Mostanában nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztem. A sulihoz sincs már sok kedvem. A szerelmem más karjaiban kötött ki, összejött egy Szandra nevű lánnyal. Azóta nem is beszéltünk.
Mindenki arról faggat, hogy fáj-e. Hát, igen, fáj. És ha elkezdenek sajnálni, csak rosszabb. A vigasztalás és ajnározás nem tud rajtam segíteni. Ha akarok, beszélek róla, ha nem akarok, akkor nem. Sajnos, ezt sokan nem veszik észre. Mint például a nővérem, Fanni. A történetem is igy kezdődik:
Éppen Fannival veszekszem, hogy nem kell a Robival való dolgot feszegetni és le lehet rólunk szállni.
– Hagyd már abba, nem érdekel, hogy folyton Robival jössz!!! – vágtam nővérem fejéhez.
– Ha nem beszélsz róla, csak rosszabb lesz! – hangzott az ellenérv.
– A franc essen már bele, nem akarok róla beszélni, az én dolgom! Hagyj vele békén!
– Persze, hogy a te dolgod, de ahogy így kiborulsz, az már a család dolga is!
A továbbiakra nem voltam kíváncsi, mert sarkon fordultam, kiszáguldottam az ajtón és a garázsba vezetett az utam. Feltéptem a garázs ajtaját és egyenesen a motorom felé vettem az irányt. Amikor ideges voltam mindig motoroztam. Ez az életem egyik része lett. Az 125 köbcentis crossomat semmire sem cserélném el. Kitoltam a motort, zsebemből pedig kiszedtem a kulcsokat. Nemrég jöttem haza a barátnőmtől, nem terveztem több utat, ezért is álltam be a motorral a szokott helyére. A kulcs viszont a zsebemben maradt. Beindítottam a motort és gázt adva elindultam. Egyre jobban pörgött a motor, ahogy az agyamban a gondolatok. Elkanyarodtam balra, éppen arrafelé, amerre Robi lakik. Búskomoran rápillantottam a szobaablakára és az előtte lévő virágokra. A muskátlik csendesen őrizték az ablakot, és az az mögött történtek emlékét. A reggeli ébresztések csodás pillanatait, amelyekhez foghatót talán többé nem élhetek át. Közben egy mélyet sóhajtottam és több emlékkép tört elő belőlem.
Az egyik legjobb, amikor csak kettesben voltunk Robiéknál. A szülei elmentek otthonról, nem tudom már miért, valamit el kellett intézniük talán… vagy kirándulni mentek… hmm… nem emlékszem. Robi áthívott, hogy kettesben lehetnénk, tévézhetnénk, beszélgethetnénk. Én kapásból belementem, még elindulás előtt a kedvenc parfümömből raktam magamra itt-ott, csak a hatás kedvéért. Ahogy megérkeztem Robi vizes hajjal és egy magára csavart törölközővel nyitott ajtót. A kapu nem volt bezárva, de útközben felhívott, hogyha bementem mindenképpen zárjam be, mert nem kíváncsi most a haverjaira. A bejárati ajtót is bezártuk, bevonultunk a szobájára.
– Na, most felöltözök, ne kukkolj! -szólt rám tettetett komolysággal Robi.
– Én? Soha. Ha gondolod el is fordulok!
– Bízom benned.
Ezt elégedett mosollyal konstatáltam, aztán Robi elkezdett öltözködni. Nehéz volt megállni, de tényleg nem figyeltem őt, inkább a tévécsatornák között válogattam.
Végül egy boxerban és egy Robi által kedvelt pólóban jelent meg előttem.
– Csini vagy. -mosolyogtam.
– Köszke. Találtál valamit a tévében? Mit néznél? Pornó?
– Neeem, inkább egy mesét.
Huncutul rámosolyogtam Robira, majd a tekintetem óvatlanul is Robi övön aluli tájékára tévedt, ahol mintha változások mentek volna végbe. Visszapillantottam Robira, aki halványan elpirult, velem együtt.
Felálltam és odamentem Robihoz. Átöleltem őt, mosolyogtam elégedettségemben, hiszen minden rendben van, nyugodt lehetek. Elkezdtem Robi nyakát puszilgatni. Éreztem bőrének finom illatát, jobb kezemmel arcát simogattam lágyan, eközben pedig éreztem, hogy derékon alul történnek még inkább változások. Ő a hátamat simogatta finoman, óvatosan… élveztem, hogy így kényeztetjük egymást. Ő az ágyhoz húzott, egy kis időre megállt, levette a felsőmet, a melltartómat és lefektetett az ágyra.
– Fordulj hasra, szép lány.
Bólintottam, aztán hasra fordultam. Robi félre tűrte a hajam, majd forró leheletét éreztem meg a nyakamon. Érzékien, gyengéden csókolta végig a gerincem vonalát, engem közben olykor a hideg rázott ki, olykor meg a forróság öntött el úgy, hogy azt hittem szétrobbanok. Halk nyögések hagyták el a számat. Robi elindult a gerincem vonalán visszafelé, néha nyalt egyet-egyet rajtam. Nyelvének érintése egyre inkább lázba hozott.
Mikor elért a tarkómhoz, hátra fordított és a melleimmel kezdett játszadozni, szopogatta, nyalogatta a bimbóimat. Helyes arcát hozzám dörzsölte, én pedig a hajába túrtam egyik kezemmel, másikkal a hátát simogattam gyengéden, annyira gyengéden amennyire csak lehet. Nem tudtunk egymással betelni. Képtelenség volt. Robi nyelvei finoman vándoroltak a köldököm felé, belenyalva abba, ami ismét forrósággal töltött el. Lejjebb haladt, széthúzta a két lábam, a csiklómmal kezdett játszani a nyelve, vadul és finoman, felváltva. Pillanatokra nyalt a már nagyon nedves nyílásom felé, mintegy “lenyalva” arról a kéjnedveket. Szájába vette a csiklómat, játszadozott vele, nagyobb és nagyobb élvezeteket okozva nekem, közben feldugta nekem az egyik, aztán a másik ujját. Egyszerre elégített ki a szájával és a kezével. A másik kezével a hasamat simogatta.
Bizsergett már a testem, lassacskán jött egy hatalmas, minden eddiginél nagyobb forróság, a testem pedig megremegett és elöntött a Robi okozta gyönyör. Pillanatokig pihegni tudtam csak, de vissza akartam adni ezt a nagyszerű érzést Robinak, hogy ő is érezhesse ugyanezt. A hátára fordítottam őt, simogattam a hasát, elkezdtem csókolgatni a nyakát. Finoman, óvatosan. Szinte lehelve a csókokat, puszikat rá. Az arcára is adtam puszikat, miközben a másik kezemmel simogattam a nyakát, vállát és az arcát, szinte képtelenségnek tűnt az egész. Egy csodálatos álomnak. Robi arcára pillantottam, mosolyogtam örömömben. Nem akartam őt soha elveszteni, soha elengedni, bárcsak megállt volna akkor az idő!
Gyönyörködtem Robiban. Aztán elkezd a hasát csókolgatni, finoman szívogatni, nehogy fájdalmas legyen az. Némelyik szívás után halovány piros folt maradt, amelyekre puszikat adtam. Lejjebb térve Robi férfiassága ágaskodott, bekaptam azt. Szopogattam, szívogattam. Egyre gyorsabban, kezemmel közben hasát simiztem.
– Áááh! – nyögött fel Robi.
Még hevesebben folytattam, amit elkezdtem. Robi teste összerezzent, hatalmasat nyögött, majd a számba élvezett, én pedig minden cseppjét örömmel nyeltem le. Robi fáradtan pihegni kezdett.
– Köszönöm. Ez nagyon jó volt. -szólalt meg Robi.
– Örülök, hogy élvezted. Azért csináltam.
Egymás szemébe néztünk, Robi mellé bújtam, majd a mellkasára feküdtem.
Őszinte mosollyal hallgattam szívének dobogását.
– Szeretlek, Robi.
– Én is szeretlek téged.
A következő pillanatban egy nagyon éles fájdalomra lettem figyelmes és elsötétült minden. Egy kórházban ébredtem. Emlékezés közben átmentem a másik sávba, és “szerencsémre” egy motorossal ütköztem. De ezt már az ágyam mellett ülő barátnőmtől tudtam meg. Éppenhogy tudtam beszélni, inkább halkan nyöszörögni. Minden egyes hangnál kínzó fájdalom hasított végig rajtam.
– Tö.. törté.. történt ba.. baja a.. a má.. másik..nak? – nyüszögtem.
– Eltört a sípcsontja és az alkarja, pár ujja és néhány duzzanata volt. De semmi életveszélyes.
Ez viszonylag megnyugtatott, majd becsuktam a szemem és ismét Robira gondoltam.