult, átadom magam a teljes élvezetnek. A doki, amikor nyelvével felért a csiklómig, ott tett néhány kört, amire össze-összerándultam, majd újra lefelé indult, és ezt az utat vagy jó tízszer megtette. Tomboltam, őrjöngtem, belül folyt belőlem a nedv. Mit folyt, ömlött. Éreztem, ahogy csöpög lefele ebben az idétlen pózban, és elképzeltem, hogy miután felkelek, mekkora tócsa lesz a fenekem alatt. Mennyire vicces, hogy rajtunk kívül senki sem találná ki, milyen nedvek is azok… A férfi viszont – talán túl értékesnek találva a lefolyó nedveket – a kezét is munkába állította. Persze nem azt, amiben még mindig az eszköz volt. Elkezdte a kifolyó nedveket szétkenni rajtam, azok forrásának környékén. Kent egy kicsit a végbél nyílására is, és miután nyelvével a csiklómra helyezte a hangsúlyt, csak azzal foglalkozott. Birizgálta nyelvével, szívta, kicsit harapta, egyre gyorsabban, ahogy pulzusom és levegővételem is egyre nőtt, és míg végül nem sokára kitört belőlem az orgazmus. Teljesen elélveztem, majd utána kicsit elernyedtek izmaim. Nem így a bő levet nyújtó forrás, ami – főleg az érintésektől – csak még vadabbul ontotta magából a nedvet. Míg a doki eddig kezével irányította másfelé kifolyó gyönyöröm, már egy ujját is eltüntette bennem, majd kettőt, és elkezdte ütemesen, egyre gyorsabban ki-behúzogatni.
Már nem bírtam az ártatlant játszani, csípőm együtt mozgott az ujjakkal, egyre gyorsabban és vadabbul. Miután a férfi hüvelykujjával közben a végbélnyílásom is izgatta, nem bírtam tovább. Felültem, elkaptam a férfi haját, és magamhoz rántottam. Rávetettem magam a szájára, és majdnem széttéptem, olyan vadul estem neki. Csókoltam, csókoltam, de a férfi sem állt ellen, és hatalmas nyelvcsatával pecsételtük meg titkunkat. A férfi egy levegővételnél felemelkedett, lebontotta magáról karjaimat, és ahelyett, hogy elment volna, ahogy megijedtem, csak levette fehér nadrágját, és alatta lévő fehér alsónadrágját. Még jobban őrjöngtem. Úgy éreztem, mindjárt ordítok, ha most azonnal nem hatol belém. Már-már felrobbanni éreztem nemi szervem, de a férfi ahelyett, hogy rögtön belém hatolt volna, felsőtestemmel kezdett foglalkozni. Kicsit megemelte a hátam, levette rólam a pólót, és kikapcsolta melltartómat is.
Tomboltam, ezt tekintetem is elárulta. Míg a férfi a melleimmel kezdett foglalkozni, csókolta, gyúrta őket, egy lopott pillantással, örömmel nyugtáztam, hogy a doki már bőven készen áll a feladatra. Belül tombolt, üvöltött egy hang bennem:
– Miért nem hatol már belém? Megőrülök!
De a férfi, miután végigcsókolta testem többször is, újra felkelt, és saját ingjét kezdte kigombolni. Lerakta a „csúnya vasat” az ágy mellé a székre, levette ingjét, és elém tárult izmos, közepesen szőrös felsőteste. A türelmetlenséget gyorsan elégedettség váltotta fel. Én is elkezdtem simogatni a férfi mellkasát, és újra csókolózni kezdtünk. Immár teljesen meztelen voltunk mindketten, és pár pillanat múlva a férfi ismét felkelt. Ekkor már azért, hogy végre megadja azt, ami nekem jár. Belém hatolt, már csak ettől az érzéstől majdnem elélveztem, aztán elkezdett bennem ki-be mozogni. Nekem sem kellett sok, de mivel a férfi is kellőképp kiéheztette magát, neki is hamar közeledett a vég. Jópár perc szeretkezés, de ez már nem is szeretkezés, vad dugás után mindketten elmentünk, és a férfi visszatért melleimhez. Azokat kezdte újra simogatni kifáradt pihegésünk közben.
El voltam ámulva a helyzeten, helyzetünkön, és egy újabb csókot nyomva a férfi szájára mosolyogva kérdeztem:
– Ennyi lesz a vizsgálat…?
A férfi kicsit zavarba jött. Felkelt, a csap felé ment, megmosta magát, felöltözött. Mielőtt az eszközhöz nyúlt volna, megtörölgetett egy pár papírtörlővel, és nagyon élveztem, hogy ennyire törődnek velem. Abszolút nem érdekelt, milyen érzés lesz most az a szerszám. Még mindig az orgazmus varázsában éltem, és míg szemeimet újra behúnyva próbáltam ismét áltélni a pár perccel ezelőtti csodát, már éreztem is, ahogy belém hatolt az a fémbigyó. Szétfeszítette nyílásom. A doki levette a kenetmintákat. Kicsit meglepett a doki hangja, mert a belépés óta alig szólalt meg, most figyelmeztetett, hogy kész a vizsgálat, öltözhetek. Próbáltam valami érzelmet kivenni a hangjából, de nem igazán sikerült. Közömbös volt, ugyanolyan kedves, mint amikor belépzem. Nem volt sem cinkosan mosolygós, sem sértődött, sem durva, sem közönséges. Még az is megfordult a fejemben, lehet, hogy az egészet csak álmodtam?
Mit sem törődve ezzel még egyszer megtöröltem magam, felöltöztem, és az íróasztal melletti székhez mentem újra, hogy rendezzem az anyagiakat. A doki elmondta, mikorra várhatom az eredményt, de ez már a doktornő biznisze, nála érdeklődjem. Mosolyogva megköszöntem, kifizettem, és távoztam. A kapun kilépve hátrafordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a táblákat, és erősen elgondolkodtam, hogy esetleg más napokon kéne orvoshoz járnom… Elégedett mosollyal arcomon indultam hazafelé.
[Történetek]